NEVELÉSSZOCIOLÓGIA 2.

A szocializáció folyamata
A család szerepe a szocializációban
 A család fogalma

Magyarország Alaptörvényében
„ L) cikk
(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi
és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött
életközösséget, valamint a családot mint a nemzet
fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a
házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa
férfi.
(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.
(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.”
(Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25.)
E. Burgess (1926):
„A család olyan interakcióban álló személyek egysége, akiket
az egymással való érintkezésükben a férj és feleség, az apa és
anya, a fiú és leány, a fivér és nővér társadalmi szerep
betöltésére való törekvés irányít.

A szerepek társadalmilag definiáltak, de minden családban

részben érzelmileg, részben hagyományosan kialakult tudati
tényezők lényegesen megerősíthetik őket.”
 „…az emberek számára a család nem csupán egyik közösség,
amelyikbe tartoznak, hanem érzelmi életük, tudatuk, biológiai
funkcionálásuk szempontjából megkülönböztetett jelentőségű:
mint a család tagjai, olyan mértékben kapcsolódnak
egymáshoz, hogy nem indokolatlan, ha egymáshoz való
viszonyukat mint egy élő szervezet, organizmus részeinek
funkcionális összefüggését fejezzük ki.” (Cseh-Szombathy,
1985)

„Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő

kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy
leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben
örökbefogadási) kapcsolat köt össze.” (Andorka, 2002)
 „A család szociológiai megközelítésben olyan társadalmi
intézmény, amely a generációk közti folytonosság
megteremtésével számos, a társadalom működéséhez és az
egyén boldogulásához elengedhetetlen tudást, tapasztalatot,
mintát, érték- és szerepkészletet stb. közvetít és hagyományoz.”

„…az egyén világról alkotott képe jelentős mértékben egy, a

családtagok által közvetített és belsővé tett
(internalizált/interiorizált) valóság, melyet a későbbi hatások,
egyéni tapasztalatok átszíneznek vagy át is írhatnak, sőt meg is
kérdőjelezhetnek, de amelynek hatását semmiképpen sem
érvénytelenítik.” (Boreczki, 2015: 104).
 A „kezdetek”: a nukleáris család
 Nukleáris családi háztartás: egyetlen nukleáris család/mag él
együtt, vagyis szülők/házastársak és gyermek(ek).

 Parsons (1955) szerint a rokonságról levált nukleáris család a

modern ipari társadalmak, a földrajzilag és társadalmilag is
mobil személyiség kialakulásának alapja.

 Talcott Parsons két alapfunkciót tulajdonít a nukleáris

családnak: a primer szocializációt és a felnőtt személyiség
stabilizációját (a házastársak és a család feszültségoldó,
feszültséglevezető interakcióin keresztül valósul meg).
 Parsons elméletében a család közvetítő kapocs az egyén és a
társadalom között.

 A szülői szerepeket sajátos munkamegosztás jellemzi: az apa a

munkavállaláshoz szükséges instrumentális, az anya az
otthonteremtéshez, törődéshez, a gondoskodáshoz,
gyerekneveléshez szükséges expresszív (érzelmi) szerep
megtestesítője: a gyerekek így az elsődleges szocializáció
során hatékony nemi szerepeket sajátítanak el.
A hagyományos családmodell felbomlásának lehetséges okai:
▪ a családi funkciók változása
▪ anómia, a normák hiánya (a társadalmi értékek és normák
kevésbé kényszerítő erejűek)
▪ női szerepek megváltozása (női szerepekkel kapcsolatos
elvárások ↔ szerepkonfliktusok)
▪ változás a munka világában (sok munka/gyakran hétvégén is;
technikai fejlődés: a munkavállaló mindig elérhető)
▪ az egyén társadalmi integrációjának lehetőségei a családon
kívülre esnek (a sikeres életútnak, a társadalomban betöltött
szerepnek ma nem feltétele a családi státusz)
▪ tömegkommunikáció hatása (társas összehasonlítás; szabadidő
eltöltésének módja) (Hajduska, 2008).
 Pán Péter-szindróma → az örök fiatalok.
 Wendy-szindróma → az anyáskodó nők.
 Dinky-jelenség → két fizetés gyerek helyett.
 A fiatalok körében növekedett az egyedül élők aránya → a
fiatalok tovább maradnak gyermek státuszban.
 Életszakasz-partnerség.

 A szingliség tudatosan vállalt életforma, de gyakori a látogató

párkapcsolat is: az ilyen kapcsolatban élőknek közel fele
választja tudatosan ezt az életformát, a házasság, illetve az
élettársi kapcsolat alternatívájaként (Földházi, 2014).
 A család életére ható változások
 Ulrich Beck (1986): kockázat-társadalom vagy rizikó-
társadalom; elméletének középpontjában a modernizáció
következményeinek magyarázata áll.
1. Az élettársi együttélések száma emelkedni fog a
házasságok rovására; főleg azokban a csoportokban,
amelyek leginkább ki vannak téve „kockázatnak”, például
az iskolázatlanok, képzetlenek, a munkaerőpiacról
kiszorulók, az alkalmi munkákból élők, közmunkások és
más, területileg és kulturálisan hátrányos csoportokban
élők.
 2. Az életúttal, így a párválasztással kapcsolatos döntések egyre
bizonytalanabbak lesznek; több döntési és viselkedési alternatíva
van, és a kimenetek is bizonytalanok; a párkapcsolat kialakításának
szakasza is elhúzódik, az emberek nehezebben döntenek a házasság
mellett és egyre gyakrabban más együttélési forma mellett, mert
ezek jobban összeegyeztethetők a bizonytalan életszakasszal.

3. A hagyományok és társadalmi normák, elvárások egyre

gyengébbek, egyre erőtlenebbek, egyre kevésbé akadályozzák meg
a párkapcsolatok felbomlását, ezért a különélések és válások
számának növekedése várható.

4. A nemi szerepek elmosódnak/összemosódnak, a nemek

egyenlőbbek lesznek.
 A mai modern társadalmakban új jelenség a családformák
pluralizációja: a társadalomban több családszerkezeti forma is
hasonló súllyal van jelen, miközben a korábban elterjedt
családformák veszítenek jelentőségükből.

 Az utóbbi néhány évtizedben csökkent a párkapcsolatokon

alapuló együttélési formák aránya, növekedett az egyszülős
családok aránya, csökkent a gyermekszám, emelkedett az egyedül
élők aránya, és visszaszorultak a három- és többgenerációs
együttélési formák (Földházi, 2014).
 Családformák a mai magyar társadalomban
 Teljes és rendezett nukleáris család (normává a XIX.
században lett).
 Teljes, de jogilag részlegesen rendezett nukleáris család.
 Gyermektelen pár.
 Gyermekét egyedül nevelő szülőből és a gyermek(ek)ből álló
család.
 Gyermekét egyedül vállaló nő és a gyermek(ek) alkotta család.
 Többgenerációs család.
 Patchwork család (kompozit család, mozaik család).
 Szivárvány család.
 Házasságkötések napjainkban

 2020-ban 67 095 pár kötött házasságot (2019: 65 268).

 2020-ban kötötték a legtöbb házasságot 1990 óta (KSH,

2020).

 Az élettársi kapcsolatok is gyakoriak: az ebben élő magyar

párok közül minden ötödik elavult párkapcsolati formának
tekinti a házasságot, ezért később sem tervezi azt.

 Az első tartós párkapcsolatok közel 90 százaléka jön létre

élettársi kapcsolatként, és csupán egytizede házasságként.
 A család funkciói
 Murdock (1949) a szexualitással, a reprodukcióval, a gazdasággal
és a neveléssel összefüggő funkciókat különböztet meg.

 Andorka (2006) a termelési, fogyasztási, szocializációs és a

felnőttek pszichés védelmét biztosító funkciókat említi.

 Más megközelítésben a következő funkciókról beszélhetünk:

biológiai funkció, gazdasági funkció, az érzelmeket kielégítő családi
funkció, a társadalmi státus meghatározása, a betegek ellátása és
az öregekről való gondoskodás, a kulturális igény felkeltése, a
szabadidő irányítása, a családtagok életének irányítása és
ellenőrzése, a család támogató funkciója (Bodonyi, Busi és Vizely,
2006).
1. Gazdálkodási funkció
A család gazdálkodási, gazdasági egység, gazdálkodik a tagok
vagyonával, jövedelmével, munkaerejével, idejével, fizikai és
szellemi energiáival, kulturális és kapcsolati tőkéjével
▪ termelési funkció
▪ fogyasztási funkció.

2. Biológiai vagy reprodukciós

funkció
▪ utódok létrehozása, gondozása, nevelése
▪ felnőtt nemzedék reprodukciója (fizikai és mentális
értelemben)
▪ idős, beteg családtagok gondozása, ápolása.
Magyarországi népesség korösszetételének változása
1910-2060 (KSH, Népességtudományi Intézet)
 Az elmaradó gyermekvállalás okai

 Jövedelem - kieső kereső, több eltartott.

 Kiesés a munkaerőpiacról - rugalmas foglalkoztatási
formák szükségessége.
 Gyermekellátó intézményrendszer - kevés intézményi
férőhely.
 Nem támogató a környezet - kedvezőtlen lakhatási,
közlekedési, oktatási feltételek.
 Szemlélet és értékrend - esetenként negatív társadalmi
megítélés.
 Halogatás - első szülés idejének kitolódása.
 Népesedési kerekasztal javaslatai, 2012.
A gyermeket vállaló fiatalok lakhatásának és
közlekedésének támogatása, otthonteremtés.

 Munka-család összehangolása, családbarát munkahelyek

támogatása, részmunkaidő, otthoni távmunka, rugalmas
munkaidő támogatása, munkahelyhez közeli családi
napközi támogatása. .
Fontos a gyermekek születése közötti otthon maradással
járó anyagi hátrányok megszüntetése, a második és további
gyermekek vállalásának ösztönzése.
 Rugalmas gyermekgondozási hálózat kialakítása.
Munkáltatók ösztönzése munkahelyi családi napközik,
bölcsődék, integrált bölcsődék-óvodák létrehozására.

 Családbarát felsőoktatási intézmények támogatása.

Kollégiumok átalakítása fiatal, gyermekes párok számára.
Bölcsőde, óvoda fenntartása.
Rugalmas vizsgarend, órarend kisgyermekes hallgatók
részére.

A társadalom- és egészségbiztosítás támogassa a

gyermekvállalás biztonságát, erősítse több generáció
kölcsönös segítségét.
 Társkapcsolati készségek oktatásának bevezetése az
oktatási rendszerbe.
Kommunikáció, konfliktuskezelés, társas intelligencia
fejlesztése.
A szülői hivatás fontosságának tudatosítása.
Pozitív minták megjelenítése.
Testi-lelki egészségmegőrzés támogatása.
Meglévő támogató szolgálatok megerősítése.

 Népesedés és média: a közbeszéd alakítása, a médiumok,

önkormányzatok, egyházak szerepének erősítése a család és
gyermekvállalás értékének felmutatásában.
3. Szocializációs funkció
A szocializáció az a folyamat, melynek során a család tagjainak
átad, közvetít ismereteket, normákat, magatartási és viselkedési
módokat, értékeket, szokásokat, és felkészíti őket azokra a
szerepekre, melynek révén képesek lesznek a társadalomba
beilleszkedni (Horváth, 2004).

Anthony Giddens szerint a szocializáció

„…az a folyamat, amelynek során a tehetetlen csecsemő
fokozatosan öntudattal bíró és értelmes személyiséggé válik, aki
feltalálja magát abban a kultúrában, amelybe beleszületett.
A fiatalok szocializációja a társadalmi reprodukció általánosabb
jelenségét is erősíti, azt a folyamatot, amelyben létrejön a
társadalom időbeli strukturális folytonossága.” (Giddens,
2008:134-135)
A szocializációs folyamat determinánsai:
▪ család (elsődleges szocializációs színtér)
▪ intézmények (iskola!)
▪ kortárscsoport, egyéb közösségek/csoportok
▪ település, ahol élünk
▪ társadalom
▪ média…
 Szocializáció a családban
Az elsődleges (családban történő) szocializáció jellemzői:
▪ az élet első, legmeghatározóbb éveinek színtere
▪ azoknak a személyeknek a közreműködésével zajlik a
szocializáció, akikhez a gyermek kötődik: ez a család
▪ a szignifikáns mások segítségével szerez a gyermek
tapasztalatokat, sajátítja el a nyelvet, normákat, stb., értelmezi a
világot
▪ a korai években tanultak később internalizálódnak, ez az alapja
az egyén önazonosságának, identitásának
▪ a szocializációs folyamatban lényeges szerepe van az érzelmi
köteléknek (a szignifikáns másokkal való kapcsolatot nem lehet
helyettesíteni mással)
 ▪ a tanulásban, az ismeretek, értékek, normák elsajátításában nagy
szerepet játszik a szignifikáns másokkal való azonosulás
(Solymosi, 2004).

 A szocializáció „life long” folyamat (Cogswell, 1968).

 Az utóbbi évtizedek szocializációs elméletei felhívják a

figyelmet arra, hogy az egyén nem passzív elszenvedője a
szocializációnak, hanem aktívan alakítja saját szocializációjának
folyamatát (Török, 2015).
 A családi szocializáció feladatai:
▪ fizikális és érzelmi biztonság, valamint a fejlődéshez szükséges

környezet, feltételek biztosítása

▪ beszéd tanítása
▪ interakciós tér biztosítása
▪ modellnyújtás
▪ norma-és értékközvetítés
▪ identitás formálása (Bagdy, 1977; Buda, 1986).
 A szülő-gyerek kapcsolat minősége alapvetően meghatározza a
szocializációt, a gyermek személyiségfejlődését.

 E kapcsolat jellegét befolyásoló főbb tényezők:

▪ melegség, pozitív érzelmek
▪ biztonság (a kora gyermekkorban megtapasztalt érzelmi
biztonság alapozza meg az énelfogadást, mások megértését,
az érzelmi életet)
▪ kölcsönösség
▪ harmonikus kommunikáció
▪ hétköznapok rutinja, rituálék (rutin: kiszámíthatóság;
rituálék: szimbolikus jelentőség) (Laible és mtsai, 2007).
 Az újabb kutatások kitágították a családi rendszer, a
szocializáció értelmezési körét és olyan újabb területeket
kapcsoltak hozzá, mint a globalizáció és a lokalitás, az
identitás, a mintázatok örökítése és változása.

 Egyre inkább láthatóvá válnak a családon belüli folyamatok, az

egyéni fejlődés és a tágabb kultúrához való kötődés
összefüggései is.

 Fontossá válik a család társadalmi-kulturális beágyazottsága,

külső-belső kapcsolatrendszere, az interakciók tartalma és
minősége, a családtörténet (Boreczki, 2015).
 Crow és Maclean (2004) szerint a globalizáció, és a mobilitás
ellenére a földrajzi távolság nem szükségképpen akadályozza a
családi-rokoni kapcsolatok fenntartását.

 Mabry, Giarusso és Bengston (2004) kutatásaikban a

generációk közötti kapcsolatokat vizsgálják, és egy új
fogalmat, az intergenerációs családok fogalmát használják:
megállapítják, hogy a család továbbra is a társas élet
alapintézménye, az egyének jóllétének, a gyerekek és öregek
iránti gondoskodásnak, törődésnek az elsődleges forrása.
 Fivush, Bohanek és Duke kutatási eredményei szerint a saját
család történetének ismerete befolyásolja az önbecsülést,
önmagunk jobb megértéséhez vezet, és védőfaktorként
működve növeli a rezilienciát felnőttkorban is:
„A családtörténetek elmondásán és megosztásán keresztül a
gyerekek az előző generációkhoz kötődve érzékelik saját
énjüket. Azáltal, hogy az ember lehorgonyozza magát a
családtörténetbe, biztonságérzete támad és érzékeli a helyet,
mindez pedig segíti az önbizalom és az énkompetencia
kialakulását.” (Fivush, Bohanek és Duke, 2005:9)

 Azok a gyerekek, akik olyan családokban nőnek fel, ahol

nyíltan beszélnek a múlt kritikus, érzelmileg megterhelő
eseményeiről, jobban meg tudnak birkózni a saját helyzetükkel
is (Fivush, Bohanek és Robertson, 2004).
 Nyelvi szocializáció
 A gyermek elsődleges szocializációja, a nyelvi is a családban
történik, de a család nem mindig képes arra, hogy ezt a
funkcióját betöltse: egyrészt azért, mert a felnőtteknek nincs
elég idejük erre, részben azért, mert hiányzik hozzá a
megfelelő tárgyi és pedagógiai tudásuk.

 Ha a kisgyermek hozzászokik egy társadalmilag alacsonyan

értékelt beszédmódhoz, akkor ennek az lehet a következménye,
hogy butának vagy értelmileg elmaradottnak tartják (Huszár,
2015).
 A családok különböznek egymástól a nevelési gyakorlatban is
követett kognitív (gondolkodási) stílus tekintetében. Josephine
Klein (1995) pszichológus megkülönböztetett egymástól
státusorientált és személyorientált családokat.

 A státusorientált családban a család tagjainak egymáshoz

való viselkedését alapvetően az adott személy családban
betöltött státusa (apa, anya, gyermek) határozza meg
▪ ez egy zárt hierarchikus rendszer → a hierarchia csúcsán az
apa (a családfő) áll, a fontos döntéseket ő hozza meg
▪ az anya is az apának van alárendelve, feladata a
kisgyermekekkel való foglalkozás, a család élelmezése, a
lakás, a ház rendben tartása
▪ a gyermekek életének fontos döntéseit, pl. iskolaválasztás a
szülők, elsősorban az apa hozza meg.
 A személyorientált családban az egyes tagokat független,
döntéshozásra képes személyeknek tekintik
▪ a döntésekbe, életkorukhoz mérten a gyermekeket is bevonják
(pl. milyen iskolába menjenek, milyen pályát válasszanak, hol
töltse a család a közös vakációt).

 A személyorientált kognitív stílus elsősorban a középosztály

családjaira jellemző, míg a státusorientált stílus főleg a
munkásosztály köreiben gyakori.
A középosztály tagjai általában rendelkeznek középfokú
végzettséggel, sokan közülük egyetemet vagy főiskolát
végeztek, a munkásosztály tagjainak végzettsége jellemzően
alacsony.
 Klein közvetlen összefüggést állapít meg a nyelvhasználat és az
elvont gondolkodás között; úgy látja, hogy a felnőttek kognitív
stílusa a családi interakciókon keresztül alakítja a gyermekekét
(Klein, 1995).
 STÁTUSORIENTÁLT
▪ gyenge absztrakciós
képesség
▪ gyenge tervezési képesség
▪ gyenge önkontroll
▪ a világ beláthatatlan
káoszként való felfogása
 SZEMÉLYORIENTÁLT
▪ fejlett absztrakciós
képesség
▪ fejlett tervezési képesség
▪ fejlett önkontroll
▪ a világ rendezett
univerzumként való
felfogása (Klein, 1995)
 Az iskola és a család kulturális különbségeire hívta fel a
figyelmet az 1970-es években alkotott „bikulturális
szocializáció” rendszere.
 Kiindulópontja, hogy a tanulók iskolai sikeressége érdekében
figyelembe kell venni a családi szocializáció és az iskola
viszonyrendszerét, és a két terület közelítése érdekében tett
szükséges beavatkozásokat (Forray és Hegedüs, 1999).

 Az elmélet a családi (elsődleges) és az intézményes

(másodlagos) térben történő szocializáció párhuzamos
hatásrendszerére hívja fel a figyelmet → az iskolai
eredményesség, majd a társadalmi integráció sikeressége
elsősorban attól függ, hogy a kétféle szocializációs tér
(családi és intézményes) között mekkora az átfedés.
 A bikulturális szocializáció kettős folyamatában a családi
szocializáció kulturális jellemzőinek elsajátítása mellett
megjelenik a közoktatás (óvoda, iskola) hatása is (itt a többségi
társadalom kultúrája jelenti a szocializáció tartalmi elemeit).

 A bikulturális mezőben résztvevők közös feladata a két eltérő

tér kölcsönös megfeleltetése.

 A bikulturális szocializáció, a különböző kultúrák találkozása

nem képzelhető el konfliktusok nélkül, ezért elengedhetetlen a
folyamatos és nyílt kommunikáció, valamint az együttműködés
(Varga, 2015).
4. Szellemi, kulturális funkció
▪ értékek, hagyományok közvetítése, kultúra megismertetése,
valláshoz, politikához való viszony (Novák, 2009).
 Válás

 2018-ban 16 952 válást mondtak ki, ez az elmúlt évek

legalacsonyabb értéke.
1987: 29 856…
2000: 23 987
2010: 23 873
2015: 20 315
2016: 19 552
2017: 18 495
2018: 16 952
2019: 17 400
2020: 14 979 válás (67 095 házasság).
 Családfák és családnarratívák a pedagógiai gyakorlatban

 A pedagógia gyakorlatban a családelméleti háttér a legalább

háromgenerációs családfák felvétele és elemzése, illetve a
családnarratívák révén hasznosítható.

 A pedagógus a családszerkezetre és a gyerekszám alakulására

vonatkozó adatokon, a házasságokon, a lakhelyeken, a
foglalkozások és iskolázottság alakulásán, valamint a nemi
szerepeken keresztül képet kaphat a családi stratégiákról:
hogyan, milyen módon történik a társadalmi státus
megteremtése/megőrzése, a családi rendszer mennyire
rugalmas vagy rugalmatlan, milyen mintákat tudnak
mozgósítani az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz.
 Családi narratívák: a történetek többek közt a szereplőkhöz és
eseményekhez kötődő érzelmeket, viszonyulásokat, értékeket,
az események kapcsolatát értelmező általánosításokat
tartalmazzák (Boreczky, 2015).