Mikszáth Kálmán: A néhai bárány című novellájának elemzése

A mű a szerző A jó palócok című novelláskötetében jelent meg 1882-ben. Az író, lévén felvidéki
származású, nagyon élethűen tudja bemutatni a palóc embereket, átadni történeteiket.

A néhai bárány címe témamegjelölő, jelzős szószerkezet. Ez a „néhai” jelző előre sejteti a
történet kimenetelét, a bárány sorsát. Ezenkívül a bárány konnotatív jelentése lehet Borcsa is, a
két képet összekötő fogalom pedig az ártatlanság. Mielőtt a novella megjelent volna a kötetben,
a Sós Pál esküdése címet viselte.

Műfaját tekintve természetesen a mű egy novella, egészen pontosan egy palóc novella. Nem
meglepően sok mikszáthi jegyet hordoz magán. Például a palócok, szemben a tótokkal, nyíltak,
megismerjük érzéseiket, szokásaikat, mindennapjaikat. Továbbá sok népmesei, illetve balladai
jellemző jelenik meg a novellában, mint az elhallgatás, vagy a sűrítés. Valamint a közvélemény, a
közösség nagyobb szerephez jut, nagyobb hangot kap, és sok írói közbeszólás található benne.

A mű a Baló-családról szól, akik egy nagy vihar következtében elvesztik mindenüket, illetőleg
egy bűntényről, amelynek elkövetője később le is lepleződik.

A novella egy hosszabb expozícióval indul, amelyben megismerhetjük Bodokot, ezen kívül a
vihar képeit is látjuk. A bonyodalom akkor történik, amikor Sós Pálék kertjénél a megáradt patakon
ringatózó tulipános láda és a rajta egyensúlyozó bárány rejtélyes módon eltűnik. A cselekmény
kibontakozásában a Baló-család több tagja igyekszik az ellopott javakat visszaszerezni a
nyilvánvalóan bűnös Sós Páltól sikertelenül. A mű akkor érkezik a tetőpontra, amikor Bodokon a
kis Borcsa is találkozik Sós Pállal, és nyilvánosan kérdőre vonja a báránnyal kapcsolatban. Az
tagadja a gaztettet, ám megoldásként, amikor épp megesküdne Istenre, hogy nem csinált semmit,
új ködmöne leesik, és világossá válik, hogy az Borcsa Cukri báránykájának bőréből készült. Tipikus
népmesei elem az, hogy hárman próbáélták kideríteni az igazságot, és az éppen a legkisebbnek, az
ártatlan gyermeknek sikerült. A kihagyások, illetve az, hogy nem tudjuk meg pontosan, mi is lett a
történet vége, visszakapta-e Ágnes kelengyéjét, férjhez ment-e, vagy milyen büntetést kapott Sós
Pál, ha egyáltalán kapott, azaz a nyitott konklúzió, pedig tipikusan balladai jegyek.

A lineáris novella novellaideje nem több három napnál, és a történetidő sem egy-két hétnél. A
mindentudó elbeszélő egyes szám első személyben közvetíti, narrálja a komplex novellát.
Nyelvezete hasonlít az élőbeszédhez, ez teszi valóságosabbá, természetesebbé. Ezenkívül nyelvi
humorral van teletűzdelve.

A műben sok megszemélyesítés található: „Hanem ha tán elindult volna az igazság,” és más
költői kifejezőeszközök is. Legfőbb motívuma az ártatlan gyermek—bárány motívum.

A néhai bárány egyidőben romantikus és realista vonásokat is tartalmaz. A népmesei elemek,

a túlzás, a váratlan fordulat és a negatív főszereplő, a bűnös lelepleződése tipikusan romantikus,
de a népies téma, helyszín és a szereplők realista jegyek.

A mű azt üzeni számunkra, hogy hiába bármekkora hatalom, erőfeszítés, az erkölcstelen tett
előbb-utóbb lelepleződik, kitudódik, és meg lesznek a következményei.

Ez a könnyen olvasható és magával ragadó, természetes és humoros novella méltán vált

irodalmunk kánonjának részévé, kiemelkedő tagjává.