Professional Documents
Culture Documents
A borderline diagnózist kapó betegek több mint felét súlyosan bántalmazták vagy szexuálisan
kihasználták gyerekkorában.
Ám különösen szüksége van arra, hogy emberekkel vegye körül magát, ezáltal próbálja
elkerülni a magányt, melyet igen nehezen visel. Ám a maga köré gyűjtött emberekkel
folyamatosan konfliktusba keveredik, nem tud kijönni velük. A stresszt okozó helyzetek,
különösen magánéleti kapcsolataiban, többnyire súlyosbítják tüneteit.
Az okokat még csak épp kezdjük érteni. Mint a legtöbb mentális megbetegedés, a BPD
kifejlődését sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. A legvalószínűbb, hogy a biológiai, a
pszichológiai és a társadalmi veszélyeztető tényezők egymással kölcsönhatásban játszhatnak
benne szerepet.
Biológiai magyarázatok.
A BPD biológiai gyökereit illetően egyelőre nem rendelkezünk egyértelmű ismeretekkel. Úgy
tűnik, a biológiai tényezők veleszületett temperamentumbeli elváltozást, és ennek
következtében nagyobb sérülékenységet jelenthetnek. A borderline-okra jellemző
impulzivitásra való hajlamot és érzelmi bizonytalanságot a biológiai elméletalkotók
örökölhető vonásnak tartják. Egyes vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy a borderline
személyiséget jellemző impulzivitás kapcsolatban állhat az agy egy hormonja, a szerotonin
lecsökkent aktivitásával. Egy új modell szerint pedig a BDP genetikus neurológiai oka az agy
egyik területének, az érzelmeket irányító ú. n. limbikus rendszernek a működési zavara lehet.
Természetesen, ez az nem azt jelenti, hogy a probléma veleszületett betegség volna. A
szerotonin nevű agyi neurotranszmitter aktivitásának csökkenése, illetve a limbikus rendszer
zavara következmény - nem pedig ok. Oknak akkor nevezhetnénk, ha a BDP-s emberek már
születésükkor ezekkel a - a fent említett - adottságokkal rendelkeznének. Erről azonban szó
sincs.
A környezet hatásairól.
A betegség pszichológiai tényezői nagyon változatosak. Sok borderline beteg szülei impulzív
vagy éppen depresszív személyiségjegyekkel rendelkeznek. Néhányan súlyos gyerekkori
traumáról: testi vagy szexuális bántalmazásról, mások komoly érzelmi elhanyagoltságról
(vagy a kettőről együtt) számolnak be. Ugyanakkor néhány beteg viszonylag rendezett
gyerekkorra emlékszik. Valószínűleg bármelyik forgatókönyv elképzelhető: a borderline
megbetegedés különböző utakon jöhet létre.
A fogalmat sokáig alig használták, majd a '70-es években egy másik pszichoanalitikus, a
Freudot újraértelmező Otto Kernberg bevezette a 'borderline személyiségszerveződés'
fogalmát, melyet az eredeti definícióhoz hasonlóan a neurózis és a pszichózis
határmezsgyéjén elhelyezkedőként határozott meg. Ez a besorolás mára érvényét vesztette, de
még mindig nagy hatással van a gondolkodásra, a diagnózisra és a kezelésre. Noha mára
inkább a sokféle személyiségzavar egyikeként tekintik a borderline tünetegyüttest, melyet az
együtt jelentkező tünetek jellegzetes kapcsolódási módja tesz más zavaroktól elkülöníthetővé
el, az kiváltó okok pszichoanalitikus megközelítése sokat segít a tünetek megértésében, és
modern 'formájában' az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőség.
"Ha ön borderline, úgy érzi élete törékeny, reszkető, hiányzik belőle a szilárdság, az
állandóság. Időnként fényes és intenzív érzelmekben élhet, máskor üresnek, unalmasnak látja
az életét. Vadul kitörhet, kétségbeesett erőfeszítéssel követve impulzusait, hogy enyhítse a
belső fájdalmat és létrehozzon egy szemernyi identitást.' - írja a borderline-ok terápiájában
sok éves tapasztalattal bíró Richard Moskovitz nagysikerű könyvében. Majd így folytatja:
'Borderline-nak lenni azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi, kicsoda valójában és mitől kap
erőt. Szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia, jelzésekért, hogy
mikor egyen, igyon, pihenjen, sőt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erősen
ragaszkodik egy emberhez, eszméhez vagy tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja
ugyanezt egy másikon.
A saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiánya a borderline személyiség
alapproblémája. Véletlenszerű áramlás a térben a fent és lent bármilyen érzése nélkül, úgy,
hogy térképpel sem rendelkezik, mely mutatná, hol van épp vagy hová tart. Borderline-nak
lenni az érzelmek állandóságának hiányát, a pillanatról pillanatra való létet jelenti, mely
folytonosság, bejósolhatóság és jelentés nélküli. Aki borderline, az életet töredékekben éli
meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként. Élmények különálló pontjai,
melyek nem állnak össze egésszé."
A kapcsolatokat tekintve ez a sajátos emlékezeti zavar azt jelenti, hogy a legutolsó találkozás
eseményei leképezhetik a kapcsolat egészét. Ha haragban váltak el, alávaló gazemberként
emlékszik a partnerre, és keserűen várja a visszavágás lehetőségét. Ha az elválás kellemes
volt, hőssé magasztosíthatja a partnert, és alig várja az újabb találkozást.
A stabil énkép kifejlődése azon múlik, hogy 'magunkkal tudjuk vinni' a jó kapcsolatok
emlékét, olyan emlékeket, melyek érvényesek maradnak függetlenül attól, hogy az adott
pillanatban mi történik. Aki borderline, valószínűleg nem volt képes ilyen érzelmi emlékeket
alkotni, és személyes értékét teljesen annak függvényében ítéli meg, hogy mi történik adott
pillanatban a kapcsolatában. A kapcsolat elvesztésével elveszíti az azt kísérő belső jó érzést is.
Sokszor üresnek érzik magukat, unatkoznak, nem bírják önmaguk társaságát. Túl korán
vonódnak be mélyen egy kapcsolatba: kiadják magukat és könnyen függővé, sőt, tapadóvá
válnak. Ez gyakorta elijeszti a reménybeli partnert, és épp a kezdetektől rettegett
visszautasításhoz vezethet.
Az intenzív, szélsőséges érzések gyakorta változnak dühvé, mely mások felé kirohanások,
vagy tettlegesség, önmaga felé öngyilkossági kísérletetek vagy szándékos önmegsebesítés,
öncsonkítás formájában fordulhat. Az önmegsebzés és öncsonkítás a BPD legveszélyesebb és
legijesztőbb jellemzője, de nem jelenik meg mindenkinél. A fizikai fájdalmat a beteg arra
használhatja, hogy elterelje az érzelmi fájdalomtól, és szinte szüksége van arra a tudatra, hogy
öngyilkos lehet, mert ez azt jelenti, van menekvés érzései elől.
A tünetek összefoglalása.
Identitázavarok.
Hangulati zavarok
Észlelési zavarok.
7. Stressz hatására paranoid gondolatok (úgy érzi, üldözik, megvetik, kinevetik, "hülyének
nézik", hogy nem szeretik, hogy csak elviselik, stb.–), vagy súlyos disszociatív tünetek (úgy
érzi, elkülönül önmagától, mintha álomban lenne) megjelenése.
Viselkedési zavarok.
A BPD lefolyása.
E javulás háttere egyelőre rejtély. Azonban más impulzivitással összefüggő zavarok, mint az
antiszociális személyiség és a szenvedélybetegségek is alábbhagynak nagyjából ugyanebben a
korban.
A már idézett dr. Moskovitz ezt írja könyve bevezető fejezetének lezárásaképp: 'Ha ön
borderline, elkeseredett kutatása a lényeg és értelem után, elvezetheti a kezeléshez. Terápia
segítségével megtanulhatja az impulzusok féken tartását és a fájdalmas érzelmek elviselését
elég hosszan ahhoz, hogy azok eredete feltárható legyen. A terapeutával való kapcsolaton
keresztül megtanulhatja, hogy a törődés képes túlélni a csalódást. Amint egyre jobban bízik
másokban, megtanul bízni önmagában is.'
A BPD kezelésére nincsen sajátos vagy mindenható módszer. A gyógyszeres kezelés - szükség
eseté - segíthet a hangulat stabilizálásában, a szellemi teljesítőképesség javításában. Az
antidepresszánsok új nemzedékét jelentő SSRI (szeletív szerotonin újrafelvétel gátló) típusú
gyógyszerek nem csak a depresszión segítenek, de a borderline páciensek kétségbeesését is
enyhítik. Ugyanakkor az antidepresszánsok a hangulatingadozásokat nem mindig tudják
megfelelően orvosolni, ezért általában BPD esetén a betegeknek hangulatstabilizáló
gyógyszerek (mint a Lítium) szedését is javasolják az antidepresszáns gyógyszer mellet.
A borderline betegeket jellemző káosz 'nehéz esetté' teszi őket a terapeuta szemében. A
betegnél hónapokig vagy évekig folyamatosan jelen lehet öngyilkossági hajlam. Ráadásul
ugyanazok a problémák, melyek a beteg másokkal való kapcsolatait jellemzik, kialakulnak a
terápiás kapcsolatban is. A borderline-ok terápiáját bonyolítja, hogy gyakran más komoly
problémával (krónikus depresszióval, evészavarokkal, alkohol- vagy drogfüggőséggel,
poszttraumás stresszbetegséggel, figyelemhiányos zavarral, pánikbetegséggel) küzdenek,
melyekkel a terápiában ugyanúgy foglalkozni kell. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság a
legfrissebb BPD-vel kapcsolatos terápiás irányelveiben úgy fogalmaz, hogy ez az egyik
legbonyolultabb és legnehezebb probléma, mellyel a pszichoterapeuták találkoznak.
Kognitív viselkedésterápia és pszichoanalízis.
patikamagazin .