KIEJTÉS SZERINTI ÍRÁSMÓD

A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját
köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük. Legnagyobb részük ezt az írásformáját tartja meg akkor is, ha
több szóelemből álló szóalakba kerül. Bizonyos esetekben azonban a szóelemek kiejtésbeli
módosulását az írás is feltünteti.

Alakváltozatok

Vannak olyan szavak, amelyek a köznyelvben kétféle alakban használatosak. Ilyenkor általában az
írásban is mindkét alakváltozat használata helyes.
Magánhangzók tekintetében: csepeg – csöpög, fedél – födél, fel – föl, seprű – söprű; csoda – csuda,
csorog – csurog; dől – dűl; hova – hová; levő – lévő, mienk – miénk, tied – tiéd; lábas – lábos; lány –
leány.
Mássalhangzók tekintetében: benn – bent, fenn – fent, kinn – kint, lenn – lent; gyerek – gyermek;
foltoz – foldoz

Tőváltozatok

Az igék és a névszók bizonyos csoportjai egyes toldalékok előtt megtartják, más toldalékok előtt
megváltoztatják alapformájukat.

Számos szó a toldalékos alakok többségében megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, és csak
néhány származékban váltja rövidre.
Például: zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék; húsz, húszan, húszas, de: huszadik, huszad,; tíz, tízet, tízes, de:
tizedik, tized.

Vannak viszont szabályos í – i, ú – u, ű – ü váltakozást mutató főnevek, írásukat megkönnyíti a kéz –

kezet típusú szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az í,
ú, ű, mint a kéz magánhangzója.
Például: kéz, kézben – kezet, kezek; víz, vízben – vizet, vizek; út, útban – utat, utak.

A borjúk – borjak, borjút – borjat, varjúk – varjak, zászlója – zászlaja, erdője – erdeje stb. ma is élő
kettős alakok. Ugyanígy egyes v-s tövű névszóknak mind magánhangzós, mind pedig v-s tövéből
létrejöhet azonos toldalékolású forma, például: szók – szavak, faluk – falvak; (gyümölcs)lét –
(gyümölcs)levet, (halas)tót – (halas)tavat.

A metsz, a látszik és a tetszik ige felszólító módú alakjait – a kétféle kiejtés miatt – vagy tssz, vagy ss
betűkapcsolattal írjuk: metssze vagy messe, látsszék vagy lássék, tetsszem vagy tessem stb.

Toldalékok írása

A szavakhoz járuló toldalékoknak – a köznyelvi kiejtésben élő ingadozások ellenére – általában

megvan az irodalmi nyelvben kikristályosodott, egyöntetű formájuk. A helyesírás ezeket rögzíti, s csak
néhány indokolt esetben ad helyt a toldalékolásbeli kettősségeknek.

A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végződő tőhöz alapalakjában kapcsolódik,
például: babával, kővé; csehvel. Mássalhangzós végű tőhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme
a szótő végső mássalhangzójával azonossá válik (hasonul hozzá); ezekben az alakokban a tő és a
toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például: dobbal, emberré, jósággal.

A felszólító mód jele a szótövek nagyobb részéhez -j alakban kapcsolódik: fújjon, lépjen; lőjön, szőjön;
folyjon, hagyjon. Más esetekben a tő végi mássalhangzóval azonos hangként jelentkezik: ásson,
lopóddzék, öntözzön. Az eszik, iszik, lesz, tesz, vesz, visz igék magánhangzós tövéhez -gy alakban
kapcsolódik: egyem, igyál, legyen, tegyek, vegye, vigyed. A hisz ige felszólító alakjaiban a -gy hosszú:
higgyem, higgyen, higgyünk.

A határozott (tárgyas) ragozás kijelentő módú személyragjainak j eleme az s, sz, z, dz végű tövekhez
járulva ugyanúgy viselkedik, mint a -j módjel, azaz a tő végi mássalhangzóval azonossá válik (hasonul
hozzá), például: mossuk, visszük, nézzük, peddzük.

Toldalékolásbeli kettősségek

Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a
köznyelvben egyaránt használatosak. Írásban is helyes tehát mindkét forma.
Például: dobj – dobjál, kérj – kérjél, vágj – vágjál, higgy – higgyél, írj – írjál, öregedik – öregszik;
igyekezik – igyekszik; gondolkodik – gondolkozik; hallgatódzik – hallgatózik, lopódzik – lopózik,
rugdalódzik – rugdalózik, mondta – mondotta, érted – éretted; ezzel – evvel, azzal – avval

A SZÓELEMZŐ ÍRÁSMÓD