TÖRTÉNELEM – RÓMA VÁZLATOK

Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA

Lecke: RÓMA SZÜLETÉSE

I. Róma és Itália földrajza

- Itália földrajzi elhelyezkedése: Appennini-félsziget.

- A Földközi-tenger medencéjének központi részén található.
- Dombságokkal, kisebb hegységekkel tarkított, sík partvidékű félsziget, melyet az Alpok hegyei
„választanak le” Európáról.
- Legnagyobb folyója a Pó (Észak-Itália).
- Mediterrán éghajlatú terület (száraz, forró nyár és enyhe, csapadékos tél jellemzi).
- Róma városa a félsziget közepén helyezkedik el.

II. A mondabeli városalapítás

- A monda szerint a rómaiak a görögök által ostromlott Trója menekültjeitől származnak.

- Az anyafarkas által megmentett ikrek, Romulus és Remus története meséli el a város alapítását.
- Romulus lett az első király, a monda szerint ő alapította a várost Kr. e. 753-ban.

III. Itália népei

- A városalapító rómaiak megjelenése előtt is lakott volt a terület.

- A félszigeten élő görögök, etruszkok, italicusok és latinok különböző időpontban vándoroltak be.
- A latinok és az italicusok (róluk kapta a terület a nevét) főleg pásztorkodással foglalkoztak,
szétszórt, faluszerű településeken éltek.
- Az etruszkok (a görögökhöz hasonlóan) szervezett városokkal és gazdasággal rendelkeztek:
(1) 9000-nél több írott szöveg maradt fenn korukból, de sokat még nem fejtettek meg ezek közül.
(2) Életüket a mai napig sok titok övezi.
(3) A fémfeldolgozás (vas és bronz fegyverek, használati tárgyak) és a kerámiakészítés (vázák és
embernagyságú agyagszobrok) nagyszerűsége jól jellemzi kultúrájuk fejlettségét.
(4) Élénk kereskedelmet folytattak.

1
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A KÖZTÁRSASÁG KIALAKULÁSA

I. A királyság kora

- A Tiberis folyó mentén jó közlekedési útvonal volt, élénk forgalommal.

- Az első településeket a latinok hozták létre a mocsaras részből kiemelkedő dombokon. (Róma a
hagyomány szerint 7 dombra épült.)
- Róma e települések egyesüléséből jöhetett létre a Kr. e. 8. század során.
- Korai történetét tehát két szakaszra bonthatjuk:
(1) - pásztorkodás és földművelés
- szétszórt falvak
(2) - tovább élénkülő kereskedelem
- betelepülő kézművesek
- etruszk hatásra városias település
- A monda szerint hét királya volt Rómának.
- Az utolsót, az etruszk származású Tarquinius Superbust („Gőgös”) Kr. e. 510-ben elűzték, Róma
köztársasággá vált.

II. A korai Róma társadalma

- A királyság korában az emberek nemzetségi szervezetben éltek.

- Az előkelő nemzetségtagokat patríciusoknak nevezték
- A patrícius nemzetségfők alkották a szenátust, a király tanácsadó testületét.
- A nemzetségek tagjai a népgyűléseken vitatták meg a legfontosabb ügyeket.
- A betelepülő kézművesekből, kereskedőkből és az elszegényedett nemzetségtagokból alakult ki a
társadalom másik rétege, a plebejusok .

III. A köztársaság berendezkedése

- A köztársaság latin elnevezése a res publica („a köz ügye”).

- Az állam életét a fő tisztségviselők, a szenátus és a népgyűlés irányította.
- A legfontosabb tisztségeket egyszerre többen töltötték be és általában egy évig.
- A városállam élén a két consul állt, akik a hadsereg vezetői is voltak.
- A consulok a szenátussal együtt döntöttek háború és béke ügyében.
- A szenátus irányította a külpolitikát és a pénzügyeket.
- A népgyűlés a törvényjavaslatokról döntött.

(1) Belviszályok
- Politikai és gazdasági problémák miatt békés harc kezdődött a plebejusok és a patríciusok
között.
- A plebejusok egyenlő jogokat szerettek volna szerezni maguknak.
- E harcnak több szakasza és több fontos mérföldköve is volt, például:
A, Kr. e. 494-ben létrejött a néptribunusi intézmény.
B, Kr. e. 450 körül írásba foglalták a törvényeket (12 táblás törvények).
C, A Kr. e. 3. század elejére már plebejusok is betölthették a legfontosabb állami
tisztségeket.

2
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A HÓDÍTÓ RÓMA

I. Róma, a félsziget ura

- Az alapítást követő időkben Róma szinte állandó védekezésre kényszerült.

- Később a megerősödött város minden irányban hódítani, terjeszkedni kezdett.
- A győztes samnis háborúk és a dél-itáliai görög városok meghódítása után (Kr. e. 265) Róma az
egész félsziget ura lett.

II. Karthágó

- Kr. e. 814-ben föníciai kereskedők alapították.

- Lakói a punok voltak.
- A terület gazdagsága az ültetvényes gazdálkodás és a közvetítő kereskedelem miatt jelentősen nőtt.
- Karthágó a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralmat akarta megszerezni.

III. Az első pun háború (Kr. e. 264-241)

- Versengés alakult ki Róma és Karthágó között a kereskedelem irányításáért, a nyugati medence

feletti uralomért.
- Az első háború Szicília megszerzéséért robbant ki köztük.
- A háborút lezáró békében Karthágó lemondott Szicíliáról és hatalmas hadisarcot fizetett Rómának.
- Szicília lett Róma első Itálián kívüli alávetett tartománya (provinciája).

IV. A második pun háború (Kr. e. 219/218-202/201)

- Kiváltó oka a hispániai félszigeten való összeütközés volt.

- Róma terve: Hispániában és Afrikában egyszerre indít támadást.
- Karthágó terve: szárazföldön felvonulva, északról közelítve, Itáliában győzni le Rómát.
- A korszak legtehetségesebb hadvezére, Hannibál átvezette a pun sereget az Alpokon.
- Itáliában több fontos győzelmet arattak, de Róma városát nem sikerült elfoglalniuk, csak a
„kapujáig” jutottak el („Hannibal ante portas!”).
- A római hadvezér, Scipio seregével Afrikába hajózott.
- Hannibal hazatért, de Kr. e. 202-ben, a Zama melletti csatában a római sereg döntő győzelmet
aratott.
- A megkötött béke értelmében Karthágó összes Afrikán kívüli területét elvesztette, szinte teljes
hadseregét át kellett adnia legyőzőjének, és óriási összegű hadisarcot is fizetett.
- Karthágó ezzel kiesett az önálló hatalmak sorából.
- Az időközben Görögországot és Makedóniát is meghódító Róma pedig tovább növelte hatalmát.

V. A harmadik pun háború (Kr. e. 149-146)

- Ellentét robbant ki Afrikában Karthágó és Numidia között.

- Karthágó (saját határai védelmében) fegyvert fogott, holott a második pun háború után kötött béke
értelmében ezt csak Róma engedélyével tehette volna meg!
- A rómaiak felgyújtották, földig rombolták és felszántották a várost.
- A területet Africa provincia néven a birodalomhoz csatolták.
- Róma az egész Földközi-tenger medencéjének urává vált.

3
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA

I. A közigazgatás

- Róma területe a hódítások következtében a sokszorosára nőtt, hatalmas birodalommá vált.

- Rengeteg különböző nép élt a birodalom határain belül.
- A meghódított területeken tartományokat (provinciákat) szerveztek, melyek élére 1-1, a hivatali idejét már
letöltő tisztviselő került.
- Az irányítás módja nem változott az évszázadok során.
- A tisztségviselőknek és a szenátusnak azonban már sokkal nagyobb számú és sokkal bonyolultabb katonai,
gazdasági és törvénykezési feladatokkal kellett megbirkózniuk, mint korábban.
- A tisztségviselők munkájukért nem kaptak fizetést, így sokan magánvagyonuk gyarapítására használták
hivatali hatalmukat, s így a későbbiekben bíróság elé kerültek.

II. Változások a hadseregben

- A korai köztársaság idején a katonáskodás a szabad polgárok feladata volt.

- A Rómától távol zajló, hosszú ideig tartó hadjáratokban a kisbirtokosok nagy része tönkrement.
- Szükségessé vált a hadsereg (jelentős mértékű) átalakítása:
(1) vagyontalanok is katonáskodhattak
(2) a 16 éves szolgálat alatt a katonák zsoldot kaptak
(3) leszereléskor földet és pénzt kaptak a veteránok
(4) alapos kiképzésben részesültek a katonák
(5) a hadsereg fő ereje a légiókba szervezett nehézfegyverzetű gyalogság volt
(6) a tengeri haderőt is fejlesztették (a kalózok miatt)
- Az (elsősorban Marius nevéhez fűződő) átalakítás hatására kiváló zsoldoshadsereg jött létre, mely nem csupán
a birodalom határait tudta megvédeni, hanem további hódítások kivitelezésére is alkalmasnak bizonyult.

III. Változások a gazdaságban

(1) Kereskedelem
- A terjeszkedéssel párhuzamosan kiváló minőségű szárazföldi úthálózat épült ki a birodalomban.
- Szabaddá váltak a tengeri útvonalak.
- Tovább élénkült a kereskedelem, mindenféle áru eljutott Rómába.
- Fellendült a pénzforgalom is.
(2) Mezőgazdaság
- A kisbirtokosok felhagytak a földműveléssel, így a több részből álló nagybirtok (latifundium) lett az uralkodó.
- Egyre inkább elterjedt a rabszolgák alkalmazása a földeken.
- A szőlő-, olaj-, zöldség- és gyümölcstermelés, illetve az állattenyésztés hozta a legnagyobb hasznot.
(3) Ipar
- A városokban folyamatosan fejlődött a kézművesipar.
- Az azonos szakmát űző iparosok közös szervezeteket (collegium) hoztak létre.

IV. A rabszolgák helyzete

- A rabszolgaszerzés forrásai:
(1) hadifoglyokból
(2) rabszolgapiacokról (pl. Délosz szigete)
- Csaknem mindenütt rabszolgákat dolgoztattak.
- A rabszolga gazdája korlátlan tulajdonában volt.
- Helyzetük igen különböző volt.
- Itália több vidékén (pl. Szicília szigetén) is fellázadtak a rabszolgák uraik ellen.
- A legnagyobb méretű (és leghíresebb) felkelés a Spartacus-féle volt:
(1) Kr. e. 73 és 71 között zajlott
(2) egy Capua melletti gladiátoriskolából indult ki
(3) folyamatosan nőtt a rabszolgasereg létszáma
(4) több csatát is megnyertek a hadsereg ellen
(5) Crassus győzi le végül őket
(6) kegyetlen megtorlással zárult a felkelés

4
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: ÚTBAN A CSÁSZÁRSÁG FELÉ

I. „Pártharcok” Rómában

- A Kr. e. I. századra már jónéhány tényező élezte a köztársaság válságát.

- A gondok megoldására két nagy csoportosulás formálódott ki.
(1) A szenátus tagjai és hívei a consulok segítségével képzelték el a problémák megoldását.
Szerintük a katonai kérdések és Róma élelmezése jelentette az elsőrendű gondot.
(2) A népgyűlések tagjai a néptribunusokra támaszkodva szerették volna megoldani a gondokat,
elsősorban a földkérdést (törvényekkel, földosztással).
- Folyamatos belviszályok alakultak ki a consuli címre (és az azzal járó hatalomra) pályázó két
csoport között.
- Polgárháborús légkör jött létre, többször fegyveres utcai összecsapásokra is sor került Rómában.

II. Julius Caesar

- Nagy népszerűségnek örvendő patrícius származású politikus volt.

- Sikeres politikai pályafutása során csaknem valamennyi hivatalt betöltötte.
- A szenátus hatalmának csökkentésére törekedett.
- Hadvezérként jelentős sikereket ért el, főleg Galliában.
- A területszerzéssel Rómának új adófizetőket, katonáinak hatalmas zsákmányt juttatott, így nem
csak a polgárok, hanem a hadsereg támogatását is élvezte.

III. Caesar egyeduralma

- Katonái élén átlépte Róma határfolyóját, a Rubicót és bevonult a városba.

- Politikai ellenfeleit sorban legyőzte.
- Kr. e. 63-ban főpappá választották, Kr. e. 48-ban élethossziglan megkapta a néptribunusi és az
örökös censori címet.
- Kr. e. 48-ban a szenátus meghatározatlan időre teljhatalommal, dictatori címmel ruházta fel
Caesart.
- Egy személyben rendelkezett a törvényhozói, a katonai és a főpapi hatalommal is („király”).
- Az állam vezetése élete végéig a kezébe került, katonai egyeduralmat alakított ki.
- Legfontosabb intézkedései:
(1) földosztás
(2) adósságok csökkentése
(3) ingyengabona a rászorulóknak
(4) a tartományok adózásának újjászervezése
(5) jelentős építkezések
(6) egységesítette a pénzforgalmat
(7) ő verette az első római aranypénzt
(8) kibővíttette Róma kikötőjét, Ostiát
(9) naptárreform (Sosigenes egyiptomi csillagásszal: Julianus-naptár)
- A köztársaság hívei titokban összeesküdtek ellene, s Kr. e. 44 márciusának idusán merényletet
követve el, megölték.

5
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: AUGUSTUS ÉS KORA

I. Köztársaság vagy császárság?

- Caesar halála után belső harcok törtek ki, polgárháborús zűrzavar alakult ki.
- A szenátus a köztársaság helyreállítására törekedett.
- Caesar hívei Antonius és Octavianus vezetésével leszámoltak Caesar gyilkosaival (Kr. e. 42: csata
Philippi mellett).
- Később Antonius és Octavianus viszonya megromlott, ellenségekké váltak, s végül Kr. e. 31-ben,
az actiumi tengeri csatában Octavianus győzedelmeskedett.
- Rómába visszatérve Octavianus a hadseregre támaszkodva tisztogatást végzett a szenátusban, s
tisztségek birtoklásával rendkívüli hatalmat szerzett magának.

II. Augustus principátusa (Kr. e. 27 - Kr. u. 14)

- Kr. e. 27-ben Octavianus önként lemondott hatalmáról, s bejelentette a köztársaság helyreállítását.

- A szenátus ekkor az Augustus (isteni, fenséges) nevet adományozta neki.
- A legfontosabb hivatalokat egy személyben és élethossziglan birtokolta, így egyeduralmat alakított
ki.
- Látszólag a törvényesen ráruházott tisztségeken keresztül gyakorolta a hatalmat, és a köztársaság,
mint államforma is megmaradt.
- Uralmát principátusnak (princeps senator: a szenátus első embere), köztársasági formába burkolt
egyeduralomnak nevezzük.
- Hatalmának bástyái a hadsereg és a csak tőle függő hivatalnokrendszer voltak.
- Uralma a császárkor kezdetét jelenti Róma történetében.

III. Róma aranykora: a „pax Romana” (római béke)

- A véres belháborúk után a rómaiak békére vágytak.

- Augustus a hadsereg újjászervezésével biztosította a birodalom, testőrséget alapítva pedig saját
védelmét.
- Hadvezérei segítségével később tovább növelte a birodalom területét (pl. Egyiptom provinciává
szervezésével).
- A szomszédos népekkel békés kapcsolatot teremtett, szövetségeket kötött.
- Figyelmet fordított a provinciák fejlesztésére (városok, úthálózat) és a római életforma és kultúra
elterjesztésére (romanizáció).
- Legfontosabb rendeletei:
(1) házassági törvények (a család és az erkölcs védelmében)
(2) a rabszolgatartás szabályozása
(3) hatalmas építkezések: munka a köznépnek (pl. Augustus fóruma)
(4) ingyengabona osztása
(5) cirkuszi játékok szervezése („Panem et circenses!”)
(6) az írók, költők támogatása (Maecenas nevű tanácsadója segítségével)
(7) a régi római vallás tiszteletének visszaállítása
- Békét, anyagi biztonságot és szórakozást nyújtott a népnek, ezért (is) nevezzük uralkodását Róma
aranykorának.
Igen sok történeti és irodalmi mű maradt ránk koráról (pl. önéletrajzi írása, a Res gestae divi Augusti: „Az isteni
Augustus viselt dolga

6
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: RÓMA, A VILÁGBIRODALOM

I. Augustus utódai

- Augustus halála után dinasztiákba rendeződött császárok követték egymást a trónon (Pl. Iulius-
Claudius-dinasztia, Flaviusok, Antoniusok).
- Az „Isteni” utódai nem folytatták az első császár politikáját, többségük hódításokkal tovább növelte
a birodalom területét.
- A császárok (jellemük és tevékenységük alapján) igen különbözőek voltak.
- A leghíresebb/leghírhedtebb uralkodók:
(1) Caligula: A „Csizmácska” nevet kapó császár agyhártyagyulladása miatt megőrült, beteges
nagyzási mánia és szörnyű tettek jellemezték.
(2) Néró: A „véres költő”, akinek szörnyűséges rémtetteit őrizte meg a történelem. Uralkodása
alatt történtek az első keresztényüldözések.
(3) Traianus: A „jó császárok” (Antonius-dinasztia) egyike, Róma utolsó, sikeresen nagy
hódításokat végrehajtó császára. Az ő idejében, Kr. e. 100 körül érte el legnagyobb
kiterjedését a birodalom.
(4) Hadrianus: Kialakult a birodalom körül az egységes védelmi erődvonal, a limes (Hadrianus
fala is ennek a részét képezte Britanniában).
(5) Marcus Aurelius: A „filozófus császár” megvédte a birodalmat a barbárok támadásaitól.

II. A tartományok

- A birodalmat a császárok Rómából irányították.

- Az intézkedések végrehajtása a provinciák élére kinevezett helytartók feladata volt (ők egyben
katonai vezetők is voltak).
- A tartományok élén gazdasági tisztviselő is állt, aki egyebek mellett az adók beszedéséről
gondoskodott. (A lakosság a birodalom minden részében adót fizetett!)
- A tartományok bekapcsolódtak a birodalom vérkeringésébe:
(1) városok alapítása
(2) úthálózat, vízvezeték kiépítése
(3) kereskedelmi szálak
(4) részvétel a szenátus munkájában
(5) katonáskodás a zsoldoshadseregben
(6) római pénz, latin nyelv használata
(7) a római kultúra egyéb vívmányainak átvétele (pl. közkutak, közfürdők, szökőkutak)
- A császárkor későbbi évszázadaiban egyre több ellenséges nép jelent meg a határokon.
- A mozaikszerűen tartományokra bomló Római Birodalom épségét a természetes akadályokból
(hegyek, folyók stb.), őrtornyokból, katonai táborokból és ezeket összekötő utakból álló védelmi
rendszer (limes) biztosította.

7
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: VÁROSNÉZÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN

I. „Minden út Rómába vezet”

- Róma – a szárazföldi és a tengeri útvonalakat figyelembe véve is – a birodalom központja volt.

- Az utazók három úton juthattak el az „Örök Városig”:
(1) Elhajóztak Róma kikötőjéig, Ostiáig, majd onnan kőúton haladtak tovább.
(2) Kisebb hajóval felhajóztak a Tiberis folyón.
(3) Kiváló minőségű szárazföldi úton közlekedve (a birodalom szinte valamennyi szegletéből).
- A városba vezető út mentén temetőket láthatott az utazó.
- Rómát városfal vette körül, a belépés a városkapukon át történt.

II. Római látnivalók

- A hivatalos ügyek intézésének színtere a Forum Romanum volt (szenátusi ülésterem, törvénykezési
csarnok, levéltár stb.).
- A római fórum közelében a császárok palotái és az istenek templomai emelkedtek (pl. a Pantheon).
- Pompás szobrok és lenyűgöző diadalívek ejtették bámulatba a látogatót.
- A szórakozni vágyókat a fürdők, a színházak, a kocsiversenyeknek otthont adó Circus Maximus és
a legnagyobb amfiteátrum, a Colosseum (gladiátorjátékok, állatviadalok) csábították.

III. Szállás és lakoma római módra

(1) Szállás
- A Rómába látogató idegenek a vendégfogadókban kaphattak szállást.
- A római lakosok vagy a zsúfolt, többemeletes bérházak kisebb-nagyobb lakásaiban, vagy a kerttel
rendelkező, vagyoni mérettől függő méretű és berendezésű városi házakban éltek.
- Az előkelők házai kétszintes, sok helyiséggel rendelkező, belső kertet és fürdőt is magukba foglaló
pompás építmények voltak.
(2) Étkezés
- A rómaiak egy nap általában háromszor étkeztek.
- A fő étkezés, a vacsora több fogásból álló, bőséges lakoma (cena) volt.
- Nem csupán az ételeknek, hanem felszolgálásuk és elfogyasztásuk módjára (pl. fekvő helyzetben
való étkezés) is külön figyelmet fordítottak.

8
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: ÜNNEPEK ÉS ISTENEK

I. Ünnepek

- A hivatalos, állami ünnepek egy része a vallási élethez, másik része az állam életéhez kapcsolódott.
- Az ünnepeket a papok által minden év elején közzétett hivatalos naptár tartalmazta.
- A legfontosabb római ünnepek:
(1) az alvilági istenek kiengesztelésének ünnepe (május hónapban)
(2) a capitoliumi szentély felavatásának évfordulója (szeptember)
(3) plebejus ünnepi játékok (november)
(4) Bona Dea (az asszonyok védőistennője) ünnepe; Saturnus isten Saturnalia nevű ünnepe
(december)
(5) a Ianus istennek szentelt Újév ünnepe (január)
(6) Parentalia: a szülők és a rokonok sírjának felkeresése (február)
- Az állami ünnepek mellett a családi események is nagyon fontosak voltak, melyek az élet
fordulópontjaihoz kapcsolódtak (gyermek születése, házasságkötés, temetés).

II. A római vallás

- A legtöbb ünnep valamely isten tiszteletével kapcsolódott össze.

- A rómaiak hite szerint életük minden mozzanatát istenek irányítják, védelmezik.
- Minden római polgár köteles volt részt venni az istenek tiszteletében.
- Vallásuk többistenhívő (politeista).
- Az ősi római istenek kiegészültek a görög mintára megformált istenekkel.
- A vallásra az etruszkoktól átvett szokások (pl. haruspexek: béljósok) is hatást gyakoroltak.
- A rómaiak nem idegenkedtek a keleti vallási irányzatoktól (egyiptomi, perzsa) sem.
- Emberalakú isteneik közül a legfontosabbak (görög megfelelőjükkel):
(1) Jupiter (Zeusz)
(2) Juno (Héra)
(3) Pluto (Hádész)
(4) Neptunus (Poszeidón)
(5) Venus (Aphrodité)
(6) Minerva (Pallasz Athéné)
(7) Apollo (Apollón)
(8) Mars (Árész)
- A templomok az istenek lakóhelyei voltak.
- A Capitolium dombon emelték a legfontosabb szentélyeket Jupiternek, Junónak és Minervának.
- A családok kis házi oltárakat állítottak védőisteneiknek és őseiknek.
- A császárkorban átalakult a vallási élet, a birodalom minden lakójától megkövetelték a haláluk után
az istenek közé emelkedő császárok vallásos tiszteletét is.

9
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: OKTATÁS ÉS KULTÚRA AZ ÓKORI RÓMÁBAN

I. Oktatás

- A római iskolarendszer a késői köztársaság korában nyerte el (görög mintára) végső formáját:
(1) „Elemi oktatás”:
- ludusnak nevezték
- 6 és 11 év közötti fiúk és lányok jártak ide
- alapfokú oktatás (olvasás, írás, számolás) zajlott
- eszközeik: írótábla, íróvessző, számolótábla
- csarnokokban, egyszerű épületekben vagy a szabadban folyt a tanítás
- a tanító (magister) a tanulók tandíjából kapta fizetését
- gyakori volt a testi fenyítés
- a gazdagabb szülők otthon, képzett házitanítókkal (gyakran görög rabszolgákkal)
neveltették gyermeküket
(2) „Középfokú oktatás”:
- a módosabb családok fiúgyermekei jártak ide
- főleg irodalmat tanultak
- görög és római szerzők munkáit olvasták és tanulták meg kívülről
- történeti, földrajzi és filozófiai ismereteket is szereztek
- megismerték a szónoklás tudományának alapjait
(3) „Felső oktatás”:
- a legtehetősebb családok fiúgyermekei jutottak el erre a szintre
- elsőrendű feladatuk a szónoklás tudományának elsajátítása volt
- beszédeket tartottak, vitáztak egymással
- A legtehetségesebb ifjakat híres görög iskolákba küldték tanulni.
- Az iskolában nem oktatott testedzést és zenét is fontosnak tartották.

II. Tudomány

- A tudományok terén a rómaiak a görögök „tanítványai” voltak.

- Etruszk közvetítéssel átvették a görög írást, s abból alakult ki később a ma is használt latin ábécé.
- A római számok (bár Európában a középkor végéig használták őket) a gyakorlatban igen
nehézkesek voltak.
- Számos történeti (Livius, Tacitus, Suetonius), filozófiai (Seneca, Marcus Aurelius), irodalmi
(Vergilius, Horatius, Ovidius), mezőgazdasági és nyelvtudományi alkotás maradt ránk.
- Fejlett volt az építészet, a matematika és a csillagászat, de ezek a tudományok sem alkottak újat,
„csupán” az addigi ismereteket összegezték.
- Eredeti és példaértékű volt viszont a római jogtudomány, mely a mai jogrendszerek alapját képezi
(polgári jog, büntetőjog)!

III. Művészet

- Építészetükben a különböző népektől átvett technikai és tudományos ismereteket használták fel (pl.
kupola, keresztboltozat).
- A görögöktől „kölcsönzött” elemeket (falfestmény, mozaik, dombormű, oszlop) használták épületeik
díszítésére.
- Legnagyszerűbb alkotásaik a templomok, a paloták, a diadalívek, az utak és a vízvezetékek.
- Szobrászatukon is érződik az erős görög hatás, de egy dologban jelentősen eltér attól: az ábrázolt
személy valóságos vonásait jelenítették meg (portré).

10
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: RÓMAIAK HAZÁNK TERÜLETÉN

I. Pannónia létrejötte és jelentősége

- A mai Dunántúl területét Kr. e. 12 – 9 között vették birtokukba a rómaiak.
- Kr. e. 11-ben (Augustus uralkodása idején) szerveztek a területből provinciát, mely először az
Illyricum, később a Pannonia nevet viselte.
- Augustus utódai a Duna északi vonaláig kiterjesztették a tartomány (s így a Római Birodalom)
határát.
- A Dunántúlon kívül a mai Ausztria keleti széle, Horvátország, Szlavónia és Bosznia egy része is e
tartományhoz tartozott.
- Pannónia jelentősége elsősorban katonai, másodsorban pedig kereskedelmi és gazdasági szerepében
keresendő.
(1) Katonai (védelmi) szerep: A provincia viszonylag közel feküdt Rómához, s a limesz
kiépítésével elválasztotta a birodalmat a barbárok területeitől.
(2) Kereskedelmi szerep: A Duna szállítási és kapcsolattartási lehetőséget biztosított a provinciák
között. A Borostyánút is e területen haladt át.
(3) Gazdasági szerep: Gabonát, gyógynövényeket, állatokat, állatbőrt és –prémet szállítottak
innen Rómába.
- A Kr. u. 3. század gazdasági válsága Pannóniát is súlyosan érintette.
- A római uralmat a népvándorlás hullámai söpörték el.

II. Városok és villák

- Provinciává emelésével és a 4 légió benyomulásával párhuzamosan megkezdődött a megfelelő
úthálózat és vízvezeték kiépítése is.
- A betelepülő római polgárok számára korábbi településeket várossá fejlesztettek, és új városokat is
alapítottak.
- A városok közül (fontosságukat tekintve) kiemelkedtek a helytartók székhelyei (pl. Buda), a vallási
(pl. Szombathely) és a katonai (pl. Gorsium) központok.
- A városok szerkezete és jellegzetes épületei római mintát követnek (fórum, vásárcsarnok, fürdők,
szentélyek stb.).
- A földdel rendelkező lakosok fallal körülvett birtokaikon lakó- (villa) és gazdasági épületeket
hoztak létre.

III. Római örökségünk

- Hosszú évszázadokon át működő csatorna- és vízvezetékrendszert építettek.
- Több növényt is meghonosítottak hazánk területén (pl. barack, cseresznye, szőlő).
- Megvetették nagyvárosaink alapjait; például:
(1) Aquincum - Óbuda
(2) Sopianae - Pécs
(3) Savaria - Szombathely
(4) Arrabona - Győr
(5) Gorsium - Tác
- Jellegzetes épületeket (pl. fürdők) és építészeti megoldásokat (pl. padlófűtés) hagyományoztak az
utókorra.
- Kultúrájuk részeként írásukat és néhány ünnepüket is átadták e vidéknek.

11
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A KERESZTÉNYSÉG SZÜLETÉSE

I. A kereszténység gyökerei
- A kereszténység a birodalom egyik keleti, Júdea nevű provinciájában született.
- A keresztényég gyökerei az itt élő zsidó nép egyistenhívő vallásában találhatók meg.
- A súlyos adók és kegyetlenkedések miatt elégedetlen lakosság a Messiás (Megváltó) eljövetelére
várt.

II. Jézus Krisztus élete, tanításai és halála

(1) Jézus élete
- Az augustusi népszámlálás miatt Betlehem városába vándorló Mária és József gyermekeként
született, egy istállóban.
- Pásztorok és napkeleti bölcsek hódoltak a kisded előtt, kinek születését csillag jelezte.
- Heródes, a zsidók királya féltette trónját, és megöletett minden két évnél fiatalabb gyermeket.
- József és családja Egyiptomba menekült és csak Heródes halála után tértek vissza Júdeába.
- Jézus gyermek- és fiatalkorának további éveit Názáret városában töltötte.
(2) Jézus tanításai
- 30 éves korában kezdett tanítani.
- Legfontosabb tanítása az egyetemes szeretetről (Isten és az emberek szeretete) szólt.
- A tevékeny szeretetet (adakozás, segítségnyújtás), a megbocsátást, az emberek egyenlőségét és a
szegénységet hirdette.
- A törvények formális betartása helyett a belső tisztaság elérésére buzdította tanítványait.
- Az elérendő cél a Menny, Isten országa.
- Bár szintén egyistenhitet hirdetett, Jézus tanításai eltértek a zsidó vallás törvényeitől.
(3) Jézus halála
- Jézus híveinek száma egyre nőtt.
- A zsidó főpapok veszélyesnek tartották az új tanokat.
- A Jeruzsálembe érkező Jézust elfogatták, majd a római helytartó (Pilátus) halálra ítélte.
- Hosszú, szenvedésekkel teli úton (passió) jutott el Jézus a Golgotára, ahol keresztre feszítették.
- A halála utáni harmadik napon sziklasírjából eltűnt a holtteste (feltámadt), s a későbbiekben
többször megjelent követői előtt.

III. Mi hát az igazság?

- Jézus életéről a keresztény vallás szent könyve, a Biblia Újszövetség részének evangéliumai
szólnak.
- Más, történeti jellegű munkák (Flavius, Tacitus, Suetonius, Plinius) is megerősítik, hogy Jézus
Krisztus léátező személyiség volt.
- A tudomány mai állása is elfogadja ezt, ám Jézus születésének időpontja máig bizonytalan
(valószínűleg Kr. e. 8 és 4 között születhetett).
- Csodás tettei, isteni származása (Isten fia) és feltámadása a keresztény hit alapelemei, s a teológia
tárgykörébe tartozik.

12
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A KERESZTÉNYSÉG ÉS A BIRODALOM

I. Az első közösségek
- Jézus halála után 12 tanítványa (az apostolok) Jeruzsálemben nem talált megértést, így
szétszéledtek Palesztinában és híveket toboroztak.
- E mozgalmat Péter apostol (a hagyomány szerint Róma első püspöke, a későbbi pápák elődje)
vezette.
- A keresztény vallás kialakulásától kezdve tudatos térítő célzatú volt.
- A megtérőket Jézus görög mellékneve (Christos) után keresztényeknek nevezzük.
- A jeruzsálemi keresztény közösséget és az apostolok által Palesztinán kívül alapított egyházakat
őskereszténységnek hívjuk.

II. A pálfordulás
- Saul, a keresztények üldözésében részt vevő fiatal zsidó egy látomás hatására megkeresztelkedett,
felvette a Pál nevet és a hit terjesztője lett („pálfordulás”).
- Azt tanította, hogy az is lehet keresztény, aki korábban nem volt a zsidó vallás híve.
- Három nagy térítő útján (Ciprus, Kis-Ázsia, Akhaja) számtalan hívet szerzett a kereszténységnek.
- A Kr. u. 1. század végén a kereszténység rohamosan terjeszkedni kezdett nyugat felé.
- Keresztény közösségek elsősorban a városokban jöttek létre.
- A hívők életének középpontjában összejöveteleik (imádkozás, a próféták és az apostolok
meghallgatása, keresztelés stb.) álltak.

III. A keresztényüldözések
- A rómaiak eleinte nem fordítottak nagy figyelmet a keresztényekre, a zsidókhoz hasonlóan
megvetették őket.
- Néró császársága alatt, a római tűzvész idején (Kr. u. 64) a gyanú (alaptalanul) a keresztényekre
terelődött, megkezdődött üldözésük.
- Az üldözés valódi oka az lehetett, hogy a keresztények nem fogadták el a császárok isteni voltát, ez
pedig egyet jelentett az állam elleni lázadással.
- A keresztényeket halálbüntetéssel sújtották (a meggyilkoltakat mártíroknak (vértanúknak)
nevezzük).
- A hívők titokban, föld alatti kamrákban gyakorolhatták csak vallásukat és mindennapos
létbizonytalanságban éltek.

IV. Megbékélés
- A Kr. u. 4. század elején, Constantinus korában az egész birodalomban elterjedt a keresztény vallás.
- Kialakult a szertartásrend, a keresztény közösségek rétegződése (papok, püspökök), és létrejöttek
első épületeik is (szentélyek, bazilikák).
- Kr. u. 313-ban, a mediolanumi edictumban (rendeletben) Constantinus minden vallás szabad
gyakorlását engedélyezte (türelmi rendelet).
- A Kr. u. 325-ben tartott nicaeai egyházi gyűléssel (zsinat) megkezdődött a keresztény
egyházszervezet kiépítése.
- A Constantinus után uralkodó keresztény császárok egyike, Nagy Theodosius 394-ben hivatalos
államvallássá emelte a kereszténységet, kiszorítva ezzel a hagyományos római istenek tiszteletét.

13
Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA
Lecke: A CSÁSZÁRSÁG VÁLSÁGA ÉS A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA

I. A válság külső és belső okai

- A Kr. e. 3. század elejétől egyre több barbár nép támadta a birodalom határait.
- A védekezésre szervezett hatalmas hadsereg fenntartása újabb adókkal volt csak lehetséges.
- A császári hatalom az erős hadvezérek miatt meggyengült.
- A rabszolga-utánpótlás elapadt, a földbirtokokon munkáshiány lépett fel.
- Itália elvesztette gazdasági vezető szerepét, a hangsúly más, fejlődő tartományokra tevődött át.

II. A császárság új korszaka

- A Kr. u. 3. század második felében beköszöntött Róma legválságosabb korszaka, a katonacsászárok
időszaka.
- A század végén új erőre kapott a birodalom.
- Diocletianus (284-305) és társcsászára egy-egy helyettessel uralkodott, létrehozva a dominatus
rendszerét:
(1) Biztosították a hatalom folytonosságát.
(2) A provinciák kisebb részekre osztásával hatékonyabb lett igazgatásuk.
(3) Új adórendszer bevezetésével növelték a birodalom bevételeit.
(4) Megfékezték az árak emelkedését.
(5) Jó minőségű arany- és ezüstpénzt verettek.
(6) Három részre osztották a katonaságot (császári testőrség, a határt védő gyalogság, gyorsan
mozgó lovasság).
- Constantinus (313-337) császár a szabad vallásgyakorlás engedélyezésével a birodalom békéjét és
egységét erősítette.
- Új császári fővárost is létesített (Konstantinápoly), mely a birodalom keleti részének központja lett.

III. A kettéosztott birodalom

- A Római Birodalom szinte önálló egységként működő keleti és nyugati része igen eltérő fejlődést
mutatott már a Kr. e. 4. század elején is.
(1) Nyugat:
- barbár betörések, a városok kifosztása
- nagybirtok megerősödése
(2) kelet:
- virágzó városok
- élénk kereskedelem
- Nagy Theodosius (379-395) végrendeletében kettéosztotta a birodalmat fiai között.
- Így Kr. u. 395-ben végérvényesen kettévált a birodalom a Keletrómai Birodalomra
(Konstantinápoly központtal) és a Nyugatrómai Birodalomra (Róma központtal).

IV. A Nyugatrómai Birodalom bukása

- A Kr. u. 4. században indult meg az a hosszú, több hullámból álló hatalmas kelet-nyugati és észak-
déli irányú népmozgás, amit népvándorlásnak nevezünk.
- Barbár népek (gótok, alánok, hunok, vandálok, germánok stb.) támadtak a nyugati részre, nem
ritkán Róma városáig is eljutva.
- Kr. u. 476-ban egy germán király letaszította a trónról a gyermek császárt (Romulus Augustulus).
Ezt az eseményt tekintjük a Nyugatrómai Birodalom bukásának.
- A Keletrómai Birodalom még hosszú évszázadokon át sikerrel őrizte épségét és nagyságát.

14