Fogyatékosság megközelítések és fogalmak:

 A fogyatékosság egy változó fogalom, még a kifejezések is különfélék (sérült, akadályozott,

egészségkárosodott, fogyatékos, megváltozott munkaképességű).

 Politikailag korrekt használat: fogyatékossággal élő személyek (people with disability).

 Minden szakterület a maga szemszögéből határozza meg (pedagógia-, pszichológia-, orvos-,

jogtudomány, foglalkoztatáspolitika).

 Hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos
egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes,hatékony és másokkal
egyenlő társadalmi szerepvállalását. (Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ
Egyezmény)

Fogalom fejlődése:

 etikai modell,

 medikális szemléletű modell, (EGYÉNI MODELL)

 szociális szemléletű modell, (TÁRSADALMI MODELL)

 Emberi jogi szemléletű modell

Etikai (erkölcsi) modell:

(Könczei)

 Keresztény szemléleten alapszik.

 Családi vagy egyéni bűn áll a háttérben.

 Pl. Szent László király: legfőbb büntetés: a csonkítás.

Medikális szemléletű modell,

I.

 a fogyatékosság oka az egyénben rejlő, orvosi értelemben vett károsodás.

 MI A BAJ VELEM? EGYÉNI MODELL (Oliver, 1990)

 A károsodás következtében nem tudja teljes értékűen végrehajtani a főbb

élettevékenységeket, így nem képes megfelelni a társadalmi élet kihívásainak.

 a fogyatékos személyek hiányos, másodrendű, legjobb esetben is könyörületre, segítségre

szoruló állampolgárok.

 örökös betegszerepbe kerültek, akik ebből fakadóan képtelenek a normális életvitelre:

 szabadság és felelősség nélküli állapotot tartósan legitimizálta részükre a társadalom

Medikális szemléletű modell,

EGYÉNI MODELL(Oliver, 1990) II.:

 Paternalista gondolkodás: gondoskodó, védelmező illetve korlátozó intézkedések

tárgyaként tekintettek rájuk: Kirekesztő gondolkodásmód.
 

 az állami cselekvés üzenete: GONDOSKODÁS, SZEGREGÁCIÓ

 a fogyatékos személyek szegregációja: speciális oktatási, foglalkoztatási, lakhatási

lehetőségeket vehettek igénybe, vagy éppen ezek igénybevételére kötelezték őket.

 A szakterületek és a szabályozások szerinti széttagoltság volt jellemző: egészségügy, az

oktatás, a foglalkozáspolitika, a jog (pl. gondnokság) külön foglalkozott velük.

Társadalmi modell I.:

 a fogyatékosság lényegi oka nem az egyénben keresendő, hanem a társadalomban.

 MI A BAJ A TÁRSADALOMMAL? (Shakespeare 2002)

 a „fogyatékos ember”-ből nem a „fogyatékos”-t, hanem az „ember”-t helyezi középpontba

 A fogyatékosság ekképpen nem más, mint egy, a társadalmakban általában méltatlanul,

sztereotíp módon háttérbe szorított kisebbségek között, aki nem élvezhet másokkal azonos
alapon cselekvési autonómiát, nem lehet alanya a többség által gyakorolt jogoknak.

Társadalmi modell II.:

 A fogyatékos emberek önmaguk kibontakoztatására, önrendelkezésre, öngondoskodásra

képes személyek, akiket megilletnek az ehhez szükséges és ebből fakadó jogok.

 Nem lehetnek gondoskodó intézkedések tárgyai, hanem jogok és lehetőségek alanyaiként

kell, hogy tekintsen rájuk a társadalom.

 Szegregáció helyett le kell tehát bontani azokat a viselkedésbeli és környezeti akadályokat,

amelyek a társadalom főáramába való integrációjuk elé gördülnek.

 Lehetővé kell tenni, hogy másokkal azonos alapon vehessék igénybe a lakhatási, oktatási,
foglalkoztatási, fogyasztási, politikai részvételi lehetőségeket.

Társadalmi modell III.:

 a fogyatékos személyek egységes társadalmi csoportként való kezelése

 a tudomány szintjén: kialakult a fogyatékosság tudománya (disability studies), amely a

különböző tudományterületeken a fogyatékos személyekkel kapcsolatos ismeretek
rendszerezésére, kutatására vállalkozik.

4. Emberi jogi modell:

Kulcsszavai:

 egyenlő bánásmód (minden ember egyenlő),

 Esélyegyenlőség (ahhoz, hogy az egyenlőség megvalósulhasson plussz jogokat kapnak)

 nemzeti és nemzetközi jogi eszközöket fogadnak el a fogyatékos személyek jogainak,

érdekeinek előmozdítása érdekében.

 a fogyatékos embereket továbbra is sok stigma és megkülönböztetés éri a társadalomban.

 Eszköze: a jog.
Egyéb megközelítések I.:

A fogyatékosság megítélése társadalom- vagy kultúrafüggő.

 Pl. az ősi kínai szokásra, hogy a leánygyermekek lábfejét születésük után hátrakötözték, mivel
a kínai szépségideál a zsugorított női lábfejet preferálta – valójában ezzel azonban súlyos
mozgásszervi károsodást okoztak nekik.

Fogyatékosság, mint az egyéni identitás része.

 Szubjektív megélésre helyezi a hangsúlyt. Tudunk-e azzal azonosulni vele? Nagyob kevéssé.

 a legtöbb fogyatékos személy vágya az asszimiláció, azaz a többségi társadalomba való teljes
beolvadás.

 nemiséggel, nemzetiséghez tartozással való azonosulás erős. Pl. női lét, mint hátrány

Egyéb megközelítések II.:

Fogyatékosság, mint társadalmi konstrukció.

 A fogyatékos emberek sokkal inkább a hasonlóságot látják magukban és ép

embertársaikban, míg a többségi társadalom tagjai épp fordítva: ők a különbségeket tartják
szembeötlőbbnek.

 A jogi definíciók által fogyatékosnak minősített személyek gyakran nem is érzik magukat
fogyatékosnak, különösen ha – egy kutatási tanulmány megfogalmazása szerint – „normális”
életet élnek, azaz munkájuk van, házasságban vagy párkapcsolatban élnek, de legalábbis a
másik nemmel érintkeznek, és egyéb társas kapcsolatokat tartanak fent, vallási-kulturális
tevékenységet folytatnak, szórakozni, kikapcsolódni járnak.

 A társadalom nyilvánítja őket fogyatékosnak.

Egyéb megközelítések III.:

A fogyatékosság, mint potenciálisan változó tulajdonság.

 A változás részben kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan.

 Az ember alapvető tapasztalata, hogy fizikai és pszichikai állapota folyamatos változásnak

van kitéve

 Fogyatékosságot okozó vagy befolyásoló egészségkárosodások bárkinél bekövetkezhetnek,

mégpedig többnyire előreláthatatlanul.

 A változás lehetősége azonban fordított irányban is fennáll: az egészségkárosodásban az idő

előrehaladtával az orvostudomány, a technika valamint a rehabilitáció eszközeivel javulás
állhat be, akár egyes megváltoztathatatlannak vélt károsodások esetén is.

 0-100% terjedő skálán helyezkedik el mindenki.

Fogyatékosság a szakágazatok szóhasználatában:

 Gyógypedagógia: akadályozottság.

 Orvosi diagnózis: retardáció, debilitás.

  Foglalkoztatáspolitika: megváltozott munkaképesség.

 Társadalombiztosítás: rokkantság.

 Egészségügy: egészségkárosodás.

 Szociálpolitika, jog: fogyatékossággal élő.

A fogyatékosság fogalma: statisztikai szempontból I.:

1. Népszámlálási felmérések

 A népszámlálási felmérések a válaszadó önkéntes, saját bevallásán alapulnak, és nem

szakértői véleményeken. Ugyanakkor a fogyatékos definíció és az abba besorolható típusok
folyamatosan változnak, formálódnak.

 2011-es népszámlálás definíciója szerint fogyatékosság az a maradandó állapot vagy

sajátosság, amikor a személy testi, értelmi, érzékszervi, mozgásszervi vagy kommunikációs
képességét számottevően vagy egyáltalán nem birtokolja, és ez jelentős mértékben gátolja
a társadalmi életben való részvételében, a megszokott, a hagyományosan elvárható
életvitel gyakorlásában. (Orvosi szemlélet)

 Lakosság 4,9%-a érintett.

A fogyatékosság fogalma: statisztikai szempontból II.:

2. EURÓPAI UNIÓS felmérések

 Eurostat ad hoc moduljának fogyatékosság definíciója azonban hazánkban a megváltozott

munkaképességet lefedő népességet érinti.

 A felmérés azokra a 15-64 év közötti személyekre terjed ki, akik tartósan, legalább 6 hónapja
fennálló egészségi problémájuk, betegségük, illetve egyéb (testi, érzékszervi, értelmi stb.)
korlátozottságuk miatt vannak hátrányos helyzetben a munkaerő-piacon, ugyanis
veleszületetten, balesetből, vagy betegségből kifolyólag nem képesek olyan módon, vagy
mértékben elvégezni a rájuk bízott feladatokat, mint a hozzájuk – korban, nemben,
képzettségben – hasonló személyek általában. (Orvosi szemlélet)

 a lakosság 13,6%-a számolt be érintettségről

Ombudsmani jelentés a fogalmakról:

 A jelenlegi foglalkoztatási rendszer a fogyatékossággal élők foglalkoztatását nem támogatja,

ugyanis a megváltozott munkaképességű személyű fogalomkör tág, és több homogén
csoportot foglal magában, úgymint az egészség-károsodottak és a fogyatékosággal élőkét.

 Az alapvető jogok biztosa szerint az egyes csoportokon belül is jelentős eltérések lehetnek az
egészségkárosodás, illetve a fogyatékosság mértékét illetően.

 Ebből az következik, hogy az egészségkárosodott és a fogyatékossággal élő személyek

életminősége, a környezetükhöz való alkalmazkodási képessége, foglalkoztathatóságuk
mértéke széles skálán mozog, így a munka világába való hosszú távon eredményes
beilleszkedésük csak egy sokkal differenciáltabb és célcsoport-specifikusabb módszertanon
alapuló foglalkoztatási és támogatási rendszerben biztosítható.

Fogyatékosság definiálása a minősítési eljárások szempontjából:

  Az, hogy kit tekintenek fogyatékosnak a tagországok által használt fogalmaktól, illetve
minősítési eljárásoktól függenek (MASCHKE, 2010).

 A fogyatékosság fogalmának definiálása a különböző jóléti juttatásokhoz, támogatásokhoz

való hozzáférés kapcsán történik. Így az érintettek az alapján nevezhetők fogyatékosnak,
hogy szakértői szervezetek annak nyilvánították-e őket, vagy sem. Ezáltal válnak a
szociálpolitika, vagy foglalkoztatáspolitika alanyává.

 a fejlettebb államok polgárai között magasabb arányban, míg a kevésbé fejlett országokban
alacsonyabb mértékben képviseltetik magukat fogyatékos személyek

Normalizáció, integráció, autonómia elve:

Zárt intézmények jellemzői:

• USA-ban 1966-ben B. Blatt és F. Kaplan riportfilmje „Karácsony a tisztítótűzben”:

• rejtett kamerás felvétel a súlyos fogyatékosokat ellátó intézmények embertelen

körülményeiről.

• USA elnöke: nemzet szégyenének nevezte, vizsgálatot indított.

Eredményeképpen: deinstitucionális programok megindulása

• Inhumánus, nagy létszámú bentlakásos intézmények felszámolása

• Közösségi lakhatási formák kialakítása (lakóotthonok, támogatott lakhatás)

• Önálló életvitel központok kialakítása

Vizsgálat eredményei:

• Túlzsúfoltak,

• Anyagi forráshiány

• Nincs elegendő személyzet, (ápolók, rehabilitációs szakértők, gyógypedagógusok stb.)

• Nincs fejlesztés (szakemberek hiánya)

• Településektől távol helyezkedtek el (szegregáció, izoláció)

• Nincsenek szabadidős programok

• Családi kapcsolatok hiánya (magányosság)

• Sok várakozás, fegyelmezés,korlát.

Wolfensberger (1971) jellemzése szerint::

• Az értelmi fogyatékos személyt betegnek tekintették.

• Az értelmi fogyatékos személyt szubhumánus személynek tekintették.

• Az értelmi fogyatékos személy, mint veszély forrása.

• Az értelmi fogyatékos személy, mint a sajnálkozás tárgya.

 • Az értelmi fogyatékos, mint jótékonysági akciók tárgya.

• Az értelmi fogyatékos, mint a szent ártatlanság megtestesítője.

• Az értelmi fogyatékos, mint gúny és derültség tárgya.

ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLY, MINT FEJLŐDŐ EGYÉNISÉG

Hospitalizációs ártalmak jellemzői, következményei:

• Goffman: totális intézmények hospitalizáló-stigmatizáló hatását tárta fel.

• Goffman szerint a minősítettek stigmát kapnak. Ennek következtében a környezet el is várja

tőlük, hogy a címkének megfelelően viselkedjenek.

Fogyatékosszerep (betegszerep)

• A beteg ember segítségre, gondozásra, ápolásra szorul

• A betegszerep hozzáértő gyógyító segítséget és a felek között kooperációt kívánja meg

Zárt intézmények hospitalizációs hatásai:

• A személyes kötődés biztonságának hiánya.

• Az én-fejlődés területén okoz súlyos következményeket. Éreznie kell mindenkinek, hogy ő

fontos valakinek. Ha ezt nem tapasztalja: tartós szorongás, depresszió vagy krónikus magára
hagyottság szindróma alakul ki.

• Tünetei: kontaktus elutasítása, bevizelés, agresszió, törzshimbálás,apátia, üres tekintet,

sztereotip viselkedésformák.

• Az intézményekben nehezíti a személyes kapcsolat kialakulását: munkaerő gyakori

cserélődése, individuális bánásmód hiánya.

Hospitalizációs ártalmak jellemzői, következményei:

ž A kortárs csoport stabilitásának hiánya. Más intézménybe történő áthelyezések, intézeti

élet átszervezése akadályozhatják.

ž Az életkorban, nemben, súlyosságban homogén csoportban nincs biztosítva a szociális

szereptanulás és mintakövetés. Heterogén összetételű csoport (nem, kor, értelmi képesség,
fogyatékosság típusa szerint) előnyei.

ž A személyesség, a saját tulajdon és az intim szféra hiánya. Személyiségzavarokhoz, az énkép

sérüléséhez vezet. Bármit elvesz. Nincsenek fényképek, emléktárgyak, stb.

Hospitalizációs ártalmak jellemzői, következményei:

ž Elszemélytelenítő bánásmód. Testi szükségleteik kielégítésekor sem lehetnek magukban

(közös WC, zuhanyzás, meztelenül sorbanállás). A személy eltárgyiasítása.

ž A testi kapcsolat biztonságot adó funkciójának hiánya. Ölbevevés, átkarolás, simogatás,

együttesség élményének megélése. Nincs kialakult testképe. Rácsimpaszkodás.

ž Túlzott kiszolgálás. Függő helyzet.

Normalizáció gyökerei:
 • Európában (skandináv országokban) II. világháború következményeként: emberi jogok magas
szintű garantálása, biztosítása és az esélyegyenlőség elősegítése

• Svédország: 1954-ban megindult az iskolai képzése az értelmi fogyatékos gyermekeknek.

• Zárt intézmények humanizációja + kislétszámú lakóotthonok, egyénre szabott rehabilitációs

szolgáltatások kialakítása.

• Hazánkban 1989-től léteznek lakóotthonok (elsősorban civil szervezeti fenntartásban).

Normalizáció fogalma:

Normalizáció atyja:

• (dán) Bank-Mikkelsen (fogalom és a filozófia megalkotója) (1969)

• (svéd) Bengt Nirje (módszertan kidolgozása).

• Az értelmi fogyatékossággal élő emberek olyan egzisztenciát érjenek el, mely lehetőség
szerint a normális/átlagos életfeltételekhez legközelebb áll.

• A normalizáció nyolc elve: Normális napi ritmus. Szabályosan tagolt napirend. Személyes
önállóságot lehetővé tévő képességek kialakítását segíti.

• Normális heti ritmus. Hétköznap – hétvége. Tanulás, munkavégzés, szórakozás, pihenés,

étkezés stb. Életszférák különválasztása.

• Normális éves ritmus. Mindennapok – ünnepnapok. Évszakok, hónapok váltakozása.

Nyaralás.

• Normális tapasztalatok az egyes életszakaszokról. Csecsemő-, gyermekkor, felnőttlét,

öregkor. (Érzelmi biztonság, leválás stb.)

A normalizáció nyolc elve:

• Normális tisztelet. Kívánságainak, vágyainak, reményeinek, döntéseinek tiszteletben tartása,

formálhassák az életüket és a közösségüket.

• Normális lehetőségek a heteroszexuális világba történő beilleszkedésre. Én-azonosság

kialakulása. Felvilágosítás. Párkapcsolatok.

• Átlagos életszínvonal. Anyagi támogatás kompenzatórikus jellege. Speciális

szolgáltatásokhoz való joguk. Társadalmi életben való aktív részvétel.

• Átlagos környezeti feltételek. Akadálymentesítés, megfelelő méretű, infrastruktúrájú

helységek, segédeszközök.

Valorizáció
(felértékelés):

• Wolfensberger továbbfejlesztve a normalizációs elvet szociológiai rendszerbe helyezi azt, és

kiterjeszti minden, a társadalomból kiszorult személyre (Thimm et.a. 1985).

• Munkáiban már nem a normalizációs elvről, hanem „valorizációról” beszél, ami

tulajdonképpen felértékelést jelent.

• Véleménye szerint a normalizációnak három területe létezik, úgymint az életkörülmények, a

társadalmi elfogadottság, valamint a szociális szolgáltatások normalizációja.
Valorizáció a gyakorlatban:

• Amíg az ellátó intézmények negatív megítélés alá esnek, addig az ott élő személyek szociális
megítélése sem lehet pozitív.

• Ezért ezeknek a szolgáltatásoknak a társadalmi felértékelése elengedhetetlen a fogyatékos

személyek integrációja szempontjából.

Integráció:

• A sérült ember társadalomba való beillesztését, valamint az épekkel közös fejlesztését

jelenti.

Formái

1. Lokális integráció

• Az integráció legalacsonyabb fokú megvalósulása. Jellemző, hogy közös épületben vannak a

fogyatékos és a nem fogyatékos gyerekek, de nincs közöttük kapcsolat. 

2. szociális integráció

• A foglalkozásokon, tanórán kívüli szociális kapcsolatok kialakítására bátorít ez a megközelítés.

Pl. fogyatékosokat helyeznek el a többségi iskolában és kortársaikkal egyesítik őket a tanórán
kívüli időben.

2 módja van:

• v Az együttnevelés csak időszakos és esetleges (kirándulás, rendezvény)

• v A csoportok találkozása folyamatos (szakkörök, klubok).

3. Funkcionális integráció

• Együtt fejlesztik az óvodai foglalkozáson és az iskolai tanórán a gyerekeket és egyben

biztosítják a speciális megsegítést is.

• Két alcsoportja:

• v Részleges: csak az idő egy részében vannak együtt a gyerekek, pl. készségtárgyaknál

• v Teljes: a teljes időt a többségi iskolában, óvodában töltik.

4. Fordított integráció

• A nem fogyatékos csoportok mennek a speciális intézménybe.

Az integráció intézményi feltételei:

• A pedagógus legyen elfogadó az adott fogyatékos személyekkel szemben, azaz egyenlő

bánásmód!

• Az intézmény alapító okiratában és nevelési-oktatási programjában szerepeljen az SNI-s

gyermekek nevelése.

• Az Orsz.os Szakértői és Rehab. Biz.-nak vizsgálatának véleményezése (kvótakérés>csoport

létszám csökkentése)

• Egy fogyatékossági típusból egy csoportba/osztályba csak egy gyermek integrálása

 • Személyi és tárgyi feltételek biztosítása

• Kapcsolattartás az illetékes szakemberekkel, szükség esetén a szegregált intézményekkel.

Inklúzió – befogadás :

• Célja: valamennyi gyereket a lakóhelyhez közeli intézménybe vegyék fel, amelyek felkészültek
a feladatra.

Az  integráció és az inklúzió közötti különbség :

• Integráció: beolvasztják az iskola meglevő struktúráiba az egyéneket.

Inklúzió:

• újragondolják a tanterv megvalósításának szervezeti kereteit és azokat a feltételeket, amikkel

valamennyi tanuló haladását biztosítani tudják. Az inklúzió révén megvalósul az
iskolarendszer általános fejlesztése, az iskolát úgy lehet megszervezni, hogy valamennyi
gyermek szükségleteit kielégítse. 

• Az intézmény befogadó jellege megvalósul: a tanítási program révén, a szervezés, a

személyi-tárgyi feltételek biztosítása révén .

• A gyógypedagógus része a folyamatnak. A pedagógussal közösen oldják meg a felmerülő

problémákat.

• „kéttanáros változat” két pedagógus vezeti az osztály 1 fő gyógypedagógus, 1 fő osztálytanító

Az inklúzió fő jegyei::

• Egyéni differenciálás

• Változatos óraszervezés

• Rugalmas tanterv

• Változatos értékelési eljárás

• A pedagógus felelőssége a problémák megoldása

• A gyógypedagógus, mint partner jelenléte

• Szülők bevonása

• Szociális befogadás

• Kooperatív tanulás.

Autonómia elve:

• „Semmit rólunk nélkülünk”-elve

• Önrendelkezés szabadsága.

TÁMOGATOTT DÖNTÉSHOZATAL

• A támogatott döntéshozatal lényege abban áll, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek

joguk van kiválasztani azt, aki őket támogatja – és a hangsúly a támogatáson van –, de nem
hoz döntéseket helyettük.
TÁMOGATOTT DÖNTÉSHOZATAL:

• A támogatott döntéshozatal során egy vagy több személy segítséggel látja el az

ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában, méghozzá úgy, hogy az
nem érinti a támogatott személy cselekvőképességét.

• önkéntes alapon vehető igénybe annak érdekében, hogy az egyén döntésében minél
teljesebb módon jussanak kifejezésre saját vágyai, szándékai, akarata.

• A fogyatékossággal élő személyek is teljes jogi autonómiát élveznek, másokkal egyenlő

feltételek mellett.

TÁMOGATOTT DÖNTÉSHOZATAL:

• fontos, hogy a segítő a támogatott személlyel bizalmi viszonyban álljon.

Két esetben lehet lényeges ez a jogintézmény:

• Egyrészt, ha valaki úgy érzi, hogy nem alkalmas teljes mértékben egyedül elintézni bizonyos
bonyolultabb ügyeit.

• Másrészt, ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési perben a bíróság úgy ítéli
meg, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozása sem indokolt, de az érintett személy
meghatározott ügyei intézésében belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt
segítségre szorul.

• 2014. március 15-én vezették be.

• A belátási képesség csökkenésének a mentális károsodásokon kívül számos oka lehet:

baleset vagy stroke következtében fellépő agykárosodás, gyógyszerszedés, alkohol- vagy
drogfogyasztás, veleszületett kognitív akadályozottságot eredményező állapotok.

• A támogató lehet családtag, barát vagy hivatásos támogató

Önálló életvitel mozgalom

 A XX. Század második felében a társadalmi szerkezettől és a fejlettségtől függetlenül a
fogyatékossággal élő emberek helyzetére a függőség, a kiszolgáltatottság, a betegszerepbe
való kényszerítés, az elkülönítés volt a jellemző.

 A beteg sajátos helyzetéből adódóan környezetétől, orvosától, gondozójától függőségi

viszonyba kerül, mert gondját kell viselni, hogy meggyógyuljon.

 A beteget „tárgyként” kezelik, egyetlen feladata, hogy passzívan elfogadja „kezelője”

utasításait a gyógyulás érdekében.

 Ez a fogyatékos ember esetében egész életre szóló helyzetet teremt, hiszen állapota
végleges, így tőle az egész életén át elvárt az alárendelt, másodrendű állampolgári pozíció, a
gyermeki státus, amelyben róla és életéről mindig mások döntenek.

 Mindez maga után vonta azt a helyzetet, hogy a fogyatékos embert a társadalomból való
kivonulásra kényszerítették, nem válhatott annak integráns részévé.

 Ezen a helyzeten változtatott az Önálló Életvitel Mozgalom szemlélete, mely nemzetközi

egyezmények megalkotását segítette elő.
Önálló életvitel mozgalom megjelenése

 hatvanas évek egyre erősödő polgárjogi mozgalmai hatására a fogyatékos emberek körében
is indultak olyan kezdeményezések, amelyek személyi jogaik kiteljesedésére, a közösségi
életben való nagyobb részvételükre irányultak.

 E kezdeményezések közül a legkiemelkedőbb, az önálló életvitel mozgalom volt, amelynek

kezdetei 1962-re, az Amerikai Egyesült Államokban, a kaliforniai Berkeley Egyetemre nyúlnak
vissza, ahol egyedi engedéllyel és segítséggel egy súlyosan mozgássérült, légzésbénult diák,
Ed Roberts tanult, aki az egyetemi kórházban nyert elhelyezést.

 A későbbi években még néhány hasonló állapotú diák került az egyetemre.

 Elkülönített helyzetüket kifogásolva, egy önsegítő csoport keretein belül harcot indítottak
szegregált, gondozotti helyzetük ellen, megfelelő önálló otthont követelve a maguk
számára is.

 Segítőkre találtak diáktársaik körében, így sikerült megszervezniük önálló, független

életüket.

 Információs Irodákat hoztak létre és szolgáltatásokat kínáltak fogyatékos diáktársaiknak:

lakhatás, kerekesszék javítás stb.

 az Egyesült Államok több városában is létrejöttek ilyen központok: mozgalommá, hálózattá

alakult

 A különböző fogyatékos csoportokba tartozók azonos helyzetük felismeréséből fakadó közös

fellépése, érdekszövetsége, a megfelelő lobbizás elérte hatását: az önálló életvitel mozgalom
nemcsak az érintettek számára vált ismertté, hanem támogatta az Amerikai Egyesült államok
törvényhozása is, és anyagi eszközökkel segítette működését.

ÖNÁLLÓ/FÜGGETLEN ÉLETVITEL KÖZPONTOK (Usa)

Erőskritikával illeték a szociális ellátások rendszerét:

 amelyben a fogyatékos személyeket orvosi értelemben vett károsodásaik alapján minősítik és

kategorizálják, s munkaképtelennek tekintik

 Ezáltal megerősítik a szülőktől, közösségektől, társadalmi intézményektől való függésüket,

megfosztják őket cselekvési szabadságuktól, önrendelkezési joguktól

 Nem teremtik meg a társadalmi részvétel lehetőségét, gyakorlatilag megfizetik a

szegregációjuk árát.

 elveszik a a fogyatékos személyek munkakedvét, kezdeményező készségét.

 A mozgalom által létrehozott önálló életvitel központok (Centers of Independent Living)

kezdetben állami támogatással működtek.

 Az önálló életvitel központok megalakulását 1983-ban a Fogyatékosságügyi Világintézet

létrejötte követte. Ez a testület a fogyatékossággal élő emberek nézőpontjából foglalkozik a
főbb közigazgatási kérdésekkel, de kutatóközpontként és segélyforrás-szervezetként is
működik.
  Számos európai országban is teret hódított az önálló életvitel mozgalom. Kiemelkedő
eredményeket értek el Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Németországban,
Olaszországban és Norvégiában.

 Magyarországon elsőként a 80-as évek közepén vált ismertté a mozgalom, amelyben nagy
szerepe volt Könczei Györgynek.

Az önálló életvitel

 Az önálló életvitel során a fogyatékossággal élő emberek az egyenlő jogokért és

lehetőségekért, az önbecsülésért és az önálló döntéshozatalért küzdenek.

 Az önálló életvitel a fogyatékossággal élő embert döntésre képes egyénnek tekinti.

 A társadalmi feltételek mellett kell az egyénnek megszerveznie saját életét, illetve aktívan
tenni azért, hogy a feltételek bővüljenek, és ezáltal többek között a személyes lehetőségek is
folyama- tosan javuljanak.

 A fogyatékos ember is integráns része a társadalomnak, ugyanolyan, egyenlő jogokkal és

kötelezettségekkel rendelkező tagja, mint bárki más.

 A betegszerep felvállalása azzal a veszéllyel is jár, hogy az egyén nem képes elfogadni,
tudomásul venni fogyatékosságát, mint végleges állapotot, és emiatt folyamatosan abban a
hiú reményben él, hogy meg fog gyógyulni.

 Az önálló életvitel tehát, olyan életvitel mint bárki másé, bármely emberé.

 Azokkal a lehetőségekkel és korlátokkal, amennyi mindenki más számára is fennáll.

 A fogyatékos ember számára ez az önrendelkezést jelenti, szakítást az addigi gondoskodó

szemlélettel

Az önálló életvitel mozgalom alapelvei

 Önrendelkezés elve: a fogyatékos embernek saját kezébe kell vennie saját sorsa irányítását,

 Döntés joga: a fogyatékos emberek saját maguk tudják a legjobban, hogy mire van
szükségük.

 fogyasztói elv

 normalizációs elv, azonos életfeltételek és életkörülmények biztosítása.

Az önálló életvitelmozgalom alapelvei

 az önsegítés elve: elutasítja a kívülről jövő gondoskodást, a feladatok megoldása önként

vállalt tevékenység,

 a választás elve: a fogyatékos ember a széleskörű információk birtokában dönthessen arról,

hogy fel akarja-e vállalni az önrendelkező életvitel vagy sem,

 demedikalizáció: a fogyatékos ember nem beteg, nem páciens.

 deinstitucionalizáció (kitagolás az intézményből): az intézeti lét elszigetelt, állandó

függőséget ad

Az önálló életvitel célja

  növelni a fogyatékos emberek önbizalmát, függetlenségét,

 Növelni a részvételüket a közösségi élet minden színterén,

 javítani a foglalkoztatási esélyeket,

 biztosítani a szolgáltatásokat, amelyek megteremtik a feltételét annak, hogy minél többen

vállalják fel az önálló életvitelt,

 új szolgáltatások és feltételek, eszközök létrejöttét generálni vagy a meglévők olyan

megváltoztatását kezdeményezni, ami lehetővé teszi az önálló életvitelt.

 a fogyatékos emberek szemléletében olyan változtatásokat beindítani, amik hozzájárulnak

minél teljesebb társadalmi részvételükhöz,

 segíteni abban, hogy a társadalmi részvételhez szükséges képességekhez megfelelő

ismeretekkel is rendelkezzen az illető,

 hozzájárulni ahhoz, hogy a fogyatékos emberek belső igényévé váljon a cselekvés, hogy
megfelelő életminőséget biztosítsanak önmaguk számára és a tudatos életvezetés által
megvalósulhasson önálló életvitelük,

 megértetni az egyénnel, hogy önrendelkezési joga csak olyan mértékben realizálódik,

amilyen mértékben kikényszeríti azt a társadalomtól.

Az esélyegyenlőség és a diszkriminációmentesség, azaz egyenlő bánásmód elve

Diszkrimináció

 A diszkrimináció hátrányos megkülönböztetést,

 a diszkrimináció tilalma pedig minden ember egyenlő bánásmódhoz való jogát jelenti.

 Negatív: hátrányos megkülönböztetés

 Pozitív: előnyök biztosítása = esélyegyenlőség

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
(EBKTv.) öt magatartást nevez meg:

 Közvetlen (nyílt) vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés,

 Zaklatás,

 jogellenes elkülönítés,

 Megtorlás.

 20 olyan védett tulajdonságot és jellemzőt nevez, meg, amely alapján valakit hátrányos
megkülönböztetés érhet: nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, ......... Fogyatékosság,
egészségi állapot.

 Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nevezzük, ha egy személy vagy csoport valós

vagy vélt tulajdonsága vagy jellemzője miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint
amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült
vagy részesülne.
  Pl. egy álláshirdetés során a fogyatékos személyeket eleve kizárják a lehetséges pályázók
közül.

 Közvetett megkülönböztetés (burkolt diszkrimináció):

 minden olyan rendelkezés, amely a védett tulajdonsággal rendelkező egyes személyeket vagy
csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben
más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.

 Pl. olyan teljesítményelvárás, amely a fogyatékos személyeket egészségkárosodásuk miatt

hátrányosan érint

 Zaklatás:

 az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az

érintett személynek a védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely
személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó
környezet kialakítása.

 Pl. kifigurázás, gúnyolódás,

 súlyosabb esetben fizikai bántalmazás

 Jogellenes elkülönítés (szegregáció):

 a védett tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük

összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától elkülönít.

 Pl. nagylétszámú bentlakásos intézmények

 Megtorlás:

 az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást

emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel
összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

 az államnak, az önkormányzati szerveknek és intézményeknek kötelessége működése során

minden esetben érvényre juttatni a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

 Abban az esetben, ha valakit hátrányos megkülönböztetés ér az Egyenlő Bánásmód

Hatóságához fordulhat jogorvoslatért

Diszkrimináció a felmérések tükrében

 Európai Unió 4 alkalommal: 2006-ban, 2007-ben, 2012-ben és 2015-ben mérte fel az európai
uniós állampolgárok diszkriminációs tapasztalatait.

 8 olyan tényezőt nevezett meg, amely alapján valakit megkülönböztetés érhet:

 etnikai hovatartozás, szexuális beállítottság, nemi identitás, fogyatékosság, vallási és hitbéli

meggyőződés, 55 év feletti életkor, nemi hovatartozás, 30 év alatti életkor.
Esélyegyenlőség

 esélyegyenlőség fogalma nem egyenlő az egyenlő bánásmód fogalmával

 Ahhoz, hogy az esélyek egyenlősége mindenki számára lehetővé válhasson, azaz az egyén az
adott társadalomban a szükségleteit kielégíthesse, céljait teljesíthesse, az általánosan
elvárható és elfogadott életutat, karriert bejárhassa a hátrányokat kompenzálni szükséges
(jogi eszközökkel)

 Magyarország Alaptörvénye (XV. Cikk (4) (5)) deklarálja és külön intézkedések keretében
segíti az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását, illetve védi a
családokat, gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

A diszkrimináció tilalmára és az esélyegyenlőségre vonatkozó nemzetközi jogszabályok

 1948. december 10-én az ENSZ Közgyűlése által elfogadott és kihirdetett Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata megtilt minden különbségtételt, azaz diszkriminációt ember és
ember között.

 Az Európai Unióban kezdetekben a nemek közötti diszkrimináció tilalmával foglalkoztak. Az

Európai Unió megalakítását szimbolizáló 1957-es Római Szerződésbe csupán a férfiak és nők
egyenlő bánásmódjának kérdésköre jelent meg.

 Későbbiekben a polgári mozgalmak, így az Önálló Életvitel Mozgalom megjelenésével a

fogyatékossággal élő személyek szabadságjogai is a közösségi jog előterébe kerültek.

 Ennek köszönhetően a 70-es évektől jelentős változások indulnak el. 1975. december 9-én az
ENSZ Közgyűlése nyilatkozatában deklarálja a fogyatékossággal élő személyek az emberi
méltósághoz, a teljes élethez, a függetlenséghez, speciális szükségleteiknek a
kielégítéséhez, a diszkrimináció elleni védelemhez fűződő jogát.

 1981-es évet a Rokkantak Nemzetközi Évévé nyilvánítják

 megszületnek az első érdekvédelmi szervezetek

 1992-től minden év december 3-a a Fogyatékos Emberek Világnapja

 1993. december 20-án az ENSZ közgyűlése elfogadta a fogyatékosügy kardinális jelentőségű

dokumentumát, a Standard Rules-t, a Fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének
szabályait, mely összefoglalja a fogyatékos személyek önálló életviteléhez szükséges
jogokat és feltételeket.

 1996-ben létrejön az Európai Fogyatékosügyi Fórum, érdekvédelmi ernyőszervezet több

nemzeti érdekképviseleti szövetség képviselőit tömöríti, és érvényre juttatja a „Semmit
rólunk, nélkülünk!” elvet, mely értelmében a fogyatékos személyeket érintő döntés nem
születhet az érintettek véleményének kikérdezése és hozzájárulása nélkül

 1997. az Amsterdami Szerződés: célkitűzéseiben hangsúlyosan jelent meg a hátrányos

helyzetű rétegek segítése, felzárkóztatása, az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elvének
érvényre juttatása

 2003. év „Európai Fogyatékos Emberek Évének” nyilvánítják

 2003 Madridi Nyilatkozat a fogyatékossággal élő személyek emberi jogait, esélyegyenlőségét

és egyenlő bánásmódját magas szinten deklaráló dokumentum, melyben megfogalmazásra
 kerül a befogadó társadalom eszményének, a kirekesztés megszüntetésének, az önálló
életvitelt támogató eszközök széleskörű alkalmazásának, a „láthatatan állampolgári”
státusz megszüntetésének fontossága és érvényesülése.

 Európai Unió 2000-ben két olyan irányelvet fogadott el (2000/43/EK, 2000/78/EK), amelyek
megtiltják a közvetlen, közvetett, faji, etnikai származáson, valláson, meggyőződésen,
fogyatékosságon, életkoron, vagy szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt, azaz
hátrányos megkülönböztetést.

 ENSZ Közgyűlés 2006-ban New York-ban fogadta el a Fogyatékossággal élő személyek

jogairól szóló egyezményt (Magyarország elsőként ratifikálta 2007-ben)

 Európai Unió programokon keresztül igyekszik támogatni a fentebbi célok megvalósulását:

EQUAL, ESZA, PROGRESS

Európa 2020 főbb célkitűzései:

 Európában élő állampolgárok, így a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási

szintjének 75%-ra történő emelése

 oktatás területén elérendő cél a lemorzsolódási arány 10% alá csökkentése,

 a 30-34 év közötti uniós állampolgárok felsőfokú végzettségének 40%-ra emelése

 szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatával veszélyeztettek számának legalább 20

millió fővel történő csökkentése

 Európai Fogyatékosságügyi Stratégia 2010-2020 legfőbb célja: erősítse a fogyatékossággal

élők pozícióját annak érdekében, hogy teljes mértékben élhessenek jogaikkal, és teljes
körűen részt vehessenek a társadalomban és az európai gazdaságban

A diszkrimináció tilalmára és az esélyegyenlőségre vonatkozó hazai jogszabályok

II. világháború után:

 rokkantnyugdíj rendszer (1967)kiépítése

 szegregált oktatási intézmények

 védett munkahelyek, kötelező foglalkoztatási kvótarendszer (1987)

Rendszerváltás után:

 1993. évi a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló III. törvény

 egészségügyi gyermekotthonokat, mint bentlakásos intézmények szociális rendszer tagját

szabályozta, kiemelve ezzel az orvos-egészségügy szemléleti megközelítése közül

 Lehetővé és szükségessé tették az intézményi keretek között nyújtott nevelést-fejlesztést,

munkára való felkészítést, munkarehabilitációt

 létrejöhettek az első lakóotthonok, melyben az 1999-ben megjelenő szabályozás szerint

maximum 14 fő élhetett családias környezetben

 2013-tól egy új ellátási forma, a támogatott lakhatás

1993. évi LXXIX. közoktatási törvény

  minden gyermek tanköteles, ez a tankötelezettség kiterjed a fogyatékossággal élő
gyermekekre

 1996: a fogyatékos gyermekek integrált oktatásra való jogosultsága

1998. évi Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló XXVI. Törvény

 deklarálta a fogyatékossággal élő személyek jogait, az esélyegyenlőségük megvalósításának

területeit, komplex rehabilitációjuk biztosítását

 kizárólag a fogyatékos személyek esélyegyenlőségével foglalkozott

 az Országos Fogyatékosügyi Tanács intézménye

 A tanács tagjai a fogyatékos személyek érdekképviseletét ellátó szervezetek képviselőiből,

illetve kormányzati tagokból áll.

 A tanács legfőbb feladata, hogy megalkossa az Országos Fogyatékosügyi Programot. A

program 5 éves terv keretében meghatározza azokat a célokat és feladatokat, melyek a
kormányzat fogyatékospolitikájának alapját képezik.

 Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.

Törvény

 támogatott döntéshozatal intézményét a Polgári Törvénykönyvéről szóló 2013. Évi V.

Törvény és A támogatott döntéshozatalról szóló 2013. Évi CLV. Törvény vezette be, mely a
kommunikációjukban akadályokkal küzdő fogyatékossággal élő személyek számára döntési
segítséget biztosít a cselekvőképesség korlátozása nélkül

Fogyatékosság a statisztikák tükrében

2011-es népszámlálás eredményei

 Fogyatékossággal élő: 490 578 fő, a teljes népesség 4,9%

  Tartósan beteg: 1 648 413 fő

 Önbevallás és önbesorolás alapján

Akadályoztatás szerint:

Fogyatékosság típusa szerinti eloszlás:

A fogyatékossággal élők megoszlása
a fogyatékosság keletkezésének ideje és nemek szerint
A fogyatékossággal élők és a teljes
népesség megoszlása korcsoport szerint:

A 15 éves és idősebb fogyatékossággal

élők és a teljes népesség megoszlása
a legmagasabb befejezett iskolai végzettség és nemek szerint:
A felsőfokú iskolai végzettség alakulása a 15 évnél idősebb lakosság

A fogyatékos lakosság foglalkoztatási és munkanélküli rátájának alakulása

(1990, 2001, 2011)
A fogyatékossággal élők és a teljes
népesség megoszlása településtípus szerint

A gyermekvédelmi szakellátásban élő sajátos nevelési igényű gyermekek megoszlása

fogyatékossági kategóriák szerint
 Társadalompolitika, szociálpolitika, szegénypolitika fogalma
Fogalmi megközelítések I.

1. Leíró, úgynevezett „"közigazgatási" felfogás:

• pragmatikus, gyakorlati megközelítés.

• Nem megérteni akarja a szociálpolitikát, nem magyarázza meg, mint intézményt, rendszert
vagy tudományt, hanem a létező, szociálisnak tekintett ellátásokat és szolgáltatásokat veszi
számba.

• Egyszerűen tematikusan felsorolja őket, működésüket bemutatja, leírja, megnevezi az

ellátottak körét, az intézményben használatos munkamódszereket.

• Az egyes ellátási területeket alrendszernek tekintve, azok együttesét nevezi

szociálpolitikának.

• Idősek Ellátása, Gyermekjóléti ellátások, gyermekvédelem, Fogyatékkal élőket támogató

ellátások, Szegényügy, Családvédelem, családgondozás, Menekültügy, Munkanélküliek
ellátása, pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátása, hajléktalan ellátás

Fogalmi megközelítések II.

• A szociálpolitika alrendszerei közé indokolt sorolni olyan egyébként nagy mértékben

önállósult társadalmi és közszolgáltató alrendszereket is, mint

• az oktatást,

• az egészségügyet, vagy például

• a lakáspolitikát, lakástámogató rendszert.

• Ide sorolásukat az indokolja, hogy ezek a szociális szükséglet kielégítés leg alapvetőbb
funkcióit gyakorolják. Működésük ugyanis alapvetően befolyásol ja az életesélyeket, az
életkörülményeket és életminőséget.
Fogalmi megközelítések III.

2. Funkcionalista megközelítés:

• milyen társadalmi funkciók betöltésére jöttek létre a szociálpolitikai rendszerek? Az

egyensúly biztosítása érdekében.

• A szociálpolitikai beavatkozásokra a devianciák, a társadalmi együttélés zavartalanságának

biztosítása érdekében van szükség.

• A funkcionalista megközelítés szerint a szociálpolitika célja a társadalmi összhang

megteremtése, a társadalmi feszültségek csökkentése.

• a cél válik elsődlegesen társadalmivá, hiszen az egyének, csoportok elfogadhatatlanul rossz

élethelyzetének javításában és problémáik megoldásában az egész közösség érdeke
fejeződik ki.

• az egész társadalom életében tölt be olyan közösségi funkciót, amely megnyugvást,

kiegyensúlyozottságot teremt.

Fogalmi megközelítések IV.

• a szociális problémák, vagy egyes devianciák kizökkenthetik egyensúlyukból

társadalmakat, s a problémák megoldására születő szociális intézkedések és intézmények a
megbomlott társadalmi egyensúly helyreállításának funkciójával jönnek létre.

Fogalmi megközelítések V.

3. Strukturális-dinamikus megközelítés:

• a szociálpolitika szükségességét a társadalmi szerkezetből adódó feszültségek és konfliktusok

oldaláról értelmezi.

• középpontjába a társadalom belső viszonyaiban fellelhető súlyos asszimmetriákat,

egyenlőtlenségeket, strukturális egyensúlytalanságokat helyezi.

• Strukturális feszültségek a társadalmak térszerkezetében is fellelhetők (Nyugat-

Magyarország – Kelet-Magyarország)

• Küzdelem folyik a szükségletek elosztásáért, melyben jelentős szerepet játszanak a

társadalmi csoportok közötti erőviszonyok.

Fogalmi megközelítések VI.

4. Ferge Zsuzsa értelmezése szerint

• A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely

• Kielégít bizonyos, piaci kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető (de nem minden)
szükségleteket,

• Az állami elosztás, vagy újraelosztás eszközeivel működik relatíve önálló, elkülönült

intézményrendszerrel,

• Történelmi jellegéből adódóan határai nem merevek, keretei és tartalma a társadalmi-

politikai erőviszonyoknak megfelelően alakulnak.

• Végeredményben: az állam és az állampolgárok közötti viszony intézményesülése.

A szociálpolitika funkciója

1. A szociálpolitika az egyén társadalmi integrációját szolgáló állami beavatkozás

2. szociálpolitika az állam beavatkozása a gazdaságba

3. A szociálpolitika a modern társadalom reprodukciójához szükséges alrendszer

4. A szociálpolitika meghatározott társadalmi patológiák kezelésének eszköze

5. A szociálpolitika mint meghatározott társadalmi csoportok érdekeit szolgáló rendszer

Érvek a szociálpolitika mellett

• Humanitárius megfontolások: aki bajban van, azon erkölcsi kötelesség segíteni

• Vallási parancsok: valamennyi egyház a hithez tartozónak fogalmazza meg a szegények,

gondban levők megsegítését

• Közösségi értékek: kötelességnek írja elő, hogy segítsék a közösség gyengébb, esendőbb
tagjait

• Demokratikus elv: a nélkülözés, a kiszolgáltatottság a társadalom békéjét és stabilitását, így a

demokratikus államrend veszélyeit hordozza magában

• Piaci kudarcok enyhítése: működési zavarainak korrekciója, akár a piaci elvek korlátozása
révén

Érvek a szociálpolitika ellen

• A jólléti rendszerek mindenképpen az emberek szabadságát korlátozzák, akár azzal, hogy

általános szabályokat írnak elő ( pl : tankötelezettség), akár azzal, hogy nem hagyják őket
annyira szegénynek lenni mint amennyire spontán módon lennének

• A jólléti intézményrendszer gyengíti az öngondoskodás értékét, az embereket olykor lustává

teszi

• A jólét az állam hatalmát erősíti az egyének jogaival szemben, a jólét az állami kényszer
eszközeivel működtethető

• Ellenösztönző hatást fejtenek ki a munkával, egyéni erőfeszítésekkel szemben ->

akadályozzák a gazdaság eredményességét

• A jelentős állami ráfordításokat csak magas adókból lehet finanszírozni

• A magas jóléti kiadások visszavethetik egy ország gazdasági teljesítményét

Társadalompolitika

• A társadalompolitika a politika körébe tartozó társadalmi jelenség, melynek tudatosan

megfogalmazott és követett célja a társadalom szerkezetének átalakítása.

• Az általános politika része.

• A társadalompolitika az egyes társadalmi csoportoknak a társadalom szerkezetén belül

elfoglalt helyének meghatározására (megváltoztatására vagy megőrzésére) irányul.

• A szociálpolitika a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának egyik terepe.

 • A társadalompolitika elmélete foglalkozik olyan kérdésekkel - mennyire és hogyan
befolyásolhatók a társadalmi folyamatok, társadalmi viszonyok, társadalmi intézmények, a
társadalmi újraelosztás egészének és egyes alrendszereinek működése.

• olyan intézkedések összessége, amely a társadalom minden tagjára kiterjedően, a

szociálpolitika körén túl a kulturális vonatkoztatásokat is magába foglalja.

• a társadalom minden tagjára kiterjed.

• A társadalom szerkezetére vonatkozó értékítéleteket és a kívánatosnak tartott politikai

cselekvéseket gyakran ideológiák keretében fogalmazzák meg.

• A társadalompolitika a megcélzott csoportra olyan módon hat, hogy befolyásolja a

csoporthoz tartozó egyének azon jellemzőit, melyek a társadalmi struktúra alakulása
szempontjából jelentőséggel bírnak. Ilyen jellemzőkként elsősorban a hatalom, pénz, és a
tudás említhető.

• Közvetlen befolyásolási eszközei nincsenek, nincs minisztériuma.

• A társadalompolitikai elképzelések a különböző szakágazatok tevékenységében, a

törvényhozás egészében megnyilvánul.

• Segíti, hogy ne legyenek nagyobb ellentmondások az egyes szakterületek között, vagy azokon
belül.

• Nem az individuális, hanem a közösségi érdekeket nézi.

Szegénypolitika

• Szegénypolitika a szociálpolitika egyik összetevője.

• A politika a relatív, egyenlőtlenségekkel összefüggő szegénységet nem, vagy kevéssé

érzékeli problémaként.

• Zavaró, kezelendő jelenségnek az abszolút, létfenntartási küszöb alatti szegénységet tekinti.

• A szegénypolitika célja az, hogy a küszöb alatt élő egyének, ill. családok (rászorultak-
szegények) helyzetén javítson.

Szegénypolitika, szociálpolitika és a társadalompolitika egymáshoz viszonyított helyzete:

Szegénység értelmezése
(Townsend szerint)

• Azok a szegények, akik nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy a társadalmilag
szokásos életstílust kövessék, tehát akiket az anyagi források elégtelensége kizár a teljes jogú
állampolgárok köréből.

• Egy adott társadalomban a szegények számát és specifikumait a többiekhez viszonyítva kell
megállapítani úgy, hogy a népességet valamilyen egyenlőtlenségkritérium alapján
rangsorolják.

• A készpénzjövedelem nem megfelelő mutató e célra (a természetbeni jövedelmek, a

társadalmi juttatások, a jövedelemeltitkolás, a tőketulajdon stb. miatt), ezért választja
egyenlőtlenségkritériumként a forrásokat (pénzjövedelmek, vagyon, tőke és különféle
juttatások).

• A fogyasztás kategóriáját azért helyettesíti az életstílussal, mert a szegényeket a források

hiánya nemcsak a fogyasztásban, hanem a társadalmilag szokásos életvitelben is korlátozza.

Szegénység értelmezése

• Ki van zárva a teljes jogú állampolgárok köréből.

• Ez azt jelenti, hogy

• 1. Nincs elegendő jövedelme,

• 2. Nem fér hozzá alapvető javakhoz és szolgáltatások minimális szintjéhez

• 3. Nincsen oktatási és társadalmi mobilitási esélye

• 4. Kiszorul a döntéshozatalban való részvételből.

• A szegénység felfogható objektív vagy pedig szubjektív jelenségként.

• Az objektív felfogás szerint a szegénység az érintett személy (csoport) ténylegesen létező,

megfigyelhető sajátosságaiban testesül meg (pl. alacsony jövedelem).

• A szubjektív felfogás szerint a szegénység nem az egyén (csoport) tárgyi jellemzőit, hanem az
egyén (csoport) helyzetének szubjektív megítélését jelenti.

A szegénypolitika

• A szegénypolitika szelektív ellátásokkal (segélyekkel) igyekszik támogatni a szegénységben

élőket.

• szelektív ellátások - a jövedelemtől és vagyoni helyzettől függő, Mo-on általában a

minimálnyugdíjhoz viszonyítva határozzák meg.(pl. Lakhatási támogatás)

• univerzális ellátások – a jövedelemtől és vagyoni helyzettől független, az adott ország

minden állampolgárárának egyöntetűen járó ellátás, bizonyos feltétel teljesülése szükséges.

Szegénypolitikai eszközök

Érvek a segélyezés mellett:

 • gazdasági hatékonyság - hatásosság: terhet vesz le az állam és a társadalom válláról.
Gazdaságos, mert ha csak az kap segély, aki arra érdemes, akkor így jelentős pénzösszeg
szabadul fel.

Érvek a segélyezés szűkítése mellett:

• jóléti függőséget okoz. Nem ösztönzi a szegényeket, hogy munkát keressenek.

• Probléma az adófizetők oldaláról fellépő feszültség is.

• Megbélyegző (stigmatizál). Vizsgálni kell rászorultságot, ami maga után vonja a megnövekedő
bürokratikus gépezetet és az állam kontrolláló szerepét is. A segély nem jut el minden
rászorulónak, így számos szükséglet kielégítésére a gyakorlatban alkalmatlan eszköz.

• Vitatott kérdés, hogy hogyan lehet meghatározni a segélyezés küszöbét.

• Magyarországon úgy állapítják meg, hogy az együtt élők jövedelme eléri e az egy főre jutó
nyugdíjminimumot, vagy annak többszörösét.

• Szegénységi csapda:

• ha az egyén, illetve a család erőfeszítéseket tesz saját helyzetük javítására, akkor kialakul,
azaz ellentmondásos helyzet, hogy minél több saját jövedelemre tesz szert, annál kevesebb
támogatást kap, így jelentős jövedelem kieséssel jár a munkavállalása.

A szociálpolitika alapelvei

Társadalom- és szociálpolitika 4.

A szociálpolitika alapelvei:

• Biztonság

• Prevenció, megelőzés – Korrekció

• Szegregáció – Integráció

• Univerzalitás – Szelektivitás

• Szubszidiaritás

Biztonság

• Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 22. cikke tartalmazza a szociális biztonsághoz

való jogot, amely minden személyt mint a társadalom tagját megilleti.

• Meddig segítsen a társadalom? (minimális szociális biztonság, vagy magasabb szintű ellátás?)

Abszolút és relatív biztonság értelmezése

• Abszolút (minimális) biztonság: a társadalom minden tagja számára garantált fogyasztási

szint. Nem csak jövedelem (lehet még: lakás, munka, kultúra, eü-i., érdekérvényesítés stb.)
Társadalmi válasz: szociális segélyezés. Elsősorban állami felelősség.

• A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat
bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala ne
süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni. Ennek biztosítására a
 legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos ellátásokat nyújtó kötelező
társadalombiztosítás. Jórészt egyéni felelősség.

Prevenció – korrekció

Prevenció vagy megelőzés

• valamilyen módon elejét veszik a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzák az olyan

szituációkat, amelyeknek később negatív következményei lehetnek.

A korrekció ebben az összefüggésben:

• valamely baj, rossz helyzet már kialakult és ennek a káros következményein próbálnak
segíteni.

• Vagy enyhítik a károkat pl.: munkanélküliség miatti jövedelemkiesést munkanélküli segéllyel

pótolnak, vagy megpróbálják az eredeti állapotot helyreállítani pl.: munkát szereznek a
munkanélkülinek.

• Ez a legszélesebb eszköz. Tünetileg kezel, a problémát nem szünteti meg. Hosszú távon nem
jelent megoldást (pl. segély).

Prevenció – korrekció

• A prevenció sok esetben humánusabb, mint a korrekció, hiszen megelőzhet végzetes

kisiklásokat, visszafordíthatatlan katasztrófákat.

• Tartós munkanélküliség esetén a társadalmi - családi fölöslegesség érzéséből adódhat:

önfeladás, alkoholizmus, öngyilkosság.

• Ezek még akkor is felléphetnek, ha munkanélküli segélyt folyósítanak számára.

• Ha a munkanélküliség súlyos jövedelemhiánnyal is jár → létfenntartó bűnözés is felléphet.

• A prevenció, megelőzés sok esetben túl drága, többe kerül, mint a helyreállítás, korrekció.
Modellezni kell, hogy milyen krízis következhet be. Mindegyik modellhez a megfelelő eszközt
kell megtalálni.

• A munkanélküliség ellen is több intézkedés lehetséges, pl: átképzés - más szakmát tanul,
takarékoskodás, tőkebefektetés, vállalkozás indítása másodállásban.

• Tudjuk, hogy az egészség megőrzésre kellene törekedni, ami oktatási, környezetvédelmi,

lakásügyi, munkavédelmi lépéseket követelne, mint korrektív egészségügyi szolgáltatásokat.

• A tűzoltás mégis mindig előbbre való, mint a tűz, a betegség megelőzése.

• A preventív szociálpolitikai megoldások a szűkebben értelmezett szociális rendszeren kívül

vannak, a társadalompolitika körébe tartoznak.

• A szociális problémák megelőzésének legjobb módszere az, ha nincs munkanélküliség,

analfabetizmus, egészségtelen munkakörülmények, környezetszennyezés, penészes lakás,
hajléktalanság, egészségtelen táplálkozás, vagy éhezés.

• Minden olyan szociálpolitikai beavatkozás, amely képessé teszi az embereket saját sorsuk
alakítására, preventívnek tekinthető.
 • Tehát a szociális problémákat megelőző technikákat érdemes alkalmazni, mert azok
rövidtávon humánusabbak, hosszabb távon gazdaságosabbak is.

• A korrektív funkciók azonban ettől függetlenül nélkülözhetetlenek.

Integráció – Szegregáció

• Az integráció = beilleszkedést, beillesztést

• A szegregáció = elkülönülést, elkülönítést jelent.

A szegregáció lehet

- Spontán

- és tudatos

Spontán

• Például a település tehetősebb lakó még jobb (zöldövezeti komfortosabb) lakásba költöznek.
A hátrányosabb helyzetűek elfoglalják a leromlott lakásokat (gettósodnak).

Tudatos

• Ha bizonyos csoportok lakóhely szerinti elkülönítése jogilag szentesített, vagy jogi alap nélküli
erőszakkal történik.

• A szociálpolitikában tudatos szegregációval akkor találkozunk, ha a zavaró jelenséget

láthatatlanná kívánják tenni.( elmeotthonok)

• Tudatos de mondhatni - jó szándékú a szegregáció akkor, ha a szegregáció és az integráció

hátrányainak kiküszöbölését és előnyeik ötvözését célozza meg.

• Ilyen például a „védett község”.

• Ennek létrehozása annak érdekében történt, hogy a hátrányosabb helyzetben levőket

segítsék.

• Ezekre a helyekre a „szokásosnál” több erőforrást összpontosít (pénz, szakértelem).

• Magyarországon ilyen kísérlet volt az úgynevezett cigányosztályok létrehozása.

• Ezek az osztályok azonban sokkal inkább a szegregáció mint az integráció melegágyi voltak.

• A társadalom együttélésének igénye természetes módon veti fel az integráció igényét. Ami
sok esetben kényszerű integrációval történik.

• Ez történt ez előbbi példánál maradva, a cigánytelepek felszámolásánál is. Az állásfoglalás

mind a két esetben nehéz.

• Nem lenne szerencsés azt mondani, hogy az integráció jó, a szegregáció rossz.

• A tény viszont, hogy makrotársadalmi szempontból az integráció, a beilleszkedés, a

beillesztés) számtalan előnyét lehet felsorolni, hátrányát nemigen, míg a szegregáció
(elkülönülés, elkülönítés) mellett érvelni nehéz, de ellene annál könnyebb.

• A mikrotársadalmi tapasztalatok (nem annyira érvek) azt jelzik, hogy a szegregáció

(elkülönülés, elkülönítés) tartós és sokak által elfogadott jelenség lehet.
A szubszidiaritás

Szubszidiaritás:

• az egyén ellátása alapvetően a család felelőssége, s amilyen mértékben ez nehezül vagy

lehetetlenné, válik, úgy lépjenek be a gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a
családtól való távolság sorrendjében. A szubszidiaritás az önállóságot hangsúlyozza a
szociálpolitikai rendszerektől való függőség helyett. A külső segítség csak akkor lép be, ha az
illető mindent megtett saját helyzete javítása érdekében.

• Szubszidiaritás elve alapján biztosítani kell, hogy a fogyatékos személyek a számukra

szükséges szolgáltatásokhoz a lakóhelyükön vagy ahhoz a lehető legközelebb eső településen
jussanak hozzá, illetve, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatos döntések és
intézkedések helyi szinten kerüljenek megfogalmazásra és megvalósításra.

A kevésbé választhatóság elve

• Ez az elv a XIX. sz. elején fogalmazódott meg, de valójában már Erzsébet 1601-es
szegénytörvénye is tartalmazott olyan elemeket, amelyek a juttatás mellett bizonyos
hátrányokat jelentett, hogy kedvezőbb legyen saját magáról a maga erejéből gondoskodni.

• A szegénysegély (poor relief) odaítélését egy bürokratikus eljárás előzte meg, de a

legnagyobb visszatartó erő a dologház (workhouse) volt, amelyeket 1865-től kötelezően
hoztak létre Anglia szerte.

• Azt fejezi ki, hogy az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen érdemes választani
az élet vitelének azt a módját, hogy a megélhetés alapja nem saját erőfeszítés, munka,
hanem a támogatások igénybevétele legyen.

• A kevésbé választhatóság azt jelenti tehát, hogy az ellátást kevésbé legyen érdemes
választani, mint az "önellátást".

A költségvetés szempontjából számos előnye van, többek között:

- az alacsony ellátás a gazdasági forrásokat kíméli,

- kisebb a redisztribúció igénye,

- alacsonyabb béreket könnyebben fogadják el,

- a segélyfüggőség elkerülése egyéni érdek.

A szociálpolitikára ható értékek: szabadság, igazságosság, tolerancia, egyenlőség,

szolidaritás
Érték fogalma:

• Az értékek segítenek a különféle jelenségek megítélésében, gondolkodásunk,

cselekedeteink iránytűjeként szolgálnak.

• Az értékekhez mindig érzelmi alapon viszonyulunk.

• Az értékek erkölcsi felfogásunkat határozzák meg.

• A közösség értékeinek elfogadása, kifejezi a társadalomba való beilleszkedésünket.

 • A társadalom és a család közvetíti az egyén felé a társadalom által elfogadott normákat,
értékeket.

A szociálpolitikai értékek:

• A szociálpolitikai rendszerek többnyire nem közvetlenül az értékekre épülnek.

• Az értékek a modern társadalomban nem közvetlenül, hanem politikai ideológiákkal

szerveződve hatnak.

• Az egyes szociálpolitikai rendszerek értékelése, értelmezése szempontjából azonban tudnunk

kell, hogy milyen értékek húzódnak meg mögötte.

• A társadalom fejlődése során az értékek mindig változnak.

A szociálpolitikára ható értékek:

• Szabadság

• Igazságosság

• Tolerancia

• Egyenlőség

• szolidaritás

Szabadság:

Szabadság:

• Az ember lényegét kifejező legfontosabb érték.

• A szabadság teszi lehetővé a választást, azt, hogy az ember saját sorsát formálhassa.

• A szabadság lényegéhez tartozik a kényszermentesség.

• Sokszor a kényszerek hiányával azonosítják.

A szabadságnak vannak korlátai:

• Jogi korlát: Adott közösség állítja fel. A célja, hogy védje a közösség tagjainak a szabadságát.

• Erkölcsi korlátok: Minden ember szabadsága addig terjed, amíg a másik ember szabadságát
nem sértik.

• (Marshall) XVIII: századhoz köti a polgári szabadságjogok kivívását. Ide tartozik a szólás,
vallás sajtószabadság, valamint a törvény előtti egyenlőség elismerése.

• A XIX: sz.: a politikai szabadságjogok elismerése: választójog, politikai hatalomgyakorláshoz

való jog.

• A XX: sz.: a jóléti állam megjelenésével, a gazdasági, szociális jogok térnyerése és elismerése.

• A szociális jogok sérülékenyek, mert olyan újraelosztás tartozik hozzájuk, amely nem
elsősorban az erősebb, hanem a gyöngébb csoportok javát szolgálja.

• A polgári és politikai szabadságok, e szabadságokat garantáló jogok nélkül a modern

demokráciák nem működhetnének, viszont e szabadságok gyakorlásának feltételei vannak.
 • Megkülönböztetünk pozitív és negatív szabadságot.

Pozitív szabadság:

• A szabadság valamire. Pl. szavazásra. Megtehetünk valamit, mit lehet, hogy nem tehet meg
az egyén.

Negatív szabadság:

• Szabadság valamitől. Pl. szenvedéstől, kényszertől, stb., tudatos, külső korlátozástól

mentesség.

• A szegénység önmagában nem sérti a negatív szabadságot, hiszen nem feltétlenül mások
közvetlen beavatkozásának a következménye.

• Ugyanakkor a szegény nem tehet meg egy sor dolgot, pl. nem képes családját megfelelően
táplálni, ez pozitív szabadságának korlátozottságát jelenti.

Igazságosság:

• Az igazságosság kérdése bonyolult. Abszolút igazság nincs. Más az értékünk, és más az

igazságérzetünk.

Az igazság két alaptípusát különböztetjük meg:

1. Eljárási (procedurális) igazság,

• ami a formális szabályok általános elfogadását igényli.

• A procedurális igazság a politikai demokrácia alapja. Fontos, hogy az igazság érvényre

juttatásának szabályai kidolgozottak, formálisan megfelelőek legyenek.

• De a törvény nem lehet hajlíthatatlan, alkalmazásánál a konkrét eset körülményeit

mérlegelni kell.

2. Lényegi (szubsztantív) igazságosság: Legáltalánosabb értelme, hogy az igazság az erények

együttese, vagy a legfontosabb etikai erény maga.

Két további, pontosabban meghatározott értelmezést foglal magában a szubsztantív igazságosság:

• Az elosztó vagy disztributív igazságosság

• Kiigazító vagy kommutatív igazságosság

• A kommutatív igazságosság elsősorban a magáncserére vonatkozik, amelyet saját

kezdeményezésre, nem bíróság előtt bonyolítanak. Ilyen esetekben adódhatnak olyan
problémák, mint a csalás és a károkozás. És az igazságszolgáltatás feladata, hogy korrigálja az
egyoldalú veszteséget.

• A disztributív elosztó igazságosság: a megbecsülés, a gazdagság és más előnyök, javak

elosztására vonatkozik. Szociálpolitikában elsősorban az elosztó igazságosság a fontos.
Osztunk előnyöket, javakat, tudást, tárgyi javakat, jövedelmet, az élet feltételéhez szükséges
támogatásokat.

• A disztributív igazságosság kérdéseivel foglalkozó igazságosságelméletek közül 3 felfogást

ismertetünk:
 • A haszonelvű, utilitárius közgazdasági iskolához kapcsolódik. Az igazság a társadalom jóléte
szempontjából hasznos. Az elosztás akkor optimális, ha nem változtatható meg úgy, hogy
senki ne járjon rosszabbul.

• 2. Központjában a társadalmi igazság fogalma áll. A központi kérdés, hogy milyen elosztási
elvek alkothatják a társadalmilag igazságos elosztás alapját. Egyértelmű válasz nincs. Elosztási
jogcímek lehetnek a hagyományok, örökölt helyzetek, az érdem, a teljesítmény, a
hatékonyság.

• 3. Az igazságosság ugyanúgy a társadalmi intézmények legfőbb erénye, mint az igazság a

filozófiai rendszernek. Bármennyire is jó egy elmélet, ha nem igaz, felül kell bírálni, el kell
vetni. A törvényeket vagy intézményeket, legyenek bármilyen hatékonyak, át kell alakítani,
ha nem igazságosak.

Tolerancia:

• A tolerancia a másság elfogadását, a mássággal szembeni türelmet jelenti.

• A tolerancia mind a szociálpolitikában, mind a szociális munkában szakmai alapkövetelmény.

Ha gyengén, vagy egyáltalán nem érvényesül ez az elv, nem lehet megakadályoznia negatív
megkülönböztetéseket.

• A tolerancia bonyolult ellentmondásokkal terhes problémákat vet föl. Ezek közül a

legnehezebb, szinte megoldhatatlan kérdés, hogy lehet-e tolerálni azokat, akik maguk
intoleránsak? A szociális munka lényegéhez tartozik, hogy elfogadja, s megérteni igyekezzen
a mások életmódját, kultúráját, s ezzel elejét vegye a mindig céltalan erőszakos
szándékoknak.

Egyenlőség:

• Az egyenlőség értelmezésénél elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mi az egyenlőtlenség.

• A társadalmi jelentőségű egyenlőtlenségeknek rengeteg fajtája van.

• Egyenlőtlenek lehetünk (vagyunk): a hatalomban, gazdagságban, tudásban, befolyásban, stb.

• A szociálpolitikában különös jelentősége van annak, hogy mennyire egyenlőtlenek fizikai és

társadalmi életesélyeink.

Fizikai életesély

• az egyes társadalmi csoportoknak milyen eltérő esélyeik vannak arra, hogy bizonyos életkort
megéljenek, hogy kevés szenvedéssel, minél egészségesebben éljék meg ezt a kort.

Társadalmi életesélyek

• milyen lehetőségeik vannak az egyes csoportok tagjainak arra, hogy valóságosan, nem
kényszerből, szabadon válasszanak maguknak sorsot.

• Különböző típusú egyenlőség értelmezések élnek egymás mellett: esélyegyenlőség, a

feltételek egyenlősége, a kimenet egyenlősége, a kvótás egyenlőség, a bánásmód, az
elbírálás egyenlősége.

Esélyek egyenlősége
 • Az embert nem korlátozza, hogy milyen helyre született, a jog előtt mindenki egyenlő,
nincsenek kiváltságosok, így az út nyitva áll a tehetségesek előtt.

A feltételek egyenlősége

• A nagyon rossz életkörülmények, a társadalom uralkodó normáitól erősen eltérő feltételek

már a születés előtt, és az élet első szakaszában is kedvezőtlenül befolyásolhatják az ember
fejlődését.

• A felemelkedés lehetősége nem pótolja a széles körű valóságos egyenlőséget.

• A tökéletesen egyenlő társadalom eszméje hamis.

• A politika nem egyenlőségre, hanem mindig csak egyes meghatározott típusú

egyenlőtlenségek csökkentésére törekedett. (lakásügy, egészségügy, melyek a fizikai vagy
társadalmi életesélyeket befolyásolják): A hátrány leküzdését tudom biztosítani.

A kimenetek egyenlősége

• Egy társadalom akkor igazságos, ha annyira biztosítja a rosszabb helyzetűek hátrányainak

kompenzálását, hogy végül is a jó helyzetűekkel azonos valószínűséggel érnek célba az élet
bármely területén.

• Fontos a pozitív diszkrimináció.

Arányos, vagy kvótás egyenlőség

• A kvótás egyenlőség követelménye akkor teljesülne, ha valóban minden testületben és

területen (parlament, miniszterek, tudósok, ápolók, utcaseprők) között is, nagyjából azonos
lenne pl. a nők és a férfiak aránya.

A bánásmód egyenlősége

• E probléma szorosan kapcsolódik a diszkrimináció kérdéséhez.

• A bánásmód egyenlőtlenségeinek ismert jelensége, hogy több figyelmet, jobb ellátást kapnak
az iskolában, a kórházban, a bíróságon a jobb helyzetűek, és a szükségesnél kevesebbet a
szegények, az elesettek. Ez a közvetett negatív diszkrimináció, mely többnyire nem tudatos.

• Tudatos negatív diszkrimináció pl. feketékkel, cigányokkal, zsidókkal, rossz származásúakkal

szemben alkalmazott külön tiltások, jogi korlátok.

• A szabadság és egyenlőség kibékíthetetlen ellentmondásban vannak egymással.

Szolidaritás:

A szolidaritás, testvériség:

• alapja az összetartozás, a kölcsönös értékrend a közösség és a közös érdekek.

• A szolidarisztikus közösségek általában valamilyen együttes érdek mentén szerveződnek, s e

közösségek valamilyen áldozatra is hallandók a közös érdekért, a közösség erősítéséért.

Szolidaritási szintek

• mikro (pl. családon belüli)

• mezo (csoporton belüli; egyén sok csoportba tartozik!)

 • makro (pl. „a harmadik világ szegény országaival”)

• A szociálpolitikában jelentősek az olyan szolidarisztikus szerveződések, mint a társládák,

társpénztárak, később a társadalombiztosítás.

• A szolidaritás kölcsönös segítséget is jelent, nem áll messze a filantrópiától (emberbarátság),

az altruizmustól (mások javára való önzetlen lemondás), a caritastól (keresztényi szeretet,
jótékonyság, kegyesség).

• A különbség talán annyi, hogy a szolidaritás többnyire egyenlők közösségén belül alakul ki.

• A filantrópia, az altruizmus és a caritas közös ismérve az, hogy bevallottan érzelmi

indíttatásúak, és hogy hiányzik belőlük az ellenszolgáltatás igénye vagy vágya.

• A viszonzást nem váró segítség mindig magában rejti azt a lehetőséget, hogy a segítséget
nyújtó és a megsegített között egyenlőtlen viszony jön létre.

• A segítő viszontszolgálatot nem, de hálát elvárhat attól, akinek segített.

• A modern társadalmakban a személytelenebb, jogilag szabályozott (állami) segítség, vagy az

egyenlők csoportjain belül szerveződő önsegély a jellemző.

• A kisebb vagy nagyobb társadalmi összetartozást kifejező szolidaritás folytonosan

beleütközik a modern piaci társadalom egy másik fontos értékébe, a versenybe.

• Sokan úgy vélik, hogy a verseny az emberi teljesítmények legfontosabb rugója, a fejlődés
motorja.

• Mások szerint a verseny csupán a dzsungel törvényét jelenti. Ma a versengőnek,

kompetitívnek lenni a társadalmi siker egyik fontos előfeltétele, a társadalom által javasolt
egyetlen cél.

• mai társadalomnak nem kedvez a szolidaritás, pl. társadalmi olló, földrajzi kettéosztottsága az
országnak.

Fogyatékos személyek jogai és az esélyegyenlőség területei a hazai jogszabályok

tükrében
Jogszabályok a fogyatékossággal élők jogairól és esélyegyenlőségéről:

• Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI. tv. (IV.1)

• 2013. LXII. Tv. Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI.tv.
(IV.1) módosításáról

• Országos Fogyatékosügyi Program 2015-2025

• 2007. évi XCII. Törvény a Fogyatékossággal élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményről

megszületése:

• A törvény összhangot teremtett a hazai szabályozás és a nemzetközi szervezetek

egyezményei között.

• A törvényt az Országgyűlés az 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el.

 • A kihirdetés napja: 1998. április 1.

• Jelentősége:

• A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esély-egyenlőségük megalapozása, illetve a

társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében született.

Célja a fogyatékos személyek:

• jogainak és a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása,

• a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása,

• esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének

biztosítása.

Esélyegyenlőségi törvény fogyatékosság fogalma (szociális szemléletet tükröz):

Fogyatékos személy:

• az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi,
pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él,

• amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban

• a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja. (1.§).

A fogyatékos személyt megillető jogok:

Környezet:

• Akadálymentes, biztonságos épített környezet (vízszintes közlekedés, bejárat szélessége-

magassága, könnyű kezelhetőség).

Kommunikáció:

• Hangjelző (látássérültek),

• Fénycsengő, jelelés, feliratozás (hallássérültek számára).

Közszolgáltatásokhoz való hozzáférés:

• Nevelés-oktatás, egészségügy.

Közlekedés:

• Közlekedési rendszerek átalakítása, fejlesztése (tömegközlekedési eszközök

akadálymentesítése, parkolóhelyek).

Támogató szolgálat, segédeszköz:

• A fogyatékos személy önállóságát teszi lehetővé, jogai gyakorlását segíti, árkedvezmény.

Az esélyegyenlőség célterületei 1.:

Egészségügy:

• a fogyatékos személy számára biztosítani kell az állapota javításához, az állapotromlása

megelőzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást.
 • törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elő a rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését,
továbbá, hogy ne erősítse a betegségtudatát.

Oktatás:

• állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai

nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben, szak-képzésben,
felnőttképzésben, továbbá felsőoktatásban vegyen részt, akár integrált keretek között,

• a szülő választja ki a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján

Az esélyegyenlőség célterületei 2.:

Foglalkoztatás:

• integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosult

• munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi

környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását. (Az
átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás
igényelhető.) (ésszerű alkalmazkodás-elve)

• Ha a fogyatékos személy foglalkoztatása az integrált foglalkoztatás keretében nem

megvalósítható, úgy számára a munkához való jogát egyé körülmények között biztosítani kell.

• A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató akkreditált munkáltatókat

és a szociális foglalkoztatást végző foglalkoztatókat a központi költségvetés támogatásban
részesíti.

Az esélyegyenlőség célterületei 3.:

Lakóhely, közösségbe való befogadás, önálló életvitel:

• A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek

megfelelő – családi, lakóott-honi, támogatott lakhatási, intézményi – lakhatási forma
megválasztásához.

• 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely

kiváltásához az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló fejlesztési programok
nyújtanak támogatást.

Kultúra, sport:

• A fogyatékos személy számára lehetővé kell tenni a művelődési, kulturális, sport- és más
közösségi célú létesítmények látogatását.

• A fogyatékos személy számára – sportolási lehetőségeinek megteremtéséhez – a sportolási

célú, szabadidős intézmények használatát hozzáférhetővé kell tenni.

• Magyar Olimpiai Bizottság: speciális olimpia, élsport támogatása.

Az esélyegyenlőség célterületei 4.:

Rehabilitáció:

• Fogalma: az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, foglalkoztatási,

szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy
 képességének fejlesztése, szinten tartása a társadalmi életben való részvételének, valamint
önálló életvitelének elősegítése.

• a rehabilitációs szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz való hozzáférés megszervezése;

• a rehabilitációs szervezetekkel, való együttműködés,

• a rehabilitációs tevékenységük figyelemmel kísérése;

• a segítő szolgálatok, illetve azok hálózatának kialakításánál figyelembe veendő szempontok

kidolgozása;

• szakmai-módszertani ajánlások kidolgozása;

• a szolgáltatást nyújtó szervezetekkel és az általuk nyújtott rehabilitációs szolgáltatásokkal

kapcsolatos adatok, információk gyűjtése a fogyatékos személyek, családtagjaik, segítőik
tájékoztatása érdekében.

Országos Fogyatékosügyi Program

2015-2025:

Bemutatja: a fogyatékossággal élő népesség társadalmi helyzetét.

Meghatározza:

• a rehabilitációval kapcsolatos célokat.

• a társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalókat,

• életminőségük javításához szükséges feltételrendszer meghatározását,

• a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismert igényeikhez igazodva a

közlekedési rendszerek (tömegközlekedési eszközök, utasforgalmi létesítmények), a szállítás,
az épített környezet átalakításának, valamint a speciális oktatás és speciális foglalkoztatás
indokolt mértékét;

• a társadalom életében való aktív részvételét elősegítő terveket,

• a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtéséhez szükséges, az

állam által biztosítandó eszközöket és intézkedéseket;

• a kitűzött célok megvalósításához szükséges eszközöket és intézményeket.

OFGY 2015-2025
program elvei:

• prevenció elve:

• a fogyatékosságmegelőzzése.

• A család általános helyzetét a társadalom segíteni köteles.

• Színterei: az oktatás, a nevelés, az ápolás, a szülők munkavállalásának színtereire.

• rászorultak, illetve a legsebezhetőbbek fokozottabb védelmének elve: a fogyatékos

személyeknek nyújtott szolgáltatásokat differenciálni kell a fogyatékos személyeknek nyújtott
szolgáltatások és támogatások rendszerét, a társadalmi hátrányok minimalizálása érdekében.

• Az esélyek kiegyenlítésének elve:

• a társadalom, helyi közösség egyenjogú tagjaivá kell válniuk

• pontosan ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint bármelyik másik állampolgárt.

• társadalomban való részvétel korlátozottsága megszűnjön.

• A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnyben részesítés kötelezettségének elve a

társadalom valamennyi területén érvényesüljön.

• Személyhez fűződő illetve fogyatékos személyeket külön megillető jogok védelmének

valamint a támogatott döntéshozatal elve:

• a fogyatékos személy maga hozhasson meg számára jelentős döntéseket.

• Egyéni szükségletek alapján kell az intézkedéseket megalkotni a fogyatékos személyek

heterogén csoportjával szemben.

• Önrendelkezés elve, saját képességeik és lehetőségeiket tekintve önmaguk rendelkeznek

életük alakulásáról.

• Szubszidiaritás elve

• biztosítani kell, hogy a fogyatékos személyek a számukra szükséges szolgáltatásokhoz a

lakóhelyükön vagy ahhoz a lehető legközelebb eső településen jussanak hozzá,

• a fogyatékos személyekkel kapcsolatos döntések és intézkedések helyi szinten kerüljenek

megfogalmazásra és megvalósításra.

• Integráció elve

• a fogyatékos emberek a mindennapi folyamatokban (pl. oktatás, szociális és gyermekvédelmi

ellátás, foglalkoztatás, sport, kultúra) kapcsolatot létesíthessenek és tarthassanak fenn más
emberekkel, ez egyben magában foglalja a társadalom tagjainak érzékennyé tételét,
társadalmi befogadását

• A normalizáció elve

• a fogyatékkal élő személyek számára is azonos életfeltételek válnak elérhetővé, mint a nem
fogyatékossággal élőknek. Úgy kell a körülményeket kialakítani, hogy azok a társadalom
általános feltételeinek és életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfeleljenek.

• A rehabilitáció elve

• a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemben tehessenek állapotuk és
kvalitásainak javítására, vagy azok romlásának megállítására, esetleg annak lassítására.

• Az egyenlő esélyű hozzáférés elve a közszolgáltatásokat a többségi társadalommal azonos

minőségben és mennyiségben kell, hogy tudják igénybe venni.

• Az egyetemes tervezés elve:

• az épített és mesterséges környezetet úgy kell megtervezni, hogy a fogyatékos személyek

számára is teljes mértékben hozzáférhető legyen.

• A semmit rólunk, nélkülünk elve:

• a fogyatékos személyek saját jogon vesznek részt, az őket érintő döntések előkészítésében, a
határozatokban és azok végrehajtásában.
 • Az autonómia elve:

• a fogyatékkal élő egyéni lehetőségeinek a kiterjesztését, önálló életvitelének a biztosítását

takarja úgy, hogy egyéni képességeket és szabad döntési lehetőségeket biztosít.

Fogyatékossággal élők szociális biztonságát támogató ellátórendszer

1993. évi III. törvény
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról:

A jogalkotók célja: A szociális ellátás feltételeinek biztosítása, a szociális jogok érvényre juttatása,
valamint a jövő nemzedék és a szociális segítségre szorulók támogatása.

A törvény célja:

• a szociális biztonság megteremtése és megőrzése,

A törvény meghatározza:

• az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét,

• a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.

Végrehajtásának feladata: az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak.

Pénzbeli ellátások:

A támogatás formái:

a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások.

Az aktív korúak ellátása

a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás.

Jogosultság:

a) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, aki legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást

szenvedett, vagy akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján
nem haladja meg az 50%-os mértéket, vagy

b) aki vakok személyi járadékában részesül, vagy

c) aki fogyatékossági támogatásban részesül.

Pénzbeli ellátások:

Ápolási díj:

• a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére
biztosított anyagi hozzájárulás.

Jogosult az a személy:

Aki állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását,ápolását végzi.
Fokozott ápolást igénylő az a személy, aki mások személyes segítsége nélkül önállóan nem képes
étkezni, vagy tisztálkodni, vagy öltözködni, illemhelyet használni, lakáson belül – segédeszköz
igénybevételével sem – közlekedni.

Pénzbeli ellátások:

Méltányossági ápolási díj:

állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy ápolását,
gondozását végzi.

Kiemelt és emelt összegű ápolási díjra jogosult az a személy, aki olyan hozzátartozójának
gondozását, ápolását végzi, aki után magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak.

Gyermekek otthongondozási díja (2019. jan.1-től):

38. § (1) Gyermekek otthongondozási díjára jogosult az a vér szerinti vagy örökbefogadó szülő, aki

a) a súlyos fogyatékosságából eredően önellátásra képtelen vér szerinti vagy örökbe fogadott
gyermekéről, vagy

b) a tartós betegségéből eredően önellátásra képtelen gyermekéről gondoskodik.

Az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít.

Természetben nyújtott ellátások:

A közgyógyellátás

a szociálisan rászorult személy részére az egészségi állapota megőrzéséhez és helyreállításához

kapcsolódó kiadásainak csökkentése érdekében biztosított hozzájárulás.

Alanyi jogon jogosult:

• a rokkantsági járadékos (36 365 Ft 2018),

• az aki, vagy aki után szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül.

Egyéni és eseti gyógyszerkeret: 6000Ft/negyedév

 SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK

szociális alapszolgáltatások szakosított ellátások

falugondnoki és tanyagondnoki ápolást, rehabailitációs átmeneti

szolgáltatás gondozást nyújtó lakóotthonok elhelyezést nyújtó
intézmények
intézmények intézmények
étkeztetés

házi segítségnyújtás
idősek pszichiátriai pszichiátriai időskorúak gondozóháza
jelzőrendszeres házi segítségnyújtás otthona betegek betegek
rehab. int. lakóotthona
fogyatékos személyek
családsegítés pszichiátriai gondozóháza
betegek otth. szenvedély- szenvedély-
közösségi ellátások betegek betegek pszichiátriai betegek
szevedélybe- rehab. int. lakóotthona átmeneti otthona
támogató szolgáltatás tegek otthona
fogyatékos fogyatékos szenvedélybetegek
utcai szociális munka fogyatékos személyek személyek átmeneti otthona
személyek o. rehab. int. lakóotthona
nappali ellátás hajléktalan személyek
hajléktalan éjjeli menedékhelye
- idős személyek o. hajléktalan
rehabi- ápoló-
- fogyatékos személyek litációs gondo-
- pszichiátriai, rehab. int. célú zó célú hajléktalan személyek
átmeneti szállása
szenvedélybeteg TARTÓS BENNTLAKÁSOS INTÉZMÉNYEK
- hajléktalan
BENNTLAKÁSOS INTÉZMÉNYEK

Szociális alapszolgáltatások:

Alapellátások:

Célja: a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük

fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó
problémáik megoldásában.

Étkeztetés:

A szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt
önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani,
különösen koruk, egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük stb. miatt.

A házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell

a) az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzését,

b) az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek
megtartásában való közreműködést,

c) a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében, illetve azok elhárításában való segítségnyújtást.

Vizsgálni kell a gondozási szükségletet, illetve napi szükséges időtartamát (intézményvezető).

A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt

segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a
krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott
szolgáltatás.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális

helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy
fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett
felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell

a) az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő

haladéktalan megjelenését,

b) a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések

megtételét,

c) szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából szociálisan rászorult a

súlyosan fogyatékos személy.

A támogató szolgáltatás célja

• a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli

közszolgáltatások elérésének segítése,

• valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális

segítségnyújtás biztosítása révén.

A támogató szolgáltatás feladata a fogyatékosság jellegének megfelelően különösen

• az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való

hozzájutás biztosítása (speciális személyi szállítás, szállító szolgálat működtetése),

• az általános egészségi állapotnak és a fogyatékosság jellegének megfelelő egészségügyi-

szociális ellátásokhoz, valamint a fejlesztő tevékenységhez való hozzájutás személyi és
eszközfeltételeinek biztosítása,

• információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követően a társadalmi

beilleszkedést segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása,

• a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása,

• segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi

kapcsolatainak erősítéséhez speciális, önsegítő csoportokban való részvételükhöz,
 • segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához,
valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú
részvételhez szükséges feltételek biztosítása,

• a fogyatékos személy munkavégzését, munkavállalását segítő szolgáltatások

elérhetőségének, igénybevételének elősegítése.

Nappali ellátás:

A nappali ellátás

• elsősorban a saját otthonukban élő,

• tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk miatt szociális és mentális

támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek,

• harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes,
de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosít lehetőséget a
napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik
kielégítésére.

• Rendkívül indokolt esetben nappali ellátás olyan fogyatékos személyek részére is

biztosítható, akire nézve szülője gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül
(max.4 óra).

Szakosított ellátások:

• az ápolást, gondozást nyújtó intézmény,

• a rehabilitációs intézmény,

• a lakóotthon,

• az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény

• a támogatott lakhatás.

Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az

alapszolgáltatások keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek
megfelelő szakosított ellátási formában kell gondozni.

Az igénybe vevő személyek ellátásáról, az állapotuk változásáról, valamint a részükre biztosított

gondozási, terápiás szolgáltatásokról ápolási, gondozási tervet kell készíteni.

Szakosított ellátások:

• Az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább
háromszori étkeztetéséről, szükség szerint ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról,
mentális gondozásáról, a külön jogszabályban meghatározott egészségügyi ellátásáról,
valamint lakhatásáról (teljes körű ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell
gondoskodni.

• A fogyatékos személyek otthonába az a fogyatékos személy vehető fel, akinek oktatására,

képzésére, foglalkoztatására, valamint gondozására csak intézményi keretek között van
lehetőség.
 • Enyhe értelmi fogyatékos kiskorú csak kivételes esetben helyezhető el a fogyatékos
személyek otthonában.

• Elkülönítetten kell megszervezni a kiskorúak és a felnőttek, valamint az enyhe értelmi

fogyatékos személyek és a középsúlyos, illetve súlyos értelmi fogyatékos személyek ellátását.

• A fogyatékos kiskorúak esetében az ápolással, gondozással párhuzamosan biztosítani kell a

korai fejlesztést és gondozást, vagy a fejlesztő nevelést, továbbá az iskolai tanulmányok
folytatásának segítését.

• A nagykorú fogyatékos személy számára biztosítani kell az állapotának megfelelő

önállóságot, döntési lehetőséget. A fogyatékos személy részére biztosítani kell – a
fogyatékosságának megfelelő – szinten tartó, képességfejlesztő foglalkoztatást, továbbá
sport- és szabadidős tevékenység végzését is.

• Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények

• ideiglenes jelleggel legfeljebb egyévi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak.

• A fogyatékosok gondozóházában azok a 18. életévüket betöltött fogyatékos személyek

helyezhetők el, akiknek ellátása családjukban nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a
család tehermentesítése teszi indokolttá.

• A fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye a bentlakók önálló életvezetési

képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálja.

• Azoknak a fogyatékos, valamint mozgás-, illetőleg látássérült személyeknek az elhelyezését

szolgálja, akiknek oktatása, képzése, átképzése és rehabilitációs célú foglalkoztatása csak
intézményi keretek között valósítható meg.

• A fogyatékosok rehabilitációs intézménye előkészíti az ott élők családi és lakóhelyi

környezetbe történő visszatérését, valamint megszervezi az intézményi ellátás megszűnését
követő utógondozást.

A támogatott lakhatás

a fogyatékos személyek részére biztosított ellátás, amely az életkornak, egészségi állapotnak és

önellátási képességnek megfelelően, az ellátott önálló életvitelének fenntartása, illetve elősegítése
érdekében biztosítja:

• a lakhatási szolgáltatást,

• az önálló életvitel fenntartása, segítése érdekében mentálhigiénés, szociális munka körébe

tartozó és egyéb támogató technikák alkalmazásával végzett esetvitelt,

• az ellátott életkörülményeinek figyelemmel kísérését biztosító kísérő támogatást,

az ellátott komplex szükségletfelmérése alapján, erre vonatkozó igény esetén:

• az étkezést,

• az ápolás-gondozást,

• a fejlesztést,

• a társadalmi életben való részvételt segítő szolgáltatásokat.

A lakhatási szolgáltatás

• legfeljebb hat fő számára kialakított lakásban vagy házban, vagy

• hét-tizenkét fő számára kialakított lakásban vagy házban, vagy

• legfeljebb ötven fő elhelyezésére szolgáló lakások, épületek együttesében biztosítható. (Az

ellátás lehet határozott vagy határozatlan időtartamú.)

A lakóotthon olyan nyolc-tizenkettő, fogyatékos személyt – ideértve az autista személyeket is –,

befogadó intézmény, amely az ellátást igénybevevő részére életkorának, egészségi állapotának és
önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.

A lakóotthoni ellátás formái:

• rehabilitációs célú lakóotthon,

• ápoló-gondozó célú lakóotthon.

A rehabilitációs célú lakóotthonba az a személy helyezhető el,

• akinek lakóotthoni elhelyezése az önálló életvitel megteremtése érdekében indokolt;

• aki családban él és képességei fejlesztése, valamint ellátása lakóotthoni keretek között

biztosítható és rehabilitációja családjában nem oldható meg;

• önellátásra legalább részben képes;

• lakóotthonba kerülése időpontjában a tizenhatodik életévét már betöltötte, de a reá

irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem.

• A fogyatékos személyek ápoló-gondozó célú lakóotthonába a fogyatékosság jellegétől és

súlyosságától függetlenül helyezhető el fogyatékos személy.

• Az ápoló-gondozó célú lakóotthon az ellátottnak teljes körű ellátást biztosít.

Szakosított ellátások:

Lakóotthon szolgáltatásai:

• munka jellegű foglalkoztatás megszervezése,

• pénzkezeléssel kapcsolatos segítségnyújtás,

• egészségügyi, mentálhigiénés alapszolgáltatás (tanácsadás, életvitel javítását segítő

programok),

• szabadidős programok szervezése (kirándulás, rendezvények),

• A lakóotthonban nem helyezhető el olyan személy, aki közösségi együttlétre alkalmatlan, a

vele együtt élő társaira nézve veszélyes magatartást tanúsíthat.

• A lakóotthonban biztosítani kell a szükséges egészségügyi ellátást, illetve annak

szervezését.

• Szocioterápiás foglalkozások A lakóotthon életét lehetőleg nyitottan kell megszervezni, a

rendezvényekre, programokra a közeli hozzátartozók részvételét biztosítani kell.

Bentlakásos intézmények speciális feladatai: A mentálhigiénés ellátás:

A mentálhigiénés ellátás biztosítása:

• A személyre szabott bánásmódot,

• a konfliktushelyzetek kialakulásának megelőzése érdekében az egyéni, csoportos

megbeszélést,

• a szabadidő kulturált eltöltésének feltételeit,

• a szükség szerinti pszichoterápiás foglalkozást,

• az ellátottak családi és társadalmi kapcsolatai fenntartásának feltételeit,

• a gondozási, illetve rehabilitációs tervek megvalósítását,

• a hitélet gyakorlásának feltételeit, és

• segíti, támogatja az intézményen belüli kis közösségek, társas kapcsolatok kialakulását és

működését.

Bentlakásos intézmények speciális feladatai: A mentálhigiénés ellátás:

A bentlakásos intézménynek mindent meg kell tennie az ellátást igénybe vevő testi-lelki aktivitása
fenntartásának, megőrzésének érdekében.

Az ellátást igénybe vevő korának, egészségi állapotának, képességeinek és egyéni adottságainak

figyelembevételével szükséges szervezni

• az aktivitást segítő fizikai tevékenységeket: séta, sporttevékenység, fekvőbetegek

levegőztetése, ágytorna stb.,

• a szellemi és szórakoztató tevékenységeket: előadások, olvasás, felolvasás, rádióhallgatás,

tévénézés, kártya- és társasjátékok, vetélkedők, zenehallgatás stb.,

• a kulturális tevékenységeket: rendezvények, ünnepségek, névnapok, színház-, mozi-,

múzeumlátogatások, kirándulások, kiállítások stb.

• Folyamatosságot, rendszerességet kell biztosítani.

Bentlakásos intézmények speciális feladatai: Szocioterápiás foglalkozások:

• a munkaterápia: célja a munkaképesség fejlesztése annak érdekében, hogy az ellátott

alkalmassá váljon a szociális foglalkoztatásban való részvételre.

• a terápiás és készségfejlesztő foglalkozás: célja a megmaradt képességek fejlesztése, szinten

tartása.

• a képzési célú foglalkozás: a rehabilitálandó személy képességein alapul és a lakóhelyi

környezetbe való visszatérést szolgálja.