Bevezetés

(T1) A magyar gazdaság a dualizmus időszakában (1867-1918) dinamikusan fejlődött az

ipari forradalom jótékony hatásának, ill. az Osztrák-Magyar Monarchia biztos belső piacának
köszönhetően. A gazdasági szerkezet lényegében azonban főbb vonásaiban nem változott,
amit az is jelez, hogy a dualista Magyarországon földművelésügyi miniszter volt, de az
iparnak nem volt külön tárcája.
Tárgyalás

1. A gazdasági kiegyezés jelentősége, hatásai

(E1) A gazdaság fejlesztésének törvényi kereteit a gazdasági kiegyezés jelentette. A

birodalmat egységes piaccá tették: vámszövetséget kötöttek, meghagyták a közös valutát
(1892-től Wekerle Sándornak köszönhetően aranyalapú lett a korona), szabaddá tették a
töke és a munkaerő áramlását, összehangolták az adó-, mérték-, közlekedési- és hírközlési
rendszert. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték, az idő lejárta után meg lehetett
hosszabbítani vagy újratárgyalni.

A gazdasági kiegyezés biztosította a térség és az ország gyors gazdasági fejlődését, a

védvámrendszer pedig lehetőséget adott a magyar agrártermékek és a Lajtántúl iparának
védelmére. Tisza Kálmán (1875-1890) és az időszak több miniszterelnöke kísérletet tett a
gazdasági kiegyezés megújítása során az ipar fejlődésének nagyobb mértékű támogatására
(adókedvezmények, szubvenció), de ez minden esetben komoly vitákhoz vezetett. Például a
vámtörvények átalakítása a bécsi kormányzat ellenállása miatt nem is sikerült.

2. Állami politika a gazdaság fejlesztésére, s az ehhez szükséges tőke biztosítása

Lónyai Menyhért az Andrássy-kormány pénzügyminisztereként úgy gondolta, hogy a

modernizáláshoz szükség van az állam beavatkozására, hiszen állami ösztönzéssel és
támogatással valósulhat meg a közlekedésfejlesztés, folyószabályozás, vasútépítések,
valamint az államnak elő kell mozdítania a hitelintézetek alapítását is. Fontos elv azonban,
hogy az állami beavatkozás ne akadályozza a szabad piaci fejlődést, az egyéni
érdekeltségen alapuló befektetéseket, gazdaságpolitikát.

A gazdaság fejlődésének alapfeltételei a piac és a kereslet megléte, a forgatható, azaz mobil

tőke jelentette befektetési lehetőségek biztosítása. Az ipari részvénytőke belső arányai
jelentősen átalakultak a századfordulón. Arányaiban csökkent a külföldi tőke jelenléte, s
egyre dominánsabb lett a hazai tőke, de a konjunktúra nem lett volna lehetséges a külföldi
tőke beáramlása nélkül. A változás arra utal, hogy a kiegyezéssel megindult gazdasági
modernizáció sikeres volt, és megjelent egy tőkeerős hazai befektető réteg. A dualizmus
időszakában a magyarországi állótőke-állomány megnégyszereződött, s belső arányai is
megváltoztak. Míg 1867-ben a tőkeállomány több mint fele a mezőgazdasághoz
kapcsolódott, addig 1913-ban ez már az összállomány kb. 1/8-ra csökkent. A legnagyobb
arányban az ipari és bányászati tőkeállomány nőtt (kb. 8-szoros), de látványos a gazdaság
fejlődéséhez elengedhetetlen szállítási ágazatok fejlődése (kb. 6-szoros) és a befektetésül
szolgáló ingatlanfejlesztés (kb. 7-szeres) is. A befektetéseket részben külföldi, részben
magyar bankok hitelekkel finanszírozták. Megalakult a tőzsde is.
3. Az ipari szerkezet változása a dualizmus korában, a húzóágazatok

(E2) A természeti adottságai folytán elsősorban agrárjellegű magyar gazdaság számára

elengedhetetlen volt az egyoldalú gazdasági struktúra kiigazítása. Az 1880-as évek
közepétől az ipari forradalom hatására Magyarországon az ipar fejlődése újabb lendületet
vett. A magyar ipar kicsit megkésett fejlődése a többi nyugati állam iparához képest
előnyöket is rejtett magában, mivel az újonnan létesült vállalatok az ipari forradalom
legújabb vívmányait is alkalmazhatták már, ami magas termelékenységhez vezetett. Az ipar
egyes szektorainak (pl. élelmiszeripar, gépgyártás) fellendülését nagymértékben segítette,
hogy rendelkezésre állt a Monarchia egész piaca is.

Összességében tekintve 1884 és 1913 között 4,6-szeresére nőtt a gyáriparban

foglalkoztatottak létszáma Magyarországon, ami érdemi ágazati fejlődést jelez. Ugyanakkor
a mezőgazdaságban dolgozók adták még mindig a foglalkoztatottak 2/3-át, az iparfejlődés
az összlakosságon belül végül 4,5%-os növekedést eredményezett. A fejlődés nem minden
ipari ágazatot érintett egyformán. Az élelmiszeripar megőrizte domináns szerepét: a
malomipar, a húsipar kapacitása európai jelentőségű, kiépült a szeszipar, a cukorgyár tás is.
Az 1884-ben harmadik faipar azonban a második legnagyobb ágazat lett 1913-ra,
megelőzve az építőanyag-ipart, a vasgyártást és a gépgyártást is. Bár a textilipar fejlődése
igen jelentős (kb. 10-szeres), még így is csak a hatodik a sorban, jól mutatva, hogy milyen
nehezen indulhattak be a változások az osztrák és a cseh ipar konkurenciája miatt. A
magyar gazdaságban is megerősödött az ipari forradalom második szakaszához kapcsolódó
új ágazat, a vegyészet (4,2-szeres változás), ill. később az elektromos ipar.

(T2) Budapest mellett új iparvidékek erősödtek meg (pl. Rimamurány-Salgótarján,

Kassa-Diósgyőr, Győr-Pozsony, Déva-Temesvár). (E3) A már hagyományosnak tekinthető
iparágak tovább fejlődtek (pl. élelmiszeripar), a vas- és acéltermelés felfutásának
köszönhetően világszínvonalú gépgyártás alakult ki. Egyes területeken világszínvonalú
fejlesztések valósultak meg (pl. a magyar gőzmozdonyok sorra nyerték el az ipari ki állítások
díjait, Mechwart András rovátkolt hengerszéke, a szitálás gépesítése pedig az európai
élvonalba emelte a magyar malomipart).

A fejlődés fokozottan érvényesült az újonnan megalakult iparágakban: pl. az izzólámpa

gyártás (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a világ harmadik legnagyobb izzólámpa
gyártója), vegyipar, gépipar és az ezekre épülő gépgyártás: autó- vagy repülőgépgyártás
(Pesten, Győrött a Rába), Aradon autógyártás, Rákoson repülőgépgyártás. Ezekben az
iparágakban a termelés súlypontja a Monarchián belül már Magyarországra tevődött, s
nemcsak Ausztria ipari fejlettségét közelítette meg, hanem az európait is. A változások
hatására megjelentek pl. a monopóliumok (pl. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.), és a
tőkés gazdaságra jellemző ciklikusság (túltermelés és pangás váltakozása).

4. A mezőgazdaság változása a dualizmus korában

Míg az európai államok mezőgazdasága értékesítési gondokkal küszködött, addig a
Monarchia védett, bővülő piaca Magyarország rendelkezésére állt. A búza kivitele csökkent,
míg a liszt kivitele nőtt az adott időszakban, ami arra utal, hogy Magyarországon dolgozták
fel a búzát a malomipar fejlődésének köszönhetően. Mind a búza, mind a liszt kivitele szinte
kizárólag Ausztria felé történt, azaz a magyar gabonának biztos piaca volt, másrészt
azonban az ország kiszolgáltatottá vál(hatot)t a szinte kizárólagos gazdasági kapcsolat
okán.

(E4) (T3) A mezőgazdasági fejlődés egyrészt annak köszönhető, hogy a folyószabályozások

lezárultával jelentős területek kerültek művelés alá, másrészt a földművelésben zajlódó
technikai és technológiai (vetésforgó, trágyázás, gépesítés, kapásnövények, ipari növények
terjedése, fajállatok tenyésztése, szőlőültetvények számára új fajták behozatala)
modernizáció a termésátlagok növekedését vonta maga után. Az állattartásban új fajták
jelentek meg (hüssertés, jól tejelő szarvasmarha), és a hagyományos juhtartás
visszaszorulóban volt, a racka helyett a merinói fajtát tartották. A fejlődést segitette a bérleti
rendszer terjedése is, a tőkével rendelkező bérlők növelték a mezőgazdasági
befektetéseket.

(ES) A birodalmi mellett kialakuló országos piac is biztos értékesítési lehetőséget jelentett a
specializálódó termelés számára. Az ország egyes területein kialakult a térségre jellemző
sajátos termelési struktūra: pl. makói hagyma, kalocsai vagy szegedi paprika, kecskeméti
kajszibarack, homoki szőlőkultúra a Duna-Tisza közén stb. Növényneme sitó Intézetet
állítottak fel. A városok - főleg Budapest - környékén a városi piacokra termelő zöldség- és
gyümölcstermesztés, tejgazdaságok jöttek létre. Az alföldi mezővárosok virágzása jellemzi a
korszakot. Ki kell emelni azonban, hogy a gépesítésre és a modernebb eljárások
bevezetésére csak a jelentősebb anyagi háttérrel rendelkező nagyobb birtokok tulajdonosai
voltak képesek.

Befejezés

(E6) A dualizmus korában lejátszódó gazdasági változások jelentős fellendülést

eredményeztek, s ez lehetővé tette a Monarchia, azon belül is Magyarország gazdaságának
felzárkózását, sót Magyarország több iparágban és fejlesztésben a világ élvonalába került. A
korszakban fejlődött az ország gazdasági központjává és világvárossá Budapest is. A
fejlődés ellenére, illetve hatására aránytalanságok figyelhetők meg a magyar gazdaságon
belül. Korszerű, de kiegyensúlyozatlan, ún. ferdevállú magyar nagyipar, fejlett bank- és
vasúthálózat, monopolkapitalizmus jött létre, a másik oldalon azonban kis törpebirtokosok
milliói, megélhetési gondokkal küzdő társadalmi rétegek.