Nők a társadalomban

A női egyenjogúságról számomra elsősorban a feminizmus gyűjtőfogalma jut eszembe, melynek

közös célja a nemek közti egyenjogúság társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális
téren történő megvalósítása. Ezt szeretném kicsit kibővíteni ez alatt az esszé alatt valamint még pár
nehézséget ami szintúgy említésre méltó. A nőknek mindig is volt hangja és lesz is. Ha pontosítani
szeretnék, akkor a nők jogait követelő hangok már a 17. században megjelentek. Ezek úgynevezett
hullámokba lettek kategorizálva. A feminizmus első hulláma csak a 19. században történt meg.
Összesen 4 volt. Ezek a hullámok azért következtek be mert hogy a nők nem rendelkeztek
választójoggal. Ennek elérése érdekében indult egy szüfrazsett mozgalom. A női egyenjogúság
rendkívül sokrétű, és az életnek szinte minden területén érezteti is a hatását. Érdemes megemlíteni,
hogy nemcsak sokszínű ez az egész, hanem sok irányzata is van. A különböző irányzatokat a közös
alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos
megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát nem más, mint,
hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat és lehetőségeket, amelyek egy férfit
megilletnek. Hiszen a nő is ember és a női testnek sokat köszönhetünk. Egy női test annyi mindent
tudna magáról mesélni. Annyira törékeny és kiszolgáltatott. Mindezek ellenére mégis erős és
gyöngéd. Életet képes adni amit megelőz 9 fájdalmas és hormonokkal teli hónap. Ez idő alatt a test
védelmet biztosít egy kis csecsemőnek. Ez a csepp élet nevelkedik és növöget egy meleg és
biztonságot nyújtó környezetben. Fontos számításba venni, hogy ez a folyamat több úton is
megvalósítható. Pozitív oldalról nézve szerelem álltal esik teherbe a nő és válik anyukává saját
akaratából és tudtával. Negatív oldalról tekintve viszont elkeserítő tényekkel kell szembenézni a
társadalomban élő nőknek. Itt a nemi erőszakra szeretném felhívni a figyelmet valamint a védekezés
hiányára. A nemi erőszakkal történő fogantatás nem csupán nem kívánt terhességet okoz hanem
megannyi traumát. A férfi agresszív magatartása rémisztő. Sokszor okoz akkora pánikot ez, hogy a
másik fél lefagy és magatehetetlenül esik át a tortúrán. Mikor végetér az aktus és a nőnek eljut a
tudatáig, hogy mi tettek vele sírni sem képes. Saját magát hibáztatja az események miatt. Úgy
gondolja ő a hibás azért ami történt. Úgy hiszi azért valósult ez meg, mert hagyta magát. Becslések
szerint a társadalomban a nők 7% esik partnerük áldozatává erőszak terén, míg idegenek által 3%.
Ilyen esetekkor a nők abortuszra kényszerülnek, hiszen a még ki nem fejlődött magzatot nem kívánják
megtartani. Vannak olyan esetek amikor erre nem kerül sor, de az nagyon ritka. Érdemes tudni, hogy
akárminek is köszönhető a sérelem, az abortusz minden téren okokat vár el Magyarországon azért,
hogy ez végbe menjen. Az első indok nem más, minthogy veszélybe kerül az egészség. Ilyenkor arra
gondolunk, hogy a csecsemő valamiféle genetikai rendellenességgel rendelkezik. Ennek
megállapításához természetesen bevonnak különféle vizsgálatokat melyek leleteinek felmutatása
döntési jogot von maga után. Ezek mellett a nemkívánt vérfertőzés valamint a nemi erőszak is
biztosítja a döntési jogot. Kívülre esik de beszámítható is egyben az esetleges válsághelyzet ami
társadalmi ellehetetlenülést okoz. Ezek az okok bizonyítékokkal alátámasztva elegendők a
terhességmegszakításhoz. Mindez viszont a legkevésbé sem minden, ugyanis ennek még a
folyamatával is szembe kell nézni, mely mentálisan rendkívül megterhelő. Az első szempont amivel
számolni kell az egy védőnői tanácsadás amit egy felvilágosítás követ. Ezt követően egy szakorvost
kell felkeresni haladéktalanul, mert anélkül illegális a folyamat. A költséget nem az állam
finanszírozza, hanem a hölgy állja. Az összeg várhatóan maximum 45.000ft -ra becsülhető.
Véleményem szerint ez igazán megalázó, hiszen a nőt bántalmazás érte. Nem számít, hogy nem volt
provokatív a megjelenése valamint, hogy ártatlan. Nem érdekel senkit sem, hogy minden amin
keresztülment az akár öngyilkossági hajlammal is járhat és végződhet. Sajnos a tények magukért
mesélnek. Az előző felvetésemre is szeretnék kitérni ami a védekezés hiányát érinti. Sokszor van az,
hogy elszabadulnak a hormonok a fiatalokban és képesek ennek köszönhetően felelőtlenül egymásnak
esni. Itt közrejátszik a nem megfelelő felvilágosítás és egyes szerek. Nem egyszer hallunk arról, hogy
a bor és a drog elveszi az ember eszét. Nos ez minden kétséget kizáróan igaz. Ilyen helyzetekben úgy
hisszük határ a csillagos ég. Ekkor van az, hogy nem tud megfelelően koncentrálni a férfi és a játék
végének közeledtével a lezárás nem kívül hanem belül történik meg. Mikor bekövetkezik a baj a
szenvedélyt felváltja a pánik és olykor a düh. Szerencsére megoldás így is van, mert nőgyógyász által
felírt időben beszedett eseményutáni tabletta ezt orvosolhatja. Ennek a költsége 5000-6000ft körül
forog jelenleg a piacon. Említésre méltó, hogy segítségnyújtás mellett veszéllyel is jár ez a csodaszer.
Nehéz elhinni, de a hormonháztartásra nagy nyomást gyakorol. Az addig mindig időben jelentkező
menstruáció rendszertelenné válik. A vér állaga, színe, időtartama megváltozik. A hangulatról nem is
beszélve ami a hormonok miatt kiszámíthatatlanná válik. A férfi ebből legtöbb esetben csak annyit
észlel, hogy a probléma megoldódott és nem válik belőle apuka ami nagy felelősséggel járna a
számukra amennyiben tanulmányaikat nem fejezték be valamint a környezet sem kellően stabil egy
csecsemő fogadására. Itt lép életbe a nagy kérdés gyerekvállalással kapcsolatban miszerint: egyéni
döntés vagy társadalmi kötelesség? Visszatérve, ami a menstruációt illeti felmerült bennem az a tény,
hogy a nők rendelkeznek egy úgynevezett rózsaszín adóval amiről sokan. Ez az adó azt takarja, hogy
a nők termékei drágábbak, mint a férfiaké. A Vox szerint a nőknek 13 százalékkal kell többet
fizetniük a higiéniai termékekért, 8 százalékkal a ruházatért, 7 százalékkal a lányos játékokért és 8
százalékkal az egészségügyi termékekért. Ezt az egészet én igazán megbotránkoztatónak és
szürreálisak találom mint nő. És most szeretném még azt is megemlíteni társadalmi és női
szempontból, hogy ha ezek a tények és adatok nem lennének elegendők a nőként való helytállást az is
hátráltatja, hogy túlságosan sokak küzdenek komoly önértékelési zavarokkal. Összegzés képpen
szeretném még azt is szóvá tenni , hogy azon dolgoznak, hogy képesek legyenek olyannak látni saját
magukat, amilyenek voltaképpen lenni szeretnének. Anélkül akarják ezt elérni, hogy a társadalmi
nyomás, a testképükkel kapcsolatos aggodalom, akár a múltbeli traumák vagy korábbi kapcsolatok
befolyásolnák őket.