Professional Documents
Culture Documents
GYAKORLATA
Jelenlegi hely
Címlap / Szakmai kiadványok / Tudástár / Új Pedagógiai Szemle / Új Pedagógiai Szemle 2001
május
Szekszárdi Júlia
A konfliktuskezelés gyakorlata1
Konfliktusok a pedagógiában
A konfliktus szó eredeti jelentéséhez képest (latin eredetije fegyveres harc) ma már
lényegesen többet jelöl a belső válságtól az élet különböző területein felmerülő
manifesztálódott és lappangó viszályon keresztül a demokráciában elengedhetetlen
érdekütközésekig. A pedagógia elmélete csak a hatvanas évek óta foglalkozik a konfliktussal
mint önálló kategóriával, s csupán az utóbbi évtizedekben alakult ki
a konfliktuspedagógia mint önálló diszciplína. Létrejötte elsősorban a nevelő és a nevelt,
iskolai viszonylatban a pedagógus és a diák megváltozott kapcsolatának köszönhető.
Elképzelhető, hogy az érintett fiatal csak nagyon zárkózott, kevés embernek (esetleg senkinek
sem) nyílik meg, önálló döntéseit viszonylag korán, de felelősséggel hozza meg.
Tapasztalataink szerint többségükben azok a gyerekek képesek erre, akiket eddigi életük,
családi körülményeik, esetleg nehéz sorsuk túlságosan hamar megérlelt, és felnőttszerepre
kényszerített. Ilyenkor jut eszembe egy régi tanítványom, a 16 esztendős O. H., aki ápolónő
édesanyja éjszakai műszakjai, majd huzamos külföldi munkavállalása miatt éveken át
gondozta két kisebb (egy óvodás és egy kisiskolás) testvérét. Tette ezt őszinte odaadással,
valóban felnőttmódra magára vállalva a gyerekneveléssel járó napi gondokat. Boldogult
ugyan a feladattal, de testi-lelki egészsége, no meg iskolai teljesítménye erősen megsínylette
ezt.
A konfliktusmentesség mögött húzódhat más magyarázat is. Például olyan szülő, aki maga
dönt növekvő gyermeke helyett, nem kérdezi annak véleményét, szándékait. A gyerek meg -
félénkségből?, kényelemből?, az önbizalom hiányából? fakadóan - elfogadja az irányítást,
meg sem próbál a függőségből kilépve valódi felnőtté, autonóm lénnyé válni. Ennek a
magatartásformának a veszélye, hogy az érintettnek nincs módja elsajátítani a "belső
kontrollosságot", esetleg egész életében parancsokat teljesítő, önállótlan, akarat nélküli ember
lesz. Mivel saját szükségletei általában rejtve s így gyakran kielégítetlenül maradnak,
rendszerint saját maga számára is érthetetlen és kezelhetetlen feszültségeket kénytelen átélni.
Semmiféle garancia nincs továbbá arra, hogy a feltétel nélkül követett, kért vagy kéretlen
irányítók minden esetben jóakaratú, morális lények, s a könnyen befolyásolható embert
autonóm döntésre való képtelensége veszélyes vizekre sodorhatja. E veszélyek az
önsorsrontástól egészen a másokkal szembeni parancsra tett agresszióig terjedhetnek.
A serdülőkori válság elmaradhat olyan esetekben is, amikor az illetőnek - erőszakos vagy
éppen túlságosan is megengedő családi nevelés következtében - egyáltalán nem alakulnak ki
normái, mindig úgy viselkedik, ahogyan azt a közvetlen érdekei diktálják. Az ilyen típusú
ember különösen alkalmas mások megtévesztésére, "bemártására", cserben hagyására,
miközben ő maga általában sértetlenül kerül ki nehéz helyzetekből. Beugratja például
befolyásolhatóbb társait valami jónak látszó csínybe, amelyből ő - veszélyt érezve -
idejekorán kiszáll, és az sem kizárt, hogy - személyes előnyöket remélve - éppen ő jelzi (s
általában roppant behízelgően és meggyőzően) az illetékes felnőttnek (pedagógus, szülő stb.),
hogy milyen csúf dolgot követtek el a többiek.5
Az életkori sajátosságokból, csoporthelyzetből, társadalmi állapotból többségükben
elkerülhetetlen konfliktusok mellett léteznek olyanok is, amelyek elkerülhetők, s a
pedagógusnak törekednie is kellene ezek megelőzésére. Ilyen elkerülhető, de az iskolában
mégis oly gyakran előforduló konfliktushelyzetek fakadhatnak - többek között - az önmagát
beteljesítő jóslat, az ún. Pygmalion-effektus működéséből. Amikor például a pedagógus vagy
az osztálytársak túlságosan hamar, elégtelen információk alapján skatulyáznak be egyes
gyerekeket, akik - ha nem képesek, vagy nincs módjuk kitörni ebből a kutricából - előbb-
utóbb beváltják a jövendölést, olyanná válnak, amilyeneknek kikiáltották őket. A rossz
magatartásúnak mondott tanuló egy idő múlva önmagát is rossznak tartja, s ennek
megfelelően is viselkedik. Vagy a társai szerint kétbalkezes gyerek valóban képtelen lesz a
legalapvetőbb mozgásos feladatok megoldására is.
Ma már valamennyi pedagógusnak alkotmányos joga saját értékeit képviselni tanítványai előtt
(anélkül hogy hatalmi eszközökkel kívánná rájuk erőltetni saját elképzeléseit), s kötelessége -
tiszteletben tartva a szülők világnézeti (vallási, politikai) meggyőződését segíteni őket saját
értékrendjük kialakításában. Ez pedig hihetetlenül nehéz, számtalan konfliktushelyzetet
indukáló folyamat, egészen másfajta, mint amilyenre korunk nevelői az évtizedek során
szocializálódtak. A problémát bonyolítja, hogy nem csupán a már amúgy is roskadozó
"szocialista-kollektivista" világnézet bástyái omlottak össze maguk alá temetve a - legalábbis
a felszínen biztosnak látszó - vonatkoztatási pontokat. A legutóbbi évtizedben
világviszonylatban is vége szakadt a "Nagy Elbeszélések" korszakának, s a Guttenberg
nevével fémjelzett több évszázados időszak lezárulásával egy mindenki számára titokzatos,
érdekfeszítő, izgalmas, ugyanakkor félelmetes, mindenképpen határtalan informálódási
lehetőségeket hordozó új kultúrtörténeti szakasz vette kezdetét.7 A hazai (s általában a kelet-
európai) pedagógus - még mielőtt érdemben képes lett volna kezdeni valamit a rendszerváltást
követő pluralizmus által generált értékkonfliktusokkal - szembetalálta magát a posztmodern
kihívásaival: az iskola, a pedagógus funkció- és szereprendszerének elkerülhetetlen
átalakulásával, az egyén autonómiájának felértékelődésével s a manipulálhatóság veszélyének
felerősödésével.
Konfliktuskezelő stratégiák
A szemet szemért, fogat fogért ösztöne valamennyiünkben ott él. Ha valami hirtelen fájdalom,
nagy veszteség, különösen erős sérelem éri az embert, az első önkéntelen gondolat általában
az elégtétel, a bosszú. Erre az ösztönre épül a "vendetta" (vérbosszú), az önbíráskodás, s ez az,
amelyet az emberi civilizáció törvényekkel kísérel meg kordában tartani.
Az aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel krisztusi parancsának viszonylag kevesen
képesek maradéktalanul eleget tenni, sokkal kevesebben, mint ahányan ezt a felszólítást józan
és nyugodt állapotban magukhoz közelállónak vélik. A megbocsátani tudás, az irgalom pedig
nagy érték, de vajon milyen mértékig érvényesíthető jelenlegi zaklatott és erőszakkal teli
mindennapjainkban? Nagy költőnk által kijelölt feladatunk a "Rendezni végre közös
dolgainkat"15, ma is időszerű lenne. De ehhez talán el kellene jutni addig a babitsi
felszólításig, hogy "Ki a bűnös, ne kérdjük..." 16. Ez persze bonyolult dolog, e helyütt nincs is
módom többet mondani róla, de elgondolkodni rajta feltétlenül érdemes.
A konfliktuskezelés harmadik őstípusa a kölcsönösségen alapul. Kard által vész, ki kardot
ragad! Kölcsönös érdek, hogy szabályozzuk dolgainkat, megegyezzünk, ha nincs más
lehetőség, okos és igazságos kompromisszumot kössünk, betartsuk a törvényeket, a magunk
által alakított szabályokat. Igyekezzünk úgy viselkedni másokkal, ahogyan azt magunkkal
szemben elvárjuk, s akkor van remény arra, hogy biztonságban érezzük magunkat, és bízni
tudjunk a többi emberben. A Montague és a Capulet család viszályának egyértelmű és szigorú
törvényekkel törekszik véget vetni a hatalmat megtestesítő Herceg. S ezen törvények adják a
reményt, hogy a gyermekeik holtteste fölött egymásnak kezet nyújtó szülők a következő
időszakban nem kezdik majd újra az egymás elleni harcot.17
Az elkerülő magatartás fakadhat abból, hogy az érintett úgy véli: nincs most energiája, ideje
ezzel a problémával foglalkozni, vagy úgy gondolja, hogy a dolog nem az ő hatáskörébe
tartozik, nem kívánja magát beleártani, illetéktelenül beleavatkozni. Ha azonban valaki
minden problémát elkerül, a szőnyeg alá söpör, számíthat arra, hogy váratlan helyen, időben,
kontrollálhatatlanul zúdulnak majd rá a felhalmozódó feszültségek, amelyekkel azután már
végképp nem tud mit kezdeni.
A mesék számomra azért fontosak, mert a gyerekek egy biztonságot nyújtó keretből járják be
a főhős világát, érzik meg a döntéshelyzeteket. Így lehetnek bátrak, erősek, gyávák,
szeleburdiak egyszerre. De azt is látniuk kell, hogy mindenkinek megvan a maga célja, és
hogy azt hogyan érheti el. Ki miért indul, kit mi motivál? Milyen belső késztetései, vágyai
vannak? Mindezeket önmagukon átszűrve vissza kell adni, hogy még gazdagabban és
színesebben éljen tovább egy rajzban, festményben, drámajátékban vagy egy új mesében.
Így lényegében megszületett a szereposztás. DE, B. és P. nem akartak játszani, azt mondták,
láthatatlanok szeretnének maradni. M. nem tudta eldönteni, ki szeretne lenni igazán. MA.
mindenre azt mondta, hogy neki mindegy. ZS sem akart szerepelni. Mindez rendben van, de
azért játszottunk tovább.
Mit gondoltok, vajon miért féltek az erdő lakói a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordontól? (A
továbbiakban: KFZ)
- Nem igazán.
- Néha kinevették.
- Játsszuk el, hogy megy ez a KFZ! (Felálltak, és elkezdtek járkálni a teremben.) Mi lenne, ha
most visszamennénk az időben? (M. szerint menjünk időgéppel.)
- Jó! Tehát menjünk pontosan vissza az időgéppel arra a napra, amikor KFZ megszületett!
- ESTE VAN, EGY NAGY VILLÁMLÁS HALLATSZIK. Három család kell, akik eljátsszák a
jelenetet.
Első csoport:
- Mi volt ez ?
- Biztosan villám.
- Beszéljünk a gyerekről!
Második csoport:
- Felhívjuk a nagyapát.
- OÁ! OÁ!
- Gyere el hozzánk!
- Miért?
- Meglepetés!
- Igen.
Harmadik csoport:
- Megyünk a kórházba.
(KFZ megszületik.)
- Jaj de aranyos!
- OÁ! OÁ!
- Aludjál!
(KFZ-t simogatják. Nagyon kedvesek hozzá. Kiderült, hogy a villámlásnál mindenki megijedt,
csak KFZ nem.)
Megszületett egy "nagy" válasz. Ettől kezdve én is, ők is még nagyobb kedvet kaptunk a
dramatizáláshoz.
Ezen a január 27-én Laci fékezhetetlen volt. Balogh Ricsi bántalmazása olyan mértéket öltött,
hogy ő végül is hazament. Nemsokára megjelent nevelőszülőjével27, apja élettársával, aki
Lacit megszidta. Laci ezután föl-lejárkált, csapkodta az ajtót, Ricsit csúnyábbnál csúnyább
szavakkal átkozta, majd ismét nekiesett. Alig tudtam őket szétválasztani. Ricsi megelégelte a
dolgot. Föladta a küzdelmet. Sírva vonult el, és ma már nem jött vissza.
Eközben a csoport másik része - főleg a lányok - dolgoztak. Készítették a szebbnél szebb
álarcokat. Meglepett, hogy a nagy veszekedés közben is milyen szép munkákat készítenek.
Laci egyszer csak azt vette észre, hogy már szinte mindenkinek van álarca, csak neki nem.
- Jól van! Maga akarta - szólt rám dühösen, majd egyik asztalról fölkapta valakinek az
elkészült álarcát. Zsuzsikáé volt. Az egyik legszebb. Kezébe vette. - Tanbá, ha most azonnal
nem kezdi el az enyémet, akkor eltépem Zsuzsika álarcát.
- Maga akarta - mondta még egyszer, és kettészakította Zsuzsika álarcát, ledobta a padlóra,
és kiszaladt.
Zsuzsi fölvette az álarcát. Nézte egy ideig, majd sírva elvonult hátra, a polcok mögé. Utána
mentem. Mondtam neki, ha kéri, akkor megragasztom az álarcát. Szomorúan bólogatott, hogy
nem akarja.
Nem sok értelmét láttam a közvetlen szembesítésnek. Valahogy mégis fölül kell kerekedni a
helyzeten, és jelzést adni Laci felé is, hogy nem jó, amit csinált. Azt találtam ki, hogy
meglátogatjuk Margó nénit, megmutatjuk neki az álarcokat, s aztán le is fényképezem azokat.
- Te nem tudsz egyedül dolgozni? Nem negyedikes vagy? Ősztől Baktakékre29 fogsz járni. Te
kéred a segítséget? Neked kéne segíteni másokon. Miért kellett eltépni Zsuzsi álarcát? És, ha
a tiédet tépnénk el, ha neked okoznának kárt! Ha téged ér sérelem egyből szaladsz anyádhoz.
Mikor fogsz már tanulni ezekből a helyzetekből? Azt hiszed, hogy te vagy a legerősebb, a
legbátrabb, te vagy az első mindenben? De épp az ellenkezőjét éred el a viselkedéseddel.
A Kontyfa utcai Általános Iskola ötödikesei (Száva Eszter)30
E: Egy konkrét konfliktushelyzet alakult ki az osztályban, amit valakinek össze kéne foglalni.
Ki vállalja? Gyere, Adri!
Adri: Ez az Anették között volt, hogy az Anették minden szünetben bekopogtatnak a kuka
tetején, és kérdezik, hogy ott van-e a Gyuri.
E: Kik a szereplők?
Anett: Úgy történt, hogy elkezdtünk játszani a Gyurival, és ő ezt tíz perc múlva gondolom már
nem játéknak vette, és bejött a lány-WC-be, és elkezdett minket rugdosni, utána odajött a "d"
osztály elé, és elkezdett nagyoskodni, én meg mondtam neki, hogy ne csinálja már.
Anett: Én rossznak látom, mert a Gyuri majdnem betörte a fejemet, meg a Hajniét is.
Andris: De hát azt mondtad, Hajni, hogy neked ehhez semmi közöd.
Hajni: Én nem csináltam semmit, a Gyuri odajött hozzám és belém akart rúgni, és én
ráléptem a kukára, és majdnem elestem, és majdnem betört a fejem is. Én nem csináltam vele
semmit. Nem tudom miért haragszik rám.
Anett: Szerintem azért haragszik ránk a Gyuri, mert mondtuk neki, hogy meg fogjuk mondani
Eszter néninek.
Gyuri: Nem úgy volt. A Szilviék piszkáltak engem, és én kergettem őket, és befutottak a lány
WC-be, és én utánuk futottam. Ők befutottak a d-be, és én is, és a lábam beleakadt egy
székbe. Utána bejöttem az osztályba, leültem, utána kimentem, bementem a lány WC-be, és
belerúgtam a Szilvibe. Utána megmondtam a Szilvinek, hogy hagyjon engem békén.
Gyuri: Igen.
András: Azt mondja meg a Gyuri, miért rúgta meg a Hajnit, mind a kettőt!
Ildi: Azt szeretném megkérdezni, hogy te egyáltalán hogy mertél bemenni a lány WC-be,
amikor tudod, hogy nem szabad bemenni, még ha valami konfliktus is van közöttetek.
Enikő: A Gyuritól azt szeretném kérdezni, hogy láttam, hogy ő máskor is szokott kergetőzni a
Szilvivel, ez nem játszott közre?
Bence: Azt szeretném kérdezni, hogy miért nem jöttél be, és hagytad őket ott a lány WC-be?
Dorina: Mind a ketten úgy érzitek, hogy mind a kettőtöknek hozzunk büntetést?
- Igen
E: Oké, akkor a bíróság vonuljon el. 5 perc elég lesz az ítélet meghozatalához?
- Igen.
Vallóka: A Gyurira azt a döntést hoztuk, hogy ne mehessen le az aulába egy hétig, és a
folyosóra is csak akkor mehessen ki, ha végszükség van.
Gy: Igen.
Anett: Én nem. Nem fogadom el, hogy egy hétig ne mehessek ki.
Anett: Most így nem tudom, de nem érzem magam ugyanolyan bűnösnek, mint a Gyuri.
E: Javasolhatok valamit?
- Igen.
E: Az mindannyiunknak rossz lenne, ha Gyuri nem mehetne ki egy hétig. Az aulába valóban
ne mehessen le, és ha itt a folyosón bárki tapasztalja, hogy megint jön a vadulás, akkor
súlyosabb büntetést kapjon. Mit szóltok hozzá?
- Jó
Manó: Légy szíves, Anett, ezt a dolgot közöljétek a Szarvas Szilvivel is, mert anélkül ez az
egész semmit sem ért.
Anett: Jó.
Persze nem minden helyzet válik bírósági tárgyalássá, nem is lenne jó. Ezt ritkán, csak igazán
nagy ügyeknél érdemes alkalmazni. Így van ereje, és értelme.
Előző órán elolvastuk Konrád Lorenz könyvéből a Kutyaerkölcsök c. részt és utána Vámos
Miklós A pofon című novellájának egy részét. Ott álltam meg, amikor a Nagy fiú keze elindul
a levegőben. Részben azért hagytam itt abba, mert kevés időnk lett volna a megbeszélésre,
részben azért, mert kíváncsi voltam, hogy emlékeznek-e majd erre egy hét múlva.
Az osztályban három Nagyfiú van. Ezek közül kettő testileg is magas, a harmadik alacsony
ugyan, de nagyon jó sportoló. Az osztály másik fele inkább Kisfiú - testileg gyengébbek, nem
sportolnak. halkabbak, szelídebbek is. Ily módon már október közepén feltártuk a hangos
(erőszakos) kisebbség és a csendes többség ellentétét.
- Kibékülnek, azért indult meg a keze, hogy egy látszatpofonnal lezárja a dolgot. Épp hogy
csak meglegyinti és ők lesznek a legjobb barátok. Mindkettőnek megvan a maga fegyvere, az
egyik erős, a másik bátor, így kiegészítik egymást, és mindkettő tud valamit kapni a másiktól.
Volt egy fiú, aki nem vállalta, hogy véleményt mondjon, csak hangosan beledörmögte elég
agresszív megoldásait (jól pofon vágja, jól behúz neki). Testileg ő a legmagasabb az
osztályban, majd két méter, vékony testalkatú, egy éve a mi unszolásunkra jár kosarazni,
addig nagyon sok baja volt az esetlenségével. Jót tett neki az edzés, kevésbé (bár még mindig)
agresszív.
Az a fiú, aki az előbb dörmögött (és ki akarat az elején lépni a dologból), elmondta, hogy
egyszer egy pici gyerek nekiugrott, és még mielőtt bármit is tudott volna csinálni, leterítette a
földre.
Az egyik fiú felelevenítette azt az élményét, amikor a házukban egy csapat fiú a szeme láttára
megverte a bátyját, amiből azután rendőrségi ügy is lett.
- Elzavarja a Kisfiút.
Erre a kérdésre nem indultak be. Elmondtam, hogy az állatoknál a vesztes elismeri vereségét,
és ez kialakítja a hierarchiát pl. a csókák - Lorenz Salamon király gyűrűje c. könyve alapján.
Az egyik Nagyfiú (a sportos) megfogalmazta, hogy az ember viszont bosszút áll, keresi a
visszaütés lehetőségét, nem nyugszik bele a vereségbe, sokszor még alattomos is lesz, mást is
bevon. Egy, az állatok viselkedését jól ismerő fiú emlékeztetett minket arra, hogy a
csimpánzok is tudnak bosszúra gondolni.
Pedagógus: Párokban fogunk dolgozni. Válasszatok párt, és próbáljatok meg egymás mellett
elhelyezkedni. Néhány olyan lapot helyezek a kör közepébe, melyeken a mássághoz tartozó
kategóriák szerepelnek. Páronként válasszatok kettőt a lapok közül! Kaptok cédulákat.
Vivien: Szerintem az, hogy valaki nagyképű, nincs ráírva az érintettre. Én már láttam ilyenre
és olyanra is példát. A bőrdzsekis sem mind nagyképű. Gazdag is, de szegény is lehet az.
Vivien: Beképzelt.
Virág: Kötözködő.
Pedagógus: Ezek milyen tulajdonságok, külsők vagy belsők? Sikerült e meggyőzni benneteket
arról, hogy belső tulajdonságok?
Vivien: Szerintem a "csinos" az nem "más". Meg a szeplős sem. Sokféle ember van, és ilyen
alapon nehéz eldönteni, hogy melyik a más. A szeplős, a szemüveges ugyanolyan, mint a
többi. Prostituáltnak lenni, szerintem nem normális dolog. Ha valaki fiatal, kell hogy találjon
munkát.
Szerepjáték.
Pedagógus: Két csoportban fogunk dolgozni. Alakítsátok ki a két csoportot! Mindkét csoport
kap egy-egy lapot, melyen az eljátszandó helyzet szerepel.
A: A 8. osztályos Tomi egyik délután váratlanul egy fülbevalóval a fülében érkezik
haza. Szülei erősködnek, hogy azonnal szedje ki a füléből az ékszert. Tomi vállalja a
tettét, igyekszik meggyőzni szüleit. Hosszas győzködés után sikerül elfogadtatnia a
fülbevaló viselését.
B: Gáborról megtudják szülei, hogy rászokott a kábítószerre. Gábor nem érti minek
ez a nagy hiszti 1-2 szál marihuánás cigaretta miatt. Igyekszik meggyőzni őket, hogy
nincs ebben semmi rossz, ő nem fog rászokni a kemény drogokra, a cigi meg
kifejezetten kellemes. Próbálják ki ők is! A szülők nem tudják elfogadni.
Pedagógus: Értettétek mi a történet? Mit gondoltok, mi volt a különbség a két jelenet között?
Vivien: Ha szeretjük, mindent meg kell tenni, hogy segítsünk. Ha elzavarják csak rosszabb
lesz.
Passz
Passz
... ha más vagyok, mondjuk testi fogyatékos, akkor ne mások fogadjanak el, hanem én
fogadjam el saját magam.
Pedagógus: Köszönöm szépen, Vivien igazán jó végszót adott. A mai foglalkozáson az volt a
célunk, hogy nézzük meg, kik azok a "mások". Mit tehetünk akkor, ha ez nem károsítja a
közösséget? Fogadjuk el!
Köszönöm szépen a részvételt, a segítséget. Rendkívül zavart, hogy menet közben állandóan
beszéltél (Gerzson) a szomszédodhoz, és amikor elmondhattad volna a véleményedet,
passzoltál. Szerettük volna, ha elmondod, sőt még kíváncsiak is lettünk volna rá.
Irodalom
Thomas Gordon: T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése. Budapest, 1989, Gondolat Kiadó.
Sallai Éva - Szekszárdi Júlia: Emberi kapcsolatok. Munkafüzet és tanári kézikönyv, Budapest,
2000, AKG Kiadó.
2 Lásd Marie Winn: Gyerekek gyermekkor nélkül. Budapest, 1990, Gondolat Kiadó.
4 A serdülőkor érzelmi viharairól olvasni lehet majd az Osztályfőnöki kézikönyv Érzelmi kultúráról című fejezetében is. Szerző: Hegyiné Ferch G
5 Lásd: Ranschburg Jenő: Miért a baj, ha kamasz? In Tanári létkérdések. Budapest, 1995, RAABE Kiadó.
6 Lásd pl.: Mihály Ottó (szerk.): Iskola és pluralizmus. Budapest, 1998, Edukáció.
7 Az osztályfőnöki kézikönyvben Schüttler Tamás ír részletesen e témáról Változások az iskolai nevelés funkcióiban című tanulmányában.
8 A versengésről a téma avatott szakértőjének Fülöp Mártának olvasható majd egy tanulmánya a kézikönyvben.
9 Lásd Szekszárdi Júlia: Az iskolák belső világa, Nagy Mária: Pedagógusok. In Halász Gábor és Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közokta
1
Lásd pl.: Andor Mihály: Az iskolán át vezető út. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 10. sz.; Bánfi Ilona: Az iskolai teljesítményt befolyásoló háttértén
0
1
Forrás: Marián Béla: A közvélemény a közoktatásról. Gyorsjelentés. Kézirat, 1999, OKI.
1
1
Lásd Carl Weiss: Az iskolai osztály szociológiája és szociálpszichológiája. Budapest, 1974, Tankönyvkiadó.
2
1
Lásd Szekszárdi Ferencné: A pedagógiai gyakorlat jellegzetes konfliktusai. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 7-8. sz. 95-106.
3
1 Lásd a már említett osztályfőnöki vizsgálat mellett a dr. Aszmann Anna által vezetett munkacsoport reprezentatív vizsgálatának adatait. Bővebb
4 állapota és az iskola című tanulmányból lehet tájékozódni.
1
József Attila: A Dunánál.
5
1
Babits Mihály: Húsvét előtt.
6
1
Lásd Horváth Szabó Katalin: Konfliktuskezelő stratégiák. Új Pedagógiai Szemle, 1994. 11. sz. 28-32.
8
1 Thomas Gordon ezt a megközelítést nevezi harmadik módszernek, amikor sikerül érvényre juttatni a "nincs vesztes" elvet. Lásd Thomas Gordon
9 Budapest, 1990, Gondolat Kiadó.
2 A pedagógusok körében az ún. Gordon-tréning a legelterjedtebb. De ezenkívül is számos olyan tréning található a piacon, amely az erőszakmen
0 konfliktuskezelés képességeinek fejlesztését célozza. Ezek közül kiemelem a Magyar ENCORE elnevezésű Konfliktuspedagógiai Alapítvány ál
konfliktuskezelés tanítását célul kitűző, országosan ismert tanfolyami programot.
2 A konstruktív konfliktuskezelés tanításának iskolai kipróbálását 1998-ban és 1999-ben a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatta. A
1 irányítottuk.
2 Lásd Szekszárdi Júlia: Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv a konfliktuskezelésről. Budapest-Szolnok, 1995, IFA-Magyar ENCORE. A konfli
2 segédanyagok: Szekszárdi Júlia: Útvesztők bennünk, köztünk, körülöttünk. Tankönyv a 6. osztályosok számára. Budapest, 1998, Calibra-Műsza
Emberi kapcsolatok. Munkafüzet és tanári kézikönyv. Budapest, 2000, AKG Kiadó.
2 A program kísérleti kipróbálására olyan pedagógusokat választottunk, akik valamennyien a személyközpontú pedagógia elkötelezettjei. Egy rész
3 instruktor (Boldog Károlyné, Száva Eszter), drámapedagógus (Korbai Katalin, Pólya Zoltán, Tóthné Pap Ildikó). A négy iskola közül kettő Carl
programja alapjának (a budapesti Rogers Iskola, illetve a visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola). A budapesti Kontyfa Utcai Iskola jól
ki, Csenyéte pedig a cigánytanulók sajátos fejlesztésével szerzett országos hírnevet. Mind a négy intézmény részt vett a Soros Alapítvány által tá
2 E kísérlet folytatásaként az ezt követő tanévben, szintén KOMA-támogatással került sor néhány általános és középiskolai osztályban az erkölcsi
4 dilemmahelyzetekről folyó rendszeres beszélgetésekre osztályfőnöki órák keretében. Ezekről a foglalkozásokról is olvashatók tanulmányok és ó
Ormai Vera - Völgyi Péterné, Both Mária és Csizmazia Katalin tanulmányait a Változatok az erkölcsi nevelésre című fejezetben.
2
Szerző: Lázár Ervin
5
2 Az 1988-ban létrejött Csenyéte Alapítvány támogatásával alakult ki ez a roma kisiskolásokat nevelő alternatív iskola, amely a gyerekek szükség
6 hangsúlyt helyezett a személyességre, a cselekvéses tanulásra és a művészeti nevelésre. (vö.: Kereszty Zs. - Pólya Z (szerk.).: Csenyéte antológi
41-42.) A konstruktív konfliktuskezelés tanulása szemléletét tekintve jól illeszkedett a program szellemiségébe.
2
Balogh Ricsi édesanyja meghalt.
7
2
A tanító bácsi rövidítéséből származó állandó megszólítás.
8
2
Az anyaiskola székhelye.
9
3 Száva Eszter kiválasztását az is motiválta, hogy osztályfőnöksége nyolc évre szól. Már egy másik iskolában végigvitt ilyen módon egy tanulócso
0 tapasztalatokhoz juttatta őt. Ezeket ebben az előzőtől eltérő társadalmi környezetben lévő iskolában bizonyára kiválóan kamatoztatta és kamatoz
3
Az óraleírást és a leveleket lejegyezte, valamint a szöveget szerkesztette Sepsi Andrea a Kontyfa utcai iskola pedagógusa.
1
3
Hasonló helyzetről ír Rákosy Gergely Kész őrület című novellájában, amelynek feldolgozása megtalálható a kézikönyvben Szabó Ildikó és Szek
2
3 Ebbe a Rogers Iskolába nem a középosztálybeli gyerekek járnak, mint fővárosi megfelelőjébe, hanem viszonylag alacsony iskolázottságú szülők
3 nevelőtestületnek rendkívül sok értetlenséggel kell megküzdenie egy olyan szülői körben, ahol a nevelés lényegét a verés, a szidás jelenti. S bárm
intézmény a gyerekek körében, bármennyi külső szakmai elismerést is kapott a program, az iskola és az igazgató, sajnos a fenntartó nem szorgal
nagy kár!
3
A foglalkozás jegyzőkönyvét Boldog Károlyné, az iskola igazgatója készítette.
4