Janus Pannonius: Búcsú Váradtól című versének elemzése

Az eredeti verset Janus latinul írta, nem adott címet neki. A Búcsú Váradtól címet a
fordító, Áprily Lajos költő adta 1953-ban, amikor lefordította a latin verset.
Egyes kutatók szerint valószínűleg 1451-ben íródott a vers, amikor Janus Itáliából
hazatérve vakációját töltötte nagybátyjánál, Vitéz János püspöknél Váradon. Más kutatók
szerint ez egy kiforrott, jól megszerkesztett vers, egy 17 éves diák ilyet nem írhatott, tehát
később írta Janus.

1. A cím értelmezése és a szövegegész kapcsolata

Janus Pannoniusnak ezt a versét az első, Magyarországon íródott humanista

remekműként tartja számon a magyar irodalomtörténet. A költemény alapja valódi élményből
fakad.
A vers alaphangját a búcsúhoz kapcsolódó ellentétes érzelmi menyilvánulás adja. A
szeretett várostól búcsúzni kényszerül, amikor vissza kell utaznia Budára, majd az itáliai
iskolába.
A szövegegész és a cím szoros kapcsolatban áll, a költemény 7 versszakaban sorjázza
a költő, hogy mi mindent sajnál otthagyni Váradon, mi az, amitől nehezen búcsúzik el, hogy
útra keljen.

2. A vers műfaja: TÁJLEÍRÓ VERS és BÚCSÚVERS

A Búcsú Váradtól című vers az első olyan alkotás irodalmunkban, amelyben a
búcsúvers műfajon belül tájleíró elemek is jelen vannak.
Az 1-2. és-3. versszak a Nagyvárad környéki tájat jeleníti meg. Az utolsó négy szakasz
Várad nevezetességeit idézi fel. Mindezek marasztalnák a beszélőt Váradon, de neki mennie
kell, nem maradhat, ebből adódik lelki zaklatottsága. Visszaemlékszik a Váradon töltött szép
napokra, hetekre, lélekben még mindig Váradra képzeli magát.
A versbeli táj hármas:
a) valóságos, természeti táj, látványszerű
b) a belső, lelki tájat is látjuk az átélt élmények bemutatása révén
c) a felsorolt értékek által a kultúra és a történelmi hagyomány tája is jelen van
Felsoroljuk, mi mindentől búcsúzik a lírai én!!!!!!!!!!
A versben két folyót is említ: a Dunát és a Köröst (a Körös több ágból összefolyó folyó,
amely a Tiszába ömlik). Télidőben utaznak. Nyáron ez a hely ingoványos, lápos,
járhatatlan, s még dicsekszik is a lírai én, hogy most télen könnyű a jégen a szánnal
átvágtázni a folyón.
A 4. versszaktól kezdi felsorolni, hogy mi mindent hagy itt: hőforrás vizek, tiszta levegő,
tiszta víz. Itt már a reneszánsz ember értékrendje jelenik meg, azonkívül Janus Pannonius
beteg is volt, lehet, hogy jót tettek neki ezek a tiszta vizű forrásvizek, amelyek nem
kénesek.
Az 5. versszakban a híres nagyváradi könyvtártól búcsúzik, kedves könyveitől, a régiek
műveitől. Mindarra büszke, ami Magyarországon megjelenik, nemcsak saját magára.

1
3. Versbeszéd és művészi
eszközök
A költemény szervezőelve az
ellentét retorikai alakzata, azonban
számos más művészi eszköz teszi
szemléletessé ezt a verset.
a) Szóképek: - művészi jelző: „téli föld”, „ködös fagy”, „megdermedt habok”, „lenge csónak”
- metafora: „szürke súly a ködös fagy zuzmarája”
- megszemélyesítés: „fagy fogja hideg vizét keményen”, „tűz-láng dühe
pusztított”
b) Retorikai alakzatok: - megszólítás: „Könyvtár, ég veled...”
- felszólítás és megszólítás: „Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!”
Minden versszakot refrén zár le. A refrén szerepe: sürgetést, türelmetlenséget fejez ki,
menni, haladni, mielőbb eljutni a múltból a jövőbe, Váradról Budára, a királyi udvarba.
- A szakaszok felépítése a visszatekintés - előretekintés ellentétező szerkesztési elvét mutatja.
A folyamatban lévő utazás helyzetéből szólal meg a lírai én. Egyrészt búcsúzó-
emlékező-felidéző helyzetből idézi vissza a kedves tájat és Várad kulturális környezetét,
amelytől el kell válnia. Másrészt a jövőbe tekint, türelmetlenül várja célba érkezését a királyi
udvarba. E kettősség miatt a lírai én zaklatott lelkiállapotában ellentét dúl.
Az ellentétet a versben két tényező, a tér és idő ellentétek adják:
 idő-ellentét: a múlt és a Váradon töltött idő felidézése valamint
 a jövőbe tekintés, azaz türelmetlenül várja a megérkezést a királyi udvarba
 tér-ellentét: utazik a beszélő, fizikailag Váradtól távolodik, ezzel ellentétben az emlékei
folyton visszaröpítik Váradra
4. Reneszánsz stílusjegyek: humanista természetszemlélet és értékszemlélet
A reneszánsz értékszemlélet jól megfigyelhető a költeményben: az életvidámság
jelenléte, a város szép és értékes épületeinek, szobroknak, kulturális értékeknek a felemlítése:
a humanista műveltség és a művészet fellegváraként nevezi meg a váradi könyvtárat. A város
értékei közé sorolja a hírneves királyszobrokat: Szent László lovagkirályét, aki Váradnak
patrónusa (védőszentje), valamint Szent István királyét és Szent Imre herceg szobrát.
A humanista természetkultusz jelenléte is megfigyelhető: érzékletesen festi a Várad
környéki tájat, a gyógyforrásokkal, a természeti szépségekkel együtt.
A lírai én túlzó mitológiai utalásokkal él – ez is reneszánsz stílusjegy.
Reneszánsz, humanista elem az is, hogy az ember jelen van a tájban, ő a központi
figura, amint csodálja a tájat, lenyűgözve szemléli, lelkesedni tud annak szépségéért,
értékeiért.
Felsorolni a mitológiai alakokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

5. A vers hangulata
A vershangulatot a gyors, pattogó ritmus határozza meg: a türelmetlenség, a sietség
adja az alaphangulatot. Jelen van a várakozás érzése is: a lírai én kíváncsi, mi vár rá az új
helyszínen, ahová igyekszik. Ez a várakozás szorongással vegyesen jelentkezik, ezt az
ismeretlentől való félelem váltotta ki.
Ugyanakkor kissé elégikus tónus is megfigyelhető, amiatt, hogy el kell hagynia a lírai
énnek a szeretett helyszínt, Váradot, amit csodált, amit rajongással szemlélt. Ugyanis Várad
sokkal civilizáltabb volt püspöki székhelyként, mint az ország többi része. Janust az itáliai
fényességre, szépségekre, kultúrára emlékeztette. Mindezekért nehéz lelki teher volt megválni
Váradtól.
6. Összegzés
7. Személyes vélemény
2