A nagy gazdasági világálság

TK. 189-193. oldal

A válság kirobbanása
Előzmények – az 1920-as években a világgazdaság egy felívelő szakaszba lépett. A
lakosság fogyasztása nőtt (növekvő életszínvonal) ezzel együtt a termelés is.
A világgazdaság motorja az USA volt = hiteleitől függött a világgazdaság → a legtöbb
befektető hitelekből fedezte a termelését. Amíg az amerikai hitelek rendelkezésre álltak a
termelés töretlenül nőtt (befektetési láz időszaka) = a nagy gazdasági világválságot ezért is
nevezik túltermelési válságnak.

Az 1920-as évek gazdasági folyamatainak alapja tehát a következő volt = Növekvő

életszínvonal → növekvő fogyasztás → kedvezően hatott a termelésre (gazdasági
fellendülés = konjunktúra).

A fogyasztás látszólag töretlen ütemben nőtt → mindenki fokozni kezdte a termelését. A

probléma alapja már ekkor kialakult ui. a termelés nagyobb ütemben kezdett nőni mint a
fogyasztás → hamarosan eladhatatlan árukészletek kezdtek felhalmozódni.
(TÚLTERMELÉS)
Máig tisztázatlan okokból 1929. október végén a new yorki tőzsdén eladási láz alakult ki =
mindenki szabadulni akart a részvényeitől, vásárolni nem → a részvények árfolyama
zuhanni kezdett. → milliók veszítették el befektetéseiket.
A kialakult pánikban az emberek és befektetők elkezdték kivenni megtakarításaikat a
bankokból = ez tovább súlyosbította a helyzetet mivel így a bankok nem tudtak tovább
hitelezni → az amerikai bankhitelek nélkül a vállalatok leállították a befektetéseiket és
visszafogák a termelésüket. Ez tovább súlyosbítja a problémát, mert növelte a
munkanélküliek számát, akik így nem tudtak vásárolni termékeket (csökken a fogyasztás)
→ még több eladhatatlan termék marad a piacon → még több vállalat fogja vissza a
termelését → még több munkanélküli → még tovább csökkenő fogyasztás
Kialakult egy ördögi körforgása a válságnak.
 Tömegek egy bank előtt – a tőzsdei válság után mindenki igyekezett befektetéseit kivenni a bankokból

Minden gazdasági szektort (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások), és a világ minden

országát érinti. (A Szovjetuniót kevésbé, mert ekkor nem része szorosan a
világgazdaságnak → a kapitalista világ kiközösítettként kezeli + a Szovjetunióban az 1920-as
években eleve alacsony volt az életszínvonal az erőszakos iparosítás miatt = a lakosság nem
érzi a válság hatásait).
Szintén kevésbé érinti a válság a nagy gyarmattartókat (Nbr. és Fro.) ők ui. a
gyarmatokra tudják hárítani a költségeik egy részét.

Az ipari termelés visszaesése tükrözi a kereslet szűkülését. Balra állást kereső munkanélküliek

A legsúlyosabban azokat az országokat érinti akik jelentős exportot bonyolítanak le →

nekik a külföldi piacaik és a hazai piacaik is beszűkülnek. Összességében az USA és
Németország érzi meg a válság hatásait.

A kormányzatok reagálása a válságra:

A kormányok többsége e kialakuló válságra a költségvetési (állami) kiadások
visszafogásával válaszolt → ez tovább súlyosbítja a válságot, mert a gazdaság így még az
állami megrendelésektől is elesik = még tovább szűkült a piac, ami újabb
vállalatbezárásokhoz vezetett.

Társadalmi politikai hatások:

A növekvő munkanélküliség (USA 20-25 %, Németország 30 %!!!) = csökkenő
életszínvonal.
Az emberek elveszítik hitüket a régi pártokban + sokan csalódnak a demokratikus
rendszerekben.
Sok ember fordul szélsőséges pártok felé (pl. kommunisták, nácik), akik újfajta és
azonnali gyors megoldásokat eszményi társadalmat ígérnek követőiknek.
Németországban a demokratikus rendszer (lásd. weimari Németország) összeomlik és
1933-ban Adolf Hitler vezetésével náci kormányzat alakul ki.
Az USA-ban azonban a demokratikus hagyományok erősebbek voltak, ott a
gazdaságból való kilábalás a demokratikus kereteken belül ment végbe.

A válság megoldása:
John Maynard Keynes (angol közgazdász) egy új elmélettel áll elő. Lényege:
Az államnak nem csökkentenie kell a kiadásait, hanem megrendeléseivel serkentenie
kell a gazdaságot (keresletet kell teremtenie)
Olyan állami megrendelésekre van szükség amely:
Sok munkaerőt igényelnek = csökkenti a munkanélküliek számát
Nem teremtenek újabb árukat, de a későbbi gazdasági fejlődést segíthetik. (pl. utak,
repterek, erőművek építése)

John M. Keynes – angol közgazdász aki új szerepet szánt az államnak a gazdaságban. Elméletét
Roosevelt New Deal-nek nevezett politikája ültette át a gyakorlatba.
Roosevelt és a New Deal politikája:
Franklin Delano Roosevelt – new yorki kormányzó 1933-ban az USA elnökévé választják.
Keynes elméleti munkáját átülteti a gyakorlatba.

Franklin D Roosevelt az USA elnöke 1933-45 között

Intézkedései:

- Állami közmunkaprogramot hirdet (építkezések) → munkanélküliek alkalmazására

- Állami támogatást adott a nem termelőknek (így nem terhelték újabb eladhatatlan
termékek a piacot)
- Növeli a társadalombiztosítási kiadásokat (nyugdíj, segélyek…) = ezzel növeli a
keresletet a piacon, hisz az emberek képessé válnak vásárolni.
- Sok eladhatatlan készletet felvásároltat, majd megsemmisít (látszólag értelmetlen
intézkedés, de így eladhatatlan árukat von ki a piacról.
- Állami ellenőrzést vezet be a tőzsdén és a bankrendszerben = célja a spekulatív
pénzmozgások visszaszorítsa.
Az intézkedések óriási mértékben megnöveli az amerikai állam kiadásait = ezért
Roosevelt mesterségesen növeli az inflációt (leértékeli a dollárt, de ezzel az állami kiadások
is olcsóbbak lesznek)

A lakosságot a reformok mellé akarta állítani, ezért bevezette azt a politikai módszert,
hogy a rádióban heti rendszerességgel közvetlenül szólt a lakossághoz és közérthetően
elmagyarázta számukra a reformok lényegi elemeit („kandalló előtti beszélgetések”)
Gazdaságpolitikai intézkedéseit összefoglalva New Deal-nek (új irány) nevezték. Sikeres,
mert csökkenti a válság hatásait, de az igazi gazdasági fellendülést a 2. világháború és a
vele járó komoly hadiipari megrendelések megjelenése hozza meg.

„Roosevelt megfúrja a dollárt” karikatúra = utalás arra, hogy az elnök mesterségesen csökkentetta a dollár
árfolyamát, ezzel áttételesen csökkentve az állam kiadásait.
Jobb oldalt egy erőmű a sok közül, amit Roosevelt állami építkezési programjának elemeként építették fel. Ezek
az építkezések munkahelyeket teremtettek, de nem terhelték újabb eladhatalan árukkal a piacot.
Hatása óriási = elterjedté vált az a gazdaságpolitikai nézet, miszerint a gazdasági válságok
idején az államnak be kell avatkoznia a gazdasági folyamatokba