A boldog békeidők I.

TK. 119-121.
Az elnevezés (boldog békeidők) az I. világháború után alkalmazzák a dualizmus
korszakára. Ennek oka, hogy az I. világháborús vereség és a trianoni békediktátum
sokkja utáni gazdasági visszaesés és társadalmi problémák miatt az emberek tényleg úgy
tekintettek a korszakra, mint egy boldog időszak. Valójában a társadalom többsége
számára a megélhetés a dualizmus korszakában is igen nehéz volt. Azonban a korszakban
tényleg komoly gazdasági, kulturális fejlődés zajlott le és Magyarország egy
nagyhatalom keretein belül társországként létezett.

Az általános életfeltételek javultak

Élelmezés – az éhezés eltűnt és átalakultak az étkezési szokások. Változatosabb étkezési
szokások jelennek meg, egyre több húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak.
Italfogyasztás – a korszakban kezd elterjedni a sörfogyasztás (a hagyományos borfogysztás
mellett) – ebben szerepet játszott a filoxérajárvány → szőlők újratelepítése időt vett igénybe.

Lakáskörülmények:
Alapvetően vagyontól függ → a lakásméret és komfort főleg a jövedelemtől függött. Nagy
különbség mutatkozott a városi (főleg fővárosi) és vidéki lakáskörülmények között. A
korszak technikai vívmányai (vezetékes víz, gáz, villany, szennyvízelvezetés…) szinte
kizárólag a városokban érhetőek el.
A kispolgárság és a munkásság lakáskörülményei a legrosszabbak – sok esetben 4-5 család is
osztozott egy-egy lakáson. Az általuk lakott bérházak emeletein 1-1 közös WC-t használtak.

Egészségügy:
A csatornázás és az állami egészségügyi rendszer (kórházak) kiépítésével + tudományos
vívmányok elterjedésével (gyógyszergyártás, oltások) + tömeges orvosképzéssel számos
betegséget sikeresen visszaszorítanak (pl. kolera). A TBC viszont népbetegség volt a
korszakban. A lakosság higiéniai helyzetén sokat javított a napi tisztálkodás elterjedése (itt
még nem fürdésről beszélhetünk, hanem mosdásról és a gyakoribb ruhaváltásról)
Az alsóbb osztályoknál is elterjedté vált a hétköznapi viselet mellett az ünnepi viselet
(családi ünnepeken és a vasárnapi istentiszteleteknél).
A szabadidő megjelenése és eltöltése
Bár a napi munkaidő, főleg a munkásság esetében a maihoz viszonyítva magasabb volt, mégis
csakhamar megjelent a napi 8 órás munkanap és a 6 napos munkahét. A keletkező
szabadidő eltöltésének számos formája terjedt el. A szabadidős tevékenységek formája
elsősorban társadalmi helyzettől függött (pl. mozi = szegényebbek – színház =
középosztály – opera = felsőosztály)
Megjelenik a tömegsport – kettős célja van:
1. testedzés
2. szórakoztatás
A tömegsporttól gyorsan elkülönült a profisport. A legnépszerűbb sportággá a futball vált
(ekkor alakulta a főváros patinás klubjai – Újpest, Ferencváros…) A csapathoz tartozás
identitástudatot adott az egyes városrészekben élő szurkolók számára. A mérkőzések a
feszültség levezetését is szolgálták. A 19. század végén megjelenő modernkori olimpiai
eszme is éreztette hatását Magyarországon. Hagyományosan éremesélyes sportszámaink
voltak az úszás és a vívás ekkor.
Vidéki emberek számára szórakozási lehetőséget a helyi kocsma illetve a mezőgazdasági
munkákhoz kapcsolódó ünnepek (aratóbál, szüreti bál) valamint a családi események
(esküvő, keresztelés) és egyházi ünnepek jelentették.

Turizmus → főleg a felsőosztály és a középosztály kikapcsolódását szolgálja. A

felsőosztály tagjai számára a külföldi utazások presztízskérdéssé váltak (magashegységi
szanatóriumok, francia és olasz tengerpart a fő célpontjaik). A középosztály számára főleg a
belföldi célpontok értékelődnek fel (ekkor kezd kialakulni a balatoni turizmus)
Kávéházi hangulat – a városi középosztály férfitagjai számára a közösségi élet fő színtere volt

Az FTC 1900-as csapata

Hajós Alfréd az első magyar olimpiai győztes (úszás) – athéni olimpia 1896
Később futballistaként is szerepet a Budapesti Torna Club (BTC) színeiben

Külföldi nyaraláson résztvevő arisztokraták egy szálloda éttermének teraszán

A balatoni turizmus kezdete – városi középpolgári családok a Balatonon

Falusi esküvő