Gazdasági kiegyezés és állami gazdaságpolitika a dualista Magyarországon (K)

1. Gazdasági kiegyezés
- Magyarország gazdasága a dualizmus időszakában (1867-1918) dinamikusan fejlődött.
- Az 1867-ben létrejött kiegyezéssel (1867. XII. tv.) Ausztria és Magyarországa részvételével létrejött az Osztrák-
Magyar Monarchia. A kétközpontú államot a közös uralkodó személye, a közösen irányított külügy, a hadügy és ezek
fedezésére szolgáló pénzügy kötötte össze.
- A kiegyezés törvényének gazdasági pontjai a magyar és az osztrák fél pénzügyi érdekeit egyaránt szolgálták.
- A fejlődést az is előmozdította, hogy Magyarországon a két ipari forradalom – az első elmaradása/késése miatt –
összeért.
- A gazdasági kiegyezés értelmében a birodalmat egyetlen egységes piaccá formálták, megújították a vámszövetséget,
megerősítették a közös valutát, egységesített adó- és mértékrendszert vezettek be.
- Az állami költségvetés közös fedezésére 70-30% arányban osztott kvótát hoztak létre,
- A belső, közös piac védelmére koncentrálva a külső importot korlátozó külső vámrendszert dolgoztak ki, mely a
kezdetben tőkehiányos, csak drága előállításra képes, induló magyar vállalkozásokat is hatékonyan védte.
- Az egyre szélesedő és egységesedő piacok piaci versenyt idézett elő, beindítva a rég várt befektetéseket.
- A szabad tőke- és munkaerő-áramlás lehetővé vált, ami megteremtette a nyugat-európai tőke gyorsabb
beáramlásának és a magyar áruk Lajtán túli értékesítésének lehetőségét.
- A két fél megegyezett, hogy a gazdasági megállapodásokat 10 évenként újratárgyalják. A költségvetési kvótát is
módosították az arány növelésével.

2. A magyar gazdaságpolitika lehetőségei

- A gazdaság fejlődésének előmozdítása érdekében az állam ösztönzőleg, támogatással lépett fel (közlekedésfejlesztés,
folyószabályozás, vasútépítés, hitelszervezet kiépítése), de az állami beavatkozás célja: ne akadályozza a szabad piaci
fejlődést, a befektetéseket.
- Az állam pénzügyi kedvezményeket/engedményeket (pl.: adómentesség, kamatgarancia-kedvezmény) és aktív
vállalkozásösztönző hitelek nyújtását, iparfejlesztő programokat dolgozott ki.
- Megalakultak az országos, regionális kereskedelmi és iparszervezetek, kamarák.
- Jelentős volt a külföldi (főleg osztrák) tőkebeáramlás, de egyre dominánsabb lett a magyar tőke is.
- A dualizmus idején a magyar állótőke-állomány 4-szeresére nőtt, ebben az ipari és bányászati tőkeállomány nőtt a
legnagyobb mértékben.
- A befektetéseket külföldi és magyar bankok hitelezték.
- Megalakult az első magyar tőzsde (1864).
- A magyar gazdaság is megérezte az 1873-as válságot, ezután erősebb lett az állami beavatkozás.
- 1892-ben Wekerle Sándor pénzügyminiszter valutareformjával modernizálta a monarchia pénzrendszerét; az
ezüstforint helyett bevezette a stabil koronát, és áttért az aranyalapú monetáris rendszerre.

3. Mezőgazdaság
- A mezőgazdaság továbbra is a gazdaság meghatározó ágazata volt. A magyar agrárexport folyamatosan bővült.
- Jelentős maradt a gabonatermesztés, bár az amerikai olcsó gabona miatt kiszorult a külföldi piacokról a magyar
búza. Ezért a Monarchia védvámokkal tartotta távol a külföldi gabonát, így biztos piaca volt a Monarchia a magyar
búzának és a lisztnek.
- A magyar mezőgazdaság a monarchia védett piaca miatt folytatta konjunktúráját.
- Ágazatai:
a) Földművelés fejlődése
- A szántóterületek aránya 20 %-kal nőtt: Felgyorsultak a gátépítések, folyórendezések. A mocsarak lecsapolásával, a
tározó- és gátrendszerrel a nagy árhullámok kezelhetőbbé váltak, az árvízveszély folyamatosan eltűnt. Hatalmas
árterek szabadultak fel, melyeket mezőgazdasági művelésbe lehetett vonni. Erdőírtás, legelőfeltörés következtében is
nőttek a termőterületek.
- A birtokszerkezet átalakult: kevés óriási nagybirtok és a nagyszámú kis-és törpebirtok kettőssége jellemző.
- Új művelési rendszerek és technikai újítások jelentek meg: vetésforgó, trágyázás, műtrágya, gépesítés: gőzekék,
cséplőgépek, vetőgépek, aratógépek. A gépesítés főleg a nagybirtokokon a gazdagparasztságnál és a tőkés bérleti
rendszerben valósult meg.
- Főleg a búzatermelés erősödött, de maradt a rozs, zab és egyéb gabonafélék termesztése is.
b) Zöldség-és gyümölcstermesztés
- Terjedt a kapásnövények (burgonya, kukorica) és a cukorrépa főleg paraszti termesztése.
- A városok környékén előretört az intenzív kertgazdálkodás: a zöldség- és gyümölcstermesztés. Ekkor jelentek meg
az egyes térségekre jellemző növények termesztése pl. makói hagyma, szegedi paprika, vecsési káposzta.

1
- A szőlőtermesztés: a hagyományos borvidékeken az 1880-as évek elején filoxérajárvány miatt kipusztultak a szőlők.
Újfajta, ellenálló borszőlőt telepítettek, megkezdődött a Duna-Tisza közi homokterületeken is szőlőtermesztés (asztali
borok).
c) Állattenyésztés
- A takarmánynövények termesztése elősegítette az istállózó állattartást.
- Új fajták jelentek meg: a hagyományos juhtartás visszaszorult, a racka helyett a merinói fajtát tartották. A m magyar
szürkemarha helyett a holland, svájci jól tejelő tarka marhák jelentek meg. A mangalica mellett az angol hússertések
jelentek meg.

4. Ipar
- A közös vámterület kevésbé volt kedvező a magyar iparnak, mégis jelentős fejlődés figyelhető meg.
- Az 1880-as évek közepétől az ipari forradalom hatására a magyar iparfejlődés is újabb lendületet vett.
- A fejlődést a kevés közepes és nagyvállalatok teljesítménye eredményezte, de megmaradt a kisipar súlya.
- Az állam iparpártoló politikája (törvények, 15 évi adómentesség), a mezőgazdaságból átáramló olcsó munkaerő, a
külföldi majd a hazai tőke segítette elő a fejlődést, ami két ágazatban, az élelmiszeriparban és a gépgyártásban volt
látványos.
-Ágazatai:
a) Könnyűipar
- Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékekre épült.
- Világszínvonalú lett a malomipar: Budapest a világ egyik legjelentősebb malomipari központjává vált!!! Mechwart
András által kifejlesztett acél hengerszék javította a liszt minőségét. Pest malmai a századfordulón orosz és balkáni
búzát is őröltek, a liszt jelentős részét exportálták!
- Ugyancsak jelentős volt a húsfeldolgozási ipar, megalakultak a Herz és a Pick szalámigyárak.
- Fejlődött a szesz-, a cukor-, a konzervipar. (Felfutott vállalkozások: Hatvany-Deutsch hatvani cukorgyára, kőbányai
Dreher Antal Serfőzdéje, budapesti Zwack Likőrgyár, budafoki Törley Pezsgőgyár.)
- Valamint a faipar és papírgyártás, és a textilipar is. (Bár a textilipar nehezen bírta Nyugattal a versenyt.)
b) Nehézipar
- Bányászat, vaskohászat, gépgyártás: a gőzgép térhódításával sorra nyíltak a szénbányák és a peremvidékeken a
nemesércbányák.
- Ahol nagy bányaközpontok nőttek ki a földből, hamar rájuk épült a nyersanyagot feldolgozó nehézipar.
- A vaskohászatban alkalmazásra kerültek a nyugat-európai technikai újítások (kavarás, hengerelés), 1868-ban
megépül az első Bessemer-, 1876-ban az első Martin kemence.
- A vas- és acéltermelésnek köszönhetően világszínvonalú gépgyártás alakult ki. A nehézipar vezető ágazatává a
gépgyártás vált. Ganz Ábrahám találmányai: gyártott kéregöntésű vasúti kerék, gabonaipari őrlőhengerek.
- A gépgyártásban világszínvonalú termékek kerültek piacra a Ganz, a Csepel és a MÁV gépgyáraiból.
- Ganz Ábrahám találmányai: gyártott kéregöntésű vasúti kerék, gabonaipari őrlőhengerek.
- Számos magyar találmány jelent meg: elektromos turbina, transzformátor, háromfázisú elektromotor, porlasztó,
karburátor, vízturbina (Bláthy Ottó, Déry Miksa, Zipernovszky Károly, Kandó Kálmán, Bánki Donát, Csonka János.)
- A legmodernebb iparágak hamar tért nyertek, mint a vegyipar, az elektromos ipar, az autó/repülőgyártás és ezen
ágazatok súlya a Monarchiában lassan Magyarországra tevődött át.
- Az izzólámpagyártás világméretűvé nőtte ki magát, Puskás Tivadar révén elterjedt a korszakalkotó Telefonhírmondó
(„Beszélő újság”).
- A nehézipar három körzete alakult ki: 1. Felvidék: a Gömör- Szepesi érchegységben; 2. Délkeleten: Hunyad és
Krassó –Szörény megyében 3. Budapesten és környékén.

5. Közlekedés, szállítás
- Több ezer kilométer hosszú gátrendszert építettek meg az állami és regionális társulások erőfeszítésével.
- A folyók közül számos hajózhatóvá vált, és a vízi szállítás nagy szerepet kapott a korszakban.
- A folyami és állóvízi személyszállítás és a kompközlekedés rugalmasabb és komfortosabb lett.
- A másik nagy húzóerőt a vasúthálózat kiépítése jelentette, amelynek jelentőségét Magyarország nagyon hamar
felismerte, és erős tőkekoncentrációval, kivételesen nagy tempóban, európai szintű hálózatot épített ki.
- A reformkori építkezések a 67-es fordulat után felgyorsultak, a kormányok felismerték a vasút felzárkóztató és
vállalkozásvonzó hatását, és a befektetőket hitelkedvezményekkel támogatták.
- A kezdetben magántőkéből épült vasútpályák tervezésekor a gabonatermékek központjait, hadászati szempontokat és
a nyersanyaglelőhelyeket vették figyelembe.
- Budapest-centrikus rendszer alakult ki, melynek sűrűsége a perifériák felé centrikusan ritkult.
- A bányák, gyárak építésével összhangban épültek a vasúti mellékvonalak, sokszor az iparos és a vasúti társaság
együttműködésével.

2
- Baross Gábor közlekedésügyi miniszter jóvoltából a vasútat államosították (MÁV), amely a kisebb-nagyobb
magántársaságok és pályaszakaszok felvásárlásával óriásvállalattá nőtte ki magát.
- Javult a közúthálózat, tökéletesedett a távközlés, a postai szolgáltatások új generációba léptek (pl. távírórendszer).
- A viharos gyorsaságú városfejlődést jelzi, hogy az 1873-ban egyesült Pest és Buda, az 1896-os millenniumi
ünnepségek városnegyedeket teremtő építkezései után már 700 ezer lakossal rendelkezett.

6. A gazdasági fejlődés mérlege

- Az agrárjellegű ország a korszakban agrár-ipari jellegű országgá alakult át.
- A fejlődés mindenre kiterjedt, de míg a mezőgazdasági termelés a század végén megkétszereződött, az ipari termelés
mintegy nyolcszoros növekedésen ment át.
- A legtöbb későbbi ipari központ a nulláról indult, a városok kialakulása ettől fogva egyértelműen az ipari centrumok
kiépülésének függvényévé vált.
- A központi régiók az országosnál jóval nagyobb mértékben iparosodtak, infrastruktúrájuk magasabb szintre jutott,
mialatt a peremvidékeken elmaradoztak, lelassultak a befektetések (részben az elérhetőségi nehézségek, elzártság, a
szakképzetlen munkaerő miatt).
- A 1867-73 között az állam iparbarát politikájának és a kedvező hitelfeltételeknek köszönhetően az évi cégalapítások
száma rekordokat döntött (gründolási láz), hatalmas mennyiségű külföldi tőkét fektettek be.
- A külföldi vállalkozások (főleg osztrák ill. francia/német) a behozott tőkével pozitív hatást fejtettek ki: a korszak
végére már a magyar tőke vált maghatározóvá, a magyar gazdaság újabb befektetésekbe forgatta vissza a profitot.
- A hitelintézetek 1873-ig gombamód szaporodtak, országos piaci erőt szereztek (Pesti Magyar Kereskedelmi bank,
Pesti Hazai Első Takarékpénztár). 1914-ben 5 ezer bank volt bejegyeztetve, ami jelzi, hogy ez az ágazat végig
húzóerőt jelentett.
- A pezsgő gazdasági élet központjaként a századfordulón megépült a budapesti árutőzsde impozáns épülete.
- A 90-es évekre megjelentek a monopóliumok, kartellek, trösztök.
- A piac megszerzéséért küzdő harcban egyre érzékelhetőbbé váltak a szabadversenyes kapitalizmus negatív tünetei,
mint a túltermelés és a lehető legalacsonyabban tartott ipari bérek. A szegény munkásság helyzete romlott, a szociális
háló (pl. betegsegélyezés, rokkant pénztár, munkásjogok, jobb munkafeltételek) kiépítéséért hamar szervezkedések,
szakszervezetek, pártok alapultak.
- A korábban ismeretlen munkanélküliség leginkább a peremvidékeken ütötte fel a fejét. A demográfiai robbanás és a
nagybirtokrendszer felbomlása, illetve a nehézipar kis munkaerőigénye következményeként a megélhetés egyes
vidékeken nehezebbé vált.
- Felvidéken és Kárpátalján az átlagosnál nagyobb mértékben indult meg a kivándorlás vagy a migráció. Az
elköltözők nagy része Budapestet vagy USA-t vette célba. A dualizmus alatt mintegy másfél millióan hagyták el
Magyarországot. Számarányukhoz képest a legnagyobb arányban a szlovák és a ruszin nemzetiségűek vándoroltak ki.
A föld nélküli parasztok még a 90-es években is aratósztrájkkal és zendüléssel akartak eredményeket elérni. A
Viharsarokban kitörő lázadásokat keményen leverte a kormányzat.
- Magyarország gazdasági súlya a Monarchiában elég nagyra nőtt. A feudalizmus keretei azonban valamelyest
megmaradtak, és a kapitalizmusra való áttérés nehézségeihez hozzáadódtak a feudalizmus maradványainak társadalmi
problémái.