Jókai Mór – Az arany ember – Harmadik rész – A senki

szigete – Olvasónapló
Szerző: Zsiráf
III. rész 1. fejezet: Az alabástromszobor menyegzője

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
1829 Komárom
Timéa (Zsuzsanna)
Tímár megkérte Timéa kezét. Mielőtt azonban az eljegyzést és az esküvőt megtartják, Timéának meg kell
keresztelkednie. Ez is megtörténik, Timéa a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja.

Tímár több okból is sietteti az esküvőt. Egyrészt már a Szent Borbálán hajózva beleszeretett Timéába, másrészt saját
lelkiismeretét is szeretné megnyugtatni:

„Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének
nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy
árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények jóltevője vagy? Nem
igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj vagy!”

Most, hogy Timéát feleségül veszi, a vagyon visszakerül a leányhoz és minden rendben lesz. Legalábbis Tímár ezt
reméli.

Timéa keresztelője és az esküvő között két hétnek kell eltelnie. Ezalatt Tímár mindennap meglátogatja Timéát az egykori
Brazovics-házban, amely most már az ő tulajdona. Mindennap találkozik Athelie-vel és Zófia mamával is.
Végül megtartják az esküvőt is, ami után Tímár a saját házába viszi haza Timéát. „Timár elhitte, hogy ő az a boldog
ember, akit e nő szeretni fog.”

Az esküvő után Tímár megkérdezi Timéától, hogy az szereti-e őt. Timéa azonban csak annyit válaszol, hogy egész
életében hűséges felesége lesz Tímárnak és azt teszi mindig, amit Tímár parancsol.

„Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett! Nőül vett egy csodaszép alabástromszobrot.”

III. rész 2. fejezet: A védördög

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
Timéa 1829 április Komárom
Athelie
Tímár tudja már, hogy a nő, akit ő szeret és akit feleségül vett, nem szereti őt. Azonban még bízik abban, hogy jobbra
fordulnak a dolgok. Az esküvő után nagy európai utazásra indulnak, azonban az utazás alatt sem változik semmi. Timéa
ugyanolyan gyöngéd, figyelmes, hűséges, mint volt, de továbbra sem szereti Tímárt.

„Timár egy holt nőt vett feleségül.” „Mihály átkozza a sorsot.”

Tímár tehát csapdába esett. Elvett egy nőt, mert egyrészt szerelmes volt belé, másrészt meg akarta nyugtatni a
lelkiismeretét, de ez a nő nem szereti őt viszont.

Tímár úgy dönt, hogy a volt Brazovics-házat fogja családi háznak berendezni, saját korábbi házát pedig irodává alakítja.
Így a nap nagy részében nem kell otthon lennie Timéával, úgy tehet, mintha dolgozna.
Később azt találja ki, hogy biztos a gazdagságával van baj, ezért elhatározza, hogy tönkreteszi magát. Azonban erre sem
képes, mert bármihez nyúl, az arannyá válik, bármilyen reménytelennek tűnő vállalkozásba kezd, az biztos siker. Még a
kaszinóban sem tud veszíteni, mindig bankot robbant.

Timéa viselkedése közben semmit sem változik, s Tímár kezd ebbe lassan beleőrülni. Egy alkalommal hosszú, egy
hónapos útra indul, de útközben visszafordul és titokban hazamegy, hátha hűtlenségen kapja Timéát. Természetesen
Timéa nem hűtlen, azonban a házban találkozik Athelie-vel.

Emlékezzünk rá, hogy Timéa azt kérte Tímártól, hogy Athelie és az anyja, Zófia mama had maradjon a volt Brazovics
házban és Tímár teljesítette ezt a kérést. Athelie visszakapta drága ruháit és ékszereit, de ő ragaszkodik hozzá, hogy
csak cseléd a házban, kopott, piszkos ruhákban jár, isteníti Timéát. Az egyetlen ember, aki ismeri a valóságos
gondolatait az anyja, Zófia mama, aki már szinte menekül lánya elől, alig mer vele négyszemközt maradni. Ugyanis,
amikor Athelie este egyedül marad, akkor tombol, csapkod, átkozódik.

„Én olyan jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S ön olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De
egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz, mint egy angyal”

Athelie tehát tisztában van vele, hogy Timéa Kacsuka hadnagyot szereti, de megnyugtatja Tímárt, hogy felesége csak
titokban epekedik, egyébként hű hozzá.

„Ön nőül vett egy leányt, aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön elvette tőlem ezt a házat, apám, vagyonom mind
az ön keze alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit tett; önnek a neje
nem nő, hanem mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem még amellett azt is kell tudnia, hogy akinek
elnyerésért annyit küzdött, azt is szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni addig, amíg ön él. Ezzel a
fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt találni sehol; és ennek én örülök, szívemből
örülök.”

Tímár tisztában van vele, hogy most kellene elűznie Athelie-t a házától, ez lenne a helyes magatartás, de nincs hozzá
ereje. Kétségbeesve menekül el a saját házából az éjszaka közepén sűrű hóesésben.
III. rész 3. fejezet: Tavaszvirány

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály Komárom

Noémi 1829 nyara Baja
Teréza mama A Senki szigete
Tímár zuhogó hóban, komor gondolatok között utazik Baja felé. Arra jut, hogy Athelie-nek igaza volt.

„Nemcsak a férj szerencsétlen, hanem az asszony is. Csakhogy a férj kétszeresen az, mert ő szerezte azt a balsorsot
mindkettőjüknek.”

Amikor Tímár megtartotta magának Timéa örökségét, azért tette, hogy később megnyerje vele magának a lányt. Ez meg
is történt, de most bűnhődik érte, hiszen a lány nem szereti.

Tímárnak Baján is volt üzleti állomása, ahova leveleket is kapott. Kettőnek – az egyik Bécsből, a másik Isztambulból
érkezett – igen megörül, még a hangulata is jobbra fordul. Az olvasó egyenlőre nem tudja meg, hogy mi van a két
levélbe. Az viszont biztos, hogy jó hatással vannak Tímárra, mert jó kedvűen utazik tovább Levetincére, ahol ellenőrzi
dunai hajóit.

Tímár ezután beül egy kis csónakba és egyheti élelemmel átevez a Senki szigetére. „Mintha kicserélték volna lelkét,
mikor e sziget pázsitos útjára lépett! Méla nyugalom van itt, andalító egyedüllét.”

A senki szigetének lakói éppen rózsavizet készítenek, minden tele van rózsaszirmokkal. Tímár elé Noémi szalad.

„Azóta milyen szépen megnőtt, kifejlett, átalakult. Arcán egészséges pír ragyog át, szemei mélyében szelíd oltártűz
lobog. Viselete nem pongyola többé, de otthonosan csinos; aranyszínű gazdag hajzatába egy fejlő rózsabimbó tűzve.”
Tímár három éve nem járt már a szigeten, azóta sokat fejlődött a lakók szorgalmának köszönhetően. Tímár nagyon élvezi
a nyugalmat, a békét, az idillikus környezetet. Körbejárják Noémivel a szigetet, Tímár egy levelibékát fog Noéminek, aki
nehezen barátkozik össze az állatkával, hiszen nagyon fél tőle.

Este a beszélgetés Krisztyán Tódorra terelődik, Teréza mama elmondja, hogy a férfi minden évben átjön a szigetre és
mivel tudja, hogy pénz nincs a szigeten, ezért mézet, gyümölcsöt követel Teréza mamától, aki ad neki, csakhogy
elmenjen.

III. rész 4. fejezet: A pók a rózsák között

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
Noémi
1829 nyara A Senki szigete
Teréza mama
Krisztyán Tódor
Tímár másnap segít a két nőnek rózsaolajat sajtolni. Továbbra is sokkal nyugodtabban érzi magát a mindentől elzárt kis
szigeten, mint minden gazdasággal ellátott „másik” életében.

A nap folyamán megjelenik Krisztyán Tódor is, mint kiderül megint nem a jó szándék hozta. Elmondja, hogy ő most egy
trieszti hajókészítő gyárnál dolgozik, ahol az a dolga, hogy a hajók építéséhez szükséges fát beszerezze.

Azért jött, hogy Teréza mama adja el neki a dió- és gyümölcsfáit, amiket aztán Tódor kivágatna és elszállítatna. Teréza
mama természetesen nem hajlandó megválni szeretett fáitól.

Erre Tódor megfenyegeti, hogy feljelenti őket, amiért csak bitorolják a szigetet. Ekkor lép közbe Tímár és előhúzza azt a
két levelet, aminek úgy megörült, amikor Baján járt.
Tímár ugyanis hiába nem járt már három éve a szigeten, az itt lakókról nem felejtkezett el. Pénze és kapcsolatai
segítségével Bécsben és Isztambulban is kijárta, hogy adják neki 90 évre bérbe a szigetet. Ezt el is érte, és a bérletet
átíratta a két nő nevére. Ez van abban a két levélben.

Krisztyán Tódor tehát elvesztette az ütőkártyáját, már nem tudja mivel zsarolni Noémiéket. Kénytelen hát elkotródni a
szigetről, de tekintetén látszik, hogy bosszút forral Tímár ellen.

Teréza mama és Noémi természetesen nagyon hálás Tímárnak, sőt, az olvasó azt is megtudja, amit már régóta sejtett:

„- Az, hogy én őt szeretem! – kiálta föl Noémi egész kitörő szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és átfonta
nyakát karjaival.”

III. rész 5. fejezet: A világon kívül

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
Noémi 1829 A Senki szigete
Teréza mama
„…Mihály először hallotta életében azt a szót, hogy őt szereti valaki.” Önmagáért szereti. Teljesen új világ nyílt meg
Tímár előtt, sőt, mint Teréza mama elmondásából kiderül, Noémi sűrűn emlegette Tímárt.

„- Óh! Ha tudná ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni s órákig
elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hallotta volna álmában nevének suttogva kiejtését!”

Tímárt teljesen elbűvöli a lehetőség, hogy végre talált valakit, aki önzetlenül szereti őt, akinek az arany emberből elég
csak az ember, nem kell az arany.
Hamarosan azonban megszólal a lelkiismerete is. Teréza mama és Noémi nem tudják, hogy ő nős ember, pláne, hogy
annak az embernek a házában lakik, aki annak idején őket koldusbotra juttatta. Tímár lelkiismerete megint azt mondja,
hogy „Tolvaj vagy”, csak most nem kincseket lop, hanem szerelmet.

Elhatározza hát, hogy elmegy a szigetről és soha nem tér vissza. Teréza mama és Noémi kicsit meglepődik, hogy máris
mennie kell, de nyugodtan fogadják bejelentését, hiszen ők úgy tudják, hogy még mindig hajóbiztos, aki csak annyi időre
jött hozzájuk, míg hajóját a túlparton megtöltik.

III. rész 6. fejezet: Tropicus Capricorni

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
A Duna ártere
Krisztyán Tódor 1829
A Senki szigete
Timéa
Tímár átevez a Dunán, majd gyalog igyekszik megtenni a hosszú utat, amíg lakott területre ér. Közben folyamatosan a
lelkiismeretével küzd, lelkében két ellentétes hang vitatkozik egymással:

 Az egyik azt mondja, hogy soha többé nem szabad visszatérnie a Senki szigetére, Noémihez. Már így is egy
hazugságra építette az életét, nem szabad még egyet elkövetnie.
 A másik hang szerint miért lenne baj, ha a szigetet választaná és Noémi szerelmét. Végre talált valakit, aki
önmagáért szereti, miért ne élhetne ezzel a lehetőséggel.
Ilyen ellentétes gondolatok dúlnak benne, amikor váratlanul két lövés hangzik a közelében, és egy golyó átfúrja a
kalapját. Nyilvánvaló, hogy valaki a közeli kunyhóból rálőtt. Tímár haragosan, puskával a kezében ront be a kunyhóban,
ahol Krisztyán Tódorra talál, ő volt a merénylő.

Tímár azonban nem úgy reagál, ahogy várnánk tőle, nem vesz elégtételt Tódoron.
„- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni. Nem sikerült. Fordulj vissza. Te nem születtél rossz
embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid vannak, amiket
rosszul használsz. Csavargó, országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj másikat. Akarod-e, hogy
én számodra szerezzek valami olyan állomást, ahol tehetségeid által becsületesen megélhess? Nekem sok
összeköttetésem van, tehetem azt. Kezet reá!”

Tódor elcsodálkozik ezen a hozzáálláson, eddig még soha, senki sem kezelte emberként, egész életében rá volt
kényszerítve arra, hogy lopjon, csaljon, hazudjon. Most úgy tűnik, hogy valóban meg akar javulni, fordítani akar az életén
és megragadja azt a lehetőséget, amit Tímár kínál neki.

Tímár azt találja ki, hogy Tódort új vállalkozása ügynöké teszi. Ugyanis éppen azon dolgozik, hogy a liszté őrölt magyar
gabonát tengerjáró hajókon Brazíliába vitesse és az ottani piacon adja el. Az ehhez kapcsolódó feladatok ellátását ajánlja
Tódornak, aki persze megörül a lehetőségnek és boldogan fogadja el, sőt azt kéri Tímártól, hogy „Atyám”-nak
szólíthassa.

Hamarosan levelet is kap Tódortól, melyben az tudatja, hogy az áruval együtt hajóra szállt Brazília felé és még egyszer
megköszöni Tímár segítségét.

Tímárnak azonban ismét megszólal a lelkiismerete:

„Gyilkos vagy! Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál, hanem hogy egy embertől megszabadultál!
„

Vagyis Tímár azzal vádolja magát, hogy nem azért segített Tódornak, hogy az jó útja tudjon térni, nem a felebaráti
szeretet vezérelte, hanem az, hogy Tódort minél messzebb tudja magától és Noémitől.

Tímár közben egy levelet is kap feleségétől, Timéától:

„Kedves uram!
Ön íróasztala fiókjában feledte a kulcsot. Nehogy nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!
Timéa”
Tímár megretten, amikor elolvassa a levelet. Ugyanis az íróasztalában tartotta azokat a kincseket, amiket Ali Csorbadzsi
hagyatékából maradtak és túlságosan jellegzetesek voltak ahhoz, hogy el tudja adni őket. Ha Timéa kutatott az
íróasztalában, akkor megtalálta és felismerte ezeket az ékszereket és most már mindent tud Tímárról. Tudja, hogy apja
kincsei hozzá kerültek, hogy azok segítségével lett milliomos. Ha Timéa átnézte az asztalt, akkor Tímár lebukott. Ezt
persze Tímár nem tudhatja biztosan, de a bizonytalanság még rosszabb.

Tímár úgy dönt, hogy minden mindegy alapon visszaküldi a kulcsot feleségének egy levél kíséretében, amiben megkéri
Timéát, hogy a távollétében intézze ügyeit, ő pedig – kerül, amibe kerül – visszatér a Senki szigetére.

Figyeljük meg, hogy rövid időn belül hogyan fordult meg Tímár gondolkodása. Nem sokkal azelőtt még
szilárd elhatározása volt, hogy soha nem tér vissza Noémihez, most pedig, amikor másik életének
lelepleződése fenyeget, mégis a Senki szigetét választja.
III. rész 7. fejezet: Az édes otthon

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály
Noémi 1829 A Senki szigete
Teréza mama

Tímár kalandos körülmények között tér vissza az áradó Dunán keresztül a szigetre, ahol persze nagy örömmel fogadják.
Csónakját elviszi a zajló Duna, így akkor sem tudna hazatérni, ha akarna, majd csak hónapok múlva, amikor kereskedők
érkeznek a szigetre.
Tímár ezt nem bánja, boldog a szigeten, keményen dolgozik, részt vesz Noémi és Teréza mama mindennapi munkájába
és közben élvezi, hogy szerelmes lehet és szeretik. De nyughatatlan természete hamarosan megszólal. Mi lehet vajon
otthon, Komáromban, mi lett a vége a Brazíliába induló üzletének?

„Két helyen élt a lelke, kétfelé volt szakítva: ott vagyona, becsülete, világi állása, itt szerelme tartóztatta le.”

Tímár tehát végül nem bír kíváncsiságával és úgy dönt, visszatér Komáromi életéhez.

III. rész 8. fejezet: A családi ékszer

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tímár Mihály Levetince

1829 ősze
Timéa Komárom

Tímár tehát ismét átkel a Dunán és Levetinci birtokára megy. Út közben azon gondolkozik, hogy milyen történetet találjon
ki, ami hihetővé teszi felesége és ismerősei számára a távol töltött hosszú időt. Tímár ugyanis öt hónapot töltött a
szigeten.

Amikor megérkezi Levetinci kastélyába, meglepődve találja ott feleségét, Timéát. Az asszony elmondja neki, hogy amikor
férje levelét az íróasztal kulccsal megkapta, amiben Tímár feleségére bízta ügyei intézést, akkor rögtön leutazott
Levetincére és kézbe vette az ügyeket.

Tímár teljesen elámul, hiszen tudja, hogy Timéa korábban nem értett az üzlethez, a tárgyaláshoz, a könyveléshez. Az
asszony azonban öt hónap alatt beletanult ezekbe, sőt, két idegen nyelvet is megtanult, hogy a külföldi szerződéseket is
intézni tudja. Tímár brazíliai ötlete fényesen bevált, hatalmasat kaszált a búzán, most mindenki őt akarja utánozni.
Timéa pedig nemhogy csak példásan intézte férje hátrahagyott üzleteit, de volt mersze újabbakba vágni, kockáztatni és
még többet nyerni.

Tímárt azonban furdalja az íróasztal és a kulcs ügye, továbbra sem tudja, hogy vajon Timéa mindent tud-e róla, vagy
sem. Ezért újabb hazugságot talál ki.

Amikor hazatérnek komáromi házukba, Tímár előveszi az íróasztalból Ali Csorbadzsi maradék kincseit. Az ékszerek
között van egy medál, amiben egy kép van, mely nagyon hasonlít Timéához, valószínűleg az anyját ábrázolja.

Tímár átadja Timéának a medált azzal, hogy az elmúlt hónapokban Törökországban járt, ahol egy kereskedőnél találta
ezt a medált, és mivel a benne lévő kép nagyon hasonlít Timéához, gondolta megveszi neki.

Timéa nagyon megörül az ékszernek, mert valóban az édesanyját ábrázolja. Ebből kiderül Tímár számára, hogy felesége
nem kutatott az asztalában, nem is talált semmit, Tímár titka tehát biztonságban van. Más kérdés, hogy Tímár ezzel csak
még mélyebbre került, hiszen ismét hazudott feleségének.