Tóth Olga

Családon belüli, partner elleni erőszak

Készítette: Szabó Zsanett

2013.11.25
A családon belüli erőszak

A családon belüli erőszakhoz tartozó szakirodalom egy része következetesen kerüli a „nők elleni erőszak” kifejezés
használatát, helyette a semleges „partner elleni erőszak”, „családi erőszak” stb. kifejezéseket használja. Az egyes kutatók úgy
gondolják, hogy azért is helyesebb a partner elleni erőszakról beszélni, mert a nők is lehetnek adott esetben agresszívek,
erőszakosak a férfiakkal.

A kutatók túlnyomó többsége úgy véli, hogy a párkapcsolatokban a nők a veszélyeztetettebbek. A családon belüli
bántalmazások túlnyomó többségét férfiak követik el, ha a nő követ el erőszakot, fizikai bántalmazást a férfi ellen, akkor az
esetek többségében kevésbé súlyos sérüléseket okoz.

A partner bántalmazásának különböző megjelenési formái :

- fizikai bántalmazás, gyakran jár együtt lelki terrorral
- szexuális erőszak
- lelki bántalmazás
Felmérések készítése:

A bántalmazásra vonatkozóan a vizsgálatokban három időhorizont tűnik fel:

- a megkérdezettet bántalmazta-e élete során bármikor valamelyik partnere
- az elmúlt tizenkét hónap során bántalmazta-e a partnere
- jelenlegi kapcsolatában bántalmazta-e partnere.

A nemzetközi adatok országonként, sőt egy-egy országon belül is igen eltérő képet mutatnak, attól függően, hogy egy
városban, kisebb közösségben vették fel az adatokat, vagy nagy létszámon végzett, reprezentatív vizsgálatról van szó.

Azoknak a nőknek aránya, akiket valaha is bántalmazott valamelyik partnerük, a 10 százalékos értéktől (Paraguay) a 69
százalékos értékig terjednek (Nicaragua).
A nyugat-európai és észak-amerikai adatok 10–20 százalék közöttiek.

A megismételt vizsgálatok azt mutatják, hogy ezekben az országokban az elmúlt húsz év során csökkent az erőszakot
elszenvedett nők aránya. Ez szoros összefüggésben van a családon belüli erőszak elleni kampányokkal és a sokoldalú
szakmai fellépéssel.
A partner vagy házastárs elleni erőszak okai:

A partner vagy házastárs elleni erőszak okaira vonatkozóan hat elméleti magyarázatcsoport állítható fel.

- szociális tanuláselmélet (akit gyerekkorában vertek a szülei, illetve tanúja volt annak, hogy szülei konfliktusaikat
erőszakkal intézték el, maga is megtanulja ezt a viselkedést; felnőtt korában maga is az átlagnál nagyobb eséllyel kerül
bántalmazó kapcsolatba; családon belüli erőszak intergenerációs átörökítése kimutatható)
- szociális helyzet és megbirkózási képesség elmélete (a szociális, anyagi helyzettel kapcsolatos stresszhelyzet és a
nézet, hogy a konfliktusok leghatékonyabb megoldási eszköze maga az erőszak)
- rendszerelméleti (család mint rendszer működéséből következik az erőszak)
- erőforrás elmélet (valamennyi társadalmi intézmény, így a család is tartalmazza a tényleges erőszak, kényszer vagy
legalább az erőszakkal való fenyegetés bizonyos fokát és ha minél több erőforrással rendelkezik, kevésbé szorul rá az
erőszakosságra. Ha azonban például egy férjnek alacsony az iskolázottsága, nem keres eleget, nincsenek olyan
képességei, hogy tekintélyt érjen el családjában, „kénytelen” az erőszakhoz folyamodni, hogy domináns szerepét
fenntarthassa.)
- csereelmélet (ha az erőszakos viselkedés kulturális elfogadottsága, esetleg támogatottsága nagy, viszont a várható
büntetés kicsi, az emberek egy része ehhez a viselkedéshez folyamodik)
- patriarchátuselmélet (a férfiak hagyományos, családon belüli patriarchális uralmával és a nők alárendelt szerepével
magyarázza a családon belüli erőszakot)
Két vizsgálat összevetése:

1.vizsgálat :
1010 fős, a 18 év feletti női népességen végzett vizsgálat célja, a Magyarországon a családon belül a nők és
gyerekek ellen irányuló erőszak megbecslése

2.vizsgálat:
a 22–26 éves korosztály (férfiak és nők) reprezentatív, 1200 fős vizsgálat célja, a korosztály társadalmi
mobilitásának, az iskolával, a munkával és a családdal kapcsolatos attitűdjeinek a mérése, de emellett a
személyes élettapasztalatok közül a gyerekkori bántalmazásra, a szülők közötti erőszakos kapcsolatra
kérdezhettünk rá részletesebben.

A vizsgálatok témája a partnerbántalmazás, a szülői család fenyegető, erőszakos légköre, illetve a saját,
felnőttkori kapcsolat erőszakossága.
A következő konklúziókat lehetett levonni:
- szülői családban előforduló kérdések alapján meglepően hasonló eredményeket hozott. Mindkettőben 11–
14 százalék volt az egyes kérdések esetében a válaszmegtagadók aránya, amit a téma kényes voltára
tekintettel nem tartunk magasnak.
- legalább minden negyedik magyar felnőtt olyan családban nőtt fel, ahol a szülők veréssel fenyegették
egymást, illetve ahol a szülők veszekedése a felnövő gyerekben azt a félelmet keltette, hogy
összeverekednek
- minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apa megverte az anyát
- szülők egymás közötti erőszakos kapcsolata nemcsak növeli a gyerekek felnőttkori erőszakos
kapcsolatának esélyét, hanem számos érzelmi, viselkedési problémát vált ki belőlük
- az erőszakos szülői családban felnövők között az átlagnál lényegesen magasabb az alacsony
iskolázottságuak és az alacsony foglalkozásúak aránya
- az iskolai végzettség emelkedésével csökken az agresszív, fenyegető családi háttér aránya
- az erőszakos partnerkapcsolat a megkérdezettek 28 százalékát érintette
- legfeljebb általános iskolát végzettek körében még minden harmadik, a felsőfokú végzettségűek közül
minden hatodik számolt be arról, hogy volt vagy van fenyegető partnerkapcsolata
- nőtlenek, hajadonok számolnak be a legalacsonyabb arányban fenyegető partnerkapcsolatról
- az élettársi kapcsolatokban élők körében a fenyegetettség, az erőszak a házasokénál lényegesen
magasabb arányban fordul elő
- családon belüli erőszak magyarázatai között a szociális tanulás elméletét, azaz a gyerekkori (a szülők
közötti és a személyesen átélt) erőszak hatását a felnőttkori erőszakos partnerkapcsolat kialakulására

A felnőtt női mintában kétirányú folyamatot láthatunk:

- a bántalmazó partnerkapcsolatból sokan ki tudnak menekülni (ahogy sokan, különböző okokból, nem),
tehát az elváltak körében az átlagnál több lesz a bántalmazó kapcsolatról beszámolók aránya
- a már éppen válófélben lévő párok egy részének kapcsolata éppen a válási folyamat ideje alatt
mérgesedik el, különösen akkor, ha a válás elhúzódik, vagy nehezen eldönthető vita zajlik a partnerek
közt
Összefoglalás:

A nemzetközi szakirodalom többsége azt bizonyítja, hogy noha a nők is gyakorolják a férfiak ellen az erőszakot, ennek
előfordulása ritkább, mint a fordított eset, azaz a nők elleni erőszak; másrészt a nők kevesebb, kevésbé súlyos sérülést
okoznak általában partnerüknek, mint a férfiak a nőknek.

A két hazai vizsgálat adatai alapján próbált választ adni a nők elleni, családon belüli erőszak magyarországi
előfordulásának gyakoriságára.
A vizsgálatokból kiderül, hogy a felnőtt korosztály egyharmada olyan családi háttérrel rendelkezik, ahol gyerekként a
szülők közötti verbális vagy tettleges agresszió, az agresszióval való fenyegetőzés jelen volt.
Mindkét mintában összefüggést találtunk a gyerekként átélt tapasztalat, a szülők egymás közti erőszakossága és az
erőszakos felnőtt kapcsolat saját kialakítása között. Emellett azok is nagyobb eséllyel kerülnek
bántalmazó/bántalmazott felnőtt kapcsolatba, akiket gyerekkorukban szüleik vertek.
Az erőszak magyarázatára szolgáló elméletek egyikét sem vethetjük el, mivel adataink nem elégségesek ezek
tesztelésére, de a szociális tanulás elméletét, ami az erőszak integrációs átörökítését hangsúlyozza, adataink feltétlenül
alátámasztják.
Köszönöm a figyelmet!