6.

Önértékelés
Plusz még a családpszichológia jegyzetben leírtak.
Az önértékelés
 az ember értékelő viszonya önmagához, kialakított énképéhez.
 Meghatározó a viselkedésre nézve. (Önelfogadás és, képességek kibontakoztatása, meghitt kapcsolatok
kialakítása)

Az önértékelés alakulását meghatározó tényezők: Pl. gyermek esetében

 az egyén környezetének visszajelzései
o szülők- az elsődleges visszajelzést a szülőktől kapja a gyerek, fontos megjegyezni, hogy a
tekintélyelvű szülői nevelés önértékelési zavart okozhat.
o társak- a gyereknek azt is meg kell tanulni, hogy társai mit gondolnak róla
o tanárok- nagyon fontosak a tanárok visszajelzései, értékítéletei, hiszen a gyerek azonosul velük és
befolyásolják saját önértékelését (pl: elvárásait magával szemben)
 az egyén tapasztalatai
o az egyén siker és kudarcélményeitől
o a jutalmazás, büntetés módjaitól

Egészséges önértékelés:
 Az egészséges önértékelésű ember ki tudja bontakoztatni képességeit (mivel viszonylag reális az énképe,
tudatában van értékeinek), és képes félelem és védekező mechanizmusok nélkül (meghitt) kapcsolatba lépni a
környezetében élőkkel (mivel el tudja fogadni önmagát).
 A reális önértékelésű gyerek teljesítménye jó, kevésbé szorongó, (jó közérzet) csoportjában kiemelkedő
helyet foglal el, kevésbé befolyásolhatók ( kiegyensúlyozottság).
 Stabil önértékelés átsegít az élet nehézségein. (Jó fegyver)

Önértékelési zavarok:
 A gyerekkor és serdülőkor az önértékelés fejlődése, stabilitása szempontjából ugyancsak sérülékeny időszak.
Óvodáskorban Erikson fejlődési koncepciója szerint a kezdeményezés, az önállóság kialakítása az életkori
feladat; sikertelen megoldása esetén saját kompetenciáiban való kételkedés, bűntudat jelenik meg.
 Az iskoláskor a teljesítőkészség kialakulásának időszaka; amennyiben azonban a teljesítendő feladatokban
túlzott vagy gyakori kudarc éri, a kisebbrendűségi érzés válhat meghatározóvá.
 Serdülőkorban főleg a testi és a szociális énkép elemeihez való pozitív vagy elfogadó viszonyulás kialakítása
ütközhet akadályba, és eredményezhet negatív önértékelést.
 Az önértékelésben zavart okozhat még a nem reális énkép (vagyis ha az önmagáról való tudás nem felel meg
a valóságnak); a társadalom, a társas közeg elvárásaival történő összehasonlítás és az ezekkel szembeni
megfelelés elmaradása (pl. korunk karcsúság-ideáljával, az iskolatársak által birtokolt anyagi javakkal, vagy a
nagyobb testvér matematika eredményeivel történő összehasonlítás).
 Az önértékelés válsága a legtöbb esetben kisiskolás korban jelentkezik először; serdülőkorban éri el
csúcspontját, „és egészen addig tart, amíg a gyerek meg nem tanulja elfogadni saját korlátait, és e korlátok
ellenére a legtöbbet kihozni önmagából”
 A negatív önértékelésű ember tulajdonképpen önmagával szemben viseltetik előítélettel: hajlamos csak azokat
az információkat észrevenni, amelyek megegyeznek negatív önértékelésével, énképével (pl. „Már megint nem
sikerült.”).
 Nem jó, ha az értékesség alapja az egyik alkotóelem kiemelkedő volta.

Önértékelési zavarok következményei:

 Az alacsony önértékelésű gyerek könnyen célponttá válhat, befolyásolható (kiegyensúlyozatlanság)
hajlamosabb az erkölcstelen tetteket elkövetni, kegyetlenkedni.(Agresszivitás) Önértékelési zavarral küzdő
gyerek teljesítménye gyenge,(alacsony teljesítmény) elhárító mechanizmusai (passzivitás) vannak, szorong.
 Az önértékelési problémák depresszióhoz, szorongáshoz is vezethetnek, megjelenhetnek továbbá a társas
kapcsolatok zavaraiban is.
 Túl magas önértékelés gátja a fejlődésnek (lemaradás) erőszakossághoz (agresszivitás) is vezethet.
Az önértékelés fejlesztése = Az önértékelés a visszajelzések által formálódik.
„Évekkel ezelőtt egy vidéki iskolában órát látogattunk a felső tagozatban. Az osztályban dolgozatírás folyt. Beültünk
az utolsó padba az iskola igazgatójával, és figyeltük a tanulókat. Már az óra közepe táján beadta egy gyerek a
munkáját. A tanár átfutotta a dolgozatot, és visszaadta a gyereknek javításra. A tanuló átnézte a munkáját, s újra
beadta. A tanár ismét belepillantott a füzetbe, s megint visszaadta a tanulónak. A füzet oda-visszaadogatása
harmadszor is lejátszódott. Végül kicsengettek. Az igazgató elkérte a szóban forgó füzetet, megnézte, majd leült a
tanuló mellé. Rámutatott az első szóra: - Ez jól van írva? - Igen. - Hát a második szó? - Nem. - Mi a hiba? A tanuló
megmondta, kijavította. Következett a harmadik szó. Az igazgató minden egyes szóra rábökött, a tanuló minden
egyes szóról meg tudta állapítani, mi a hiba. Ki is javította az összest, amit előzőleg háromszor sem csinált meg. Mit
nem tudott a tanuló? A hibákat maga javította ki, az igazgató nyelvtani, helyesírási kérdést nem tett fel, instrukciót
nem adott. Mikor javította ki a tanuló a hibáit? Amikor az igazgató minden szóra egyenként rámutatott és rákérdezett.
Az igazgatói ujjnak nem tulajdoníthatunk semmiféle bűvös hatást. Azt mondhatjuk tehát, hogy a tanuló nem a
helyesírást nem tudta, hanem az önellenőrzés-önértékelés képességének nem volt a birtokában.”

A tanári önértékelés nem helyettesítheti a tanuló önértékelését! Fontos, hogy már 1. osztálytól kezdve helyt adjunk az
önértékelésnek. Fontos kialakítani a tanulóban, hogy saját érdeke a helyes önellenőrzés és önértékelés megtanulása.
Ahhoz, hogy az iskolában a gyerekek essenek a fent említett történet tanulói hibájába, fontos, hogy megtanítsuk és
gyakoroltassuk velük az elemenkénti értékelést.

Az önértékelés szűrőként működik a környezetből érkező, a személyre vonatkozó információk befogadásakor. Az

információk szűrése jellemzi az előítéletes személyiségek gondolkodását is.
Az információk szűrése miatt az énkép és az önértékelés viszonylag nehezen változtatható; korrekciója pozitív
megerősítéssel, megfelelő módon adott visszajelzésen keresztül történhet (Horváth-Szabó, Vigassyné, 2001).

 Szabadidős tevékenységek hozzájárulnak az önértékelés javításához.

 Fontos, hogy az énkép területei legyenek egyensúlyban. (Minél több lábon álljon az önértékelés.= 5 láb.
Kevés lábon áll: Könnyebben „borulhat” a személyiség, könnyebben képez tüneteket.)

Fontos feladatuk a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a helyes önértékelést erősítsék meg a

gyerekben.!!!