Az öngyilkosság

Az esszém témájaként az öngyilkosságot választottam, ugyan is ez áll hozzám a

legközelebb. A mi családunkban is sajnos történt egy ilyen tragikus eset, a nagypapám
vetemedett erre a döntésre 2017. január 24-én, 5 évvel ezelőtt.
Öngyilkosságnak azt a cselekvést nevezzük, amikor valaki szándékosan vet véget az
életének. Az öngyilkossági kísérlet, amikor valaki kárt tesz önmagában, hogy kionthassa
életét, de a sérülés nem okozza a halálát. A segített öngyilkosság pedig, amikor egy személy
egy másiknak segít abban, hogy véget vessen az életének, ötlettel, tanáccsal vagy eszközzel
látja el őt. Rengeteg oka lehet annak, hogy valaki ezt az utat választja és kilép az élők sorából
vagy megpróbálja. Legnagyobb számban lelki válság, mentális zavar vagy depresszió okozta
sérelmek végződnek így. De túlnyomó részt a skizofrénia, az alkoholizmus és a drogfüggőség
is ide vezet. Évente 800 ezertől 1 millió ember hal meg öngyilkosság sikeres végrehajtása
során, azonban évente 10-20 millió halál kísérlet hiúsul meg. Az arány férfiak körében
magasabb, mint a nőknél. A kísérletek nők és fiatalok körében gyakrabban.
Az öngyilkosságnak több fajtáját is ismerjük, egyrészt a saját életet kioltva menekül meg a
lelki problémáktól, másrést van olyan, aki a vallás iránti hűség miatt teszi meg, és így tisztítja
meg lelkét, és a kudarcokat ezáltal jóvátételként helyrehozni. Régebben ez
bűncselekménynek számított, mára azonban a nyugati országok többségében már nem
bűntetendő. Azonban az iszlám országokban továbbra is annak minősül. A 20-21 században
az önégetéssel tiltakozás kifejezését, a kamikáze repülést és az öngyilkos bombamerényletet
harcászati vagy terrorista taktikaként hasznosítják. Magyaroroszágon sem büntetendő
ellenben az öngyilkosságban közreműködést (Más öngyilkosságában való részvétel), 5 évig
terjedő szabadságvesztéssel rendeli bünteti a Büntető törvénykönyv.
Jelentősebb okai még a (nemi identitás, a rokkantság, valami súlyos betegség, magány,
munkanélküliség, gyász, családban öröklődő, fizikai erőszak). Az öngyilkosságot elkövetők
mintegy 15-40%-a hagy maga után búcsúlevelet. Az esetek 20%-ban második leggyakoribb
rizikófaktora a súlyos depresszió és bipoláris zavar után. Az alkoholizmus 15-61%-a is véget
vet az életének, átlagosan férfiak és idősebbek. A dohányzás is kis mértékben összefüggésben
áll vele, azonban erre nincsen sok bizonyíték, feltételezik, hogy a dohányzás hajlamos
egészségügyi problémákat okoz, ami akár oda is vezethet, hogy kihathat az agyi kémiai
összetételével is oly módon, hogy az fokozza a hajlamot az öngyilkosságra. Összefüggést
mutattak ki a szerencsejáték-függőség és az átlag öngyilkossági gondolatok, illetve kísérletek
megszaporodása között. A szerencsejáték-függőségben szenvedők 12-24%-a, ezek
házastársaik 3x gyakoribb, mint az átlag lakossága körében. A testi egészségben kapcsolatban
mutatták ki a legnagyobb mértékben az öngyilkosságot. Krónikus fájdalom, traumás
agysérülés, legnagyobb mértékben pedig a rák. A rák körülbelül 2x-es mértékben növeli a
kockázatát az öngyilkosságban. A lelki állapot is hatalmas befolyással van az emberi agyra és
tudatalattira, ami nagy hatással van az öngyilkossági gondolatokra, többek között az élet
örömeinek elvesztésére, a depresszió, reménytelenség és a szorongás. Az összkockázat 20%-
át a nemi erőszaknak tulajdonítják.
Napjainkban rengeteg többnél-több ilyen kísérletről hallani, ami a fiatalok körét érinti
túlnyomó részben. A mai társadalmi viszonyulás tönkre tudja tenni pillanatok alatt egy ember
lelki világát, miután úgy érzi, nincs senki, akiben megbízhatna, aki támogatná őt és úgy érzi
nincs remény. Egyre több olyan esetről is hallani, hogy fiatalok vetnek véget az életüknek
mert az iskolában, osztályban vagy akár az interneten szekálják/bántják/kicsúfolják, akár
lelkileg- akár fizikailag. Azt gondolják a többiek, hogy milyen vicces majd, mikor addig
fajul, hogy öngyilkossághoz vezet, már túl késő bocsánatot kérni.
A serdülőkorra azonban a média van a legnagyobb hatással. Sok helyen romantikusnak
állítják be a halált így rengeteg kapcsolati sakkban tartós is az öngyilkossághoz köthető.
Sajnos mióta egyre több közösségi média platform létezik annál nagyobb a felhasználói szám
egyre fiatalabb korosztályban így a megengedett minimum 13 éves korosztály alatt is sokan
fel vannak regisztrálva több helyre is. A sok video és poszt szűrések között is átcsúszik egy-
egy jogsértő, amely olyan dolgokra ösztönzik az embereket, amellyel a saját vagy a másik
testi, lelki egészséget is veszélyezteti.
Az egyik leggyakoribb a pornográf tartalom, amit az évek során egyre nagyobb mértékben
befolyásolja a gyermekek és fiatalok mindennapjait. Egy tízen pár éves gyermeket (akinek
persze nem szabadna ilyen platformon jelen lennie) kihasználva csikarnak ki pornográf
képeket és felteszik a netre vagy illegális oldalra. És sajnos a sok bántás és szégyenérzet
végett vetnek véget az életüknek kis korban is.
Ilyen például a mosószer kapszulás trend, amelyben le kell nyelnie a videoban egy kapszulát
és várják a hatást. Vagy ami most megy a neten a levegő visszatartós trend, ami pedig arról
szól, hogy videoban fel kell vanni azt, ahogy visszatartod a levegőt és az nyer, aki több ideig
bírja az ájulásig. Pár éve ebbe halt bele egy 11 éves kislány is, akinek a szülei írtak az adott
platform vezetőségének, hogy be fogják perelni őket, ugyan is a video nem lett azonnal
törölve, és szűrve, mint ahogy az összes többi jogot sértő video.
Az elkövetési módok országonként változók. Többek között önakasztás, önmérgezés vagy
lőfegyverrel elkövetett öngyilkosság. Sok országban a kábítószer túladagolás, fulladás, gázzal
történő fulladás, zuhanás, gyógyszer túladagolás a módszer.
A sok öngyilkossági kísérletek és gondolatok miatt egyre elterjedtebbek a lelki segély
szolgáltatások, amelyek 0-24-ben elérhetőek, hogy bármilyen helyzetben bármikor
fordulhassunk hozzájuk. Sok terápiát is indítottak már a drogok, az alkoholizmus és a
depresszió miatt, ami elő segítheti az öngyilkossági vágy csökkenését. Az indok erre, hogy az
emberek, ha megnyílnak és megbeszélik egymással a problémáikat, gondjaikat csökkentik az
emberben előbukkanó öngyilkossági gondolatokat. Nagy részben közre játszik az érzelmi
befeszültség, az emberi kapcsolatok hanyagolása vagy hiánya, a saját értékrendbe vetett hit
jelentős csökkenése figyelhető meg az öngyilkosságot fontolgató emberek viselkedésében.
Az orvostudomány e mentális betegség kezelésére gyógyszereket, illetve különféle
pszichoterápiás eljárások formájában történik ilyen esetekben a beutaltakat megfosztják
azoktól a tárgyaktól, amelyekkel önmaguknak árthatnak. A világon 2008-2009-ben a tizedik
leggyakoribb halál ok volt, 1960-óta pedig 60%-al emelkedett az öngyilkosságok száma.
Minden sikeres öngyilkossághoz 10-40 öngyilkossági kísérlet számítható. Litvániában,
Japánban és Magyarországon a világon a legmagasabb az előfordulási gyakoriság. A nőknél
10x több férfi hal meg önkivégzés okául.
A világ országai közül Kínában van az egyik legnagyobb elkövetett női öngyilkosság, itt
több mint a fele nő. Sok országban a legtöbb öngyilkosságot középkorúak vagy idősek
követik el. Az Egyesült Államokban a 80 évnél idősebb kaukázusi férfiak aránya a
legmagasabb. 2010-es évek elején WHO statisztikája alapján világviszonyban évente több
mint 800 ezer ember vett véget életének. A házasok követnek el legritkábban, az özvegyek,
illetve az elváltak a leggyakrabban.
Szerencsére a felnőttek körében elkövetett öngyilkosságok száma csökkenőben, azonban a
serdülőkoriak száma stagnál, a serdülők öngyilkossági kísérlete pedig kissé emelkedő
tendenciát mutat. Az öngyilkosság elkövetésének számos figyelemfelhívó jele lehet. Ezek
észrevételével akár mi magunk is segíthetünk a bajbajutotton.
Az öngyilkosságnak is többformája lehet olyan értelemben, hogy mennyire gondoljuk
komolyan, pld: nem vagyunk teljesen biztosak benne ezért, gyógyszert veszünk be és
felhívjuk rá a figyelmet ezzel lehetőséget adva arra, hogy segítsenek rajta. Az öngyilkosok
nem ritkán tettük előtt felhívnak egy közeli ismerőst. Nem az öngyilkosságról beszélnek,
hanem érdeklődnek felőlük, váratlanul érzelmeket fejeznek ki, elköszönnek.
Sokan ajánlják, ha van egy hasonló ismerősünk, aki ilyen problémákkal küzd, hogy hívjuk el
magunkhoz, beszélgessünk vele, vegyük rá, hogy kérjen segítséget szakembertől. Az
öngyilkos magatartás a társas viselkedési formák, a suicid kísérleten átesett, de túlélt betegek
vizsgálatából megtudható: az elkövetők nem feltétlen meghalni akarnak, hanem másképpen
szeretnének élni. Az elkövetési módszerek esetében megfigyelhető, hogy ismert személy által
elkövetett, a médiában nagy hangsúlyt kapott öngyilkossági kísérlet után az átlagemberek,
köztük a fiatalok között is egy időre megszaporodnak az azonos módszerrel elkövetett
öngyilkosság. A búcsúlevél írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése, halállal
kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek
figyelmeztethetnek a közelgő bajra.
Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt, sok család szégyelli a hozzátartozójuk
tettét, és a korházhoz való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt, és így
megoldatlan probléma, gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává. Az
öngyilkosságot valójában egy krízis állapot előzi meg, amikor az illető úgy érzi kénytelen
szembenézni olyan veszélyeztető körülményekkel, melyeket képtelen a jelenlegi
problémamegoldó készségeivel megoldani, vagy elkerülni. Ha valaki az öngyilkosságról
beszél, azt nem játék, az igen is komolyan kell venni. Az én saját történetem szeretném leírni.
A papám 13 éves koromban vetett véget az életének 2017. január 24-én. Nekem ő egy
nagyon fontos személy volt az életemben, kiskoromtól kezdve folyamatosan foglalkozott
velem, játszottunk, bicikliztünk, sok időt töltöttünk együtt. Ő 2003-ban jött össze a
nagymamámmal, vagy vette el feleségül.
Nem a vérszerinti papám, ő a mamám második házastársa volt. Nagyon szépen éltek, sokat
csavarogtak, kirándultak. Sajnos nem jöttek ki jól a mamám kisebbik fiával, anyukám és a
nagyobbik nagybátyám azonban nagyon szerették őt. Egy igazi szerelem volt, ami a mamám
és a papám között volt. Nem telt el úgy nap, hogy ők ne szerették volna egymást. Azonban a
sok vita és ellenszenv, ami közte és a kisebbik nagybátyám között volt, léket vert közéjük,
mert tudta, hogy a mama úgy is a fiát választaná, ezért elhagyta őt. Eltelt pár hónap, mind
ketten borzasztóan érezték magukat, az idő múlásával nem bírták egymás nélkül, újra
összejöttek és a bátyámmal is megbeszélték a dolgokat. Teltek az évek boldogan és vidáman.
 Egyik nap bélcsavarodás alakult ki nála, amivel meg kellett őt műteni. A beavatkozás után,
újra teljes és egészséges életet élhetett volna, de sajnos a tudatalattijára ráhatott a műtét és
ettől a naptól fogva ő gyógyíthatatlan betegnek gondolta magát, és nem érezte magát teljes
értékűnek. Napról-napra nyomta agyon a tudat, hogy ő nem tud dolgozni sem ezek után, hogy
nem való semmire, haszontalannak gondolta magát. Mamám mindig mellette állt, próbálta őt
támogatni, segíteni neki elfelejteni a gondokat. Majd egy nap nem tért vissza többé. Mamám
éppen dolgozni volt, miután hazaért minden a helyén volt, papám holmijai is a helyén, semmi
nem hiányzott. Köszönteni szerette volna papámat, ám nem találta őt sehol. Hívta, de nem
tudta elérni.
Szólt az édesanyámnak, ami után a húgom ő és én eljöttünk mamámhoz, aki már egy
rendőrtiszttel beszélgetett. Nagymamám keservesen sírt, ő tudta, érezte, hogy papa már nem
jön haza többet. Több óra várakozás után a nyomozók nekikezdtek a keresésnek a környéken,
azonban a rendes nyomozást és körözést a nagy mínuszokra való tekintettel csak 24 óra után
adták ki. Azon az estén itt aludtam a mamámnál, ahogyan azt mai napig teszem. Akkor
mellette akarta lenni és azóta is vigyázok rá. Nem tudtam pontosan mi is történt, 13 éves
fejjel nehéz volt ezt teljesen felfogni és megérteni, csak azt tudtam, hogy nincs többé. Január
24.-én délután elment sétálni a papám a Dunapartra, valószínűleg ez nem volt megtervezve,
csak annyira mélyre ásta magát a tudatalattijába, hogy erre a döntésre jutott. Minden jeges
volt, a víz is félig be volt fagyva. A Dunába vetette magát. 2017. március 11.-én Baján
találták meg a partra sodródva.
Mamámat felkérték, hogy menjen el beazonosítani a ruháit, ő volt az, megismerte. Több évig
nem tudtuk feldolgozni és megérteni azt, ami történt. Bármennyire próbálok, nem tudok neki
megbocsájtani. A lehető legrosszabb döntést hozta, ennek nem így jellett volna vége lennie.
Ha elmondta volna, beavatott volna minket abba, amit érzett és gondolt, tudtunk volna neki
segíteni, ha nem is mi, de egy szakember biztosan. Sajnálom, hogy úgy gondolta erre csak ez
lehet a megoldás. Hiányzik, de ez egy megbocsájthatatlan bűn. Szeretem őt nagyon, mai
napig, de hogy olyan dolog miatt, amit csak ő képzelt bel saját magának és ezáltal
öngyilkosságra vesse rá magát és itt hagyja a családját felfoghatatlan. Pár évvel később,
ahogy én is nőtem, sokkal több mindent megértettem, és meséltek el nekem a szüleim.
Kiderült, hogy a papám apukája és testvére is hajlamos volt az öngyilkosságra. Az apukája
ebben halt meg, ő is véget vetett az életének. A testvére egyszer gyógyszer túladagolás miatt
lett majdnem öngyilkos. Bevitték a korházba, ahol sikeresen kimosták a gyomrát és meg
tudták menteni az életét, ez az után történt miután elhagyta az asszonya. Mára megbánta,
hogy ilyet valaha is merészelt tenni.
A közelmúltban egy ismerőssel fordult elő, hogy öngyilkos lett. Sokan köztük anyukám sem
gondolta volna, hogy megtörténhet ez vele. Nem tudjuk soha, hogy mi történik másoknál a
négy fal között. Ő egy rendőr volt. Felesége, két szép kislánya van. A rendőri állása mellett
több szakmát is elvégzett, a közösségi oldalán többször láttuk, hogy büszke volt, mi is rá a
szakmái miatt. Aztán az utóbbi időben egyre több negatív dolgot hallottunk róla. Azért
végzett el új szakmákat mert a rendőri állásából felfüggesztették mert állítólag megverte a
feleségét, és ő rendőrt hívott rá. De az új szakmájában dolgozott, senki nem gondolta volna,
hogy az életének tragikus vége lesz. Aztán nemrégen hallottuk, hogy felakasztotta magát.
Derült égből villámcsapásként ért minket. Nyilván ilyenkor mindenféle pletyka és szóbeszéd
elindul. A szüleim azt a sztorit hallották, hogy állítólag a felesége megcsalta őt ezért verte
meg. Bár én nem hiszem, hogy ez a módja, de ők tudják. Ezek után leszerelték az
állományból és valószínűleg itt reccsenhetett meg, főleg akkor amikor a felesége közölte
vele, hogy el akar válni. Erre azt válaszolta, hogy akkor ő megöli magát. Elment otthonról,
aztán már csak a felakasztott holtestét találták meg. Azt mondják nagyon elszánt volt. Nem
messze a házuktól fő út van. Annak a másik oldalán szántóföldek. Egy fára akasztotta fel
magát, de annak le tört az ága, és nem sikerült. Ezután rettentő elszánt lehetett mert a
szántóföldön található úgy nevezett lineárra akasztotta fel magát. Itt sajnos már szerencsével
járt. Egyszerűen elképzelni is szörnyű, hogy valakinek mennyire kell, hogy romokban legyen
az élete ahhoz, hogy másodszor is megpróbálja elvenni a saját életét, és ne gondoljon arra,
hogy mégis csak kapott esélyt az életre mert az első nem sikerült. És hogy a gyönyörű
gyerekeire nem gondol? Hihetetlen!
Én nem tudom felfogni valaki, hogyan vetemedhet erre a dologra. Sose lennék rá képes, én
mindig is a kommunikáció pártját fogtam. Úgy gondoltam, ha az ember megbeszéli valakivel
a gondjait, problémáit könnyen tudnak rajta segíteni és elegendő törődés és támogatás mellett
el lehet feledtetni az illetővel még az öngyilkosság gondolatát is, csak ehhez kitartás és
türelem kell. De sajnos előfordul, hogy valakiben benne van a hajlam a genetikájában.
Az ismerőseinket megkérdezve mindenki elítéli az öngyilkosságot. Szerencsére szuper
barátaink vannak. A szüleink is értünk élnek és nem hiszem, hogy lehetne olyan problémájuk,
hogy öngyilkossági szándékkal itt hagyjanak minket a húgommal.
Kovács Fanni Lídia 11. osztály