A társadalom struktúrája, működése

A társadalmi szerkezeten a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat

értjük. A társadalmi pozíciókat egyes emberek, illetve csoportok foglalják el, tehát a
szerkezet konkrétabban a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti
viszonyokat jelenti. Ilyen különböző pozíciók például a vállalatvezetők és a szakképzetlen
munkások pozíciói. A közöttük lévő viszony azt jelenti, hogy egyebek között a vállalatvezető
utasításokat adhat a munkásoknak, és a vállalatvezetőknek jóval magasabb a jövedelme, mint
a munkásoknak.
Az amerikai szociológiában ezt némelykor úgy fogalmazzák meg, hogy a társadalmi
szerkezeten belül státusok vannak, a státusok betöltői meghatározott szerepek szerint
viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő az őket betöltők
számára. A bérmunkás például követni tartozik a vezetők utasításait. Ezek a meghatározott
viszonyok alkotják a társadalmi szerkezetet.
A társadalmi szerkezet elmélete többnyire néhány kategóriába foglalja össze a különböző
pozíciókat (például gazdasági vezető, munkás, paraszt). Ezek a kategóriák különböznek
egymástól a vagyoni állapot (tőketulajdon), a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, a
szűkös javakhoz való hozzájutás módja és mértéke (bér, önálló jövedelmek, tőkejövedelem
stb.) tekintetében. Ezért e kategóriák között enyhébb vagy élesebb érdekellentétek állnak
fenn.

Társadalmi struktúra vizsgálata:

1. önbesorolás módszere
2. népszámlálási adatok felhasználásával vizsgálják a társadalom szerkezetét.
3. kérdőíves vizsgálatok: rákérdeznek az egyén társadalmi helyzetére,
életkörülményeire, életmódjára, jövedelmi helyzetére.
4. presztízs vizsgálat: a megkérdezetteknek 20-25 foglalkozást sorba kell állítani
(presztízspont) vagy egy adott foglalkozást 3-5 skálán kell elhelyezni.
5. társadalmi-gazdasági státusz meghatározása (SES): bonyolult matematikai
műveleteket, számításokat végeznek.

Társadalmi tagozódás: a társdalom valamilyen hierarchia mentén szerveződnek.

Társadalmi kategóriák tagozódás szerint:

- rétegekbe helyezik a társadalom tagjait az egyenlőtlenségek mentén

- státuszcsoportok
- osztályok
-
Rétegződési modellek: empirikus vizsgálatok alapján készítik.

Társadalmi rétegződés
A társadalmi rétegződés a különböző ismérvek – mint a foglalkozás, beosztás, munkahely,
iskolai végzettség, lakóhely – alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének
eltérése, hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban.
A rétegződés vizsgálatában megkülönböztetett kategóriák lehetnek az osztályok, a rétegek
vagy más kisebb társadalmi csoportok. A rétegződésvizsgálatban általában több ilyen
csoportot különböztetnek meg, mint a szerkezetvizsgálatban. Ezek azonban minden esetben
hierarchikusan rendeződnek el, pontosabban ekkor mindig azt vizsgáljuk, melyik van
kedvezőbb és melyik kedvezőtlenebb helyzetben. Ezért a rétegződés erősen empirikus
fogalom.
A társadalmi szerkezet és a rétegződés vizsgálata azonban nem különül el egymástól élesen a
szociológiában. Egyrészt a különböző társadalmi pozíciók közötti viszonyok, a közöttük
meglévő egyenlőtlenség empirikus rétegződési vizsgálatokkal deríthető fel, a társadalmi
szerkezet alapvető jellemzői a társadalmi rétegződésben tükröződnek. Másrészt a rétegződés
empirikus vizsgálatában lehetőleg olyan kategóriákat – osztályokat, rétegeket stb. –
próbálnak felhasználni, amelyek a társadalmi szerkezet elméletei szerint egymástól eltérő
pozícióban vannak.

Társadalmi osztály, réteg, státuscsoport, elit

Társadalmi osztálynak nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált
társadalmi kategóriákat. A termelőeszközökhöz való viszony alapján az eredeti marxi
értelmezés szerint három osztályt lehet megkülönböztetni: a termelőeszközöket nem
birtokoló munkásokat, a csak saját maguk foglalkoztatásához elegendő termelőeszközzel
rendelkező kispolgárokat vagy önállókat (kisiparosokat, kiskereskedőket, önálló parasztokat)
és azokat a tőkéseket, nagybirtokosokat, akik annyi termelőeszközt birtokolnak, hogy azokkal
bérmunkásokat foglalkoztatnak. Az osztályfogalmat az újabb szakirodalomban néhány szerző
kiterjeszti egyrészt olyan módon, hogy a munkahelyi viszonyok alapján megkülönböztethető
kategóriákat (például vállalati vezetőket, felsőszintű szakembereket és munkásokat) is
osztályoknak nevezi, másrészt olyan módon, hogy nemcsak a termelőeszközök tulajdonosait,
hanem az azok fölött rendelkezőket (vállalati vezetőket) is különálló, az egyszerű
alkalmazottaktól megkülönböztetendő osztályként kezeli.
Társadalmi rétegnek nevezzük a foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, a jövedelem
nagysága stb. alapján definiált társadalmi kategóriákat. A magyar szociológiában a
foglalkozás jellege (például értelmiségi, szakmunkás) alapján megkülönböztetett kategóriákat
szoktuk rétegeknek nevezni. Egyes szerzők szerint a társadalmi réteg olyan gyűjtőfogalom,
amelynek egyik speciálisabb fogalma az osztály, amely a termelőeszközökhöz való viszony
alapján megkülönböztetett réteg.
2. KOLOSI TAMÁS: státuszcsoportok szerinti rendezés (7 dimenzió alapján 12
státuszcsoport):

Dimenizók:

1. jövedelem 4. életmód, életkörülmények 7. kultúra

2. iskolai végzettség 5. fogyasztás

3. lakóhely-lakókörnyezet 6. érdekérvényesítés

Minden dimenzióban kapott egy pontszámot az illető, s ez alapján egy indexet. Ezek az
ember társadalmi helyzetét határozzák meg.

Hierarchiája: elit a legmagasabb, legalul a depriváltak (lehetőségeiktől megfosztott) állnak.

1. elit: mindenben a legkedvezőbb a helyzetük, kulturális javakból a legjobban

részesülnek. Életkörülményeik a legkedvezőbbek, kedvező munkamegosztási helyzet,
magas műveltségi index, érdekérvényesítés, jó lakókörülmények, magas fogyasztás,
politikai befolyás.
2. városias felső réteg: lakáshelyzete lényegesen rosszabb, de más dimenziókban
megközelíti az elitet.
3. falusias felső réteg: a lakóhely környezete tekintetében lényegesen elmarad az elittől.
4. fogyasztói magatartású középréteg: anyagi és érdekérvényesítési helyzete átlag
alatti, fogyasztása eléri az elit szintjét.
5. városias jómódú munkások: anyagi és lakáshelyzete, lakóhelyi környezete kedvező,
fogyasztási és művelődési mutatók terén lényegesen lemarad az előző csoportoktól.
6. rossz anyagi helyzetű középcsoport: anyagi színvonal és fogyasztás tekintetében
elmarad az átlagtól.
7. falusias középcsoport: lakásviszonyok és lakáskörnyezet terén az átlagosnál
hátrányosabb helyzetben van.
8. az érdekérvényesítő alsócsoport: minden más tekintetben viszonylag hátrányos
helyzetben van, de kedvezően ítélte meg helyzetét. (pl. ki tudná védeni az esetleges
munkahelyi hátrányokat.
9. jó anyagi helyzetű falusias alsó csoport: nagyrészt községben lakó családok, igen
nagy többletmunkájuknak köszönhetően (háztáji és kisegítő gazdálkodás) viszonylag
magas jövedelmet érnek el🡪 anyagi helyzetüket javítani tudták. Más tekintetben
átlagnál jóval rosszabb helyzetük van, nagy munkabefektetés meggátolja, hogy anyagi
eredményét több pihenést biztosító, kulturáltabb életmód alakítására használja fel.
10. városias alsó csoport: lakókörnyezet viszonylag kedvező, más vonatkozásban
lényegesen átlag alatti körülmények között él.
11. enyhén deprivált helyzetű családok: lakókörnyezetük igen kedvezőtlen, fogyasztási
színvonaluk jobb, mivel saját szükségleteiket kielégítő mezőgazdasági kistermelésből
átlag körüli fogyasztást engedhetnek meg maguknak.
12. deprivált helyzetű családok: minden tekintetben lényegesen leszakadtak a többi
csoporttól 🡪 hátrányok halmozódnak pl. alacsony műveltség, rossz anyagi és
lakáshelyzet, az érdekek érvényesítésétre való képtelenség. A lehetőségektől javaktól
megfosztottak.

Deviáns viselkedés

A társadalom által általánosan elismert viselkedéstől vagy legalábbis a statisztikai

átlag magatartásban megjelenő szabálytól való eltérést jelenti. A szabálytól való
eltérés akkor deviancia, ha az eltérést kifejező magatartás számszerűen is bizonyos
arányon alul marad. A devianciához két elem szükséges: az eltérő magatartás és a
társadalomnak, vagy egy részének a negatív reagálása. A deviáns magatartás nem
mindig erkölcsi elítélésen alapszik, pl mentális betegség. Az eltérő magatartások
 előremutató elemet is hordozhatnak és a társadalom úgy is változtathat megítélésén,
hogy a korábbi deviáns elemeket később átlagosnak, normálisnak tekinti.
Formái:
- Bűncselekmények elkövetése, bűnözés
- alkoholizmus,
- öngyilkosság
- mentális betegségek.