12 tétel - Szerhasználati problémák és addikciók

1. Devieancia fogamla, a deviáns viselkedés jellemzői;

2. Deviancia-elméletek
3. Szerhasználattal összefüggő alapfogalmak. Gyógyszerekkel, drogokkal kapcsolatos
visszaélés;
4. Szenvedélybetegségek, addikciók diagnisztikai kritériumok (BNO10, DSM5);
5. Szenvedélybetegségek szűrésére alkamas mérőmódszerek a pszihopedagógiai munkában
6. Mentálhigiéné, prevenciós -rehabilitációs tevékenység addikciók esetében a
pszihopedagógusi mukában;
7. Reszocializásiós gondozás a Magyarországi intézményrendszerben

I. Devieancia fogamla, a deviáns viselkedés jellemzői

1. Deviancia fogalma: A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy

társadalom nagy része által elfogadott normákat. Normaszegést nevezik devianciának , a
normaszegő viselkedés a deviáns viselkedés.
2. Viselkedés jellemzői: általában érzelmi motiváltságú ( düh, harag, agresszió, -
büncselekmény, alkoholizmus, hajléktalanság, fanatizmus, ….)
• Deviáns viselkedésnek azokat a viselkedéseket nevezzük, amelyek eltérnek az adott
társadalomban elfogadott normáktól.
Ilyenek a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki
betegségek.
• A szociológiai kézikönyvek néha itt tárgyalják a prostitúciót, a homoszexualitást és
esetleg más viselkedésformákat is.
• A szociológia tudományában szinte születésétől fogva érvényesült az a felfogás, hogy
ezeknek a normaszegő viselkedéseknek van valamilyen közös sajátosságuk, ezért azokat
mindig együtt tárgyalták.
• Kezdetben mindegyiket a társadalom betegségének tüneteként kezelték, és ezért az egész
jelenségkört szociálpatológiának nevezték.
• Később a társadalmi problémák gyűjtőfogalmát vezették be, és ezzel azt kívánták
hangsúlyozni, hogy az adott társadalomban problematikusoknak tekintik őket.
• Bevezették a deviáns viselkedés fogalmát, és ezzel azt a sajátosságot emelték ki, hogy
ezek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól.
• Ebben a gondolatban az is benne foglaltatik, hogy ezek a normák társadalmanként
eltérőek lehetnek, és korszakonként változhatnak, és hogy a deviancia nem mindig
szükségképpen káros a társadalom egésze számára.
• A szociológia továbbá arra ösztönöz, hogy minden egyes deviáns viselkedésfajta okait és
következményeit alaposan és tárgyilagosan elemezzük, és elfogadjuk, hogy bizonyos
mennyiségű devianciával együtt kell élni a társadalomban, a modern társadalmakban
talán még inkább, mint a korábbi korszakokban.

1
 II. Devianciát magyarázó elméletek

1. szociológiai elméletek
2. biológiai elméletek
3. pszichológiai elméletek
4. kulturális elméletek
5. anómia elméletek
6. minősítési elméletek

1. Szociológiai elméletek

Közös jellemzője:
• hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják,
• hanem a deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik,
• továbbá hogy nem az egyénben, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni.
• Ez a szemlélet azt sugallja, hogy nem vagy nemcsak az egyént kell megváltoztatni,
meggyógyítani, hanem a társadalomban kell a túlzott devianciát csökkenteni.
• A szociológiai elméleteknek közös jellemzőjük az is, hogy nem egy-egy deviáns
viselkedésfajta előfordulását, hanem általánosságban mindenfajta devianciát próbálnak
megmagyarázni.

2. Biológiai Elméletek

• A deviancia, elsősorban a bűnözés biológiai elméletei.

• C. Lombroso olasz orvos a testi jellemzők, elsősorban a koponyaalkat és a bűnözés között
látott összefüggést.
• A bűnözők szerinte jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra és az ősemberekre,
mint a mai modern emberre.
• Ezt az elméletet megcáfolták, ma már senki sem fogadja el.
• A következő elméletet, amely az erőszakos bűnözést egy speciális
kromoszómarendellenességgel hozza kapcsolatba.
• Kiindulópontja az volt, hogy a bűnözők körében gyakorinak találták az XYY
kromoszómakombinációt, vagyis azt, hogy a normális XY kombinációt egy további Y
kromoszóma egészíti ki.
• Eddig azonban nem bizonyították meggyőzően, hogy ez a kromoszóma-rendellenesség
valóban hajlamossá tesz-e, és ha igen, milyen mértékben az erőszakos viselkedésre.
• Az elmebetegségek okainak kutatásában, mivel azok egyértelműen az orvostudomány
területére tartoznak, különösen gyakran jelennek meg olyan elméletek, amelyek ezeknek a
betegségeknek az öröklődését és biológiai, genetikus alapját tételezik fel.
• Eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani egyik biológiai elméletet sem.
• Azt azonban nem lehet kizárni, hogy bizonyos genetikai vagy más biológiai adottságok
hajlamossá tesznek meghatározott elmebetegségekre.

2
• Ugyanezt mondhatjuk el az alkoholizmus genetikai és biológiai elméleteiről is.
• Az alkoholizmus kialakulásához ugyanis szükséges, hogy az egyén szívesen fogyasszon
szeszes italt (ennek, pontosabban a szeszes ital elutasításának lehet biológiai alapja),
• továbbá az is szükséges, hogy az alkoholfogyasztás hatására létrejöjjön a dependencia (ami
összefügghet az alkohol lebontásával a szervezetben, így szintén összefügghet biológiai
adottságokkal).
• Egyértelműen bizonyított biológiai elmélet az alkoholizmus okairól azonban jelenleg nincs a
szakirodalomban.
• Azt is meg kell jegyezni, hogy a biológiai alapú hajlam sem teszi az egyént alkoholistává,
ha nem vagy csak minimálisan fogyaszt szeszes italt.

3. Pszihológiai elméletek
• A pszichológiai elméletek vagy akut feszültséghelyzetekre, vagy az egész
személyiségfejlődésre helyezik a hangsúlyt.
• A frusztráció-agresszió elmélet (Dollard 1939) szerint a személyi szükségletek
kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez.
• Az agresszió irányulhat más személyek ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) vagy
önmaga ellen (öngyilkosság) is.
• Amikor az egyes emberek életében azokat az okokat keressük, amelyek a deviáns
magatartás kialakulásában szerepet játszottak, akkor szinte minden esetben fel lehet fedezni
valamilyen akut feszültséghelyzetet, például öngyilkosság esetében az elmagányosodást.
• A deviáns magatartású személy a feszültségek szorításában mintegy „belemenekül” a
devianciába.
• Az öngyilkosság esetében a megoldhatatlannak látszó helyzetből való menekülés szándéka
egyértelmű.
• A mértéktelen alkoholfogyasztás motívuma is az alkohol közismert átmeneti feszültség- és
szorongásoldó hatásával függ össze.
• A kábítószert fogyasztó fiatalok azért csatlakoznak ilyen közösségekhez és nyúlnak
kábítószerhez, mert így átmenetileg elfelejtik a családban és iskolában őket ért kínos
élményeket.
• Az antiszociális magatartású, agresszív fiatalok magaviseletének hátterében az érzelmi,
indulati élet kielégítetlensége és önérzeti sérülések állnak.
• A szociológusok számára természetesen felmerül a kérdés, hogy a vizsgált társadalomban
vagy társadalmi csoportban mennyire gyakoriak az akut feszültséghelyzetek, és ezeknek
gyakorisága hogyan függ össze a társadalom vagy a csoport általános jellemzőivel.
• A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés,
elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát.
• Ezek a kora gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban
látják a felnőttkori deviancia gyökerét.
• Az egyik ilyen pszichoanalitikus elmélet az orális dependenciában, az anyamelltől való
infantilis függésben látja az alkoholizmus mély okát.
• Eszerint az alkoholista férfi nem tud függetlenülni az anyától, egyrészt az anya uralma alatt
marad, másrészt felnőttkorában is „anyai” kényeztetésre vágyik. Az ivás mintegy az
anyamell pótléka.
• Más pszichoanalitikus elméletekhez hasonlóan ezt az anyától való függőség elméletet is
csak klinikai mintákon, tehát egyes betegeknél mutatták ki.

3
 • Az egyetlen, nagy esetszámú mintákon talált közvetett bizonyíték az, hogy az alkoholista
férfiak az átlagosnál sokkal gyakrabban élnek együtt náluk idősebb házastárssal.
• Egy másik mélypszichológiai elmélet (Menninger 1938) szerint az alkoholizmus valójában
lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy.
• E. Fromm (1974) elméletét a destruktív agresszivitásról.
• Ennek mélylélektani gyökereit keresi.
• Példaként Hitler és Sztálin személyiségét elemzi. Hitlernél a halott iránti beteges vonzódás,
a nekrofília, Sztálinnál a nem szexuális indíttatású szadizmus a különösen nagyfokú
kegyetlenség és destruktivitás mély oka.
• Ezek kialakulását részben gyermekkori élményekkel, de ezen kívül – az eredeti
pszichoanalitikus elméletektől eltérően – az embertelen társadalmi rendszerben is látja.
• Ezeknek az elméleteknek a körébe sorolhatjuk azt a gondolatot is, hogy létezik az
úgynevezett pszichopata személyiség.
• Az ilyen személyiségű emberben nincsenek morális gátlások,
• nincs megértés és együttérzés más emberek iránt, ezért hajlamosak a más emberekkel
szembeni agresszióra, bűnözésre.
• Van olyan elmélet is, amely szerint az alkoholisták bizonyos személyiségtípusba tartoznak,
vagy – lazább megfogalmazásban – bizonyos személyiségtípusok hajlamosak az
alkoholizmusra.
• Ilyenek: az éretlen, az önmagát kényeztető személyiség, a szexuális problémákkal
küszködők, az önmagukat büntetni kívánók, végül a feszültségekkel küszködő személyiség.

A bűnözés magyarázata a racionális választás elmélete alapján

• A közelmúltban a racionális választás általános szociológiai elméletének térhódításával

megjelent a bűnözésnek a racionális választás elmélete szerinti magyarázata.
• Ez szinte közgazdaságtani fogalmakkal, a várható haszonnal és költségek kockázatával
magyarázza a vagyon elleni bűnözést.
• Korábban is elő-előfordult olyan felfogás, hogy a vagyon elleni bűnöző racionálisan jár el,
mérlegeli a cselekményből várható anyagi nyereséget és a lebukás kockázatát, valamint a
várható büntetést.
• A racionális választás elmélete (Cor- nish-Clarke 1986) ezt a megközelítést pontosan
megfogalmazott elméletté fejlesztette.
• Valószínű azonban, hogy még a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek is csak egy
kisebbsége kalkulál teljesen racionálisan, és még az utóbbiak körében is gyakori a kockázat
irreális lebecsülése.
• A vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők jelentős része és a legtöbb egyéb
bűncselekmény elkövetői valószínűleg egyáltalán nem gondolják át cselekményük
következményeit.

4. Kultúrális elméletek
• A kulturális elméletek abból indulnak ki, hogy minden társadalomban kulturális normák és
értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését.
• Ezek a normák kultúránként meglehetősen eltérőek lehetnek.

4
• Különösképpen érvényes ez a szeszesital- és a kábítószer-fogyasztásra vonatkozó normákra.
• Azt lehet mondani, hogy szinte minden társadalomban engedélyeztek és használtak olyan
szereket, amelyek az ember lelkiállapotát befolyásolják.
• A hasis használata a közel-keleti társadalmakban hozzátartozott a mindennapi élethez,
• a mexikói amerikai indiánok peyotl kaktuszból készített szerrel idéztek elő hallucinációt,
délamerikai indiánok a kokacserje leveleit rágták stimulálás céljára.
• A különböző társadalmak más, hasonló hatást kiváltó szereket viszont szigorúan tiltottak,
mint például a szeszes italokat a mohamedán vallású társadalmakban.
• Ezzel szemben az európai kultúrájú országokban az ókortól szokásos a szeszesital-
fogyasztás.
• Tehát az egyes kábítószerek és az alkohol fogyasztása egyes társadalmakban nem minősül
deviáns viselkedésnek, más társadalmakban viszont igen.
• A kábítószer- és a szeszesital-fogyasztás módjára, körülményeire és a megengedett
mennyiségre vonatkozó normák is eltérőek a különböző kultúrákban.
• Az ilyen normák különbségeit fő magyarázó tényezőnek tekintő vizsgálatok korai
klasszikusa az Egyesült Államokban élő zsidók és írek ivási szokásainak és
alkoholizmusának összehasonlítása (Bales 1962; Snyder 1962).
• A zsidó vallásúak ősidők óta fogyasztottak szeszes italokat, de nagyon szigorúan
szabályozott keretek között. A lerészegedést viszont igen súlyosan elítélték.
• Ezzel szemben Írországban az volt a közfelfogás, hogy előnyös, ha a fiatal nőtlen emberek a
kocsmákban isznak, akár le is részegedhetnek, mert így veszélytelen módon levezetik a
XIX. század közepe óta magas házasságkötési életkor, a hosszú, sokszor életre szóló nőtlen
állapot okozta feszültségeket.
• A kutatók ezeknek az eltérő ivási normáknak tulajdonították azt, hogy az amerikai írek
körében sokkal gyakoribb az alkoholizmus, mint az amerikai zsidók körében.
• Hasonló kulturális magyarázatokat lehet megfogalmazni az erőszakos bűnözés
különbségeire is.
• A vérbosszú és a párbaj nem is olyan régen még majdnem kötelező voltára bizonyos
helyzetekben.
• De a mai európai kultúrájú társadalmak között is nagy különbségek vannak abban a
tekintetben, hogy konfliktus esetében megengedett-e, a férfias viselkedéshez tartozik-e az
erőszakos fellépés, a sérelem megtorlása.
• Az öngyilkosságot illetően is eltérő normák élnek a különböző társadalmakban.
• A Japánban egészen a második világháború végéig uralkodó szamurájerkölcsöt szokás
példaként idézni, amely szerint bizonyos helyzetekben a szamurájférfinak kötelessége
öngyilkosságot elkövetnie.
• Az elmebetegségeket illetően is felmerült az a gondolat, hogy az adott társadalom kultúrája
szerepet játszhat abban, hogy a különböző elmebetegségek milyen gyakorisággal fordulnak
elő.
• Példaként szokás említeni azt, hogy a századforduló körül Európában gyakori volt a
hisztéria, mára viszont igen ritkává vált.

5
• Egyes kutatók feltételezik azt, hogy száz évvel ezelőtt a hisztérikus viselkedés mintegy
elfogadott volt, ma viszont másfajta elmebeteg-viselkedések, például a depresszió váltak
hallgatólagosan elfogadottakká.
• A kulturális elméletek szerint tehát azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns
viselkedésforma, amelyek azt engedélyezik vagy hallgatólagosan elfogadják, eltűrik,
kevésbé szigorúan szabályozzák, korlátozzák.
• A deviáns viselkedésre vonatkozó normák egy társadalmon belül társadalmi rétegenként is
eltérőek lehetnek, továbbá helyi különbségek is előfordulnak (egyik faluban szokásos a
kocsmai lerészegedés és verekedés, más faluban sokkal kevésbé.
• Egy-egy család és kiscsoport körében is eltérő normák élhetnek a deviáns viselkedést
illetően. Az egyik helyen például súlyosan elítélik a lerészegedést, máshol nemcsak elnézik,
hanem bizonyos helyzetekben szinte előírják.
• Az alkoholizmus kifejlődésének nyilvánvalóan nagyobb az esélye az utóbbi típusú
kiscsoportok tagjai között.
• Az öngyilkosság családi halmozódásának hátterében is feltételezhetjük az azt elősegítő
családi légkör hatását,
• az öngyilkosság következtében meghalt tisztelt és szeretett családtagok, rokonok példájának
befolyását.
• A szociálpszichiátriai szakirodalom szerint a különböző fajta elmebetegségek és neurózisok
családon belüli ismétlődésében is szerepe van az ilyen viselkedési minták kulturális
átörökítésének, el- tanulásának.
• Végül fiatalkori kábítószer-fogyasztás és agresszív bűnözés szinte sohasem fordul elő egy
azt nagyon határozottan támogató, hasonló viselkedésű kiscsoporton kívül.
• A kulturális elméletek körébe sorolhatjuk a chicagói iskola bűnözéselméletét, az
úgynevezett differenciális asszociáció elméletét (Sutherland-Cressey 1978).
• A különleges elnevezés mögött az az egyszerű gondolat rejlik, hogy azok, akik gyakrabban
kerülnek kapcsolatba bűnözőkkel (mert a családjukban, kiscsoportjaikban, lakóhelyi
környezetükben sok a bűnöző), nagyobb valószínűséggel válnak bűnözőkké, mint azok, akik
ritkán találkoznak bűnözőkkel.
• A bűnözés a nagyváros egyes kerületeiben összpontosult, és hogy az e kerületekbe
beköltözők is átvették a régi lakosság nagyobb bűnözési hajlandóságát.
• A szociokulturális elméletnek egy bővített változatát fogalmazták meg Jessor és munkatársai
(1968).
• Eszerint a szociokulturális rendszernek három része van, amely a deviáns viselkedés
gyakoriságát befolyásolja:
◦ a hozzáférési lehetőségek (például a szeszes ital ára és beszerzési lehetőségei),
◦ a normák, amelyek a viselkedést szabályozzák,
◦ és végül a társadalmi kontroll gyenge vagy erős volta.

5. Anómia elméletek (143)

• A szociológia klasszikus deviancia elméletei az anómia elméletek.

6
• Ezek magyarázzák ugyanis a makrotársadalom jellemzőivel, struktúrájával,
ellentmondásaival a deviáns viselkedés gyakoriságát.
• Egyben ezek azok az elméletek, amelyek a legkövetkezetesebben alkalmazzák azt a
szemléletet, hogy a deviáns viselkedéseknek közös gyökereik vannak.
• Durkheim (2003) már a századforduló körül nagyon világosan leszögezte, hogy egy-
egy öngyilkosság okait kereshetjük a kérdéses személy lelkialkatában vagy a közvetlen
környezetében, de az öngyilkosságnak az adott társadalmon belüli gyakoriságát csakis
a társadalom egészének jellemzőivel lehet megmagyarázni.
• Az ilyen magyarázat céljára fogalmazta meg az anómia elméletét. Eszerint az anómia a
társadalmi normák meggyengülésének állapota.
• Ez többek között a gyors és nagy társadalmi változások hatására erősödik fel.
• A nagyobb fokú anómia pedig az öngyilkosság gyakoribbá válását okozza, mert a
világos viselkedési szabályok hiánya megnöveli az egyes emberek életében előforduló
feszültségeket.
• Némileg kiterjesztve a Durkheim-féle anómia fogalmat azt mondhatjuk, hogy a gyors –
vagy inkább a nagy megrázkódtatásokkal járó – társadalmi változások akut
feszültséghelyzeteket teremtenek,
• - növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, általában norma- és értékzavart,
válságokat okoznak. Ezt nevezhetjük anómiás állapotnak.
• Ilyen állapotban a társadalom tagjai nagyobb gyakorisággal reagálnak deviáns viselkedéssel
• Merton (1980) az 1930-as évek végén új anómiafogalmat vezetett be.
• Abból a megfigyelésből indult ki, hogy az amerikai társadalomban a deviáns
viselkedések gyakorisága a társadalmi hierarchiában lefelé haladva növekszik: a
jómódúak között ritka, de a szegények között gyakori mindenfajta deviáns viselkedés.
• Feltételezve, hogy a deviancia oka az anómia, olyan anómia fogalmat dolgozott ki, amely
érthetővé teszi, miért gyakoribb az anómia az alsó rétegekben.
• Merton szerint az anómia nem egyszerűen a normák meggyengülése az adott
társadalomban, hanem a társadalomban elfogadott célok és megengedett eszközök
közötti ellentmondás.
• Feltételezte, hogy az amerikai társadalomban általánosan elfogadott cél az anyagi
siker, a meggazdagodás, a karrier.
• Az ehhez vezető megengedett eszközök: a tanulás, a munka, a takarékosság.
• Nyilvánvaló azonban, hogy a szegényebb rétegek tagjai, az abból származók a megengedett
eszközök segítségével nem vagy alig képesek a fenti célokat megvalósítani.
• Ezért ezekben a rétegekben gyakori az anómia.
• Erre az anómiás helyzetre Merton szerint három-, illetve négyféleképpen lehet reagálni attól
függően, hogy az egyén a célokat, a megengedett eszközöket vagy mindkettőt elutasítja.
• Ezt a négy anómiás reakciót a konformitással együtt a következő sémával lehet ábrázolni:
(kép 148 dia)
• A típusoknak Merton általi elnevezései különlegesek.

7
 A köznapi nyelvre lefordítva:
• az újítás a bűnözést jelenti (a bűnöző meg akar gazdagodni, de illegális eszközökkel),
• a ritualizmus a társadalmi normák lélektelen követését jelenti, és nem számít deviáns
viselkedésnek,
• a visszahúzódás típusába tartozik a csavargás, az elmebetegség és neurózis, az
alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás és a legszélsőségesebb esetben az öngyilkosság (ezek
az emberek már nemcsak nem hajlandók vagy nem képesek a társadalmilag elfogadott
normák szerint élni, hanem arról is lemondtak, hogy a társadalom többi tagja által
kívánatosnak tartott célokat elérjék).
• Merton tipológiájának különlegessége, hogy a lázadó, vagyis a forradalmár és
szabadságharcos magatartást is beépíti rendszerébe.
• Az anómiaelméletekből adódó fontos következtetés:
• a deviáns viselkedést mutató személyek a társadalmi viszonyok áldozatai,
• nem (vagy csak kis részben) hibáztathatók viselkedésükért,
• megsegítésük a társadalom egészének mintegy kötelessége.
• Miben tér el Merton Durkheimtől? (kép 150 dia)

6. Minősítési Elmélet (152)

• Az 1960-as években a deviáns viselkedésnek egy újfajta szociológiai elmélete jelent meg, az
úgynevezett minősítési vagy címkézési (labelling) elmélet (Becker 1963; Lemert 1967).
• Ezen elmélet szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, valamint egyes
erre kijelölt társadalmi intézményeknek (rendőrségnek, bíróságnak, pszichiátriai
intézményeknek stb.) válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy
deviánsnak minősül-e.
• Egyszerűbben fogalmazva, az elmebeteget például nem annyira a viselkedése különbözteti
meg a társadalom többi tagjától, mint inkább az, hogy a pszichiáterek elmebetegnek
minősítik. Ezt a minősítést nevezte Goffman (1963) „stigmának”, vagyis megbélyegzésnek.
• Ezzel azt érzékeltette, hogy akire rásütötték a stigmát, az nem tud tőle szabadulni, sőt idővel
maga is azonosul vele, azaz elmebetegnek tekinti magát. Ennek a felfogásnak a
Magyarországon is jól ismert szépirodalmi kifejezését láthattuk Ken Kesey Száll a kakukk
fészkére című regényéből készült filmben.
• Fontos eleme ennek az elméletnek, hogy a fenti társadalmi intézmények reakciója
nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől.
• Leegyszerűsítve: ugyanazért a cselekményért Amerikában az alsó osztályba tartozó fekete
bőrű fiatalt sokkal nagyobb valószínűséggel minősítik bűnözőnek, mint a fehér
középosztálybeli fiatalt.
• Az utóbbi években erősen bírálták a minősítési elméletet. Kétségtelen, hogy az első deviáns
cselekmény elkövetésekor sok más tényező játszik szerepet, amelyekkel a deviancia
szociológiájának többi irányzata foglalkozik.
• Bizonyítottnak lehet azonban tekiteni, hogy a deviánssá minősítés a társadalmi intézmények
és a szűkebb környezet részéről megerősíti az adott személy késztetését további hasonló
cselekmények elkövetésére, mert végül elfogadja ezt a minősítést, ő maga is alkoholistának,
bűnözőnek, elmebetegnek stb. tekinti magát, és ennek megfelelően viselkedik.

• Példaképpen elég a fiatalkorú bűnelkövetők szabadságvesztésének letöltésére szolgáló

intézetek bűnözésre „nevelő” hatására utalni.

8
 • A minősítési elméletből – minden vitathatósága ellenére – biztosan le lehet vonni azt a
fontos következtetést, hogy a deviáns viselkedés gyakorisága okainak kutatásakor nem
szabad megfeledkezni a devianciával foglalkozó intézmények működésének vizsgálatáról,
és ha a deviancia gyakoriságának mérséklésére törekszünk, gondolkozni kell ezeknek az
intézményeknek megreformálási lehetőségeiről.
• A deviancia okaira vonatkozóan tehát sokféle elmélet létezik a társadalomtudományokban.
• Tekintettel a deviancia kérdéskörének bonyolultságára, többféle elméletet együttesen kell
figyelembe venni e jelenségek megértéséhez.
• A fenti elméletek szintézisét úgy fogalmaznám meg, hogy az egyén deviáns viselkedésének
gyökere legtöbbször valamilyen szocializációs zavar.
• Az ennek következtében nem teljesen érett vagy erős személyiség nem képes a felnőttélettel
együtt járó feszültségeket elviselni. Ezek elől valamilyen devianciába menekül.
• A társadalom és a közvetlen környezet kultúrája befolyásolja abban, hogy milyen devianciát
választ.
• M i n d a feszültséghelyzetek gyakorisága és élessége, mind a szocializációs hibák
előfordulása , m i n d a kulturális értékek és normák nagymértékben függenek a
makrotársadalom állapotától, az anómia és az elidegenedés fokától.

III. Szerhasználattal összefüggő alapfogalmak, Gyógyszerekkel, drogokkal

kapcsolatos visszaélés

A.) Szerhasználattal összefüggő alapfogalmak:

Szenvedélybetegségek: azokat a viselkedésformákat nevezzük, amely fölött a személy képtelen
kontrollt gyarkoloni, s ezért ezeket a kényszeresen újra és újra végrehajtja, illetve, amelyek a
személyre – és többnyirea környezetére is- káros következményekkel járnak.
Ezek a szenvedélyek, addikciók alapvetően kétfélék lehetnek:
1. Kémiai szerek:
a) Kémiai addikció:
b) Drogfüggőség
c) pszihoaktívszer
2. Pszihoaktív szer:
2. Viselkedés Addikció:
a) Sexualitás, társfüggőség, játékszenvedély, kleptománia, pirománia, kóros hajtépés.
b) Táplálkozási magatartás zavarai ( anorexia, bulimia)
c) Vásárlási kényszerrel ( pénzköltés)

Kislexikon / Alapfogalmak
1. Absztinencia (önmegtartóztatás): Valamitől való tartózkodás, (szer)-mentesség. Szűkebb
értelemben szeszes italok és kábítószerek élvezésétől való tartózkodás.
2. Abúzus (visszaélés): A pszichoaktív anyag rendellenes, „veszélyes” és visszatérő
használata, mely többnyire megelőzi a dependencia kialakulását. Következménye, hogy az
alapvető hét- köznapi szerepekben (munkahely, háztartás) az illető nem felel meg.
3. Addikció: az addikció kifejezésén több jelenséget értünk. Egyrészt addikció az eufória-
kereső, kényszeres, egyformán ismétlődő viselkedés, ami kikerült az egyén viselkedés-

9
 szabályozása alól. Másrészt addikció névvel jelölik a függőségi állapotoknak azokat a
formáit, ahol a függőség súlyos, előrehaladott formában áll fenn. Harmadszor addikció a
kóros szen- vedélyek, az általában vett szenvedélybetegségek és az azokhoz vezető egyes
állapotok külön- féle formái. Itt megkülönböztetünk kémiai és viselkedéses addikciókat (pl.
szerencsejáték- szenvedély).
4. Averzív hatás: az a jelenség, melynek során a fogyasztott szer kellemetlen állapotot okoz,
melynek fontos szerepe van az absztinencia tanulásában. A kipróbálók nagy része ezt a
hatást tapasztalja meg első drogfogyasztása során, amely következménye, hogy a
drogfogyasztás nem nyer megerősítést.
5. Ártalomcsökkentés: a gyógyulási motivációval nem rendelkező illegális drogokat
fogyasztó- kat megszólító programok, melyek lényege, hogy a gyógyulási motiváció
kezdetéig, ill. a gyógyulásig megelőzzék az egészségügyi (elsősorban hepatitis, HIV), ill. a
kriminalizációs ártalmakat. Az egészségügyi ártalmak csökkentését célzó legismertebb
program a tűcsere program, a kriminalizációs ártalmakat főként a metadon programmal
próbálják megelőzni.
6. Dependencia (függőség): valamely kémiai anyag használatával kapcsolatos rendellenesség.
Az egyén a pszichoaktív anyagot folyamatosan használja annak ellenére, hogy az
problémákat okoz. Orvosi értelemben függőséget fizikai függőségnél diagnosztizálnak,
jóllehet a szerfüg- gőség nemcsak fizikai (testi), hanem lelki is lehet. A fizikai függőség
törvényszerű következ- ménye az elvonási tünetegyüttes, amely a drogtól függően a szer
megvonását követően hosz- szabb vagy rövidebb idővel alakul ki. A dependencia a legális
drogokat is jellemzi. Egyes szakemberek szerint a legerősebb dependencia a nikotinnál
alakul ki!
7. Drog: elsősorban növényi hatóanyag, de ismeretes állati vagy ásványi eredetű gyógyhatású
anyag. A drogok együttes jellemzője, a szervezetre valamilyen hatást gyakorolnak. A szó
hét- köznapi értelmében azokat a(z elsősorban növényi eredetű) hatóanyagokat nevezzük
~nak, amelyek pszichés hatást váltanak ki. A drogok társadalmi elfogadottságuk alapján
lehetnek legálisak vagy illegálisak.
8. Drogfüggőség: a kábítószer-függőség alapvetően nem csupán betegség, kémiai addikció,
ha- nem életforma is. Belső kényszer a szer megszerzésére, kontrollálatlan használata,
megvonási tünetek fellépte, ha a pszichoaktív szer használata megszűnik.
9. Elvonási tünetegyüttes: a drogtól függően, a dependencia kialakulása után, a drog bevitel-
ének elmulasztásából származó szindróma, amely halálos kimenetelű is lehet. Súlyos esetek-
ben komoly fájdalmakat, enyhébb esetben szorongást, izzadást, kellemetlen érzéseket okoz.
10. Eufória: fokozott, megokolatlan jókedv, melyet valamilyen drog okoz.
11. Hallucináció: olyan észlelés, amelynek nincs valós alapja. Az egyén hangokat hall,
fényeket, villanásokat vagy egész képsorozatokat lát anélkül, hogy a valóságban ilyesmi
lenne a kör- nyezetében. Tapintás útján is lehet hallucináció: az egyén úgy érzi, hogy férgek
bújtak a bőré- be, hangyák mászkálnak a testén stb.
12. Kábítószer: a hatóság és a jog nyelvhasználatában a drogok szűkebb értelmezése: ~nek az
illegális drogokat nevezzük.
13. Kémiai addikció: kémiai anyaghasználaton alapuló függőségi állapot. Legális drog: a
törvény által, jogi értelemben engedélyezett pszichoaktív szer (pl. alkohol, nikotin).
14. Negatív megerősítő hatás: a szer kellemetlen állapotot (megvonási tüneteket) szüntet meg,
a fogyasztó ezért juttatja be szervezetébe. a ~ a drogkarrier későbbi szakaszában, a függőség

10
 kialakulásától figyelhető meg, amikor - különösen is az ópiátok esetében - eufória már nem
tapasztalható.
15. Önsegítő csoportok: bármely függőség által érintett személyek, ill. hozzátartozók egymást
segítő csoportosulása a felépülési folyamat elősegítésére.
16. Pozitív megerősítő hatás: a szer kellemes hatást idéz elő a szervezetben, és ez váltja ki a
fogyasztást. Ez a drogkarrier kezdeti szakaszában, a megvonási tünetek jelentkezése előtt
figyelhető meg.
17. Pszichoaktív anyag: Olyan szer, mely befolyásolja az egyén lelki állapotát, lelki
működését. Tolerancia: az adott drog hatásának csökkenése a folyamatos fogyasztás során,
melynek következtében egyre nagyobb dózis bevitele szükséges ugyanannak a hatásnak az
eléréséhez.
18. Szerhasználat: valamely, az agy működését befolyásoló szer használata.
19. Visszaélés (abusus): a fent említett szerek túlzott mértékű vagy tartós fogyasztása.
20. Viselkedési addikció: olyan magatartási formák ismétlése, ciklikussága, mely az egyénre
és/vagy a környezetére nézve hátrányosak. Legismertebb ’-k : kóros vásárlás,
munkaalkoholizmus, játékszenvedély, szexuális addikció, egyes táplálkozási zavarok stb.
21. Tolernacia Szint: a szervezet hozzászokik a fogyasztott szerhez. Ennek következtében
egyre nagyobb és nagyobb adagok fogyasztása szükséges ahhoz, hogy ugyanazt az állapotot
érje el a fogyasztó.
http://www.revkecskemet.hu/pdf/Addiktologiai_alapfogalmak_2008_februar.pdf (2023.12.10)

A szerfüggőség és viselkedési függőség közös tulajdonságai:

◦ ismételt késztetés egy viselkedési sztereotípia véghezvitelére (sajátossága, hogy nem
produktív);
◦ a viselkedés-sor befejezéséig emelkedik az egyén belső feszültsége;
◦ a viselkedés-sor befejezése után átmeneti és gyors feszültségcsökkenés következik
be, ez közvetlen viselkedés-megerősítésként hat, ami a legfontosabb tényező a
függőség fennmaradásában;
◦ A késztetés fokozatosan, órák, napok alatt visszatér, miközben az egyén negatív
következményeket él át (melyek lehetnek fizikaiak, társasak vagy az önértékeléssel
kapcsolatosak), aminek következménye az ismétlési kényszer, a függőségi ciklus
újrain- dulása.
Mindkét típusú függő- ség négy fő jellegzetessége:
1. kontrollvesztés;
2. ingerhez kötöttség (a kontrollvesztés akkor a legerősebb, ha a droghasználó olyan kö-
rülményekkel találkozik, ahol lehetősége van a droghasználatra, , vagy „felhívó” inge-
rek veszik körül);
3. nehézség a droghasználat (vagy egyéb viselkedési függőség) szabályozásában;
4. a használat (viselkedés) sztereotipizált mintája, a droghasználati repertoár beszűkül
(pl. az egyik napi ivás, ugyanolyan, mint egy másik napié).

B.) Gyógyszerekkel és drgokkal való visszaélés

• https://egeszsegvonal.gov.hu/index.php?
option=com_content&view=article&id=22:gyogyszerfuggoseg&catid=110&lang=hu-HU
• Gyógyszerekkel való visszaélés: a gyógyszer alkalomszerű vagy rendszeres,
szükségtelen vagy kóros mértékben, illetve gyakoriságban való fogyasztása, amely

11
 káros fizikai vagy pszichés hatásokkal jár vagy járhat;
• Gyógyszerfüggéség kialakulása kezdődhet visszaéléssel.
• Kábítoszerrel való visszaélés https://www.drkocsisattila.com/kabitoszerbirtoklas
• A kábítószerrel való visszaélés Magyarországon egy a közbiztonság elleni bűncselekmények
csoportjába tartozó bűncselekmény. Két alakzata van, a bűntett és a vétség. Elkövetési
magatartás szerint a beszerző-előállító típusú tevékenységek, valamint a beszerző-előállító
típusú tevékenységhez történő segítségnyújtás során valósul meg, továbbá a terjesztő-
forgalmazó, és a terjesztő-forgalmazó típusú tevékenységhez történő segítségnyújtás.

IV. Szenvedélybetegségek, addikciók diagnisztikai kritériumok (BNO 10, DSM 5):

BNO-10-05-Mentális és viselkedészavarok
Pszichoaktív szer használata által okozott mentális és viselkedészavarok (F10-F19)
• F10 Alkohol okozta mentális- és viselkedészavarok
• F11 Opiátok használata okozta mentális- és viselkedészavarok
• F12 Cannabis és származékai által okozott mentális- és viselkedészavarok
• F13 Nyugtatók és altatók használata által okozott mentális- és viselkedészavarok
• F14 Kokain használata által okozott mentális- és viselkedészavarok
• F15 Egyéb stimulánsok használata által okozott mentális és viselkedészavarok beleértve a
koffeint
• F16 Hallucinogének használata által okozott mentális - és viselkedészavarok
• F17 Dohányzás okozta mentális- és viselkedészavarok
• F18 Illékony oldószerek (spray) okozta mentális- és viselkedészavarok
• F19 Többféle drog és egyéb pszichoaktív anyagok használata által okozott mentális- és
viselkedészavarok

BNO 10:
1. Pszichoaktív szer használat zavarai
• Abúzus
• Dependencia
2. Pszichoaktív szer okozta zavarok
• Intoxikáció
• Megvonás
• Szer okozta tartós demencia /amnesztikus zavar
• Szer okozta pszichotikus zavar
• Szer okozta hangulatzavar, szorongásos zavar, alvászavar, szexuális zavar
1. ABÚZUS (kóros használat):
• Szerepelvárásoknak nem tud megfelelni a visszatérő szerhasználat miatt (munka, iskola,
család)
• Fizikailag kockázatos helyzetek
• Jogi következmények
• Használat folytatása jelentős szociális és interperszonális problémákkal
2. DEPENDENCIA (függőség) – szomatikus, pszichés:
• Tolerancia (szomatikus dependencia)
• Megvonási tünetek (szomatikus dependencia)

12
 • Folyamatos vágy a szerhasználat csökkentésére
• Sok idő eltöltése a szerrel kapcsolatos aktivitással
• Társas, foglalkozásbeli és rekreációs aktivitás feladása
• Használat folytatása a súlyos szociális, pszichológiai és fizikai-testi problémák ellenére
• CRAVING (sóvárgás)

DSM 5
a) a személy a szándékoltnál nagyobb mennyiségű szert fogyaszt, a tervezettnél hosszabb
ideig;
b) a szerhasználat csökkentésére vonatkozóan sikertelen kísérleteket tesz;
c) a fogyasztásra és ahhoz kapcsolódó tevékenységekre jelentős mennyiségű időt fordít;
d) a szerfogyasztás utáni erős sóvárgás jellemzi;
e) nem teljesíti főbb, hétköznapi szerepeihez kötődő kötelezettségeit;
f) a szerfogyasztást a nyilvánvaló interperszonális, testi és lelki problémák ellenére fenntartja;
g) korábbi tevékenységeit feladja, hanyagolja a szer miatt, illetve;
h) a szert kockázatos helyzetekben is használja.

A szerhasználati problémákkal küzdőknél jellemzően megjelenhet

i) a tolerancia, illetve
j) a szerfogyasztás abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkezhetnek.
• Enyhe: 2-3 kritérium
• Közepes: 4-5 kritérium
• Súlyos: 6 vagy több kritérium

V. Szenvedélybetegségek szűrésére alkamas mérőmódszerek a pszihopedagógiai munkában

1. Statisztika alapján ( halálozási, öngyilkossági,... ) kutatók néha szépítik

• A deviáns viselkedések vizsgálatánál az alapvető módszertani probléma gyakoriságuk
mérése.
• Egy részükről vannak statisztikai adatok, ezek azonban nem biztosan tartalmaznak minden
ilyen deviáns esetet,
• másik részükről semmilyen statisztikai adatunk nincsen, sőt még az sem teljesen
egyértelmű, hogy
• milyen viselkedést kell a kérdéses deviancia körébe tartozónak tekinteni.

a.) Öngyilkosság statisztikai mutatók

• Az öngyilkossági arányszámot a statisztikai és a demográfiai évkönyvek évente
közlik.
• A statisztika alapja a halálozási statisztikai lapon szereplő halálok.
• Ez az adat mennyire megbízható és pontos? (pl. más halálokot írnak be)
• Jellegzetes példa erre Marilyn Monroe halála: a mai napig vitatják, hogy
öngyilkosság, az élet befejezésének szándéka nélküli túlzott gyógyszerszedés, vagy
esetleg gyilkosság történt-e.
• A magyar öngyilkossági statisztikai adatokat általában meglehetősen pontosaknak
tartják, mert nem fűződnek erős érdekek az öngyilkosság tagadásához,
• ezzel szemben számos külföldi országban sokkal nagyobb kétségek vannak az adatok
pontosságát illetően, mert például az életbiztosítás miatt letagadják az öngyilkosság

13
 tényét.
• Sokkal bizonytalanabbak az öngyilkossági kísérletek adatai.
• Csak azok a kísérletek kerülhetnek a statisztikába, amelyekről az egészségügyi
intézmények vagy más intézmények tudomást szereztek.

b.) A Bűnözés Statisztikai mutatói:

A bűnözésről négyféle statisztikai adatot közölnek a statisztikai kiadványok:
1. az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma, ez azoknak a cselekményeknek a
száma, amelyeket a rendőrség nyilvántartásba vett,
2. az ismertté vált elkövetők száma,
3. a vádlottak száma,
4. az elítéltek száma.
• A négy adat értelemszerűen erősen eltér egymástól.
• Többek között azért, mert nem minden bűncselekmény elkövetőjét derítik fel,
• egy elkövető több bűncselekményt követhet el, stb.
• A rendőrség, az ügyészség, a bíróság – állítja elő ezeket az adatokat. Érdekeik
befolyásolják az előállított adatokat?
• PL. érdeke, hogy kevés bűncselekményt mutasson ki, hogy ezáltal jó munkáját
bizonyítsa,
• máskor abban lehet érdekelt, hogy a bűnözést nagyon elterjedtnek mutassa, mert
ezáltal nagyobb költségvetési támogatást igényelhet.
• A négyfajta adat közül melyik mutatja a bűnözés „igazi” alakulását?
• Mindegyik fajta adatot vizsgálja, annál is inkább, mert némelykor eltérő tendenciákat
mutatnak, és az eltérések lehetséges okait így alaposan mérlegelheti.

2. Viktimológiai felvételek:
• Némely esetben úgy próbálják a bűnözés elterjedtségét felderíteni, hogy a lakosság
reprezentatív mintáját kérdezik meg, hogy követtek-e el ellene egy meghatározott
időn belül (például múlt évben) bűncselekményt vagy valamilyen meghatározott fajta
bűncselekményt.
• Ezeket nevezik viktimológiai felvételeknek.
• A bűnözés az ilyen adatfelvételek alapján általában nagyobbnak látszik a statisztikai
adatok által kimutatottnál, de a különbség elsősorban a kisebb súlyú
cselekményekből (lopásokból) adódik.
• Érdekességként meg lehet jegyezni, hogy külföldön néha úgy is vizsgálják a
bűnözést, hogy egy reprezentatív minta tagjait kérdezik meg, hogy ők követtek-e el
életük folyamán vagy meghatározott időn belül valamilyen bűncselekményeket.
• Ilyenkor általában kitűnik, hogy majdnem mindenki bevallja kisebb súlyú
cselekmények elkövetését.
• A bűnözés időbeli és nemzetközi összehasonlításánál alig leküzdhető módszertani
problémákat okoz, hogy a büntetőjog korszakonként és országonként eltérő,
• továbbá a bíróságok ítélkezési gyakorlata is változik,
• végül a bűncselekmények felderítése (a felderítetlen cselekmények aránya) is
változó.

14
3. Alkoholizmus becslési módszerei
• Az alkoholizmus mérésének módszertanában az első bonyolult kérdés magának az
alkoholizmusnak a definíciója.
• Kétféle definíciót ismer a szakirodalom.
◦ Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az úgynevezett
dependencia vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán.
Az uralkodásra való képtelenségnek is legalább két változata van: van, aki nem képes
lemondani arról, hogy mindennap – az alkoholizmus előrehaladott szakaszában
minden reggel – szeszes italt fogyasszon,és van, aki nem képes a teljes
lerészegedésig megállni az ivásban, ha egyszer hozzákezdett.
◦ A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában,
munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása
súlyos problémákat okoz.
A kétféle definíció nem minden esetben esik egybe, például jelentkezhetnek súlyos
családi vagy munkahelyi problémák már a függőség kialakulása előtt is.
Ezért szokás újabban a szociológiai definíció szerinti értelemben alkoholizmus
helyett „alkohollal kapcsolatos problémákról” beszélni.
• Az alkoholistákat gondozó intézetekben nyilvántartott alkoholisták száma csak
töredéke a tényleges alkohol okozta problémákkal küszködő népességnek.
• A gondozóintézetekben nyilvántartottak számának emelkedése csupán az ezen
intézetek tevékenységének kiterjedését, munkájának javulását jelzi.
• Szokás viszont reprezentatív mintákon végzett kérdőíves vizsgálatok során olyan
kérdéseket feltenni a fogyasztás mennyiségére és az alkohol okozta problémákra
vonatkozóan, amelyeknek alapján következtetni lehet arra, hogy a megkérdezett
személy alkoholista-e.
• Ezeket nevezzük epidemiológiai vizsgálatoknak.
• Az úgynevezett Jellinek-képlet (1960) az adott évben májzsugorodásban meghaltak
számából indul ki, ennek 60 százalékát tekinti alkohol okozta májzsugorodásnak.
• Ezt a számot szorozza meg 144-gyel, és ezt tekinti az adott népességcsoportban élő
súlyos alkoholisták számának.
• A képlet alapja az a megfontolás, hogy a májzsugorodás okozta haláleseteknek
meghatározott részét az alkoholizmus okozza (újabban a haláloki statisztika
különválasztja az alkohol okozta májzsugorodást), és a súlyos alkoholistáknak
meghatározott százalékos része hal meg egy adott évben májzsugorodás
következtében.
• Az úgynevezett Ledermann-módszer (1956) az egy főre jutó összes
alkoholfogyasztásból indul ki, annak alapján becsüli, hogy a népesség mekkora része
súlyos fogyasztó (tehát nem az alkoholisták, hanem a súlyos fogyasztók számát
becsli).
• Mindkét becslési módszer nyilvánvalóan több erősen hipotetikus feltevésre
támaszkodik, ezért a becsült számok bizonytalanok.
• Az időbeli tendenciák vizsgálatára és az országok közötti összehasonlításra azonban
alkalmasnak tartják mindkét módszert.

15
4. Epidemológia vizsgálatok

• A kábítószer-fogyasztók számának mérésénél hasonló problémák merülnek fel, de még

nagyobb a bizonytalanság.
• Bizonytalan a kábítószer-fogyasztó definíciója, mivel sokféle, különféle veszélyességű
kábítószer létezik (például léteznek gyógyszer-dependenciák),
• és nagyon eltérő gyakorisággal és mennyiségben fordul elő kábítószer-fogyasztás.
• Becslési módszerek egyelőre nem állnak rendelkezésre, többek között azért sem, mert az
összes fogyasztásról semmiféle adat nincsen.
• A lakosság megkérdezésén alapuló epidemiológiai felvételeket lehet végezni, de a
letagadás esélye minden bizonnyal még nagyobb, mint az alkoholfogyasztás esetében.
• A mentális vagy lelki betegségek mérése hasonlóan nehéz problémákba ütközik.
• Az adott évben az elme- és ideggyógyintézetekből elbocsátott betegek száma

• és az ambuláns pszichiátriai gondozóintézetekben gondozott (nyilvántartott) betegek

száma nyilvánvalóan csak töredéke a teljes létszámnak.
• Problémát okoz a mentális és lelki betegség definíciója is, mert ebbe a kategóriába a
súlyos elmebetegségektől (például skizofrénia) a neurotikus panaszokig igen változatos
viselkedési zavarokat lehet besorolni.
• Az elmebetegség a legszűkebb fogalom, a mentális betegséget általában tágabb
értelemben használják.
• Epidemiológiai vizsgálatokat lehet végezni a lakosság megkérdezése útján, ebben az
esetben a különféle tünetekre szokás rákérdezni.
• Ezeknek a tüneteknek előfordulása alapján skálákat szerkesztenek, és a megkérdezett
személyt skálapontszáma alapján sorolják be a lelki egészség és betegség különböző
fokozataiba.
• Magyarországon használjuk a Juhász Pál pszichiáter professzor által kidolgozott
neurózisskálát, a nemzetközi Beck-féle depresszió-kérdőív alapján készített skálát és egy,
a konfliktusok megoldásának módszereire vonatkozó kérdőívet stb. (Kopp-Skrabski
1992).

V. Mentálhigiéné, prevenciós -rehabilitsiós tevékenység addikciók esetében a

pszihopedagógusi mukában;

Szerhasználati zavarok hosszú távú kezelése

1. Gyógyszeres kezelés
• Opiátok: szubsztitúció - methadon, LAAM (l-acetyl-methadol), buprenorphin (nincs iv.
használat, kevesebb kriminalitás, kisebb magzati károsodás, enyhébb neonatális megvonás)
• Alkohol: • Disulfiram (Antabuse) – az acetaldehid lebontásának gátlása – flush, izzadás,

16
 hányinger, dysphoria – viselkedéskontroll, averzív terápia (impulzív betegeknél és testi
betegségek esetében kontraindikált, idejétmúlt)
• Acamprosat (Campral) – sóvárgás csökkentése, abstinentia fenntartása a glutamát rendszer
modulációjával • Naltrexon (ReVia) – u.a. a cél mint az acamprosat-nál • Nalmefene – ópioid
modulátor, fogyasztott alkohol mennyisége feletti kontroll • Komorbid depresszió,
szorongás kezelése
2. Pszichoszociális intervenciók:
• Rövid intervenciók: szembesítés a problémával, motiváció kialakítása,
• Vielkedésterápiák
• Szociális készségek tréningje, megküzdési stratégiák fejlesztése
• Járóbeteg konzultáció
• Családi intervenciók, közösségi pszichiátriai intervenciók •Rehabilitációs központok,
terápiás közösségek
• Károsodás csökkentése – tűcsere
3. Önsegítő csoportok – Narcotics Anonimous, Anoním Alkoholisták

VI. Reszocializásiós gondozás a Magyarországi intézményrendszerben

Reszocializáció fogalma:
Fliegauf Gergely meghatározása alapján „a reszocializáció a társadalomba való viszszailleszkedést
és/vagy az oda való visszavezetést jelenti", továbbá magában foglalja a „további
bűncselekményektől való tartózkodást" is.
• A kiindulópont az, hogy a „bűnöző életvitelű személy marginalizálódott, nem része a
többségi társadalomnak, és ezért viszsza kell őt oda vezetni".
• Álláspontja szerint azonban a reszocializáció fogalmát el kell határolni a rehabilitáció és a
reintegráció fogalmától.
• Előbbi célja „a fogvatartott általános fizikai és pszichikai állapotának szinten tartása és/vagy
javítása", míg utóbbi célkitűzése „a fogvatartottak társadalomba való visszaillesztése és az
állampolgári szerepek újbóli felvétele". A kifejtett fogalmak jelentős kapcsolatban állnak
egymással, hiszen a rehabilitáció és a reintegráció a reszocializáció részét képezik.
Különbségek mutatkoznak viszont az időtartamukban. „A rehabilitáció fedi leginkább azt az
időtartamot, ami a börtönben tartózkodással egyenlő [...].
• A reszocializáció azért kezdődik előbb, mint a börtönben tartózkodás, mert a fogvatartás -
azaz a személyi szabadságtól való megfosztás - a rendőrségi őrizettel kezdődik az esetek
többségében, és rendszerint azért tart tovább, mert a szabadulás után a fogvatartott életében
még tart a joghátrány: például eltiltották a közügyek gyakorlásától vagy csak feltételesen
szabadult.
• A rehabilitáció ugyanilyen jellegű okból később kezdődik, hiszen az előzetes letartóztatás
alatt több aspektusának jogi természetű akadálya van. A reintegráció értelemszerűen a
szabadulásra való előkészítéssel kezdődik. A reszocilalizáció és a reintegráció nem ér véget
a szabaduláskor.

17
 Fiatalkorú fogvatartottak
Empirikus kutatás:
Teljes körűen feltérképezze, hogyan zajlik a gyakorlatban a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási
nevelése - s ezáltal szembesítse a jogszabályokat és a gyakorlatot —, ezért történt vizsgálat mind a
négy fiatalkorúak bv. Intézetében

Fiatalkorú fogvatartottak nevelése

„A nevelés - mint a társadalomba való visszahelyezés és a bűnismétlés esélye csökkentésének
eszköze - tudatos, tervszerű tevékenység, amelynek általános célján túl feladata, hogy egyénileg
alakítsa helyes irányba a személyiség antiszociális irányultságát, megváltoztassa a magatartás hibás
motivációját, indítékrendszerét."

Egyéni terv készítése

„A fiatalkorú fogvatartottak részére, a felnőttekétől eltérően, speciális, egyéni nevelési tervet kell
készíteni. Cél a fiatalok negatív énképének megváltoztatása, a személyiségfejlődés és stabilizálás, a
tudásszint, a felelősségérzet növelése, a társadalmi kapcsolatok és mindezeken keresztül a
beilleszkedés segítése.

• nevelő tájékoztatja a fogvatartottat az intézet fő szabályairól, házirendjéről, a fogvatartottak

jogairól és kötelezettségeiről,
• „befogadási interjú" kitöltésével felveszi a szükséges adatokat (bűntársak, büncselekmény,
jellemzői, stb.)
• ki kell töltetni az adatfelvételi lapot,
• SDQ-tesztet (Képességek és nehézségek kérdőív),
• szülői adatlapot,
• nyilatkozatot a fiatalkorú dohányzásával kapcsolatban,
• valamint a TVA tesztet (A TVA teszt kitöltésére a fogvatartott folyamatos, két hónapig
tartó megfigyelését követően kerül sor. A teszt kitér a fogvatartottnak hasonló korú
személyekkel való kapcsolatára, önállóságára, iskolára és munkára, önmagáról való
gondoskodásra, stb. )
• A fogvatartott megismerésére legkésőbb 72 órán belül kerül sor, ezen időn belül a nevelő
elkészíti a szükséges nevelési anyagot.
• A megismerés során előtérbe kerül a fiatalkorú esetleges szenvedélybetegségeinek,
drogfüggőségének, szuicid hajlamának a feltárása.
• Amennyiben bármelyik fennáll, a nevelő egyeztet az egészségügyi főápolóval, majd jelzi ezt
az információt a szolgálati elöljárónak is.
• A nevelőnek a heti BFB ülésére, a bizottság elé kell terjesztenie a nevelési anyagot, amely
alapján a bizottság dönt a fogvatartott nevelési, biztonsági csoportba sorolásáról, oktatásban
való részvételéről, munkába állításáról, valamint a felkészítő részlegben vagy
drogprevenciós zárkában való elhelyezéséről.
• Az első orvosi-egészségügyi vizsgálat során a fiatalkorú fogvatartottak befogadásakor
minden esetben ki kell tölteni a DUDIT-tesztet (Drog Use Disorders Identification
Test=Droghasználattal Összefüggő Betegségek Azonosítására Irányuló Teszt) is.
• A pszichológus által történő befogadás több elemből tevődik össze.
• Az exploráció és anamnézis irányított kérdezés, melynek során a fogvatartott életútjának
feltárására kerül sor.
• A fogvatartott személyiségének megismerését segítik különböző tesztek. Minden

18
 befogadott kitölti a Szondi és Lüscher tesztet, a Rorschach teszt kitöltése szükséges.

Fiatalkorú bűnelkövetők oktatása

A szabadságvesztés-végrehajtása során „az alapfokú iskolai végzettség megszerzését különösen
ösztönözni és támogatni kell," de a fogvatartottnak indokolt esetben lehetősége van középfokú
tanulmányok végzésére, vagy a megkezdett felsőfokú tanulmányainak folytatására is. Forrás: Bv.
szabályzat 74. § (3) bek. " Bv. tvr. 39. § (3) bek.

Az általános iskolai oktatás és szakmai képzés, mint a nevelési folyamat személyiségfejlesztő

eszközei, a szabadulás utáni sikeres társadalmi beilleszkedést segíthetik elő, mivel a megszerzett
ismeretek, képességek, készségek és az ezeket igazoló okmányok javíthatják a szabadult munkaerő-
piaci esélyeit
1994 óta azonban a fogvatartottakra is az általános tankötelezettség vonatkozik.
Korábban a 18. életév betöltéséig, jelenleg pedig a 16. életév betöltéséig tart a tankötelezettség.

Fiatalkorú bűnelkövetők munkáltatása

• Magyarországon 2012. január l-jétől kötelező az elítélteknek munkát végeznie (Bv. tvr. 33.
§ (1) bek. d) pont. Megállapította: 2011. évi CL. törvény 27. § (1) bek.) a meghatározott
kivételektől eltekintve. Ilyen kivétel például ha a fogvatartott tanköteles
• A munkáltatás „célja az, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását,
lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal
megkönnyítse, hogy a szabadulás után a társadalomba beilleszkedjék.„(Bv. tvr. 44. § (1)
bek).
• Az Európai Börtönszabályok kiemeli, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek keretei között
megvalósított munkáltatás a lehető legnagyobb mértékben közelítsen a kinti életben
jellemző munkáltatáshoz, hogy ezáltal is felkészítse a fogvatartottat a szabad környezetben
való rendes munkafeltételekre.
• Két fontos eltérést kell kiemelni a munkavégzéssel kapcsolatban a fiatalkorú és a felnőtt
fogvatartottak között.
• Az első, hogy 18. életévét be nem töltött személy túlmunkára nem kötelezhető.
• A másik eltérés, hogy a fiatalkorú éjszakai munkára nem osztható be.
• Egyébként „a fiatalkorú munkáltatása a fiatalkoriakra vonatkozó munkajogi szabályok
figyelembevételével történik

Szabadidős tevékenységek

• A bv. intézetekben lehetőséget kell adni a fogvatartottak művelődésére és sportolására, hogy

ezáltal hasznosan töltsék el szabadidejüket.(Bv. tvr. 40. §(1) bek.)
• Az intézményekben egyéni és csoportos foglalkozásokra van lehetőség, melyeken önkéntes
a részvétel.
• szabadságvesztésüket töltő fiatalok számára meg kell engedni naponta legalább 2 óra
rendszeres testmozgás
• melyből ha az időjárás engedi, legalább 1 óra a szabad levegőn legyen.
◦ sportolás,
◦ színjátszó szakkör,
◦ könyvtári foglalkozás

19
 ◦ és gitár szakkör
• Az intézet a legalapvetőbb sporteszközöket tudja biztosítani a fogvatartottak részére, ezek
többek között a tollaslabda, pingpong, darts, csocsó, kézilabda, röplabda, focilabda, de
működik kondicionáló terem is.
• A női fogvatartottak körében igen kedvelt a patchwork (foltvarrás) és a főző szakkör.
Csoportos foglalkozásként említhetők a vallási programok, a Pártfogó Felügyelői Szolgálat,
valamint a SZÉK foglalkozásai (tanítóképző főiskolás önkéntesek tartják a foglalkozásokat).
• A kecskeméti büntetés-végrehajtási intézetben nagy hagyománynak örvend a negyedévente
megrendezésre kerülő „Ki mit tud?" vetélkedő, mely iránt minden alkalommal hatalmas az
érdeklődés.
• A résztvevő fiatalok minimum dicséret jutalomban részesülhetnek.
• (Kecskeméti)

20