Társadalom a Horthy-korszakban.

A magyar társadalom a két világháború között:

Trianon megváltoztatta a magyar társadalom néhány fontos jellemzőjét. Trianon
megváltoztatta a magyar politikai rendszer néhány fontos jellemzőjét.
A felekezetek közül a görög katolikusok és a görögkeleti keresztények száma
csökkent a legnagyobb mértékben. A foglalkozásban nem történt jelentős változás.
A mezőgazdaságban élők aránya valamivel alacsonyabb volt, mint az összlakosságé,
míg a bányászatban és az iparban élők aránya valamivel magasabb.

A magyar középosztály
A század eleji történelmi középosztályhoz tartozó úri középosztály (200-1000 hold)
és az állami intézmények vezetőinek befolyása a század elejéhez képest nőtt.
Tagjai, akik a nagybirtokosok és a polgárság mellett jelentek meg, az uralkodó elit
harmadik csoportját alkották. Közéjük tartozott Horthy Miklós is.
Számos kulcspozíciót töltöttek be a közigazgatásban, a hadseregben és a
csendőrségben. A városi középosztály (gyár- és üzlettulajdonosok) továbbra is
zavartalanul virágzott, társadalmi presztízse változatlan maradt.
A középosztály, köztük a köztisztviselők, a magánalkalmazottak és az értelmiségiek
életszínvonala a századfordulón csökkent.
E csoporton belül a menekült értelmiségiek szenvedtek a legjobban.
Jövedelmük alacsonyabb volt, mint középosztálybeli társaiké, és nehezen tudtak
kitörni a szükséglakások világából.
A városi és vidéki kispolgárság igen összetett képet mutatott. Ide tartoztak a
kispolgárok, kiskereskedők, a hadsereg altisztjei, postások, vasúti kalauzok,
házmesterek, rendőrök és katonai rendőrök.
Jövedelmük változó volt. Biztosítva volt számukra az önálló üzlet vagy műhely, a
fix fizetés és az állami nyugdíj. A csoport politikailag is sokszínű volt.
Voltak közöttük baloldali, jobboldali és fasiszta támogatók.
A munkanélküli értelmiségiek és a kispolgárok, akik kétségbeesetten keresték a
megélhetésüket, a háború és a forradalom után érzékennyé váltak az
antiszemitizmusra, és követelték a zsidók intézményes marginalizálását.
Az ilyen antiszemitizmus az 1920-as évek végén lecsúszott, de a gazdasági válság
nyomán újjáéledt.
Ezt erősítette meg az első és második zsidótörvény elfogadása és a Nyilaskeresztes
Párt növekvő népszerűsége.
Hitler németországi példája és a német-magyar barátság is hozzájárult a
megszilárdulásához.

A magyar parasztság.
A lakosság 48%-a, azaz 4,4-4,5 millió ember volt paraszt. A nagyobb falvakban lassú
modernizációs folyamat indult meg.
A villanyáram, a mozi, a rádió és a ruházkodás urbanizálódott. A gazdagok és a
középosztály azok voltak, akiknek több mint 20 hold földjük volt.
Az első világháború után ez a csoport gazdaságilag megerősödött, és képes volt
gyermekeit iskolába küldeni; az 5-20 holdas kis- és középbirtokosok szigorú
fejadagrendszerben éltek, és megtakarításaikból földet vásároltak.
A megélhetés vágya és a földek elaprózódásától való félelem "összefogáshoz"
vezetett közöttük. A törpebirtokosok (1-5 hold) gyakran nagyon szegények voltak, és
parasztként próbáltak boldogulni, megragadva a falusi munkalehetőségeket.
Az uradalmi cselédek (216 000 bérmunkás és mintegy 450 000 eltartott) viszonylagos
biztonságban éltek, de nagyon kiszolgáltatottak voltak.
A századfordulóhoz képest jövedelmük némileg nőtt, életkörülményeik némileg
javultak, de alapvető, kétségbeejtő helyzetük nem változott.
A földnélküli mezőgazdasági napszámosok (500 000 fő) helyzete szintén nem javult.
A földreform sokuknak lehetővé tette, hogy földhöz jussanak, és segítséget kapjanak
a házépítéshez, de a munkalehetőségek száma igen csekély. Jövedelmük nem éri el még
a birtokos cselédek jövedelmét sem.
Az élelem, a ruházat és a fedél nagyon szegényes volt, és sokan éhen haltak.
Különböző szekták terjedtek el közöttük.
Ez közösséget és bátorítást jelentett a jelenlegi nyomorúsággal szemben a túlvilági
életben.
A faluból menekülő fiatalok számára három út állt rendelkezésre, hogy
felemelkedjenek és elszakadjanak a parasztságtól: munkás, kézműves és ministráns.

Munkások:
A háború előtti időszakhoz képest növekedésük lelassult, összetételük megváltozott.
Nőtt a nők száma (főként a textilipar fellendülése miatt), és nőtt a szakképzetlen
és a félkész munkások aránya.
Reálbéreik még a válság előtt sem érték el az 1914 előtti szintet.
A munkanélküliek vagy az alacsony fizetésű munkahelyeken dolgozó fiatalok gyakran
ágyhoz kötöttek voltak, és nyomornegyedekben és a fogolytáborokból átalakított
nyomornegyedekben éltek.
Az előkelő szobakonyhák 50%-ában azonban nem volt áram, nemhogy más kényelmi
berendezések, és az élet az 1930-as évek végén a nyolcórás munkanap, a minimálbér,
a családi pótlék és a fizetett szabadság bevezetésével javult.
Az alapszabadság hat nap volt, és a szolgálati időtől függően további napok
járhattak.
A közlekedésben és a közszolgáltatásokban dolgozók, a vasutasoktól a fővárosi
takarítókig, nyugdíjat kaptak. Az ő fizetésük alig volt magasabb, mint a többi
munkavállalóé, de az állami nyugdíj garanciáját nagyra értékelték.
A munkaerőhöz tartoztak a háztartási alkalmazottak is, akik többnyire fiatal falusi
lányok voltak, akik olcsó munkaerőt biztosítottak a városi polgári családoknak.

A magyar arisztokraták földbirtokosok és a polgárság voltak:

A magyar társadalom megőrizte a háború előtti hierarchikus és kasztos jellegét.
A nagybirtokosok száma csökkent, jövedelmük csökkent, életmódjuk kevésbé fényűző
lett, mint korábban. Az ország földterületének 30%-át birtokolták.
A politikai életben csökkent a befolyásuk, de dominánsak maradtak.
Trianon után a katolikus egyház elvesztette hűbérbirtokát, de a 860 ezer holdas
hűbérbirtok a templomok és iskolák mellett nemesi életet biztosított a katolikus
főpapoknak.
A polgárságnak továbbra sem volt közvetlen politikai szerepe, de a kormányzati
politikára gyakorolt befolyása nőtt.
Mind Horti, mind Betlen jó kapcsolatokat ápolt befolyásos üzletemberekkel és
pénzemberekkel.
A mezőgazdasági és kereskedelmi konfliktusok a dualista időszakban is folytatódtak,
és az 1930-as években a parasztság érdekei egyre inkább előtérbe kerültek, mivel
Magyarország jó gazdasági kapcsolatokat alakított ki az iparilag fejlett
Ausztriával és Németországgal.