A PARASZTSÁG VILÁGA

I. A középkor és korszakai
− elnevezés: XV. század végétől
▪ antikvitás = ókor
▪ saját koruk = újkor kettő között = középkor
− végpontok (hozzávetőlegesek)
Kezdőpont Végpont
476. Nyugatrómai Birodalom bukása 1492. Amerika felfedezése
(313. milánói ediktum) (1453. Bizánc eleste)
(1517. Luther fellépése)

− eltérő értékrendek, megközelítések + nemzeti történetben eltérő határpontok (pl. Magyaro.-on középkor
vége: 1490. – Mátyás halála; 1526. – mohácsi vereség)
− Korokon belül kisebb korszakok
▪ kora vagy korai középkor (476 – kb. 1000)
▪ érett vagy virágzó középkor (kb. XI. – XIII. század)
▪ késő vagy hanyatló középkor (kb. XIV. – XV. század)

II. A hierarchikus világkép

− középkori világkép: mély vallásosság → Isten által teremtett világ rendjének tisztelete
− Isten által teremtett 3 társadalmi rend (= azonos kötelességekkel és jogokkal bíró társadalmi csoport) –
mindhárom ugyanannyira fontos, alá- és fölérendeltség (=hierarchia)
▪ imádkozók = papság
▪ hadakozók = nemesség
▪ dolgozók = parasztság / jobbágyság
− minden társadalmi csoportnak Istentől elrendelt jogai és kötelezettségei vannak – a középkori ember
elfogadta született helyét ebben a hierarchikus világban

III. Az uradalom
− a középkor gazdasági és katonai alapegysége az
önellátó nagybirtok = URADALOM
▪ földbirtokos (nemes) tulajdonában lévő
földterület
▪ lakók többsége földműves – mindent
megtermeltek maguknak
▪ uradalmi kézművesek (pl. kovács, asztalos,
ács, stb.) – alapvető iparcikkek előállítása
− központja: földbirtokos vára (földesúr lakhelye,
védelem, közigazgatási és bíráskodási központ)
− részei:
▪ MAJORSÁG (allódium) = földesúr saját
kezelésű birtoka, jobbágyok művelik (robot =
munkajáradék)
▪ JOBBÁGYTELEK – földesúr tulajdona, a
jobbágy használat fejében szolgáltatásokkal
tartozik
o külső telek = szántó / ugar
o belső telek = ház(hely), kert
▪ KÖZÖS HASZNÁLATÚ TERÜLETEK:
erdő, legelő, vizek
IV. Önellátástól az árutermelésig
− Római Birodalom bukása után összeomlott az árutermelés, kereskedelem, városok hálózata → önellátó
gazdálkodás (uradalom keretei között) + árucsere (=cserekereskedelem)
− Mezőgazdasági termelési módok
▪ Vad talajváltó rendszer
∙ a földterület csak kis részét művelték
∙ kimerülésig (4-6 év), majd új területet törtek fel
∙ alacsony hozam, csak kevés ember eltartására alkalmas
▪ Kétnyomásos gazdálkodás (VIII. századtól)
∙ termőföld felét bevetették = szántó (búza, rozs), másik felét pihentették, állatok
legeltetésére használták (→ trágyázás) = ugar
∙ évente cserélték a szántót és az ugart
▪ Háromnyomásos gazdálkodás
∙ ugar, tavaszi és őszi gabona vetésterülete cserélődött
∙ termelékenyebb, de csökkent a föld megújulási lehetősége → csak a jobb minőségű
földeknél alkalmas

− Új eszközök – a föld ilyen mértékű folyamatos

kihasználására új eszközök kellenek
▪ nehézeke (kormánylemezes /
csoroszlyás nehézeke)
▪ borona
▪ fogatolás új módja: szügyhám
(nyakhám helyett)
▪ egyéb: patkó, kasza, cséphadaró

− Következmény:
▪ életkörülmények javultak → népességnövekedés (XI. sz.: 38 millió – XIII. sz.: 75 millió)
▪ túlnépesedő területekről a ritkán lakott vidékekre vándorlás (HOSPES = ’telepes’)
▪ belső kereskedelem felélénkülése – helyi piacok
▪ ismét megjelent az árutermelés → fokozódó kereskedelem → pénzgazdálkodás erősödése
V. Jobbágyság
− hosszú folyamat eredményeként alakult ki (X-XI.
századra)
− rabszolgák, colonusok és szabad germán parasztokból
alakult ki
− személyi (kezdetben szabad költözés tilalma) és jogi
alárendeltség (földesúri joghatóság – úriszék: földesúri
bíráskodás)
− jobbágy használta a földet, de nem a tulajdonosa –
jobbágytelek → ennek nagyságához kötötten
szolgáltatásokkal tartozik: pl. munkajáradék (=robot);
terményjáradék, később pénzjáradék; ajándék
− földesúri túlkapás elleni védelem: szabad költözés joga
(későbbi századoktól)
− ∑: jobbágy-földesúri viszony kölcsönös jogokon és
kötelességeken alapult

Jobbágyság kialakulásának sematikus ábrája

VI. Éhínségek, járványok, felkelések

− XIV. század első felében Nyugat-Európa fejlődése megtorpant
▪ Népesség gyorsabban növekedett, mint a mezőgazdasági termelés
▪ korábban feltört, rossz minőségű földek kimerültek, pusztává váltak →tovább növelte az
élelmiszerellátás gondjait
▪ XIV. sz. elejétől az éghajlat ismét
hidegebbé vált →mg-i termelés
körülményei romlottak
▪ ∑: lakosság egészségi állapota
leromlott (éhínségek) –
fogékonyabbak a betegségekre
− 1347-ben pestis-járvány tört ki Európában
▪ Genovai hajósok hozták be a Krím-
félsziget vidékéről
▪ Európa lakosságának kb. 30%-a
halt meg (15-20 millió fő)
▪ Eltérő a halálozás aránya – ok:
∙ kereskedelmi útvonalak
∙ népsűrűség
∙ városok sűrűsége

A válság okai és következményei

A pestis terjedése a 14. sz-ban