Elmélet

8. Nevelési problémák. Mutassa be az agresszív gyermek

viselkedésének sajátosságait, valamint a velük szemben kívánatos
nevelői magatartást, bánásmódot!
Információtartalom
 1.Az agresszió fogalma
 2.Az agresszió jellemzői, lehetséges okai
 3.A verbális agresszió típusai
 4.Megfelelő bánásmód az agresszív gyermekkel szemben
 5.A dicséret és a biztatás szerepe
 6.Az óvodai konfliktusok

1.Az agresszió fogalma

Ranschburg Jenő szerint az agresszió során az egyén fizikai, szóbeli vagy
gondolati úton szándékosan okoz kárt, sérelmet másokban, önmagában,
vagy a körülötte lévő tárgyakban.
Az agresszió fajtái (önvédelmi-támadó; antiszociális-proszociális;
eszközjellegű-céljellegű), az egyes életkorokra jellemző, valamint fiúkra és
lányokra jellemző megnyilvánulásaik alapján.
1. •Önvédelmi az agresszió, ha egy gyermek a testvérét, játékát vagy saját
magát védi meg.
2. •Támadó az agresszió akkor, ha valaki agresszióval akar megszerezni,
elérni valamit, pl. egy autót, vagy hogy bevegyék egy játékba a többiek.
3. •Antiszociális, azaz közösségellenes az agresszió akkor, ha valaki
elrombolja a többiek játékát, pl. homokvár, építősarokban megépített
autópálya stb.
4. •Proszociális, azaz a közösségért történő agresszió, ha valaki megvédi a
gyengébbet az erőszakos társtól.
5. •Eszközjellegű az agresszió akkor, ha az agresszió csak eszköz ahhoz,
hogy a dühét leadja, vagy hogy megszerezzen egy játékot.

1
 6. •Céljellegű azonban akkor, hogy ha azért agresszív valaki, hogy ezáltal
uralkodhasson a többieken. Ez komoly személyiségfejlődési zavarra
utalhat!

2. Az agresszió jellemzői, lehetséges okai

Az óvodáskorú gyermekre az én-központú, egocentrikus gondolkodás
jellemző. A különböző helyzeteket csak saját nézőpontjából képes szemlélni,
társai szempontjait nem tudja figyelembe venni, vágyait azonnal szeretné
kielégíteni. A frusztrációt, késleltetést, a vágyak halasztását nehezen tűri.
Indulatainak szabályozása, az önuralom gyakorlása, korlátozása még
sokszor számára problémát okoz. A korai agresszív késztetések
fennmaradásában, megerősödésében vagy megszűnésében a nevelésnek
döntő szerepe van. Már a dackorszakban elindulhat az agresszivitás
irányába ható fejlődésmenet, ha a szülők indulatosan kezelik a kisgyerek
első akarati törekvéseit. A szülői bánásmód pedig később is meghatározó az
agresszivitás szempontjából. A gyerek agresszív megnyilvánulásai nem
mások, mint környezeti hatásokra adott reakciók. A durva, erőszakos
magatartású gyerekek többnyire olyan családban élnek, ahol a felnőttekre
ugyanez a viselkedés jellemző. Az indulatait kezelni nem tudó, fenyegető,
bántalmazó szülő példa a gyermek számára, aki nem tud mást tenni, megtanulja
ezt a viselkedést, sérelmeit pedig gyakran gyermektársain torolja meg. A
gyermeki agresszió forrása elsősorban a fizikai bántalmazás, az érzelmek
nélküli, elutasító családi légkör. A túlzott szigor és büntetés, vagy
ellenkezőleg, a korlátok és szabályok teljes hiánya ugyancsak fokozza a
gyermek agresszivitását. A fizikai bántalmazás mellett romboló hatású a
megszégyenítő becsmérlés, lekicsinylés, gúnyolódás, azaz a felnőttek
szavakkal kifejezett agressziója. Az agressziónak számos oka lehet: ezek
leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító
mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget
pedig több minden kiválthat belőlük:
- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi
magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól
- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor
frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni
- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így
egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat

2
- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a
példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket,
annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése,
modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek
a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is
tenni, követni
- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve,
bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a
körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a
legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk
gyermekeink nevelésében!
- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a
televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként
tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is
agresszívvá válhat.
Az agresszió konkrét megnyilvánulásai a gyermekeknél:
• tárgyi (összetépés, rombolás),
• lelki (megszégyenítés, kirekesztés),
• A szeparációs szorongás (csúnya szavak, igaztalan vádak).
• fizikai (csipkedés, rúgás)
Az agresszió okai lehetnek: félelem, harag, elfojtás, fájdalom, düh, mások
agressziójának átélése, egyéb negatív tapasztalat, negatív élmény,
kirekesztettség, elszigeteltség, szeparáció, szeretethiány.
Életkori jellemzők alapján:
•3-4 éves korban inkább a fizikai agresszió, azon belül is a harapás, karmolás,
szorítás.
•4-5 éves korban megjelenik a hajhúzás, rugdosás, öklözés, de emellett a
csúnya szavak is szerepet kapnak.
•5-6-7éves korban a fizikai agresszió helyébe egyre inkább a verbális
agresszió és az árulkodás lép.
Az agresszív óvodás jellemzői alapvető megnyilvánulások:
• Túl könnyen beszokik az óvodába, de nem működik együtt a
gyermekekkel, felnőttekkel.
• Szokásokat, szabályokat nehezen tartja be.
• Általános beilleszkedési nehézségekkel küzd.

3
 • Kötözködő, szándékosan bántja társait.
• Ha méltánytalanság éri a visszahatást, a megtorlást / verekedést/
jogosnak érzi (üldöztetés érzés), téves.
• Nem megfelelő szocializáció következtében empátia hiánya.

3. Verbális agresszió típusai

A szóban megnyilvánuló agresszió már a nevelés eredményességét mutathatja
abból a szempontból, hogy a gyermek belső feszültségeit, frusztrációit már nem
fizikai formában éli ki. Az agresszív viselkedésben már hároméves kor
körül kimutathatók nemikülönbségek. A lányok a harmadik életévtől
gyakrabban alkalmaznak verbálisagressziót, ami öt-hat éves korban
főként kapcsolati agresszióként jelenik meg. Ettől az életkortól kezdve a
fiúknál a támadás inkább fizikai, aminek megjelenését nagymértékben a
csoporton belüli dominanciahierarchia, illetve a játék feletti kontroll határoz
meg.
•Káromkodás, szitkozódás- ebben az esetben a gyermek haragszik valakire,
akit csúnyán szidalmaz is. Sajnos nagy valószínűséggel ezt a viselkedést
otthon látja és tanulja. Ezek a szavak meglehetősen sértőek, ezért az
óvodapedagógusnak beszélnie kell a szülőkkel, hogy változtassanak az otthoni
beszédükön.
•Indulatszavak, csúnya szavak- e szavak nem sértőek másokra, de obszcén,
csúnya szavak, melyek nagyon bántják a jóérzésű emberek fülét. A
feszültség levezetésére szolgálhat, de gyakran a gyerekek azért mondják ki őket,
mert tetszik nekik, és érzik, azt, hogy tiltott szavakat mondanak (ezért gyakran
árulkodnak is egymásra csak azért, hogy az árulkodó is kimondhassa
büntetlenül). Célszerű kialakítani az indulatszavak elfogadható változatait,
pld.: A macska rúgja meg! Az iskoláját!
•Üvöltés, hangos beszéd, amely nem agresszió ugyan, de a hangerővel az
indulati feszültség levezetése történik. Ekkor jó megoldásnak ígérkezik, ha
simogatjuk az arcát a gyereknek, tudniillik ilyenkor a kezünk a szája fölött is
elhalad és ez csökkenti a hangerőt!
4.Megfelelő bánásmód az agresszív gyermekkel szemben
A szorongás is válthat ki a gyermekből agresszív viselkedést. A szorongás a
gyermek bizonyos élethelyzeteire adott válasza. Ezekben az élethelyzetekben
olyan események történtek meg, melyeket a gyermek nem volt képes
feldolgozni. A gyermeket mind kisgyermekkorban, mind óvodáskorban, de még

4
a későbbiekben is rengeteg olyan hatás éri, amely szorongást válthat ki belőle,
nemcsak szorongást, hanem szomorúságot, félelmet is. A gyerekek még ebben a
korban nem tudják elmondani félelmeiket, így azokat különféle jelzésekkel adják
tudatunkra. Sajátos viselkedési formákkal jelzik: pl. bepisiléssel, ujjszopással,
agresszivitással, közönyösséggel, visszahúzódással, az evés megtagadásával.
A következő tevékenységekkel tudják az óvodapedagógusok oldani a
gyermekben a szorongást: beszélgetésekkel játékkal, rajzzal drámajátékkal,
bábbal, zenével, énekkel, mozgással.
Szoronghat a gyermek, ha hiányzik az anyukája, ezt nevezzük szeparációsnak
amikor ijedtté és zaklatottá válik, hogy ha különvált egy időre az anyukájától.
Oldására, ha valakiben, vagy valamiben meg tud kapaszkodni. Ezért a felnőtt
kezdeményezze a minél többszöri ölelést, de megoldás lehet egy tárgy, amit
szívesen fog, vagy akár egy kis pajtás, akihez nagyon ragaszkodik.
Szoronghat a gyermek azért is, mert nem tud valamit megcsinálni és
szégyelli. Ekkor közösen próbáljuk meg azt a tevékenységet megcsinálni,
pld. kancsóból vizet önteni, cipőt kötni stb. Később pedig támogatni abban,
hogy megtanulja. Alkalmazzuk a biztatást és a dicséretet. Van olyan gyerek,
aki a WC-től szorong. Vele oly módon bánhatunk, hogy fokozatosan ismertetjük
mg vele a WC-t. Megnézünk másokat, hogyan ülnek rajta, majd időnként
ráülünk mi is, majd a gyermek játszik a WC-lehúzóval, végül ott vagyunk
mellette vécézéskor. Persze ez sok idő és türelem, de a gyermek így szerzi meg a
kontrollt a szorongása felett.
Természetesen a nevelésnek biztosítania kell az agresszív feszültségek más,
a társas kapcsolatok szempontjából megengedett csatornákon a történő
levezetés, meg pld. a szabály- és a szerepjátékok, mozgás és a sport, rajz és
egyéb vizuális technikák, gyurmázás, homokozás, meseszövés, dramatizálás stb.
Az agresszió okát kell mindig megtalálnia az óvodapedagógusnak ahhoz, hogy
az agresszió megelőzése és kezelése hatékony lehessen. ha egy gyermek pl. még
nem szokott be az óvodába, és nem fogadja el a pedagógus, dajka közeledését,
akkor szorongása harapásban, karmolásban nyilvánulhat. Fokozatosan az ilyen
gyereket minél többet simogatni, ölbe kell venni, mert csak akkor elégülhet ki a
megkapaszkodási ösztöne, és ez lesz a megoldása a szorongásnak és az
agressziónak. Az is előfordulhat, hogy kevés a játékeszköz és ezért
agresszívek sokszor a gyerekek. Ekkor be kell osztani az adott játékeszközt
a gyerekek között.
Olyan is előfordul, hogy a gyermek éhesen jön óvodába és ezért
ingerlékeny, agresszív. Az ilyen gyereket először meg kell etetni, s aztán tud
csak megnyugodni.

5
 • Lehet az is, hogy szűk a hely az öltözőben és ezért ott gyakori az
agresszió Ilyenkor nem lehet egyszerre az egész csoportot
öltöztetni.
• Gyakori az is, hogy otthonról hozza a feszültséget a gyermek
(indulatátvitel). Ilyenkor sokat kell beszélgetni, rajzoltatni és
szabad mozgást biztosítani az udvaron, hogy a feszültséget le tudja
vezetni és ne másokon élje ki.
• Az óvodapedagógusnak fel kell tárnia, hogy honnan fakad a
probléma. A nevelés irányítója az óvodapedagógus. A nevelést
közvetlen segítője a dajka. Az óvodapedagógus a nevelési
folyamatban részt vevő felnőtteket a megfelelő nevelési módszer
alkalmazására ösztönzi. Így már empatikusabban tudunk a gyermek
felé fordulni.
• A következő technikákat alkalmazzuk:
•Agresszív cselekedetre ne reagáljunk agresszióval, még verbálisan se! A
határozott közbeavatkozás nélkülözhetetlen, sosem fogadhatjuk el az
agresszív viselkedést. Viszont stílusunkban, hangerőnkben és
szóhasználatunkban példát kell mutatnunk.
•Maradjunk minél higgadtabbak! A mi nyugalmunk húzóerő a gyereknek a
lecsillapodáshoz.
•Beszélgessünk vele minden nap: hogy érzi magát, mi történt vele, minek
örült, mi szomorította el, mi újat tapasztalt? Meséljünk neki minél többet
magunk és mások érzéseiről – persze azon a szinten, amivel még képes bánni.
•Mikor konfliktusba kerül, kérjük meg, mondja el, mi dúl benne, és
segítsünk körvonalazni, ha egyedül nem megy. Fogalmazzuk meg, hogy
érezheti magát a másik fél! Ha módunk van rá, beszéljük át a történteket az
összes érintettel, és keressünk megoldást a tett jóvátételére.
5.A dicséret, biztatás szerepe
Az erőfeszítés értékelése során pedig arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mit
tett a gyerekünk, pl. annak érdekében, hogy elérjen valamit vagy, hogy
ellássa a feladatát. Pl. „Ezért sokat dolgoztál, elismerésem!”
Ez a legjobb út – ha elismerjük az erőfeszítést, melyet tesznek az adott cél
érdekében –, a dicséretek az önbizalmat építik. A gyermek próbálkozásai
során támogatni és biztatni kell. A legfontosabb ugyanis, hogy ismerjék meg
önmagukat, alkossanak egy reális és pozitív énképet, és legyenek tisztában a
képességeikkel.

6
A nem megfelelő önértékelés is okozhat agresszív viselkedést: a
gyermekeink önértékelése az első években a szülőktől függ, attól, hogy a
gyermek adott tevékenységére milyen visszaigazolást kap. Amennyiben egy
gyerek folyamatosan kudarcokat él meg, azt érzi, hogy teljesítményével sosem
elégedettek szülei, könnyen önbizalomhiányossá válhat, még akkor is, ha
egyébként adottságai között ez nem szerepel. Az első 7 év minden gyerek
életében nagy fontosságú, hiszen ekkor kapja meg az alapokat elkövetkező
felnőtt életéhez. Minden felnőttkori problémának meglelhető a gyermekkori
gyökere. A gyermeknek életkorának megfelelő feladatokat kell adni, és ha
sikeresen teljesít, akkor nehezíteni a feladatokat. Tükör – megfelelő
testkép- énkép- önbizalom Tünetekkel, melyeket az önbizalomhiány
okozhat érdemes mindenképpen szakemberhez kell fordulni. pld.: félénk,
gátlásos stb. A gyermek agresszív viselkedése esetén a dajka teendői,
kedvező befolyásolási technikák: legyünk előrelátók és kerüljük el azokat a
helyzeteket, amikor a gyereket kénytelenek leszünk akadályoztatni, pl. ne
hagyjunk olyan tárgyakat a gyermek látó és mozgásterében, amihez nem
nyúlhat hozzá, pl. olló, videokamera stb. Próbáljuk meg elterelni a
figyelmét, pl. tépegeti a virág leveleit, ha a tiltás nem elég, odaadok neki egy
vonzó tárgyat, színes újságot. Ha mód van, rá végezzük együtt a
tevékenységet. A gyerek így azt érzi, hogy ő is teszi, s számára ez fontos
élmény. Ha annyira hisztizik, hogy nem lehet megnyugtatni és félő, hogy kárt
okoz önmagában, másokban, akkor hátulról átölelni és ringatni és dúdolni kell,
neki akkor előbb utóbb megnyugszik.
Lehetőségek a konfliktusok feloldására: változatos tevékenységek,
élmények, mese, vers, zene, drámapedagógia, bábozás,
Konfliktuskezelési stratégiák:
• győztes – vesztes (versengő)
• alkalmazkodó (engedékeny)
• elkerülő
• kompromisszumkereső
• problémamegoldó. győztes/ győztes
Amennyiben a konfliktusban gyermek/ek az érintett/ek, különös figyelemmel
kell lennünk a konfliktusmegoldás módjára, a lehetséges következményekre!
Tekintsünk úgy a konfliktusokra, mint fontos nevelési eszközökre! Óvodáskorú
gyermekek esetében többnyire a játékok birtoklásával kapcsolatosak a
konfliktusok. Szelíd vita esetén nem feltétlen kell beavatkoznia az
óvodapedagógusnak, de ne hagyjuk a vitát eldurvulni! Érintsük meg a
gyermekeket, ültessük magunk mellé, egyesével próbáljuk elmondatni a
gondjukat, beszélgessünk a problémáikról, érzéseikről, lehetséges megoldási

7
módokról! Ügyeljünk, hogy igazi megoldások kialakulását segítsünk elő,
győztesen kerüljenek ki a gyermekek /mindkettő/ a konfliktusaikból! Gyakorlati
jelenés).
Az óvodában az alábbi konfliktusok lehetnek
 gyerekek között
 óvodapedagógusok között
 vezető és dolgozók között
 szülők között
 óvodapedagógusok és dajkák között
 szülő és az óvoda között.
Nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, nyílt őszinte, konkrét,
egyértelmű. A kommunikációs csatornák összhangja. A metakommunikáció
és a verbális kommunikáció összhangot mutasson a bölcsőde, óvoda
pedagógiai programjában megfogalmazott pedagógiai alapelvekkel.
Elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet.
• A dajka szerepe
A dajkák szerepe, hogy megbeszéljék az óvodapedagógussal a gyerekeknél
tapasztalt szorongásos és agresszív megnyilvánulásokat. A pedagógus
kompetenciája, hogy átlássa a meghúzódó okokat, s erre megtalálja a
megoldásokat. A megoldás kivitelezésébe a dajkát is be kell avatnia, hisz a
dajka eszerint tud segíteni a gyermek problémájának kezelésében. Az
ölelés, biztatás, dicséret és a mosoly, empátia azonban mindig legyen
eszköze a dajka viselkedésének!

Olvasmány, aminek a tartalmát tudni kell!

A konfliktusok típusai

 Látszatkonfliktus – nem tekinthető valódi konfliktusnak; rövid idejű, a

felszínen zajló, többnyire félreértésen alapuló, indulatos megnyilvánulás
 Peremkonfliktus – gyenge hatású, gyors lefolyású, mely pedagógiai
eszközökkel rövid idő alatt megszüntethető
 Központi konfliktus – mélyen és hosszan befolyásolja a pedagógiai
folyamatot

8
  Extrém konfliktus – erős, hosszantartó; súlyos válságok és devianciák is
felléphetnek mind az egyén mind a csoport életében

A konfliktusok megjelenése és lefolyás

 Nyílt interakció (manifeszt) – egyetlen vagy több ismétlődő, verbális vagy

cselekedeti összeütközés
 Rejtett (látens) – nincs hagyománya a konfliktus vállalásának; a
problémákat a nehéz körülményekre vezetik vissza

A konfliktusok pedagógiai hasznosítása a nevelés folyamatában

 Felszínre kerülnek a lappangó problémák

 A pedagógus számára jelző értékű, felhívja a figyelmet a problémákra;
árnyaltabbá teszik a megismerést
 Ráirányítják a figyelmet a pedagógiai tévedésekre, hibás döntésekre
 A saját élményű konfliktusok módot adnak a szociális tanulásra, a
szociális képességek fejlesztésére
 A nevelési folyamaton kívül eső konfliktusok feldolgozása hozzájárul a
helyes konfliktuskezelési szemlélet kialakításához

A konfliktusmegoldás menete

 A problémák tudatosítása, tisztása

 A konfliktus okainak megismerése
 Szempontváltás
 A megoldási lehetőségek feltérképezése, értékelése, megfelelők
kiválasztása
 A megoldás hatékonyságának utólagos értékelése.

A konfliktusok konstruktív megoldásához szükséges képességek

 Önmagunk és mások tisztelete

 Figyelem és megértési készség
 Bele élőképesség = empátia
 Önérvényesítés
 Együttműködés a csoportban
 Nyíltság és kritikus gondolkodás
 Fantázia, kreativitás, humor

A következőkben bemutatok néhány jól bevált példát arra: milyen

lehetőségeket használnak ki az óvodák annak érdekében, hogy az elvárások
minél teljesebb köre kielégítésre kerüljön, ugyanakkor megvalósulhassanak az
intézményi célok is:

9
- bevált gyakorlat az ún. „nyílt napok” meghirdetése az óvodákban, melynek
keretében a családok hosszabb-rövidebb ideig megfigyelik az intézményben
folyó munkát és információkat kaphatnak az ott dolgozókról a napi pedagógiai
munka gyakorlatáról,
- különböző családos rendezvényeket tartanak (közös ünnepvárás,
kirándulás, teadélután stb.) amelyek segíthetik a kapcsolatok elmélyülést,
- szakmai fórumokat szervezése a szülők nevelési feladatainak/probléma
helyzeteiknek megoldására, támogatására ( szülők fóruma, gyermeknevelési
tanácsadás, beszélgető –körök stb.),
- meghatározott időközönként szülői elégedettségmérés az elvégezett munka
minőségről,
- kiterjedt PR tevékenység, intézményi kommunikációs csatornák
bővítése különböző módokon (nyomtatott kiadványok, web-es felületeken meg•

Magyarázat az idegen kifejezésekre

Egyéni bánásmód: egyéni szükségletek megismerése, elfogadása, kielégítése.
Minden gyermek saját igényei szerint.
A szeparációs szorongás: amit a baba vagy a gyermek akkor tapasztal, amikor
a szülője, gondviselője távozik valahova, például elmegy dolgozni, vagy
otthagyja a gyermeket a bölcsődében vagy óvodában. Az elválástól való
félelem!
A gyermeknél ez az időszak általában a 8. hónaptól 1,5 éves korig tart, amikor
ijedtté és zaklatottá válik, ha különváltok egy időre. Néhány baba nagyon erősen
kötődik, így a szeparációs szorongás dühkitörések, hiszti formájában is
jelentkezhet. Másoknak ez könnyedebben megy. Előbb vagy utóbb
mindenképpen kinővik ezt a periódust, legkésőbb 3 éves korukra.
Mikor gondolj arra, hogy gyermeked a szeparációs szorongás szakaszában
van?
• a gyermeked sírni kezd, amint kikerülsz a látóteréből
• felébred éjszaka a korábban jól alvó gyermeked
• idegenekkel szemben bizalmatlanná válik

10
• nagyon „anyás” lesz
• a szoknyád mögül figyel, nem mer felfedező körútra menni
• éjszaka felkel és csak Te tudod megnyugtatni
• gyermeked „árnyékként” követ mindenhová
• nehezen alszik el, holott korábban nem volt ilyen probléma

11