Társadalom a Horthy-korszakban.

A magyar társadalom a két világháború közötti időszakban:

Trianon megváltoztatta a magyar társadalom néhány fontos jellemzőjét.
Trianon megváltoztatta a magyar politikai rendszer néhány fontos elemét.
A felekezetek közül a görög katolikusok és a görög-kelta keresztények száma
csökkent a legnagyobb mértékben.
A hódoltsági szférában nem történt jelentős változás.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya valamivel alacsonyabb volt, mint a
teljes népességen belül, míg a bányászatban foglalkoztatottak aránya valamivel
magasabb.

Magyar középosztály
A század elején a történelmileg kialakult középosztályhoz tartozó nemesi
középosztály (200-1000 akcse) és az állami intézmények vezetőinek befolyása a
század elejéhez képest nőtt.
Képviselői, akik a nagybirtokosokkal és a polgársággal együtt jelentek meg, az
uralkodó elit harmadik csoportját alkották.
Közéjük tartozott Horthy Miklós is.
Számos kulcspozíciót töltöttek be a közigazgatásban, a hadseregben és a
csendőrségben.
A városi középosztály (gyár- és üzlettulajdonosok) továbbra is zavartalanul
virágzott, társadalmi presztízse változatlan maradt.
A középosztály, köztük a köztisztviselők, a magánmunkások és az értelmiségiek
életszínvonala a századfordulón csökkent.
E csoporton belül a menekült értelmiség szenvedte meg a legnagyobb mértékben.
Jövedelmük alacsonyabb volt, mint középosztálybeli társaiké, és nehezen tudtak
kitörni a szükséglakások világából.
A városi és vidéki kispolgárság igen összetett képet mutatott. Kiskereskedők,
kiskereskedők, altisztek, postások, vasúti kalauzok, őrök, rendőrök és katonai
rendőrök voltak.
Jövedelmük változó volt.
Garantálták számukra egy önálló üzlet vagy műhely tulajdonjogát, fix bért és állami
nyugdíjat.
Politikailag is heterogén csoport volt.
Voltak közöttük baloldali, jobboldali és fasiszta támogatók.
A munkanélküli értelmiség és kispolgárság, amely kétségbeesetten próbált megélni, a
háború és a forradalom után érzékennyé vált az antiszemitizmusra, és követelte a
zsidók intézményes marginalizálását.
Ez az antiszemitizmus az 1920-as évek végén csökkent, de a gazdasági válság után
újraéledt.
Ezt erősítette meg az első és második zsidótörvény elfogadása és a Nyilaskeresztes
Párt növekvő népszerűsége.
Hitler németországi példája és a német-magyar barátság szintén hozzájárult a
megerősödéséhez.

A magyar parasztság.
A lakosság 48 százaléka, azaz 4,4-4,5 millió ember volt paraszt.
A nagyobb falvakban lassú modernizációs folyamat zajlott.
A villanyáram, a mozi, a rádió és a ruházkodás urbanizálódott.
A jómódúak és a középosztályhoz tartoztak a 20 holdnál nagyobb földdel rendelkezők.
Az első világháború után ez a csoport gazdaságilag megerősödött, és képes volt
gyermekeit iskolába küldeni.
5-20 holdas kis- és középbirtokosok szigorú fejadagrendszerben éltek, és
megtakarításaikból földet vásároltak.
A megélhetés vágya és a földek elaprózódásától való félelem vezetett
"összefogásukhoz".
A törpebirtokosok (1-5 hold) gyakran nagyon szegények voltak, és a falusi
munkalehetőségek kihasználásával próbáltak a parasztság rovására megélni.
Az uradalmi cselédek (216 000 bérmunkás és mintegy 450 000 eltartott) viszonylagos
biztonságban éltek, de nagyon kiszolgáltatottak voltak.
A század elejéhez képest jövedelmük némileg nőtt, és életkörülményeik némileg
javultak, de kétségbeejtő helyzetük összességében nem változott.
A földnélküli mezőgazdasági napszámosok (500 000 fő) helyzete sem javult.
A földreform sokuknak lehetővé tette, hogy földhöz jussanak, és segítséget kapjanak
a házépítéshez, de kevés a munkalehetőség.
Jövedelmük még a földbirtokos cselédekét sem érte el. Élelem, ruházat és fedél
nagyon kevés volt, és sokan éhen haltak.
Különböző szekták terjedtek el közöttük. Ez közösséget és támogatást jelentett a
túlvilági szenvedésekkel szemben.
A vidékről menekülő fiatalok számára három út állt rendelkezésre, amelyeken
felemelkedhettek és kitörhettek a parasztságból: munkás, kézműves és ministráns.

Munkások:
A háború előtti időszakhoz képest növekedésük lelassult, összetételük megváltozott.
Nőtt a nők száma (főleg a textilipar fellendülése miatt), nőtt a szakképzetlen és
félkész munkások aránya. Reálbéreik még a válság előtt sem érték el az 1914 előtti
szintet. A munkanélküliek vagy az alacsony fizetésű munkahelyeken dolgozó fiatalok
gyakran ágyhoz kötöttek voltak, és nyomornegyedekben és a fogolytáborokból
átalakított nyomornegyedekben éltek. Az előkelő panziók 50 százalékában azonban nem
volt villany vagy egyéb kényelmi berendezések, és az élet az 1930-as évek végén a
nyolcórás munkanap, a minimálbér, a családi pótlék és a fizetett szabadság
bevezetésével javult. Az alapszabadság hat nap volt, és a szolgálati idő hosszától
függően további napok járhattak. A közlekedési és közüzemi dolgozók, a vasutasoktól
a fővárosi takarítókig, nyugdíjat kaptak. Béreik alig voltak magasabbak, mint más
munkavállalóké, de az állami nyugdíj biztonságát nagyra értékelték. A munkaerőhöz
tartoztak a háztartási alkalmazottak is, többnyire fiatal falusi lányok, akik olcsó
munkaerőt biztosítottak a városi polgári családok számára.

A magyar arisztokraták földbirtokosok és polgárság voltak:

A magyar társadalom megőrizte háború előtti hierarchikus és kasztos jellegét. A
nagybirtokosok száma csökkent, jövedelmük csökkent, életmódjuk kevésbé fényűzővé
vált, mint korábban. Az ország földterületének 30 százalékát birtokolták. A
politikai életre gyakorolt befolyásuk csökkent, de dominánsak maradtak. Trianon
után a katolikus egyház elvesztette hűbérbirtokát, de a 860 000 holdas hűbérbirtok
a templomok és iskolák mellett nemesi életet biztosított a katolikus papoknak. A
polgárság továbbra sem játszott közvetlen politikai szerepet, de befolyása az
állami politikára nőtt. Mind Horthy, mind Bethlen jó kapcsolatokat ápolt befolyásos
üzletemberekkel és pénzemberekkel. Az agrár- és kereskedelmi konfliktusok a
dualizmus időszakában is folytatódtak, majd az 1930-as években a parasztság érdekei
kezdtek érvényesülni, mivel Magyarország jó gazdasági kapcsolatokat alakított ki az
iparosodott országokkal, Ausztriával és Németországgal.