Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet

Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék

Agresszió és családon belüli erőszak

Csoportközi viszonyok - Szociálpolitika

KÖCTMA_L_04

készítette: Antal Éva Eső

közösségi és civil tanulmányok

I. évfolyam, levelező, MA

Neptun kód: E0FOEZ

 TARTALOMJEGYZÉK

I. Bevezetés .................................................................................................................

II. A családon belüli erőszak a számok tükrében.........................................................

III. Amikor az autoriter figura határozza meg a család dinamikáját............................

IV. Bántalmazottból bántalmazó.................................................................................

V. Konklúzió................................................................................................................

Irodalomjegyzék .........................................................................................................

Függelék .................................................................................................................... 11

2
I. Bevezetés
Dolgozatom témájául a családon belüli erőszakot és az agressziót
választottam, mert azt tapasztalom, hogy a magyar társadalomban még mindig
számos nő és gyermek van kitével a családfő – férj/élettárs, apa/nevelőapa –
általi bántalmazásnak. A nők és gyermekek által elszenvedett fizikai, szexuális
és mentális bántalmazásra koncentrálok, de nem csupán az agresszív fél
megközelítéséből.
A bántalmazott nőknek és gyerekeknek gyakorlatilag nem lehet valódi
segítséget nyújtani. Az anyaszállók csak átmeneti megoldást jelentenek, a
távoltartás intézménye nem betartatható. Nem lehet megoldani azt sem, hogy
az anyát és a gyerekeket az ország másik végére menekítsék a bántalmazó elől:
a férfiak nagyon sok esetben utánuk mennek és folytatják bántalmazó
magatartásukat. Ugyanakkor ezeknek a nőknek nagyon nehéz hátrahagyni a
tágabb családok, a szülőket, unokatestvéreket, barátokat, akik bár megvédeni
nem tudják őket, valamiféle biztonságot mégis képesek nekik nyújtani ebben a
helyzetben.
2005-ben a kalocsai női börtönben találkozhattam olyan asszonyokkal, akik
megölték a bántalmazó férjüket, élettársukat – az ő történetük igen sok
tanulsággal szolgál. Abban az évben három kutató is tanulmányt készített a
magyarországi börtönökben fogvatartottak egy részével a családon belüli
erőszak kapcsán.

3
 II. A családon belüli erőszak a számok tükrében
Egy 2021-es adat szerint Magyarországon minden ötödik nő szenved el
fizikai bántalmazást a párkapcsolatában hazánkban. Európai Alapjogi
Ügynökség (FRA) adatai szerint. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen
Egyesület (NANE) becslései szerint számuk 223 ezerre tehető, miközben a
rendőrségi statisztikában az esetek mindössze 5 ezreléke jelenik meg.1

A családi erőszak definíciója a kriminológiában így szól: „embertől eredő

másik személyre közvetlenül irányuló, a cél elérésére alkalmas fizikai vagy
pszichikai erő. A családon belül elkövetett, a családtagok ellen irányuló
cselekményeket az életkortól és a nemi hovatartozástól függő egyenlőtlenségek
okozta anyagi, érzelmi és szexuális függőség különbözteti meg az erőszak más
formáitól, még ha megjelenési formájukban hasonlóak is.”

A családon belüli erőszaknak háromféle típusa van:

a párkapcsolati erőszak
a gyermekbántalmazás
az idősek, fogyatékkal élők bántalmazása.

III. Amikor az autoriter figura határozza meg a család dinamikáját

A családon belüli erőszak egy párkapcsolatban már a gyermekek születése

előtt tetten érhető, ha a családban jelen van egy autoriter figura, aki köré ez a
rendszer kiépül. A párkapcsolat, később gyermekes család működése ennek a
személynek – a férjnek vagy élettársnak, később apának – a pillanatnyi
hangulata köré rendeződik. Kulcsár Katalin pszichológus, család és
párterapeuta azt mondja: a bántalmazó párkapcsolatok középpontjában azért az
apa áll a legtöbb esetben, mert az esetek többségében az apák kezében
összpontosul a gazdasági hatalom és a fizikai erőfölény. Ez a két tényező az,
amellyel a leginkább sakkban lehet tartani a család többi tagját. A bántalmazás
első fizikai megnyilvánulásaira a terhesség környékén, vagy közvetlenül a
gyermek születése után kerül sor, a nő ekkor a legkiszolgáltatottabb. A
bántalmazó családok a szokásosnál is zártabb rendszert alkotnak, ebbe a
mikroközösségbe sem a tágabb környezet, sem a barátok, rokonok nem
láthatnak bele.2

A családi élet elszigeteltségében normájáról a férfi agresszió kapcsán Staus

azt írta: a családi szféra olyan menedék, amely mentes a külső befolyásoktól.
Bezárja a családot a lakásba „az én házam az én váram" elve alapján, és
mentesíti a család tagjait a társadalom által előírt, elfogadott viselkedési
1
www.felelosszulokiskolaja.hu, 2021.11.25.
2
Balázs, quibit.hu, 2022.01.11.

4
 normák alól. Ennek következtében a nukleáris családban gyakran megnő az
erőszakos cselekedetek száma, amelynek az esetek nagy többségében az
elkövetője a férj/élettárs/apa, elszenvedője pedig az esetek többségében a
feleség és a gyermekek.
Az egy-egy helyzetre vonatkozó normákat nem csak a kulturális háttér
befolyásolja, hanem mások reakciói is. Azokban a társadalmakban, ahol egy
konfliktushelyzetben nem az erőszakos megoldás a támogatott és elfogadott,
csökken az agresszió előfordulása. Az agressziót elfogadó, támogató
társadalmakban viszont az agresszív viselkedés a társadalmi norma.
Az agresszív modellek nem csak azt mutatják meg, hogyan kell
agresszívnak lenni. Üzenetet is közvetítenek, méghozzá azt, hogy az adott
helyzetben az agresszív reakció helyes, helyénvaló és elfogadható.
Fontos szólnunk az agresszió hatásairól - az áldozatok szemszögéből. Az
agresszió áldozatai - akiket megerőszakolnak, megvernek, kirabolnak,
megtámadnak - nem csak fizikai fájdalmat élnek át. Az áldozatok szégyent
éreznek, többé nem tudnak megbízni másokban, és nem képesek magukat
biztonságban érezni. A testi sérülések egy idő után begyógyulnak ugyan, de az
érzelmi trauma egy egész életen át megmaradhat. Sok áldozat úgy érzi azt a
vele történtek után a világ már nem lesz ugyan olyan. A viktimizáció érzését
szerencsétlen módon gyakran erősíti a bűnügyi igazságszolgáltatás rendszere
is, amelynek sokszor nem sikerül a bűntettek áldozatit tisztelettel, részvétel,
empátiával kezelni. A Magyarországon is bevett áldozathibáztatásról nem is
beszélve.
Az erőszak elkövetőjére is hatással van az erőszak: aki egyszer agressziót
követett el, valószínűleg újra megteszi. Az ismételt agresszív cselekedetek
pedig agresszív személyiséget eredményeznek.3
Tehát ha valaki belekerül egy bántalmazó kapcsolatba, az egyetlen, amit
tehet, hogy idejében elmenekül.

IV. Bántalmazottból bántalmazó

Gyakori, hogy a bántalmazottak egy idő után – általában hosszú évek,
évtizedek után – bántalmazójuk ellen fordulnak. Mivel nem kapnak külső
segítséget, úgy érzik, teljesen magukra vannak hagyva, ez az egyetlen
megoldás számukra arra, hogy bántalmazójuktól megszabaduljanak. Nem segít
nekik az a magyar felfogás sem, hogy ami az ajtón belül történik, ahhoz a

3
R. Smith-M. Mackie, 2004.

5
 hatóságnak semmi köze. A hazánkban bevezetett távoltartás intézménye sem
védi meg ezeket a nőket, mert egyszerűen lehetetlen betartatni.4
A Rédai Dorottya, Sáfrány Réka, Tóth Herta által jegyzett 2005-ös
tanulmány női és férfi fogvatartottak körében vizsgálta a családon belüli
erőszak jelenségét. Tanulmányukból kiderül: az általuk megkérdezett
életellenes cselekményért elítélt nők csaknem fele volt rendszeres „fizikai és
pszichikai” erőszak áldozata házastársa, partnere részéről, és a vizsgált esetek
60 százalékában a bűncselekmény a partner ellen irányult.5
Az esetek többségében erős felindulásból elkövetett emberölés a vád ezek
ellen a nők ellen.
Rédai Dorottya, Sáfrány Réka, Tóth Herta tanulmányában arra mutat rá: a
partnerbántalmazás nem minden előzmény nélküli. A bántalmazók és az
áldozatok között is jelentős azoknak a férfiaknak és nőknek az aránya, akik
gyermekkorukban a saját családjukban megtapasztalták az erőszakot.
Ennek a tanulmánynak az egyik legértékesebb, ha nem a legértékesebb
eredménye azt, hogy rá tudtak mutatni arra: „A partner elleni életellenes
bűncselekményeket együtt vizsgálva mind a női mind a férfi elkövetők és
áldozatok esetében megállapítható, hogy az összesen 32 életellenes
bűncselekményt – két kivétellel – minden esetben családon belüli erőszak, ún.
előzményi bántalmazás előzte meg, amelyben a bántalmazó a férfi, az áldozat
pedig a nő volt.”
A meginterjúvolt női fogva tartottak közül 26-an a partnerük ellen elkövetett
emberellenes bűncselekmény miatt kerültek börtönbe. Ez a 26 nő rendszeresen
ki volt téve fizikai, lelki, érzelmi és gazdasági erőszaknak, és parterétől
gyakran szenvedett el szexuális erőszakot is. Megdöbbentő, hogy nagy
többségük kértek segítséget közvetlen környezetüktől és a hatóságoktól, de
vagy nem kaptak semmilyen segítséget, vagy ha kaptak, az nem volt hatékony.
Elmondásuk szerint ezek a nők számukra veszélyes helyzetben – újabb
bántalmazás során vagy attól tartva – követték el bűncselekményüket.6

A tanulmány három szerzője 2005-ben járt a Kalocsai Női Börtönben

adatfelvétel céljából. Ez volt az az év, amikor én is interjút készíthettem a
börtön 10 fogva tartottjával. A fogvatartottakat nem kérdezhettem arról, hogy
miért kaptak börtönbüntetést, és arról sem, hogy hány évet kell börtönben
tölteniük, de a börtönparancsnok által rendelkezésemre bocsátott adatok
alapján tudtam, hogy 8 közülük emberölésért, egy emberölés kísérlete miatt
ült.

4
netjogtar.hu, 2009.
5
Rédai-Sáfrány-Tóth, 2005.
6
Rédai-Sáfrány-Tóth, 2005.

6
 Ágnes egy, a főváros melletti kicsi faluban élt, Budapestre járt be dolgozni.
2005-ben erős felindulásból elkövetett emberölésért töltötte büntetését
Kalocsán. Az élettársa állandóan ütötte-vert őt is és a gyerekeket is. „Többször
elmenekültünk otthonról. Ha bezártuk az ajtót, az élettársam baltával törte ránk
az ablakot. Rengetegszer feljelentettem, mert megvert, de minden alkalommal
vissza is vontam egy-egy verés után. Megfenyegetett, féltem. Olyan is volt,
hogy éjszaka, télen szaladtunk előle, mezítláb.”7
A két órás beszélgetés alatt gyorsan kiderült, hogy ezeknek a nőknek
évtizedeken át pokol volt az élete. Azok az érzések, dolgok, amit kérésemre
felsoroltak, nem boldog életről tanúskodtak. Amiket említettek: a gyűlölet, az
erőszak, a lelki terror, a bezártság, a kiszolgáltatottság, a tömeg, a harag, a
féltékenység, a félelem, a könnyek, a bizonytalanság, a durvaság, a bánat, a
szenvedés, az ital, a drog, a megalázás, a sírás, és a börtön.
Mind a tíz nő úgy gondolta, hogy a férfiakat jobban védi a társadalom, mint
a nőket. Mindannyian egyet érttek abban is, ahogy a nők kiszolgáltatottabbak,
mint a férfiak. Tízből kilencük szerint a gyerekek nem tudnak senkitől
segítséget kérni. Mindannyian úgy vélik, a nőknek sokkal többet kell
szenvedniük, mint a férfiaknak.

V. Konklúzió
7
Nyemcsok. 2005.

7
 A családon belüli agresszióról elmondható: az agresszorok zöme maga is
elszenvedte az erőszak valamilyen módját gyermekkorában. Az agresszió nem
függ iskolázottságtól, nagy hatással van viszont a viselkedésre a gyermekkori
minta, a szocializáció, a családi környezet, az otthonról hozott normák.
A bántalmazott nők közül havonta hárman halnak bele a bántalmazásba, a
társadalom, azon belüli is az ellátó rendszer mégsem tudja, vagy nem akarja
megteremteni azokat a feltételeket, az emberhez méltó minőségű segítő
szolgáltatásokat.
A bíróságok ezekben az esetekben a büntetés kiszabásánál nem veszik
figyelembe, hogy a vádlott áldozatból vált elkövetővé, akár emberölésről, akár
súlyos felindulásból elkövetett emberölésről van szó.
A legszomorúbb ebben az, hogy az általam a kalocsai női börtönben
megkérdezett nők azt mondták: ha újra kezdhetnék az életüket attól a ponttól,
amikor a bántalmazó élettárssal/férjjel összekerültek, akkor is ugyan itt, a
börtönben végezték volna. Nem voltak meg ugyanis azok a szociális
készségeik, amelyek képessé tették őket egy bántalmazó kapcsolat
felismerésére, bátorságuk és anyagi eszközeik az abból való kilépésre, és a
hatóságok sem tudtak valódi segítséget nyújtani nekik.

IRODALOMJEGYZÉK

8
Minden második magyar ismer valakit, aki családon belüli erőszak áldozata volt.
2021.11.25.

Link: https://felelosszulokiskolaja.hu/felelos-szulo/minden-masodik-magyar-
ismer-valakit-aki-csaladon-beluli-eroszak-aldozata-volt

Letöltés: 2023.03.10.

Balázs Zsuzsanna: Hogyan működik a családon belüli erőszak, és miért marad

titokban? 2022.01.11.

Link: https://qubit.hu/2022/01/11/hogyan-mukodik-a-csaladon-beluli-eroszak-es-
miert-marad-titokban

Letöltés: 2023.03.11.

Eliot R. Smith, Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó 2004.,

711-722.

Jogszabály

2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható

távoltartásról

Link: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900072.tv

Letöltés: 2023.03.30.

Rédai Dorottya, Sáfrány Réka, Tóth Herta: Családon belüli erőszak és

bűnelkövetés - A családon belüli erőszak jelenségének kutatása női és férfi
fogvatartottak körében. Magyarországi Női Alapítvány, 2005

https://mek.oszk.hu/15900/15957/15957.pdf

Letöltés: 2023.03.15.

9
Nyemcsok Éva: Verték és megalázták.

Délmagyarország, 2005.10.14

Függelék

10
11