Jánosi Petra – TSGS4N

Szegénység Magyarországon

A szegénység Magyarországon is a megoldatlan problémák közé sorolandó. Az első

világháborútól napjainkig Magyarország szegénységének a változása, annak okai és tényezői.

1914 körül az ország ¾ része, vagyis közel 70%-a szegény volt. Az első világháború időszakában
és az előtt a kapitalizálódás volt a jellemző, vagyis a gépesítés, azonban ez a túl gyorsan lezajló
gazdasági és társadalmi átalakulás a paraszti osztály tömeges elnyomorodását eredményezték. A
mezőgazdaságban nagybirtokrendszer volt, a földek kevés hányada volt paraszti művelés alatt. Emiatt
rengeteg volt a zsellér, azaz olcsó volt a munkaerő a földeken, azonban nem emiatt nem lett
gépesítve a mezőgazdaság, ugyanis, ha gépesítése kerül sor, akkor rengetegen elveszítették volna a
megélhetésüket, ezzel tovább növelve a szegénységet. Tehát a mezőgazdasági helyzet elmaradását
nem az olcsó munkaerő okozta főként, hanem az, hogy emberségesen tudtunk gondolkozni a
körülöttünk élő emberekről. A következő időszak a Horthy rendszer, vagyis a két világháború közötti
időszak. Ekkor már a „3 millió koldus országa” voltunk, vagyis 1914- hez képest csökkent a
szegénység, ekkor már csak 30-40%-os volt. Ez annak köszönhető, hogy Trianon kapcsán a
szegényebb területeket elcsatolták. A területének 70%-át, valamint népességének az 50%-át
elveszítette. 325 000 m2-ből lett 93 000 m2, valamint 18 264 533 főből 7 615 117 főre esett vissza a
lakosság létszáma. Azonban az 1920-as évek végére a gazdasági válság tovább nehezítette a
szegények helyzetét. Nem tudtak megélni a törpebirtokosok és az agrárproletárok, vagyis a föld
nélküli földművelők, belőlük mg-i bérmunkások lesznek főként. Tovább haladva a Rákosi-korszakban,
vagyis az 1945-1960-ig tartó időszakban kb Magyarország fele volt szegénységben, azaz 4,5 millióan.
1948-tól szovjet rendszer szerint épül fel Magyarországon. Malenkij robot, vagyis a polgári lakosság
tömeges elhurcolása, ami súlyos egészségkárosodással is járt. 1960-65-ig a Rákosi rendszer után
Magyarország szegénysége 30%-ra csökken, tehát kb. 3 millióan voltak. Ezután a Kádár-rendszer
következik 1965-85-ig. Ekkor az országban 10%-ra csökkent a szegénység, ami azt tükrözte, hogy
Magyarország történetében talán a legjobb időszak lehetett, ugyanis 1 millióra redukálódott a
szegénység aránya, hiszen teljes foglalkoztatottság volt, akár értelmetlen álláshelyek
megteremtésével is, hiszen a munka kerülése büntetést vont maga után. Stabil árviszonyok voltak
amik azt okozták, hogy nem növekedtek az árak, tehát nem volt verseny, azonban így gazdaságot
fenntartani nem lehetett és ezért bukott be ez a rendszer, nem pedig az adósságspirál és a Nyugati
kölcsönök miatt. 1979-ig nőtt a reálbér, majd 1982-től stagnál és végül 1990-től csökken. A
rendszerváltás körüli időszakban hivatalosan nem lehetett senki munkanélküli, ezért rejtett
munkanélküliség volt. Ekkor Magyarország szegénysége kb. 2-3 millióra növekedett. Visszaáll a
magántulajdon, bezárják a gyárakat, hiszen a kapitalizmusban veszteséges gyárakat nem
működtetünk, ezáltal nőtt a munkanélküliség, továbbá szellem gyárak jöttek létre. Ezáltal kb. 1,5
millió ember kerül utcára. Ez volt a rendszerváltás ára. 1996-97 között 4-5 millió volt Magyarország
szegénysége. A „sokkterápia” alkalmazása, vagyis a Bokros-csomag, amely egy gazdaságpolitikai
kiigazítás volt 1995-ben. Ez bevált és 1998-ban már csökkent a szegénysége mértéke
Magyarországon.

1998-2008 között visszaáll a 3 millió koldus országa szállóige, ugyanis ebben a korszakban 3
millió volt a szegények száma. A 2008-as világválság hatására 4 millióra nőtt 2010-12-ben és 2014 óta
van javulás.