Forrás:http://www.doksi.

hu

A körön kívüli gyermekek, avagy pszichoterror az

iskolában?
Vevők vagyunk az erőszakra?
Világunkban együtt élünk az agresszió és a terror valamennyi formájával. A média naponta eláraszt
bennünket a világ legújabb terrorcselekedeteivel, a családon belüli erőszakkal és a bűnözéssel
kapcsolatos legújabb hírekkel.
Ha a híradásokból hiányozna, akkor „pótlásként” a fizikai és a lelki terror szinte valamennyi
rafinált módszerével megismerkedhetünk a horror, a thriller, a krimi, valamint az akciófilmek
„jóvoltából”. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy a tömegkommunikációban, a filmekben és a
videójátékokban eluralkodó erőszak látványa fokozza az erőszakos viselkedést, mivel az agressziót
tanulással is lehet növelni.
Úgy tűnik, hogy megváltozott a régi embereszmény is. Olyan ellentmondásba került a társadalom,
és ezen belül a nevelés is, hogy miközben az agressziót és az erőszakot elítéljük, a sikeres emberek
többnyire azok, akik céljaik elérése érdekében nem válogatnak az eszközökben, a versengésben a
legrámenősebbek, a legagresszívebbek. Ezzel az egyébként negatív minta vonzóvá válik.
Távolinak tűnik az idő, amikor a kis herceg jámboran követelte, hogy bárányt rajzoljanak
neki.
Sajnálatos tény, hogy a mai gyermekek ún. „Rambó-mániásak” lettek, a Mikulás puttonyában kész
fegyverarzenál található, mivel a játékfegyverek száma egyre növekszik. A hozzánk is begyűrűzött
legújabb technikai „vívmányok”, az ún. interaktív játékok biztosítják gyermekeinknek, hogy egy
virtuális pisztollyal akár egy gyilkosságot is a lehető legvalósághűbb élményként éljenek át. Ennek az
„ügyességnek” a jutalmazásával az agresszió olyan fajta kiélését erősítjük meg, ami azt sugallja, hogy
ez a viselkedés a normális.
Nagy baj, hogy a médiában látott nagyszámú gyilkosság és más erőszakos cselekmények a
gyermekeket és a fiatalokat egymás fájdalma, szenvedése iránt egyre közömbösebbé teheti.
Társadalmi feladat, hogy le kell csökkenteni, és tenni kell valamit az agresszivitás ellen!
Tudjuk, hogy nem minden agresszió káros, biológiai szinten szükség volt rá a túléléshez. A
férfiasság egyik fontos mutatója, értékmérője a nyers erő, ami kiélhető és levezethető sportolásban,
versenyzésben is.
A ma emberének kényelmesebb, gépesített világában kevesebb agresszivitásra és erőfeszítésre van
szüksége, tehát a társadalomnak abban kell együttműködni, hogy a „malignus” agresszió és a terror
csökkenjen, és az agresszív energiákat jó és nemes célok elérésére fordítsuk.

Agresszív gyermekből antiszociális felnőtt

Mindannyian láttunk már dacreakcióban lévő toporzékoló, rugdalódó gyermeket. A kisgyermekek

frusztrációik következtében keletkezett indulataikat korai éveikben leplezetlenül mutatják meg.
Frusztrációra nyílt agresszióval reagálnak.
Később a frusztrált, beilleszkedési gondokkal is küzdő gyermekek, kudarcaik miatt felhalmozódó
ellenséges indulataikat agresszív cselekedetekkel, fizikai bántalmazással vagy verbális agresszióval,
valamint egyre kifinomultabb, rejtettebb formában megnyilvánuló pszichoterrorral vezetik le.
Ezeknek a gyermekeknek a hátterében gyakran rendezetlenek a családi viszonyok, gyakran érzelmi
elhanyagoltságban élnek. Megfelelő szülői minták hiányában gyakran sajátos hiányosságokat
mutatnak a szociális képességeik, valamint konfliktuskezelési készségeik terén is. Ha a nevelés nem
megfelelő, akkor a büntetésként kiszabott fenyítés csak súlyosbítja a problémát, ismételten helytelen
agresszív megoldási mintát nyújtva.

A pszichoterror (mobbing) fogalma

Az agresszív és erőszakos cselekedeteknek többféle megjelenési formája van. A „mobbing”

fogalmát először Konrád Lorenz használta. A „mobbing” a csoportnak az egyénnel szemben
gyakorolt lelki terrorja. A mobbingmagatartás a frusztrációkra kialakuló agresszivitással kerül
előtérbe.
Forrás:http://www.doksi.hu

A munkahelyeken is jócskán előforduló mobbing jelenségét az utóbbi években egyre többen

vizsgálták, és megállapították, hogy a mobbing jelenléte egy munkahelyen nagy anyagi és gazdasági
veszteséggel jár.
Az iskolákban ezt valójában azért nem veszik olyan komolyan, mivel a gyermekek és a fiatalok
problémái miatt nem mutathatók ki anyagi problémák.
Pedig a mobbingot, a pszichoterrorizáló magatartást az iskolában sajátítják el a gyermekek!
Ez később társadalmi ártalmakhoz is vezet.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyire járult hozzá egy-egy mobbingáldozat korai negatív
tapasztalata ahhoz, hogy pszichoszomatikus betegséget kapjon, társaságkerülővé és szorongóvá,
sértődékennyé vagy agresszívvé váljon.

Mobbing az óvodában

A gyermekek már az óvodában tapasztalják a „kívülállókkal” történő dolgokat.

1. Hogy szórakoztató a másikkal kitolni.
2. Hogy ezáltal jól be lehet illeszkedni a csoportba.
3. Hogy ezeket a cselekedeteket nem követi jelentős „megtorlás”.
4. Hogy a kívülálló szerepét mindenképpen érdemes elkerülni.
Ezeket a tapasztalatokat a későbbi iskolás gyermekcsoportokban is igazolva látják.
Akkor, ha ezt a jelenséget mindig ugyanazzal a személlyel szemben, hosszabb ideig követi el a
csoport, pszichoterrorról van szó.
Az „elkövetőkre” jellemző, hogy többnyire nem éreznek bűntudatot, és nem vállalják a felelősséget.
Maguk az „áldozatok” gyakran úgy tesznek, mintha nem vennék észre a bántást, sőt továbbra is
fenntartják a mobbingot kiváltó nem kedvelt viselkedést.
Az áldozat legtöbbször a többiek figyelméért és elismeréséért küzd!
A mobbing egy társadalmi szelep, amivel a felhalmozódott társadalmi frusztrációt,
feszültséget az „elkövető” védtelen áldozatokon veszélytelenül vezeti le.
Ezt a magatartást az unalom, az egyhangúság is kiválthatja!
A pszichoterrort nem könnyű észrevenni! Ha nem látszik, kimutathatósága érdekében érdemes
segédeszközöket alkalmazni, pl. kitűnően mutatja a peremhelyzetet, a körön kívüliséget a
pszichometria.
A csoportban zajló folyamatok

A mobbingmagatartás hátterében érdemes vizsgálni a csoportokban zajló folyamatokat. Az

osztályokban érvényesülő hierarchia három részre osztható:
1. csoportvezetők (döntenek, megszabják a normákat),
2. követők (ők alkotják a csoport legnagyobb részét),
3. kívülállók (ők az agresszió áldozatai).

Nehéz a vezetőket észrevenni, mert egyesek az órákon feltűnésmentesen viselkednek, pozíciójuk

inkább az órákon kívül mutatkozik meg, de órákon is erősen hatnak a felszín alatt.
Az áldozatok csendben szenvednek, az elkövetők a legritkábban alkalmazzák a tettlegességet vagy
a veszélyeztetést, inkább kegyetlen tréfákat űznek vele, elveszik, eldugják a tanszerét, táskáját,
valótlanságot állítanak róla, nem hívják el a társaságukba, gyakran megalázzák, kirekesztik.
A pszichoterror következményeit az áldozatok nehezen, vagy nem képesek elviselni. Ezért
menekülésképpen betegséget szimulálnak, vagy valóban megbetegednek.
Intő jel lehet, ha egy tanuló gyakran hiányzik, a betegségek pszichés eredetét gyakran senki nem
gyanítja. A kívülálló pozíció akadályozza a társakhoz való kapcsolat kialakulását, ha azt közvetítik
felé, hogy nem szeretik. Így nem tud pozitív önértékelést kialakítani, nem tud önálló, autonóm
személlyé válni.
Gyakran a család sem tulajdonít kellő jelentőséget a gyermek panaszának, pedig ezeknek a jövőjére
is jelentős hatást gyakorolnak. Gyakori, hogy a szülők azért nem tudnak segíteni, jó tippeket adni,
mert ők maguk korábbi mobbingáldozatként nem tudták megoldani problémájukat. Az állandó otthoni
meg nem értettség miatt az az érzésük, hogy magukra maradtak, ami biztonságérzetükben okoz
komoly zavarokat.
Ilyenkor nagyon fontos, hogy valakivel bizalmasan el tudjanak beszélgetni a problémáról.
Forrás:http://www.doksi.hu

Súlyos esetekben szakember segítségét is érdemes igénybe venni, hogy megelőzhető legyen a
további súlyos lelki sérülés!

Kiből lesz mobbingáldozat?

A kívülállókra jellemzők bizonyos viselkedési sztereotípiák, melyek a „kívülállóság” kialakulásával

egyidőben lépnek fel.
Mindenkiből lehet mobbingáldozat, de egyes személyiségtulajdonságokkal rendelkezők gyakorta
válnak azzá. Azok, akik valamiben eltérnek az átlagtól, pl. bevándorlók, testi hibásak, más vallásúak,
extravagáns stílusúak, gyakorta célpontokká válnak.
Mivel nem jó „körön kívülinek” lenni, mindenki harcol a „kívülálló” szerep ellen.
A pszichoterror áldozatai jó esetben nem értik, hogy miért nem fogadják el őket a társaik, ez számukra
megmagyarázhatatlan. Rosszabb eset, amikor az áldozat magát okolja, vagy érdemtelennek találja
magát társai szeretetére.

Van-e haszna a kívülállóságnak?

Bármilyen furcsán is hangzik, de van. Ilyen haszon például, ha egy ellen fognak össze, növeli az
osztály kohéziós erejét. A kirekesztéssel a kívülállót igyekeznek megalázni, ezzel próbálják növelni
saját megcsappant önértékelésüket, projekciós felületként az áldozatra vetítve, nekik tulajdonítva
saját rossznak vélt tulajdonságaikat.
Az agresszió kis csoportokban tehát a mobbingáldozatokon, a társadalomban pedig a kisebbségeken
vezetődik le.
A kirekesztés egyoldalú és előítéletes, leküzdéséhez nem elég a felvilágosítás. Az elnyomottak
helyzetének élethű ábrázolása – akár filmek, irodalmi alkotások bemutatásával –, ezzel az
érzelmi áthangolódást elősegítve, az empátia fokozásával, hatásosabb.

A pszichoterror elleni intézkedések

Prevenciós lehetőségek:
1. a tanár–diák viszony minőségi javítása,
2. közös alapértékek, normarendszerek megteremtése,
3. pozitív teljesítmény- és énképátadás,
4. szociometriai eljárások alkalmazása.

Kétségtelenül, a pedagógus fontos szerepe, hogy megakadályozza vagy legalább csökkentse a

pszichoterrort az osztályban. Nem könnyű a dolga, és szándéka ellenére van úgy, hogy ő is részt vesz
a mobbingban. Még ha tudja is, hogy ki az áldozat, akkor sem biztos, hogy feladatának tekinti az
áldozat segítését, mivel éppen a rendzavarásra hajlamos felbolydult osztályokban az áldozat látszik
rendbontónak, ezért a csoportvezető mellé áll. Vagy nem avatkozik bele a diákok egymással
kapcsolatos konfliktusaiba, vagy ha ő maga is kigúnyolja, bár elnyeri az osztály szimpátiáját, tovább
súlyosbítja az áldozattal szembeni diszkriminációt!
Ezért, ha a tanár nem avatkozik be az áldozat oldalán, akkor a diákok ezt megerősítésnek könyvelik el,
tévesen ítélve meg cselekedetüket.

A tanár lehetőségei

1. Őszinte, bizalmas, empátiás beszélgetés a mobbingáldozattal.

2. Intézkedések az osztály bevonása nélkül. A diák felértékelése frontális osztálymunkában. Ezt
elérheti különböző funkciók, olyan feladatok adásával, amit a mobbingáldozat várhatóan jól el tud
végezni (pl. szorgalmi feladatok előzetes megbízásával stb.). Lényeges, hogy a többiek ne vegyék
észre!
Versenyeken, sportrendezvényeken a kirekesztett tanuló szerepeltetése.
3. Intézkedések az osztály bevonásával. Az előítéletességről, a mobbingról általában beszélgetni az
osztállyal.
Forrás:http://www.doksi.hu

„Talkshow” rendezése az osztályban. Játékos riportok, interjú készítése az áldozat bevonásával, a

róla addig ismertek kibővítésével javítani a pozícióján, jó alkalom arra, hogy a tanár segítségével
megszabaduljon a kényszerűségből ráakasztott szerep alól.
4. Hasznos lehet, ha a témához illő szépirodalmi műveket, filmeket dolgoznak fel.
5. Kérdőíves módszer alkalmazása annak tisztázására, hogy hogyan érzik magukat az osztály
diákjai, milyen a légkör, milyen az összetartás, egy ember, aki nagyon rokonszenves stb.
6. Szociometriás módszerek alkalmazása. Szociogram készítésével, kiértékelésével az osztály
kapcsolatrendszerének feltérképezése.

A pedagógusok tudatos munkával, személyes példamutatással az iskolai pszichoterror és agresszív

cselekedetek csökkentésében sokat tehetnek a tanulók, de az egész társadalom mentálhigiénéjének
javításáért, a másság széles körű elfogadtatásáért.

Felhasznált irodalom:

1.Karl E. Dambach: Pszichoterror (mobbing) az iskolában. Akkord Kiadó, 2001.

2.Alain Louyot: Gyermekek fegyverben. Pont Kiadó, 2000.
3.Hárdi István (szerk.): Az agresszió világa. Medicina Könyvkiadó, Bp., 2000.
Buda Lászlóné

„EdQ” – regionális oktatási együttműködés – 2004/2005. (A CERNET folytatásaként.)

Támogatta az EU Magyarország–Ausztria Phare CBC Program 2002. Kisprojekt Alapja