Jókai Mór: Az aranyember

A 19. század első fele irodalmának fő stílusirányzata a romantika, amely egész

Európában ekkor bontakozik ki és terjed el. A romantikus író, valamilyen módon
tiltakozik és lázad a valóság ellen, nem közvetlenül fogja fel és láttatja a világot,
hanem felfokozott sajátos érzelmein keresztül mutatja be. Nagy szerep jut az érzelmi,
hangulati tartalmakat hordozó nyelvi eszközöknek, mert a romantikus stílus erős
érzelmi, indulati tartalmat hordoz. A romantikus írók kedvelik a szélsőségeket, és
szívesen alkalmaznak ellentéteket. Magyarországon ebben a korban élt és alkotott
Jókai Mór, aki a legolvasottabb magyar írók közé tartozik, hiszen száznál is több
kötete jelent meg. Jókainak szinte kifogyhatatlan mesélőkedve volt, ezért aztán
regényei mai szemmel nézve elég terjedelmeseknek tűnnek. Ám, hogy ezt
ellensúlyozza, regényeinek roppant egyszerű történeteket alkotott. Műveiben
történelmünk nagy állomásait mutatja be, és tükröt tart a polgárosodás útjára lépő
Magyarország elé. Irodalmi munkásságával megteremtette a magyar olvasói
közönséget. A romantika az ő művészetében teljesedett ki, habár romantikus stílusa
ellenére a realizmus is megjelenik már műveiben.

Az arany ember Jókai Mór 1872-ben megjelent társadalmi regénye, mely a

boldogságkeresésről szól. Az író a világ dolgaitól menekülni próbál, ezért
regényhőseinek megteremt egy saját kis idilli világot, egy külön szigetet. Jókai azonos
címmel drámát is megjelentetett 1884-ben. A mű a romantika és a realizmus világát
állítja egymással szembe. A regény saját korában is és később is nagy népszerűségnek
örvendett, számos nyelvre lefordították és többször megfilmesítették. A regény
egyértelműen szerzőjének legismertebb és legolvasottabb alkotása, mely nyomot
hagyott a későbbi magyar írók műveiben is.
Az aranyember a történelmi Midász király legendáját dolgozza át. Ő volt az az
uralkodó, akinek a kezében minden arannyá változott. Mégsem volt sosem elégedett.
Ahogy Midász sem volt boldog, úgy a regény főhőse Timár Mihály sem, az arany
ember sem, bár minden vállalkozását sikerre viszi.

A regény a Vaskapu, azaz a Duna torkolatának bemutatásával kezdődik, mely a

román-szerb határon található és a legveszedelmesebb hajóutak közé tartozik. A hajót
Szent Borbálának hívják, és ahogy abban a korban szokás volt, igásállatok vontatják a
partról a Dunán felfelé. A kormányos Fabula János, Tímár Mihály a hajóbiztos,
Trikalisz Euthym és lánya Tímea, valamint a legénység tagjai utaznak a fedélzeten. A
rakomány búza, mely Tímár Mihály tulajdonában van. Hirtelen hatalmas viharba
kerülnek és az ár egy malom romjait sodorja feléjük. Tímár megpróbálja eltéríteni
útjukból a malmot, ezért öt emberével egy csónakba száll, s egy horgonnyal elkapja a
malom még mozgó lapátjait, s azt egy örvénybe kormányozza. A kis Tímea azonban
nem boldog, mert a malommal együtt a rajta utazó fehér kiscica sajnos vízbe fullad.
A vihar után azonban újabb nehézségek merülnek fel. Egy huszonnégy evezős török
ágyúnaszád követi őket, így Tímár Mihálynak minden ügyességét össze kell szednie,
hogy megússzák a kalandot. Vakmerő manőverre szánja rá magát, hogy lerázza a
hadihajót, mégpedig "átvádol" azaz egy veszélyes folyosón átkel a Duna szerb
partjáról a románra. Amint épségben megérkeznek a túlpartra, új hajóvontatókat vesz
fel. Ezek után megérkeznek Orsovára, ahol átvizsgálják a rakományt, és az ellenőrzés
során biztosítják, hogy a hajó nem érintkezett a pestis sújtotta településekkel és
emberekkel, vagy fertőzött tárggyal. Folytatják útjukat, de olyan ellenszélbe kerülnek,
hogy kénytelenek kikötni az első szembejövő szárazföldnél.
Egy új szigetre bukkannak, melyet a Duna épített uszadékból. Tímár elmegy,
hogy felderítse a környéket és meglepve tapasztalja, hogy a paradicsomba csöppentek.
Ez volt a "Senki szigete". A szigeten két hölgyet talál Tímár, a sziget úrnőjét, Teréza
asszonyt és lányát, Noémit. Rajtuk kívül Almira a kutya, és Narcissza a fehér cica él
még a szigeten sok-sok más állattal együtt. Barátságos fogadtatásban részesülnek a
szigetiek meg vendégelik őket és még azt is megengedik, hogy Euthym és lánya is a
szigeten aludhat. Az éjszaka folyamán, a szigetre új vendég érkezik, Krisztyán Tódor,
akiről később kiderül, hogy Noémi jegyes. Azért jött, hogy elvigyen bármit, amit
eladhat és hasznot húzhat belőle. Erőszakosan viselkedik, emiatt nem látják szívesen,
ezért aztán hamar távozik. Ezután Teréza asszony elmeséli Tímárnak, hogyan is
kerültek ők a szigetre. Egykor Pancsován laktak férjével, aki nagyon jó viszonyban
volt Krisztyán Tódor apjával, Maximmal, ezért, még amikor fiatalok voltak a
gyerekek, elhatározták, hogy majd hozzá összeadják őket, ha felnőnek. A Krisztyán
család, kereskedéssel foglalkozott, és többek között az a Brazovics Athanáz is
megrendelőjük volt, akivel Tímár is üzleti kapcsolatban állt. Teréza férje sokszor
vállalt kezességet barátjáért Brazovics úrnál, de egy alkalommal Krisztyán megszökött
a pénzzel és ők mindenüket elvesztették. Noémi apja öngyilkos lett, Teréza pedig erre
a szigetre menekült lányával, s itt kezdtek új életet. Minden, ami itt található, az ő keze
munkájuk gyümölcse. Ám ez a Krisztyán itt sem hagy nekik békét. Másnap
elbúcsúznak szállásadóiktól és visszamennek a hajóra. Ekkor Euthym elmondja
Tímárnak, hogy ő nem az, akinek hiszi, az igazi neve Ali Csorbadzsi. Törökországban
a kincstárban dolgozott, de megtudta, hogy meg akarják ölni, azért menekülnie kellett.
Minden vagyonát eladta, fogta a pénzt, és lányát és Brazovics Athanázhoz akart
eljutni, aki görögfelesége révén rokona. Ám Krisztyán Tódor, aki török kém meglátta,
ezért most újra a nyomukban vannak. Mivel nem akar tovább menekülni sorsa elől,
mérget vett be, lányát és vagyonát pedig Tímárra bízta. Az ő feladata eljuttatni őket
Brazovicshoz. Tímár ezek után felébreszti Tímeát, aki attól az álomportól zuhant mély
álomba, amit még az apja adott neki. Csorbadzsi halála előtt azt kérte, hogy testét
lökjék a Dunába, hogy ne találják meg az üldözői, de Tímár szerette volna, ha előbb
megkapja a végtisztességet és egy pap eltemeti a szárazföldön. De a falu papja nem
temetheti el, mivel az elhunyt nem gyónt meg halála előtt. A parton a falubeliek
babonasága miatt nem engedik elvégezni a temetést. A helyiek közül négyen fel is
lopakodtak a hajóra és miközben a többiek aludtak, a koporsót a vízbe lökték, nehogy
mégis eltemessék. Másnap továbbhajóznak és amikor Pancsovához érnek, ellenőrök
lépnek a fedélzetre, akik Csorbadzsi után nyomoznak, mivel Törökországban
szökevényként tekintenek rá. A holttestet nem találják meg és Tímár mindent iratokkal
tud igazolni, ezért felhagynak a kutatással. A Szent Borbála és vele a legénység és az
utasok már majdnem elérik céljukat, de a hajó egy úszó fára fut, léket kap és elsüllyed.
Tímár megmenti a vagyont és az ezer aranyat tartalmazó ládikát is felhozza a víz alól.
Mindenki épségben megússza a kalandot, mentőcsónakba szállnak és elindulnak
Komárom felé.
Meg is érkeznek Komáromba a Brazovics házhoz, ahol az úr felesége, Zófia
asszony, lánya, Athalie és annak kérője, Kacsuka Imre főhadnagy tartózkodnak.
Érkezésük hírére maga Brazovics is hazasiet, biztosítja Tímeát arról, hogy itt jó helyen
lesz és megbízást ad Tímárnak, hogy emeltesse ki az elmerült búzát és adja el egy
árverésen. Kacsuka Imre meghívja Tímárt a lakására, ahol azzal az ötlettel hozakodik
elő, hogy vegye meg ő az ázott búzát és süttessen belőle kenyeret a hadsereg számára,
akik Komáromba lesznek elszállásolva három hétig. Az ázott búzából készülő kenyér
ugyanis a katonáknak úgyis jó lesz, azok nem reklamálhatnak. Tímárnak tetszik az
ötlet és személyesen is részt vesz a búza kiemelésénél. Egy vörös félholdas zsákra lesz
figyelmes, melyet el is különít a többitől. Mikor felvágja, meglepve tapasztalja, hogy
az kincsekkel, drágakövekkel van tele. Timár hirtelen meggazdagodása igencsak
szúrja Brazovics szemét. Érdeklődik is vagyona eredete felől, mire Timár elmondja
Kacsuka úr ötletét. Na erre ahány élelmezésügyi hivatal csak létezik, mind perbe fogja
Timárt, hogy ő dohos kenyeret adott a katonáknak. Csakhogy ez nem így történt, mert
Tímár a kincsen vett búzát adta el a katonáknak, ezért kénytelenek Timárt
rehabilitálni. Timár nem indít ellenpert, s ezért nagyon nagyra becsülik. Később bécsi
útján fel akarja vásárolni a levetinci birtokot, ami az övé is lesz a nemesi címmel és
előnévvel együtt. Mikor pedig a vaskoronarenddel akarják kitüntetni, nem fogadja el,
hanem keres egy arra méltóbb embert. Végül is a pleszkováci esperes kapja a
kitüntetést. Közben Athalie ráveszi Kacsukát, hogy udvaroljon Tímeának, csak úgy
viccből. De ő ezt nagyon is komolyan veszi, és azt hiszi, hogy a főhadnagy megkérte a
kezét. Tímea ettől fogva lázasan készül az esküvőre: tanulja a keresztény szokásokat, s
varrja az esküvői ruháját. Mivel Timár szereti Tímeát, mindennap eljár hozzájuk, a
Brazovics-házba. A ház ura azonban inkább Athaliet szánja az időközben igencsak
meggazdagodott Mihálynak, aki erre dühösen hagyja el a házat. Timár ekkor általános
elképedésre elkezd a Komárom melletti monostori homokdombon szőlőket vásárolni.
Később a letelepedni vágyó Fabulát is bevonja az üzletbe. Tudja jól, hogy mit csinál,
mert a kormány fel fogja ezeket a földeket vásárolni, mert várat akarnak ott építeni.
Ezt megneszelve Brazovics is minden pénzéből, de még hitelekből is telkeket vásárol
a környéken. Azonban egy dologra nem számít.Eközben Zófia asszony elmeséli
Tímeának milyen is az esküvő, mire ő egész éjszaka aludni sem bír, hiszen másnap
hozzámegy a főhadnagyhoz. Mikor fölkel, azt kell látnia, hogy menyasszonyi ruháját
Athalie viseli. Már mindenki felkészült Athalie és Kacsuka hadnagy egybekelésére,
amikor jön a hír, hogy Brazovics meghalt, így az esküvő elmarad. A ház ura aznap
tudta meg, hogy a kormány nem egyszerre vásárolja fel a telkeket. Hanem Timáréit
először, az övéit pedig csak majd húsz év múlva. Brazovics számára ez volt a végső
csapás. Athalie meglátogatja Kacsukát, aki biztosítja, hogy másnap érte megy, de
ígéretét nem tartja be. Közben az elszegényedett Brazovics család vagyonát árverezik.
Timár fölvásárolja a házat, majd beállít, s felajánlja Tímeának azt magával
együtt. Tímea rendkívül hálás, s megígéri, hogy hozzámegy Timárhoz. Csak annyit
kér, Zófia asszony és Athalie hadd maradjanak itt vele. Meg is történik Timár és
Tímea esküvője, bár kevesebb pompával, mint ahogy Zófia asszony mesélte. Tímea
felveszi - Timár után - a protestáns vallást, a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja.
Azonban Timárnak az esküvő után kell rájönnie, hogy Tímea hű ugyan, és
engedelmeskedik neki, de nem érez szerelmet iránta, csak hálából ment hozzá. Timár
egyre gyakrabban jár el hazulról. Azonban sokszor váratlan pillanatokban tér haza.
Félti Tímeát, főleg Athalietól. Egyszer a bosszúéhes nő, Athalie elmondja, hogy ő
látja, hogy Tímea nem boldog, s ennek ő nagyon örül. Timár menekül saját házából
levetinci birtokára. Ott elhatározza, hogy meglátogatja Terézáékat a Senki szigetén.
Megérkeztekor látja, hogy az egész sziget rózsába borult. Kiderül, Terézáék rózsavizet
főznek belőle, amibe Timár is besegít. A szigetre megérkezik Krisztyán is, aki
elmondja, beállt faszállítónak egy trieszti hajógyároshoz, signore Scaramellihez. Azzal
fenyegeti meg Terézát, ha nem adja át neki a sziget diófáit, feljelenti a szigetet a bécsi
és az Isztambuli kormánynál. Ekkor azonban Timár elmondja, hogy ő kibérelte a
szigetet kilencven évre mindkét kormánytól, s azt ingyen átadja Terézáéknak. Erre
Krisztyán fenyegetőzve rohan el. A szigetlakók nem győznek hálálkodni Timárnak,
jótettéért. Noémi bevallja, hogy szereti Mihályt, akinek azonban lassan távoznia kell,
ezért elhagyja a szigetet. A túlparton Krisztyán orvul meg akarja ölni Timárt, de
szerencsére a merénylet nem sikerül. Timár felajánlja Krisztyánnak, hogy az egyik
hajóján utazzon el Brazíliába, s legyen ottani új irányítója. Krisztyán ebbe
beleegyezik, és úgy is tesz. Egy nap Mihály levelet kap Tímeától, melyben elküldi
íróasztala kulcsát. Erre nagyon megijed, ugyanis ha Tímea belenézett megtalálhatta ott
édesapja kincseit. Végül dönt: az üzleti ügyeket Tímeára bízza, ő pedig a Senki
szigetére utazik. Timár boldogan él fél évig a Senki szigetén Noémivel. Kiépíti az
árvízelvezető csatornákat, de az ősz közeledtével hazavágyik, személyesen szeretné
intézni gazdaságát. Timár levetinci birtokára érkezik, s legnagyobb megdöbbenésére
ott találja feleségét, aki dolgozik. Tímea folytatta tovább férje üzleteit, sőt újabb
tételekkel meg is toldotta azokat. Timár nem győz csodálkozni felesége áldozatain.
Miután télre hazaérkeznek Komáromba, Timár drasztikus lépésre szánja el magát.
Átadja Tímeának apja kincseit, mintha azokat törökországi útján vette volna. Tímea
őszinte öröme anyja arcképe felett eloszlatja Timár kételyeit. Felesége nem tud, s nem
is fog tudni semmiről. Télen Timár intézkedik a gazdaság ügyeiről, majd ahogy
elérkezik a tavasz, rohan le a Senki szigetére Noémihez. Érkezésekor szomorúan látja,
hogy a tavalyi árvíz kiölte a szép nagy diófákat. Mikor a kunyhóhoz ér egy
kisgyermeket talál a két nővel. Teréza azt mondja, egy itt meghalt csempészlány fia.
Timár rögtön megszereti a gyermeket, s elhatározza, hogy a diófákat kivágja, s belőlük
házat épít neki. Az ősz közeledtével azonban Mihály újból elhagyja a szigetet. Otthon
az orvosok tanácsára Tímeát elküldi Athalieval Meránba. Ő maga fogad egy
faragóembert, s építtet vele monostori birtokán egy mulatólakot. Sajátkezűleg segít
neki, még szüksége lesz a tapasztalatokra. A tavasszal újból a szigetre megy, ahol úgy
oszlatja el a halászok gyanakvását, hogy asztalos szerszámait fegyvernek titulálja, s
így a helyiek szabadsághősnek tekintik. A szigeten Timár folytatja a házépítést, de
egyszer csak ledönti a lábáról a "hagymáz" (tífusz), s ő hetekig csak fekszik, miközben
Noémi töretlenül ápolja. Mikor Mihály állapota javulni kezd, kiderül, a kis Dódinak
torokgyíkja van. A betegség gyógyíthatatlan, holttestét a szigeten temetik el, fölé egy
rózsabokrot ültetnek, de ezt Mihálynak csak teljes felépülése után merik elmondani. A
történtek után Timár újból hazamegy, ahol rögtön látják, hogy beteg, és hogy
életveszélyben volt. Az orvosok azt tanácsolják, hogy utazzon el valahova, ezért ő el is
megy Balaton-felvidéki kastélyába. Itt hosszú, magányos töprengés után rájön, hogy ő
nem élhet tovább ilyen kettős életet. Először határozza el, hogy véget vet életének. E
célból tavasszal el is utazik a Senki szigetére. A szigetre érkeztekor azonban új életcélt
kap, a kunyhóban újból egy kisfiút talál. Teréza szerint ő is egy meghalt csempészlány
fia. Timár folytatja a házépítést, amit négy év múlva sikeresen be is fejez. Ekkor
Teréza rossz hírt tudat vele: a szíve beteg, még abban az évben meg fog halni. Ezt
hallva a szigetre érkezik Sándorovics esperes úr Terézát meggyóntatni, de a nő már
kissé eltávolodott a vallásától. Kis híja, hogy a pap be nem tör a másik szobába, mivel
tudni akarja, ki lesz Noémi jövendőbelije. Csak a nő lélekjelenléte menti meg a
helyzetet. Teréza nem sokkal később eltávozik az élő közül. Koporsó nélkül jelöletlen
sírba temetik a Senki szigetén. Timár hazatértével Athalie elárulja neki, hogy Tímea
hűtlen volt hozzá. Azt ajánlja, Timár tegyen úgy, mintha elutazna, majd mutat neki
egy titkos folyosót, melyből kihallgathatja majdan Tímea és az időközben őrnaggyá
előléptetett Kacsuka beszélgetését. Azonban a dialógusból egész más derül ki:
Kacsuka úr párbajban megvédte Timár becsületét egy csavargóval szemben, Tímea
pedig biztosítja, hogy ő a sírig hű urához. Timár elérzékenyülve és feldúltan távozik a
háztól. Timár Rác utcai házában húzódik meg, ahol felhalmozódott postáját kezdi
olvasni. Egy levélből kiderül, pártfogoltja Krisztyán Tódor megcsalta s meglopta őt
Brazíliában, amiért tizenöt év gályarabságra ítélték, de onnan is megszökött. Ezt
olvasva Timárnak nincs már maradása ebben a városban. Hogy ne vegyék észre,
gyalog elindul a befagyott Dunán keresztül. Azonban leszáll a köd, s Timár csak majd
kilenc óra gyaloglás után találja el a túlpartot. Itt kocsit fogad, s balatoni kastélyába
fuvaroztatja magát. A Balatonon a helyi halászok gyülekeznek, Galambos mester
vezetésével léket vágnak a tavon, s azon keresztül gazdag fogásuk van. Timár együtt
ünnepel velük, majd ezután megírja utolsó levelét Tímeának, mely mellé egy kis halat
is küld. Aznap este Timár a kastélyában pihen, amikor váratlan vendég érkezik,
Krisztyán. Már korántsem az a jó lélek, mint utolsó találkozásukkor. Mihályra puskát
szegez, s elmeséli neki brazíliai megpróbáltatásait: Ellopott tízmillió reist, de elfogták,
s gályarabságra ítélték. Azonban rabtársában apjára ismert, akinek elmondta, hogy
kicsoda a megbízója, s hogy egyszer a szökevény basa miatt követte. Legnagyobb
megdöbbenésére apja ismerte Ali Csorbadzsit, ugyanis ő figyelmeztette hajdanán a
kincstárnokot, hogy az életére törnek. A basa azonban kijátszotta őt, s nem fizette
meg, pedig még a lányát is Tódornak ígérte! A fiú ebből azt gondolta, hogy Timár
megölte a basát, s elrabolta a kincseit. A rabságban apja meghalt, ő pedig két társával
elmenekült. Most pedig azzal fenyegeti Timárt, hogy ha nem adja át neki ideiglenes
búvóhelyül a Senki szigetét Noémival együtt, kitálal az osztrák és a török
kormánynak, sőt, Tímeának és Noéminek is. Erre Mihály kikapja kezéből a puskát, s
elzavarja. De nem öli meg, ő már beletörődött sorsába. Ekkor Timár másodszor
határozza el, hogy öngyilkos lesz, tehát elmegy a rianáshoz a Balatonon, hogy
belefojtsa magát. Azonban mikor odaér, a víz egy hulla fejét emeli a felszínre.
Krisztyán Tódor az. Ettől meggondolja magát. Ellátogat a Senki szigetére, Noémihez.
Érkeztekor a hálás Almira, akit előző látogatása alkalmával még Krisztyán sebzett
halálra pisztolyával, még utolsó erejével üdvözli, aztán kimúl. Mihály megígéri, hogy
soha többé nem hagyja el őket. Tavasszal a meginduló Duna egy holttestet vet partra,
melyben mindenki Timárt véli felfedezni pedig valójában Krisztyán az. Majd a
legnagyobb tisztességgel, mint a magyar Szent István-rend, az olasz Szent Móric-rend
s a brazil Annunziata-rend kitüntetettjét a Levetinczyek saját sírboltjába temetik. Zófia
asszony ellátogat Kacsuka úrhoz, kinek elmondja, ideje már megtörni a hosszú gyászt,
próbálja meg elhódítani a még mindig szerelmes Tímea szívét. Ezzel azt akarja, hogy
végre Athaliet is kiházasíthassa, mert már ő sem bírja tovább a háznál. Timár közben a
szigeten tanítgatja Dódit mindenre, így az írásra is. Egyszercsak rádöbben, hogy
mekkora veszélynek van kitéve Tímea a bosszúéhes Athalie miatt. Ezért, mivel más
nem írhat haza levelet, megkérik Dódit írja meg Tímeának a rejtekfolyosót, mely
szobájába nyílik. Tímea elhatározza, hogy meghívja névnap "báljára" Kacsukát, ahol a
kezét nyújtja neki. Nem egész fél év elteltével a háznál az esküvőre készülődnek.
Megismétlődik a régi jelenet, csak a szerepek cserélődnek, immár Athalie öltözteti
Tímeát a menyasszonyi ruhába. Az esküvő előtti utolsó éjszaka Athalie álomport
kever az italokba, melyet csak Zófia asszony nem fogyaszt el, így rajta kívül mindenki
elalszik. A rejtekfolyosón lesben áll, s miután az őrnagy elmegy és Tímea lefekszik,
karddal támad rá, de vágásai nem halálosak. A zajra Zófia asszony felriad, s az
őrségért kiált. Athalie elmenekül, Tímea elájul. Athaliera később szobájában találnak
rá, alvást mímelve. Per indul ellene, de nincs bizonyíték, ő mindent tagad, Tímea
pedig nem hajlandó vádolni őt. Tímea közben megkéri leendő férjét, hogy olvassa fel
neki a postán kapott leveleket. Az őrnagy mikor Dódi levelét olvassa, rájön mindenre,
felfedi a rejtekfolyosót, benne a bűnjelekkel: a karddal és a véres ruhákkal. Miután
Tímea felépül, megtörténik az esküvő. Azonban Tímeának még át kell esnie a
szembesítésen a tárgyaláson. Athaliet elítélik, de ő hagy még egy utolsó fullánkot
Tímea szívében. Ugyanis elmondja neki, hogy a rejtekajtóról csak ő és Timár tudott,
tehát Tímea előző férjének még élnie kell. Negyven év telt el, de Athalie ezalatt soha
nem kért kegyelmet. Állítása szerint, ha kiengedik, azonnal megöli Tímeát. Pedig
szegény nő azóta már régen meghalt. Levetincen temették el, így nem került apja
halálának okozója, Krisztyán Tódor mellé. Végül évek múlva az író barátjával
ellátogat a Senki szigetére, ahol békés kis kolónia él. Két ember leszármazottai,
körülbelül negyvenen. Egy negyven év körüli férfi, Deodát üdvözli őket, aki elvezeti
látogatóikat egy faházhoz, ahol az "öregek" élnek. Az idős férfi üdvözli őket, s
megkéri a szerzőt, hogy írja meg történetét: ő ugyanis "odahagyta a világot, amelyben
bámulták, és csinált magának egy világot, ahol szeretik." A szigetlakók a régi
váltságdíjból még kb. ötven évig élhetnek békében a Senki szigetén.

Lehet, hogy Tímár hatalmas vagyonra tett szert, de szíve sokáig szegény maradt,
mivel nem lehetett azzal, akit igazán szeretett. Amikor „üzleti út” címén „családjához”
ment a Senki szigetére, akkor is gyötörte a lelkiismeret-furdalás, mert Tímea miatta
boldogtalan. Lehet, hogy Tímea testét megkapta, de a szívét sosem, mivel a lány csak
hálát érez megmentője iránt, az iránt, aki miatt nem kellett tovább tűrnie a
megaláztatásokat, mivel a ház úrnője lett, Athalie pedig a szolgálója. Jókai nagyon
szélsőséges állapotokat mutatott be – ilyen a való életben aligha fordul elő-, de
tulajdonképpen sokszor van erről szó. A pénz sok család életét tette tönkre, ugyanúgy,
ahogyan a pénz hiánya is hasonló tragédiákat okozhat. Ha a mai világunkra
gondolunk, rengeteg példát tudunk hozni. Eszünkbe jutnak a szegények, a
hajléktalanok, a sokgyermekes családok, akik egy kis panelban kénytelenek meghúzni
magukat, és sok a veszekedés a pénz hiánya miatt, vagy az ellenkező oldalról akarunk
példát meríteni, azok az üzletemberek illetve üzletasszonyok, akik a pénz végtelen
hajszolásában teljesen megfeledkeznek a családjukról, az emberi értékekről, és
önmagukról is.