ÁLTALÁNOS HELYESÍRÁS

ÍRÁS ÉS HELYESÍRÁS

• Az írás a közlendők rögzítése látható jelekkel.

• A helyesírás valamely nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből
szabályozott módja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.
 A MAGYAR HELYESÍRÁS
• Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szavakat, szótagokat rögzítő írásjegyek, hanem
hangokat jelölő betűk.
• Írásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészletből alakult ki.
• A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a kiejtett hangokat jelölik.
• Helyesírásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből:
• a szóalakokban általában ragaszkodunk a szóelemek feltüntetéséhez
• az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit
• a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket
• ...stb.
Ezért nevezhetjük helyesírásunkat értelemtükrözőnek is.
 A BETŰK
A beszédhangok írott jeleit betűknek nevezzük.

EGYJEGYŰ BETŰK TÖBBJEGYŰ BETŰK

a, á, b, c, d, e, é, f, g, h, i, í, j, k, l, m, n, o, ó, ö, cs, dz, dzs, gy ly, ny, ty, zs
ő, p, q, r, s, t, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z

Amikor a mássalhangzókat képezzük a tüdőnkből kiáramló levegő akadályba ütközik, ez az akadályt képezhetnek a fogak, a
szájpadlás az ajkak, a gége,.

MAGÁNHANGZÓK MÁSSALHANGZÓK
a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, ny,
p, r, s, sz, t, ty, v, z, zs
 MAGÁNHANGZÓK
Csoportosítsd az alábbi szavakat a magánhangzói(k) alapján!
RÖVID MAGÁNHANGZÓK HOSSZÚ MAGÁNHANGZÓK
kár, vér, ír, öt, kanál, oda, árus, bot
a, e, i, o, ö, u, ü á, é, í, ó, ő, ú, ű

öt kár
kanál
oda
vér
bot árus
ír
 MÁSSALHANGZÓK

EGYJEGYŰ KÉTJEGYŰ HÁROMJEGYŰ

b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs dzs

A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük.

bb, cc, dd, ff, gg, hh, jj, kk, ll, mm, nn, pp, ccs, ddz, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs ddzs
rr, ss, tt, vv, zz
Egészítsd ki a szavakat a megfelelő hosszúságú mássalhangzóval!

n: ka__ál,
n ka__nna, he__ceg,
n ra__g,nma__a nn
l ba__on,
l: ta__p, ll á__om,
l ke__ett,
ll da__amll
b: do___an,
bb ta__let,
b e___en,
bb jo___an,
bb jó__anb

s: sebe___ég,
ss s má__ol,s mo__on,
tu__ol, ss la__ú ss

ty: ha___ú,
tty ba___u,
ty po___autas,
ty po___an,
tty ko___ogty
 AZ ÁBÉCÉ
Az ábécé a betűk meghatározott állománya és felsorolási rendje.
A magyar magánhangzókat és mássalhangzókat összesen 40 betű jelöli.

KISBETŰS ÁBÉCÉ NAGYBETŰS ÁBÉCÉ

a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy,

í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P,
ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs

A kiterjesztett magyar ábécé 44 betűből áll, ez tartalmazza a Q, W, X, Y betűket is.

 BETŰRENDBE SOROLÁS
A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat, szókapcsolatokat –
általában a magyar ábécé alapján – sorrendbe szedjük.
 BETŰRENDBE SOROLÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
A. A különböző betűvel kezdődő szavakat az első betűk ábécébeli helye szerint állítjuk rendbe, illetőleg keressük meg.
B. Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű ábécébeli helye határozza
meg.
C. A magánhangzók rövid-hosszú párjait jelölő betűk (a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü – ű) betűrendbe soroláskor a
szavak elején és a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak. A hosszú magánhangzót tartalmazó szó tehát meg
is előzheti a megfelelő rövid magánhangzót tartalmazót. A rövid magánhangzós szó kerül viszont előbbre olyankor, ha
a két szó betűsora csak a megfelelő magánhangzók hosszúságában különbözik.
D. A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket minden tekintetben
olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A szóhatárokat tehát nem vesszük figyelembe.
E. Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló egységeket vagy az
egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebb kezelhetőség érdeke vagy
egyéb szempont kívánja.
 Állítsd betűrendbe az alábbi szavakat!

acél cukor
Csepel
kerek
szüret kerék

márvány sírkő csata

márványtömb kassza

kasza
 A magyar helyesírás egyik jellemzője, hogy a betűk legtöbbször a kiejtett beszédhangoknak
felelnek meg, tehát hangjelölő.
A szavak és a szóalakok leírását elvek határozzák meg, többek között a kiejtés szerinti írásmód, a
szóelemző írásmód.
 A KIEJTÉS SZERINTI ÍRÁSMÓD

A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok)
írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük
 ALAKVÁLTOZATOK
Vannak olyan szavak, amelyek a köznyelvben kétféle alakban használatosak.
Ilyenkor általában az írásban is mindkét alakváltozat használata helyes.

MAGÁNHANGZÓK TEKINTETÉBEN MÁSSALHANGZÓK TEKINTETÉBEN

• csepeg – csöpög, • • benn – bent,

hova – hová;
• fedél – födél, • • fenn – fent,
levő – lévő,
• fel – föl, • • kinn – kint,
mienk – miénk,
• seprű – söprű; • • lenn – lent;
tied – tiéd;
• csoda – csuda, • • gyerek – gyermek;
lábas – lábos;
• csorog – csurog; • • foltoz – foldoz
lány – leány.
• dől – dűl;
 TŐVÁLTOZATOK
Az igék és a névszók bizonyos csoportjai egyes toldalékok előtt megtartják, más toldalékok
előtt megváltoztatják alapformájukat.

Számos szó a toldalékos alakok többségében megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, és csak néhány származékban váltja
rövidre.
Például:
• zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék;
• húsz, húszan, húszas, de: huszadik, huszad,;
• tíz, tízet, tízes, de: tizedik, tized.
Vannak viszont szabályos í – i, ú – u, ű – ü váltakozást mutató főnevek, írásukat megkönnyíti a kéz – kezet típusú
szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az í, ú, ű, mint a kéz magánhangzója.
Például:
• kéz, kézben – kezet,kezek;
• víz, vízben – vizet, vizek;
• út, útban – utat, utak.
 TŐVÁLTOZATOK

A borjúk – borjak, borjút – borjat, varjúk – varjak, zászlója – zászlaja, erdője – erdeje stb. ma is élő kettős
alakok. Ugyanígy egyes v-s tövű névszóknak mind magánhangzós, mind pedig v-s tövéből létrejöhet azonos
toldalékolású forma, például: szók – szavak, faluk – falvak; (gyümölcs)lét – (gyümölcs)levet, (halas)tót –
(halas)tavat.

A metsz, a látszik és a tetszik ige felszólító módú alakjait – a kétféle kiejtés miatt – vagy tssz, vagy ss
betűkapcsolattal írjuk: metssze vagy messe, látsszék vagy lássék, tetsszem vagy tessem stb.
 TOLDALÉKOK ÍRÁSA
A szavakhoz járuló toldalékoknak – a köznyelvi kiejtésben élő ingadozások ellenére – általában megvan az irodalmi
nyelvben kikristályosodott, egyöntetű formájuk. A helyesírás ezeket rögzíti, s csak néhány indokolt esetben ad helyt a
toldalékolásbeli kettősségeknek.

A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végződő tőhöz alapalakjában kapcsolódik, például: babával,
kővé; csehvel.
Mássalhangzós végű tőhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme a szótő végső mássalhangzójával azonossá
válik (hasonul hozzá); ezekben az alakokban a tő és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például:
dobbal, emberré, jósággal.
 TOLDALÉKOK ÍRÁSA

A felszólító mód jele a szótövek nagyobb részéhez -j alakban kapcsolódik: fújjon, lépjen; lőjön, szőjön; folyjon, hagyjon.
Más esetekben a tő végi mássalhangzóval azonos hangként jelentkezik: ásson, lopóddzék, öntözzön.
Az eszik, iszik, lesz, tesz, vesz, visz igék magánhangzós tövéhez -gy alakban kapcsolódik: egyem, igyál, legyen, tegyek, vegye,
vigyed.
A hisz ige felszólító alakjaiban a -gy hosszú: higgyem, higgyen, higgyünk.

A határozott (tárgyas) ragozás kijelentő módú személyragjainak j eleme az s, sz, z, dz végű tövekhez járulva ugyanúgy
viselkedik, mint a -j módjel, azaz a tő végi mássalhangzóval azonossá válik (hasonul hozzá), például: mossuk, visszük,
nézzük, peddzük.
 TOLDALÉKOLÁSBELI KETTŐSSÉGEK
Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a
köznyelvben egyaránt használatosak. Írásban is helyes tehát mindkét forma.
Például:
• kérj – kérjél, • hallgatódzik – hallgatózik,
• dobj – dobjál, • lopódzik – lopózik,
• vágj – vágjál, • rugdalódzik – rugdalózik,
• higgy – higgyél, • mondta – mondotta,
• írj – írjál, • érted – éretted,
• öregedik – öregszik, • ezzel – evvel,
• igyekezik – igyekszik, • azzal – avval
• gondolkodik – gondolkozik,
 A SZÓELEMZŐ ÍRÁSMÓD
A magyar helyesírás a szóelemző írásmód érvényesítésével biztosítja azt, hogy a toldalékos
szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan
felismerhető legyen. Ezért a toldalékos és az összetett szavak legnagyobb részében a szóelemeket
úgy sorakoztatjuk egymás mellé, ahogyan külön-külön ejtve hangzanának.
A szóelemző írásmód érvényesítése akkor válik különösen fontossá, ha a szó egészét másképp
mondjuk ki, mint a szóelemeket külön-külön.
A szóelemző írásmód fő szabálya nem érvényesül minden toldalékos szó leírásakor. A toldalékos
szavak egy részében ugyanis a szóelemeket nem eredeti alakjukban, hanem módosult
változatukban tüntetjük fel.
A SZÓELEMEK ALAKJÁT TÜKRÖZŐ ÍRÁSMÓD

A toldalékos szavak, az összetételek, valamint az egymást követő szavak szóelemeinek

érintkező hangjai kölcsönösen hatnak egymásra; a szavak kimondásakor e hangok
sokszor megváltoznak. A helyesírás azonban nincs tekintettel az alkalmi
hangváltozásokra, a szóelemeket eredeti alakjukban írjuk.
 A MÁSSALHANGZÓK MINŐSÉGI
VÁLTOZÁSAINAK JELENTŐSÉGE
MÁSSALHANGZÓ-HASONULÁS
Vannak olyan mássalhangzópárok, amelyeknek tagjait ugyanazon a helyen és módon képezzük, csakhogy az
egyiket a hangszalagok rezgése nélkül, tehát zöngétlenül, a másikat a hangszalagok rezgésével, tehát zöngésen.
Ezek a párok a következők: p – b, t – d, ty – gy, k – g, f – v, sz – z, s – zs, c – dz, cs – dzs.
Ha a felsorolt hangok közül egy zöngétlen és egy zöngés mássalhangzó kerül egymás mellé, a kiejtésben az első
hang zöngésség szempontjából többnyire hasonul az utána következőhöz.
Például:
• át + csap[áccsap] átcsap
• szén + por [szémpor] szénpor
• nép + dal [nébdal] népdal
• any + ja [annya] anyja
• hagy + juk [haggyuk] hagyjuk
 MÁSSALHANGZÓ-ÖSSZEOLVADÁS
Ha a t, a d és az n végű névszókhoz j-vel kezdődő birtokos személyjel vagy birtoktöbbesítő jel, vagyis -ja, -je, -juk, -jük, -jai, -jei járul, a
kiejtésben a mássalhangzók összeolvadnak. Írásban ezt az összeolvadást nem jelöljük, hanem mind a névszó végső mássalhangzóját, mind pedig a
toldalék j-jét változatlanul hagyjuk.
Például:
• kín + juk [kínnyuk] kínjuk
• kert + je [kertye] kertje

Ha a t, a d és az n végű igékhez kijelentő módban j-vel kezdődő határozott (tárgyas) személyrag (-ja, -juk, -jük, -játok, -ják), illetőleg ha a d és az
n végű igékhez a felszólító mód -j jele járul, a kiejtésben ezek a mássalhangzók összeolvadnak.
Például:
• márt + játok [mártyátok]mártjátok
• lát + ja [láttya] látja

A t + sz, d + sz, gy + sz hangkapcsolat a kiejtésben gyakran rövid vagy hosszú [c] hanggá, a t + s, d + s, gy + s hangkapcsolat pedig rövid vagy
hosszú [cs] hanggá olvad össze.
Például:
• met + sz [mecc] metsz
• barát + ság [baráccság] barátság
 A MÁSSALHANGZÓK MENNYISÉGI
VÁLTOZÁSAINAK JELÖLETLENSÉGE
MÁSSALHANGZÓ-RÖVIDÜLÉS
Ha toldalékos szó belsejében, összetételi tagok vagy egymást követő szavak találkozásánál egy hosszú és
egy tőle eltérő rövid mássalhangzó vagy egy rövid és egy tőle eltérő hosszú mássalhangzó kerül egymás
mellé, akkor a hosszú mássalhangzó az ejtésben jellemzően megrövidül.
Például:
• jobb + ra [jobra] jobbra
• ott + hon [othon] otthon
• vissz + hang [viszhang] visszhang
 A MÁSSALHANGZÓ-KIESÉS

A háromelemű mássalhangzócsoportok középső tagja a kiejtésben – nemegyszer más hangváltozás

kíséretében – kieshet. Az ilyen alkalmi hangkivetést az írás nem tükrözi.
Például:
• mind + nek [minnek] mindnek
• csukd + be [csugbe] csukd be
• mind + nyájan [minnyájan] mindnyájan
 AZONOS HOSSZÚ ÉS RÖVID MÁSSALHANGZÓ
TALÁLKOZÁSA
Ha egy összetett szó előtagja hosszú mássalhangzóra végződik (pl. sakk), utótagja pedig ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik
(pl. kör), a szóelemző írásmódot követve megtartjuk az alkotó tagok eredeti írásmódját.
Az összetételt ilyenkor kötőjellel tagoljuk.
Például:
• balett-táncos
• sakk-kör
• váll-lövés

Ezzel ellentétben, ha egy hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz (pl. több) ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő toldalék
kapcsolódik (pl. -be), a szóelemző írásmód szerint három azonos betűt kellene írni egymás után. Az egyszerűsítő írásmód szerint
azonban (a kiejtésnek is megfelelően) csak két azonos betűt írunk egymás mellé.
Például:
• többe (kerül)
• (a) szebből (kérek)
• orra (bukott)
 EGYÉB ESETEK
Az egy szó alapalakjában, valamint magánhangzók között a toldalékos szóalakok és a származékok egy részében, például egyet,
egyért, egyes, egyezik, együtt, hosszan ejtjük a [gy]-t; más részében, például egyed, egyedül, egyén, egyetem, viszont röviden.
Ha mássalhangzó következik a gy után, például egyben, egynek, egyre, akkor is rövid a [gy]. Írásunk a szókép állandóságára,
valamint egyszerűségére törekedve a szó minden alakját egy gy-vel jelöli, például: egy, egyik, egyetlen, együvé, együtt; egyéb,
egyed, egyenlő; egybe, egyre, egység.

A kis szó fokozott alakjait és ezek származékait hosszú [s]-sel ejtjük, de egy s-sel írjuk, például: kisebb, legkisebbnek,
kisebbedik, kisebbít, kisebbség.

A h végű szavak közül jellemzően a céh, düh, juh, méh, rüh ejtése alapalakban és a mássalhangzós kezdetű toldalékos alakokban
ingadozhat: düh: [dü] v. [düh], dühnek: [dünek] v. [dühnek]; méh: [mé] v. [méh], méhtől: [métől] v. [méhtől]; stb. Írásban
azonban a szavak minden alakjában jelen van a h
 A SZÓELEMEK MÓDOSULT ALAKJAIT
FELTÜNTETŐ ÍRÁSMÓD
Bizonyos esetekben régebben jelentős hangváltozások mentek végbe az egyes
szóelemekben. Ezekben az esetekben a helyesírás eltekint a szóelemek eredeti
hangalakjuk szerinti írásától. Ilyenkor az íráskép gyakran megfelel a kiejtés szerinti
írásmódnak.

A MÁSSALHANGZÓK MINŐSÉGI VÁLTOZÁSAINAK JELÖLÉSE

AZ IGEALAKOKBAN
A lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik ige felszólító módú alakjaiban a módjel -gy alakban járul az igék magánhangzós
tövéhez: legyek (= le + gy + ek), tegyen, vegyük, vigyétek, egyél, igyanak stb. A hisz ige felszólító módú alakjaiban
hosszú [gy]-t ejtünk, és ggy-t írunk, például: higgy, higgye, higgyük, higgyétek.
A tesz, vesz, visz, eszik, iszik, hisz ige felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid
alakjaiban a -d személyrag a módjel nélküli magánhangzós tőhöz kettőzött változatban járul: tedd (= te + dd), vedd, vidd,
edd, idd, hidd.
 A MÁSSALHANGZÓK MINŐSÉGI VÁLTOZÁSAINAK
JELÖLÉSE A NÉVSZÓALAKOKBAN
A -VAL, -VEL ÉS A -VÁ, -VÉ ALAKMÓDOSULÁSAI

A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag v-je a mássalhangzóra végződő szavakhoz a tő végső
mássalhangzójával azonos formában járul. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásban (általában)
betűkettőzéssel jelöljük.
a) egy rövid mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé
b) egy hosszú mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé,
c) két mássalhangzóra végződő szó + -val, -vel, -vá, -vé
d) Ha a -val, -vel és a -vá, -vé rag v szóvégződéssel találkozik, a két v-t mindig jelöljük az írásban
A betűkettőzés elmulasztása nemegyszer megváltoztatja a szóalak jelentését. Nem azonos például a szívvel és a
szível (= szeret, tűr); és bár egyformán hangzik, mégsem azonos a tervvel és a tervel (= tervez); a bölccsé (válik)
és a bölcsé (= a bölcs tulajdona).
e) Azoknak a h végű főneveknek, amelyeknek a kiejtése ingadozik (düh: [dü] v. [düh], méh: [mé] v. [méh] stb.
), a -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakjait írni is kétféleképpen lehet: dühvel [düvel] – dühhel, méhvé [mévé] –
méhhé stb.
f) Ha a számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. kötőjellel kapcsoljuk a -val, -vel vagy a
-vá, -vé toldalékokat, a v hasonult alakját mindig feltüntetjük,
 AZ AZ, EZ NÉVMÁS

Az az, ez mutató névmás z-je teljesen hasonul a mássalhangzóval kezdődő toldalékok első hangjához. A teljes
hasonulást betűkettőzéssel jelöljük, például: abba, ebbe, ahhoz, ehhez, akképp, ekképp, arra, erre, akkor, ekkor,
avval (v. azzal), evvel (v. ezzel); abbeli, ebbeli. Hasonlóképpen: amannak, mindettől, ugyanahhoz stb.
Mindig hosszú mássalhangzót írunk azokban a szavakban is, amelyek az az, ez névmások és a -fajta, -féle, -kora
utótagok kapcsolatából állnak: affajta, afféle, akkora; effajta, efféle, ekkora.
A névutók a mutató névmás a, e alakjával alkotnak összetételeket, például: afelé, afölött, amiatt, emellett, eszerint, evégett.
 Köszönjük a figyelmet (és a végén a türelmet)!
