Ranschburg Jenő: A serdülőkor c. -308.

oldal

Az első pillanatban talán meglepően hangzik, hogy pszihológiai értelemben nem minden
agresszió negatív jellegű. Az agresszív aktusoknak nagyon sok fajtája létezik.

A legelső szempont, amelynek alapján az agresszív magatartásokat csoportosítjuk, a

viselkedés morális tartalma. Így beszélhetünk romboló, közösségellenes, ún. antiszociális
vagy a közösség és az egyén érdekeit szolgáló proszociális agresszióról.

Az agresszió teljes hiánya (illetve gátlása) minimálisra csökkenti az egyéni és közösségi

célok megvalósításáért folytatott küzdelemhez szükséges energiát, és ellenállás-képtelenné
teszi az egyént, csaknem teljesen kiszolgáltatottá a külvilágból érkező bármilyen hatásoknak.
A nevelés feladata tehát, nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulást
leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa. A
gyermek, vagy serdülő, amikor nyíltan kiáll meggyőződéséért (például antiszociális elvekkel
vagy cselekményekkel szemben), lényegében a közösség érdekeit képviseli, proszociális
agresszió kulturálisan elismert formáit alkalmazza.

Az agresszió második felosztási szempontunk az agresszió eszköz- vagy céljellegére

vonatkozik. Ha az egyén azért folyamodik agresszióhoz, mert valamilyen tervét, célját,
elképzelését csak így látja megvalósíthatónak, akkor instrumentális agresszióról beszélünk.
Ha pedig azért agresszív, mert – minden egyéb előnytől függetlenül- valami belső indulat
készteti rá, hogy a másiknak fájdalmat, kellemetlenséget okozzon, ezt nevezzük indulati
agressziónak. pl. Ha például egy cselgáncsozó lenyomja a másik fejét a földre, hogy
nyerhessen, az instrumentális agresszió. De ha valaki csak lenyomja egy gyengébb fejét a
földre, hogy megalázza, akkor az indulati agresszió.

Ranschburg: 309. oldal Végül támadó és védekező agresszióról is beszélhetünk.

Kultúránkban a „fogat fogért elv” társadalmi érték és tudatosan, de ösztönösen is arra
neveljük gyermekeinket, hogy a nekünk okozott fájdalmat viszonozni kell, a sérelmeket meg
kell torolni. Ez a nevelés azonban, figyelmen kívül hagyja a párbeszéd, a helyzet
tisztázásának lehetőségét és a megértés örömét, valójában az agresszió minden fajtáját értékké
avatja.

Ranshburg 312. oldal Laboratóriumi kísérletek, megfigyelések, tesztek bizonyítják, hogy az

agresszivitás elsősorban a férfiakra jellemző viselkedésmód. Pedig gyerekkorban a fiúban,
lányban ugyanannyira képesek az agresszív viselkedésre, de a szocializáció (elsősorban a
család) során a fiúkat bátorítják, a lányokat leállítják, mondván az az agresszió „ férfias”
dolog, a lányokhoz nem illő viselkedés. Vizsgálatok bizonyítják, hogy sokszor az agresszióra
nem a harag vagy az indulat, hanem a presztízs védelme készteti a fiúkat.

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/45447/Kd_11247.pdf

17. old

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/45447/Kd_11247.pdf

Anyanyelv-pedagógia XIII. évfolyam, 2020/1. Kovács Ágota Erőszakmentes

kommunikáció a tanórán

Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy –nyílt
vagy szimbolikus formában- valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat
okozzon. (Dr. Ranschburg Jenő –Félelem, harag, agresszió c. Nemzeti tankönyvkiadó)

Erőszak lehet egy ütés, egy megalázó szó vagy tekintet, de az is, ha megvonjuk a
másiktól a szükségleteit.

Az utóbbi években megsokasodott óvodai-iskolai agresszió kapcsán Ranschburg Jenő

klasszikus alaptétele juthat eszünkbe: a frusztráció mindig agressziót szül (Ranschburg, 1975)
Ebből az is következik, hogy mivel sok esetben a kommunikációs sikertelenség, a nem
megfelelő, részlegesen vagy teljesen meghiúsult önkifejezés (szándék) okozza a frusztrációt,
így áttételesen a nem megfe-lelő kommunikáció is agresszióhoz vezet�Gyarmathy
kiindulópontja is hasonló a fentiekhez, amikor azt írja, az erőszak a tehetetlenségérzésből
fakad, a tehetetlenséget pedig a tudatlanságból eredezteti (Gyar-mathy, 2020), amely a
konfliktuskezelés képességének a hiányából (is) következik�Vagyis arra a következtetés jut,
hogy tanulással, tudással lehet elkerülni az erőszakos megoldásokat� Marshall Rosenberg
szerint az agresszió minden megnyilvánulása szükségleteink nem megfelelő, tragikus
kifejezése� Azért tragikus, mert a sajátosan egyéni igény − nem találva a megfelelő
kifejezési formát, így megértést sem − tévútra csúszik, ezért a kie-légítetlenül maradt
szükségletből keletkező frusztráció − Rosenberg szerint − agresz-sziót szül� Ha agresszívek,
vagyis indulatosak, trágárok, cinikusak, kritikusak vagyunk a beszédünkben, akkor bántunk,
ártunk a szavainkkal� Ilyenkor a kapcsolatainkat, őszinte jó érzéseinket,
együttműködéseinket romboljuk, hiszen a pusztítás nyelvén kommunikálunk (Rosenberg,
2003a idézi Rosenberg, 2015)�

Ezt a kommunikációs szakértelmet adja meg az erőszakmentes együttműködő kom-munikáció

− másként EMK − tanulása bármely korcsoportban: akár a pedagógus- vagy

Erőszakmentes kommunikáció az iskolapszichológiai praxisban75felnőttképzésben, akár

iskolában, sőt, már az óvodában elkezdve is� Kalliopuska (1992) finn középiskolások és
óvodások körében végzett vizsgálatai bizonyítják e módszer hatékonyságát ezekben a
korcsoportokban�Mindez természetesen nem ennyire egyszerű a valóságban, hiszen annak
sem min-dig sikerül pontosan kifejeznie magát, aki tudatosan törekszik erre� De érdemes
erő-feszítéseket tenni az erőszakmentes kommunikációra, mivel így sokkal gyakrabban
elkerülhetjük a kapcsolatokat romboló − bármiféle – agresszió

Az EMK alkalmazása a nevelés-oktatás világábanEgyre bővebb a köre azoknak a nemzetközi

kezdeményezéseknek, amelyek esetében az innovatív pedagógusok beillesztik az EMK-alapú
nevelést az intézményes nevelés-ok-tatás világába, vagy akár a mindennapokban előforduló
konfliktusok kezelésére hasz-nálják ennek módszertanát� Dán, svéd, skót példákat látunk a
módszer eredményes adaptálására (Borbáth, 2020)

� Ugyanakkor e metódus széles körű elterjedése, alkalmazása még várat magára�Fájó

hiányként jelentkezik, hogy az iskolapszichológusok módszertani palettáján kevéssé található
meg ez a rendkívül eredményesen használható metódus� Ennek az űrnek a betöltésére
vállalkozik ez a tanulmány, amelynek célja: praktikus ismeretek átadása a módszer
alkalmazásáról� A módszer megismerésére számos lehetőség nyílik: könyvek és képzések
sora áll rendelkezésre, és létezik már akkreditált pedagógus-to-vábbképző online kurzus is
(Borbáth, 2022)�
Másrészt éppen érzékenységükből és újfajta önállóságukból adódóan rengeteg veszély is
leselkedik rájuk, amelyre számtalan példát hallhatunk a bullying vagy internetes zaklatás
témájában. Napjainkban sajnos időről időre olyan szélsőséges iskolai történésekkel kellett
szembenéznünk, mint a szexuális erőszak, a tanárokkal szembeni erőszakos fellépés vagy akár
a tömegmészárlások.
Sáska Géza írása azt támasztja alá, hogy a régi iskolarendszerekhez képest az utóbbi
évtizedekben nőtt meg bizonyítottan az erőszak az iskolákban. Tanulmányában felmutatja,
hogy míg a negyvenes évek leggyakoribb iskolai szabálysértéseit a „feleselés, rágógumizás,
futkározás a folyosón, az iskolai viselet megsértése és szemetelés” voltak. A kilencvenes
években már a tudatmódosító szerek használata, terhesség, öngyilkosság, nemi erőszak,
rablás, verekedés” (Sáska 2009). Azt láthatjuk tehát, hogy míg fél évszázada az iskolán belül
felállított szabályrendszert sértették meg a diákok, a mai időkben a diákoknak olyan
kihágásaik vannak, amelyek többsége a törvényi szabályozásban is bűntettnek minősül. Az
iskolán belüli szabályrendszert felülírja az iskolán kívüli, amely alapvetően erőszakosabb
légkört teremt.

Arra is sok példát találunk, hogy az intézményekben dolgozó felnőttek is mintái a bántalmazó
kommunikációnak. Az Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet egyik tanulmányából kiderül, hogy
a diákok 20 %-a szenved el szóbeli bántalmazást tanártól. Pedig a diákok éppen tőlük várnák
el a mintaadást: „a diákok a társas verbális bántalmazás esetén komolyabb tanári reakciókat
várnak” (Simon et al. 2012).

A diákok személyiségfejlődését leginkább az iskola befolyásolja, hiszen itt tölt a legtöbb időt
a fiatal. Ezért kimondottan fontos szerepe van az oktatóknak, hogyan kommunikálnak, miként
oldják meg a konfliktusokat a diákokkal, milyen mintát adunk nekik az érzelmileg intelligens,
felnőtt, beszédmódról. Sok fiatal olyan családokból érkezik, ahol rossz mintákat kaptak,
személyiségének fejlődését károsítja a verbálisan agresszív légkör. Éppen ezért az iskola,
oktató feladata, hogy megmutassa nekik a szelídebb konfliktusmegoldás és hatékonyabb
kommunikáció változatát.
A verbális agresszió

https://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=825

Anyanyelv-pedagógia XIII. évfolyam, 2020/1.

https://yelon.hu/2020/11/23/szobeli-es-fizikai-bantas/ kérdésekre- válaszok

A verbális agresszió nagy intervallumban mozog: beletartoznak a durva szidalmazásoktól

kezdve az enyhébb szóbeli fenyegetéseken át a lekicsinylő „cicc”-enésig, melyek sértik a
másik személyiségét.

Szóbeli bántalmazást a szorosabb emberi kapcsolatokban szenvedjük el. A verbális agresszió

fő színterei ezért a párkapcsolat vagy a család, az iskola vagy a munkahely. Ezeknek a
kapcsolatoknak van a legnagyobb befolyása ránk, hiszen ezen kapcsolatok alapján határozzuk
meg magunkat. „A lealacsonyító, kritizáló jelzőket a gyermek egy idő után internalizálja,
amely megváltoztatja személyiségét, önértékelését és viselkedését. Egy olyan
gondolkodásmódot alakít ki, mely elsősorban önvádló jellegű” (Dudás 2016). Sőt a verbális

agresszió éppen a személy saját állapotának felmérését blokkolja, gátolja az érzelmi

intelligencia fejlődését, valamint annak készségét, hogy érzelmeiket azonosítsák és
feldolgozzák (Dudás 2016).

Eisenberg azt találta, hogy szóbeli bántalmazás ugyanazt az agyi központot érintik, mint a
fizikai fájdalom. A Jeffrey G. Johnson és kutatótársai által már 2001-ben publikált tanulmány
súlyos következményeket tulajdonít a verbális bántalmazásnak. 793 New York-i anyát és
gyermekét vizsgálták négy különböző évben, amelyekben a gyermekek átlagkora 5, 14, 16 és
22 év volt. Azoknál a gyerekeknél, akik kiskorukban rendszeres szóbeli bántalmazást
szenvedtek el az anyától, háromszor nagyobb eséllyel alakult ki a serdülőkor vagy a fiatal
felnőttkor folyamán borderline-, nárcisztikus, rögeszmés-kényszeres vagy paranoid
személyiségzavar.

Ha hatásos eszközt keresünk arra, hogy a verbális agressziót valamilyen módon fékezzük,
akkor csakis a prevenció jöhet szóba.
A düh természetes emberi reakció, az alapérzelmek közé soroljuk (a boldogság, meglepődés,
szomorúság, félelem, undor mellett).

Az erőszakmentes kommunikáció a dühre nem mint érzésre tekint, hanem mint tünetre, ami
valamilyen szükséglet ki nem elégítéséből fakad.
Gyakorlat teszi a mestert

lépésről-lépésre haladva könnyebb az út, kellő idő elteltével pedig a környezetünk –

amennyiben erre van egy kis fogékonyság – szintén átveheti tőlünk a békességre hangolt
beszédünket.

Az erőszakmentes kommunikáció nem csak a „hétköznapi“ szituációkban alkalmazzák

sikerrel, hanem például háborús övezetekben is a béke megteremtésének eszközeként vagy az
igazságszolgáltatásban is

Forrás:
Psychology Today, Medium

Az utóbbi években megsokasodott iskolai agresszió kapcsán Ranschburg Jenő

szavai jutnak az eszembe, miszerint: a frusztráció mindig agressziót szül
(Ranschburg, 1975). S mivel gyakran éppen a rosszul megválasztott
kommunikációs stílus okoz frusztrációt, így mondhatjuk, hogy a nem
megfelelő kommunikáció is agresszióhoz vezet.
Az erőszak tehetetlenségérzésből is fakad (Gyarmathy, 2020), mely
képtelenség a konfliktuskezelés képességének hiányából is következik.
Következésképpen tanulással, tudással el lehet kerülni az erőszakos
megoldásokat.
Marshall Rosenberg szerint az agresszió a szükségleteink nem megfelelő kifejezése. A
kielégítettlen szükségletek pedig frusztrációt okoznak, agresszióhoz vezetnek. ( Rosenberg,
2003, 2015.)