Osvald Rajmund – Bethleni konszolidáció (rövid esszé)

Az első világháború utáni események, az Osztrák-Magyar Monarchia egységes piacának

felbomlása, a forradalmak, és mind a trianon-i területváltozások megkövetelték az ország
gazdaságának teljes újragondolását, amihez Bethlen István 1921 és 1924 között egy stabil
politikai- és gazdasági rendszert épített ki az infláció tudatos alkalmazásával.
Bethlen István, aki 1921-31 között volt miniszterelnök Magyarországon, a hiperinfláció okán,
Magyarország pénzügyének a stabilizálását tartotta a legmérvadóbb prioritásnak ebben az
időszakban, így a trianoni béke revíziója is, politikai kivitelezhetetlensége miatt, ideiglenesen
háttérba került. A konszolidáció elsődleges céljai, a veszteségeket szenvedő Magyarország
gazdasági szerkezetének átalakítása, piacszerzés, az infláció letörése és munkahelyteremtés
voltak.
A bethleni konszolidáció a külső források bevonásában látta Magyarország jövőjét, ami
bizalmat tudott ébreszteni a magántőkében, illetve egy mérsékelt gazdasági fellendülést tudott
eredményezni az országban. A népszövetségi kölcsön felvételének köszönhetően 1924-ben
Magyarország létrehozhatta az első, bakjegyet kibocsátani képes független pénzintézetét, és
egyben jegybankját, a Magyar Nemzeti Bank-ot. 1922-ben Magyarországot felvették a
Népszövetségbe, ezzel pedig sikerült kitörnünk a politikai és gazdasági elszigeteltségünkből.
A konszolidáció képes volt megállítani az inflációt, amiből kifolyólag, a gazdaság hosszútávú
tartós egyensúlyának fenntartása érdekében, bevezethette a pengőt 1927. január 1-én, mint
Magyarország új törvényes fizetési eszközét.
Tehát a gazdasági konszolidáció nemcsak elősegítette a politikai konszolidációt, hanem a
gazdasági reformjai összességében prosperitást, azaz fellendülést hoztak és sikeres válasznak
bizonyultak az ország gazdaságának helyreállítása szempontjából.