Jánosi Petra – TSGS4N

Magyarország népessége

Magyarország népességének az alakulását több szakaszra bonthatjuk. A honfoglalástól

tehát 895-től a 1500-as évekig. Az 1500-as évektől 1920-ig, valamint 1920-tól napjainkig.
A honfoglaláskor körülbelül 600 ezer ember élt a Kárpát-medencében, ebből 400 ezer
érkezik a területre, vagyis a Magyarok, Törökök, Kabarok és 200 ezer bennszülött élt itt,
mielőtt mi ide vándoroltunk, ők főleg Avarok, Szlovákok, Későrómaiak, Germánok stb. voltak.
Nem az összes magyar érkezik ebben az időszakban a Kárpát-medencébe, hiszen egy kisebb
törzs a Kaukázusba telepszik le délre. Ezzel megkezdődött az asszimiláció, vagyis
népkeveredés némi magyar dominanciával. Az 1200-as évek körüli népességszámot a
növekedés jellemezte, amely nagymértékben a külföldiek bevándorlásának volt köszönhető.
Jelentős csoportja nyugatról jött. Járványok kevésbé sújtották az országot, természetes
szaporulat is segítette a népesedés növekedését. Ellenséges betörésektől is nagyjából
mentes volt az ország. Ebben az időben kb. 2 millió ember volt Magyarország népessége. Ez a
folyamat kb az 1500-as évekig tart. Ekkor már 4 millió volt a népesség ugyanazon okok miatt.
A tatárjárás és 16. sz. közepi pestisjárvány pusztításai ellenére 3,5-4 millió 1500-ban. A
legnagyobb demográfiai mélyrepülését tatárjárás után volt, amikor a Jászokat, Kunokat
felhasználjuk a tatár elleni harcokban. Nem tudnak beilleszkedni mert nomád életet élnek,
ezért a magán tulajdonban lévő földeken élnek, letelepednek ezáltal a földjüket
szétrombolják, ami nem tetszik a népnek ez mellett egy más gondolkodással bírnak ami a
sátánizmus, ez sem tetszik a magyar népnek. 1500-tól két évszázados stagnálás volt jellemző
a népességre. A stagnálás oka az ország három részre szakadása a Királyi Magyarország,
Török hódoltság (oszmán birodalom) valamint az erdélyi fejedelemség. A köztük zajlott 1526
utáni összecsapásaik legfontosabb szárazföldi színtere a Magyar Királyság lett, emiatt egyes
területek teljesen elnéptelenedtek. Ezen káros következmény miatt a Magyarország
népességfejlődésének 16. századi mérlege összességében negatív. A hadjáratok, portyák
jelentős részben a magyarok lakta vidékeket (síkvidékek, folyóvölgyek) érintették, amíg a
felvidéki és erdélyi hegyek közt élő szlovákságot szinte alig. Még a délvidékre bevándorolt
szerbek jól jártak, mint a magyarok, mivel a hadműveletek távol otthonaiktól zajlódott le. A
17. sz. végére a Magyar Királyság jelentős része felszabadult a török uralom alól. Az 1700-
1920-as évek között volt a Demográfiai robbanás, amely következtében részben a
természetes szaporulatnak, részben a betelepítésnek és bevándorlásnak köszönhetően az
1910-es népszámlás után a magyar nép 18 millió volt. A Rákóczi-szabadságharc után ismét a
békés fejlődés útjára lépett az ország. A rég kihalt területekre újabb telepesek érkeztek, újra
benépesültek. 1711 és 1790 között 8,5 milliós népszámlálás volt. Ez főként mechanikus
népmozgással lehetett elérni, nem természetes szaporulattal. 18 sz.-ban kettős migráció volt,
tehát belső vándorlás a peremvidékekről, amely többnyire magyar népmozgás volt, de
mozgásba hozta a túlnépesedett felvidéket is. Ezután a német betelepítés 130 ezer emberrel
Mária Terézia idején. A 18 sz. végére Erdélyben már a romaság dominál, mivel az Alföldre
elvándorolt a magyar, helyére románok kerültek a Kárpát-medencén kívülről. A ¾ részük
nem tudott beilleszkedni, csak a cigányság illeszkedett be. A muzulmán törökség sem
illeszkedett be, hanem a hódítást választották.
Jánosi Petra – TSGS4N

A Trianon rengetek magyar területet csatolt el tőlünk, ami rengeteg embert is

elválasztott eredeti otthonától. Magyarország területe jelentős mértékben megcsappant.
325 000 m2 nagy Magyarországból 93 000 m2 lett. 1910-ben 18 millió a magyar lakosság,
habár itt érdemes megjegyezni, hogy ezen lakosságnak az 55%-a nem volt magyar
anyanyelvű, így az elcsatolt területek többségében nem magyar lakta volt. Azonban
Szlovákiában 1 millió magyar volt, ami elég jelentősnek mondható és nem volt jelentősebb
ok az elcsatolására, de Franciaország érdeke volt, hogy Magyarországon gyenge legyen,
mivel a Németekkel jó kapcsolatban voltunk. 1920-ban 8,6 millióra csökkent a magyar
lakosság. A II. világháború után 1945-re 9,2-3 millióra növekedett, ez természetes
szaporulattal sikerült elérni. 1980-ra pedig elérte a 10,7 millió lakosságot Magyarország. A
változások okai a holokauszt kb. fél milliós embervesztesége, a háborús veszteségek, amely 1
millióra tehető, az első világháború előtti 2 milliós kivándorlás, szovjetek előli menekülés a II.
világháború után és 1956-ban. Ezek a negatív tényezők voltak a történelemben, ami számos
emberveszteséggel jártak. Az okai a gyes bevezetése, javuló táplálkozás, lakásviszonyok,
ivóvíz, járványok visszaszorulása stb.
1981-ben volt a fordulópont és csökkenő tendenciát mutat a népesség száma. A 80-as
évek gazdasági hanyatlása a társadalom jelentős részét túlmunka vállalására kényszerítette,
megszokott életnívójuk megtartása érdekében. A fokozott igénybevétel aláásta az
egészséget, nőtt a középkorosztály tagjainak elhalálozása és kedvezőtlenné váltak a
halálozási mutatók. Ugyanakkor az orvostudomány fejlettsége révén képes olyan embereket
is életben tartani, akik korábban meghaltak volna. Ez vezet Magyarországon a társadalom
elöregedéséhez.
Jelenleg 9,5 millió körül van a magyar társadalom, ami már ¾ évtizede csökken, ezáltal
demográfiai katasztrófát idézve elő. Okai a kevesebb gyerekvállalás, valamint az értékrendi
változás, tehát későbbre tolódik a gyermekvállalás, már ha lesz egyáltalán, továbbá a nők
emancipációja, vagyis a karrierközpontú nézetek is ezt okozzák, ma már áltagosan 30 év
felett vállal gyereket a szülőképes női korosztály. Ugyanaz a folyamat játszódik le most, mint
évszázadokkal ezelőtt a Habsburgok idején, mégpedig jönnek a muzulmánok és a
keresztények ellen fordulnak, emiatt kettészakad az ország.