4.

8 A dualizmus kora
A dualizmus rendszerének megszilárdulása:
- A kiegyezés megkötése után az új rendszer stabilitásának megteremtése volt a legfontosabb
feladat, amit:

 törvényekkel (pl.: népiskolai, nemzetiségi, horvát-magyar kiegyezés, közigazgatási) és

 a gazdaság modernizálásával (céhek felszámolása, bankrendszer kiépítése, vasútépítés,
iparfejlesztés) kívántak elérni.
- Cél: a modern polgári állam és a fejlett, felzárkózó gazdaság megteremtése.

2. A nemzetiségi kérdés rendezése:

- Az 1848-49-es időszakban a nemzetiségek vezető rétege a császári udvar bíztatására szemben állt a
magyarokkal.
- A Bach-korszakban a nemzetiségek is rosszabb helyzetbe kerültek, ezért a magyarok és a
nemzetiségek helyzete közelebb került egymáshoz, de kibékíthetetlen érdekellentét volt közöttük:

 a nemzetiségek körében erősödött a nacionalizmus, ezért autonómiára (nyelvi, kulturális,

majd területi) törekedtek,
 a magyarok egységes nemzetállamban gondolkodtak.
- A kérdés megoldását Kossuth Lajos „dunai konföderáció” tervezete próbálta rendezni:

 Duna menti népek laza államszövetsége nagy engedményekkel (Horvátország önálló,

Erdélyről szavazás),
 területtől független politikai és kulturális önkormányzat.
De: a magyarok sokallották, nemzetiségek kevesellték a javaslatot.
- A nemzetiségi törvényt (1868) Eötvös József (vallás-, és közoktatásügyi miniszter) terjesztette elő:

 széles körű nyelvhasználat (20% felett - anyanyelv),

 alsó, és középfokú bíróságokon nyelvhasználat,
 nemzetiségi iskolahálózatok fenntartása,
 nemzetiségi egyesületek létrehozása.
- A törvény liberális szellemű, nemzetközileg egyedülálló, de: a nemzetiségek igényeit nem elégítette
ki.

3. A magyar-horvát kiegyezés (1868):

- A horvát, mint politikai nemzet elismerése:

 Meghagyták a tartomány területi autonómiáját (Horvátország + Szlavónia + Határőrvidék)

 Horvátország saját országgyűléssel rendelkezett és képviselőket küldhetett a magyar ogy.-be
 az ügyeket horvát nyelven intézték
 a végrehajtó hatalom élén a bán volt.
De: a horvát vezető réteg teljes különállásra törekedett.

4. A politikai stabilizáció megteremtése:

- Központi kérdés a közjogi vita:

 az ország és (Habsburgok) Ausztria közötti viszony,

 kiegyezést elfogadó kormánypárt állt szemben a kiegyezést elutasító ellenzékkel.
- 1867-től a kiegyezést aláíró kormánypárt (Deák Párt) irányította az országot gróf Andrássy Gyula
vezetésével (1867-71). Andrássy távozása (közös külügyminiszter lett) után meggyengült a
kormánypárt.
- Az 1873-as gazdasági válság tovább mélyítette a kormánypárt tekintélyét, ezért a mérsékelt ellenzék
(Balközép Párt) bevonásával létrejött a Szabadelvű Párt, amely 1875-1905 között kormányozta az
országot.
 A politikai stabilizáció Tisza Kálmán, a „GENERÁLIS” miniszterelnöksége (1875-1890) idején
teremtődött meg:

 nyugalmat teremtett az országban a kormánypárti parlamenti többség megteremtésével,

 átalakította a közigazgatást (megye-rendszer átalakítása),
 kiépítette a rendőrséget és a csendőrséget,
 egészségügyi- és a posta-rendszer kiépítése,
 erősítette az állami hivatalnokréteget a földjüket elvesztett dzsentri rétegéből.
- A korra jellemző volt a kapcsolati tőke felhasználása a karrier érdekében (vasútépítések, kártya
partik stb.).
- A megkezdett reformokat az első polgári származású miniszterelnök Wekerle Sándor folytatta:

 megvalósult az állam és az egyház szétválasztása:

 polgári házasság és anyakönyv vezetés (az egyházak ellenkezése ellenére).

5. A magyar gazdaság felzárkózása:

- A Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt hozott iparpártoló törvények teremtették meg a magyar
gazdaság felzárkózásának lehetőségeit:

 több ezer km hosszú új gátrendszer létrehozása,

 gabonatermelés és malomipar világszínvonalú fejlesztése,
 az Ausztriával közös vámterület biztos piacot biztosított,
 folytatódott a vasútfejlesztés - európai szintű vasúthálózat jött létre.
- Magyarország gazdasága a XIX. sz. második felében gyors átalakuláson ment keresztül. A gazdaság
fejlődésének biztosítására:

 kiépült a banki és a hitelrendszer,

 fejlődött az infrastruktúra (hajózás, út-, vasúthálózat),
 korszerűsödött a mezőgazdasági termelés,
 érvényesült az állami iparpártolás és a hazai piacok előnyben részesítése,
 nagyszabású városépítés, városfejlesztés kezdődött (pl.: 1873-ban Buda-Pest létrejötte -1892-
től Budapest).
 1878-ban létrejött az Osztrák-Magyar Bank (jegybank).
- A dualizmus korában továbbra is a mezőgazdaság maradt a meghatározó gazdasági ágazat:

 az agrárexport folyamatosan bővült,

 a fajtanemesítés és a gépesítés hatására nőtt az árumennyiség és a termőterület,
 a belterjes kultúrák terjedésének köszönhetően nőtt:
o a zöldség- gyümölcs és szőlőtermesztés,
o az istállózó állattartás,
o és az ipari növények területének aránya.
A legfontosabb iparágak:

 nehézipar: (Oka a közlekedés fejlődése)

o vaskohászat (vasipar),
o bányászat,
o acéltermelés.
Központjai: Budapest, Ózd, Miskolc (Diósgyőr), Salgótarján
Jelentős vállalatai: Ganz Gépgyár, Óbudai Hajógyár, MÁVAG, Weiss Manfréd csepeli gépgyára
  élelmiszeripar:
o malomipar (Mechwart András kéregöntésű hengerszék),
o cukoripar,
o szeszipar,
o dohányipar.
- Az ipar és a hitelszervezet fejlődése állami támogatással történt:

 a gőzgépek elterjedése miatt, vaskohászati centrumokat alakítottak ki,

 a legmodernebb technikát terjesztik el,
 fejlesztéseket hitelből finanszírozták (1880-1900 között 377 millióról 1703 millióra nőtt a
bankok tőkeereje.

6. Népesedési és nemzetiségi kérdés a századfordulóig:

- Az 1880-as években demográfiai robbanás ment végbe az országban. Okai:

 az ipari fellendülés hatásai,

 a higiéniai és egészségügyi viszonyok javulása,
 kb. 100 ezer cseh és német szakmunkás vándorolt be az országba,
 Galíciából több 100 ezer zsidó vándorolt be az üldöztetések elől.
- Következményei:

 belső vándorlások (migráció), főleg Bp. felé,

 az 1890-es években kb. 1,5 millió ember vándorolt ki (főleg USA-ba),
 a XIX. század végére megállt a magyar népesség csökkenése (41-ről 54%-ra nőtt a magyarok
aránya). Okai:
o a demográfiai robbanás a magyarlakta területekre jellemző,
o a kivándorlásban a magyarság kisebb részt vállalt,
o asszimiláció (a városban élő németekre és zsidókra jellemző).
- A magyar vezető réteg célja a nemzetállam kiépítése volt, ezért felgyorsult a nemzetiségek
erőltetett asszimilációja (főleg az értelmiség hivatalvállalásának feltétele) főként az oktatásban:

 fokozatosan bevezették a magyar nyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban,

 visszaszorították a nemzetiségi középiskolákat.
- Az erőltetett asszimilációra a nemzetiségi értelmiség vezetői passzív ellenállással válaszoltak. Céljuk:

 megyei szintű területi autonómia,

 a Monarchia föderatív (szövetségi) átalakítása. De:
 a román és a szerb nemzetállamok kialakulása után megjelent az irredentizmus (egy
nemzetiség elszakadási harca), ezért az 1890-es évektől elmérgesedett a nemzetiségi kérdés.

A magyar társadalomba történő integrálás legjelentősebb eredménye a zsidó emancipáció volt:

 törvény egyenjogúsította őket 1895-ben,

 nagy részük asszimilálódott,
 hasznos tevékenységet folytattak: kiskereskedők, kisiparosok,
 az oktatás és a tökéjük révén lehetőségük volt a felemelkedésre, ezért magyar értelmiség és
nagypolgárság jelentős részét ők tették ki.
- A kialakuló antiszemitizmust (= zsidógyűlölet) a kormányzat visszaszorította.
7. A magyar társadalom jellemzői a dualizmuskorában:
- Torlódó társadalom, mert:

 nem bomlott fel a feudális társadalom,

 egymás mellett élt a régi, rendi jegyeket tükröző mezőgazdasági és az új
ipari, tőkésjellegű társadalom:
o a széles paraszti réteg mellett
o megjelenik a gyorsan növekvő munkásság is.
- Éles társadalmi ellentétek jelennek meg a csoportok között:

 a szűk vezetőréteg hajlamos a tekintélyelvű, önkényuralmi kormányzásra,

 a politikai pártok instabilak, válságok során gyorsan változnak,
 a munkásság forradalmi úton is elképzelhetőnek tartja a változtatást
- Társadalmi osztályok:

 Nagybirtokosok:
o kb. 200 család, 1000 holdnál nagyobb birtokkal,
o az összes föld kb. 1/3-a az övék,
o zárt, elkülönülő világ, mindenki őket utánozza, be akar kerülni a körükbe.
 Úri középosztály, dzsentri:
o jómódú középbirtokosok (kb. 200-1000 holdas birtokok),
o a réteg fokozatosan elvesztette birtokállományát, ezért
o az állami és megyei adminisztrációs tisztségeket töltötték be,
o fenntartották az úri külsőségeket, de anyagi helyzetük ezt nem tette lehetővé.
 Parasztság:
o nem egységes réteg,
o gazdagparaszt: 50-200 hold,
o középparaszt: 11-40 hold,
o szegényparaszt: 3-11 hold: kénytelen bérmunkát is vállalni,
o zsellér: csak minimális jövedelme van, bérmunkásként tengődik.
Jellemző az egykézés és a rokonok közötti házasság, hogy a birtok egyben maradjon.

 Cselédek:
o a városi úri és polgári háztartások vagy az uradalmak szegődött alkalmazottjai,
o földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak,
o létük bizonytalan.

 Nagypolgárság:
o szűk, de gazdaságilag befolyásos réteg,
o jelentős részük zsidó származású,
o jó kapcsolatuk volt az arisztokráciával,
o boldogan asszimilálódtak a magyarokhoz.
 Polgári középosztály:
o gyár és üzem tulajdonosok,
o hivatali tisztségviselők,
o vezető értelmiségiek.
 Kispolgárság:
o tisztviselők, rendőrök, postások, vasutasok,
o szakmunkások, mesterek.
 Városi proletárok:
o segédmunkások,
o alkalmi munkából élők,
o létszámuk nő, de
o létük bizonytalan, ezért
o fogékonyak a munkásmozgalom eszméire.
8. A dualizmus válsága:
- A századforduló előtt véget ért a politikai stabilitás időszaka Magyarországon. Okai:

 a nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek,

 az állam és az egyház szembe került egymással,
 súlyosbodtak a szociális problémák,
 a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé vált,
 az országgyűlés és a kormány működése zavarossá vált, mert az ellenzék obstrukcióval
(hosszú beszédek, név szerinti szavazások) akadályozta a törvényhozást,
 élesedett a gazdasági vita (agrárius – merkantil ellentét).
- Tisza Kálmán lemondása (1890) után a kormányzó Szabadelvű Párt ereje meggyengült, ezért az új
kormányok állandó politikai viharoknak voltak kitéve:

 Wekerle Sándor kormánya (1892-95) véghez vitte az állam és az egyház szétválasztását:

o szabad vallásgyakorlás biztosítása (zsidó vallás egyenjogúsítása),
o polgári anyakönyveztetés, polgári házasság bevezetése (lehetőség a válásra).
 Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején (1895-99) ünnepelték a Millenniumot (1896), ezért
átmeneti nyugalom jött létre, de a századfordulóra az ország kormányozhatatlanná vált (az
obstrukció miatt).
 Tisza István első kormányának (1903-05) célja:
o magyarok által irányított Monarchia megteremtése,
o és a parlamenti obstrukció letörése volt, ezért módosították a
házszabályt (zsebkendőszavazás), ami a kormánypárt bukásához vezetett.
 A szabadelvű Párt bukása után 1905-10 között az ellenzéki koalíció pártjai alakítottak
kormányt, de nem tudtak úrrá lenni a mélyülő válságon:
o az MSZDP tüntetése az általános választójogért (vörös péntek),
o nőtt az adó,
o a „Lex Apponyi” bevezetése (1907) miatt nőtt a nemzetiségek haragja.
 Az ellenzéki koalíció bukása után Tisza István az egykori Szabadelvű Párt híveiből létrehozta a
Nemzeti Munkapártot, melynek kormányzása idején (1910-18) a belső rend erőszakos
fenntartása volt a cél:
o szűkítették a választójogot,
o megkezdődött a készülődés a háborúra (kivételes törvények).
 A boldog békeidők Magyarországon

Az életkörülmények változása:
- A monarchia korában jelentősen javult az élelmezés:

 a főként magyarosnak számító ételek (gulyás, pörkölt) fogyasztása mellett

 több húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak,
 elterjedt a sör fogyasztása is.
- Javultak a lakáskörülmények az alapterület, és komfort növekedésesével.
- A higiéniai és az egészségügyi viszonyok folyamatosan fejlődtek (De: fertőző népbetegség volt a
tüdőbaj).
- A városokban élők egyre több szabadidővel rendelkeztek (8 óra munka, vasárnapi szabadnap) és
sokféle program közül választhattak:

 színház, mozi,
 testedzés, futball,
 kávéház, operett,
 utazás, stb.

Művelődés, művészetek:
- A kormányok egyik fő célja az analfabetizmus felszámolása volt.
- Tömegessé vált a könyv és lapkiadás:

 irodalmi folyóiratok, pl. a Nyugat megjelenése,

 ifjúsági irodalom, pl. Egri csillagok, Pál utcai fiúk,
 mesekönyvek.
- Megkezdődött a népzene gyűjtése és feldolgozása (Bartók Béla, Kodály Zoltán)
- A fellendülést követő építkezések a történelmi stílusokat ötvöző eklektika jegyében folytak.
- A kibontakozó magyarországi szecesszió keleties és a magyar népi motívumok stílusjegyeit
mutatta (pl. Lechner Önön, Kós Károly épületei).