III.2.

Széchenyi István
I. A reformkor (1830-1848)
A reformkor a magyar történelem korszaka, amikor a rendi országgyűlések és a rendek a polgári átalakulás
felé tettek lépéseket. A korszak fő kérdései: a jobbágyok helyzete, a politikai és emberi jogok kérdése, a
gazdasági élet átalakulása/átalakítása, a nemzet eszméjének kialakítása.
A korszak kezdeteként megadott évszám Széchenyi István Hitel című könyvének megjelenése, végpontja
pedig az 1848-as polgári forradalom győzelme.

II.) Gróf Széchenyi István (1791-1860)

a, Családi háttér: Édesapja Széchényi Ferenc, aki megalapította a Nemzeti Múzeumot és az Országos
Széchényi Könyvtárt. II. József szolgálatában állt, jozefinista volt, de a nyelvrendelet hatására visszavonult.
Édesanyja Festetics Julianna, a keszthelyi Georgicon (agrárfőiskola)-alapító Festetics György testvére volt.
Katonai pályán tanult, részt vett a napóleoni háborúkban és a bécsi kongresszuson. Az 1814-től több nyugat-
európai utazáson vett részt, melyek egy részén elkísérte Wesselényi Miklós báró, erdélyi nemes is. Főnemesi
rangja ellenére Wesselényi sokkal rosszabb anyagi körülmények közt élt, utazásait is részben Széchenyi
fizette. A külföldi utak során szembesültek Magyarország elmaradottságával, ami meghatározta politikai
céljaikat.
b, Széchenyi elméleti munkái
A külföldi utak egy fontos élménye volt az európai lótenyésztés és lóversenyzés, ennek hatására írta első
könyvét 1827-ben Lovakrúl címmel. A hazai lótenyésztés és az ehhez kapcsolódó lóversenyzés fellendítése
volt a célja.
1830-ban jelent meg a korszak bestsellerének számító Hitel című műve, mely a gazdaság legfontosabb
problémáit foglalta össze. Lényege: a gazdaság fejlődéséhez tőkére van szükség, de az ősiség törvénye
miatt a birtokokat nem lehet eladni vagy elidegeníteni, ezért a bankok nem adtak hitelt a földbirtokosoknak.
Szerinte az ősiség eltörlése mellett a szabad birtokszerzés is gazdasági érdek. Fontosnak tartja az oktatást, a
nemzet gazdagságának titka a „kiművelt emberfők sokasága”.
1831-ben született a Világ című könyve, amely a „világosság”-ra utal, és reagált a Hitelt ért kritikákra.
1833-ban jelent meg a Stádium 12 pontja, mely röviden is összefoglalja Széchenyi reformterveit: a hitel
lehetőségének megteremtése, az ősiség és a háramlási jog eltörlése, birtokszerzési jog bevezetése, törvény
előtti egyenlőség, és törvényes (választott) ügyvéd, nemesi hozzájárulás az országgyűlési költségekhez,
útépítés, folyószabályozás, a céhek és gazdasági korlátozások felszámolása, hivatalossá kell tenni a magyar
nyelvet és vezessék be a politikai nyilvánosságot.
c, Széchenyi gyakorlati munkái
I. Ferenc 1812 óta nem hívta össze a magyar rendi gyűlést, de az 1820-as években Európa-szerte megjelenő
forradalmi mozgalmak miatt, az esetleges magyar megmozdulásoktól tartva 1825-ben újra összehívta rendi
gyűlést. Az 1825-27-es országgyűlésen szólalt fel Széchenyi az alsó házban a Magyar Tudós Társaság
megalapítása érdekében, és felajánlotta birtokai egy éves jövedelmét a későbbi Magyar Tudományos
Akadémia megalapítására. Egyes felfogások szerint az 1825-27-es országgyűlés emiatt is tekinthető az első
reformországgyűlésnek. A többség azonban az 1832-36-os országgyűlést tartja első reformországgyűlésnek.
A külföldi utakon szerzett tapasztalatai hatására történt a magyarországi lóversenyzés elindítása és a
Kaszinó megalapítása a szerencsejáték lehetőségén túl a társasági élet fellendítését szolgálta, ahol
találkozhattak és politizálhattak is a nemesek. Az infrastruktúra és a gazdaság fejlesztését szolgálta a Tisza
és a Duna szabályozása, a Duna alsó szakaszán a Vaskapu-szoros hajózhatóvá tétele, a dunai és balatoni
gőzhajózás elindítása. Támogatta a vasútépítést, a gép-és hajógyártást (Ganz Ábrahám vasöntödéje), a
csepeli szabadkikötő és a pesti gőzhengermalom megépítését. Az Adam Clerk által tervezett Lánchíd
szerepe pedig nemcsak Pest és Buda összekapcsolása, hanem az, hogy a kötelező hídpénzt a nemeseknek is
fizetnie kellett.
III. Kossuth és Széchenyi vitája
Bár a két politikus programjában nagyon sok közös elem volt, Széchenyi 1841-től egyre élesebben bírálta
Kossuthot. (Ekkor jelentette meg Széchenyi „Kelet népe” című könyvét, melyben kritizálta Kossuthot.)
Közös pontok: polgári átalakulás, gazdasági fejlesztés, a kiváltságok, a feudális viszonyok eltörlése
Különbségek:
Széchenyi István Kossuth Lajos
lassú, fokozatos reformok gyors, átfogó reformok
felülről induló, arisztokrata vezetésű változások érdekegyesítés, a tömegek bevonása a politikai
életbe
a tömegek jogainak lassú szélesítése, előbb népképviselet
gazdasági, kulturális felemelésük
együttműködés Béccsel, a konfliktusok kerülése ha lehetséges, együttműködés Béccsel, ha nem, a
nemesi sérelmi politizálás és konfliktus vállalása
a forradalom elkerülése végső esetben forradalom vállalása

Az ipar fejlesztésével kapcsolatban Széchenyi a szabad versenyt támogatta, és szerinte a vámok

„elkényelmesítik” a gazdaságot, míg Kossuth szerint az osztrák ipar versenyétől védővámokkal kell védeni a
magyar ipart.
A jobbágykérdéssel kapcsolatban mindketten egyetértettek a jobbágyfelszabadítás fontosságával.
Széchenyi a további kérdésekben gazdasági szempontból közelített a jobbágykérdéshez, a robotmunka
helyett a bérmunka fontosságát hangsúlyozta, míg Kossuth politikai szempontokat vetett fel, és a jobbágyok
jogi egyenlőségének kérdését karolta fel.
Magyarország teljes függetlensége egyikük programjában sem szerepelt, de mindketten fontosnak tartották,
hogy Magyarország önállóbbá váljon.
Széchenyi leginkább radikalizmusa miatt támadta Kossuthot, attól tartott, hogy a gyors reformok miatt
kicsúszik kezükből az események irányítása. Kossuth nagyra becsülte Széchenyi tevékenységét, a
„legnagyobb magyar”-nak nevezte. Széchenyi nem kedvelte Kossuthot, „az ész helyett a szív politikusá”-
nak tartotta. Kettejük vitája nyomtatásban bontakozott ki. A „Kelet népe” után Széchenyi az 1842-es Garat
c. könyvében is bírálta Kossuth radikalizmusát. Kossuth nézetei terjesztésére és Széchenyi bírálatára a sajtót
használta, mely nagyobb tömegekhez jutott és gyorsabban terjedt, mint a könyvek. Széchenyi egyre inkább
háttérbe szorult, mert a közvélemény Kossuth programja mellé állt.