A XVIII.

századi magyar társadalom

Mutassa be a XVIII. századi demográfiai változásokat Magyarországon! Tárja fel a változások okait és
következményeit!
 Népességszám a XVIII. század elején és a század végén – a változás okai
 Nemzetiségi összetétel a XVIII. század elején és a század végén
 A településszerkezetben végbemenő változások
(III. Károly, Mária Terézia, II. József uralkodása!!!)
BEVEZETÉS
- a török ellen vívott felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc küzdelmei megviselték az országot:
 a hódoltsági terület romokban… (falvak kiirtása, emberek legyilkolása vagy rabságba hurcolása,
éhínségek, járványok) – jelentősen megváltoztatták Magyarország demográfiai arculatát
 óriási területek váltak lakatlanná a seregek nyomán, a Délvidéken a Maros vonalától délre, a Dél-
Dunántúlon és a Duna mentén egészen Pest térségéig teljes volt a népességvesztés; a mai Magyarország
területén, a Felvidék déli részein és az Erdélyi-medencében is jelentős népességvesztés történt
 ezek a területek többnyire alacsony domborzattal, viszonylag jó megközelíthetőséggel rendelkeztek, vagy –
mint például a Duna mente – hadi utak mentén helyezkedtek el
 a jelentős pusztulástól csak a magasabban fekvő, nehezen megközelíthető vidékek (mocsarak, lápok,
sűrűségek) menekültek meg, melyek kiestek a hadak vonulási útjából: a Felvidék északi részei, az Erdélyi-
szigethegység, Kárpátalja, ill. a belső területnek számító Székelyföld és Szászföld
 az ország nagy területe elnéptelenedett!!!
 a lakosság számaránya visszaesett (XV. SZÁZAD VÉGI, MÁTYÁS-KORI ÁLLAPOT: 3,4-4 MILLIÓ FŐ KÖRÜL) –
közben Európa lakossága rohamosan nő…
 az emberveszteség okai: háborús áldozatok; éhínség („kis jégkorszak”); fertőzések (a XVIII. században
zajló pestis, kolera, stb.)
 Ezért az elpusztult országrészek újranépesítésére volt szükség!
- komoly változások, mozgások indultak el Magyarország demográfiájában, melyeknek három formája alakult ki: a
népesség belső vándorlása, a népesség kintről történő bevándorlása (öntevékeny betelepülés) és a tudatos,
szervezett betelepítés

I. NÉPESSÉGMOZGÁS
A) SZERVEZETT BETELEPÍTÉS (főként svábok=katolikus németek):
 a Habsburg kormányzat szervezett betelepítési politikába kezdett, melyet a nagybirtokosok is segítették
(kedvezményeket, kiváltságokat helyeztek kilátásba)
 céljuk: a munkaerőpótlással a termelés szintjének a háborúk előtti szintre emelése + az adózó réteg
növelése, katolikus hit terjesztése (etnikai szempontok figyelembe vétele nélkül telepítettek le és láttak el
munkával szláv és román jobbágyokat)
 az udvar elsősorban azonban katolikus németeket költözetett Magyarországra, ami a korszakban nem
elhanyagolható felekezeti szempontokat is figyelembe véve a saját hatalmának erősítését, bázisának
növelését jelentette; a német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség
hat évre), sőt egyes helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket

B) SZERVEZÉS NÉLKÜLI ÖNKÉNTES BEVÁNDORLÁS (románok, szerbek, ruszinok, szlovákok, lengyelek, stb.):
 jobb élet reményében keltek útra:
szabad földek
kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség)
védelem (pl. a török előli menekülés)
- bevándorlás öntevékeny betelepülés volt, azaz az ország határai mentén élő idegen ajkú népcsoportok a
szabad földterületeket, a munkaerőhiánnyal küzdő magyar nemesek átmeneti engedményeit szem előtt
tartva önként települtek be Magyarországra
- legnagyobb tömegben a román parasztok és pásztorok jöttek; a román fejedelemségekben a XVII.
Században nyomasztóvá vált feudális terhek elől menekültek
- a szerbek egy tömegben, pátriárkájuk vezetésével érkeztek a Bácskába a XVII. század végén; az udvar
fegyveres határőrként is telepítette őket, és számos kiváltságot adott nekik

C) BELSŐ VÁNDORLÁS (migráció, főként a magyarok vettek részt benne):

  főként déli irányba vándoroltak visszatértek korábbi lakóhelyükre
o Alföld
o Dunántúl
 Alföld + Temesközben + hadi utak mentén fekvő falvak lakossága a nagyobb biztonságot nyújtó
településekre menekült, melyek így idővel óriásfalvakká, később mezővárosokká nőtték ki magukat  a
jobban veszélyeztetett kisebb települések így teljesen elpusztultak, miközben lassan kialakult egy új
társadalmi réteg, a mezővárosok polgársága
 a jórészt sértetlenül maradt hegyvidékek népsűrűsége magasabb volt, így ezen országrészek lakossága a
völgyek, dombságok és sík földterületek felé indult meg; ezt a hatalmas népességmozgást a hegyvidékek
kevés és rossz minőségű termőföldjének korlátozott eltartó képessége indokolta, s a gyéren lakott
területeken fellépő munkaerőhiány, s az ott biztosított kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség)
ösztönözték
 az ország ritkán lakott belső vidékeit elsősorban az Észak-Dunántúlról és az Alföld peremvidékeiről érkező
magyar jobbágyok népesítették be; a szlovák jobbágyok egyrészt az elvándorló magyarok helyére
költöztek, másrészt – a magyar jobbágyokhoz hasonlóan – az Alföld szabad földterületein települtek le;
kisebb mértékű volt a szlovákhoz hasonló ruszin (rutén) népmozgás

+ természetes szaporodás (jobb életkörülmények, béke következményeként)

II. AZ ÚJRANÉPESÍTÉS KÖVETKEZMÉNYEI:

- a Magyar Királyság etnikai összetétele teljesen átalakult
- a belső mozgások következtében a Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ,
ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege
- a magyarok aránya a XV. században 80% körül volt a Kárpát-medencében – A XVIII. SZÁZAD VÉGÉRE A
LAKOSSÁG MEGKÉTSZEREZŐDÖTT!!!  A II. JÓZSEF KORÁBAN KÉSZÜLT NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI SZERINT KB. 9
MILLIÓ LETT
- a XVIII. sz. végére már csak 40% körüli a magyarság aránya (főként az ország középső területein éltek)
- soknemzetiségű és kevert nemzetiségű állam lettünk!!! - kevert nemzetiségű területek, és ún. etnikai szigetek
alakultak ki a nemzetiségi területek határainál
- ugyanakkor a XVIII. század végéig a nemzetiségek egymás mellet élése nem vezetett komolyabb ellentétekhez; a
nacionalizmus még nem terjedt el Magyarországon, a fő azonosulási pont továbbra is a társadalmi helyzet és a
felekezeti hovatartozás volt
- az ország újra benépesült, az ország népessége „regenerálódott”, a munkaerőhiány megszűnt, így biztosítva volt a
gazdasági fejlődés alapja
- a társadalmi változások hatással voltak a településszerkezetre is (eltűnnek az aprófalvak, s helyettük megnő a
városias településeken élők aránya + kialakul az alföldi tanyavilág; Debrecen és Pozsony volt a két legnépesebb
település, de végül megelőzte őket Pest és Buda)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK: - németek

- szlovákok („tótok”):  városi német polgárok, evangélikus szászok:
 a Felvidék északi részein és o a Szepességben
 az Alföld déli részein (pl.: Békés megye) telepedtek le o Erdélyben éltek
- románok („oláhok”):  katolikus sváb parasztok:
 Erdélyben o az elnéptelenedett országrészekbe
 a Partiumban telepítették őket,
 Szászföldön o főként mezőgazdasági munkát
 és dél-kelet Magyarországon éltek. végeztek
- szerbek („rácok”): - más népek, pl.:
 a déli határőrterületeken o cigányság és a
 és a Duna mentén éltek. o zsidóság:
- horvátok:  elszórtan élt
 a Délvidéken  vándorló életmódot folytatott
 és a horvát-dalmát területeken laktak
- szlovének (vendek):
 a délnyugati területeken éltek
- ruszinok (kárpátukránok): Kárpátalján éltek (észak-keleti országrész)
A nemzetiségek helyzete:
A magyar területeken élő nemzetiségek ún. „csonka társadalmak” (a horvátokat kivéve), mert:
 nincs nemességük
 a vezető szerepet a papság és a polgárság képviseli, ezért
 a nemzetiségek életében az egyházé a fontos szerep:
o a katolikus szlovákok főleg jobbágyok és kispolgárok (mesterek)
o a ruszinok többségükben jobbágyok, a görög keleti papság vezette őket
o a románok állattartással foglalkoztak, görög katolikus papság vezette őket
o a szerbek a Haditanács vezetése alatt álltak, jobbágyok és kereskedők, a szerb ortodox egyház
vezette őket
A nemzetiségek egy tömbben, főként az ország határai mentén telepedtek le (a németeket kivéve, akik
szórtan)!!!

A század során elért változások már csak azért is igen figyelemre méltóak, mert a gazdaság fejlődése, az
életszínvonal tagadhatatlan emelkedése mellett is mindennapos dolog volt a magas halálozás: éhínségek
és járványok (tüdőbaj, pestis, vérhas, himlő, torokgyík) pusztítottak, két nagy pestisjárványt (1711-ben
és 1738-41 között) pedig a hatóságok vesztegzárral, fertőtlenítéssel, a higiénia megteremtésével próbáltak
megállítani.
A II. József korában készült népszámlálás nem tért ki a nemzetiségek vizsgálatára – mert erre az információra az
államnak akkoriban semmi szüksége nem volt –, ezért pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, arányuk
becsült. A betelepülésekkel Magyarország többnemzetiségű országgá vált, de egyben kevert népességű is, mivel
több népcsoport élt egy helyen (pl. Temesköz).