1. Budapest világvárossá fejlődése. A főváros 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesülésével jött létre.

Lakóinak száma jelentősen nőtt, 1910-ben megközelítette a 1 milliót. Európa legnagyobb városai
közé emelkedett. Lakosságának összetétele: magyarok (arányuk nőtt), németek (csökken), szlovákok
(csökken), zsidók (nőtt) (TK 102./2. forrás).
 A magyar kormányok mindent megtettek a főváros fejlesztéséért, a cél Bécs utolérése volt.
Budapest központi támogatást kapott politikai, gazdasági, kulturális, közigazgatási
központtá vált. A főváros tervszerű fejlesztésére létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát
ennek tagjai pl. gróf Andrássy Gyula, báró Podmaniczky Frigyes.
 Sugárutak (Andrássy út), körutak (Kis és Nagy körút) épültek. Jelentős állami középítkezések
zajlottak: Parlament (tervezője: Steindl Imre), budai Várpalota (Ybl Miklós), minisztériumok,
színházak, Opera (Ybl Miklós), pályaudvarok: Keleti, Nyugati, dunai hidak: Lánchíd 1849,
Margit híd, Ferenc József híd (mai Szabadság híd), Erzsébet híd (TK 103./7. 8. forrás),
bérpaloták.
 Budapest központú vasúthálózat épült ki. Elkülönültek az eltérő szerepű/funkciójú
városrészek: üzleti és igazgatási negyed, lakónegyedek, ipari körzetek, kertvárosok. Budapest
elszakadt a lassabban fejlődő vidéktől. A vidéki nagyvárosok fejlődése is jelentős volt, ahol
városházák, színházak épültek: Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Temesvár, Szabadka, Szeged,
Kecskemét, Győr (TK 103./4. 5. 6.).

2. Zsidó emancipáció/egyenjogúsítás. Az izraelita vallást 1895-ben egyenjogúsították (TK 104./13.

14.).
 A zsidó lekosság lélekszáma rohamosan növekedett (900 000 1910-ben), ennek okai:
népszaporulat, bevándorlás (az oroszországi zsidóüldözések miatt) (TK 104./11. 12. 15.
105./16. forrás), a zsidók zöme asszimilálódott, magyarrá vált (TK 105./18. forrás).
 A zsidók a kiskereskedelemből és a kisiparból éltek, ezekhez a magyarok kevésbé
vonzódtak. Akik meggazdagodtak tőkés vállalkozók, gyártulajdonosok lettek, a
nagypolgárságot alkották. A zsidók nagy számban jelentek meg az alkalmazotti (eladó,
kishivatalnok) és az értelmiségi pályákon (újságíró, orvos, ügyvéd, színész, mérnök,
művész) (TK 105./17. forrás). Az egyetemeken a zsidó hallgatók aránya ötszöröse volt
országos arányszámuknak (TK 105./19. forrás). A zsidó szülők a felemelkedés lehetőségét
gyerekeik taníttatásában látták.
 A zsidóság magyarrá vált, a magyarok számarányát növelte. A többségi társadalom zöme
elfogadta a zsidóságot. A nagyvárosokban zsinagógák épültek (Budapest Dohány utcai
zsinagóga, szegedi zsinagóga (TK 106./20. 21. forrás). Sokan magyarosították a nevüket,
de zömében hűek maradtak az izraelita valláshoz.
 A zsidóellenesség Európához képest kisebb mértékben volt jelen. Főleg a városi
kispolgári réteget jellemezte, vetélytársnak tekintették őket az elhelyezkedésnél. A
kormány visszaszorította az antiszemita (zsidóellenes) megnyilvánulásokat pl. a
tiszaeszlári per 1883-ban (Solymosi Eszter cselédlány eltűnt, a zsidókat vádolták meg,
hogy végeztek vele egy szertartás keretében, a per nem igazolta a vádakat). (TK 107./23.)

3. A cigányság helyzete a dualizmus korában

 A cigányság jelentős része átvette a magyar nyelvet, becsült létszám 300 000, számuk a
Románia felőli bevándorlás miatt nőtt.
 A vándorló életmód mellett terjedt a letelepedett életvitel. Elterjedt foglalkozások
kovács, lókereskedő, muzsikus, de sokszor alkalmi munkát végeztek. A kormányzat a
népoktatásba való bevonásukkal próbálta segíteni felzárkózásukat.