AZ EGYHÁZ SZEREPE AZ OKTATÁSI IGAZGATÁSBAN

- VÁZLAT -

1) Előszó, bevezetés - Témaválasztás indoklása

2) Vallás szerepe a társadalomban - Vallások Magyarországon
3) A tanítás története és egyházi iskolák hazánkban
4) Az 1% felajánló rendszer és a probléma bemutatása
5) Megoldás kifejtése és várható költség elemzés a duplázódása esetén
6) Bemutatni miért előnyös a katolikus iskolák anyagi támogatása
7) Befejezés
 „Nincsen olyan hatalommal felruházott kormányunk, amely képes lenne
harcba szállni az erkölcs és a vallás által meg nem zabolázott emberi
szenvedélyekkel.” – John Adams

Vallás szerepe a társadalomban - Vallások Magyarországon

A világ egyik legalapvetőbb kérdése, hogy mi a vallás szerepe a az
emberek társadalmában.
Durkheim szerint minden társadalomnak szüksége van rituálékra,hogy az
emberek tudatosítsák azokat az értékeket, amelyekre az együttéléshez szükség
van. Ezért még ha a modern társadalmakban a hagyományos vallások vissza is
szorulnak, a helyükre kell lépjenek olyan eszmék, vagy szervezetek, amelyek az
emberi értékeket azaz, a szabadságot, és az egyenlőséget hirdetik. Továbbá
szükség lesz olyan rituálékra és ceremóniákra, amelyek ezeket az értékeket
szimbolikusan kifejezésre juttatják.
Berger és Luckmann  szerint az ember pusztán ösztönvezérelt élőlény,
tehát az ösztönök nem képesek a cselekedeteink teljes irányítására. Ezért
valamilyen erkölcsi normákat kell a kialakítanunk. A normákat azonban alá kell
támasztani, hogy tudjuk ezek a normák igazi emberi értékekből következnek.
Az értékek támaszai pedig az emberi élet végső legnagyobb kérdéseire adott
válaszok. A vallások és világnézetek ezekre a végső kérdésekre kínálnak
válaszokat.
Ezért ahhoz, hogy az ember az őt körülvevő világban elboldoguljon, valamilyen
világképre és vallási iránymutatásra van szüksége.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden vallás
egyenértékű. Hiszen láthatjuk, hogy mekkora különbség van az
emberáldozatokat előíró és a minden ember iránti szeretetet hirdető vallások
között.
A vallások azonkívül, hogy segítenek az embereknek, hogy el tudjanak
igazodni a világban, elősegítik a társadalmi integrációt, az összetartozás érzését,
és közösségeket teremtenek, valamint legitimálják a fennálló társadalmi
intézményeket. Az utóbbival kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy a
vallások egyrészt valóban hozzájárultak egyes korokban a fennálló társadalmi
rendszer legitimálásához, máskor azonban lényeges szerepet játszottak a
fennálló rendszerek megkérdőjelezésében, sőt forradalmi átalakításában.
Szomorú dolog, hogy a vallás az emberiség történelme során nemegyszer
okozott súlyos konfliktusokat és a vallási fanatizmus és a gyűlölet napjainkban
is emberek meggyilkolásához, lakóhelyük lerombolásához, a közrend
felforgatásához vezet.
A vallás az egyházakban, és felekezetekben ölt testet. A modern
társadalmakban a jog kialakította a vallásszabadságot. Az egyházak és az állam
viszonyát, az állam szavatolja. A vallásos meggyőződéseket a közösségek
alakítják ki, az élet legváltozatosabb területeire magatartásnormákat, mintákat
nyújt, vagyis a vallásos jelenség elsőrendű hordozója maga a társadalom.
A vallás mindig értelmezi és válaszokat próbál nyújtani az élet értelmes
vagy értelmetlen voltára, mely gyakran összefügg a jó és a rossz, az öröm és a
szenvedés, az igazság és az igazságtalanság, a társadalmi előnyök és hátrányok
jelenségeivel, kérdéseivel, s így elkerülhetetlenül a válaszok a társadalmi rend
aspektusait határozzák meg és tükrözik.
A modern társadalmakban számos gondolkodó, már a 19. századtól
kezdve a vallás elhalását jövendölte, és arra számítottak, hogy amikor a modern
majd posztmodern világban a tudomány uralja a gondolkodást, a vallás
fokozatosan visszaszorul. A mai kutatók nagy része már elveti ezeket az
elképzeléseket, s úgy véli, hogy a vallás ugyanannyira része a modern
társadalmaknak, mint bármely korábbi társadalomnak, noha gyakran elismeri,
hogy konkrét formái valóban változást mutatnak. Így például megemlíthetjük a
pápai állam és intézmény, a katolikus egyház megújulását, világpolitikai
szerepvállalását, erőteljes társadalmi hatását, kommunikációs forradalmát, az
iszlám fundamentalizmus térhódítását és radikalizálódását, a keresztény Európa
alkotmányjogi vitáját, vagy egyszerűen az elidegenedett egyének és az ilyen
módon részeire szétesett társadalom útkereséseit, menekülését a vallás világába.
Azt, hogy hány vallás létezik a világban pontosan nem lehet megmondani.
Általánosságban öt világvallásról szokás beszélni: buddhizmus, kínai taoizmus,
kereszténység, iszlám és a zsidó hit. Azokat a vallásokat tekintjük
világvallásnak, amelyek missziós célt töltenek be a világon.
Magyarországon a domináns vallás a kereszténység, ugyanakkor minden
állampolgár számára alapvető emberi jogként lehetőség van saját vallását
megválasztani és azt gyakorolni.
A 2001-es magyar népszámlálás adatai szerint 5,290 millió római
katolikus, 1,623 millió református, 305 ezer evangélikus, 13 ezer izraelita, 396
ezer más, 1,483 millió felekezet nélküli, 18 ezer baptista, 269 ezer görög
katolikus, 112 ezer a más felekezethez tartozó, 1,035 millió ember nem kívánt a
kérdésre válaszolni vallását illetően. 70 ezer megkérdezett esetében nem érkezett
értékelhető válasz. Ezeket az adatokat az interneten is megjelenítette a Központi
Statisztikai Hivatal.
Az 1949 és 2000 közötti időből nem állnak rendelkezésre népszámlálási adatok
a népesség felekezeti hovatartozásáról. Az alábbi adatok egy szűkebb körű
felmérés adatait mutatják.
 
Vallás 1930 1949 1992 1998 2001
Római katolikus 67,1 70,5 67,8% 57,8 51,9%
% % %
Református 20,9 21,9 20,9% 17,7 15,9%
% % %
Evangélikus 6,1% 5,2% 4,2% 3,9% 3,0%
Görög katolikus         2,6%
Baptista         0,18%
Ortodox         0,16%
Izraelita 5,1% 1,5%   0,20 0,13%
%
Felekezeten kívüli   0,1% 4,8% 18,5 14,5%
%
Egyéb és 0,7% 0,7% 2,2% 1,90 0,94%
ismeretlen %
Nem válaszolt         10,1%
 
A táblázatban összefoglaltak alapján megfigyelhető, hogy hazánkban, az
1900-as években római katolikus vallású hívők voltak a legtöbben, de számuk
2001-re jelentősen lecsökkent. A római katolicizmus „fénykorát”
Magyarországon 1900-as évek második felében – egészen a ’90-es évekig – élte.
A római katolikusokat követték a reformátusok, akik 1930-ban az ország
vallásos embereinek a 20,9%-át tették ki, míg 2001-ben már csak 15,9%-át
alkották. Számuk ’49-ben még nőt, de ’98-tól jelentősen csökkent.
Az adatokból kiderül az is, hogy az évek elteltével, a világ folyamatos
átalakulásával egyre több vallás jelenik meg, főként a kétezres években. 1998-ig
mindössze négy konkrét vallást tartottak számon az országban: a római
katolikust, a reformátust, az evangélikust, és az izraelitát. A többi ember vagy
felekezeten kívüli volt vagy egyéb, ismeretlen vallási közösséghez tartozott. A
valláson kívüli emberek 1998-ban voltak a legtöbben (18,5%), lekörözve a
reformátusokat is.
Magyarország lakossága csaknem 260 féle egyházhoz, felekezethez, vallási
szervezethez, közösségekhez sorolja magát. A népesség közel 55%-a, a vallásos
emberek csaknem háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5,3
millió a római katolikusok száma, a görög katolikusoké megközelíti a 269 ezret.
Viszont közel másfél millióan nem tartoznak egyetlen valláshoz sem
Magyarországon.
Az adatokat végignézve levonhatjuk a következtetést, hogy Magyarországon
vallási pluralizmus található.
A tanítás története hazánkban és az egyházi iskolák hazánkban
A katolikus egyház, illetve egyháziak jelenléte az oktatásügyben
alapvetően háromféle módon nyilvánult meg. Részint maga az egyház tartott
fenn iskolákat és az iskolákhoz kapcsolódó egyéb nevelési intézményeket
(kollégiumokat, otthonokat stb.), részint pedig elsősorban a női rendek tagjai
látták el a nem egyházi fenntartású ilyen célú intézményekben a pedagógusi
feladatokat; és harmadsorban az egyháziak részt vettek az oktatásügy
irányításában és a tanfelügyeletben. Magyarországon az első iskola alapítása
egybeesik az állam- és egyházszervezés időszakával: a Szent Márton hegyén
megtelepülő bencés szerzetesek nyitották meg hazánkban ezer esztendővel
ezelőtt az első iskolát. Azóta folyamatosan n eltekintve az 1948-1989 közötti
negyven évtől érvényesült a katolikus egyház meghatározó szerepe az
oktatásban és a nevelésben. Így maradt ez 1777, a "Ratio Educationis" kiadása
után is, amely bár az oktatást közoktatásnak minősítette, tehát a köz feladatának,
annak végzését meghagyta az egyház(ak) kezében. Nem történt másként 1867
után sem, amikor a liberális állam, bár számos iskolapolitikai törvényt alkotott,
arra nem vállalkozott, hogy az oktatásügyet szekularizálja, és arra sem tellett
erejéből, hogy kellő számú állami iskolát állítson. Így a polgári kor oktatásügye
is döntő mértékben egyházi kézben maradt, a kultuszkormányzat törekvése
inkább az egyházi iskolák hatékonyabb ellenőrzése volt. Ez az állapot
alapvetően a Horthy-korszakban sem változott, bár az kétségtelen tény, hogy
lassan emelkedett az állami, községi és egyéb, nem-egyházi fenntartású oktatási
intézmények száma. Az iskolafenntartótól függetlenül azonban az oktatás-
nevelés minőségét, világnézeti tartalmát az idevágó törvények írták elő.
Valamennyi, a korszakban érvényes vagy éppen akkor alkotott iskolatörvény
preambuluma leszögezte, hogy az adott iskolatípusban folyó oktatás-nevelés
célja a tanulók (hallgatók) valláserkölcsi és hazafias nevelése. Ennek pedig
elsőszámú eszköze a felekezet szerint kötelező vallásoktatás volt. Nyilvánvaló,
hogy a katolikus egyházi iskolákban az oktatás-nevelés a katolikus egyház
hitelveinek megfelelően történhetett, s annak biztosításáról az illetékes egyházi
főhatóság gondoskodott.

A katolikus egyház iskolái Trianonnal hatalmas veszteséget szenvedtek.

1913/1914-ben az egyház Magyarországon 5678 római katolikus jellegű
tanintézetet tartott fenn, melyekből a békeszerződés 2826-ot szakított el úgy,
hogy Magyarországon mindössze 2852 katolikus tanintézet maradt.
Részletezve:

A katolikus egyház intézményeinek száma Trianon után

Az ország A meg nem A megszállt

Sorszám Intézet neve
egész területén szállt területen területen

1. Kisdedóvó 233 103 120

2. Elemi népiskola 5158 2587 2571

3. Polgári fiúiskola 1 n 1

Polgári
4. 91 53 38
leányiskola

5. Felső népiskola 1 1 n

Óvónő képző
6. 7 4 3
intézet

7. Tanítóképző 11 5 6

8. Tanítónőképző 22 9 13

9. Gimnázium 70 39 31

10. Reáliskola n n n

Leány
11. 11 5 6
középiskola
12. Jogakadémia 2 n 2

Hadtudományi
13. 26 12 14
főiskola

14. Tanárképző 1 n 1

Polgári isk.
15. 7 4 3
tanítónőképző

16. Szakiskola 5 4 1

17. Árvaház 40 24 16

18. Javító intézet 1 1 n

19. Menedékház 1 1 n

A róm. kath. jellegű iskolák számának óriási megcsappanásával rendkívüli

mértékben csökkent az iskolákban foglalkoztatott tanerők száma, s ezzel
arányosan lefokozódott az a befolyás is, melyet ezen személyzet a jövő
nemzedék szellemének irányítására kifejtett.l Az 1913n1914. tanévben a tanerők
száma a különbözö iskolákban a következőképpen oszlott meg:[632]
8.2. táblázat - A tanerők számának megoszlása a különböző iskolákban az
1913-1914-es tanévben

A tanerők száma 1913–14. A tanerők száma Csonka-

Az intézet neme
évben Magyarországon

Elemi iskola 10 333 5 303

Polgári iskola 685 278

Középiskola 747 369

Jogakadémia 18 18

Hittudományi
158 71
főiskola

A római katolikus egyház a fentieken kívül számos kórházat, lelencházat,

árvaházat, nevelőintézetet és jótékony intézményt tartott fenn, és támogatott
feldarabolása előtti időkben. A még így is jelentős katolikus egyházi iskolai
intézményrendszer fenntartása különböző anyagi forrásokból volt lehetséges. Az
egyik szilárd bázist maga az egyházi vagyon, a birtokok jövedelme jelentette.
Részint az iskolafenntartó javadalmas szerzetesrendek (bencések, premontreiek,
ciszterciek) birtokai; részint azon ordináriusok jövedelmei, akik iskolafenntartók
is voltak. Egyházi forrásnak tekinthető n az eredete szerint kimondottan
katolikus n Tanulmányi Alap birtokainak jövedelme, amelyet katolikus iskolai
célokra lehetett csak fordítani. Az iskolák fenntartásához az állami költségvetés
is jelentős mértékben hozzájárult, amely az iskolák gyarapodásával rendszeresen
emelkedett. Az államtól kapott évi iskolai segélyek részben személyi kiadásokat
(bér, nyugdíj stb.), részben dologi költségeket fedeztek. Az is figyelemre méltó,
hogy a bevett felekezetek hitoktatóit az állam fizette. A harmadik forrás a
katolikus iskolákat látogatóktól (illetve szüleiktől) befolyó tandíjakból és egyéb
költségekből adódott. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az elemi iskolai oktatás
ingyenes volt.) A katolikus egyházi iskolák esetenként rendelkeztek inkább
kisbirtoknak tekinthető 20n50 holdnyi iskolai, illetve tanítói (kántortanítói)
földdel is, amit általában a tanító fizetéskiegészítésének tekintettek.

A katolikus tanügyi igazgatás. A polgári kori magyar kormányzatban n mint már

utaltunk rá n a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter katolikus vallású
volt, és a minisztérium I. ügyosztálya foglalkozott a katolikus egyház és az
állam kapcsolataival, illetve a kormányzat egyházzal kapcsolatos feladataival. A
katolikus iskolák igazgatásilag a minisztérium megfelelő ügyosztályainak
hatáskörébe tartoztak, az iskolatípusnak megfelelően. A kormányzat ezen
régióiban is gyakran találunk jeles egyházi személyiségeket. A katolikus egyház
azonban a maga sokrétű és sokféle iskoláinak kormányzására felállította a saját
igazgatási szerveit, amelyek a püspöki karnak voltak felelősek. Ezek az országos
katolikus tanügyi hatóságok összehangolták a különböző jogállású katolikus
iskolafenntartók n egyházmegyék, szerzetesrendek n oktatási intézményeinek
igazgatását és tanfelügyeletét.
A legrégibb ilyen szerv a hivatalosan 1908-ban megalakuló Katolikus Tanügyi
Tanács volt, amelynek az 1919 utáni viszonyoknak megfelelő újjászervezéséről
a püspöki kar 1921. november 17-i konferenciája határozott.[633] A Tanács a
püspöki kar véleményadó szerve volt nevelési és oktatási (iskolapolitikai)
kérdésekben. A püspöki kar fennhatósága alatt állt, és előterjesztéseit a
hercegprímáson keresztül tehette meg, mind a püspöki karhoz, mind a
kultuszminisztériumhoz. Korszakunkban elnöke Hanauer Á. István váci püspök
volt; a 40 tagú Tanács neves egyházi és világi szakemberekből került ki. Az
elnök mellett négytagú elnökség és 12 előadó tanácsos irányította a Tanács
munkáját. Megbízatásuk öt évre szólt.[634]
A Katolikus Tanügyi Tanács hatáskörébe tartozott az egyházi iskolában
érvényben lévő tantervek felügyelete, gondozása. Az elemi népiskolák számára
a kultuszminisztérium 1925-ben adott ki új tantervet, amely szükségessé tette,
hogy a katolikus elemi iskolákban 1905 óta változatlan tantervet is átdolgozzák.
Erre a munkára a Tanács 1925 októberében létrehozta a Katolikus
Tantervszerkesztő Bizottságot, amely 1926-ra el is készítette az új tantervet,
amelyet a püspöki kar 1926. márciusi konferenciáján jóváhagyott és az év
szeptember 1-jétől érvénybe is lépett. (Természetesen a VKM jóváhagyásával.)

A katolikus iskolák életére, pedagógusainak működésére egyes szakmai

egyesületek is befolyást gyakoroltak. (Mint ismeretes, 1945 előtt a magyar
iskolákban, illetve a pedagógusok között nem működhettek szakszervezetek,
hanem inkább a lkarir jellegű, kamaraszerű alakulatok.) Ilyen volt a Katolikus
KözépiskolaiTanáregyesület, amely a gimnáziumok és reálgimnáziumok tanárait
tömörítette. A másik a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetsége volt,
amely a különféle katolikus tanítóegyesületek egyesítéséből 1922-ben jött létre.
Ezekben az egyesületekben a szerzetes paptanárok színe java épp úgy részt vett,
mint a katolikus iskolák világi pedagógusai, hogy a sok ismert név közül pl.
Öveges Józsefet említsük.
A Katolikus Tanügyi Tanácsban az iskolatípusoknak megfelelő szakosztályok
működtek: óvodai, elemi iskolai, óvónő- és tanító(nő)képzői, középiskolai,
főiskolai és szakiskolai szakosztály.[635] A katolikus iskolák igazgatási
szervezete az 1930-as években lett bonyolultabb, s ez elsősorban a Klebelsberg,
majd Hóman miniszterek által bevezetett reformokat igyekezett követni. A
püspöki kar döntése értelmében felállított Katolikus Középiskolai
Főhatóság[636] elnöke a hercegprímás, tagjai az ide delegált püspökök, illetve
egyes tanítórendek főnökei. A Főhatóság szakmai kérdésekben a Katolikus
Tanügyi Tanács középiskolai szakosztályára támaszkodott. Hatáskörébe a
katolikus gimnáziumok és a leánylíceumok tartoztak. Az iskolák személyi és
anyagi ügyeit az illetékes ordináriusra (szerzetesrendnél a rendfőnökre), ha a
katolikus középiskolát más tartotta fenn (pl. a Tanulmányi Alap), akkor az
iskolafenntartóra bízta; míg a nevelési és oktatási kérdések irányítását a
Katolikus Tanügyi Tanács javaslatai alapján maga a Főhatóság végezte. Így a
Katolikus Középiskolai Főhatóság égisze alatt egyfajta egységes igazgatást
nyertek a gimnáziumok, de úgy, hogy megőrizték az iskolafenntartók
autonómiáját, így a szerzetesekét is.
Hóman Bálint minisztersége alatt arra törekedett, hogy a korábbiakhoz képest az
állam nagyobb befolyást gyakorolhasson a nem-állami iskolákra. Ezt részint a
tanügy további központosításával, részint az állami tanfelügyelet
megerősítésével (jogkiterjesztésével) akarta elérni. Ennek ellensúlyozására is
jött létre a katolikus középiskolák tanfelügyeleti rendszere 1938-ban. Az
országot három katolikus tankerületre osztották: a budapestire, a dunántúlira és a
Dunán innenire. A tankerületek élén elnök-főigazgatók álltak. Központi
végrehajtó szervük a Katolikus Középiskolai Főigazgatóság lett. (A szervezet a
Főhatóság jogkörét nem csorbította, mert ez a tanfelügyeletre vonatkozott.[637])
A katolikus iskolák felett az állami tanfelügyeletet a VKM gyakorolta az általa
irányított tankerületi főigazgatók révén. Így a katolikus középiskolák kettős
tanfelügyelet alatt álltak (az említett egyházi és állami tanfelügyelet). A
szerzetesrendek gimnáziumai fölött ezen túl még a rendi kormányzat
iskolafelügyeleti fórumai is autentikusak voltak. Ebből a rendszerből
következett, hogy ezekben az intézményekben pl. az érettségi vizsgabizottságai
kettős elnöklés (egyházi és állami) mellett működtek. 1940-ben a Katolikus
Középiskolai Főigazgatóság hatáskörébe vonták a katolikus tanítóképzőket és a
gyakorlati irányú középiskolákat (szakiskolákat) is.[638] Ennek megfelelően
meg kellett változtatni az eddigi elnevezéseket. A Katolikus Középiskolai
Főhatóság átalakult Katolikus Iskolai Főhatósággá, illetve a Katolikus
Középiskolai Főigazgatóság felvette a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság nevet.
(Mert hatáskörük ezentúl nemcsak a középiskolákra terjedt ki.)
A katolikus iskolaigazgatás sajátossága volt, hogy az alsóbb szintű
iskolatípusokra n az óvodákra, a hat osztályos elemi népiskolákra és a polgári
iskolákra n a központi kormányzati szervek joghatálya nem terjedt ki. Ezeket a
nagyszámú iskolákat célszerűbb volt egyházmegyei szinten irányítani.
Felügyeletüket és kormányzatukat az egyházmegyei főtanfelügyelőségek látták
el, amelyek esperesi kerületenként tanfelügyelőségekre oszlottak. A helyi
népiskolákat pedig a plébános elnökletével működő iskolaszék kormányozta. Az
ordináriussal a kapcsolatot a főtanfelügyelők tartották, s itt csak közvetve
képezett a püspöki kar felügyeleti joghatóságot.[639]
A katolikus oktatásügyhöz csak tágabb értelemben sorolhatók azok az
intézmények, amelyekben a papi utánpótlás képzése folyt, hiszen azok nem
képezték 4 a közoktatás részét, felettük nem gyakorolt az állam ellenőrzést.

A katolikus papi utánpótlást az ún. papi szemináriumok biztosították. Ezek

felállításáról minden egyházmegyében a Tridenti Zsinat rendelkezett.
Ténylegesen azonban csak a 19. században létesült szinte valamennyi hazai
egyházmegyében önálló szeminárium. A papképzés egyes egyházmegyékben az
ún. kisszemináriumban kezdődött. Ide azok a még nem érettségizett tanulók
kerültek, akik papi pályára készültek. (Tehát a gimnazista tanulók szemináriuma
volt.) Az érettségi után innen kerültek át a nagyszemináriumba, a tényleges
papneveldébe. Az egyházmegyei szemináriumba érettségi letétele után kerültek
a papjelöltek. A képzés és ellátás ingyenes volt; éppen korszakunkban tettek
kísérletet a tandíj bevezetésére. A papi pálya továbbra is az egyik fontos
felemelkedési, továbbtanulási lehetőség volt a szegényebb néprétegek előtt.
A papi utánpótlásról gondoskodva 23 egyházmegyei, illetve szerzetesrendi
hittudományi főiskola működött. A növendékek száma állandóan emelkedett.
Így 1940-ben 872, 1948-ban már 1079 papnövendék tanult. Ehhez kell
számítanunk a rendi főiskolák 700 növendékét, összesen tehát mintegy 1800 fő.
A budapesti Központi Szemináriumban az itteni egyetemre jövők, a külföldön
működő, de magyar egyházi tulajdonban lévő intézményekben (a Pázmáneum és
az Augusztineum Bécsben, mindkettő az esztergomi érsekség fenntartásában) az
ottani teológiai kart látogatók éltek. Ezek mellett továbbra is fogadtak magyar
papvendékeket a római pápai egyetemek, vagy pl. a jezsuiták népszerű
innsbrucki egyeteme. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem a polgári
korban elveszítette eredetét tekintve katolikus jellegét. Ugyanakkor a kebelében
működő Teológiai Kar a katolikus egyház n konkrétan az esztergomi érsek
joghatósága alatt állt. Itt is érvényesült azonban a kettős felügyelet. Professzorait
a miniszter előterjesztése alapján az államfő nevezte ki, és a karra is érvényesek
voltak az egyetem tanácsának és a rektornak a döntései. (Amelyek
természetesen a tananyagra nem vonatkoztak.)

A közoktatás különböző fokain: az iskoláskor előtti nevelésben a katolikus

óvodák vettek részt, amelyek száma nem volt túl jelentős. A népiskola három
változatában: a 6 osztályos elemiben, a három osztályos tanítóképzésben és a
négyosztályos polgári iskolában a katolikus egyház eltérő mértékben volt jelen.
Az elemi népiskolák abszolút többségét a katolikus egyház tartotta fenn, és
ugyanez áll a tanító(nő) képzésre is. A polgári iskolát a katolikus egyház 1918
előtt nem különösebben preferálta. 1920 után, és főleg Klebelsberg idevágó
törvénye nyomán, gyors ütemben szaporodtak a katolikus polgári iskolák is.[640]
A középszintű iskolák közül a katolikus egyház hagyományosan a
gimnáziumokban játszott meghatározó szerepet, a nagymúltú szerzetesrendi
gimnáziumok révén. Kisebb érdeklődést mutatott a szakirányú képzést adó ipari
és kereskedelmi iskolák iránt. Az egyes rendek vállalkoztak saját tanárképzésre
is, illetve megemlítendő az egyetlen itt maradt Egri Jogakadémia.

A katolikus egyházi iskolai struktúrának szerves részét képezték az intézetekhez

tartozó internátusok, kollégiumok. 1930-ban 26 katolikus internátus és
kollégium működött, melyek a főiskolásoktól az elemisekig adtak otthont a
tanulóknak; a rászorulóknak kedvezménnyel vagy akár ingyenes ellátás mellett.
A katolikus internátusok közül a legismertebbek a Glattfelder Gyula által
alapított Szent Imre Kollégiumok voltak, amelyek közül az első még 1918 előtt
nyílt meg Budán, majd a második Pesten; a korszak második felében pedig
Szegeden és Sopronban is létesült Szent Imre Kollégium.
Az 1927n1931 közötti katolikus iskolák statisztikáját az 1927-es és az 1931-es
lMagyar Katolikus Almanachr segítségével próbáltuk meg összeállítani. Az
1927-es évfolyam megyénként felsorolta a katolikus elemi népiskolákat. Ha
azokat összeszámoljuk (amit az almanach szerkesztői nem tettek meg), úgy
összesen 3147 iskolát kapunk. Ezzel szemben az 1930n1931. évi IVnV.
évfolyamban már nem sorolták fel egyenként az elemi iskolákat, viszont
összefoglaló táblázatukban lkatolikus elemi iskolar címszó alatt 2751 iskola
szerepelt.[641]Ilyen nagy eltérés nyilván nem lehetséges; az elemi népiskolák
száma 1927 és 1931 között lényegesen nem változott. A különbség valószínű
abból adódik, hogy az 1927-es kimutatásban minden olyan elemi népiskola
szerepel, amely katolikus jellegű volt, míg az 1931-esben a katolikus egyházi
fenntartásüak kerültek csak be.
A lbeérkezett adatokr szerint az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus
iskolákról a következők:

8.3. táblázat - Az 1930n31-es Almanach adatai a katolikus iskolákról

Gimnázium 14

Reálgimnázium 23

Leánygimnázium 7

Kereskedelmi 6

Polgári iskolai tanárképző 5

Tanítóképző 20

Polgári iskola 61

Óvónőképző 1

Női ipariskola 1

Gazdasági iskola 1
Menhely és óvoda 33

Elemi iskola 2751

Ezek az iskolák egyházmegyénként a következőképpen oszlottak meg:

Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák egyházmegyénként

1930n1931-ben:[642]
8.4. táblázat - Katolikus népiskolák, középfokú iskolák és főiskolák
egyházmegyénként 1930n1931-ben

Középfokú iskola Főiskola

Egyházmegye Népiskola
(polgáritól felfelé) (teológia

Esztergom 114 15 2

Győr 246 14 1

Hajdúdorog 101 n n

Pécs 352 17 1

Székesfehérvár 136 9 1

Szombathely 274 7 1

Vác 210 23 1

Veszprém 543 3 1

Eperjes-Munkács ap. adm.

Kalocsa 52 8 2

Csanád 15 5 n

Nagyváradi ap. adm. 180 8 n

Eger 875 12 2

Szatmári ap. adm. ? ? n

Kassai helynökség ?

Rozsnyói helynökkség 27

Pannonhalma 22 3 1

Összesen 3147 124 13

A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint:[643]

Fiú középiskolák
8.5. táblázat - A katolikus középiskolák iskolafenntartók szerint

Iskolafenntartó Gimnázium Reálgimnázium Összesen

Jászóvári Premontrei
Gödöllő 1
kanonokrend

Csornai premontrei
Szombathely Keszthely 2
Kanonokrend

Bencések Esztergom Budapest 6

 Győr

Kőszeg Pápa

Sopron

Baja
Budapest
Ciszterciek Pécs 5
Eger
Székesfehérvár

Ferencesek (mariánus) Esztergom 1

Kalocsa
Jezsuiták 2
Pécs

Debrecen
Budapest
Magyaróvár
Kecskemét
Piaristák Nagykanizsa 9
Vác
Sátoraljaújhely
Veszprém
Tata

Összesen tehát 26 férfi szerzetesrendi gimnázium működött. A legtöbb, 9 a

piaristáké, majd a 6 bencés, az 5 ciszterci és a 3 premontrei, a 2 jezsuita és egy
ferences következett. Ugyanakkor azonban a szegedi városi fenntartású római
katolikus gimnáziumot a piarista atyák vezették, tehát ezt is ide lehet sorolni, így
27 szerzetesi gimnázium volt.
A katolikus fiúgimnáziumok sajátos típusát képezték az ún. királyi katolikus
középiskolák, amelyeknek fenntartója a Katolikus Tanulmányi Alap volt.

8.6. táblázat - A Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott királyi

katolikus középiskola

Iskolafenntartó Gimnázium Reálgimnázium Összesen

Budapest (érseki)

Budapest (egyetemi)
Miskolc
Királyi katolikus Dombóvár
Nyíregyháza
Jászapáti

Mezőkövesd

A felsorolt 7 gimnázium, illetve reálgimnázium közül az öt vidéki város mellett

a budapesti érseki katolikus reálgimnázium jellegében sincs vita. Problematikus
azonban a budapesti királyi egyetemi katolikus reálgimnázium státusa. Ez
ugyanis a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem (később a Pázmány
Péter Tudományegyetem) kötelékébe tartozott, mint gyakorlóiskola. Ha az
egyetem katolikus jellegét nem ismerik el, akkor a szervezeti részét képező
gimnáziumot sem tekinthetjük katolikusnak.

Végül a katolikus fiúközépiskolákhoz tartozott két városi fenntartású

reálgimnázium: a kiskunfélegyházi és a gyulai, amelyet az ottani katolikus
egyházközség tartott fenn.

A fenti adatokat összegezve megállapítható, hogy a katolikus fiúközépiskolák

száma 35 volt. (Ebből 26 szerzetesrendi fenntartású, illetve 27 szerzetesek által
vezetett, 6 királyi katolikus és 2 katolikus jellegű városi középiskola. Közülük
gimnázium 14, reálgimnázium 21 volt.[644]) Hogy az arányokat érzékeltessük
jellezzük, hogy ekkor az összes fiúközépiskolák száma 117 volt (28 gimnázium,
72 reálgimnázium és 17 reáliskola). A katolikus egyháznak reáliskolája nem
volt. A katolikus gimnáziumok tették ki az összes gimnáziumnak (más
felekezetűeknek és államiaknak együtt) a felét, illetve a reálgimnáziumoknak
majdnem a harmadát.
Katolikus leány-középiskolák
8.7. táblázat - Katolikus leány-középiskolák

Iskolafenntartó Gimnázium Líceum Össz

Budapest

Angolkiszasszonyok Eger Nyíregyháza 4

Kecskemét

Budapest
Orsolyiták 2
Sopron

Budapest (Szt. Margit

Isteni Megváltó Leányai(redemptoristák) 1
gimnázium)

Sacre Coeur Budapest 1

Budapest (Patrona
Isteni Szeretet Leányai 1
Hungarie)

Miasszonyunkról Nevezett Pécs (Erzsébet

1
ÁgostonosKanonokrend gimnázium)

Szatmári Irgalmas Nővérek Esztergom 1

Notre Dame Apácák Budapest 1

Szegény Iskolanővérek Debrecen 1

Összesen 10 3 13
A Szegény Iskolanővérek debreceni Svetits Intézetét (líceumát) a debreceni
római katolikus egyházközség tartotta fenn. Az adott 1931-es iskolaévben
Magyarországon összesen 21 leánygimnázium működött, és ennek felét, 10-et a
katolikus egyház, illetve a női rendek n elsősorban az angolkiszasszonyok és
orsolyiták n tartották fenn. A leánylíceumok száma is 21 volt, a 3 katolikus
líceume téren nem volt meghatározó.

A statisztika egyértelműen igazolja, hogy a katolikus egyház iskolai

struktúrájában kiemelkedően fontos szerep jutott a férfi szerzetesrendek
klasszikus gimnáziumainak és az ugyancsak nagytekintélyű
leánygimnáziumoknak, amelyeknek a szerepe elsősorban a két világháború
között nőtt meg (a leányok növekvő továbbtanulási igényeivel). A középiskolai
oktatás kérdéséhez tartozik, hogy az itt működő szerzeteseknek is államilag
elismert egyetemi diplomával kellett rendelkezniük. Tehát valamely
tudományegyetem megfelelő szakán szerezhettek oklevelet. Kivételt képez a
bencés rend, amelynek Pannonhalmán működött saját középiskolai tanárképző
főiskolája, illetve az angolkisasszonyok, akiknek Budapesten volt hasonlö
főiskolájuk. Az itt hivatásukra készülőknek nem kellett látogatni az egyetemi
előadásokat, hanem csak vizsgázni ljelentek megr, hiszen . diplomát csak az
egyetem adhatott.

Az 1930/31-es iskolai adatsorokat a területi revíziót közvetlenül megelőző

1937/38-as adatokkal célszerű először összehasonlítani. Az 1930-as években a
katolikus iskolák további gyarapodása mutatható ki. Az 1937/38-as iskolaévben
a katolikus elemi iskolák száma 2995, a polgári iskoláké 80, az óvónőképzőké 3,
a tanító(nő)képzőké 32, a gimnáziumoké változatlanul 45, a
felsőkereskedelmiké 7, a felső mezőgazdasági iskoláké 1 és jogakadémiáké 1, a
polgári iskolai tanárképzőké 1 volt. (Ugyanekkor 22 hittudományi főiskola
működött.[645])
Megállapítható, hogy az elemi népiskolák száma mintegy 200-zal emelkedett, a
60 polgári iskola száma 80-ra nőtt. Ezek mellett egyes szakirányú középiskolák
száma gyarapodott (a kereskedelmiké elsősorban), illetve harmadával
emelkedett a tanító(nő)képzők száma is. Ez nyilván kapcsolatban volt a lakosság
számának növekedésével, valamint a különböző népiskolai programok
megvalósulása nyomán létesült új iskolák megnyitásával, az osztálylétszámok
csökkenésével. Ugyanakkor a klasszikus középiskolák száma gyakorlatilag
stagnált. Ennek egyik oka lehetett, hogy a katolikus középiskolák a trianoni
területen már korábban is lefedték azt az igényt, amely az ilyen irányú
továbbtanulás iránt a társadalomban jelentkezett. Tehát nem növekedett az
előbbiekkel egyenes arányban az érettségizni, és kvázi felsőbb tanulmányokat
folytatni akarók aránya. Ez jelzi a társadalom mobilitásának lassúságát, a
kialakult kasztosodást, a társadalmi különbségek megmerevedését.
Ezen az állapoton bizonyos módosulásokat a területi revízió hozott, hiszen az
országhoz visszatért, zömmel magyarajkú és vallását tekintve többségében
katolikus lakosság ilyen iskolák iránti igényét ki kellett elégíteni. Az 1943-as
évkönyv már idézett adatfelvételére támaszkodva a fiú- és leányközépiskolákról
tudunk statisztikát összeállítani. (Az évkönyv az elemi iskolákat nem sorolta fel,
csak a polgáritól felfelé.)

1943-ban a Hóman Bálint-féle középiskolai törvény értelmében már egységes

(nyolc osztályos) középiskola, azaz gimnázium működött:

Fiúgimnáziumok[646]
8.8. táblázat - Fiúgimnáziumok

Iskolafenntartó Gimnázium Összesen

Gödöllő (francia)
Jászóvári Premontrei
4
Kanonokrend Kassa
Nagyvárad
Rozsnyó
Szombathely
Csornai Premontrei
2
Kanonokrend
Keszthely

Budapest

Esztergom

Győr

Bencések Komárom 8
Kőszeg

Pápa

Pannonhalma (olasz)
Sopron

Ciszterciek Eger 5
 Székesfehérvár

Pécs

Baja

Budapest

Ferencesek (marianus) Esztergom 1

Kalocsa
Jezsuiták 2
Pécs

Piaristák Budapest 14

Debrecen

Kecskemét

Kolozsvár
Máramarossziget
Magyaróvár

Nagykanizsa

Nagykároly
Sátoraljaújhely

Szabadka
Szeged

Tata

Vác
 Veszprém

Szaléziek Nyergesújfalu 1

Összesen 37

Ehhez az adatsorhoz hozzá kell még számítanunk az 1931-esnél is figyelembe

vett királyi katolikus és városi katolikus középiskolákat. Ilyen státusúak a
területi revízió nyomán újak nem létesültek. Így tehát a 37 szerzetesrendi
gimnázium mellett 6 királyi katolikus és 2 városi katolikus, összesen 45
fiúgimnázium. Ez kereken 10-zel több az 1930/31. évinél.

Leány-középiskolák
8.9. táblázat - Leány-középiskolák

Iskolafenntartó Gimnázium Líceum Össz

Budapest

Kecskemét
Angolkisasszonyok 5
Eger

Nyíregyháza

Budapest
Budapest
Orsolyiták Sopron 5
Kassa
Nagyvárad

Sacé Coeur Budapest (Sophianeum) 1

Budapest (Patrona
Isteni Szeretet Leányai 1
Hungariae)
 Esztergom
Szatmári Irgalmas Nővérek 3
Szatmárnémeti

Máramarossziget[a]
Notre Dame de Sion Budapest 1

Budapest Budapest
Isteni Megváltó Leányai (redemptoristák) 4
Érsekújvár Érsekújvár

Szeged
Szeged
Miasszonyunkról Nevezett Szegény
Debrecen 5
Iskolanővérek
Debrecen
Kolozsvár

Pécs Pécs
Miasszonyunkról Nevezett Szent Ágoston
4
Rendi Kanonokok
Nagykanizsa Nagykanizsa

Összesen 21 8 29

[ ] 
a Az iskolát a nővérek vezették, de állami fenntartású volt.

A női szerzetesrendi középfokú intézmények esetében csak részben állítható,

hogy a gyarapodás elsősorban a területi változások következménye; 1931 után 7
volt a visszatért területeken és 8 a trianoni területen alakult.

Az apácarendek által fenntartott intézményekre n már ami a nagyobb méretűeket

és kellő anyagi alappal rendelkezőket illeti n az volt a jellemző, hogy igyekeztek
kialakítani egy komplex nőnevelési struktúrát. Egy helyen, egy rendház mellett
szerveztek gimnáziumot, líceumot n amelyet már a gimnázium alsó 4
osztályához is lehetett csatolni, polgári leányiskolát, valamilyen szakirányú
képzést adó ipari vagy kereskedelmi iskolát, még tovább menve gyakorlóiskolát
vagy elemi népiskolát, tanító vagy óvónőképzőt. Ezeket a különböző szintű
iskolákat egységes szervezetbe rendezték, egységes irányítás alatt és ami
legalább olyan fontos: egységes szellemiségben és nevelési-oktatási rendszerben
működtek.

A magyar polgári fejlődés egyik sajátossága volt, hogy az oktatásügyben az

egyházak megőrizték korábbi meghatározó pozícióikat, illetve hogy a polgári
állam elsősorban velük osztotta meg a közoktatás feladatait. Az így évszázadok
óta folyamatosan működő kollégiumok, iskolacentrumok, iskolavárosok a
magyar kultúra, műveltség és tudomány szerves részét képezték; ezek nélkül az
nem létezhetett. Mindegyik iskolatípusnak, iskolafenntartónak, szerzetesrendnek
és iskolának megvolt a maga egyéni stílusa, nevelési értékrendje, módszerei.
Mindezt az iskolatörténettel és pedagógiával foglalkozó irodalom az elmúlt
évtizedekben nagyrészt feltárta, és igazságát éppen ezek hiányán tapasztalhatta
meg a társadalom.[647]