Az arany ember

Első rész – Szent Borbála

1. fejezet: A Vaskapu
A regény egy tájleíró fejezettel kezdődik, amelyben Jókai leírja a Vaskaput. A Vaskapu a Duna egy szakaszát
jelöli, ahol a folyó két hatalmas sziklafal között folyik. Tájleíró fejezet, a cselekmény szempontjából nincs
jelentősége.
2. fejezet: A Szent Borbála és utasai
Megismerkedünk a Dunán hajózó Szent Borbála nevű hajóval és annak utasaival. A hajó viharban halad a
Dunán fölfelé, a partról 72 ló húzza. A hajó tulajdonosa Brazovics Athanáz komáromi kereskedő.
A hajóbiztos, Tímár Mihály, a hajó hátuljában beszélget a 13 éves Timéával, a hajó egyik utasával, amikor a
hajó kormányosa, Fabula János figyelmezteti Tímár Mihályt, hogy valami közeledik feléjük a Dunán.
Tímár távcsövön keresztül felfedezi, hogy a valami egy elszabadult vízi malom, ami éppen feléjük rohan. A
Szent Borbála nagy veszélybe kerül, mert a Duna egy keskeny szakaszán járnak, ahol nem tudják kikerülni a
szembe jövő malmot és a vihar miatt a parton sem tudnak kikötni. Ha nem történik valami, akkor a malom
nekiütközik a Szent Borbálának és elsüllyeszti.
Tímár Mihály átszáll a hajó mögé kötött csónakba és hat hajóslegény segítségével a malom felé próbálnak
evezni.
3. fejezet: A fehér macska
A malom egyre gyorsabban közelít, úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen a katasztrófa. A hajóslegények és a hajón
tartózkodók is találgatják, hogy mit akarhat tenni Tímár Mihály.
Közben Trikalisz Euthym, a hajó utasa távcsövén keresztül észreveszi, hogy egy 24 evezős török gálya jön
utánuk a Dunán. Az olvasó nem lehet benne biztos, de érzi, hogy az a gálya a Szent Borbálát üldözi.
Tímár Mihály a csónakból egy horgonyt dob a Dunába, a horgonyhoz erősített kötél végén egy kampó van. Ezt
a kampót bedobja a malom forgó lapátkereke közé. A lapátkerék lassan feltekeri a kötelet, és ezzel saját magát
téríti el a Szent Borbála útjából. A malom így egy nagy szikla felé tart, ahol valószínűleg összetörik és elsüllyed.
Timéa meglát egy fehér cicát, aki a malmon rekedt és kétségbeesetten nyávog, szeretné, ha megmentenék a
cicát, de erre nincs semmi lehetőség.
Amikor Tímár visszaszáll a hajóra, akkor mindenki gratulál neki az ügyességéért, ahogyan a Szent Borbálát
megmentette a süllyedéstől. Azonban Timéát jobban érdekli, hogy mi lesz a cica sorsa, és amikor a hajóbiztos
elmondja neki, hogy a cica valószínűleg elpusztul a malom elsüllyedésével, de így legalább a Szent Borbála és
utasai megmenekültek, akkor Timéa elszomorodik és nem szól többet Tímárhoz. A fiatal lánynak fontosabb lett
volna megmenteni egy fehér cica életét, mint a sajátjukat.
4. fejezet: A salto mortale egy mamuttal
Amikor Tímár Mihály visszatér a hajóra Trikalisz Euthym megmutatja neki az utánuk haladó török
ágyúnaszádot. Tímár ismeri a hajót, Szaloniki a neve. Az olvasó számára most már bizonyossá válik, hogy a
török hajó üldözi a Szent Borbálát, mert Tímár azon kezd gondolkodni, hogyan tudnának elmenekülni a török
gálya elől.
A Szent Borbála éppen a Perigrada sziklaszigethez ér a Dunán. Ez sziget a Duna közepén van és két részre
osztja a folyót, az egyik part Szerbiához tartozik, a másik Romániához. A sziklaszigeten keresztül van ugyan
átjárás, de ez nagyon veszélyes, viszont a Szent Borbálának nincs más választása.
Tímár tülökkel jelez a hajót vontató lovak hajcsárjainak, akik elkezdik ütni az állatokat, hogy a hajó minél
gyorsabban haladjon az árral szemben. Amikor már megfelelő a sebesség, akkor Tímár egy fejszével elvágja a
vontatókötelet és a Szent Borbálát keresztbe kormányozza a sziklák között a Dunán.
A mutatvány sikerül (erre utal a cím), a hajó a sziklák között átjutott a másik Duna ágba. Közben a török hajó is
beér a sziklasziget által képzett csatornába , de már nem látják a Szent Borbálát, mert a sziklák eltakarják előlük.
Csak roncsdarabokat látnak úszni a vízen, de azt nem tudhatják, hogy azok a malom darabjai. Azt hiszik, hogy a
Szent Borbála elsüllyedt a viharban. Kihalásznak egy deszkát, amire egy kötél van tekerve, azt felhúzva pedig
megtalálják azt a horgonyt, amit Tímár dobott a vízbe, hogy eltérítse a malmot. A horgonyra rá van vésve a
Szent Borbála neve, a törökök tehát most már biztosak benne, hogy a hajó elsüllyedt, ezért visszafordulnak, nem
üldözik tovább a Szent Borbálát.
5. fejezet: A szigorú vizsgálat
Tímár Mihály tehát már kétszer mentette meg a Szent Borbálát és utasait. Most a hajó Orsova szigetére érkezik,
ahol elméletileg komolyan ellenőrizni fogják a hajót, annak papírjait, az utasokat és a rakományt.
Az olvasó még nem tudja, hogy miért, de az biztos, hogy Trikalisz Euthymnak van félnivalója az ellenőrzéstől.
A helyzetet ismét Tímár oldja meg. Jókai ebben a fejezetben tulajdonképpen egy korabeli vesztegetési ügyletet
ír le. Ennek lényege, hogy amikor az ellenőrök felszállnak a Szent Borbálára, akkor bizonyos mennyiségű
illetéket kell nekik fizetni a munkájukért. Ez úgy történik, hogy Tímár az összeszorított öklét – benne a pénzzel
– beledugja egy vizeskorsóba, amiből az ellenőrök kiveszik. Azért így történik a dolog, mert a korabeli
szabályok szerint, amíg nem lehet tudni, hogy a hajón nincs-e valami fertőző betegség, addig rendkívül
óvatosnak kell lenni, és az emberek hite szerint a víz lemossa a fertőzést a pénzdarabokról.
Így viszont van lehetőség a vesztegetésre, hiszen az ellenőrök, amikor a korsóból veszik ki összeszorított
öklükben a pénzt, akkor pontosan érzik a súlyáról, hogy nem rézpénzt kaptak – mint ami járna nekik –, hanem
aranyat.
Az ügylet megköttetett, ezek után az ellenőrök végignézik a hajót és gondosan kerülnek minden olyan helyet,
ahol esetleg találhatnának valamit.
Az ellenőrök vezetője egy levelet ad át Tímárnak azzal, hogy vigye el Kacsuka őrnagynak a hadsereg szállítási
osztályának vezetőjének és hozzáteszi még, hogy Tímár sem fog rosszul járni, ha kézbesíti a levelet.
Tímár nem tudja mi van a levélben, de az olvasó megtudja:
„Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe. Ez egy arany ember!”
6. fejezet: A Senki szigete
Az orosvai kikötőből éjfél után indul tovább a Szent Borbála, három napig halad eseménymentesen a Dunán
Magyarország felé. Ekkor azonban hirtelen olyan szembeszél támad, hogy a hajó nem tud tovább haladni, ki kell
kötnie, amíg az idő jobbra fordul. Tímárék fáradságos munkával átkormányozzák a hajót a Duna másik oldalára
egy lakatlan sziget mellé, ahol senki sem veheti észre.
További probléma, hogy a hajón elfogyott az élelem és a vihar úgy rázza a Szent Borbálát, hogy Timéa rosszul
lesz. Ezért Tímár elhatározza, hogy egy kis csónakban elevez a szigetre, hátha talál ott valakit, akitől élelmet
vehet és esetleg szállást is találhat.
Amikor a szigetre ér, nagyon meglepődik, mert egy kis paradicsomi helyet talál ott. Látszik, hogy gondos kezek
ápolják a gyümölcsfákat, van veteményeskert és valakik méheket is tenyésztenek. Az idilli hely közepén egy kis
házikó is van egy sziklafalhoz építve.
Tímár elindul, hogy megismerje a lakókat.
7. fejezet: Almira és Narcissza
Tímár Mihály a kis házikó előtt egy nagy fekete újfullandit talál, a házban pedig egy asszonyt. Elmondja, hogy a
hajója vesztegelni kénytelen és neki élelemre és szállásra van szüksége. Az asszony nyugodtan fogadja és
megegyeznek, hogy Tímárék mindent kapnak, amire szükségük van, de nem pénzzel kell, hogy fizessenek,
hanem csereáruval.
Tímárt visszakíséri a partra a nagy fekete kutya (Almira), de amikor Tímár egy szalonkát akar lelőni a
puskájával, Almira a földre dönti. Az asszony futva közeledik, hogy kiszabadítsa a kutya alól, és elmondja, hogy
Almira nem szereti a fegyvereket és aki elsüt egyet, attól rögtön elveszi. Közben megismerjük Narcisszát, a kis
fehér cicát is.
Az is kiderül, hogy a szigeten az asszony nem egyedül él, hanem a lányával, Noémivel, akié a fehér cica. Tímár
hamarosan a hajó utasaival tér vissza, bőséges vacsorát kapnak a Senki szigetének lakóitól. Hamarosan azonban
Almira ugatni kezd, jelezve, hogy valaki közeledik:
„A nő elsápadt. A gyalogút felől a fák közt egy alak közelített.
– Így csak egy embert szokott megugatni az eb! – dörmögé a nő. – Ott jön. Ő az!”
8. fejezet: Az éj hangjai
A kis ház felé egy fiatal férfi közelít. Az olvasó számára rögtön kiderül, hogy a sziget lakói nem szívesen látják,
de a fiatalembert ez nem különösebben érdekli, teljesen otthonosan mozog a szigeten és a kis házban is. Köszön
mindenkinek, bemutatkozik, Krisztyán Tódornak hívják, elmondja, hogy az ő és Noémi apja valaha barátok
voltak és még gyerekkorukban eljegyezték őket. Ő évente egyszer meglátogatja leendő feleségét a kis szigeten.
Tőle tudjuk meg, hogy a szigetlakó nő neve Teréza. A viselkedéséből és ahogy a szigetlakók fogadják, ahogy
Almira megugatja világossá válik, hogy nem jó ember, valami rosszban sántikál.
Szó nélkül leül a vendégek vacsoraasztalához és megeszi a maradékot. Közben Tímár Mihály, Timéa és
Trikalisz Euthym nyugovóra térnek, Krisztyán Tódor és Teréza mama egyedül maradnak.
Ekkor kiderül, hogy Tódor azért jött, hogy pénzt követeljen Teréza mamától, aki nem hajlandó adni neki, közli,
hogy egy fillérje sincs, nem tart pénzt a szigeten, csak cserekereskedelmet folytat. Ha valaki kiköt a szigeten és
venni akar tőle valamit, akkor cserébe soha nem pénzt kér, hanem valamilyen másik árut. Tódor ezt nem akarja
elhinni, megfenyegeti Teréza mamát, hogy neki elég csak egy szót szólni a megfelelő helyen és a
szigetlakóknak végük.
Tímár Mihálynak – aki a szénapadláson kapott szállást, a túl vékony falak miatt – végig kell hallgatnia ezt a
beszélgetést. Végül Tódor nem kap semmit, de elvisz egy arany karkötőt, amit Timéa ajándékozott Noéminak és
elhagyja a szigetet.
Tímár nem tud elaludni, lejön a szénapadlásról, Teréza mama pedig úgy határoz, hogy ha már Tímár kénytelen
volt végighallgatni az előző beszélgetést, akkor elmeséli neki igaz történetüket, hogy hogyan került ők a Senki
szigetére.
9. fejezet: A szigetlakók története
Teréza mama elkezdi mesélni történetüket: 12 évvel korábban még Pancsovában laktak, férjével Bellováryval,
aki városi hivatalnok volt. Becsületes, nem gazdag, de jómódú család voltak, egy kislányt neveltek (Noémit).
Férjének volt egy barátja Krisztyán Maxim (Tódor apja), aki gabonával kereskedett. Krisztyán Maximnak volt
egy gazdag komáromi megrendelője, Brazovics Athanáz.
Figyelem! Ő az a komáromi kereskedő, aki a Szent Borbála tulajdonosa is!
Brazovics Athanáz minden tavasszal nagy összeget kölcsönzött Krisztyán Maximnak, amit annak ősszel
búzában kellett visszafizetni. Az összeg akkora volt, hogy arra már kezest is kellett állítani, ez a kezes pedig
Teréza mama férje, Bellováry lett. Az egyik évben – 1816-ban, innen tudjuk meg, hogy mikor játszódik a
regény cselekménye – aztán a rossz időjárás elvitte a búzatermést és Krisztyán Maxim nem tudta teljesíteni
kötelezettségeit Brazovics Athanáz felé. Ekkor Maxim pénzzé tette mindenét, sőt még kölcsönt is vette fel, majd
egy éjszaka nyomtalanul eltűnt, hátrahagyva adósságait és fiát is.
Adósságai nagy részének Bellováry volt a kezese, akin Brazovics Athanáz elkezdte követelni Maxim adósságát,
ami akkor összeg volt, hogy Bellováryékat teljesen nyomorba döntötte, esélyük sem volt a törlesztésre. Minden
vagyonukat, házukat zálog alá vették.
Bellováry ezt már nem bírta elviselni és szíven lőtte magát.
Teréza mama ott maradt egyedül, férj nélkül, pici lányával, adósságokkal telve, ráadásul férjét sem tudta a
temetőben eltemettetni, mert a pap nem hagyta, hogy egy öngyilkost temessenek a megszentelt földbe.
Teréza mama végső elkeseredésében kiment a Duna partjára és vízbe akarta fojtani magát és kislányát, de ekkor
egy nagy fekete kutya (Almira) elkapta hátulról a köpenyét. Teréza mama elgondolkodott és végül úgy döntött,
hogy nem öli meg magukat, hanem csak azért is új életet kezdenek.
Férjétől korábban hallott a Duna közepén egy kis szigetről, amit a Duna épített hordalékból. Az a kis sziget se
Magyarországhoz, se Törökországhoz nem tartozott. Összeszedte azt a kis holmijukat, ami még megmaradt és
egy éjszaka átevezett a szigetre, ahol a két kezével teremtett maguknak kis Paradicsomot. De a pénzt egy életre
meggyűlölte, hiszen amiatt jutott nyomorba, vesztette el férjét, házát, korábbi életét.
12 éve élnek a Senki szigetén, sokan tudnak arról, hogy ott laknak, de senki sem árulja el őket. A szigeten
gyakran kikötnek csempészek, akikkel cserekereskedelmet folytat.
Teréza mama mesél Krisztyán Tódorrol is, akit az apja magára hagyott. A fiúból nagy csibész lett, aki mindig
hazudik, mindenkit megcsal, valószínűleg több országnak is kémkedik, soha nincs pénze, de mindig szerez
valahonnan. Teréza mamát és Noémit azzal zsarolja, hogy ha nem adnak neki pénzt és élelmet, akkor bejelenti
vagy a magyar, vagy a török parton, hogy a Duna közepén van egy új sziget, ami egyetlen térképen sincs rajta.
Ha ezt megtenné, akkor mind a két ország igényt tartana az új földre, de addig is, amíg eldöntik, hogy kié,
Teréza mamát és Noémit biztos, hogy kitelepítenék a szigetről, ezzel ismét koldussá lennének.
Tímár szótlanul hallgatja végig Teréza mama történetét, szívesen segítene nekik, de nem tud, nincs hozzá se
hatalma, se pénze.
Másnap reggelre a Dunán csendesedik a szél, a Szent Borbála tovább tud hajózni, Tímárék elbúcsúznak Teréza
mamáéktól, de Tímár megígéri, hogy visszatér még.
10. fejezet: Ali Csorbadzsi
Tímár Mihályék visszatérnek a Szent Borbálára és folytatják útjukat Magyarország felé. Egy éjjel Trikalisz
Euthym, a hajó utasa, Timéa apja áthívja Tímárt a saját kabinjába.
Trikalisz Euthym elmondja Tímárnak, hogy ő valójában nem görög kereskedő, hanem Ali Csorbadzsi, magas
rangú török hivatalnok, aki a török szultán udvarából menekül.
Kiderül, hogy gyorsan ható mérget vett be, lányának pedig altatót adott, hogy ne hallja a beszélgetést Tímárral.
Elmeséli, hogy a Török Birodalomban a szultán újításokat visz véghez, ilyenkor olcsó az emberélet, gyorsan
hullanak a tisztségviselők. A szultán két dolgot akart Ali Csorbadzsitól, a pénzét a kincstár számára és a lányát a
háreme számára.
Ali Csorbadzsi egyiket sem akarta odaadni, ezért elmenekült Törökországból lányával és vagyonával együtt.
Szárazföldön menekült, ameddig lehetett, aztán pénzéből búzát vásárolt és felbérelte Tímárt a hajójával, hogy
vigye őt Magyarországra.
Majdnem sikerült is elmenekülniük, azonban előző nap, amikor a Senki szigetén találkoztak Krisztyán Tódorral,
Ali Csorbadzsi rájött, hogy nincs több esélye. Ő ugyanis tudja, hogy Krisztyán Tódor a török kormány kéme és
biztos, hogy el fogja árulni. Ezért vett be most mérget.
Arra kéri Tímárt, hogy miután ő meghalt, hajós szokás szerint dobassa holttestét a Dunába, Timéát pedig
ellenszer segítségével ébressze fel. A hajó tulajdonosa, Brazovics Athanáz neki rokona, ezért amikor a hajó
megérkezik, vigye el Timéát Athanázhoz és kérje meg, hogy fogadja őt lányává. Készített egy végrendeletet,
amelyben leírja, hogy dizantériában halt meg, amihez Tímárnak semmi köze
Ali Csorbadzsi Tímár lelkére köti, hogy Athanáz mindenképpen legyen jelen, amikor a búzát kirakodják a
hajóból, ez nagyon fontos. Mondani akar még valamit, de a méreg elkezd hatni, csak összefüggéstelenül beszél
és valamilyen vörös félholdat emleget, Timár azt hiszi, hogy az ablakon besütő holdra gondol.
FIGYELEM! Ennek a későbbiekben még jelentősége lesz!
A méreg végül hat, Ali Csorbadzsi meghal, Tímár egyedül marad a hajó rakományával és az elkábított
Timéával.
11. fejezet: Az élő alabástrom
Ali Csorbadzsi tehát öngyilkos lett. Tímár egyedül maradt a kabinban, egyik ágyon a holttesttel, másikon az
elkábított Timéával.
Tímár gondolkodik, megkísérti őt a gondolat, hogy mi lenne, ha nem ébresztené fel Timéát, hanem hagyná
meghalni. Ali Csorbadzsit bedobná a Dunába és jelentené a hatóságoknak hogy egy török szökevény volt a
hajóján, aki vagyonával menekült. A törvény szerint, akkor a vagyon egyharmadát ő kapná.
Tímár természetesen visszaretten ezektől a gondolatoktól, lelkiismerete nem hagyja, hogy így tegyen, hiszen
akkor hazudna, tolvaj lenne maga is. Az ellenszerrel bedörzsöli az elkábított Timéa halántékát, miközben várja a
hatást, gyönyörködik a lányban, aki úgy fekszik az ágyon, mint egy sápadt alabástrom szobor. Az olvasó
számára világossá válik, hogy Tímár beleszeretett Timéába.
Timéa végül magához tér, rögtön apját keresi. Tímár elmondja neki, hogy az édesapja meghalt. Timéa még
sápadtabb lesz, de nyugodtan fogadja a hírt.
12. fejezet: A hajóstemetés
Ali Csorbadzsi öngyilkos lett, de előtte meghagyta Tímárnak, hogy testét mindenképpen a folyóba temessék.
Igen ám, de amíg az óceánon ezt gond nélkül meg lehet tenni, addig a Duna esetében ez nem olyan könnyű,
hiszen a parton falvak vannak, emberek laknak, mi van, ha partra mossa a hullát a víz. Ezért tilos a Dunába
temetkezni.
Tímárt azonban nem kell félteni, erre is talál megoldást. Partra száll az első falunál és a helyi papnak elmondja,
hogy halott van a hajóján, el kéne temetni. A pap azonban – mikor megtudja, hogy a halott a halála előtt nem
gyónt és öngyilkos lett – nem hajlandó a falu temetőjében engedni a temetést.
Tímár tudta, hogy így lesz, ezért írást kér a paptól, hogy az hivatalosan megtagadta a temetést. Az írást meg is
kapja, akkor azt mondja Tímár jó hangosan, hogy eltemeti a halottat a falu határában jeltelen sírba. Erre viszont
a babonás falusiak ijednek meg, mert szerintük, ha a határba temetnek egy halottat, akkor jégeső jön, ami elveri
a termést. Semmiképp se akarják hagyni, hogy Tímár ezt tegye, ezért négy markos legényt küldenek Tímárral a
hajóra, hogy kísérjék el a Szent borbálát egynapi járóföldre, ott aztán tehet Tímár a halottjával, amit akar. Tímár
látszólag dühös, de tudta, hogy ez lesz.
A négy falusi legény hamar összebarátkozik a hajóslegényekkel. Tímár éjszaka hallja, ahogy a koporsót
leszögelik, majd bedobják a Dunába. Reggel úgy tesz, mint aki dühös és felelősségre vonja a legényeket, hogy
hova lett a koporsó. Azok dacosan kijelentik, hogy bedobták a Dunába, Tímár írást kér tőlük, hogy valóban
megtették. A legények megadják az írást, de persze álneveket és hamis címeket írnak rá.
Tehát Tímár ravaszságának köszönhetően Ali Csorbadzsi csakugyan a Dunába lett temetve, a törvény ellenére,
de Tímárnak írásai vannak róla, hogy ő nem tehet az egészről.
13. fejezet: A nevetni való tréfa
Amikor a hajó magyar területre él, egy csónakból katonák szállnak át a Szent Borbálára. Igaza volt tehát Ali
Csorbadzsinak, Krisztyán Tódor valóban elárulta őt.
A fegyveresek vezetője megkérdezi Tímártól, hogy ezen a hajón utazik-e álnév alatt Ali Csorbadzsi török
szökevény a vagyonával és lányával. Tímár úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, elmondja, hogy ő nem ismer
semmilyen Ali Csorbadzsit, csak Trikalisz Euthym görög kereskedőt, aki pár nappal korábban meghalt.
Ekkor derül ki, hogy milyen ravasz is volt Tímár, a katonák ugyanis követelik, hogy adja elő a holttestet. Erre
Tímár írásokkal tudja igazolni, hogy ő el akarta temettetni a parton az egyik faluban a halottat, de a helyi pap
nem hagyta, a falusiak pedig valahol út közben a Dunába dobták a testet.
A katonák vezetője veszettül káromkodik, hiszen, ha nem tudja megtalálni a holttestet, akkor nem tudja
bebizonyítani, hogy Ali Csorbadzsi török szökevény és Trikalisz Euthym görög kereskedő ugyanaz a személy.
Ha viszont ezt nem tudja megtenni, akkor a hajót és rakományát sem foglalhatja le. Tímár tehát sokadszorra is
megmenti Timéa életét és vagyonát, a katonák vezetője meg is jegyzi, hogy Tímár egy arany ember!
Figyelem! A történet során ez már másodszor hangzik el, lsd 5. fejezet
14. fejezet: A Szent Borbála végzete
A hajó a magyar Alföldön kanyargó Dunán halad tovább, itt már nincsenek sziklák, nincsenek veszélyes helyek,
szinte unalmassá válik az utazás.
Timéa apja halála óta még szótlanabbá és sápadtabbá vált, alig eszik, alig alszik, alig beszél Tímárral.
Tímár viszont érzi, hogy egyre jobban beleszeret a lányba, de azzal is tisztában van, hogy a lány gazdag, ő pedig
csak egy szegény hajóbiztos. Van azonban két dolog, amire Tímár nem talál választ:
 Ali Csorbadzsi azt mondta neki, hogy a menekülés során, amikor már nem tudott tovább szárazföldön
menekülni, akkor a magával vitt vagyonán búzát vásárolt és azt rakodta a hajóra, így próbálta menteni a
pénzét. Tímár azonban tudja, hogy a hajó rakománya nagyjából tízezer forintot ér, ez a pénz aranyban
viszont befért volna egy kis táskába, mi értelme volt akkor búzát venni rajta, mikor sokkal könnyebben is
el lehetett volna rejteni a pénzt.
 Ha Ali Csorbadzsi vagyona valóban „csak” tízezer forint volt (és az az ezer arany, amit a lányára hagyott
egy ládikában a kabinban), ami nagy összeg ugyan egy szegény hajóbiztosnak, azonban gyakorlatilag
aprópénz a török szultánnak, akkor miért ez a nagy felhajtás Ali Csorbadzsi körül. Miért éri meg a
szultánnak ilyen kevés pénzért 24 evezős gályát küldeni Csorbadzsi után, kémeket fogadni stb. Valami itt
nem stimmel, de Tímár nem tud rájönni, hogy mi lehet a titok nyitja.
Közben a hajó csendesen halad az alföldi Dunán, amikor hirtelen ráfut egy víz alatti, láthatatlan fatörzsre, ami
kilyukasztja a hajó fenekét. A Szent Borbála süllyedni kezd, esély sincs a hajó, vagy a rakomány megmentésére.
A legénység, Tímár és Timéa csónakba szállnak és elmenekülnek a süllyedő hajóról.

Második rész: Tíméa

1. fejezet: A fogadott apa
Tímár Mihály és Timéa néhány órával a Szent Borbála elsüllyedése után már Komáromban vannak, Brazovics
Athanáz házánál. A kétemeletes ház földszintjén kávéház működik, itt tölti legtöbb idejét Brazovics Athanáz. A
felső szinten lakik a család.
Tímárt és Timéát felvezetik a felső szintre, ahol az olvasó három emberrel ismerkedik meg:
 Zófia asszonnyal, Brazovics Athanáz feleségével, akiről megtudjuk, hogy állandóan sikoltozva beszél,
mindig slamposan öltözködik és valójában szobalány volt, mielőtt Athanáz úr feleségül vette
 Athelie-vel, Zófia asszony és Brazovics úr lányával
 Kacsuka főhadnaggyal, Athelie vőlegényével
 Mindhárman meglepődnek Tímár és Timéa érkezésén. Athelie ellenségesen méregeti a fiatal, sápadt és
nagyon szép Timéát. Míg Kacsuka főhadnagy elámul a lány szépségén (FIGYELEM! ennek még
jelentősége lesz a későbbiekben!)
Közben Brazovics úr – aki eddig a kávéházban volt – is felér az emeletre, miután olvasta az újságban, hogy Ali
Csorbadzsi az ő hajóján menekült el lányával és vagyonával Törökországból.
Nagy lelkesedéssel fogadja Timéát, összecsókolja és a térdére ülteti. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem
szeretetből teszi ezt, hanem azért mert pontosan tisztában van vele, hogy Ali Csorbadzsi (aki neki nőágon
rokona) hatalmas vagyonnal menekült el a szultán elől.
Azonban rögtön változik a helyzet, amikor Tímár elmondja, hogy mindössze ezer arany van Timéánál abban a
kis ládában, amit Tímár megmentet az elsüllyedt hajóról.
Brazovics úr magánkívül üvöltözik, amikor kiderül, hogy a Szent Borbála elsüllyedt, rajta a tízezer aranyat érő
búzával. Rögtön másképp viszonyul Timéához, sőt, megvádolja Tímárt is, hogy szándékosan süllyesztette el a
hajóját és ellopta a pénzét.
Tímár nyugodtan viseli a rágalmakat, és csak egy meghatalmazást kér Brazovics úrtól, hogy az elsüllyedt búzát
mihamarabb kiemelhesse a Dunától és eladhassa, ezzel is mérsékelve a kárt. Megkapja a meghatalmazást, vet
egy utolsó szomorú pillantást Timéára és távozik.
Timéa egyedül marad a Brazovics családdal, ellenséges közegbe került, ahol még a nyelvet sem érti.
Brazovicsék közben arról vitatkoznak, hogy mi legyen a lány sorsa. 12 ezer forintnyi vagyona kevés ahhoz,
hogy úri kisasszonyt neveljenek belőle, de mivel Brazovics fogadott lányának kell tekinteni, szolgálónak
mégsem nevelhetik.
Végül úgy határoznak, hogy Timéa valahol a szolgáló és a családtag között fog elhelyezkedni, nem a
cselédekkel fog lakni, de gyakorlatilag olyan helyezte lesz.
Tíméa nem nagyon érti, hogy mi történik körülötte, de beletörődik sorsába.
2. fejezet: A jó tanács
Hamarosan Kacsuka főhadnagy is távozik a hölgyek köréből, a kávéházon keresztül halad, ahol meglátja
Tímárt, aki az egyik asztalnál kávézik. Odamegy hozzá.
Kiderül, hogy Tímár és Kacsuka régi iskolatársak, jó ismerősök, már-már barátok. Beszélgetésükből kiderül,
hogy Kacsuka főhadnagy már hosszú ideje jegyben jár Athelie-vel, Tímár csodálkozik, hogy még nem vette
feleségül. Kiderül, hogy valójában Kacsukának nem nagyon fűlik a foga a házassághoz.
Tímár átadja Kacsukának azt a levelet, amit az orsovai vizsgálatot végző ellenőrök vezetője bízott rá (lsd 1. rész
5. fejezet). Kacsuka pedig elhatározza, hogy segít Tímárnak.
A továbbiakban ismét egy korabeli korrupciós ügyet ismerhetünk meg. Kacsuka elmeséli Tímárnak, hogy
hamarosan kezdődik az évi hadsereg-összpontosítás Komárom alatt, három hétig 20 ezer katona fog
gyakorlatozni a város körül, akiknek kenyérre lesz szükségük. Tímár csinálja azt, hogy adjon be ajánlatot
ezeknek a katonáknak az élelmezésére. Kacsuka rangjánál fogva tisztában van vele, hogy több ajánlat is érkezni
fog, ezek közül a vezérkar azt fogja elfogadni, amelyikben a legalacsonyabb összeg van a katonák élelmezésére
és a legmagasabb „kenőpénz” az ajánlat elfogadtatásához.
Kacsuka azt is tudja, hogy jelenleg Brazovics Athanáz ajánlata a legalacsonyabb, azt ajánlja Tímárnak, hogy
kínáljon Brazovics ajánlata alá és akkor Kacsuka elintézi, hogy Tímár kapja meg a megrendelést.
Tímár először nem akar belemenni a dologba, egyenes természete nem tudja bevenni, hogy csaljon,
vesztegessen, és arra hivatkozik, hogy nincs neki annyi pénze, hogy az ajánlatnak eleget is tegyen.
Kacsuka azonban meggyőzi, pontosan elmagyarázza, hogy mit kell Tímárnak tennie: Tímárnak, mint
hajóbiztosnak van 10 ezer forint biztosítéka Brazovics Athanáznál letétbe helyezve. Azt az előző fejezetből
tudjuk, hogy Brazovics úr ezt a 10 ezer forintot lefoglalta, mert azzal vádolja Tímárt, hogy az ő hibája miatt
süllyedt el a Szent Borbála. Mindenki tudja – Brazovics úr is – hogy nem Tímár hibája volt, de hónapokig,
esetleg évekig tart, amíg Tímár visszaperli a pénzét Brazovicstól. Tímár inkább alkudjon meg Brazoviccsal,
hogy a 10 ezer forint biztosítékért cserébe ő megkapja a Szent Borbála ázott búzáját.
Ha ez megvan, akkor Tímárnak gyorsan ki kell emeltetnie az elázott gabonát és abból kenyeret süttetnie a
katonák számára. A kenyér persze a vízben töltött idő miatt rossz minőségű lesz, de az már senkit sem fog
érdekelni, a vezérkar szerint a közkatonáknak mindegy, hogy mit esznek.
Így Tímárnak megvan a gabonája – habár pocsék minőségű – amivel megteheti az ajánlatát a hadseregnek,
Kacsuka pedig gondoskodik arról, hogy az ő ajánlatát fogadják el. Így Tímár néhány hét alatt 60-70 ezer arany
tiszta nyereségre tehet szert.
Tímár továbbra sem akar belemenni a csalásba, de Kacsuka végül azzal győzi meg, hogy Timéán is ezzel
segíthet a legtöbbet.
Fontos mondat a fejezetből: Fata nolentem trahunt – A nem akarót húzza a végzet. Tímárra vonatkozik, aki
becsületes természete ellenére belemegy a búzával való manipulációba és ezzel – bár még nem tudja – elindul a
végtelen gazdagság felé vezető úton.
3. fejezet: A vörös félhold
Tímár tehát a Szent Borbála elázott gabonájának tulajdonosa lesz, rögtön embereket fogad, akik elkezdik
kiemelni a félig víz alatt álló hajóról a nedves búzászsákokat. Minden zsák oldalára egy öt küllős kerék van
fekete festékkel festve, az jelöli, hogy ki a zsák tulajdonosa.
Tímár azonban észrevesz egy zsákot, amire nem a kerék van festve, hanem egy vörös félhold. Rögtön megérzi,
hogy ez valamiért egy különleges zsák, erről a vörös félholdról beszélt a haldokló Ali Csorbadzsi (1. rész 10.
fejezet)
Tímár kibontja a zsákot, amiben egy kisebb zsákot talál, abban pedig mesés kincseket, első pillantásra is
legalább egymillió (!) forintot érnek. Tímár egy pillanat alatt gazdag ember lett. Így már érthetővé válik Ali
Csorbadzsi menekülése, Tímár válaszokat kap azokra a kérdésekre, amik az 1. rész 14. fejezetében
foglalkoztatták. Egymilliót érő aranyért már érdemes volt a szultánnak 24 evezős gályát küldenie Ali Csorbadzsi
után.
Tímárnak azonban megszólal a lelkiismerete is, mit tegyen ő most ezzel a rendkívüli gazdagsággal. Elméletileg
ő a hajóteher tulajdonosa, tehát őt illeti minden, ami a zsákokban van. Ő jóhiszeműen vette meg az elázott búzát
nem tudhatta, hogy abban ilyen mesés gazdagság van. Azonban azt is tudja, hogy ez a pénz valójában Timéát
illeti, de ha ő most átadja Timéa gyámjának, Brazovics Athanáznak ezt a gazdagságot, az biztosan a sajátjaként
fogja kezelni és Timéának semmi sem jut belőle.
Ezen kívül – és ez a legfontosabb Tímárnak – ,ha ő most lemond erről a gazdaságról, akkor továbbra is szegény
hajóbiztos marad, Timéa pedig gazdag úri hölgy lesz. Tudjuk, hogy Tímár szerelmes Timéába, ezért inkább azt
választja, hogy megtartja a kincset, így ő lesz gazdag és esetleg később megkérheti Timéa kezét, vagyonban
most már ő van feljebb, Timéa nem utasíthatja majd el.
Tímár tehát megnyugtatja a lelkiismeretét, arra jut, hogy mindent csak Timéáért tesz, a lelke mélyén azonban
továbbra is kétségek gyötrik, az esze azt mondja, hogy „Gazdag vagy!”, a szíve azonban tisztában van vele,
hogy „Tolvaj vagy!”, a mesés kincs valójában nem őt illeti.
4. fejezet: Az aranybánya
FIGYELEM! Hosszú, de a cselekmény szempontjából fontos fejezet!
A komáromi hadsereg összpontosítás után Tímár tehetős ember lett, házat is vett a komáromi Rácz utcában.
Brazovics Athanáz természetesen nem örül Tímár hirtelen jött sikerének. Azzal tisztában van, hogy azért Tímár
kapta az élelmezési beszerzést, mert árban alákínált Brazovicsnak, illetve több kenőpénzt ígért nála, de az nem
érti, hogyan nyerhetett Tímár ezen ilyen sokat.
Egy alkalommal, amikor Tímár vendégségben van Brazovicséknál, Athanáz leül Tímárral borozni. Tímár úgy
tesz, mintha megártott volna neki a sok bor és Brazovics faggatózására elárulja, hogy rossz minőségű gabonából
csináltatta a katonák kenyerét.
Brazovics persze másnap rögtön feljelenti Tímárt a hatóságnál, természetesen névtelenül. Tímár nagy bajba
kerülhetne, ha bárki ellen vallana, ha csak egy katona is azt mondaná, hogy rossz minőségű volt a kapott kenyér.
Tímárra azonban nem vall senki, sőt a katonák szerint soha még olyan jó minőségű kenyeret nem kaptak, mint
amikor Tímár etette őket. Tímárt tehát ártatlannak nyilvánítják az élelmezési ügyben, sőt dicsértet kap.
Tímár ugyanis már akkor tisztában volt azzal, hogy Brazovics fel fogja őt jelenteni, amikor együtt boroztak.
Dehogyis volt ő akkor részeg.
Tímár ugyanis a talált kincsnek köszönhetően vagyonos ember, de ahhoz, hogy ezzel a nagy vagyonnal a világ
elé jöhessen, valahogy „legalizálni” kell a kincseket. Vagyis olyan vállalkozásokat kell indítani, amelyekből
nagy hasznot húzat, legalábbis úgy tűnjön, hogy a vállalkozásokból lett neki nagy haszna. Így valójában azt
csinálta, hogy az ázott búzát a környékbeli gazdáknak ajándékozta, ő maga pedig kiváló minőségű búzából
csináltatta a kenyeret. Így valójában semmit nem nyert az élelmezési ügyön, de maga az ügy jó lehetőség volt
arra, hogy úgy tegyen, mintha nyert volna, ezzel törvényesítve mesés gazdagságát.
„A talált kincsek birtokában, kellett magának jogcímeket szereznie, amik mellett a világ előtt mint gazdag
ember megjelenhessen. Azt kellett színlelnie, hogy ő szerencsés vállalkozó.”
Tímár, mikor legközelebb találkozik Brazoviccsal, úgy tesz, mintha nagyon meg lenne sértődve, amiért
névtelenül feljelentették őt, és fenyegetőzik, hogy felutazik Bécsbe, elégtételt követelni. Erre Brazovics is
Bécsbe utazik és hatalmas kenőpénzek segítségével elintézi, hogyha Tímár megjelenik a minisztériumoknál,
akkor a bürokrácia útvesztőjéből soha nem keveredjen ki.
Tímár azonban – ismét – nem úgy viselkedik, ahogy mindenki várja tőle. Felmegy ugyan Bécsbe és kihallgatást
kér az illetékes minisztertől, de ott kijelenti, hogy nem akar elégtételt kérni az őt ért rágalmazás miatt, sőt egy,
az állam számára előnyös megállapodást ígér a miniszternek, aminek lényege a következő:
Tímár még hajóbiztos korában ismert meg egy 30 ezer holdas uradalmat Levetincen. Ezt a területet holdanként
40 krajcárért egy Silbermann nevű bécsi bankár bérelte ki az államtól, majd holdanként 1 forintért ő is kiadta
bérlőknek. Az elmúlt két évben azonban rossz volt a termés a területen, ezért a bérlők nem tudtak fizetni
Silbermannak, Silbermann pedig nem tudott fizetni az államnak, ezért csődöt jelentett.
Tímár azt ajánlja a miniszternek, hogy ő kibérli a Levetinci uradalmat 10 évre, holdanként 1 forintért, sőt
kifizeti az elmaradt bérleti díjat is.
A miniszternek tetszik Tímár ajánlata, természetesen elfogadja, sőt többet is ad, mint amit Tímár kért:
 Nem 10, hanem 20 évre kapja meg a bérleti díjat.
 Az uradalommal együtt nemesi címet is kap, mostantól „nemes Leventinczy Tímár Mihály” a neve.
A miniszter szerint az államnak meg kell jutalmaznia az olyan embereket, akik a koronának előnyös
szerződéseket ajánlanak. Nem tud-e véletlenül Tímár ilyen valakit, akit a Vaskorona renddel tűntethetne ki az
uralkodó. A miniszter itt természetesen arra számít, hogy Tímár önmagát fogja megnevezni, de Tímár ismét
meglepetést okoz. A kitűntetésre a pleszkováci esperest, Sándorovics Cyrill ajánlja. (Emlékezzünk rá, ő az, aki
az 1. rész 12. fejezetében nem volt hajlandó Ali Csorbadzsit eltemetni a faluja temetőjében!)
A miniszter meglepődik, hogy Tímár nem saját magát ajánlja, de mit lehet tenni most már, megígéri, hogy az
esperes megkapja a kitűntetést. Természetesen oka van, hogy Tímár nem magának akarta a kitűntetést.
Tímár, miután táskájában tudja a szerződést, két nap két éjjel vágtat új uradalmában, ahol összehívja a bérlőket
és közli velük, hogy mostantól ő az új főbérlő. A parasztok azonnal kezdjék el felszántani a földeket, még el
lehet vetni az őszi gabonát. A parasztoknak azonban nincs vetőmagjuk, mire Tímár megnyugtatja őket, hogy
csak szántsanak, magot majd ő szerez.
Elmegy Sándorovics Cyril espereshez, akiről tudja, hogy magtára tele van gabonával. Cyril persze letagadja,
hogy lenne vetőmagja, ő nem érdekelt abban, hogy most adja el a magot, várni akar vele tavaszig, amikor majd
jóval magasabb áron adhatja el. Tímár azonban tudja mit csinál, az esperes hiúságára épít, tudja róla, hogy a pap
régen szeretne valamilyen állami kitűntetést és ezért bármire hajlandó lenne. Megmutatja neki a miniszter által
írt levelet a kitűntetésről, mire Cyril viselkedése azonnal megváltozik és persze, hogy ad vetőmagot Tímárnak.
A parasztok most már tudnak vetni, ráadásul Tímárnak az időjárással is szerencséje van, mert enyhe volt a
december, még éppen elkészültek a vetéssel. Tímár uradalma tavasszal iszonyatos termést hozott, 30 hajóval
vitte a gabonát Komáromba. A többi gabonakereskedőnek nem volt ilyen szerencséje, most Tímár úgy játszhat
velük, ahogy akar, tetszés szerint nyomhatja le a gabona árát.
5. fejezet: Leánytréfa
 Kacsuka hadnagy
 Régóta Athelie kisasszony jegyese, tervezik a házasságot is, Kacsuka úr egy ideje már nem olyan
biztos benne, hogy valóban feleségül akarja-e venni, sőt menekülne már a viszonyból. Igyekszik húzni
az időt, de nem sok kifogása maradt, mert teljesültek azok a feltételek, amiket a házassághoz kikötött:
kapitánnyá léptették elő, felettesei is beleegyeztek a házasságba és Brazovics úr is megígérte a 100
ezer forint hozományt.
 Athelie
 Szeszélyes, beképzelt úrikisasszony, aki szenvedélyesen, őszintén szereti Kacsukát, de éppen
szeszélyessége miatt ezt ritkán mutatja ki, sőt kegyeivel gyakran Tímárt tűntetni ki, így akarja
Kacsukát féltékennyé tenni. Tímárt, apja egykori titkárát lenézi, de nyájasan bánik vele.
 Brazovics Athanáz
 Szenvedélyesen gyűlöli egykori hajóbiztosát, Tímárt, de persze csak a háta mögött, szemtől szembe
igyekszik jó viszonyt ápolni vele. Sejti, hogy Kacsuka menekülne már az Athelie-vel kötött
házasságból, ezért mindent elkövet, hogy ezt megakadályozza, mivel a korabeli Komáromban komoly
szégyennek számított, ha egy fiatal lány nem ment időben férjhez. Ugyanakkor abban is majdnem
biztos, hogy Tímár első nagy húzását a katonai élelmezéssel Kacsuka segített neki elintézni. Ráadásul
– Tímár miatt – anyagi nehézségei is vannak, hiszen Tímár minden jó üzletet elhalászik az orra elől,
Brazovics úr most már nem olyan biztos benne, hogy a Kacsukának korábban megígért 100 ezret
valóban teljesíteni is tudja.
 Timéa
 15 éves, lassan felnőtt nővé érő szépség, aki Athelie játékszerének számít. Athelie ott alázza,
gúnyolja, ahol csak tudja, szeszélyétől függően bántja meg, vagy teszi nevetségessé a török lányt, aki
látszólag nem vesz erről tudomást, túl fiatal és ártatlan ahhoz, hogy felismerje a gúnyt, amit űznek
vele.
 Tímár Mihály
 Ő az egyetlen, aki mindenkinek a szerepével és motivációjával tisztában van. Megesküdött, hogy
tönkreteszi az egész Brazovics családot. Szerelmes Timéába és elkeseredetten nézi, ahogy Athanáz
háza népe rendszeresen megalázza és gúnyt űz a fiatal lányból.
 
A szeszélyes és gonosz Athelie kegyetlen tréfát talál ki Timéa kárára. Ráveszi Kacsuka hadnagyot, hogy
udvaroljon kicsit a török lánynak, aki ettől rettentő zavarba jön, hiszen titokban már régen szerelmes Kacsukába.
Kacsuka szívesen udvarol Timéának, hiszen katonaemberként sportot űz abból, hogy minden szép, fiatal
lánynak tegye a szépet, legyen az cseléd, vagy úrikisasszony. Athelie elhiteti Timéával, hogy Kacsuka hadnagy
megkérte Timéa kezét és elveszi feleségül. Az olvasó tudja, hogy Athelie-nek nem kéne annyira erőltetnie, hogy
Kacsuka udvaroljon Timéának, hiszen a katonatiszt lassan egyébként is beleszeret a fiatal török lányba.
Szegény Timéa pedig boldogan elhiszi ezt, Kacsuka és a házasság kedvéért még arra is hajlandó, hogy
megkeresztelkedjen. Buzgón varrja, hímezi a menyasszonyi ruháját. Nem is sejti, hogy a kitűzött esküvő
valójában nem az ő és Kacsuka esküvője lesz, hanem Kacsuka és Athelie lakodalma.
Tímár pontosan és dühösen látja, hogy hogyan játszanak a fiatal lánnyal, de azzal is tisztában van, hogy nem
világosíthatja fel Timéát, hiszen a naiv, fiatal és romlatlan lelkű lány meg sem értené, hogy játszanak vele.
Tímárból végül kirobban a feszültség és az elkeseredettség, összeveszik Brazovics úrral és dühösen hagyja el a
Brazovics házat, csak Timéától búcsúzik:
„- Timéa kisasszony! – szólt forró, mély hangon. – Én most kegyedtől búcsút veszek. Legyen ön boldog: legyen
ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan óra, amelyben ön boldogtalannak fogja magát érezni,
gondoljon rá, hogy van egy jó ember, aki önért…”
6. fejezet: Ez is egy tréfa
Tímár Mihály időközben komoly hírnévre tett szert üzleti körökben, nem csak Komáromban, de Bécsben is.
Úgy tartják róla, hogy „arany ember”, aki bármihez is nyúl, hatalmasat kaszál belőle. Figyelni kell hát arra, amit
csinál, mert mindig megérzi a jó üzlet lehetőségét.
Nagy port kavar tehát, amikor híre érkezik, hogy Tímár a Komárom mellett Monostori dombon kezdett el
földeket vásárolni. A versenytársak – köztük Brazovics úr – egyenlőre nem értik Tímárnak ezt a húzását, hiszen
a monostori földek viszonylag értéktelen homokos területek, ahol csak rossz minőségű szőlőt lehet termelni.
Kiderül azután, hogy a kormány elhatározta Komárom várának komoly kibővítését és ezért földeket fog
kisajátítatni mégpedig az adott földterület utolsó vételárának kétszereséért. Ezért vásárol hát földet Tímár. Ezt
Brazovics Kacsuka hadnagytól tudja meg.
A versenytársak és Brazovics úr azonban nem tudják azt, amit Tímár és Kacsuka viszont tud. A komáromi várat
valóban ki fogják terjeszteni és ennek érdekében valóban ki fognak földeket sajátítani, azonban ez egy hosszú
távú, több, mint 30 éves terv, amit fokozatosan, folyamatosan fognak végrehajtani. Ennek megfelelően a
földeket sem egyszerre fogják kisajátítani, hanem annak függvényében, ahogyan a munka halad. Először a
komáromi várhoz közelebb eső területeket veszi meg az állam, ahol először kezdik meg az építkezést. (Ezt a
területet Tímár persze már megvette Fabula János segítségével.) A monostori földekre csak évek, hanem
évtizedek múlva kerül sor.
Kiszámított csapás volt ez Tímártól Brazovicsra nézve. Mivel Brazovics úr ezt nem tudta így hatalmas
pénzekért bevásárolt az értéktelen monostori homokföldekből. Ahhoz, hogy ennek a cselnek a ravaszságát
megértsük, tudnunk kell, hogy Brazovics Athanáz valójában nem jó üzletember. Rengeteg vállalkozása van, sok
üzletben vesz részt, de „birodalma” annyira átláthatatlan, annyira összekeverednek benne a hasznot hozó és a
veszteséges üzletek, hogy valójában maga Brazovics sem tudja, hogy anyagilag hogyan is áll.
Tulajdonképpen csak a hírneve miatt tekintik gazdag embernek. Most viszont, mivel nagy üzletet szimatol,
gyakorlatilag minden szabad pénzét beleöli a földvásárlásba, sőt olyan pénzekhez is hozzányúl, amik nem az
ővéi, csak letétben vagy bizalmi alapon vannak nála. Közeleg a katasztrófa.
7. fejezet: A menyasszonyköntös
Már csak néhány nap van hátra Kacsuka kapitány és Athelie esküvőjéig. Athelie tovább űzi kegyetlen játékát
Timéával, aki továbbra is úgy tudja, hogy a saját esküvőjére készül, szorgalmasan hímzi, díszit menyasszonyi
köntösét, amiről nem is sejti, hogy valójában Athelie menyasszonyköntöse lesz.
Eljön az esküvő napja, messze földről érkeznek a rokonok a nagy eseményre. Két ember hiányzik még csak,
Timéa és Brazovics úr, a menyasszony apja.
Timéa nagy izgatottságában, hogy férjhez megy, elaludt. Athelie kisasszony direkt nem akarja felébresztetni.
Mikor végül Timéa kilép a szobájából, akkor szembesül a kegyetlen valósággal, hogy nem ő megy férjhez
Kacsukához, hanem Athelie, nem magának hímezte a szép menyasszonyköntöst, hanem Athelie-nek.
Brazovics úr pedig azért késik, mert reggel a várkormányzóhoz sietett, hiszen biztos volt benne, hogy megkapja
a monostori földek után járó kisajátítási összeget. Ott azonban váratlan hírt kap. A földek kisajátítását valóban
eltervezték, sőt a földek egy részét már meg is vették (azok a területek természetesen már Tímár érdekeleségébe
tartoztak), azonban érkezett egy névtelen bejelentés az államhoz.
Ebben a névtelen bejelentésben valaki rávilágított arra, hogyha az erődítési munkálatok 30 évig tartanak, akkor
az államnak nem szükséges most kisajátítani minden földet, elég csak a munka tempójában felvásárolni a
szükséges területeket. Az állam örült az ötletnek, így a monostori földeket majd csak 18-20 év múlva fogják
kisajátítani. Nem hangzik el, de persze az olvasó tisztában van vele, hogy az ötlet, mely a névtelen bejelentőtől
származik, Tímáré volt.
Brazovics Athanáz tisztában van vele, hogy eljött a vég, túl sok pénzt ölt bele ebbe az üzletbe, olyan összeget is,
ami nem a sajátja volt, hirtelen szédülni kezd.
Közben a Brazovics házban egyre türelmetlenebbül várják haza Brazovics urat, indulni kéne a templomba.
Brazovics azonban nem érkezik, csak halálának híre, valószínűleg szívrohamot kapott.
8. fejezet: Timéa
Bekövetkezett hát a katasztrófa. Egyrészt mivel Brazovics úr az esküvő napján nem adta oda Kacsukának az
ígért 100 ezret, ezért Kacsuka visszaküldte a jegygyűrűjét, felbontva a jegyességét, még a Brazovics temetésén
sem vett részt.
Másrészt Athanáz halála után a hitelezők is megjelennek és követelik a pénzüket. Kiderül, hogy Brazovics
anyagi helyzete valóban annyira átláthatatlan és bizonytalan volt, hogy valójában ő sem tudta, hogy mennyi
pénze van. Most azonban világossá válik, hogy a Brazovics család teljesen tönkrement, több az adósságuk, mint
amennyit a vagyon fedez, még a nagy, emeletes komáromi házat is el fogják árverezni.
Athelie ekkor kétségbeesett lépésre szánja el magát. Éjszaka megjelenik Kacsuka szállásán és önmagát
megalázva könyörög neki, hogy ne hagyja el. Elmondja, hogy van egy gazdag nagybátyja Belgrádban, akitől
majd örökölni fog, addig tartson ki mellette Kacsuka, utána a lány újra gazdag lesz.
Kacsuka válaszából azonban kiderül, hogy Kacsukának nem a pénz számít, hanem egész egyszerűen mást
szeret. Mégpedig Timéát. Athelie-nek kár volt olyan gyakran biztatni egykori vőlegényét, hogy udvaroljon
Timéának, mert a kapitány beleszeretett a török lányba.
Eljön a komáromi ház árverésének napja, nagy tömeg gyűlik össze, hogy licitáljon a bútorokra és a házra.
Timéa, Athelie és Zófia asszony a ház konyhájában várják, hogy elvigyék a fejük felől a fedelet. Váratlanul
azonban Tímár nyitja rájuk a konyha ajtót.
Tímár nagy pillanata ez, végre elégtételt nyer. Kijelenti a hölgyek előtt, hogy az egész Brazovics házat minden
ingóságával együtt megvette és Timéa nevére íratta, a hitelezők is ki vannak elégítve.
„S ha volna e házban egy kicsiny kis hely, amelyben egy olyan csendes ember, mint én, elfér, ki önnek csak
bámulatával, csak tiszteletével alkal¬matlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné; s ha volna az ön szívében
számomra egy kis menedék, s ha kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül boldog lennék, s fogadom, hogy
egész életemnek nem volna más célja, mint hogy önt oly boldoggá tegyem, mint ön engem.”
Tímár tehát szerelmet vall Timéának, vagyont és rangot ígér neki. Timéáa pedig emlékszik rá, hogy Tímár
háromszor is megmentette az életét.
„- Én nőül megyek önhöz, és leszek önnek hűséges, engedelmes felesége.”
Timéa igent mond, de figyeljük meg, hogy csak annyit ígér, hogy hűséges és engedelmes feleség lesz, azt nem
mondja, hogy szerelmes is Tímárba. Nem is mondhatja, hiszen az olvasó tudja, hogy Kacsukába szerelmes.
Timéa egy valamit kér csak Tímártól, hogy Zófia asszonyt és Athelie-t ne üldözze el a házból, hanem hadd
maradjanak korábbi otthonukban.
Tímár érzi, hogy ennek nem lesz, nem lehet jó vége, ezért felajánlja, hogy leteszi Kacsuka számára a 100 ezres
biztosítékot és akkor feleségül veheti Athelie-t. Tímárnak ez a lépése számító, hiszen mindenáron el akarja
távolítani a kisasszonyt Timéa közeléből. Athelie válasza azonban gőgös és elutasító:
„- Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem ez életben, sem a másvilágon nem kell többé! Én hozzá nőül
nem megyek; hanem itt maradok Timéánál – cselédnek.”

Harmadik rész – A senki szigete

1. fejezet: Az alabástromszobor menyegzője
Tímár megkérte Timéa kezét. Mielőtt azonban az eljegyzést és az esküvőt megtartják, Timéának meg kell
keresztelkednie. Ez is megtörténik, Timéa a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja.
Tímár több okból is sietteti az esküvőt. Egyrészt már a Szent Borbálán hajózva beleszeretett Timéába, másrészt
saját lelkiismeretét is szeretné megnyugtatni:
„Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt
lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind
nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz!
Szegények jóltevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj vagy!”
Most, hogy Timéát feleségül veszi, a vagyon visszakerül a leányhoz és minden rendben lesz. Legalábbis Tímár
ezt reméli.
Timéa keresztelője és az esküvő között két hétnek kell eltelnie. Ezalatt Tímár mindennap meglátogatja Timéát
az egykori Brazovics-házban, amely most már az ő tulajdona. Mindennap találkozik Athelie-vel és Zófia
mamával is.
Végül megtartják az esküvőt is, ami után Tímár a saját házába viszi haza Timéát. „Timár elhitte, hogy ő az a
boldog ember, akit e nő szeretni fog.”
Az esküvő után Tímár megkérdezi Timéától, hogy az szereti-e őt. Timéa azonban csak annyit válaszol, hogy
egész életében hűséges felesége lesz Tímárnak és azt teszi mindig, amit Tímár parancsol.
„Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett! Nőül vett egy csodaszép alabástromszobrot.”
2. fejezet: A védördög
Tímár tudja már, hogy a nő, akit ő szeret és akit feleségül vett, nem szereti őt. Azonban még bízik abban, hogy
jobbra fordulnak a dolgok. Az esküvő után nagy európai utazásra indulnak, azonban az utazás alatt sem változik
semmi. Timéa ugyanolyan gyöngéd, figyelmes, hűséges, mint volt, de továbbra sem szereti Tímárt.
„Timár egy holt nőt vett feleségül.” „Mihály átkozza a sorsot.”
Tímár tehát csapdába esett. Elvett egy nőt, mert egyrészt szerelmes volt belé, másrészt meg akarta nyugtatni a
lelkiismeretét, de ez a nő nem szereti őt viszont.
Tímár úgy dönt, hogy a volt Brazovics-házat fogja családi háznak berendezni, saját korábbi házát pedig irodává
alakítja. Így a nap nagy részében nem kell otthon lennie Timéával, úgy tehet, mintha dolgozna.
Később azt találja ki, hogy biztos a gazdagságával van baj, ezért elhatározza, hogy tönkreteszi magát. Azonban
erre sem képes, mert bármihez nyúl, az arannyá válik, bármilyen reménytelennek tűnő vállalkozásba kezd, az
biztos siker. Még a kaszinóban sem tud veszíteni, mindig bankot robbant.
Timéa viselkedése közben semmit sem változik, s Tímár kezd ebbe lassan beleőrülni. Egy alkalommal hosszú,
egy hónapos útra indul, de útközben visszafordul és titokban hazamegy, hátha hűtlenségen kapja Timéát.
Természetesen Timéa nem hűtlen, azonban a házban találkozik Athelie-vel.
Emlékezzünk rá, hogy Timéa azt kérte Tímártól, hogy Athelie és az anyja, Zófia mama had maradjon a volt
Brazovics házban és Tímár teljesítette ezt a kérést. Athelie visszakapta drága ruháit és ékszereit, de ő
ragaszkodik hozzá, hogy csak cseléd a házban, kopott, piszkos ruhákban jár, isteníti Timéát. Az egyetlen ember,
aki ismeri a valóságos gondolatait az anyja, Zófia mama, aki már szinte menekül lánya elől, alig mer vele
négyszemközt maradni. Ugyanis, amikor Athelie este egyedül marad, akkor tombol, csapkod, átkozódik.
„Én olyan jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S ön olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit
szeret. De egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz, mint egy angyal”
Athelie tehát tisztában van vele, hogy Timéa Kacsuka hadnagyot szereti, de megnyugtatja Tímárt, hogy felesége
csak titokban epekedik, egyébként hű hozzá.
„Ön nőül vett egy leányt, aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön elvette tőlem ezt a házat, apám, vagyonom
mind az ön keze alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit tett;
önnek a neje nem nő, hanem mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem még amellett azt is kell
tudnia, hogy akinek elnyerésért annyit küzdött, azt is szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni
addig, amíg ön él. Ezzel a fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt találni
sehol; és ennek én örülök, szívemből örülök.”
Tímár tisztában van vele, hogy most kellene elűznie Athelie-t a házától, ez lenne a helyes magatartás, de nincs
hozzá ereje. Kétségbeesve menekül el a saját házából az éjszaka közepén sűrű hóesésben.
3. fejezet: Tavaszvirány
Tímár zuhogó hóban, komor gondolatok között utazik Baja felé. Arra jut, hogy Athelie-nek igaza volt.
„Nemcsak a férj szerencsétlen, hanem az asszony is. Csakhogy a férj kétszeresen az, mert ő szerezte azt a
balsorsot mindkettőjüknek.”
Amikor Tímár megtartotta magának Timéa örökségét, azért tette, hogy később megnyerje vele magának a lányt.
Ez meg is történt, de most bűnhődik érte, hiszen a lány nem szereti.
Tímárnak Baján is volt üzleti állomása, ahova leveleket is kapott. Kettőnek – az egyik Bécsből, a másik
Isztambulból érkezett – igen megörül, még a hangulata is jobbra fordul. Az olvasó egyenlőre nem tudja meg,
hogy mi van a két levélbe. Az viszont biztos, hogy jó hatással vannak Tímárra, mert jó kedvűen utazik tovább
Levetincére, ahol ellenőrzi dunai hajóit.
Tímár ezután beül egy kis csónakba és egyheti élelemmel átevez a Senki szigetére. „Mintha kicserélték volna
lelkét, mikor e sziget pázsitos útjára lépett! Méla nyugalom van itt, andalító egyedüllét.”
A senki szigetének lakói éppen rózsavizet készítenek, minden tele van rózsaszirmokkal. Tímár elé Noémi
szalad.
„Azóta milyen szépen megnőtt, kifejlett, átalakult. Arcán egészséges pír ragyog át, szemei mélyében szelíd
oltártűz lobog. Viselete nem pongyola többé, de otthonosan csinos; aranyszínű gazdag hajzatába egy fejlő
rózsabimbó tűzve.”
Tímár három éve nem járt már a szigeten, azóta sokat fejlődött a lakók szorgalmának köszönhetően. Tímár
nagyon élvezi a nyugalmat, a békét, az idillikus környezetet. Körbejárják Noémivel a szigetet, Tímár egy
levelibékát fog Noéminek, aki nehezen barátkozik össze az állatkával, hiszen nagyon fél tőle.
Este a beszélgetés Krisztyán Tódorra terelődik, Teréza mama elmondja, hogy a férfi minden évben átjön a
szigetre és mivel tudja, hogy pénz nincs a szigeten, ezért mézet, gyümölcsöt követel Teréza mamától, aki ad
neki, csakhogy elmenjen.
4. fejezet: A pók a rózsák között
Tímár másnap segít a két nőnek rózsaolajat sajtolni. Továbbra is sokkal nyugodtabban érzi magát a mindentől
elzárt kis szigeten, mint minden gazdasággal ellátott „másik” életében.
A nap folyamán megjelenik Krisztyán Tódor is, mint kiderül megint nem a jó szándék hozta. Elmondja, hogy ő
most egy trieszti hajókészítő gyárnál dolgozik, ahol az a dolga, hogy a hajók építéséhez szükséges fát
beszerezze.
Azért jött, hogy Teréza mama adja el neki a dió- és gyümölcsfáit, amiket aztán Tódor kivágatna és elszállítatna.
Teréza mama természetesen nem hajlandó megválni szeretett fáitól.
Erre Tódor megfenyegeti, hogy feljelenti őket, amiért csak bitorolják a szigetet. Ekkor lép közbe Tímár és
előhúzza azt a két levelet, aminek úgy megörült, amikor Baján járt.
Tímár ugyanis hiába nem járt már három éve a szigeten, az itt lakókról nem felejtkezett el. Pénze és kapcsolatai
segítségével Bécsben és Isztambulban is kijárta, hogy adják neki 90 évre bérbe a szigetet. Ezt el is érte, és a
bérletet átíratta a két nő nevére. Ez van abban a két levélben.
Krisztyán Tódor tehát elvesztette az ütőkártyáját, már nem tudja mivel zsarolni Noémiéket. Kénytelen hát
elkotródni a szigetről, de tekintetén látszik, hogy bosszút forral Tímár ellen.
Teréza mama és Noémi természetesen nagyon hálás Tímárnak, sőt, az olvasó azt is megtudja, amit már régóta
sejtett:
„- Az, hogy én őt szeretem! – kiálta föl Noémi egész kitörő szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és
átfonta nyakát karjaival.”
5. fejezet: A világon kívül
„…Mihály először hallotta életében azt a szót, hogy őt szereti valaki.” Önmagáért szereti. Teljesen új világ nyílt
meg Tímár előtt, sőt, mint Teréza mama elmondásából kiderül, Noémi sűrűn emlegette Tímárt.
„- Óh! Ha tudná ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni
s órákig elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hallotta volna álmában nevének suttogva
kiejtését!”
Tímárt teljesen elbűvöli a lehetőség, hogy végre talált valakit, aki önzetlenül szereti őt, akinek az arany
emberből elég csak az ember, nem kell az arany.
Hamarosan azonban megszólal a lelkiismerete is. Teréza mama és Noémi nem tudják, hogy ő nős ember, pláne,
hogy annak az embernek a házában lakik, aki annak idején őket koldusbotra juttatta. Tímár lelkiismerete megint
azt mondja, hogy „Tolvaj vagy”, csak most nem kincseket lop, hanem szerelmet.
Elhatározza hát, hogy elmegy a szigetről és soha nem tér vissza. Teréza mama és Noémi kicsit meglepődik,
hogy máris mennie kell, de nyugodtan fogadják bejelentését, hiszen ők úgy tudják, hogy még mindig hajóbiztos,
aki csak annyi időre jött hozzájuk, míg hajóját a túlparton megtöltik.
6. fejezet: Tropicus Capricorni
Tímár átevez a Dunán, majd gyalog igyekszik megtenni a hosszú utat, amíg lakott területre ér. Közben
folyamatosan a lelkiismeretével küzd, lelkében két ellentétes hang vitatkozik egymással:
 Az egyik azt mondja, hogy soha többé nem szabad visszatérnie a Senki szigetére, Noémihez. Már így is
egy hazugságra építette az életét, nem szabad még egyet elkövetnie.
 A másik hang szerint miért lenne baj, ha a szigetet választaná és Noémi szerelmét. Végre talált valakit,
aki önmagáért szereti, miért ne élhetne ezzel a lehetőséggel.
Ilyen ellentétes gondolatok dúlnak benne, amikor váratlanul két lövés hangzik a közelében, és egy golyó átfúrja
a kalapját. Nyilvánvaló, hogy valaki a közeli kunyhóból rálőtt. Tímár haragosan, puskával a kezében ront be a
kunyhóban, ahol Krisztyán Tódorra talál, ő volt a merénylő.
Tímár azonban nem úgy reagál, ahogy várnánk tőle, nem vesz elégtételt Tódoron.
„- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni. Nem sikerült. Fordulj vissza. Te nem
születtél rossz embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép
tehetségeid vannak, amiket rosszul használsz. Csavargó, országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az
lehetetlen! Kezdj másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami olyan állomást, ahol tehetségeid által
becsületesen megélhess? Nekem sok összeköttetésem van, tehetem azt. Kezet reá!”
Tódor elcsodálkozik ezen a hozzáálláson, eddig még soha, senki sem kezelte emberként, egész életében rá volt
kényszerítve arra, hogy lopjon, csaljon, hazudjon. Most úgy tűnik, hogy valóban meg akar javulni, fordítani akar
az életén és megragadja azt a lehetőséget, amit Tímár kínál neki.
Tímár azt találja ki, hogy Tódort új vállalkozása ügynöké teszi. Ugyanis éppen azon dolgozik, hogy a liszté őrölt
magyar gabonát tengerjáró hajókon Brazíliába vitesse és az ottani piacon adja el. Az ehhez kapcsolódó feladatok
ellátását ajánlja Tódornak, aki persze megörül a lehetőségnek és boldogan fogadja el, sőt azt kéri Tímártól, hogy
„Atyám”-nak szólíthassa.
Hamarosan levelet is kap Tódortól, melyben az tudatja, hogy az áruval együtt hajóra szállt Brazília felé és még
egyszer megköszöni Tímár segítségét.
Tímárnak azonban ismét megszólal a lelkiismerete:
„Gyilkos vagy! Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál, hanem hogy egy embertől
megszabadultál!„
Vagyis Tímár azzal vádolja magát, hogy nem azért segített Tódornak, hogy az jó útja tudjon térni, nem a
felebaráti szeretet vezérelte, hanem az, hogy Tódort minél messzebb tudja magától és Noémitől.
Tímár közben egy levelet is kap feleségétől, Timéától:
„Kedves uram!
Ön íróasztala fiókjában feledte a kulcsot. Nehogy nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!
Timéa”
Tímár megretten, amikor elolvassa a levelet. Ugyanis az íróasztalában tartotta azokat a kincseket, amiket Ali
Csorbadzsi hagyatékából maradtak és túlságosan jellegzetesek voltak ahhoz, hogy el tudja adni őket. Ha Timéa
kutatott az íróasztalában, akkor megtalálta és felismerte ezeket az ékszereket és most már mindent tud Tímárról.
Tudja, hogy apja kincsei hozzá kerültek, hogy azok segítségével lett milliomos. Ha Timéa átnézte az asztalt,
akkor Tímár lebukott. Ezt persze Tímár nem tudhatja biztosan, de a bizonytalanság még rosszabb.
Tímár úgy dönt, hogy minden mindegy alapon visszaküldi a kulcsot feleségének egy levél kíséretében, amiben
megkéri Timéát, hogy a távollétében intézze ügyeit, ő pedig – kerül, amibe kerül – visszatér a Senki szigetére.
Figyeljük meg, hogy rövid időn belül hogyan fordult meg Tímár gondolkodása. Nem sokkal azelőtt még szilárd
elhatározása volt, hogy soha nem tér vissza Noémihez, most pedig, amikor másik életének lelepleződése
fenyeget, mégis a Senki szigetét választja.
7. fejezet: Az édes otthon
Tímár kalandos körülmények között tér vissza az áradó Dunán keresztül a szigetre, ahol persze nagy örömmel
fogadják. Csónakját elviszi a zajló Duna, így akkor sem tudna hazatérni, ha akarna, majd csak hónapok múlva,
amikor kereskedők érkeznek a szigetre.
Tímár ezt nem bánja, boldog a szigeten, keményen dolgozik, részt vesz Noémi és Teréza mama mindennapi
munkájába és közben élvezi, hogy szerelmes lehet és szeretik. De nyughatatlan természete hamarosan
megszólal. Mi lehet vajon otthon, Komáromban, mi lett a vége a Brazíliába induló üzletének?
„Két helyen élt a lelke, kétfelé volt szakítva: ott vagyona, becsülete, világi állása, itt szerelme tartóztatta le.”
Tímár tehát végül nem bír kíváncsiságával és úgy dönt, visszatér Komáromi életéhez.
8. fejezet: A családi ékszer
Tímár tehát ismét átkel a Dunán és Levetinci birtokára megy. Út közben azon gondolkozik, hogy milyen
történetet találjon ki, ami hihetővé teszi felesége és ismerősei számára a távol töltött hosszú időt. Tímár ugyanis
öt hónapot töltött a szigeten.
Amikor megérkezi Levetinci kastélyába, meglepődve találja ott feleségét, Timéát. Az asszony elmondja neki,
hogy amikor férje levelét az íróasztal kulccsal megkapta, amiben Tímár feleségére bízta ügyei intézést, akkor
rögtön leutazott Levetincére és kézbe vette az ügyeket.
Tímár teljesen elámul, hiszen tudja, hogy Timéa korábban nem értett az üzlethez, a tárgyaláshoz, a
könyveléshez. Az asszony azonban öt hónap alatt beletanult ezekbe, sőt, két idegen nyelvet is megtanult, hogy a
külföldi szerződéseket is intézni tudja. Tímár brazíliai ötlete fényesen bevált, hatalmasat kaszált a búzán, most
mindenki őt akarja utánozni.
Timéa pedig nemhogy csak példásan intézte férje hátrahagyott üzleteit, de volt mersze újabbakba vágni,
kockáztatni és még többet nyerni.
Tímárt azonban furdalja az íróasztal és a kulcs ügye, továbbra sem tudja, hogy vajon Timéa mindent tud-e róla,
vagy sem. Ezért újabb hazugságot talál ki.
Amikor hazatérnek komáromi házukba, Tímár előveszi az íróasztalból Ali Csorbadzsi maradék kincseit. Az
ékszerek között van egy medál, amiben egy kép van, mely nagyon hasonlít Timéához, valószínűleg az anyját
ábrázolja.
Tímár átadja Timéának a medált azzal, hogy az elmúlt hónapokban Törökországban járt, ahol egy kereskedőnél
találta ezt a medált, és mivel a benne lévő kép nagyon hasonlít Timéához, gondolta megveszi neki.
Timéa nagyon megörül az ékszernek, mert valóban az édesanyját ábrázolja. Ebből kiderül Tímár számára, hogy
felesége nem kutatott az asztalában, nem is talált semmit, Tímár titka tehát biztonságban van. Más kérdés, hogy
Tímár ezzel csak még mélyebbre került, hiszen ismét hazudott feleségének.

Negyedik rész – Noémi

1. fejezet: Egy új vendég
Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben
sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.
„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-
rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”
Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a
társadalmi ranglétrán.
Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként
viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó
férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy
Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.
„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt
megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé
tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy
vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”
Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed,
mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el
akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.
Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.
„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”
Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól,
hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.
Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és
faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.
Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a
szigetre költözik.
Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet
Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.
2. fejezet: A faragóember
Mikor Tímár hazaér Komáromba azt látja, hogy Timéa sokat gyengélkedik. Orvosokat hív, akik azt javasolják,
hogy Timéa töltse a telet Meránban, egy üdülőhelyen.
„Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val együtt odáig. Az enyhe, szélmentes völgykebelben egy olyan lakházat
keresett ki Timéa számára, amelynek kertjében egy csinos svájci modorú mulatólak volt. Tudta, hogy az
ilyenekben Timéának öröme telik.”
Tímár a téli hónapokban gyakran meglátogatja Timéáékat egy öregember kíséretében, akiről senki sem tudja,
hogy kicsoda. Kiderül, hogy Tímár egy újabb nagy hazugságra készül.
Amikor ugyanis visszatér Komáromba, kiderül, hogy az öregember egy székely fafaragó mester, aki azért ment
mindig Tímárral, hogy felmérje a merániai kis faházat, ami Timéának annyira tetszett. Ennek célja pedig az,
hogy amíg Timéa üdül, addig Tímár elkészítessen egy ugyanolyan kis faházat komáromi házuk kertjében, hogy
meglepje vele Timéát. Azért, hogy a meglepetés titokban maradjon, saját maga áll be a mester mellé fűrészelni,
fúrni, faragni, gyalulni.
Legalábbis ez a látszat. Valójában azonban Tímár azért akarja kitanulni az ács- és asztalos mesterséget, hogy be
tudja fejezni a faházat a Senki szigetén. Tímár ismét csal, hazudik hát, egyre mélyebbre süllyed a maga
teremtette mocsárban.
Ahogy elkészül a komáromi faház és kitavaszodik, Tímár Bécsbe utazik, ahol összevásárol egy egész
faragóműhelyt és elszállítatja a Duna partra. Most viszont azt a problémát kell megoldania, hogy hogyan
szállítassa át a Senki szigetére úgy a rengeteg ládát, hogy ne derüljön ki, hogy ki is ő valójában. Végül azt
mondja a halászoknak, hogy a szerb szabadságharcosoknak szállít a ládákban fegyvert, mire a halászok lelkesen
és kérdés nélkül segítenek neki. Tímár ismét hazudott.
„Megcsalt ő minden embert, akivel csak egy szót váltott, hogy maga körül homályt borítson.”
Tímár tehát ismét a Senki szigetén van, Teréza mamával, Noémivel és a kis Dódival.
3. fejezet: Noémi
„Timár legboldogabb napjait tölté kettős életének. Semmi sem zavarta boldogsága teljességét, csak az az egy,
hogy még egy másik élete is van, amibe mindig vissza kell térnie.”
Itt ismét előtérbe kerül Tímár gyengesége, és harca saját lelkiismeretével. Megtehetné ugyanis, hogy választ két
élete közül. Választhatná Noémit és a Senki szigetét, ahol igazán boldog és felhőtlen életet élhetne. Tímár
azonban gyenge, nem tud lemondani a komáromi gazdagságról, rangról, társadalmi elismertségről. Azzal
azonban tisztában van, hogy kettős életét már nem sokáig folytathatja.
Közben azonban boldog heteket, hónapokat él át a szigeten, lelkesen építi a faházat, amelyhez tudását az elmúlt
fél évben szerezte meg Komáromban.
Egészen addig tart ez az állapot, míg egy napon rosszul nem érzi magát.
„- Valami bajom van! – monda Noéminak. – A fejem olyan nehéz, a lábaim alig bírnak; minden tagomban
valami fájást érzek. Le kell feküdnöm.”
Tímár ágynak esik, kiderül, hogy elkapta a hagymázat (tífuszt). Állapota súlyos, lázas, folyamatosan félrebeszél,
önkívületi állapotában hangosan beszél, keveri kettős életének helyszíneit, képzeletben hol Komáromban jár úri
palotákban, hol a Senki szigetén. Noémi kétségbeesetten és lelkiismeretesen ápolja. Teréza mama tapasztalatból
tudja, hogy a 13. nap a legkritikusabb, ha azt Tímár túléli, akkor valószínűleg már felépül.
A 14. nap reggelére Tímár már jobban van, a közvetlen életveszély elmúlt, de még nagyon gyenge, sokáig nem
kelhet még fel. És ekkor következik be a tragédia, most a kis Dódi betegszik meg, torokgyíkot kapott.
Noémi kétségbeejtő helyzetbe kerül, hiszen Tímárnak nem meri megmondani, hogy a kisfiú beteg, nehogy
rosszabbodjon az állapota. Tímár viszont mindig látni akarja Dódit, mindig róla érdeklődik. Noéminak úgy kell
ápolni a két szeretett lényt, hogy ne tudják egymásról, betegek.
Tímár végül felépül, a kis Dódi azonban belehal betegségébe. Tímárt természetesen mélyen lesújtja a halálhír,
letargiába süllyed, depressziós lesz.
4. fejezet: Melankólia
Tímáron végtelen szomorúság lesz úrrá, amiből képtelen kitörni, hiába tesz meg mindent Noémi, hogy
megvigasztalja. Egész nap csak kószál a szigeten, semmihez sincs kedve, a kis faház építését is félbehagyta,
vagy egész nap a fehér rózsabokor előtt ül, amit Dódi sírjára ültettek.
Noémi végül belátja, hogy nem tud segíteni szerelmének és azt javasolja neki, hogy menjen el egy időre a
szigetről, vissza a nagyvilágba, hátha az segít rajta.
Ne feledjük, Noémi semmit sem tud Tímár másik életéről, soha nem kérdezi tőle, hogy hol van, amikor nem vele
van!
Tímár tehát hazatér Komáromba, de továbbra sem találja helyét. Timéa aggódik érte, hiszen Tímáron látszik,
hogy bárhol is járt, nagy betegségen esett át. Tímárt nem érdekli az üzlete, nem foglalkozik levelezésével,
semmi sem érdekli.
Egy alkalommal, amikor éjszaka félrebeszél és felébred, megdöbbenve látja, hogy Timéa az ágya előtt fekszik.
„- Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.”
Tímár tudja, hogy nem a szerelem mondatja ezt Timéával, hanem a hűség, ismét elkezdi önmagát ostorozni.
„Ez a szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett; özvegye egy élő férjnek! Soha semmi öröme nem volt, mely
férjével közös lett volna”
Tímár újra kettős életén kezd el gondolkozni. Legnagyobb problémája, hogy két különleges nő van körülötte.
Ha az egyik valami megvetendő, esendő személy lenne, akkor könnyebb tudná a másikat választani, de minkét
asszony – másként ugyan – de kivételes Tímár számára.
Végül Timéa nem bírja tovább és orvosokat hívat Tímár számára, akik azt tanácsolják, hogy Tímár menjen
üdülni valahova, mondjuk a Balaton mellé. Tímár – minden mindegy alapon – beleegyezik és leköltözik a
Balaton melletti villájába. Azonban az egyedüllét és az őszi, kopár Balaton körüli táj, csak tovább ront kedélyén.
Testileg megerősödik a sok sétától, úszástól, de a lelke nem akar gyógyulni.
Folyamatosan marcangolja önmagát, hol rontotta el az életét, miért nem tud választani a két nő között, mit
kellett volna másképp csinálnia.
Tél elejére Tímár eljut a – szerinte – egyetlen logikus megoldáshoz: öngyilkosságot fog elkövetni. Hazatér
Komáromba, ahol megírja végrendeletét: mindenét Timéára és a szegényekre hagyja. Ezután azt mondja otthon,
hogy Egyiptomba utazik, valójában a Senki szigetére tart, ott akar meghalni, ha lehet Noémival együtt.
Miután otthon mindent elintézett újra elutazik a Senki- szigetére, nem is sejti, hogy mekkora meglepetés várja
ott. Ugyanis a szigeten egy újabb kisfiút talál:
„- Hm, hm! Hát a régi történet. Egy szegény csempésznő ismét meghalt, a gyermeke árván maradt, s mi
magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?”
Tímárral újra nagyot fordul a világ, depresszióját, szomorúságát mintha elfújták volna, azonnal felkapja a
fejszét, és megy, hogy befejezze a félbe hagyott kis házat.
5. fejezet: Teréza
Tímár ismét boldog napokat tölt a szigeten. Közben azonban sok idő telt el – 8 év – mióta Tímár hajóbiztosként
először a Senki szigetére lépett. Tímár most 42 éves, Noémi 22, Timéa 21, Athelie 25, Teréza mama 45, a kis
Dódi (a második gyereket is Dódnak keresztelik) 5 éves.
Az évek egyfajta ritmust vesznek fel, Tímár egy fél évet Noéminél tölt a Senki szigetén, fél évet pedig
Komáromban Timéánál. Ha rajta múlna nem is változtatna ezen, hiszen valójában nem tud elszakadni egyik
életétől sem. Ekkor azonban váratlan fordulat következik be, Teréza mama egy napon elájul.
Elárulja Tímárnak, hogy már fiatal kora óta szívbeteg, és érzi, hogy ebben az évben meg fog halni. Noéminak
először nem árulják el anyja betegségét, a meleg időre fogják Teréza ájulásait.
Teréza egyik rosszul léténél éppen ott van egy öregasszony is, aki csere-berélni jött a szigetre, az mondja, hogy
jó lenne papot hívni Terézához, hogy meg tudjon gyónni. Bár nem mondanak neki semmit az asszony mégis
elküld hozzájuk egy papot.
Szerencsére Tímár előbb látja meg azt érkező papot, mint az őt, így sikerül elbújnia előle a belső szobába. A pap
ugyanis nem más, mint Sándorovics Cyril.
Emlékezzünk rá, ő az, aki az 1. részben nem akarja eltemetni a falujában Ali Csorbadzsi holttestét, és az is ő,
akinek Tímár magas rangú kitűntetést szerez a gabonájáért cserébe, illetve aki nem volt hajlandó Teréza mama
férjét eltemetni, mivel az öngyilkos lett
Természetesen nem lenne jó, ha találkozna Tímárral, hiszen akkor Tímár azonnal lebukik, kiderül kettős élete.
A pap megvádolja Teréza mamát, hogy istentől elrugaszkodott életet él, hiszen évek óta nem járt templomban,
nem imádkozik, nem gyón és Noémi sincs megkeresztelve. Sándorovics közli, hogy arról is tud, hogy a szigetre
jár egy férfi, és követeli, hogy Teréza mama mutassa be neki őt. Teréza mama – bár semmit sem tud Tímár
kettős életéről – valamiért érzi, hogy Tímárt meg kell védenie Sándorovicstól, ezért cselhez folyamodik.
„- Uram! – szólt kérlelő hangon az espereshez. – Hallgass meg még egy szót, hogy meg¬győzzelek, mennyire
erős az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok pogány; nézzed: e gyapotszőnyeg, mellyel takarózom, Brussából
való. Most hozta azt egy átutazó palikár, s nekem ajándékozta. Lásd, énnekem olyan nagy a hitem az Istenben,
hogy éjente ezzel a szőnyeggel takarózom; pedig tudva van, hogy Brussában négy hét óta dühöng a keleti
dögvész. Vajon közületek van-e valakinek ilyen erős hite?”
De erre persze Sándorovics és a vele lévő két embere is úgy menekült a szigetről, ahogyan csak bírt. Teréza
mama tehát tulajdonképpen megmentette Tímárt.
Teréza mama egy októberi napon hal meg, szerettei egy mezőn temetik el. Most kerül csak igazán választás elé
Tímár. Hiszen Teréza mama halálával Noémi és Dódi egyedül maradtak, neki viszont vissza kellene térnie
Komáromba a másik életéhez. Mihez fog kezdeni a két gyenge teremtés egyedül egész télen. Tímárnak döntenie
kell, hogy melyik életét választja.
„Timár azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral őelőtte is be van zárva a világ. Neki is készülni kell az
útra. Vagy „ide”, vagy „oda”!”