KOMPLEX 4.

Intézményi szocializáció. Különbségek a családi és az iskolai szocializációban, az iskola

és a szülők közötti viszony javításának lehetőségei. Család és intézmény kapcsolata. Az
átmenetek pszichológiai jelenségei. A serdülőkor jellegzetességei, életpálya-építési
kompetenciák, életúttámogató pályaorientációs tevékenység.

A SZOCIALIZÁCIÓ
A társadalomba való beilleszkedés folyamata, melynek során az egyének magukévá teszik
azokat a tudáselemeket (normák, kultúra stb.) amelyek lehetővé teszik, hogy felnőtt korukra a
társadalom hatékony tagjaivá váljanak. = humanizálódás
 egész életen át tartó folyamat
 párhuzamosan zajlik: társas lénnyé válunk, személyes identitás kialakul
 interaktív folyamat, folyamatos interakció az egyén és a környezete között
 elsődleges szocializáció: család, szem. fejl. meghat. időszaka, kapcsolati alapminták
kialakulása, legfőbb mechanizmusa az azonosulás/identifikáció
 másodlagos szocializáció: iskola, bölcsi stb; illeszkedés a család és az iskolai közeg között,
nem megfelelő családi háttér esetén nagyon fontos
 társas alapmotívumok, melyek biztosítják a szocializációs folyamatok működését :
valahová tartozás szükséglete, megértés, kontroll, bizalom, önértékelés
 Bronfenbrenner: ökológiai modell – Az egyén fejlődése az őt körülvevő környezet
ismeretében értelmezhető:
 Mikrorendszer: közvetlen emberi kapcsolatok szintje (család, iskola)
 Mezorendszer: a mikro rendszerek elemeinek kapcsolati hálója
 Exorendszer: intézmények, indirekt hatások (önkormányzat)
 Makrorendszer: kultúra, társadalmi elvárások
 akkor sikeres a szocializáció, ha az egyén elsajátítja azokat a normákat és viselkedési
előírásokat, amelyeket az adott társadalom megkövetel + ha ezeket azért tartja be, mert
saját maga is helyesnek tartja
 a szocializáció mechanizmusai: szabályok, normák közvetítése verbálisan jutalmazás és
büntetés eszközével
 szabályok elfogadásának szintjei: behódolás (jutalom megszerzése vagy büntetés
elkerülése érdekében), azonosulás (érzelmi elfogadáson alapul a helyes viselkedés),
interiorizáció (szabályok belsővé válása), modell követés - utánzás
A családi rendszer (elsődleges szocializáció és hatásai)
 egyén és a kultúra közötti legfontosabb közvetítő
 társadalom univerzális intézménye
 érzelmi köteléken alapuló, önkéntes szerveződés
 önálló rendszer, cirkuláris okság, homeosztázis
 más rendszerekkel kölcsönhatásban van (nagycsalád, közösség)
 funkciói: gazdasági, reprodukciós, segítő-támogató
 alrendszerek: alrendszereket a határok választják el, amik lehetnek nyíltak és zártak;
individuális, szülői, házastársi, gyermeki, testvéri, női-férfi > 2 egyén diákat alkotnak
(egyenrangú/hierarchikus), 3 egyén triádot alkot (szövetség, koalíció, trianguláció)
 szabályok: segítik a rendszer működését, meghatározzák a kapcsolatokat

1
 KOMPLEX 4.

 szülők nevelési stílusa:

 gyereknevelés klasszikus modellje /Becker, 1964/:
elutasító (hideg): a szülő a saját hatalmát hangsúlyozza, megszégyenít, kiabál, minősít,
szabályok szentek;
elfogadó (meleg): nem kívánt viselkedés leállítására törekszik, nem minősít;
kontrolldimenziói: engedékenység vs. korlátozás;
OPTIMÁLIS: meleg – engedékeny viszonyulás
Meleg Hideg
Nem agresszív, lelkiismeretes, Magas fokú szorongással
Korlátozó

szabálykövető, kevésbé kreatív, jellemezhető, barátságtalan

tekintélytisztelő, dependens, konformista gyerek
gyerek
Szociábilis, kreatív, nyitott, Antiszociális, devianciák,
Enge
déke

nonkonformista, kezdeményező gyerek bűnözőgyerek

 Baumrind: összefüggést keres a gyermek viselkedése és a szülői nevelési stílus között

7 dimenzió mentén jellemezhető a viselkedés: ellenséges-barátságos, ellenálló-
együttműködő, hatalmaskodó-engedékeny, uralkodó-alázatos, éltudatos-céltalan,
önálló-befolyásolható, teljesítményorientált- nem teljesítményorientált
3 csoportot állapít meg
1. irányadó> kompetens (szociabilis, érdeklődő, magabiztos): gyereknek jogai és
kötelességei vannak
2. tekintélyelvű> visszahúzódó (félénk, zárkózott): korlátozó, büntető, gyerek
kötelességei hangsúlyozza
3. engedékeny> éretlen (impulzív, dependens, önállótlan): szeretteljes,
figyelembe veszi a gyerek jogait, nagy szabadságot ad
 Maccoby és Martin (1983) komplex modellje
Korlátozó ellenőrző Engedékeny, nem követelő
Gyermekközpontú, elfogadó Mérvadó, irányító Permisszív, engedékeny
Szülőközpontú elutasító tekintélyelvű elhanyagoló, közömbös

Másodlagos szocializációs közeg hatásai

Iskolai hatások:
 a tanár személyisége: Gordon: a tanár stílusa az alábbi két véglet között helyezkedik el:
elutasító (számon kérő, tiltó, fenyegetőző, elégedetlen) és elfogadó (bátorító, támogató,
megengedő, segítő)
 Instrumentális vezető: Az iskolai eredmények teljesítmények elérését támogatja
 Expresszív vezető: A diákokra és az ő igényeikre koncentrál
 Instrumentális-expresszív vezető: a hatékonyságot a diákok szükségleteinek fényében
tudja mérlegelni
 pedagógus elsődleges feladata: ismeret átadás és nevelés

2
 KOMPLEX 4.

 a támogató pedagógus jellemzői: érzelmi támogatás, egyéni adottságok figyelembe vétele,

támogató kommunikációs stílus, érzelmi stabilitás, stressz tűrő képesség, következetesség,
önreflektív, rugalmas gondolkodásmód
 tanári kommunikáció: verbális és non verbális kommunikáció legyen összhangban 
hitelesség
elemei: kérdezés (igazítani kell a diákok kognitív képességeihez), visszajelzés: megdicsér,
kijavít, figyelmen kívül hagy, segítő kérdést tesz fel
 a hatékony dicséret /Arends/: következetes, nem általánosít, spontán, változatos, korábbi
teljesítményhez viszonyít, nem mér másokhoz
 közléssorompók a kommunikációban, amik nem segítik a problémamegoldást:
parancsolás/utasítás, figyelmeztetés/fenyegetés, prédikálás/moralizálás, logikai
érvelés/kioktatás, ítélkezés/kritizálás, szidás, kifigurázás, elemzés/diagnosztizálás,
vigasztalás/nyugtatás, vallatás, elterelés/humorizálás
 a probléma megoldást segítő kommunikáció: én közlések, pontos megnevezés,
következmény megnevezése, érzések megnevezése, elfogadás kifejezése, meghallgatás,
értő figyelem, időráfordítás
 elvárások szabályok megfogalmazása: rugalmas, egyértelmű, ellenőrizhető és betartható,
ne legyen sok, legyen szembeötlő, állító mondatként fogalmazódjon meg, elsőként
figyelmeztessünk a szabályra és ne egyből büntessünk, váljanak belsővé
 értékelés hatása a személyiségfejlődésre: pozitív (fokozza a teljesítményt, folyamatos
tanulást biztosít, visszajelzést ad diáknak, tanárnak, szülőnek, siker esetén növeli az
önértékelést) negatív (szorongást okoz, fokozza a rivalizálást, nem reális, konfliktusforrás,
időigényes, kudarc esetén csökkenti az önértékelést, csökkenti a kreativitást)
 értékelés és én kép összefüggése : fontos része az önértékelésnek, de attól függ, hogy a
gyermek minek tulajdonítja a sikert vagy kudarcot: belső/külső tényezőnek,
állandó/változó tényezőnek, ellenőrizhető/ellenőrizhetetlen tényezőnek
 milyen a jó értékelés?: kapjon visszajelzés erősségekre és hiányosságokra egyaránt,
teljesítményt a gyermek képességeihez mérje, differenciált elvárások és értékelés, célja a
teljesítmény motiváció, segít a reális önként kialakításában
 a rejtett tanterv: tananyagon kívüli „tudás” amit tanulunk az iskolában, mely nincs explicit
kimondva, sokszor nem is tudatos az iskola részéről, személyiség fejlődésére komoly
hatással bír, sokszor tartósabb mint a valódi tananyag, vannak pozitív és negatív hatásai pl:
önérvényesítés módjai, milyen csoport tagjának lenni, hogyan válhat valaki népszerűvé

A CSALÁDI ÉS AZ ISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ KAPCSOLATA

 A gyerekek nagyon különböző családi háttérrel kerülnek iskolába.
 A családban tanultak befolyásolják a gyerek tanuláshoz való viszonyát, az érdeklődését,
az órai aktivitását, az iskola intézményéhez való hozzáállását, a tekintélyek elfogadását, a
feladatvégzését, a versenyhelyzetek elviselését.
 Nem mindig könnyű a pedagógusnak sem megbirkózni az elsődleges szocializáció
másságából adódó nehézségekkel.
 Az iskolai szocializáció akkor igazán hatékony, ha rá tud épülni az elsődlegesre, ha
elismeri annak értékeit, szokásait.
 A gyerek, az otthonról hozott alapokat magától értetődőnek tartja, nem a lehetséges
világok egyikének  ez identitásának részét képezi.
3
 KOMPLEX 4.

 Gyakran éppen az okoz krízist a gyerek számára, hogy a másodlagos szocializációs

intézmény szembesíti azzal, hogy más világok is léteznek.
 Különösen nagy traumát okozhat neki, ha a másodlagos szocializáció intézményei
leértékelik a család világát („szegény” vagy „iskolázatlan”).
 Minél nagyobb az eltérés a családi és az iskolai elvárások között, annál nagyobb az egyén
ellenállása ez utóbbival szemben.
 Azok a gyerekek, akiknek számára idegen az iskola által megkövetelt szokásrend, és akik
nem tudják pontosan megfejteni a tanárok által használt nyelv jelentéseit, azok értelmi
képességeiktől függetlenül is hátrányba kerülhetnek. (kidolgozott és korlátozott kód)
 Figyelembe kell venni a gyerekek etno- és szocio- kulturális sajátosságait és csökkenteni a
család és az iskola világa közti távolságot.
A szülő és az iskola kapcsolata
A szülők –a tipikusan és az atipikusan fejlődő gyermekek szüleit is beleértve –szerepe az
együttnevelés megvalósulási folyamataiban egyáltalán nem elhanyagolható. Kérdés, hogy az
oktatási-nevelési rendszer kihasználja-e és milyen módon azokat a lehetőségeket, amelyeket a
szülőkkel való együttműködés magában rejt.
A köznevelési törvény szerint a szülő kötelessége, hogy
- gondoskodjon gyermeke fejlődéséhez szükséges feltételekről,
- gyermeke teljesítse kötelességeit,
- megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget, együttműködve az intézménnyel,
- figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét,
- biztosítsa gyermeke tankötelezettségének teljesítését,
- tartsa tiszteletben az iskola vezetői, pedagógusai, alkalmazottai emberi méltóságát és
jogait, tiszteletet tanúsítson irántuk (Nkt. 72. § (1))
- gyermekeadottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási,
világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon
válaszon iskolát (Nkt. 72. § (2)).
A szülő joga, hogy
- gyermeke neveléséhez igénybe vegye a pedagógiai szakszolgálat intézményét
- megismerje a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét,
tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról,
- gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen
részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon,
- kezdeményezze szülői szervezet, iskolaszék létrehozását, és annak munkájában részt
vegyen,
- írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az
iskolaszék, a pedagógus megvizsgálja, és arra a megkereséstől számított tizenöt napon
belül érdemi választ kapjon,
- a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt
vegyen a foglalkozásokon,
- személyesen vagy képviselői útján -jogszabályban meghatározottak szerint -részt
vegyen az érdekeit érintő döntések meghozatalában,

4
 KOMPLEX 4.

- az oktatási jogok biztosához forduljon. (Nkt. 72.§. (4))

Bodonyi Edit: Család és iskola (I.félév, A tanítás tudománya)
A szülők és az iskola együttműködése
- Pedagógus Etikai Kódex: olyan szövetség, melyben az egyenrangúság a legfontosabb
követelmény (kivéve a pedagógiai kompetencia területén)
- a jó kapcsolat és együttműködés kialakulásában az iskoláé legyen a vezető szerep,
elsősorban az iskola legyen a kezdeményező
- leginkább a család és az iskola értékazonosulása hoz létre kommunikációt
- ha adódnak konfliktusok, azok az igazságérzet, presztízs, szakmai kompetencia
szempontjából fogalmazódnak meg
- a találkozások részben szervezettek, másrészt rugalmasan alkalmazkodnak a felek
igényeihez
- az együttműködés szervezeti formái:
o Szülői értekezlet:
 évente 2-3 alkalommal
 az adott osztály konkrét nevelési, oktatási kérdéseiről
 olyan kérdések, melyek az összes szülőt érdeklik!
 nem csak magatartás és tanulmányi eredmény!
 átfogó életkor szerinti nevelési-oktatási kérdések, aktuális problémák
 pedagógus mozgósíthatja a szülőket a közös feladatok megoldására
o Fogadóóra
 egyes tanulókkal kapcsolatos oktatási-nevelési kérdések
 tanulmányi eredmények
 a tanuló közösségben elfoglalt helyéről, szerepéről is tájékoztat
o Családlátogatás
 szülők megismerése, érzelmi megerősítése
 érdeklődés felkeltése az iskolai ügyek iránt
 már nem kötelező, csak szükség esetén, előzetes megbeszélés alapján
(osztályfőnök és gyermekvédelmi felelős együtt)
o Iskolaszék
 ma már nem kötelező
 tagjai: iskolafenntartó, szülők, pedagógusok, diákok
 egyenlő arányban, egyenlő jogokkal!
- Nem szabad a szülőnek minden apró gonddal az iskolába beszaladni, sem a
pedagógusnak a szülőt keresnie.
- írásbeli figyelmeztetés: a fenyítés jogát és kényszerét átadja az iskola a szülőnek
- az osztályfőnök kulcsszereplő
o közvetítő szerep: szülők és iskola, gyerekek és tanárok, diákok és családjaik,
diákok egymás közti konfliktusokban
o szerepvállalásnak vannak határai!

5
 KOMPLEX 4.

Perlusz – Marton – Glauber – Podráczky – F. Lassú: A szülő-iskola partnerségre, a szülői

bevonásra irányuló nemzetközi törekvések és gyakorlati megoldások (I. félév, A tanítás
tudománya)
A szülő és az iskola partnersége
- Európai Bizottság szerint a szülői bevonódás formái:
o részvétel a törvényes tanácsadó és döntéshozó testületek munkájában (pl.
iskolaszék, szülői munkaközösség)
o részvétel az iskola minőségértékelés folyamatában
o bevonódás önkéntes egyesületek, közösségek munkájába
o önkéntes részvétel az iskola utáni programokban
o önkéntes részvétel az osztálytermi tevékenységekben
- Daniels – Labon – McGovern: a szülők bevonásának 4 szintje:
formális, konzultatív, aktív és az iskolavezetés szintjére is kiterjedő
- Joyce Epstein: gyakorlatban alkalmazható lehetőségek:
o A szülõkkel való foglalkozás: a család segítése a gyermekek számára
kialakítandó tanulási környezet megteremtésében
 A szülõk „nevelése”, tréningek szervezése, például Gordon csoportok,
gyermeknevelésrõl szóló népszerû irodalom ajánlása.
 Családtámogató programok egészséges életmód, orvosi ellátás, helyes
táplálkozás témakörökben, egyéb szolgáltatásokról való felvilágosítás.
 Családlátogatások az óvoda-iskola váltáskor, alsó tagozatról a felsõ
tagozatra való kerülésrõl.
o Kommunikáció: az iskola nevelési programjáról és a gyermekek iskolai
fejlõdésérõl szóló hatékony kommunikációs lehetõségek megtervezése az
iskola-család között.
 Minden évben legalább egy szülõi értekezlet.
 Tolmács bevonása, ha szükséges.
 Rendszeres információnyújtás: üzenetek, felhívások,
telefonbeszélgetések, hírlevelek stb
o Önkéntes munka: megszerezni a szülõk segítségét és támogatását,
megszervezni a munkájukat.
 Önkéntesen vállalt feladatok iskolai és osztály szinten az
adminisztrációban, a tanári munkában, diákoknak és más szülõknek
való segítségnyújtás.
 Családi szoba, közösségi helyiség kialakítása megbeszélések tartására,
az önkéntes szülõk munkájához, üldögélésre.
 Kérdõívek a lehetséges önkéntesek, segítõk felkutatásához.
o Otthoni tanulás: információ és ötletnyújtás a családok számára, hogyan tudnak
segíteni a házi feladatok elkészítésében, egyéb iskolai munkák tervezésében és
az ezekkel kapcsolatos elhatározásokban, döntésekben
 Információnyújtás arról, hogy milyen készségek szükségesek
különbözõ tantárgyakban az adott osztály szintjén.
 Informálás a házi feladatok rendjérõl és azok ellenõrzésérõl, tanácsok
az iskolai munkáról történõ otthoni beszélgetésekhez.

6
 KOMPLEX 4.

 A család részvétele a gyermek iskolai célkitûzéseiben, a továbbtanulás

tervezésében, pályaválasztásában.
o Döntéshozatal: szülõk bevonása az iskolai tervekbe, szülõi képviselet
kialakítása, vezetõ szülõk megválasztása
 Szülõi szervezetek, munkaközösségek megalakítása, iskolaszék
felállítása.
 Független tanácsadó csoportok lobbizása az iskolai reformokért és
fejlesztésekért.
 A szülõi vezetõket és az összes szülõt felölelõ hálózat kiépítése.
o A tágabb közösség és az iskola kapcsolata: megtalálni és összekapcsolni a
közösség forrásait, szolgáltatásait az iskola nevelési céljainak megvalósítása
érdekében, összekötni a családi nevelést, az iskolai munkát és a gyermekek
fejlõdését
 A diákok és a családok információja a közösség egészségügyi,
kulturális, szabadidõs szolgáltatásairól, a szociális támogatásról és
egyéb programokról/szolgáltatásokról.
 Tájékoztatás nyújtása olyan közösség által szervezett lehetõségekrõl,
amelyek a tanulási készséget, a tehetség kibontakozását szolgálják,
beleértve a nyári gyermekprogramokat.

Földes Petra: Változások a család és az iskola viszonyában (I. félév, A tanítás tudománya)
- jelenlegi szülő- és pedagógusgeneráció: autoriter iskolában nevelkedett → mintájukat
tekintélyelvű kapcsolatból hozzák
- a rendszerváltás után: újra felértékelődik a család értékvilága, identitása
- körzetesítés feloldása → legalább annyira a szülőcsoport határozza meg az iskola
karakterét, mint maga az iskola
spontán szelektívvé válik
növeli a gyerekek közti különbséget
- kompetens, ám az iskolai nevelési elképzelésekkel szemben kritikus szülői csoport →
különösen nehéz a partneri kapcsolat kialakítása
- korrektív szerep
- leszakadó családok: meg kell ismerni a családi értékvilágot

7
 KOMPLEX 4.

AZ ÁTMENETEK PSZIHOLÓGIAI JELENSÉGEI

Az intézményi szocializációban a gyermek életkori és fejlődési sajátosságait figyelembe vevő

intézmények vesznek részt. Hagyományosan megkülönböztetjük a kisgyermeket gondozó
intézményeket (bölcsőde és óvoda) az iskolától. Az előbbiek elsődleges funkciója a nevelés és
gondozás feladatainak ellátása a szülők távollétében, a szülői feladatok ellátásának segítése,
míg az iskola a nevelés mellett oktatási feladatokat is ellát.

Bölcsőde

A nők munkába állása, a munkaerőpiaci változások szükségessé, a higiéniás és intézményi

feltételek pedig lehetővé teszik a csecsemők és kisgyermekek intézményes csoportos
gondozását. Egyéves kortól egyre kevésbé kockázatos, ha a gyermek a napjának egy részét
kortársakkal tölti. A szeparáció (anyától való elválás) akkor káros hatású, ha nincs rendszeres
napi kapcsolat a szülővel. Sőt az sem gond, ha a gyerek akár 6-8 órát is a bölcsődében tölt,
amennyiben a nap hátralévő részében a szülő szeretettel és figyelemmel foglakozik vele,
vagyis abban az időben teljes mértékben a gyermeknek szenteli a figyelmét, az együtt töltött
idő minőségi.

A bölcsődei szocializáció kedvező hatással van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésére,

jótékonyan hat a kommunikációs és szociális képességek fejlődésére. Ez különösen a
hátrányos helyzetű gyerekek esetében lényeges. Az ő esetükben különösen fontos, hogy
intézményi keretek között megkapják az egészséges fejlődésükhöz szükséges feltételeket
(életkornak megfelelő játékok, mesekönyvek, egészséges ételek, rendszeres orvosi
ellenőrzés). Azonban azt is meg kell említeni, hogy azok a gyerekek, akik első éveiket otthon
töltötték az anyával, a kezdeti, szociális kompetencia fejlődésében tapasztalható
lemaradásukat hamar behozzák az óvodába lépéskor.

A bölcsődei gondozás jellemzői

 Kiscsoportban történik, egy gondozóra 3-6 gyerek jut. Ennek célja, hogy a fejlődéshez
szükséges személyes légkört biztosítsák.
 A szocializáció szempontjából alapvető fontosságú a gondozás minősége. Fontos, hogy a
gondozó türelmes, elfogadó attitűddel rendelkezzen, odafigyeljen a gyerekre és
válaszoljon a kérdéseire.
 A bölcsődés gyermek a nyelvelsajátítás érzékeny időszakában van, ezért lényeges, hogy a
gondozó milyen mintát nyújt neki. Nemcsak a tiszta, érthető beszéd, hanem a helyes
nyelvhasználat is ide tartozik, nem mindegy milyen a gondozó nyelvhelyessége, nyelvi
igényessége.
 A gondozó személyisége kihat a gyermek személyiségfejlődésére is. A bölcsődei
időszakra esik az éntudat kialakulása és kibontakozása, ezért nagy hatással van a gyerekre
a gondozó viselkedése mint utánozható minta, de a gyerek – gondozó kapcsolat is
befolyásolja a gyerek fejlődését.
 A gyermek biztonságérzete megrendülhet a bölcsődébe kerüléssel. A kiszámítható
bölcsődei napirend, a tevékenységek ritmikus ismétlődése növeli a biztonságérzetet. Bár a
gyermek nem tud időmértékben gondolkodni, a napi tevékenységek kialakult sorrendje
segíti a tájékozódását.
 A bölcsődei nevelés feladata az alapvető szokások kialakulásának az elősegítése, pl.: evés,
öltözködés, tisztálkodás. Ez sokszor megkönnyíti a szülők feladatát a szokások
kialakításában, pl.: szobatisztaságra nevelés, evőeszköz használata.

8
 KOMPLEX 4.

 A bölcsődébe kerülés nemcsak a gyereket viselheti meg, hanem sokszor az anyákat is. A
bölcsőde támogató attitűdje a szülőket is segíti a szorongásuk leküzdésében. A szülőkkel
való pozitív kapcsolat nemcsak a szülők bölcsődébe vetett bizalmát erősíti, hanem
lényeges a gyerek fejlődése szempontjából is.

Óvodába kerülés – beszoktatás

 A gyerekek nagy része az óvodába kerüléskor éli át az első komoly szeparációs élményét.
A beszoktatás időszakában tapasztalható szeparációs szorongás (félelem a szülőtől való
elválástól, a gyerek sír, tiltakozik) természetes jelenség (Ranschburg, 1998). A gyerek
nehezen viseli az anyától való elszakadás élményét, mert elveszíti azt az érzelmi
biztonságot, amelyet addig otthon megtapasztalt, meg kell tanulnia jól éreznie magát a
szülő távollétében, és bízni abban, hogy jönnek érte (sok gyerek szorong attól, hogy a
szülei ottfelejtik az óvodában, ezért például nem mernek elaludni a délutáni alváskor). A
beszoktatáskor gyakran tapasztalhatók problémák az alvás, evés vagy wc-használat
területén, a gyermekek a bizalmi funkciók megtagadásával jelzik szorongásukat.
 Nemcsak a gyermek, hanem a szülő is krízishelyzetként élheti meg az óvodába lépést. A
szülőszerep leválások sorozata, amely a születéskor megkezdődik. A gyermek első
intézménybe lépése kritikus időszak lehet a család számára, hiszen egybeesik a gyerek
dackorszakával, az anya munkába állásával vagy esetleg a kistestvér születésével, továbbá
az intézményben értékelik is a gyereket, így közvetve azt is, mennyire felel meg a család a
társadalmi elvárásoknak. Különösen az anyának kell teherbírónak lennie, és jó
logisztikusként menedzselni a hétköznapokat. A gyermek beilleszkedése az óvodába, a
szeparációs szorongás feloldódása az anyai belenyugvásnak és elengedésnek a függvénye.
Gyakran tapasztalható, hogy az anya nem tudja elengedni a gyermeket, elvárja a hosszas
búcsúzást reggel, vagy azt, hogy érkezésekor könnyes szemmel szaladjon felé a gyermek
(Ranschburg, 1998; Hajduska, 2008). Ilyen esetben elhúzódhat, problémássá válhat a
beszoktatás, a szeparációs szorongás tartósan fennmarad.

Óvoda

Három éves kor után megkezdődik a gyerekek intézményes, közösségi nevelése. A

közösségbe kerüléssel a gyermek olyan új, a fejlődéséhez szükséges élményekhez jut,
amelyeket a családi közegben nem tapasztal meg. A kortársak szerepe megnövekszik a
gyermek óvodai életében, jól érzi magát hasonló korú gyerekek között, és a szülők távollétét
is jól tudja viselni, valamint kapcsolatot tud kialakítani más felnőttekkel. A közösségbe
kerülés azt is jelenti, hogy a gyereknek meg kell tanulnia osztozni a felnőttek figyelmén,
alkalmazkodni és együttműködni. A család szeme fénye megtapasztalja, hogy a csoportba
csupa önmagát legszebbnek, legokosabbnak, stb. tartó gyerek jár, és nem csak ő a legjobb, sőt
az is kiderülhet, hogy valamiben éppen ügyetlenebb, mint a többiek. Megtapasztalja a
versengést is, hiszen az óvodások versengenek a játékokért, az óvópedagógus dicséretéért, a
barátokért. A gyermek az óvodában azt is átélheti, hogy az otthoni szabályok és szokások az
óvodában nem érvényesek, az óvodában új szabályok is vannak. Például nehéz lehet annak a
gyereknek a helyzete, akinek a napirendjében nem szerepel a délutáni alvás, de az óvodában
elvárják tőle.

Vekerdy (2001) kihangsúlyozza, hogy a későbbi sikeres életpályához arra van szükség, hogy
az egyén teljes értékű kisgyerekkort éljen meg. Ha ezt az óvodásokra kihangsúlyozva nézzük
meg, akkor az érzelmi biztonságot, szabad játékot, sok mozgást jelenti. Az óvodának
biztosítania kell az érzelmi biztonságot a szülők távollétében, az érzelmek szabad áramlását a

9
 KOMPLEX 4.

gyerek és a gondozó között, így a gyerek megtanul adni és kapni. A mese és a játék
érzelmileg átfűtött belső képeket hoz létre, amelyek segítik a gyermeket a tagolatlan
élményeinek, benyomásainak feldolgozásában. Mivel ebben az időszakban leginkább az
utánzás és az azonosulás a jellemző, ezért nagyon fontos a jó minta, az utánozható felnőtt. Az
óvodás életkori sajátosságai közé tartozik, hogy nyitott a világra, kíváncsi. A fejlődését az
segíti elő, ha az érdeklődését fenntartjuk, ami azt is jelenti, hogy mindig válaszolunk a
kérdéseire.

 Iskolára való felkészítés: bár nem feladata az óvodának az iskolára való felkészítés,
továbbra is kérdés, jó-e ha az óvoda előkészíti a gyereket az iskolára. Az erőltetett korai
tanítás elveheti a gyerek kedvét a későbbi tanulástól, de a korai tanulással szerzett előnyök
gyakran el is tűnnek serdülőkorra (Vekerdy, 2001). Ugyanakkor vannak kutatási
eredmények arról is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esetében fontos szerepet játszik
az óvodai felkészítés, ezzel lehet csökkenteni a későbbi iskolai lemaradás mértékét. Az
óvodások életkori sajátosságai alapján az mondható, hogy a nagycsoportos óvodások
esetében nem káros hatású az életkornak megfelelő csoportos feladatmegoldás.
 Integráció: Az óvodai integráció abban az esetben működik, ha az óvoda tárgyi –
környezeti feltételei lehetővé teszik, és a pedagógusok fel vannak készítve a
fogyatékossággal vagy a hátrányos helyzettel járó problémák kezelésére, illetve
számíthatnak szakmai segítségre. Az erőltetett, előkészítetlen, átgondolatlan integráció
nem csak a pedagógusnak okoz gondot, hanem a csoportnak és magának az integrált
gyermeknek, továbbá felgyorsítja az oktatási rendszer kettéválását. Ugyanakkor a
szegregált nevelés, bár a fogyatékos vagy hátrányos helyzetű gyerekek igényeihez jobban
tud alkalmazkodni, konzerválhatja a hátrányokat (Vajda és Kósa, 2005).

 Életkori vagy vegyes csoportok: a gyerekeket más szocializációs hatások érik a különböző
csoporttípusokban. A gyerekek életkori csoportokba való osztása mellett szól, hogy
nagyok a különbségek a három és hat éves gyerekek között, ezért könnyebb mindeninek
megfelelő feladatokat találni, foglalkozást szervezni az életkori csoportokban. Mivel
kisebb a gyerekek közötti különbség, ezért kevesebb a nagyobbak erőfölényéből adódó
agresszió is, a nagyobb gyerekek hajlamosak a fizikai fölényüket bevetni a kisebbekkel
szemben konfliktus helyzetben. A vegyes csoportok mellett szól, hogy a nagyobb
gyerekek jótékony hatással vannak a kisebbek fejlődésére, a nagyobbak empatikusabbak,
toleránsabbak, segítőkészebbek lesznek, a testvérek is együtt lehetnek a csoportban. A
vegyes csoportok ellen szól, hogy a pedagógus részéről nagyobb előkészületeket igényel,
hogy mindenkinek megfelelő foglalkozásokat tartson, a nagyobb gyerekek fejlődését
lelassíthatja a kisebbekre fókuszáló nevelés.

 Hátrányos helyzetű gyerekek integrációja: probléma az, hogy nem két egyenrangú kultúra
találkozásáról van szó, hanem többségi-kisebbségi kultúráé, ezért a saját szokások és
hagyományok nem érvényesülnek. Az intézményi szocializáció gyakran az egyetlen esély
a felemelkedéshez, de csak akkor működik, ha a szülők nem ellenségesek.
 Fogyatékkal élők: Könnyebb elsajátítani a normákat, viselkedésmintákat az ép gyerekek
körében, az épek toleránsabbak, nyitottabbak lesznek. Ugyanakkor a gyerek nap mint nap
szembesülhet a fogyatékosságával.

10
 KOMPLEX 4.

SERDÜLŐKORI KRÍZIS
 kezdete és hossza változó, időben elnyúlik manapság
 biológiai változások: nemi érés, hormonális változások, növekedési hormon termelődése
növekszik, növekedés nem egyenletes (végtagok, törzs, váll, mellkas), fej nő,
koponyacsontok megvastagodnak, másodlagos nemi jellegek, ivarmirigy serkentő
hormonok termelődése, első menszesz
 társas élet átszerveződése: kortársakkal töltött idő megnő, élő és virtuális kapcsolatok
aránya változik, vegyes csoportokba szerveződnek, barátságok meghatározói az azonos
értékek/attitűdök, barátok válnak referencia csoporttá, megjelennek a párkapcsolatok,
szexuális kapcsolatok
 értelmi fejlődés: gondolkodás magasabb szinten, előre gondolkodás, hipotézisek
használata, gondolkodásról való gondolkodás, hatékonyabb gondolkodás a társadalmi
folyamatokról
 pszichológiai változások: középpontban az ÉN, ÉN keresés és definiálás, példaképek
választása, önkifejezés (zene), minden ami eddig természetes volt az megkérdőjeleződik,
lázadás, vitatkozás, különösen sérülékeny időszak
 fejlődési feladatok: szülőktől való érzelmi függetlenedés/elszakadás, pszichoszexuális én
azonosság, társadalmi szerepre való elköteleződés/pályaválasztás, identitás megszilárdítása
 Erikson: A serdülőkori fejlődési problémákkal való megküzdés a korábbi megoldott
krízisek újrafeldolgozását jelenti.
 vészjelzések /M. Laufer (1975)/: kisgyermekes viselkedés rögzül, túlkontrollált viselkedés,
kortárs kapcsolatok elégtelensége, túlzott kötődés a szülőhöz, érzelem nélküliség, irreális
jövőkép, félelemkelt gondolatok
 serdülőkori krízis formái, tünetei: identitás krízis, teljesítmény krízis, autóritás krízis,
szociális gátlás, drogfogyasztás, öngyilkosság, evészavar
 identitás krízis: elakadás a serdülőkorban, érzelmi hangulat labilis, depresszió, képzelet
és valóság összemosódik, beilleszkedési nehézség, önértékelés alacsony, öngyilkosság,
alvászavar, evészavar, függőségek
 teljesítmény krízis: teljesítmény kritikus zuhanása, okok: nincs jövőkép, iskolarendszer,
pedagógusi reakciók, referenciacsoportnak megfelelés, kialvatlanság, figyelemzavar,
szülő ellenállás/lázadás
 autoritás krízis: lázadás kiélezett formája, formái: trágár beszéd, agresszivitás, szokatlan
öltözés, jelvények, tetoválás, szabályszegések otthon/iskolában/utcán, összeütközés a
hatalommal, drog, szélsőséges csoporthoz tartozás
 szociális gátlás: kortársak véleménye fontosabb, extrém félelem a megszólalástól,
szerepléstől, ellenkező neműekkel szemben gyakoribb, kudarckerülés, szóbeli
teljesítmény rosszabb mintaz írásbeli
 drogfogyasztás: kipróbálásának oka a kíváncsiság, függőségnek biológiai, pszichológiai
és társadalmi tényezői vannak; kockázati tényezők: szenzoros élménykeresés, alacsony
önértékelés, ADHD, családi minta, agresszió a családban, családi diszfunkciók,
párkapcsolati problémák, haláleset
 depresszió, önsértés, öngyilkosság: tartós visszahúzódás, levertség, társas kapcsolatok
kerülése, örömtelenség, motiválatlanság, önértékelési problémák, hangulat ingadozás is
jellemezheti, meg nem értettség, szenvedés, önbizalom hiány, értéktelenség érzése,

11
 KOMPLEX 4.

célja a figyelem felkeltése, konfliktuskezelési stratégiák hiánya, érzelmi támogatás

hiánya rizikótényezők: depi, szerfüggőség, viselkedészavar, ADHD, korábbi öngyi
kísérlet, családi minta
 evési zavarok:
anorexia „hiányzó étvágy”: nagymértékű fogyás, testképzavar, szervi problémák,
elhízástól való félelem, túlzott testmozgás, pszichés és hangulati problémák, 95%-ban
nőknél diagnosztizálják, ált. 14-18 évesek, többnyire szexuális életet nem élnek,
menstruációs zavar, hajhullás, bőr száraz, körmök elvékonyodnak,
testhőmérséklet/vérnyomás/verejtékezés/szívverés/bélműködés csökken, csökkent
hidegtűrés
bulimia nervosa „marha nagy étvágy”: prugáló és nem hánytató típusok, serdülőkorban
jelentkezik leginkább, testkép túlzottan meghatározza az önértékelést, fokozott
testmozgás, fogyókúra után jelentkezik, élnek szexuális életet, falási-önhánytatás rítus
titkolt, falás örömteli élmény, fogzománc és így sérülés, gyomortágulás,
gyomorszakadás, nyelőcsőgyulladás és szakadás, veseelégtelenség, szívelégtelenség,
agykamratágulat
obezitas (túlsúly): nem tekintik betegségnek, BMI-vel mérjük (férfiaknál 20-25 kg/m2,
nőknél 18-25 kg/m2), elhízás ha BMI 30kg/m2, súlynyerő majd súlytartó fázis, okai:
öröklődés, kor, táplálkozás, mozgásszegény életmód, családi minta

A SERDÜLŐKOR JELLEGZETESSÉGEI
 Erikson pszichoszociális fejlődéselméletét az 1950-es évektől kezdődően fogalmazta meg,
amiben a fejlődés társas és kultúrközi dimenzióit emelte ki.
 Elképzelésének középpontjában  az identitás keresése, alakulása áll, ami a személyiség
lényegi eleme.
 Identitás  a szocializáció körülményei között az én és a társas világ viszonyáról alkotott
mentális kép. Kérdése a Ki vagyok én?” – minden életszakaszban előkerül.
 A serdülő önmaga meghatározása során önállóságra törekszik, elszakad a „készen kapott”
értékektől, törekszik az autonómiára, a saját döntések, válasz-tások meghozatalára.
 Erikson a fejlődés 8 szakaszát különítette el  minden szakaszt egyfajta normatív krízis
jellemez, ami a fejlődéssel természetes módon együtt járó krízis. A szakaszokat egy-egy
megoldandó feladat jellemzi  ezek megoldása teszi lehetővé a következő szakaszba
lépést, alakítja az identitás érzését.
 A serdülőkor  a személyes identitás alakulásának kiemelt szakasza, 12-18 év között.
o a krízis során megvizsgálja a serdülő a jövőbeni lehetőségeit, újraértékeli a családban
kapott értékeket, saját alternatívákat keres, pályát választ, életcélokat tűz ki, dönt arról,
mit szeretne csinálni, milyen értékek mentén irányítsa életét
o a folyamatban hangsúlyos a szülőktől való értelmi leválás, önállóság kialakítása,
felelősségvállalás
o elköteleződés folyamatát az autonómiára törekvés kíséri
o a fiatal mérlegeli a normákat, értékeket, életvitelt, melyeket a szülők képviselnek
o önálló döntéseket akar hozni, lázad a kötelezettségekkel szemben, elutasítja a
korábban elfogadott szabályokat
o krízis pozitív kimenete  az identitás elérése, az elköteleződés bizonyos identitások,
értékek, nézetek mellett, autonómia, felelősségvállalás

12
 KOMPLEX 4.

o ha a serdülő nem tudja definiálni magát a társas környezetben  összezavarodik, nem

tudja a választ arra, hogy ki ő és merre tart  szerepkonfúzió fogja jellemezni

ÉLETPÁLYA-ÉPÍTÉS, PÁLYAORIENTÁCIÓ, KOMPETENCIÁK

 Életpálya-építési kompetenciák megszerzése  képessé teszi az egyént, hogy
összegyűjtsön, értelmezzen, szintetizáljon önismereti, oktatási, munkaerőpiaci
információkat, a szintézis alapján pályatervet készítsen, vizsgáljon felül vagy valósítson
meg.
 A megváltozott körülmények nélkülözhetetlenné teszik a képességet az önálló és
folyamatos tájékozódásra, többszöri döntéshozatalra, megalapozott pályaismeretet,
munkaerőpiaci ismereteket, szakképzetséget igényelnek a pályafutás során.
 Folyamatosan alakuló munkaerőpiac  az egyénektől alkalmazkodóképességet igényel.
 Azoknak a szakembereknek akik fiatalokkal kapcsolatba kerülnek  életút-támogató
pályaorientációs tevékenységet kel végezniük.
 Pályaorientáció:
o élethosszig tartó tanulás = lifelong learning koncepciója miatt meghatározóvá vált az
életút-támogató pályaorientációs tevékenység
o fő feladata  az állampolgárok képessé váljanak az őket érintő változások
elviselésére, megértésére, megfelelő kezelésére
o pedagógiai tanácsadási tevékenységrendszer
 Életút-támogató pályaorientáció az EU oktatáspolitikusai által először 2004-ben
megfogalmazott ajánlások szerint:
o azon tevékenységek összességét fedi le, melyek az egész életen át tartó tanulás
kontextusában képessé teszik az európai állampolgárokat arra, hogy meghatározzák a
kompetenciákat, érdeklődésüket, képzési és oktatási döntéseket hozzanak és vezessék
saját tanulási, munkavállalási életútjukat az így megszerzett életpálya-építési
kompetenciákkal.
 Életpálya-vezetési készségek:
o tervezés
o mérlegelés
o döntés
o célállítás és céltartás
o stratégiai kialakítás
o akcióterv kidolgozása
o feszültségtűrés
o előrehaladás értékelése
 Életpálya-építési kompetenciák:
o a szakmák, a munka világának ismerete, az abban való eligazodáshoz, álláskereséshez
és munkahely megtaláláshoz szükséges készségek
o önismeretet és a készség, mely összeköti az önismeretet és a pályák világát
o öndefiníció kialakulása és folyamatos felülvizsgálata, átültetése egy pályaképbe, a
saját pályaterv megvalósításához szükséges tanulási utak, képzési lehetőségek
ismerete

13
 KOMPLEX 4.

o képesség a képzési, munkaerőpiaci, társadalmi információk megszerzésére,

értelmezésére, a döntések előkészítésére, a döntések és a változások
következményeinek kezelésére

14