1945-ben véget ért a II. világháború.

1945 júniusában megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ.

Bretton Woods-ban létrejött a Nemzetközi Valutaalap, az IMF és a Világbank.
Ezekben a szervezetekben gazdasági túlsúlya miatt az USA szava lett a döntő.
A Szovjetunió végig részt vett a tárgyalásokon, de a Világbankba nem lépett be.
Megkezdődött az elszigetelődése.
Winston Churchill 1946-os fultoni beszédében már arról beszélt, hogy egy
vasfüggöny választja ketté Európát.
A feszültséget tovább fokozta George Kennan, aki a Szovjetunió valódi céljának
a kommunizmus és a diktatórikus államrend terjesztését nevezte.
Harry Truman amerikai elnök 1947. március 12-én meghirdette a feltartóztatás
politikáját, a Truman-doktrínát. Elindította a Marshall-tervet Európa gazdasági
megsegítésére.
Válaszul a Szovjetunió létrehozta a KOMINFORMOT, amellyel közvetlenül
irányította a megszállt országok szovjetizálását és lehetetlenné tette számukra a
Marshall-segély felvételét.
Az 1947-es párizsi békeszerződés után nem vonta ki csapatait sem Ausztriából,
sem Németországból. A két szuperhatalom rivalizálása a hidegháborúhoz
vezetett, amely 1991-ig tartott. Az USA és a Szovjetunió vezetésével kialakult a
kétpólusú, bipoláris világ.
Mindkét fél kialakította saját táborát. 1949-ben az USA vezetésével létrejött az
Észak-Atlanti Szerződés Szervezete, a NATO.
Ugyanebben az évben a Szovjetunió létrehozta a Kölcsönös Gazdasági Segítség
Tanácsát, a KGST-t, majd 1955-ben saját katonai szövetségét, a Varsói
Szerződést.
Az első komoly konfliktus az I. berlini válság volt. Az USA még 1948-ban
megkezdte a nyugati hatalmak által megszállt német területek gazdasági
megsegítését. A Szovjetunió erre válaszul blokád alá vonta Nyugat-Berlint. Az
USA nem hagyta sorsára a várost, 324 napon keresztül légihídon biztosította a
blokád alá vett város ellátását. A blokád megszűnt ugyan, de Németország
kettészakadt.
1949-ben a nyugati részekből megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, az
NSZK, amelynek része lett Nyugat-Berlin is. A szovjet részen pedig létrejött a
Német Demokratikus Köztársaság, az NDK.
A két szuperhatalom viszonyát tovább élezte, hogy 1949-ben a Szovjetunió is
atomhatalommá vált. Kínában pedig megtörtént a kommunista hatalomátvétel,
és 1950-ben kitört a koreai háború, amely 1953-ban ért véget.
Sztálin halála után Hruscsov lett a Szovjetunió új vezetője, aki ugyan elítélte a
sztálini politikát, de ennek ellenére leverte az 1953-as kelet-berlini, majd a
szuezi válsággal egy időben kitört 1956-os magyar forradalmat.
1961-ben felépíttette a híres berlini falat, amely 28 éven keresztül, 1989-ig ketté
osztotta Berlint.
A megkezdődött űrversenyben az első csatát, fejlettebb rakétatechnikájának
köszönhetően, a Szovjetunió nyerte. 1957-ben a világon először szputnyikot,
majd 1961-ben az első embert, Jurij Gagarint tudta a világűrbe juttatni.
1959-ben az USA közvetlen szomszédságában, Kubában Fidel Castro
kommunista forradalmár átvette a hatalmat, ami a hidegháború egyik
legsúlyosabb konfliktusforrása lett. A CIA szervezésével az USA-ból kubai
emigránsok támadást indítottak 1961 áprilisában a Disznó-öbölben Castro
megdöntésére, de az akció csúfos kudarcba fulladt.
1962-ben a Szovjetunió titokban 5 rakétaezredet telepített Kubába. Kennedy, az
új amerikai elnök azonnal tengeri blokádot vont Kuba köré, és bejelentette, hogy
minden Kubából induló rakétatámadás esetén a Szovjetunióra fog válaszcsapást
mérni, és ha a Szovjetunió nem vonja ki haladéktalanul a rakétákat Kubából,
akkor az USA megelőző csapást mér a szigetországra. Egy hajszálon függött a
harmadik világháború. Hruscsov engedett, és elrendelte a szovjet erők kivonását.
Ezek után a nemzetközi politikában lassú enyhülés kezdődött, létrejött a „forró drót”,
amely közvetlen kapcsolatot biztosított a két hatalom vezetői között azért, nehogy egy
kubaihoz hasonló incidensben, valamilyen félreértés miatt egy atomháború robbanjon
ki.

A II. világháború után Nyugaton gyorsan emelkedett az életszínvonal.

Általánossá váltak a szociális juttatások, csökkent a munkaidő, emelkedtek a
munkabérek. Az anyagi jólét az életmódra és életstílusra is hatással volt.
A hitelkártya először 1950-ben az USA-ban jelent meg, majd a nyugat-európai
országokban is. Felgyorsult a motorizáció, a személygépkocsik száma
megsokszorozódott. Kialakult a fogyasztói társadalom.
A javuló életszínvonalnak köszönhetően demográfiai robbanás következett be.
Az 1954-ben Elvis Presley nevével megszülető rock and roll egy új korszak
nyitánya volt. A televíziók és a rádiók világsztárrá tették. 1963-ban az angol
Beatles váltott ki tömeghisztériát, és új lendültet adott a beat-nemzedéknek.
A hidegháború és a fogyasztói társadalom új értékrendje elsősorban a fiatalok
körében kérdőjelezte meg a régi eszméket.
A modern tömegkommunikációs eszközök segítségével országokon átívelő
kapcsolathálózat alakulhatott ki.
1968-ban nemcsak a francia diákok lázadtak, hanem Mexikóban, Angliában,
Lengyelországban, Amerikában, de még Japánban is voltak megmozdulások.
Most először fejezhette ki egy új nemzedék sajátos viselkedéssel, zenével,
öltözködéssel szakítását „a nagypapák korával”. A lázadó forradalmárok
szimpatikusakká váltak, és általuk olyan diktatórikus személyek lettek
példaképpé, akik bírálták a fogyasztói társadalmat, mint Che Guevara vagy Fidel
Castro.
Az Egyesült Államokban a lázadás kiváltója a néger kérdés és a vietnami háború
volt. A megjelenő hippimozgalom már a polgárjogi és békemozgalmak
követeléseit hirdette. Zenekarok, énekesek fogalmazták meg ennek az új
nemzedéknek a vágyait, érzéseit. A woodstocki fesztivál lett a mozgalom egyik
jelképe.
Az 1971-től szólókarrierbe kezdő Michael Jackson volt az első afroamerikai
sztár, akinek számait az amerikai zenecsatornák rendszeresen sugározták.
A zene mellett a másik fontos szórakozás a mozi lett. A filmiparban Hollywood
vette át az irányítást. A hetvenes években a filmekben újjáéledt a
westernkorszak. Aztán az űrkutatás fejlődésével középpontba kerültek a sci-fi
filmek. A Csillagok háborúját 1977-ben, az Alien filmek első darabját 1979-ben
mutatták be.
Az 1970-es évek végére megjelent a személyi számítógép, és az amerikai
hadsereg már használta az internetet, amelynek polgári felhasználására csak
jóval később került sor.
Az 1962–1965 között ülésező második vatikáni zsinat megújította a katolikus
egyházat. A világ keresztényeinek életmódja nyitottabbá vált, megindulhatott a
párbeszéd a XX. századi társadalommal. Az 1978-ban megválasztott Karol
Wojtyla, pápai nevén II. János Pál a világ pápája lett.
A szocializmus a dühöngő ifjúság lázadását dekadens folyamatnak bélyegezte,
de terjedését nem tudta meggátolni. A farmer, a hosszú haj és a rock-zene a
keleti tömbben is megjelent. Magyarországon a nyolcvanas évek közepén a
Csillagok háborúját is lejátszották a TV-ben és képregényként is megjelent.
A kubai rakétaválságot követően mindkét szuperhatalom óvatosabb politikába
kezdett. Kennedy is kormányprogrammá tette a békés egymás mellett élés elvét.
Létrehozták a forródrótot és aláírták az atomcsend-egyezményt.
1964-ben Hruscsovot Brezsnyev váltotta a Szovjetunió élén. Folytatódott az
enyhülés, annak ellenére, hogy a fegyverkezési verseny nem állt le.
Kína, a második számú szocialista nagyhatalom ellenezte az új szovjet
külpolitikát. Mivel 1964-re saját erejéből vált atomhatalommá, így agresszíven
fellépett az új szovjet irányvonallal szemben. A két kommunista ország között
kritikussá vált a kapcsolat, több ezer határincidens történt, a Szovjetunió
hadseregének jelentős részét átcsoportosította a kínai határra.
1969-ben a Szovjetunió az űrversenyben is alul maradt, az USA ebben az évben
embert juttatott a Holdra. 1969-ben kezdődtek olyan nemzetközi külpolitikai
változások, amelyek az enyhülést segítették.
1969-ben Richard Nixon lett az Egyesült Államok elnöke és Henry Kissinger a
külügyminiszter. A reálpolitikus Nixon-Kissinger páros azt vallotta, hogy az
USA-nak nem kell mindenhol beavatkozni, csak ott, ahol érdekei megkívánják,
és eszközeik lehetővé teszik. Kezdetét vette az úgynevezett „helsinki folyamat”.
Aláírták az atomsorompó-egyezményt, majd 1972-ben a Szovjetunióval a
SALT I fegyverkorlátozási megállapodást.
1973-ban Párizsban békét kötöttek Vietnammal, és véget ért a XX. század
leghosszabb háborúja is, a vietnami háború.
Az enyhülést erősítették az európai események is. Mind Franciaország, mind az
NSZK kelet felé nyitott.
1973-ban az NSZK és az NDK együtt kérte és kapta meg ENSZ felvételét. „A
Nyugat az Nyugat, a Kelet az Kelet, de igazából már egyik fél sem akar
háborút“ – így határozta meg egy szovjet politikus a helsinki folyamat
kiindulópontját.
Az enyhülés és a hidegháborús időszak csúcspontja 1975-ben a Helsinki
Záróokmány megalkotása volt, amelyet 35 ország írt alá. A dokumentum
kimondta az államok egyenjogúságának és szuverenitásának elvét. Az
erőszakról való lemondás mellett, a felek vállalták az alapvető emberi jogok
tiszteletben tartását is.
De a megállapodások üres ígéretek maradtak. Ugyan 1979-ben Jimmy Carter
amerikai elnök és Brezsnyev aláírták a SALT II megállapodást is, de nem lépett
életbe, mert a Szovjetunió beavatkozott az afganisztáni háborúba, megszállta az
országot. Kitört a kis hidegháború.
A nemzetközi politikai helyzetet élezte, hogy a korábban USA szövetséges
Iránban 1979-ben Khomejni Ajatollah (Komejini Ajatollah), és az iszlám
fundamentalizmus került hatalomra, aki Amerika-ellenes politikát hirdetett.
1980-ban az Iráni Iszlám Köztársaság és az USA között kitört az irak-iráni
háború.
A Közel-Keleten szovjet támogatással, Jasszer Arafat, a Palesztinai
Felszabadítási Szervezet elnöke 1975-től kezdve folyamatosan támadta az USA
szövetségesét, Izraelt. Mindezek hatására 1980-ban Carter kijelentette,
amennyiben a szovjetek tovább folytatják a Perzsa-öböl felé való terjeszkedést,
akkor azt a nyugati érdekek elleni agressziónak fogja tekinteni.
Az 1981-ben megválasztott amerikai elnök, Ronald Reagan folytatta a határozott
fellépést, megépíttette a neutronbombát és 1983-ban meghirdette a
csillagháborús tervet.
A Szovjetunióban a gazdasági és politikai helyzet megváltozott. 1982-ben
Brezsnyev meghalt. Utána Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko lettek az
SZKP főtitkárai, de mindketten megválasztásuk után rövid idő múlva
meghaltak.
1985-ben választották meg Mihail Gorbacsovot az SZKP főtitkárának, aki a
reális helyzet ismeretében, elfogadta a szocialista országok önrendelkezési jogát.
Emellett hozzájárult Németország újraegyesítéséhez is.
A Szovjetunió 1991-es felbomlásával megszűnt a bipoláris világ, a hidegháború
véget ért.