Gazdasági változások a dualizmus korában

A magyar gazdaság ebben az időszakban fejlődött legtöbbet, köszönhetően az ipari forradalom

jótékony hatásának, ill. a Monarchia piaci védettségének.A gazdaság fejlesztésének törvényi kereteit
a 10 évente megújított gazdasági kiegyezés jelentette. A birodalmat egységes piaccá tették:
vámszövetséget kötöttek, meghagyták a közös valutát (1878-től közös jegybank működött, 1892-től
az aranyalapú korona lett a közös pénz) szabaddá tették a tőke és a munkaerő áramlását,
összehangolták az adó-, mérték-, közlekedési- és hírközlési rendszert.

A tétel kifejtése

Mezőgazdaság

A Monarchia védett, bővülő piaca a magyar mezőgazdaság biztos megrendelője volt. A fejlesztések
azonban nem maradtak el, bár a gépesítésre és a modernebb eljárások bevezetésére csak a
jelentősebb anyagi háttérrel rendelkező nagyobb birtokok tulajdonosai voltak képesek. A kisbirtokok
nagy száma mellett az olcsó bérmunka (idénymunkások, napszámosok) is akadályozta a gépesítés
még szélesebb körű elterjedését.A modernizálást a gátrendszerek kiépítésével a mezőgazdaságban
kellett kezdeni. A folyószabályozások lezárultával jelentős területek kerültek művelés alá, másrészt
pedig a nagybirtokokon elterjedő korszerű eljárások, gépek (alagcsövezés, műtrágya, vetőgép,
aratógép stb.) a termelékenység növekedést vonta maga után.A tradicionális juhtenyésztés és rideg
állattartás visszaszorulóban volt, helyette az istállózó állattartás terjedt el. Mindez új fajták
megjelenését is jelentette: a magyar szürkét felváltotta a hízékonyabb, jól tejelő „színes” svájci és
holland szarvasmarha, a makkoltatva tartott bakonyi sertést pedig a mangalica és az angol
hússertés.A földművelésben zajlódó technikai és technológiai (vetésforgó, trágyázás, gépesítés.
kapásnövények, ipari növények terjedése, fajállatok tenyésztése, szőlőültetvények számára új fajták
behozatala) modernizáció a termésátlagok növekedését vonta maga után.A birodalmi mellett
kialakuló országos piac is biztos értékesítési lehetőséget jelentett a specializálódó termelés számára
is. Az ország egyes területein ti. kialakul a térségre jellemző sajátos termelési struktúra: pl. makói
hagyma, kalocsai vagy szegedi paprika, kecskeméti kajszibarack, homoki szőlőkultúra a Duna-Tisza
közén stb. Növénynemesítő intézetet állítottak fel. A városok – főleg Budapest – környékén a városi
piacokra termelő zöldség- és gyümölcstermesztés, tejgazdaságok jöttek létre.

Ipar

Az 1880-as évek közepétől az ipari forradalom hatására Magyarországon az ipar fejlődése újabb
lendületet vett (lásd későn jövő előnyei).A magyar kormányok adókedvezményekkel segítették az
ipar fejlődését. A már hagyományosnak tekinthető iparágak tovább erősödnek (pl. élelmiszeripar), a
vas- és acéltermelés felfutásának köszönhetően világszínvonalú gépgyártás alakult ki.Egyes
területeken világszínvonalú fejlesztések valósultak meg, pl. a magyar gőzmozdonyok sorra nyerték el
az ipari kiállítások díjait, Mechwart András rovátkolt hengerszéke, a szitálás gépesítése pedig az
európai élvonalba emelte a magyar malomipart.A változások hatására a tőkés ágazat vált
meghatározóvá, megjelentek pl. a monopóliumok (pl. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.), és a
tőkés gazdaságra jellemző ciklikusság (túltermelés és pangás váltakozása).A fejlődés fokozottan
érvényesült az újonnan megalakult iparágakban: pl. az izzólámpa-gyártás, vegyipar, gépipar és az
ezekre épülő gépgyártás (Budapest, Győr): autó-vagy repülőgép-gyártás, Aradon autógyártás,
Rákoson repülőgépgyártás. Ezekben az iparágakban a termelés súlypontja már Magyarországra
tevődött, s nem csak Ausztria ipari fejlettségét közelítette meg, hanem az európait is.

Hitelszervezet

A konjunktúra nem lett volna lehetséges a külföldi, elsősorban német tőke beáramlása nélkül, de a
századfordulóra megerősödött a jelentős részben terménykereskedelemből származó magyar tőke
Gazdasági változások a dualizmus korában

szerepe.A reformkori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1842) és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár
mellett létrejött a Magyar Földhitelintézet (1863). A kiegyezés évében alapították a Magyar Általános
Hitelbankot, s ezután gyorsan nőtt a hitelintézetek száma is.

Közlekedés

A folyószabályozás lehetővé tette a gőzhajózást a Dunán, Tiszán, Dráván, Száván és a Maroson is. A fő
kereskedelmi útvonalat azonban a vasút jelentette, s ennek segítségével a magyar mezőgazdasági
termékek gyorsan eljutottak a világpiacra.

A tétel összegző lezárása

A dualizmus korában lejátszódó gazdasági változások jelentős fellendülést eredményeztek, s ez

lehetővé tette a Monarchia, azon belül is Magyarország gazdaságának felzárkózását, sőt
Magyarország több iparágban és fejlesztésben a világ élvonalába került. A korszakban fejlődött az
ország gazdasági központjává és világvárossá Budapest is. Magyarország közepesen fejlett agrár-ipari
országgá vált.A fejlődés ellenére/hatására aránytalanságok figyelhetők meg a magyar gazdaságon
belül. Korszerű, de kiegyensúlyozatlan, ún. ferdevállú magyar nagyipar, fejlett bank- és vasúthálózat,
monopolkapitalizmus jött létre, a másik oldalon azonban kis- törpebirtokosok milliói, megélhetési
gondokkal küzdő társadalmi rétegek.

Népek, nemzetiségek szerepe a modernizációban

A modernizáció, a polgárosodás egyik alapfeltétele a tőke. Ezzel rendelkezett az évszázadok óta

Magyarországon élő németség, illetve a napóleoni háborúktól a gabonakereskedelembe
bekapcsolódó zsidó kereskedő családok. Mind a német, mind a zsidó polgárság jelentős szerepet
játszott a magyarországi bank- és hitelrendszer megteremtésében, így hitelekkel segítették a
mezőgazdaság modernizációját, a meginduló iparosodást, a gépipar létrejöttét.

Németek

A már évszázadok óta itt élőkhöz sok 19. századi betelepülő csatlakozott, akik a gyáripar születése
után kialakult munkaerőhiány (szakember) nyomán érkezett a Monarchia és Németország
területéről. 1870 körül az ipari dolgozók negyede, a kereskedelemben dolgozók 16%-a külföldi volt,
főleg német. A sörfőzők, kőművesek, vasmunkások között nagyon magas volt az arányuk. Nagy
szerepük volt a németségnek a gyárak, vállalatok, kereskedőtársaságok alapításában. pl. sörgyártás
(Dréher), vasgyártás, gépgyártás (Kühne).A német, vagy már asszimilálódott német származású
tudósok, művészek is jelentősen hozzájárultak a korszak eredményeihez: Liszt Ferenc, Ybl Miklós
(Operaház), Steindl Imre (Országház), Schulek Frigyes (Halászbástya), Hunfalvy Pál nyelvtudós,
Hunfalvy János földrajztudós.

Zsidók

Lélekszámuk a 19. században nőtt meg jelentősen az országban. 1840-ig tilos volt a földvétel és a
szabad iparűzés számukra ezért kizárólag más, a magyarok által lenézett ágazatokban találhattak
megélhetést: kereskedelem, pénzügyletek. Nagyra becsülték a tanulást, iskolázottságot, és az
ezekhez kapcsolódó értelmiségi pályákon helyezkedtek el: ügyvédek, orvosok, művészek. Ez nemcsak
megélhetést, de társadalmi felemelkedést is jelenthetett nekik. Az egykori zsidó gabona-, dohány- és
gyapjúkereskedőcsaládok felhalmozott tőkéjüket pénzügyi, vasúti és ipari vállalkozásokba fektették:
pl. Chorin Ferenc a bankvilág, Weiss Manfréd az iparvilág meghatározó alakja lett.A zömmel
városokban élő vagy letelepedő. a modernizációban nagy szerepet vállaló nemzetiségiek nagy része
Gazdasági változások a dualizmus korában

gyorsan asszimilálódott, magyar nyelvűvé és érzelművé vált – pl. Erkel Ferenc, Munkácsy Mihály is
német származású.

A társadalom szerkezete

Nemcsak az állami berendezkedés duális, a társadalom is sajátos kettősséget mutat. Egymás mellett,
ugyanazon keretek között létezik a feudális rendi és a polgári társadalom.A polgári (ipari, tőkés)
társadalom nem váltja fel a feudális (mezőgazdasági) társadalmat, hanem vele párhuzamosan fejlődik
→ differenciált, sokarcú társadalom, melyet tovább színesítenek a nemzetiségi és vallási különbségek.
Ezt a társadalmi modellt nevezzük torlódó társadalomnak.

Etnikai viszonyok és a nemzetiségi kérdés a dualizmus korában

Bevezető gondolatok

A reformkor érdekegyesítési gondolata elvileg kiterjedt a nemzetiségi érdekek egyeztetésére is, az

érdekegyesítő nemzetiségi politika realizálása azonban – mint 1848 bizonyítja – nem
sikerült.Nemzetiségi kérdésben az egy politikai nemzet koncepciót vallották a magyar politikusok,
tehát a nemzetiségek egyénileg minden olyan jogot megkapnak, mint a magyarok, de közösségként
nem ismerik el őket, nyelvi kérdésként kezelik különállásukat, nem ismerik el politikai törekvéseiket
(pl. kollektív jogok, önkormányzat, területi autonómia).

A tétel kifejtése

A magyar politikai elit 1867-ben a kiegyezéssel történelmi kompromisszumot kötött Béccsel, aminek
értelmében egyesíthette a történelmi magyar államrészeket (Erdély, Határőrvidék), a magyarországi
nemzetiségi kérdés pedig magyar belüggyé vált.Az 1868-as horvát-magyar kiegyezéssel Horvátország
széleskörű önkormányzatot kapott: saját közigazgatást, kormányt, országgyűlést alakíthatott ki és
képviselőket küldhetett a magyar országgyűlésbe.Az 1868-as nemzetiségi törvény, a korabeli Európa
legjelentősebb ilyen témájú törvénye számos liberális elemet tartalmazott.Községi szinten, az alsó
fokú bíráskodásban, az oktatásban és az egyházi életben biztosította a nem magyar népek számára az
anyanyelv használatát, a nemzetiségi szervezetek és egyesületek megalakításának jogát. A magyar
Gazdasági változások a dualizmus korában

nyelvet nem kellett elemi iskolákban tantárgyként sem oktatni.A törvény azonban nem tért el az egy
politikai nemzet elvétől, azaz – az autonómiával felruházott horvátokat kivéve – tagadta a nem
magyar nyelvi-kulturális közösségek nemzet jellegét.A nemzetiségi elit számára a nemzetiségi
törvényben megjelenő felfogás elfogadhatatlan volt. Ők társnemzeti státust igényeltek, föderatív
átszervezést vártak.Az 1868-as rendezés nemzetiségek iránti toleranciáját a dualizmus kor kormányai
egyre kevésbé érvényesítették, a nyelvi-kulturális magyarosításra törekedtek.Trefort Ágoston
minisztersége idején 1879-ben megszavazták a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényt azzal
az indokkal, hogy minden állampolgárnak hasznos az államnyelv ismerete.A Lex Apponyi (1907)
szerint a mindennapi iskolákban a megállapított tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban olyan
mértékben kellett tanítani a magyar nyelvet, hogy a nem magyar anyanyelvű diák a negyedik osztály
végére magyarul élőszóban és írásban is érthetően ki tudja magát fejezni.Mivel egyik törvény sem
volt eredményes (az I. világháború előtt a nemzetiségek 75 %-a még mindig nem tudott magyarul),
ezért kormányzat és a megyék a nemzetiségi értelmiségre próbáltak hatni, akadályozták a
nemzetiségi középiskolák működését. A nemzetiségi iskolahálózat az 1880-as évektől nem fejlődött,
ennek következtében a feszültség egyre nőtt.A törvényhatóságok és a községek önkormányzatának
szűkítése, a központi hatalom erősítése, valamint a választójog szűk korlátok között tartása és a
választások nyílt jellege ugyancsak összefüggött a magyar állam magyar jellegének erősítésére való
törekvéssel.A nemzetiségek a nemzetiségi törvénynél többet akartak, ezért tiltakozásuk jeléül jó ideig
passzív ellenállást folytattak, azaz gyakran nem vettek részt a magyar országgyűlés munkájában.
Társadalmi szerkezetüknél fogva és a magyar választási rendszer szabályaiból fakadóan egyébként is
kevesebb képviselőjük jutott mandátumhoz, ezért a magyar vezetőréteg nem vette komolyan a
feszültség nagyságát.Az 1890-es évektől kezdve azonban fokozottabban síkra szálltak jogaik bővítése
érdekében. Erre jó példa a román Memorandum-per (1894).A XIX. század második felében jelentős
arányeltolódások mentek végbe a nemzetiségi összetételben: a magyarság aránya (Horvátország
nélkül) 41%-ról 54,5%-ra nőtt.A változás alapvetően három dolognak köszönhető:Az életkörülmények
javulása miatt megnőtt a természetes szaporulat, s ez elsősorban a magyarokra jellemző.A ki- és
bevándorlás is a magyarság arányát növelte, hiszen minden 100 kivándorlóból csak 33 volt magyar.Az
asszimiláció (beolvadás) egyrészt felgyorsult a városi német és zsidó lakosság körében, másrészt a
vidékről városba költözött, a gyökereiktől – szülőföld, család, egyház – elszakadó emberek a városok
domináns etnikumába olvadtak be. (A zsidóság egyenjogúsítására 1867-ben került sor, vallásuk pedig
1895-ben lett bevett vallás.)A korabeli adatok hitelét azonban csökkenti, hogy a népszámláláskor sem
derült ki egyértelműen az etnikai hovatartozás, hiszen a megkérdezett lehet kettős gyökerű, vagy az
asszimiláció hatására a többségi nemzet tagjának is vallhatta magát.

A tétel összegző lezárása

Magyarországon elnyomták a nemzetiségeket abban az értelemben, hogy önrendelkezési joggal bíró

kollektivitásként nem jelenhettek meg a politikában, de olyasféle terror, mint a cári Oroszországban
vagy 1915-ben az örményekkel szemben az ifjú török mozgalom részéről, nem mutatkozott. Az
önrendelkezés hiányának elmaradása miatt a XX. század elején és az I. világháború alatt a nemzetiségi
politikusok már nem az OMM-en belül képzelték el népük további sorsát.

• A XIX. század második fele a nemzetállamok megalakulásának kora Európában, az OMM azonban
nem lehetett alternatívája a nemzetállamnak. A határok mentén megvalósuló nemzetállamok
biztatására a Monarchia nemzetiségei a nemzeti önmegvalósítás kérdése felé fordultak.