1.

A Szent Borbála áthalad a Vaskapun, amely a török-szerb-magyar határon van. A hajósok

számára ez egy ngyaon veszélyes hely. A Szent Borbálát lovak segítik felfelé a Dunán. A hajó
kormányosa Fabula János és a hajóbiztos Tímár Mihály. A fedélzeten tartózkodik még az
egészségügyi felügyelő, a “tisztító”, a rakomány tulajdonosa, Trikalisz Euthym, valamint lánya
Tíméa.
A Szent Borbála számos megpróbáltatáson megy keresztül. Egy malom jön szembe a
hajóval a sebes árban. A hajóbiztos egy bátor fogással eltéríti a malmot, az “özönvízi
szörnyeteget”, amely félelmetes sebességgel közeledett a hajó felé.
Ez után elérték a veszélyes Perigrada sziklaszigetet. Hogy épségben tovább
haladhassanak, át kell jutniuk egy keskeny, sziklákkal tűzdelt rézsútos csatornán a szerb
csatornából a román csatornába.
Legendás átkelő ez, a legtapasztaltabb hajósoknak is rémálma ez a sziklaszoros, ahol rengeteg
hajó veszett már oda. Timár veszélybe is kerül, lesodorja egy hullám a tatról. Euthym 100
aranyat kínál a megmentőnek, mikor is Timár maga mászik vissza a horgonykötélen a fedélzetre.
A kormányos és a tisztító beszélgetéséből kiderül, hogy a Szent Borbála a török naszád
elől menekült, mivel a lányt el akarták vinni a hárembe, de az apja nem engedte, inkább
Magyarországra szöknek. A manőver sikerült, a másik oldalon és lentebb maradt naszád nem
látja a fönt haladó teherhajót.
A hajó eljuttatja utasait a “Senki” szigetére, majd Komáromra.
A hajónak szimbólikus jelenése van. Nem csak egy egyszerű hajó, hanem egyben
metafora is. Párhuzamba vonható az ember életének történéseivel. A hajó útja és sorsa
szimbolizálja az emberi élet útját. A viharok, a folyón átélt megmérettetések az élet nehézségeit
és kihívásait jelképezik.
A Szent Borbála jelentős szerepet játszik Tímár Mihály életében is. A Szent Borbálán
történő események során Timár Mihály bátorságát és ügyességét mutatja be Jókai Mór. Tímár
megmenti a hajót a pusztulástól. A hajó mind a megmaradás és a kaland jelképe, mint Noé
bárkája. Fedélzetén két misztikus idegennel: Ali Csorbadzsi (Trikalisz Euthym), aki lányával,
Timéaval megszökött, mert meg akarták kaparintani vagyonát, Tíméát pedig hárembe akarták
vitetni. Tímár emberfeletti bírkózása a természet erőivel metaforikusan előre vetíti későbbi,
társadalomban való közdelmeit.

2.

Jókai Mór két főbb helyszínt állít egymás elé: Komáromot és Senki szigetét. Komárom
egy polgárosodó, fejlődő nagyváros. Feltörekvő ipara miatt tele van új vagyonszerző
lehetőségekkel. (Például Tímár itt gazdagodott meg.) Emiatt a pénz ehhez a városhoz köthető a
regényvilágban, de a mű főbb konfliktusai anyagi okokból erednek: Brazovics Athanáz Teréza
férjét öngyilkosságba kergette. Krisztyán Tódor öngyilkosságba kergeti Ali Csorbadzsit. Tímár
magához láncolja Tíméát, pedig tudja, hogy a lány mást szeret. Kacsuka cserbenhagyja
menyasszonyát, Athalie-t, amikor Brazovics meghal.
Ezzel szemben a Senki szigete egy idilli világ, egy környezet a várostól távol. Ez a sziget
a Duna egyik mellékágában található, de nem tartozik sehova. Ezen a helyen nincs társadalom
és csrekereskedelemmel tartják fenn magukat az ott élők. Rousseau-i gondolatot fedezhetünk fel:
„vissza a természetbe” – Rousseasu szerint a társadalomtól elzárva kell gyermeket nevelni. (Ezt
tette Teréza is lányával, Noémival.) A sziget a szabadság és az önállóság ideálját testesíti meg.
Végül, de nem utolsósorban a Balaton szintén fontos szerepet játszik a regényben. Tímár
az öngyilkosság gondolatával ment oda, de találkozott Tódorral, a gazemberrel. Tímár ruhát ad
neki, Tódor még az óráját is felveszi. Később Tódor vízbe fullad, de amikor megtalálják a testét,
azt hiszik, hogy Tímár Mihály az. Ez az esemény lehetővé teszi Tímár számára, hogy végleg
lemondjon a komáromi életéről. Lemond vagyonáról és a Senki szigetére költözik, Noémival éli
az életét. A Balaton egy fordulópontot jelent a történetben. Tímár visszakapja boldogságát,
megszabadul az eddig felhalmozott problémáktól.
Tímár boldogságtalanának oka az a rossz döntés, hogy először a pénzt választja választja.
Tímár sorsának alakulását párhuzamba vonhatjuk Mídász király történetével. Hiába, hogy
minden arannyá változott, amihez a király hozzáért, kénytelen volt belátni, hogy ez nem okoz
boldogságot. Tímár szintén így jár. Végül problémái elől a Senki sizgetére menekül. A Senki
szigete nem tartozik egy államhoz sem, nincsenek hivatalok, nincs pénz, nincs vallás, van
viszont istenhit. A sziget emellett otthona a szeretetnek, a jóságnak és a nagy emberi erényeknek.

3.
A Duna, mint folyó toposz, számos jelentést hordoz a műben. Jókai regényében a Duna
kezdetben megteremtett motívum, mely később visszatér és központi jelképpé válva vezetik a
cselekményt a végkifejlet felé.
A Vaskapun való átkelést előreutalásként értelmezhetjül. A főhős minden erejét bele téve
próbája irányítani a hajót, hiszen a Duna erősen sodor vele szembe. Tudja, hogy nagy a
felelősség a hátán, hiszen a hajón levő emberek sorsa is az ő kezében van. Egy rossz mozdulat és
mindenki odavész. Ezek a küzdelmek az életében is bekövetkeznek, amint elveszi Ali
Csorbadzsi kincsét. Nem a természet sodrásaival kell megbíkózzon, hanem a társadalom aggat rá
nehéz súlyokat. Hiába a nagy siker, nem pihenhet, minig előre kell gondolkodnia. Emelett
bűnösnek is érzi magát, fejében egy hang azt mondja: “Tolvaj vagyÍ”.
A Duna összeköti a fontos eseményeket, hiszen összekapcsolja Komáromot és a Senki
szigetét. Tímár kettős életéből kifolyólag a Dunán keresztűl utazik a két helyszín között. A folyó
önmagában egy döntést hordoz, hiszen Tímárnak döntenie kell a pénz és a boldogság között.
Ameddig nem dönt, folyamatosan utazgat, nem lehet igazán boldog és nyugodt, amíg ott nem
hagyja régi életét Komáromban és be nem vall mindent Noéminek.
A mű egyik romantikus vonása, hogy a természet szimbolizálja a szereplők lelki
állapotát. A töténet elején, amikor még Tímár saját életlnek irányítója, a Dunával is ügyesen
megküzd. Ekkor még eszményített hősként van ábrázolva: bátor, talpraesett, okos. Később Tímár
eltéved, hiszen a Dunát sűrű köd lepi el. Tímár nem csak a helyszínen bolyong, hanem a fejében
is. Helyzetére tanácstalanul tekint.
Tehát a Duna az örök változás, a kihívások szimbólumát adó folyam.

4.
A műben az “arany ember” a főhős, Tímár Mihály jelzőjeként szerepel. Egyszerű
hajóbiztosból vált gazdaggá. Ebben közrejátszott az éles esze, és a szerencséje, hogy megtalálta
Ali Csorbadzsi kincsét. Azért kapta az “arany ember” jelzőt, mert segített a szegényeken,
osztozott vagyonán és félelmetesen nagy szerencséje volt. Bármibe belekezdett, sikert hozott
számára. Ám megkérdőjelezhető, hogy tényleg “arany ember” volt-e.
A kereskedés elindításához szükséges alapot erkölcsileg megkérdőjelezhető úton kapta.
Ellopta Tíméa örökségét, ez által a lány életét szenvedéssé tette. Azzal próbálta nyugtatni magát,
hogy Tíméának minél hamarabb visszaadja a pénzt, cask előbb megsokszorozza azt. Ez viszont
nem segített azon, hogy a lányt új otthonában gúnyolták, bántották a lelkét.
Amint nagyobb vagyonra tett szert, segített a népnek, az állam érdekeit is szolgálta.
Amikor nem volt vetőmag, akkor ő szerzett, télen munkát adott a halászoknak. A komáromi
kereskedőket ismét nehéz helyzetbe hozta, mert a búzát ő vásárolta fel, és mivel megszűnt a
túlkereset, a búza ára felemelkedett, ami megint a népet sújtotta.

Szerelmes volt Tíméába, így feleségül vette. A lány nem érzett szerelmet iránta, cask
hálát amiért a férfi megmentette. Ezzel másodszor bántotta a lányt.
A Senki szigetén Noémi, egy másik lány szeretett belé. Amikor Tímár itt volt, Tíméa
terhére hagyta az üzletet. Noémit is sokszor elhagyta, hiszen látogatása véges idejű volt, várta őt
a másik élete. Két élete közötti kapcsolatot hazugsággal tartotta fenn.
Tímár Mihály képében Mídász királyt láthatjuk. A király bármihez hozzá ér, arannyá
változik. Gazdag lesz, de éhen hal. Tímár nem éhen hal, hanem boldogtalan, szeretetre éhezik.
A regény elején Tímárt akadályokat nem ismerő, rendkívüli teljesítményre képes
emberként ismerhetjük meg. Kezdetben erkölcsi igényesség, és feddhetetlenség jellemzi. Aztán
egy egyszerű hajóbiztosból sikeres üzletemberré válik. Amikor meglátja Ali Csorbadzsi kincseit,
ellopja azokat, ez a cselekedete erkölcsi megingását jelzi. Sikerét e kincsnek köszönhetően kapja.
Ezt a hatalmas sikert nem tudja élvezni, hiszen ahogy erkölcsi igényességét elveszíti,
konfliktusba kerül önmagával, lelki nyugalma odaveszik.
A társadalom szemében “arany ember”, mert amibe belekezd, abban mindig sikeres lesz.
Mindene megvan, amire más áhítozik, mégis boldogtalan és másokat is azzá tesz.
A vagyon elvesz tőle mindent, ami magánéletében boldoggá tenni, becstelen tettével
elveszti emberségét. Így az “arany ember” jelző önmagában egy ellentét az “arany” és “ember”
között, hiszen amíg Tímár a vagyon után ment, nem tölthette be igazi, emberi vágyait: például a
szeretetet.
.

5
Az “élő alabástrom” kifejezés Jókai Mór “Az arany ember” című regényében Timéa
karakterére utal. Az alabástrom egy fényes, áttetsző kőzet, amely szobrászatban és díszítésben is
használatos. Ebben a kontextusban az “élő alabástrom” metaforikusan utal Timéa szépségére és
tisztaságára, valamint arra a ridegségre és élettelen állapotra, amelyet álma állapotában mutat.
Tímea a távoli keletről, egy másik kultúrából jött. Tímár oldalán titokzatos, hideg lánynak tűnik,
de valójában mély érzésű, ezt viszont rejtegetnie kell. Titokban szerelmes Kacsukába, emiatt
érzelmi beteljesületlenségben él.
A “démon” kifejezés Jókai Mór “Az arany ember” című regényében Athalie karakterére
utal. Athalie a regényben a gonosz, önző, bosszúálló és manipulatív személyiséget képviseli. A
“démon” metaforikusan utal Athalie rosszindulatú és romboló természetére1. Nem született
eleve ilyennek, visszautasított szerelme indítja el élete tragédiáját, mert ettől kezdve cask a
bosszúnak él.
 Timéa Ali Csorbadzsi török főember lánya, akit apja rábízott Timár Mihályra, a
hajójának kormányosára, miután a szultán fő- és vagyonvesztésre ítélte2. Timéa karaktere
ártatlan, naiv és tiszta3.
Ezzel szemben Athalie Brazovics Athanáz komáromi kereskedő lánya, aki gonosz, önző
és manipulatív3. Athalie a jóindulat mázával bevont megvetéssel kezelte Timéát, és rafinált lelki
gyötréseket eszelt ki számára3.
Ez az ellentét segít bemutatni a regény fő témáját, a boldogságkeresést, és azt, hogy
hogyan befolyásolják az emberi természet különböző aspektusai az emberi boldogságot. Timéa
és Athalie karaktere tehát fontos szerepet játszik a regény üzenetének közvetítésében.
6.
Az arany ember című regényben Jókai Mór a romantika és a realizmus világát állítja
egymással szembe. A regényben számos ellentét található, amelyek a különböző értékrendek
közötti konfliktust mutatják be. A regényben szereplő karakterek közötti ellentétek is ezt az
értékrendbeli különbséget tükrözik.
Noémi becsületes, tiszta szívű, őszinte. A természet lágy ölén nevelkedés formálta
ilyenné. Tíméa is jó szívű, alázatos. Önfeláldozó, szűzies, távolságtartó nő. Tímárhoz cask a hála
köti, hűséges hozzá, de szerelem nem köti hozzá. A két nő közötti ellentét tehát abban rejlik,
hogy Noémi természetes érzéseket ismer és adni képes, míg Tímea hűséges és kötelességtudó, de
hidegen viszonyul Tímárhoz.

Teréza a Senki szigetére menekült, miután mindenkiben csalódott. Jó anya, egyedül

neveli lányát. Teréza a Senki szigetén megteremtette a “földi paradicsomot”. Vallástalan, de hisz
Istenben. Jószívű, mindenkin segít akin tud, ugyanakkor nem vár cserébe semmit. Ezzel szemben
Zófia egy végtelenül pénzéhes, butácska asszony. Cselédsorsból került magasabb pozícióba,
amikor Brazovics feleségül vette. Nincs jó kapcsolata lányával. A különbség kettejük közt az,
hogy hogyan nevelik fel lányukat, illetve hogy hogyan viszonyulnak a pénzhez.

Krisztyán Tódor egy züllött kalandor, aki apja váltócsalása folytán jutott tönkre Noémi
apja, mégsem átallotta ennek özvegyét zsarolni és tőle lánya kezét és a titkos szigetet
követelni1. Timár Mihály azonban addigra már a sziget tulajdonosa volt, s elkergette a
gazembert1. A két férfi közötti ellentét tehát abban rejlik, hogy Krisztyán Tódor aljas és romlott,
míg Timár Mihály becsületes és igazságos próbál lenni. Tímárt folyton gyötri a bűntudat Ali
Csorbadzsi kincsének ellopásáért, míg Krisztyán Tódornak nincs bűntudata tetteiért. Tímárt
zavarja, ha bánt mást, de Krisztyán Tódor csak a saját érdekeit nézi.
A regényben Komárommal a társadalmi élet azonosítható: feltörekvő ipar, kereskedelem,
pénz. Ebben a világban a vagyon a legfőbb érték, mivel a pénz az alapja a társadalmi
megbecsülésnek. Ezzel szemben a Senki szigete egy természetes menedék. Itt nem létezik a
pénz, nincs hivatal. Szimbolizálja az igazi boldogság és békesség keresését, valamint az anyagi
javak elutasítását. A Senki szigete a termmészet harmóniájának és az igazi boldogságnak a
jelképe. Ez az ellentét központi szerepet kap,mivel bemutatja Tímár belső vívódását az anyagi
javak és a boldogság között.
 7.
A vörös félhold Tímár Mihály életéhez kapcsolódik. A romantika egyik vonása, hogy a
természet fisszatükrözi a főszereplő lelki állapotát. A hold általában a változás motívuma. A
regényben is akkor jelenik meg a vörös félhold, amikor valami változás fog történni. Emellett a
vörüs szín a szenvedést, a pokol tüzét jelképezi. Tímár Mihály szenvedését is a vörös félhold
“indítja el”.
A vörös félholdról először halálos ágyán Ali Csorbadzsi beszél Tímár MIhálynak. Itt még
nem érti Tímár a szókapcsolatot. Nem sokkal ez után a hajó elsüllyedt.
Mikor megkezdik a hajón maradt rakomány megmentését, ismét megjelenik a vörös
félhold. Előbb az égen, majd egy zsákon. Tímár Mihály elvágta a zsákot, melyben Ali
Csorbadzsi kincsét találta. Tímárnak eszébe jut egy olyan megoldás, ami által meg is tarthatja a
kincset és a Tíméáé is lehet, itt újra előtérbe kerül a hold, mint lelkiismeret. Tímár hallgatá a
hold szavait, a habok beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog." S a belső hang
megszólal: "Tolvaj vagy!" Ekkor Tímár újjá születik, hiszen gazdag lesz.
E mondat többször is előkerül a műben, a holddal együtt. A holdra tekinve a főhős
elgondolkodik, vívódik, saját magát próbálja megyőzni arról, hogy nem tolvaj, de a gondola nem
hagyja nyugodni.
Noémi szerint az öngyilkosok lelkei a holdra kerülnek. E beszélgetés után Tímár
elgondolkodik az önngyilkosságon. Úgy véli, hogy ha a holdra kerülne, akkor végre megértené
az égitest szavait. De a főhős az újjászületés lehetőségét kapja. Tímár lehetőséget kapott arra,
hogy ot hagyja régi életét, és Noémival újat kezdhessen. Sok idő után akkor jelenik meg a hold
“barátságosan”, amikor Tímár bevallja régi életét Noéminak.
8.A “senki” szó többször is előfordul a műben, mindig egyfajta titokzatosságat sugall.
Először annak a szigetnek a nevében jelenik meg, ahol Teréz és Noémi él. A szigetet Teréz
nevezte el így, nincsen hivatalos neve, hiszen a sziget nem tartozik sehova.
Megfigyelhető a regényben, hogy más helyszínek leírása nagyon részlet gazdag, emellett
földrajzilag megjelöltek, valósághűen vannak ábrázolva. A Senki szigete viszont egy földi
paradicsomként van ábrázolva, az igazi idillt kapcsolhatjuk hozzá. Ez az idillikus hely teljesen
ellentétben áll Komárommal, teljesen más értékek is kötődnek hozzá.

Ezt a titokzatosságot a regény utolsó, “A “senki” ” című fejezete tori meg. Negyven évet
ugrunk előre az időben. Ekkor már a Senki szigetén többen laknak. A narrátor érdeklődően
fordul a sziget legidősebb tagjához. Kérdezi, hogy ki ő, erre a válasz: “Senki”. Történetét így írja
le ‘Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy
másik világot, ahol szeretik.’ Ebből arra következtethetönk, hogy a narrátor Tímár Mihállyal
beszélt. A kapitalista társadalom szemében valóban senki lehet. Nincs már se pénze, se hatalma.
Elhagyta az “arany ember” jelzőt, viszont rátalaált az igaz boldogságra.
 Mindkét oldalnak megvannak a nehézségei. Nehéz “arany embernek” lenni. Nehéz
megfelelni a társadalom által alkotott elvárásoknak megfelelni, de ott hagyni mindazt amit már
felépített, amiért keményen megdolgozott, az nem bátortalanságra vall.

9.

A regény időkezelése lineáris. A cselekmény nem ugrál az időben, de a történések között

sem. Egyedül az utolsó fejezetben van egy nagyobb előre ugrás, amikor negyven évvel eltelte
után látjuk mutatja a Senki szigetét és annak lakóit. Ebből kifolyólag láthatjuk Tímárt idősebben,
ahogyan a Senki szigetén él.

Habár a cselekmények között sok idő eltelik (példa erre az, hogy Tímár hónapokat van
egyszer Komáromban, majd a Senki szigetén tölt el sok időt), a szereplők személyisége nem
fejlődik különösebben. Például a főhős megbánja bűneit, de ezen kívűl másban nem fejlődött.

A szereplőkről többnyire a cselekmény előre haladtával tudunk meg többet. Az első pár
fejezetben a szereplők motívumait titok fedi megjelenésükkel, teteikkel és párbeszédeikkel
túnnek elénk. Később már valaki gondolatait is láthatjuk. Ali Csorbadzsi című fejezetének
zárlatában megismerhetjük Tímár belső vívódását. Ahogy a természeti közegből a társadalmiba
érünk, változik a nézőpont, az omnipotens elbeszélői nézőpont válik meghatározóvá.
Az elbeszélő egyre többet árul el a jellemek belső életéről. Újra a szereplők tudatába világít:
megismerteti velünk Timár vagy Timea gondolatait, belső monológjait.

A narrációra jellemző az időbeli folytonosság, emellett a mű ok-okozati összefüggésekre

épül fel. Tehát az időkezelés lineáris és metonimikus.