Társadalom Horthy alatt.

A magyar társadalom a két világháború között:

Trianon megváltoztatta a magyar társadalom néhány fontos jellemzőjét.
Trianon megváltoztatta a magyar politikai rendszer néhány fontos elemét.
A felekezetek közül a görög katolikusok és a görögkeleti keresztények létszáma
csökkent a legnagyobb mértékben.
A foglalkozásokban nem történt jelentős változás.
A mezőgazdaságban élők aránya valamivel alacsonyabb volt, mint a teljes népességen
belül, míg a bányászatban és az iparban élők aránya valamivel magasabb.

Magyar középosztály
A századfordulón a történelmi középosztályhoz tartozó nemesi középosztály (200-1000
hold) és az állami intézmények vezetőinek befolyása a század elejéhez képest nőtt.
Tagjai, akik a nagybirtokosok és a polgárság mellett jelentek meg, az uralkodó elit
harmadik csoportját alkották.
Közéjük tartozott Horthy Miklós is.
Számos kulcspozíciót töltöttek be a közigazgatásban, a hadseregben és a
csendőrségben.
A városi középosztály (gyár- és üzlettulajdonosok) továbbra is akadálytalanul
virágzott, társadalmi presztízse változatlan maradt.
A köztisztviselőket, a magánszférában dolgozókat és az értelmiségieket is magában
foglaló középosztály életszínvonala a századfordulón csökkent.
E csoporton belül a menekült értelmiségiek szenvedtek a leginkább.
Jövedelmük alacsonyabb volt, mint középosztálybeli társaiké, és nehezen tudtak
kiszakadni a szükséglakások világából.
A városi és vidéki kispolgárság igen összetett képet mutatott.
Ide tartoztak a kiskereskedők, kiskereskedők, a hadsereg altisztjei, postások,
vasúti kalauzok, őrök, rendőrök és katonai rendőrök.
Jövedelmük változó volt. Biztonságot jelentett számukra az önálló üzlet vagy
műhely, a fix fizetés és az állami nyugdíj.
A csoport politikailag is sokszínű volt. Voltak a baloldal, a jobboldal és a
fasiszták hívei.
A munkanélküli értelmiségiek és a megélhetésért küzdő kispolgárok a háború és a
forradalom után érzékennyé váltak az antiszemitizmusra, és követelték a zsidók
intézményes marginalizálását.
Ez a fajta antiszemitizmus az 1920-as évek végén csökkent, de a gazdasági válság
után újraéledt.
Ezt erősítette meg az első és második zsidótörvény elfogadása és a Nyilaskeresztes
Párt növekvő népszerűsége.
A hitleri Németország példája és a német-magyar barátság is hozzájárult ennek a
helyzetnek az erősödéséhez.

Magyar parasztság.
A lakosság 48 százaléka, azaz 4,4-4,5 millió ember volt paraszt.
A nagyobb falvakban lassú modernizációs folyamat zajlott.
A villany, a mozi, a rádió és a ruházkodás urbanizálódott.
A gazdagok és a középosztály azokból állt, akiknek több mint 20 hold földjük volt.
Az első világháború után ez a csoport gazdaságilag megerősödött, és iskolába tudta
járatni gyermekeit.
5-20 holdas kis- és középbirtokosok szigorú fejadagrendszerben éltek, és
megtakarításaikból földet vásároltak.
A megélhetés vágya és a földek elaprózódásától való félelem vezetett ahhoz, hogy
"egység" alakult ki közöttük.
A törpebirtokosok (1-5 hold) általában nagyon szegények voltak, és parasztként
próbáltak boldogulni, kihasználva a falusi munkalehetőséget.
Az uradalmi cselédek (216 000 bérmunkás és mintegy 450 000 eltartott) viszonylagos
biztonságban éltek, de nagyon kiszolgáltatottak voltak.
A századfordulóhoz képest jövedelmük kissé nőtt, életkörülményeik némileg javultak,
de alapvető kétségbeejtő helyzetük változatlan maradt.
A földnélküli alkalmi mezőgazdasági munkások (500 000 fő) helyzete sem javult.
A földreform sokuknak lehetővé tette, hogy földet szerezzenek a lakásépítéshez és a
házépítéshez nyújtott segítséghez, de kevés munkalehetőségük volt.
Jövedelmük még az uradalmi cselédek jövedelmét sem éri el.
Az élelem, a ruházat és a fedél nagyon hiányos volt, és sokan éhen haltak.
Különböző szekták terjedtek el közöttük.
Ez közösséget és bátorságot jelentett a túlvilági nyomorúsággal szemben.
A faluból menekülő fiatalok háromféleképpen emelkedhettek fel és szakadhattak ki a
parasztságból: munkások, kézművesek és ministránsok.

Munkások:
A háború előtti időszakhoz képest növekedésük lelassult, összetételük megváltozott.
Nőtt a nők száma (főként a textilipar fellendülése miatt), és nőtt a szakképzetlen
és félkész munkások aránya.
A reálbérek még a válság előtt sem érték el az 1914 előtti szintet.
A munkanélküli vagy rosszul fizetett munkát vállaló fiatalok gyakran ágyhoz
kötöttek voltak, és nyomornegyedekben, illetve börtöntáborokból átalakított
lakásfoglalásokban éltek.
A luxus szobakonyhák 50 százalékában azonban még villany sem volt, nemhogy egyéb
kényelmi berendezések.
Az élet az 1930-as évek végén javult a nyolcórás munkanap, a minimálbér, a családi
pótlék és a fizetett szabadság bevezetésével.
Az alapszabadság hat nap volt, és a szolgálati idő hosszától függően további
napokat adtak hozzá.
A közlekedési és közszolgálati dolgozók, a vasutasoktól a fővárosi takarítókig,
nyugdíjat kaptak.
Az ő fizetésük nem volt sokkal magasabb, mint a többi munkavállalóé, de az állami
nyugdíj garanciája nagyon értékes volt.
A munkaerőhöz tartoztak a háztartási alkalmazottak is, többnyire fiatal
parasztlányok, akik olcsó munkaerőt biztosítottak a városi polgári családok
számára.

A magyar arisztokraták földbirtokosok és a polgárság voltak:

A magyar társadalom megőrizte a háború előtti hierarchikus és kasztos jellegét.
A nagybirtokosok száma csökkent, jövedelmük csökkent, életmódjuk kevésbé fényűzővé
vált, mint korábban.
Az ország földterületének 30 százalékát birtokolták. A politikai életben csökkent a
befolyásuk, de dominánsak maradtak.
Trianon után a katolikus egyház elvesztette hűbérbirtokát, de a 860 000 hold
hűbérbirtok nemesi életet biztosított a katolikus főpapoknak, valamint templomokat
és iskolákat.
A polgárságnak továbbra sem volt közvetlen politikai szerepe, de a kormány
politikájára gyakorolt befolyása nőtt.
Horti és Betlen egyaránt jó kapcsolatokat ápolt befolyásos üzletemberekkel és
pénzemberekkel.
A mezőgazdasági és kereskedelmi konfliktusok a dualista időszak alatt is
folytatódtak, és az 1930-as években a parasztság érdekei dominánsabbá váltak,
mivel Magyarország jó gazdasági kapcsolatokat alakított ki az iparilag fejlett
országokkal, például Ausztriával és Németországgal.