Ronald J.

Comer: A lélek betegségei

Osiris, Budapest 2000

1. tétel

A pszichés rendellenességek meghatározása

(1-8. old.)

A pszichés rendellenesség, tág fogalom- az emberi aggyal és elmével

kapcsolatos összes problémát felöleli. Nem ismer kulturális, gazdasági,
emocionális vagy intellektuális határokat, és bárkit utolérhet függetlenül attól,
hogy híres vagy ismeretlen, gazdag, vagy szegény, tisztességes vagy
tisztességtelen.
A pszichopatológia a tudománynak az a területe, mely kóros
viselkedésformák vizsgálatával foglalkozik. A pszichopatológiával foglalkozó
szakemberek a klinikai kutatók, hasonlóan más tudományterületen
tevékenykedőkkel módszeresen gyűjtik azokat az adatokat, melyek segítségével
a vizsgált jelenségek leírhatóak, előre jelezhetőek, értelmezhetőek, többé-
kevésbé ellenőrizhetőek lesznek. A kutatók által rendszerezett tudást a
gyakorló klinikusok alkalmazzák.
Meghatározások: Számos meghatározás született, ezek közül mindenik kitér a
4 D-nek nevezett tünet együttesre. ( 4-D = deviance,distress, dysfunction,
danger)
Egy pszichés működés akkor tartható rendellenesnek, ha egy adott helyzetben
egyszerre deviáns- vagyis a megszokottól eltérő, distresszkeltő azaz
kellemetlen és nyugtalanító, diszfunkcionális,- azaz bomlasztóan hat az egyén
hétköznapi tevékenységeire, valamint esetenként veszélyes (dangerous!)
 Deviancia: olyan viselkedésformák, gondolkodásmódok és érzelmek
tekinthetőek rendellenesnek, amelyek nem illeszkednek a helyes
működésre vonatkozó társadalmi elvárásokhoz. Minden társadalom
kialakítja a maga normáit, vagyis a helyénvaló magatartás explicit és
implicit szabályait. A jogi szabályokat megszegő viselkedést
bűnözésnek hívjuk, a pszichés működés normáit megszegő
viselkedést, gondolatokat és érzelmeket pedig abnormálisnak. Az
abnormalitás megítélése társadalomról társadalomra változik, ezek a
normák egy-egy adott kultúra termékei. A társadalmi értékek időről
időre változnak, a társadalmaknak a pszichés rendellenességekről
alkotott felfogása is állandóan módosul. Az abnormalitás megítélése
mindig az adott körülmények és pszichológiai normák együttesének
függvényében történik.
 Distressz: egy személy viselkedését akkor lehet rendellenesnek
címkézni, ha azok distresszt váltanak ki belőle, vagyis a megélt hatások
erős szorongást váltanak ki az egyénből (pl. félelem a haláltól,
háborútól, ráktól stb.), esetleg indokolatlanul eufóriás hangulatba
kerül.Pl. hiába érzik a mániás személyek oly remekül magukat,
pszichológiai értelemben mégis zavartnak tekintendőek. Gyakran az
eufória és a jóllét érzése miatt kerülnek ebbe a diagnosztikus
kategóriába.

1
 Ronald J. Comer: A lélek betegségei
Osiris, Budapest 2000
 Diszfunkcionalitás: a rendellenes viselkedés többnyire felborítja
áldozatainak mindennapi életét. Annyira kiforgatja és összezavarja
érzéseiket, elvonja figyelmüket, hogy előbb-utóbb képtelenek lesznek
önmaguk és társas kapcsolataik fenntartására, gyakran még a
megfelelő munkavégzésre is. A rendellenesség meghatározásában ismét
szerepet kap a kultúra. A nyugati kultúrában fontos szempont, hogy
mindennapi tevékenységeinket, hatékony, önépítő módon végezzük el.
A diszfunkcionalitás önmagában még nem jelent pszichés
rendellenességet. Az emberiségnek mindig voltak olyan tagjai, mint pl.
Gandhi stb., akik a társadalmi igazságtalansággal szemben sajátos
módon tiltakoztak.
 Veszélyeztetés: A pszichés működési zavar legszélsőségesebb
változata az ön- vagy közveszélyes viselkedés. A gondatlansággal,
gyenge ítélőképességgel, ellenségességgel jellemezhető viselkedés
minták nemcsak az egyén, hanem a többiek jólétét is kockára teszik. De
nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb szorongással, depresszióval vagy
bizarr magatartásmintával küszködő ember sem önmagára, sem pedig
másokra nem jelent közvetlen veszélyt.
A kategóriák zöme folyamatosan módosul, a klinikai szakmai közösség vitái
során. A problémát kellően érzékelteti a magyar származású klinikai
elméletalkotó, Thomas Szasz (1961), mítosznak nevezi az elmebetegség
fogalmát, vélekedése szerint a társadalmak azokra a személyekre alkalmazzák
ezt a címkét, akiknek deviáns viselkedése zavarja és látszólag fenyegeti a
többség érzelmi és fizikai jólétét.