Társadalom és életmód a dualizmus korában

Demográfiai robbanás és kivándorlás:

- Az 1880-as években népességrobbanás bontakozott ki Magyarországon  az ország népessége harmadával
emelkedett (kb. 18 millió főre becsülhető)
- A népességnövekedés alapvető oka: a jobb életkörülmények, a higiéniai és egészségügyi viszonyok javulása
- Elsősorban a fejlettebb gazdasági területeken volt jellemző, később érintette az elmaradott régiókat.
- A demográfiai változásokról alapvetően a népszámlálásokból tudunk tájékozódni (melyeket 1880-tól
tízévente tartottak).
- Mivel a falvak idővel nem tudták eltartani az egyre növekvő lakosságot, ezért egyre többen költöztek nagyobb
városokba, pl. Budapestre => belső migráció indult
- A városok azonban nem tudták befogadni a hirtelen megnövekvő népességet, ezért Magyarország az 1890-es
évektől bekapcsolódott az európai kivándorlási hullámba: az első világháború kezdetéig közel másfél millió
ember hagyta el az országot (legtöbben a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságokkal rendelkező területekről,
pl. Felvidékről, Kárpátaljáról)  fő célpont: az Amerikai Egyesült Államok
- A kivándorlás népességveszteséget eredményezett, amit a bevándorlás enyhített:
 a birodalom nyugati tartományaiból kb. százezer német és cseh szakmunkás érkezett  a fejlődő ipar
számára biztosítottak munkaerőt
 Galíciából több százezer zsidó vándorolt be az üldöztetések elől Magyarországra

A magyarság arányának növekedése:

A XIX. század második felében a magyarság aránya a népességen belül fokozatosan növekedett:
- A demográfiai robbanás elsősorban a fejlettebb gazdasági területeket érintette, ahol a magyarság zöme is
lakott.
- A kivándorlásban a magyarság kisebb mértékben vett részt, mint a nemzetiségek.
- A magyarság arányának növekedését okozta az asszimiláció is:
 a XIX. századi bevándorlók nem egy tömbben telepedtek le, s jórészt városlakók voltak;
 a szülőhelyüket elhagyó emberek az idegen környezetben természetes módon beolvadtak,
asszimilálódtak a magyar környezetbe;
 fő területe a főváros volt: az ide érkezők gazdagították kulturális szempontból a város sokszínű
kultúráját (pl. szlovákok, ruszinok)

Budapest világvárossá fejlődése: A főváros jogilag 1873-ban jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésével.
- Lakóinak száma negyven év alatt több mint háromszorosára emelkedett.
- Európa hetedik legnagyobb városa lett.
- A kormányok felismerték, hogy a főváros fejlesztése a nemzet felemelkedésének záloga.
- A város tervszerű fejlesztése érdekében létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, aminek köszönhetően a
város arányosan és tervszerűen fejlődött (sugárutak, körutak).
- A város fejlődését jelentős mértékben segítette a honfoglalás 1896-ban megünnepelt ezeréves évfordulója (ez
a millennium).
- A fejlődő Budapest azonban idővel elszakadt az ország más régióitól (a magyar városszerkezet fejlődése nem
tudott lépést tartani a főváros kiugró ütemű gyarapodásával). Ugyanakkor az urbanizáció (városiasodás)
vidéken is meglátszott (Pozsony, Kassa, Temesvár, Szabadka, Szeged…), növekvő gazdasági erejük
impozáns épületek kialakítását tették lehetővé.

Átalakuló társadalom:
- Magyarországon a gyors gazdasági fejlődés hatására elindult a polgárosodás  nagyvárosokban gyorsabban,
vidéken lassabban
- Jellemző volt az ún. torlódó társadalom: egymás mellett élt a régi, feudális, mezőgazdasági (agrár) és az új,
ipari, tőkés jellegű társadalom
- az agrártársadalom:
birtokos arisztokrácia  a magyar társadalom csúcsán helyezkedett el;
 zárt csoportot alkotott, elkülönült a társadalom többi rétegétől;
 közülük került ki a vezető politikusok többsége;
  kezükben volt a magyar termőföld harmada;
 hatalmuk fennmaradását címeik és birtokaik biztosították;
 az arisztokraták politikai befolyását igyekeztek a bankok és a nagyvállalatok
saját javukra fordítani: beválasztották őket igazgatóságaikba, komoly
jövedelmet biztosítva nekik számukra;
középbirtokos  egy részük felemelkedett az arisztokrácia szintjére;
nemesség  másik részük dzsentrivé vált, anyagi nehézségekkel küzdöttek (fogyatkozó
területű birtokaikon gazdálkodtak, de tőkehiány miatt nem tudták gazdaságukat
modernizálni, eladósodtak és egyre többen vesztették el földjeiket)
 a birtokaikat elvesztő dzsentrik egyre nagyobb számban választottak
értelmiségi pályákat (ügyvéd, tanár, orvos)
parasztság  a magyar társadalom legnépesebb csoportja
 a jobbágyfelszabadítás révén jelentős volt a földdel rendelkezők aránya;
 a népszaporulat következtében a paraszti földbirtok gyorsan aprózódott
 az 1890-es évektől az ország legégetőbb problémájává a növekvő számú
földnélküli helyzete vált
 a paraszti társadalom élén: a gazdagparasztság állt, földjeiken napszámosok
dolgoztak;
 a közép-és szegényparasztság a maga ura volt, de az utóbbi általában bérmunka
vállalására is kényszerült;
 a századfordulóra megnövekedett a földnélküliek (agrárproletárok) száma: ők
mezőgazdasági bérmunkából, középítkezéseken v. városi építkezéseken vállalt
földmunkákból éltek
 sajátos rétegek képezett az uradalmi cselédség: családjukkal együtt az
uradalmakban éltek és dolgoztak, teljes egészében a földesúrnak és a munkát
irányító gazdatisztnek voltak kiszolgáltatva

- az ipari társadalom:
 élén a nagypolgárság állt: bankokat, nagy iparvállalatokat birtokló és irányító pénzarisztokrácia; zárt,
más társadalmi rétegektől elkülönülő csoportot alkottak; többségük a terménykereskedelemből
meggazdagodott német és zsidó családokból került ki;
 középpolgárság: létszámuk az ipar, az államigazgatás, az oktatás és az egészségügy fejlődésével
párhuzamosan emelkedett; ide tagozódott be az egykori német polgárság, az értelmiségi pályákra lépő
nemesség, a feltörekvő parasztság és zsidóság;
 kispolgárság: kisiparosok, kiskereskedők; állami kisalkalmazottak (vasutasok, rendőrök, csendőrök,
postások);
 az ipari forradalom térhódításával párhuzamosan az ipari munkásság több mint egymilliós réteggé
vált (1910-ben létszámuk elérte a 2,5 milliót): magas volt a szakmunkások aránya (jó bérezés,
kispolgári szinten élhettek), a betanított és a segédmunkások létszáma is magas volt