Érettségi.

com a tudástár

Demográfiai változások Magyarországon a XVIII.

században
erettsegi.com/tetelek/tortenelem/demografiai-valtozasok-magyarorszagon-a-xviii-szazadban

Az 1552-66-ig tartó várháborúk, a drinápolyi béke (1568) után állandósult portyák, a tizenöt
éves háború (Bocskai-szabadságharc: 1593-1606), majd a török kiűzéséért folytatott harcok
komoly szenvedéseket okoztak az ország társadalmának, gazdaságának. A török háborúk
következtében az Alföldön, a végvári vonal mentén és a Dél-Dunántúlon a település jelentős
része a népességgel együtt eltűnt, elpusztult. Az egykori szántók helyét legelők, bokros
parlagok, vadvizek váltották fel. A várak építése, a hadsereg tűzifaigénye megritkította az
erdőket a talaj elpusztult, sok helyen átadta helyét a futóhomoknak. Az egykori kultúrtáj
elvadult vidékké változott.

A településszerkezeti változások következtében városok, falvak pusztultak el, az Alföldről

sokan a városokba mentek megélhetést találni a háborúk idején, mivel az Alföld aprófalvai
teljesen elpusztultak.

Demográfiai, etnikai változások történtek: a háború, az éhínség, a járványok, a

kivándorlások (sokan elmenekültek) miatt egész területek váltak lakatlanná, aránytalanságok
jelentek meg a népsűrűségben. Magyarország lakosságszáma stagnált: a 15. századi 3,5-
4 millió fős lakosság száma a 18. században sem lépte túl a 4 millió főt, míg a nyugati népek
lélekszáma növekedett. A stagnáló lélekszámban ráadásul már a bevándorlók száma is
benne van: a Délvidékre (Határőrvidékre) szerbek, Erdélybe románok,
Szlavóniába horvátok, Bánátba, Tolna – Baranya vidékére németek, Északkelet-
Magyarországon lengyelek, ruszinok vándoroltak be, ezáltal etnikai eltolódások is
bekövetkeztek. A demográfiai mélypont 1711-re tehető, utána gyors gyarapodás,
népességnövekedés figyelhető meg az újjáépítés, a gazdasági helyzet javulása, a
bevándorlás, a belső vándorlás (migráció) és a betelepítések következtében.

Magyarország népessége a XVII. században

Zrínyi Miklós a magyar romlás századának nevezte korát. Ebben sok igazság volt. A tizenöt
éves háború jóvátehetetlen károkat okozott Magyarország egész területén. A középkori
településhálózat nem egy országrészben teljesen megsemmisült. Az elpusztult falvak,
mezővárosok sok helyütt sohasem éledtek újjá.

A török dúlások következményeit elsősorban az ország közepén élő magyar lakosság

viselte. Az üresen maradt – pusztásodott – vidékre bevándorlók érkeztek. A Maros vonala
alatti alföldi részeken ekkor telepedtek meg tömegesen a szerbek, az északi

1/2
peremvidékekre a szlovákok, a keleti, délkeleti területekre a románok újabb hulláma
érkezett. Mivel az új lakosság szinte egyöntetűen paraszti állapotú volt, s az itt talált jobbágyi
társadalomba tagolódott, Magyarország társadalomszerkezete egészében változatlan
maradt.

Magyarország benépesítése a XVIII. században

Az ország népessége a már három évtizede tartó lassú emelkedés ellenére 1720 körül alig
érte el a Mátyás korabelit. De míg akkor hazánk fiai legkevesebb 80%-a magyarul beszélt, a
18. század elejére a magyarok száma felére, kb. 2 millióra csökkent.

A lakatlan tájak benépesítése a török kiűzésével azonnal megindult, hogy – a Rákóczi-

szabadságharc alatti megtorpanás után – hatalmas méreteket öltsön. A bozótosok és
vadvizek visszahódításában a sűrűn lakott megyék ideáramló jobbágynépe járt az élen.

A belső vándorlásban a magyar és a szlovák jobbágyok vettek részt. A Felvidék egyes

megyéinek magyar falvai teljesen kiürültek, helyükbe északnyugatról szlovák parasztok
költöztek. De ekkor keletkeztek az Alföld és a Temesköz szlovák szigetei is.

A belső vándorlás mellett fontos szerepet játszottak a bécsi kormányzat és a

nagybirtokosok szervezett telepítései. Legnagyobb számban román parasztok és pásztorok
jöttek.

A 18. század folyamán Magyarország benépesült, de a magyarság, amelynek nem voltak

határon túli tartalékai, saját országában kisebbségbe szorult. Horvátország lakosságát itt
nem számítva (nem volt a magyar királyság szerves része) alig-alig közelíti meg számaránya
az 50%-ot.

2/2