3.

AZ AGRESSZIÓ ÖRÖKLÉSE

Czeizel Endre genetikus írja, hogy az antropológiai irányzat a biotípust teszi felelőssé a bűnözés, az
agresszivitás kialakulásáért.

Az újabb ikerkutatások azt valószínűsítik, hogy az agresszió, a bűnözés létrejöttében az

ÖRÖKLETESSÉG mértéke átlagosan 15-20% között van. A kromoszómakutatások határozottan utalnak
örökletes agressziós tendenciákra.

„Dupla Y szindróma” :

 Czeizel leírása
 bűnözési hajlam feltételezhető
 Y kromoszóma: férfiasság átörökítője;
- rendellenesség: egy Y helyett 2Y nemi kromoszóma -> (315 vizsgált férfi esetében 9-ben
fordult elő.)

jellemzői:

1. agresszív bűnöző karakter

2. 180 cm feletti testmagasság
3. értelmi visszamaradottság

Czeizel megállapítása: az értelmi fogyatékos férfi bűnözők közül a dupla Y kromoszóma előfordulása
kb. 25X gyakoribb, mint a népességben általában.

Megállapításának véleményezése:

 A normálistól eltérő nemi kromoszómák előfordulása a nemzetközi szakirodalom szerint

aránylag nem nagy.
 A normális nemi kromoszómákkal születettek között jelentősen magasabb egyes országokban
az agresszív, deviáns személyek száma, még arányukban is ->

ezért feltehetően e kromoszómaszám-rendellenesség csupán egyik tényező lehet az agresszív

magatartás kialakulásában.

Szerepet játszhatnak más alkati és idegrendszeri adottságok is, de a FŐSZEREPET A KÖRNYEZETI

HATÁSOK játszhatják.

Agresszió fogalma (Ranschburg Jenő): Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést,
melynek indítéka, hogy – nyílt, vagy szimbolikus formában- valakinek, vagy valaminek kárt, sérelmet,
vagy fájdalmat okozzon.

Egy másik személy ellen irányuló szándékos támadás, haragos indulattal bántalmazás csak az „én és a
más” megkülönböztetésének képességének kialakulását követően jelentkezhet gyermekeknél.

Megfigyelés:

2 éves kor: agresszió-> féltékenységkor, frusztrációs állapotban, vetélytárssal (játékot elvenni akaró,
hasonló korú gyermek) szemben.

pl.:
2 éves kisfiút ha játékos kedvtelésében, vágya kielégítésében megzavarják gátolják dühösen fordul az
„ellenség” felé.

-ha hasonló korú, vagy testvére az akkor: agresszíven nekiesik, üti-veri.

- ha az felnőtt: dühösen, fenyegetően hadonászik kezével, fölhöz vágja magát (ambivalens érzések
miatt, valamint mert fél a megtorlástól) és dühösen üvölt.

Normális, egészsége gyermeknél mind a harag, mind az agresszió rövid tartalmú, a konfliktus után
rövid időn belül újra derűs hangulatú.

Akadnak olyan gyerekek - akiknél az idő folyamán felhalmozódik a le nem reagált harag (hosszú
tartamú)

-illetve akik gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor a harag és a vele járó agresszív magatartás
megnyilvánul és lassan ez a magatartás természetükké válik.

Ennek következménye:

 nyomott kedélyállapot
 környezettel szemben kialakuló ellenszenv
 szociabilitás gyengülése
 elkülönülés a társaktól

A szülő-gyermek viszonyában tartósan felborulhat a normális érzelmi viszony.

Parancsolgató stílust alkalmazó szülővel (gyakran tilt, nem szabad ezzal-azzal játszani, ne nyúlj ehhez-
ahhoz) a gyerek gyakran keveredik konfliktusba .

Az a szülő, aki:

 nem megértő gyermeke vágykielégítő akcióival (olyannal játszik, amivel nem szabad)
 állandóan tilt
 játékos foglalkozásra ötleteket, ösztönzést soha sem ad
 gyermekét gyakran frusztrációs helyzetbe és állapotba hozza
 keményen büntet, veréssel akarja „szófogadásra” tanítani
 súlyos traumát okoz gyermekének

Traumatizáló ok a gyermeknek:

-a szülő, akinek eddig a szeretetét élvezte, most mindenben tiltja, gátolja kedvteléseit

-ambivalens érzelme is gyötri, ami könnyen lelki válságba kergeti.

Az ilyen gyermek 3 éves kortól azon töpreng miként bosszulja meg a rajta elkövetett sérelmet, miként
okozzon a szülőknek bosszúságot. (pl.: korábban szobatiszta gyermek bepisil) -> ezért újabb
büntetést kap -> nyomott kedélyállapotba süllyed.

Tünetei:

étvágytalanság

étel dacos elutasítása

Erre a szülő-> erőlteti az evést, a „válogatásért” szidás => ördögi kör. ->
A gyermek személyiségén sokat torzít, maga is gyűlölködő, durva, parancsolgató lesz bölcsődei,
óvodai társaival szemben. -> az óvónő panaszolja a szülőnek, hogy gyermeke megint verekedett -> ha
ezért a szülő bünteti, tovább romlik köztük a viszony és az ördögi kör sosem zárul.

Az agresszió a kisgyermekkorban – az éntudat kialakulását követően- tudatos, szándékos, az

emóciók és az ösztönök dinamikájára támaszkodó, ártó tettekben levezetett indulati kitörés. (már
tudatában van annak, hogy az ütés fájdalmas, bosszúja épp ebben elégül ki.)

Kromoszóma-rendellenességből származó agresszióra való hajlam

Amikor a szervezet bizonyos felfokozott ösztönszükséglet állapotában van olykor manifesztálódik.

Serdülő, ifjú korban bandába, „galeri”-be verődött fiatalok közül a dupla Y kromoszómás fiúk a nemi
erőszak elkövetői, a bandára támaszkodva az agresszió kezdeményezői.

Pedagógiai tapasztalat:

Nyugodt hangon, kedvességgel ( a beszéd kialakulását követően, a gondolkodás szintjére eljutott

gyereket) meg lehet győzni arról, hogy a konfliktusok békés megegyezéssel elkerülhetők, az
agresszióról lemondás előnyökkel jár. -> lelki egyensúlya biztosítható.

Nem minden esetben helyes a ráhagyás, a következményről lemondás, bárminek az elnézése!

Helytelen szülői magatartás: jutalmazni a másokon elkövetett agressziót. pl.: „jól tetted, hogy oda
ütöttél.”

E korban már lehetséges a szocializáció:

 mások játékainak tiszteletben tartása,

 figyelmét fel kell hívni a veszélyhelyzetekre
 kedves pajtási kapcsolatokra ösztönözni
 jó magatartási minták követése