2.

tétel
A gyógypedagógia-elmélet paradigmái és ezek kihatása a gyakorlati tevékenységre.
A személy-orientált-klinikai, az interakciós és a rendszerelméleti paradigma összehasonlítása.
Órán elmondottak + Szakirodalom: Z.Péter: Tanulmányok a gyógypedagógiai pszichológiában (98-101) alapján

- Paradigma: egy tudományterület általánosan elfogadott nézetei (fogalmai, szakkifejezései) egy adott
korszakban, időpontban.
- Kognitív: megismerő, a megismerő tevékenységre vonatkozó

Az akadályozottság paradigmáinak konstrukciós kísérletei

- a gyógypedagógia klasszikusan központi fogalmának számító akadályozottság vonatkozásában Ulrich
Bleidick (1977) négy különböző alapfelfogást különböztet meg:
o személyorientált/klinikai
o interakciós
o rendszerelméleti
o gazdaságpolitikai paradigma
- e teoretikus modellekben pedig, attól függően, hogy az akadályozottság mely keretrendszerben
értelmeződik, a gyakorlati gyógypedagógiai tevékenység során is máshová helyeződik a hangsúly,
vagyis más lesz a konkrét cél-, eszköz- és feladatrendszer, melyben a praktizáló szakember dolgozik

1.) Személyorientált vagy klinikai paradigma - orvosi modell

- az akadályozottság (fogyatékosság) tényként, elsősorban orvosi fogalmakkal leírható kategóriaként
jelenik meg
eltérés minél pontosabb diagnosztizálása
- fogyatékosság = individuális minőség
- a különbségek a személyen belül ragadhatók meg
normalitás/abnormalitás keretrendszerének
értelmezése (különbség korlátozottan belefér)
o normális: többség, társadalom által elfogadott
o abnormalitás: normalitástól való jelentős eltérés
 függ: időfaktortól, tér és kultúra viszonyától, tulajdonságtól, viselkedés helyzettől
- fő hangsúly az állapotot kiváltó károsodások jellegére helyeződik, melyek a személyiségfejlődés
egészére kedvezőtlen kihatással vannak
- Anamnézis: egyes fejlődési területek visszaemlékező vizsgálata
eltérő fejlődésmenet észrevétele
o eltérés 2 szempontja:
 dinamika:
- akcelerált = felgyorsult fejlődésmenet
- retardált = lelassult fejlődésmenet
 végeredménye: fejlődés eredménye képpen kialakult képességstruktúra
o tehát e modell alapján, ha belép egy sérülés, akkor 1) a fejlődésmenet megváltozik, 2) a
végeredmény is eltérő lesz
- Mikor beszél ez a paradigma fogyatékosságról?
o ha irreverzibilis = tehát ha a sérülés következménye nem helyreállítható
o különbség az irreverzibilis (fogyatékosság) és a reverzibilis (betegség) fogalom között
 míg a fogyatékosságnak nincs, addig a betegségnek megvan a logikai lehetősége a
helyreállításnak
- fogyatékosságok csoportosítása
1) a sérülés fellépési ideje szerint:
o prenatális: születés előtt
o perinatális: születés közbeni
o posztnatális: születés utáni
2) a sérülés fellépésének jellege szerint:
o endogén = genetikailag meghatározott
 örökletes = familiáris (pl.: látás, hallás, progresszív izomsorvadás)
 kromoszomális = kromoszóma aberráció
• pl.: Down-szindróma (szimptóma együttes, 21-es triszóma
allélkicserélődés a
meiotikus számfelezés során, férfiak nem nemzőképesek, stb.)
o exogén = külső által meghatározott
 élettelen:
• fizikai ártalom (pl.: mechanikai, hőhatás, sugárzás)
• kémiai ártalom (pl.: vegyszerek, gyógyszerek, alkohol, dohány, Contergan-
szindróma: édesanya nyugtatót szedett a várandósság alatt)
• klimatikus hatások: (pl.: ózon elvékonyodása)
 élővilág = biológiai:
• mikrobiális: (pl.: gomba, fertőzés)
• immunbiológiai: (pl.: RH összeférhetetlenség)
• szimbiotikus: (pl.: baba életfeltételeit az anyuka biztosítja)
 társas = pszichoszociális: pl.: család, lakóhely, környezet hatása (pl.: erőszak, éhezés)
- gyógypedagógiai tevékenység: kompenzáció
1) egyes funkciók fejlesztésére, és a
2) különféle kognitív és szocioemocionális képességek még lehetséges mértékének kialakítására irányul
- pontos diagnózist kíván meg annak érdekében, hogy bizonyos akadályozottságú személyeket a
megfelelő, szegregált intézményekbe irányíthasson
- a klinikai modellben a legfontosabb társtudománynak a:
o tradicionális, szelektív orvosi és pszichológiai diagnosztika számít, hiszen a fő kérdés
a
statisztikai normáktól való eltérés mértéke, minősége és végső soron a besorolás
- akadályozott az, aki a határértéktől negatív irányba eltérő biológiai és pszichometrikus mutatókkal bír
- a kutatás középpontjában: a genetikai konstitúció központi idegrendszer, az érzékszervek és a motoros
funkciók sérülése áll
- a fejlesztés
o kívülről (nem az érintett személy szükségletei, kívánságai és szociális kapcsolatrendszere felől),
o specifikus befolyásoltsága és a fennmaradó képességei felől határozódik meg
o az akadályozott ember és családja alárendelődik a szakembernek, a rehabilitáció ebben az
esetben a nem-akadályozott valósághoz történő alkalmazkodás elősegítésére irányul
- PRIMER és SZEKUNDER szint:
o ha a sérülés OKA kimutatható, akkor egyértelművé válik a főszimptóma, illetve az elsődlegesen
érintett, PRIMER terület (itt nem lehetséges beavatkozás)
o ha a PRIMER érintettség nem marad meg önmagában, akkor SZEKUNDER, tehát másodlagos,
járulékos sérülés is előfordulhat (a szekunder szint kialakulása segítséggel megelőzhető)
o 1. példa: várandós anya elkapja a rubeolát
születendő gyermek elveszíti a hallását: PRIMER
nem marad meg önmagában a sérülés, a gyermek nem ép fejlődéssel, negatív hallással nő fel

beszédét elveszítheti: SZEKUNDER szint (a beszéd elvesztése a halláskárosodással járhat)
o 2.példa: öröklött látássérülés
primer terület: látáskárosodás
a) eset:
szekunder terület: nem alakul ki megfelelő mozgás
b) eset:
gyógypedagógiai fejlesztéssel kialakítható megfelelő mozgáskoordináció
o 3.példa: baba 3 hónaposan ad ki kontrollált hangot
a) eset: ő maga is hallja, így megtörténik az akusztikus visszacsatolás
b) eset: nem hallja, tehát nincs akusztikus visszacsatolás
ekkor léphet be egy segítő, fejlesztő
pedagógus, aki oly módon segít előidézni az akusztikus visszacsatolást, hogy pl. mindenből
beszédhelyzetet idéz elő
2.) Interakciós paradigma
• feltételei: legalább 2 személy egy időben, egy helyen
• interakció: amikor az interakciós partnerek cselekvése, jelenléte hat
egymásra

kiváltja a kommunikációt
- Paul Watzlawick kommunikáció elméleti alaptétele: „Nem lehet nem kommunikálni.”
úgy gondolta,
hogy ha nincs verbális kommunikáció, az sokszor intenzívebb és hatásosabb komm.-nak számít
- az akadályozottság: olyan jelenségként határozódik meg, ami egy szociális folyamat eredményeként
jön létre, melyben a környezet az eltérő viselkedést címkével minősíti
- önmagában ugyanis semmilyen tulajdonság nem eltérő
nem a magában az adott viselkedésben
rejlő minőség, hanem az erre reagáló többi emberrel megvalósuló interakcióban értékelődik annak
GOFFMAN: STIGMATIZÁCIÓS ELMÉLET - központi szerepet kap ebben az alapmodellben
o azt a folyamatot írja le, melyen keresztül az elvárásoknak meg nem felelő életforma negatív
minősítése egy kívülről meghatározott, énképét, szociális identitását determináló
(meghatározó) szerepbe kényszeríti, ezzel mintegy szankcionálja az adott tulajdonság
hordozóját
o a terápia elsősorban nem a személyiségfejlődésre ható elsődleges sérülésre koncentrál, hanem
a másodlagos eltérésekre, azaz a környezeti reakciók nyomán kialakuló szekunder
következmények megelőzésére irányul (címkézés mentén kialakuló szekunder következmények
megelőzése az elsődleges szempont)
o stigma: már az ókori görögöknél is megjelent (megtüzesített vassal beleégették a tulajdonosok
a rabszolgájuk bőrébe a jelüket), de itt átvitt értelemben használjuk
 megkülönböztethető, ránézésre észrevehető tulajdonság
tehát kijelöli a társadalmon
belüli morális és szociális státuszát az illetőnek
 legfontosabb jellemzői:
• kijelöli a társas érintkezés területén a morális és szociális helyét a stigmatizált
személynek
• nem önként választott
• illetve nem lemosható, eltörölhető tulajdonság (nem lehet tőle megszabadulni)
• nem csak negatív értelemben létezik (pl.: Jézus stigmáit megkapni önként
választott és nem negatív)
 példák a történelem során: skarlátbetű, Dávid-csillag,
o kiindulási pont: azért tudunk naponta több mint 100 interakciót lejátszani, mert van egy
előzetes képünk az interakciós partnerünkről, így a folyamat lezajlásáról is
ahhoz, hogy egy
interakció rutinosan, de mégis eredményesen lebonyolódjon: előre ki kell jelölni az IP státuszát
 identitás: megfelelni a saját elvárásaimnak, elképzeléseimnek (= id/entitás)
 a) virtuális, képletes szociális identitás (ez az előre elképzelt identitás)
 b) tényleges, aktuális szociális identitás (tapasztalt, valódi identitás)
 ha az a) és b) nem esik messze egymástól (tehát a virtuális és a tényleges identitása a
személynek), akkor létrejöhet egy sikeres, könnyen lezajló interakció
 ha az a) jelentősen eltér a b)-től, akkor nem tud problémamentesen lezajlani az
interakció
a tapasztalt eltérésnek köszönhetően
kapna egy verbális stigmát
így innentől kezdve
elég lesz ahhoz a jelhez/stigmához alkalmazkodni

kialakul a hátrányos helyzet, a diszkrimináció
 az interakciót a csoportközi interakció irányítja:
amint látszik a jel, más velejáró tulajdonságot is
ráruház a személy
 egy viselkedés magában sosem stigmatizálható
csakis a közösség véleménye
stigmatizál
 - Goffman három interakciós csoportja
o 1) evidens fogyatékosok csoportja: azonnal érzékelhető jelek az interakcióban
(pl.: fehér bot, kutya stb.)
o 2) deviáns kultúrákhoz tartozók: „erkölcsi fogyatékosság”, az adott társadalmi normától eltérő,
a társadalom jellemhibának ítéli az adott tulajdonságukat, jellemző az alacsony társadalmi
státusz (prostituáltak, homoszexuálisak, alkoholisták, drogosok, hajléktalanok)
o 3) vallási és etnikai kisebbséghez tartozás: többség által nem elfogadott, esetenként
veszélyesnek tartott, azonnal látható pl. ruha, akcentus (vallás, kultúra)
- a kutatás középpontjában:
o az akadályozottá minősülés interakciós mechanizmusainak feltárása
- a diagnosztikus tevékenység középpontjában:
o problémamegoldás
o fejlesztés intenciója
- a stigmatizációs hatások csökkentésének igényéből származik a NORMALIZÁCIÓS ELV
o integrativitás és inkluzivitás preferálása
o a jövőre irányultságot kifejező korai fejlesztés dominanciája
- a professzionalista szakember egyenrangú interakciós partnernek tekinti akadályozott kliensét és
annak családját
- az akadályozottság itt nem az egyén individuális minősége, csak bizonyos szituációkban mutatkozik
meg, így a gyógypedagógia tevékenység: az akadályozott ember humán szükségleteiből kiindulva
o a cselekvési képesség növelésére
o az önmeghatározás elősegítésére
o a minél önállóbb életvezetés lehetővé tételére irányul.

3.) Rendszerelméleti paradigma

- a kiindulópontot az oktatási struktúra jelenti, amennyiben létezik a gyógypedagógiai
intézményrendszer a hozzá tartozó populációval
- e paradigma szerint akadályozottnak azok minősülnek, akik
o optimális fejlesztése az ún. normálpedagógia eszközeivel nem látszik megoldhatónak

ezért nem illeszkednek be
kihullanak az általános iskolarendszerből = szelekció
- fontos az adott ellátórendszer minősítése (egészségügyi, szociális, köznevelés, közoktatás, stb.)
o minden ellátórendszer szükségszerűen minősít, illetve használ kategóriákat
 oka lehet ennek például, hogy a források korlátozottak
értékpreferencia
 ilyen minősítésnek számít pl. a többgyermekes családok tankönyv támogatása is
- akadályozottság jelensége tehát külső oktatáspolitika döntések hatására jön létre, két alapfeltevés
alapján:
o az oktatásban a tanulók teljesítményének, viselkedésének megítélésre meghatározott normák,
mértékek érvényesülnek
o az ezektől való különféle eltérések (deficitek) tolerálására hosszú távon nincs lehetőség, ezért
nem tarthatók a rendszerben (Bánfalvy)
- az akadályozottság szocializációelméleti megközelítéséről van szó, mely szerint a normatív általános
iskolarendszer működési zavaraiért a felelősséget áthárítja az egyénre, azt állítva, hogy nem alakultak
ki nála a beilleszkedéshez szükséges tulajdonságok
- társadalmi megbízásból a többségi rendszert tehermentesítő speciális intézményrendszer
létrehozására van szükség, mely csökkentett követelményeivel alkalmas egyfajta reszocializáló funkciót
betölteni
- a kutatás középpontjában:
o az instrumentális-metodikai problémák,
o a kontraszelekciós mechanizmusok működésének sajátosságaira összpontosulnak
o a két rendszer viszonyának és átjárhatóságának optimalizálása
o a speciális intézmények működésének optimalizálása
 - e paradigma szellemében működő gyógypedagógus szakembernek
o akár a személyes szükségletek ellenében,
o akár a szülőkkel vagy az akadályozottak érdekvédelmi szervezeteivel szembehelyezkedve
o meg kell felelnie a társadalom megbízásának, tehát
o el kell érnie azt a szocializációs hatást, amire a többségi intézmények képtelennek bizonyultak,
s melynek szakszerű kivitelezésére egyedül kompetens
- A többségi iskolákból bizonyos szempontok alapján átkerülnek az egyének a speciális
iskolákba
visszakerülni a többségi iskolarendszerbe azonban már nehéz, de nem kizárt (kevés
tanulónak sikerül), és még kevesebb azoknak a száma, akik később felsőfokú oktatásban is részt
vesznek.
- A speciális iskolákban speciális igényeknek megfelelő képzést, oktatást, nevelést, bánásmódot kapnak
az érintettek
a gyógypedagógus szakembernek el kell érnie azt a szocializációs hatást, amire a
többségi iskolákban képtelennek bizonyultak, s melynek szakszerű kivitelezésére egyedül kompetens
Mo.-i ellátórendszer:
- 1) többségi
2) eltérő tantervű iskolák
csak a 2)es számú iskolatípus megjelenése után van esély az egyenlőségre
- rendezőelv: fogyatékossági főcsoportok szerint
egyre differenciáltabbá válik
újabb
intézménytípusok megjelenése (pl.: először csak vakok iskolája létezett, később már lett gyengén látók
iskolája is)
- kiválasztás, szelekció folyamata:
o megfelelő minősítésű kategorizálás
o gyermek fejlődése szem előtt tartva
- 1960-as években folytak szociológiai kutatások
Ladányi-Csanádi (szocialista idők)
o adott kor ideológiája: egyenlőség = nincsenek, nem lehetnek társadalmi különbségek
o (L.Cs.) észrevételük: az ideológia amit állítanak hazugság, hiszen csak formailag voltak
egyformák az iskolák (államosítottak)
o első kutatásuk: kisegítő iskola – Bp. 18.ker (enyhe értelmű gyermekek oktatása)
N(elemszám) = 193 diák = 100%

nem kerülhette el 32,7%

határeset 8,3%
eredmény: egyértelmű KONTRASZELEKCIÓ látszik!
feltételesen 29,3%

Mi mozgatja ezt a folyamatot?
elkerülhette volna 59,0%
mindenképpen elkerülhette volna 29,7%

o másik, összevont kutatás: szakmánkénti kutatás

 vagyon, szülők iskolai végzettsége, otthoni helyzet, szocioökonómiai státusz, kapcsolati
tőkék, szociális helyzet
 eredmény:

jó társadalmi háttérből csak akkor választanak ki, ha indokolt, míg

rossz társadalmi háttérből bárki kiválasztódhat
o az iskola 2 funkciója: oktatás és nevelés
 o Tudok két félét adni két gyermeknek?
 manapság a 6-6év, 8-4év, 12 éves iskolatípusok közti választás egyre jobban tolódik a
6-6 éves iskolatípusok felé
a gyermekeket egyre fiatalabb korban kényszerítik a
választásra, hogy melyik középiskolába menjen
 ezzel a korai választással létrejön a korábban említett kontraszelekció a 12 éves
iskolákban bent maradt gyermekek között

B személy a jó adottságai és körülményei

mellett megfelelő segítséggel ennyit fejlődik

A személy rossz háttérből érkezve, de

szintén megfelelő segítséggel ennyit fejlődik

 jól látható az ábrából, hogy még ha nem is jut ugyanoda A) személy, mint B) személy,
mégis egyértelműen az ő fejlődése a nagyobb
nála nagyobb a HOZZÁADOTT ÉRTÉK
 Mo.-n sajnos nem az A) , hanem a B) fejlődését becsülik nagyra, mert
• nem a hozzáadott értéket nézik, hanem
• az iskolázottság szintjét tartják fontosabbnak

4.) Gazdaságpolitikai paradigma

- a gyógypedagógiai tevékenység társadalmi determináltságát hangsúlyozza:
o amennyiben az akadályozottságot a társadalomban érvényesülő osztályellentétek termékének
láttatja
o a személyiségstruktúra a társadalmi tapasztalatok eredményeképpen alakul ki, hiszen
 az ember biológiai adottságainak talaján,

 a meghatározott konkrét társadalmi struktúrák meghatározta keretein belül

tevékenységén és szociális interakcióin keresztül fejlődik
- az akadályozottságot itt:
o végső soron egyfajta társadalmi patológiai kifejeződésnek,
o a társadalomban érvényesülő osztályellentétek termékének láttatja
- e paradigma alapján az akadályozottság definíciói leginkább politikai jellegűek, amennyiben elsősorban
ezen a szinten határozódik meg az, hogy mely társadalmi feltételek tekinthetők egyáltalán
problematikusnak, nemkívánatosnak és megszüntetendőnek

Alapmodellek kritikája
- a fenti alapmodellek több szempontból sem felelnek meg azonban a klasszikus tudományelméleti
paradigma statusához szükséges kritériumoknak, hiszen
o tiszta formában valójában nem különülnek el teljesen egymástól
o inkább arról van szó, hogy a gyógypedagógia rendkívül komplex problematikáján belül egy-egy
alapvető szempontot hangsúlyozva építik ki a koncepcióik belső teljességét
- e modellek alapján kiemelt aspektusok lényegében szoros összefüggésben, kölcsönhatásban állnak
egymással
ezt jól tükrözi a WHO jelenleg legelfogadottabbnak tekinthető felosztása is az eltérések
különböző felszíneiről
- WHO: (röviden! bővebben a 3. tételben)
1.) BNO = betegségek nemzetközi osztályozása
eltérések különböző felszínei: (elválnak egymástól és egyúttal egymásra is épülnek)
o biológiai sérülések/károsodások, másfelől ezek talaján keletkező

o csökkent működést vagy teljesítményt eredményező szomatopszichés funkciózavarok
szintje, melyek interperszonális és szociális kihatásai

o akadályozottsághoz vezethetnek, ha a személy tartósan hátrányos helyzetbe kerül miattuk

2.) FNO = funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása

- új paradigmák megjelenése (németnyelvű szakirodalomban) = metakoncepciók , melyek igyekeznek

integrálni, valódi paradigmatikus elméletté ötvözni a fenti szempontrendszerek (WHO) elemeit (ezek
még nem általánosan elfogadottak, de a jövőben meglehet rá az esély)
o autonómiaparadigma
o szociális függőség paradigmája
o rehabilitációs paradigma
o legelterjedtebb: Otto Speck
ökológiai-rendszerelvű modellje
- Nagy József szerint: (integrált multidiszciplínák létrehozása)
a szinguláris diszciplínaként felfogott neveléstudományban jelenleg
o alkalmilag összeállított koncepciók dominálnak, melyek

o különféle interdiszciplínákból és ezek alaptudományaiból igyekeznek átvenni az
elméletalkotáshoz szükségesnek tekintett elemeket

o ennek eredménye szükségszerűen az lesz, hogy az önmagukba zárkózó tudományágak csak
saját részproblémáikat képesek megérteni,

o annak a szerveződési szintnek, - amelynek a megismerésére vállalkoznak – az értelmezésére,
megértésére, elméleti leképezésére csak akkor lehet reményük, ha az átfogóbb rendszerek
tudományágai integrált egységet képeznek
o tehát valamely tudományág valamilyen hierarchia egyik szerveződési szintjének tekinthető
a
szóban forgó tudományág és a hierarchia tudományágainak integrációja hozza létre az
INTEGRÁLT MULTIDISZCIPLINÁKAT
- a gyógypedagógia belső elméletképzésének tekintetében hasonló jelenségnek lehetünk szemtanúi
(mint N.József elmondása), amennyiben a különböző alapmodelljei szorosan kapcsolódnak valamely
o határtudományának (mindenekelőtt orvostudomány, pszichológia, szociológia, pedagógia)
elméleteihez
o interdiszciplínájának (pl. gyógypedagógiai kórtan, gyógypedagógiai pszichológia,
gyógypedagógiai szociológia) elméleteihez
o importálják ezek szaktudományos terminológiáját, fogalomkészletét, motívumrendszerét és
alapdefinícióját