A feminizmus hazugsággyára

2019. március 10. 19:33 - tarsadalom • Szerkesztés...

Erről is többször is írtam már, de érdemes néha visszatérni erre a témára, mert vannak új
fejlemények, és amúgy is egy aranybánya.

Szóval, a jól ismert közhelyek: 1. A férfiak többet keresnek és hatalmi, irányító, befolyásos
pozíciókba csak ők kerülnek be. 2. A nők elnyomás alatt vannak, ki vannak zsákmányolva és
kiszolgáltatva a férfiak uralkodó agressziójának.

Az a baj az ilyen közhelyekkel, hogy olyanok, mint a közvécé: mindenki használja, de ha

kicsit megpiszkálod, hogy mi van mögötte, akkor bűzleni kezd.

Ez történt mostanában a Google berkeiben is: elkezdték újból piszkálni a fizetési

különbségeket, és kiderült, hogy a „pay gap” valóban létezik, csak pont fordítva, mint ami a
feministák hamis statisztikájából általában látszana. Az elemzés során kiderült, hogy 10 677
szoftvermérnök, szoftverfejlesztő alkalmazottnál vannak indokolatlan bérkülönbségek, és
emiatt a Google 9,7 millió dollárnyi különbözetet fizetett ki kompenzációként. A New York
Times érdeklődésére közölték, hogy a fizetési kiigazításban részesült dolgozók közt
“aránytalanul sok volt a férfi”. A feminista propaganda és nyomásgyakorlás miatt sok cégnél
hasonló lehet a helyzet: a vezetőség annyira fél a balliberális média támadásaitól, hogy
túltolták a szekeret, és női alkalmazottaknak adnak több fizetést. Az is nyílt titok, hogy sok
cégnél női kvóta van, tehát pozitív diszkriminációban részesítik a nőket új pozíciók
betöltésénél. Azaz negatív diszkriminációban részesítik a férfiakat. A pozitív diszkrimináció
egy balliberális, feminista kitaláció, egy agyrém, amivel semmit megoldani nem lehet, de
hatalmas károkat okozni igen. Érdekes, hogy általában elfogadják ezek az emberek, hogy a
kapitalizmusban a piac szabályozza az árakat, a kínálat-kereslet ingadozásai által. Ugyanez
lenne érvényes az alkalmazottak kiválasztására és fizetésére is, de ezt már nem értik meg.
Pedig egyszerű: ha nők ugyanazt a munkát olcsóbban végeznék el, akkor minden cég arra
kellene törekedjen, hogy csak női alkalmazottjai legyenek, mert ez versenyelőnyt jelentene a
konkurenciával szemben. De mégsem ez történik. Hanem az, hogy a piac beáraz más
tényezőket is: pl. azt a kockázatot, hogy nők gyereket szülnek, és több évre kiesnek
munkaerőként. Vagy azt, hogy kevesebb túlórát vállalnak. Vagy azt, hogy bizonyos, magas
értéket és hozamot teremtő munkakörökben férfiak jobban teljesítenek. Nincs ennek semmi
köze soviniszta elnyomáshoz, hanem a munkaerő-piac árazza be a fizetéseket, a teljesítmény
arányában. Minden cég tönkremenne, ahol indokolatlanul többet fizetnek férfiaknak, mint
nőknek. Kiélezett konkurencia harc folyik a cégek között a jó munkaerő megszerzéséért és
díjazásáért, illetve a költségek csökkentéséért. A kapitalizmus rendezi ezeket a kérdéseket,
saját törvényei alapján.

Hogyan keletkeznek mégis olyan statisztikák, melyek 10-20%-os bérkülönbséget mutatnak ki

a nők hátrányára? Egyszerű: egybe vesznek mindent, és nem térnek ki arra, hogy sok nő
részmunkaidőben dolgozik. Vagy csak bizonyos területeken dolgozó alkalmazottak adatait
tartalmazzák. Statisztikákkal manipulálni egyszerű, bárki szerkeszthet olyan kimutatást,
amivel alá tudja támasztani az ideológiája által meghatározott feltevéseit. Ha az a
feltételezésem, hogy nők kevesebbet keresnek, akkor olyan adatokat keresek, amik ezt
alátámasztják. Ki lehet hagyni adatokat, pl. azt, hogy a hajléktalanok többsége férfi, és ők
semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek. Ha őket is bevennénk a statisztikába, akkor
mindjárt jócskát zuhanna a férfiak átlagjövedelme. Ráadásul olyan férfiak teszik ki a
hajléktalanok többségét, akiket a volt feleségük forgatott ki a vagyonából, akik a válóperek
során kerültek utcára. Ők valahogy mégsem számítanak embernek, akinek a jövedelmét
figyelembe kellene venni. A nők igen, sőt, ők már azt számolgatják, hogy mennyi pénz jár
nekik a gyereknevelésért. A saját gyerekük neveléséért, nem bébiszitter munkáról van szó.
Nem létezik olyan társadalom, olyan szabályozás, amellyel mindenki úgy érezné, hogy
igazságosan van a munkája megfizetve. És nincs olyan statisztika sem, ami sok millió ember
jövedelmi viszonyairól pontos képet adna, minden torzítás nélkül. Ahogy Churchill mondta:
„Én csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hamisítottam”.

Teljesen abszurd a feministák feltételezése, hogy nagy cégeknél bármilyen hátrány érhetné a
nőket. Már rég átestünk a ló túloldalára. Naponta lehet olyan esetekről olvasni, ahol a multik
egyértelműen a feminizmus mellett foglalnak állást:

- a Google egyik szoftvermérnökét, James Damore-t azért rúgták ki, mert egy köremailben
állást foglalt a cég túlfeszített feminista politikájával szemben és rámutatott, hogy a cégnél
zajló diverzitásprogramok egyrészt értelmetlenek, mert objektíven léteznek nemi különbségek
a férfi és női szoftverfejlesztők képességei között, másrészt a nőprogramok ideológiai
elfogultságon, sőt férfiellenes előítéleteken alapulnak. (https://www.ferfihang.hu/wp-
content/uploads/2018/05/Google_s-Ideological-Echo-Chamber-HUN.pdf)
- A Lufthansa és a Vodafone nőnapi „akciókkal” hívta fel a figyelmet arra, hogy
tulajdonképpen a nők pozitív diszkriminációja számukra teljesen elfogadott:
http://www.origo.hu/techbazis/20190305-vodafone-nonapi-logo.html
https://www.nlcafe.hu/utazas/20180308/lufthansa-nonap-noi-legenyseg/
- A Magyar Telekomnál nyílt titok, hogy a HR-esek női kvótákat próbálnak megvalósítani, és
az Ákossal való szerződésbontásuk is arra utal, hogy itt bizony nem férfiak irányítják ezt a
céget... http://www.origo.hu/kultura/quart/20151216-kultura-quart-akos-
szerzodesbontas.html
- A Gilette és a Zewa férfiellenes reklámfilmekkel hívták fel magukra a
figyelmet: https://www.ferfihang.hu/2019/01/19/nem-szunik-a-botrany-a-gillette-ferfigyulolo-
reklamja-korul-a-megsertett-ferfiak-most-porig-romboljak-a-ceg-imidzset/
https://csaladhalo.hu/media/torokszorito-reklam-a-nemek-kozotti-munkamegosztas-
egyenlotlensegeirol/
Az ember már nem is tudja, hogy kit bojkottáljon, annyi cég átvette a nősoviniszta - feminista
világnézetet. Szó sem lehet már arról, hogy a nagy cégek vezetőségében férfiuralom van, és
ennek ellenére továbbra is ez a feminista propaganda egyik fő hazugsága.

A másik fő irányvonal, amit a feministák világgá kürtölnek: minden férfi bántalmazó, zaklató,
erőszakoskodó tettes, és minden nő elnyomott, kizsákmányolt áldozat. Ez látszik az
Isztambuli Egyezményből, ahol a férfierőszakot kiemelten akarják kezelni, és a női
áldozatoknak kiemelt státuszt adni. Ez látszik abból, hogy bármelyik bántalmazási esetben,
amely nagyobb nyilvánosságot kapott, nem veszik figyelembe az ártatlanság vélelmét, hanem
tényként kezelik a férfi bűnösségét. Az emberek többsége hihetőbbnek gondolja a férfi
erőszakosságát, mint a nőét. Erre persze nagyon könnyű rájátszani, és nőként áldozatszerepbe
bújni, pl. egy válóper esetén bosszú és zsarolás eszközeként használni a hamis vádakat. A
meetoo kampány még rátett erre az előítéletre egy lapáttal, és azóta már nagyon sok területen
kerülik a férfiak a nőkkel való közös munkát vagy bármilyen közös tevékenységet, mert
másképpen nem tudnak védekezni a hamis bántalmazási vádak ellen. Hatalmas társadalmi
károkat okoz a feminizmus, a meetoo is jó példa erre, mert csak a felek közötti
bizalmatlanságot és konfliktusokat erősíti. Tényleg az lenne a megoldás, hogy írásos
szerződést kell kötni egy nővel, mert másképpen börtönbe kerülhetünk megerőszakolás
vádjával? Vagy az, hogy ne maradjunk soha egy kolleganővel kettesben egy irodában, nehogy
zaklatás miatt kirúgjanak? Ezek abszurd elképzelések, és egyenes következményei a
feminizmus túlkapásainak. Itt is tetten érhető az a törekvés, hogy olyan problémákat akarnak
megoldani, amiket nem lehet, és a „megoldással” a normális többség életét teszik tönkre és
nyomorítják meg. Közben meg persze úgyis megmarad a pár százalék bántalmazási eset, de a
kretének felnagyítják ezeket a problémákat, és rombolják a társadalmat, azzal a felkiáltással,
hogy „mi megoldjuk, hogy egy bántalmazott nő se kelljen szenvedjen”.

Aztán vannak persze más agyrémek is: a feministák másik alapfeltételezése az, hogy nők soha
nem provokálhatnak ki zaklatást vagy bántalmazást. Ha bárki megkérdőjelezi, hogy helyesen
viselkedett-e egy nő, aki konfliktusba keveredett, akkor azonnal felüvölt a feminista kórus:
„Ez áldozathibáztatás!!” Jól ki van ez találva, a feminizmus egy olyan zárt érvrendszer,
amiben minden ellenérvre elő van készítve egy válasz, tehát nem lehet velük vitatkozni, nem
lehet őket kritizálni, vagy más véleményt érvényesíteni: ez egy totalitárius rendszer, ami
minden irányból le van védve. A kártyalapok ki vannak osztva: a férfiak kollektív módon
bűnösek, és a nők áldozatok. Nem lehet megkérdőjelezni a nők viselkedését, és rámutatni,
hogy a konfliktuskereső, provokatív viselkedés mellőzésével hány vita zárulhatott volna
békésen, hány válás lett volna elkerülhető... Akinek már volt felesége, az tudja, hogy miről
beszélek. Passzív-agresszív asszonykák, akik napokig képesek némán duzzogva mérgezni a
hangulatot, mert megsértődtek valami miatt, miközben nekünk fogalmunk sincs, hogy vajon
mit követtünk el. Kiabálás, lökdösődés, erőszakoskodás nagyon gyakran történik nők részéről
is, miközben még csak észre sem veszik magukat, még csak tudatában sincsenek annak, hogy
ők kezdték az agresszív viselkedést. Aztán döbbenten néznek nagy szemekkel, ha ugyanazt
kapják vissza a férjüktől, amit ők tettek. De persze nem lehet őket hibáztatni semmiért, mert a
feminista agybaj szerint a nők mindig áldozatok, tehát ez áldozathibáztatás lenne. Ők bármit
elkövethetnek, bármilyen módon provokálhatnak, bármennyire indulatoskodhatnak,
zsarolhatnak, játszmákat játszhatnak: a férj nem reagálhat hasonló módon, hanem végtelen
türelemmel el kell viseljen mindent, mert másképpen hirtelen ő lesz bántalmazónak kikiáltva.

Átéltem én ezt személyesen is, kedves exfeleségemmel, aki még most sem értette meg -
évekkel a válás után -, hogy mi történt kettőnk között, hogy ki volt kettőnk közül az
összeférhetetlen, alkalmazkodásképtelen, kapcsolatromboló. Pedig el kellene azon
gondolkodni, hogy a férjének soha senki mással nem volt konfliktusa az életben, csak vele.. a
férje a válás óta is békés, boldog párkapcsolatban él, neveli a gyerekeit, éli az életét..
Miközben az exfeleség fűnek-fának azt meséli, hogy a férje egy elviselhetetlen erőszakos
zsarnok. Vajon miért nem teszik fel ilyen nők maguknak azt a kérdést, hogy: mit tettem én,
amivel kiválthattam vitákat? Mit tettem én, amivel romboltam a kapcsolatot? Mit tettem én,
amivel a társam viselkedését befolyásoltam? Hogy lehet, hogy a férjemnek soha senki mással
nem volt komoly konfliktusa, csak velem? Bizony, könnyebb áldozatszerepbe bújni, és
mindig a másikat hibáztatni, mint szembenézni a valósággal. Én pedig felteszem azt a kérdést,
hogy mitől lenne áldozat egy olyan nő, aki csak saját vélt sérelmeit nézve, önző okokból
felszámolt egy családot? Nem bírta elviselni, hogy az együttélés bizony azt jelenti, hogy
alkalmazkodni kell egymáshoz, és néha elfogadni a társad döntéseit is, még akkor is, ha nem
értesz vele egyet? Nem elég, hogy felszámolta a családot, még a békés válásra sem volt
hajlandó, hanem egy évekig tartó hatósági háborúban - mint egy elszabadult pöröly - teljesen
eszement módon rombolt le mindent maga körül, nem kímélve a gyerekeket, a férjét, a saját-
és családja jövőjét. Mitől lenne ő áldozat, ha így viselkedett? A feministák persze őt
erősítették meg, neki adtak igazat. Egy nő soha nem tévedhet, mindig igazat mond, és mindig
igaza van. Ezt sugallja a feminizmus, és a nők nagy része gondolkodás nélkül elfogadja ezt az
érvrendszert, hiszen mindenben alátámasztja és megerősíti az ő viselkedését. Csak közben
meg rekordokat döntöget a válások száma...

A nők kőkemények, sokszor kegyetlenek. Elképzelhetetlenül kegyetlenek tudnak lenni.

Közben meg eljátszák a feministák által tálcán átnyújtott áldozatszerepet. Úgy hazavágják
egy ilyen válóperrel a férjüket egy életre, hogy a többiek meg csodálkozhatnak, miért
nincsenek normális pasik? Elmondom, hogy miért. Mert a kedves feleségük olyan szadista
módon tette őket tönkre, hogy az a legdurvább horrorfilmbe is beillene. Jó lenne végre túljutni
ezeken a harcokon, túljutni a feminizmus megtévesztő propaganda-hazugságain. Úgy látom,
hogy egyre több ellenállásba ütközik ez a túltolt feminizmus, és a férfiak is kezdenek
szervezkedni, védekezni, visszavágni. Jordan Peterson, egy kanadai pszichológus lett egyik
vezető figurája ennek az ellenmozgalomnak, 2 millió követővel Youtube-on, őt ajánlom
további forrásként ebben a témában: https://www.youtube.com/user/JordanPetersonVideos

Hogyan teszi tönkre a liberalizmus-feminizmus a

családokat?
2019. február 24. 13:39 - tarsadalom • Szerkesztés...

Erről általánosságban sokat írtam már: a függetlenség, önállóság, önmegvalósítás,

szabadságjogok hangsúlyozása, azaz a szingli-lét dicsőítése, szemben az önfeláldozó,
kötelességeket vállaló, abszolút szabadságjogokról lemondani képes, felnőtt, érett ember
szerepével. Ez az ellentét könnyen belátható és megérthető, tulajdonképpen nem is szorulna
magyarázatra, de egy HVG-s kommentelős „csata” közben azt tapasztaltam, hogy balliberális
nők ezt nem értik meg, nincsenek ennek tudatában. Mondjuk, számukra a családok szétesése
nem is negatív folyamat, tehát valószínűleg nincs sok értelme bármire is felhívni a
figyelmüket.

Szeretném mégis néhány teljesen hétköznapi példán bemutatni, hogy ezek

társadalomromboló, destruktív folyamatok, melyek senkinek nem jók, sem az emancipált
nőknek, sem a férjeknek, sem a gyerekeknek. Ötgyerekes családapa vagyok, volt bőven
tapasztalatom abban, hogy a balliberális agymosás hogyan lehetetleníti el a családok
hétköznapi életét.

Tehát, tegyük fel, hogy egy gyereknevelésben kevésbé tapasztalt nő kiokosítja magát a HVG-
ben, Indexen, Feminán, WMN-en, stb., arról, hogyan kell gyereket nevelni. Van rengeteg más
„szakirodalom” is, de azért említettem ezeket, mert főleg az online médiában terjednek a
legelképesztőbb baromságok. Mit fog tehát olvasni az anyuka? A gyereket nem szabad
semmilyen módon lekorlátozni. Tehát soha nem tesszük rácsos ágyba (ami több évszázad óta
bevett szokás), hanem a gyerek mindig szabadon mászkálhat a lakásban. Egy pillanatra sem
szabad betenni a rácsos ágyba, mert azzal lekorlátoznánk a személyes szabadságát, tehát
vétenénk a liberalizmus alaptétele ellen. Mit jelent ez a család életére nézve? Azt, hogy soha
nem lehet egy percre sem mással foglalkozni, csak arra figyelni, hogy a gyerek mikor mászik
fel egy székre, asztalra, lépcsőre, mikor rántja magára a lábost, a vasalót, a vázát. Értem én,
hogy a gyerek fel kell fedezze a környezetét, mindennel játszania kell, nem lehet ingerszegény
környezetben tartani. De ha naponta pár perc nyugalmat akarunk, mégiscsak be lehetne tenni
az ágyba, természetesen oda is játékokat betenni neki, és a rácsos ágy mellé lefeküdve pár
percet pihenni. A gyerek altatásához is hasznos a rácsos ágy, mert gyorsabban megérti és
belenyugszik, hogy most nem kelhet fel, nem mehet ki a hálószobából, hanem aludni kell.
Ehelyett mi történik? A libsi szakirodalom által kiokosított anyuka nem használja a rácsos
ágyat, mert az egy középkori, elavult kínzóeszköz, és ahelyett órákig kínlódik a gyerek
elaltatásával, mert a gyerek folyamatosan felkel, kirohan a szobából és magasról tojik anyuka
sápítozására, hogy „feküdj le, aludni kell”. Pillanatok alatt megtanulja a gyerek, hogy semmi
következménye nincs annak, ha ignorálja anyuka kéréseit, és röhögve csinálja mindennek az
ellenkezőjét.

Természetesen nem csak a rácsos ágyról és az altatásról van szó. Ugyanígy említhetném azt a
példát is, mikor a gyerek ebédidőben őrjöng, hogy ő nem levest kér, hanem csokit.
Semmilyen egészséges ételt nem hajlandó megenni, csak édességet. A szülőket sem hagyja
enni, mert folyamatosan üvölt, csapkod, kiönti a levest, stb. Rászólni nem lehet, mert anyuka
azonnal megvédi. Apa próbálkozhat azzal is, hogy a gyereket kiteszi az ebédlőből és az ajtót
becsukja. Hiába, anyuka felpattan és beengedi a gyereket, hiszen egy percre sem lehet a
gyereket korlátozni. A gyerek azt csinálhatja, amit akar. Mindig, mindenhol, mindenkivel.

Mi ennek a következménye? Az anyára nézve: teljes kimerülés, frusztráció, állandó kínlódás.

Az apára nézve: az apa még azt is megkapja, hogy „miért nem segítesz?” Hát, azért
drágaságom, mert nem engeded. Semmilyen korlátozást, semmilyen fegyelmezést, semmilyen
határvonal meghúzását nem engeded. Csak a balliberális elmebeteg, családromboló őrületet
engednéd, amiben én meg nem akarok részt venni. Kínlódjál akkor egyedül. Természetesen
továbbra is segítek, ahol tudok, de a szülői szerepem java részéről lemondtam, miután be
kellett látnom: a liberális agymosás mindennél erősebb, és konfliktusokhoz vezet, ha
megpróbálom a gyerekimet úgy nevelni, hogy legyenek korlátok, határok, legyen szülői
autoritás, legyenek olyan szülői döntések, amit a gyerek nem írhat felül. Számomra maradt a
bébiszitter-szerep: játszok a gyerekekkel, olvasok nekik, elviszem játszótérre és kirándulni,
etetem, öltöztetem, tisztába teszem, de semmilyen más módon nem nevelhetem őket, mert
akkor ott terem anyuka és rám szól.

Mi a következménye a gyerekekre nézve? Egy bizonyos fokig élvezik, hogy mindent

megtehetnek következmények nélkül, de számukra is kellemetlen az a bizonytalanság, hogy
nincsenek korlátok, határok. Követelőző, hisztériás, dühöngő, kezelhetetlen gyerekek lesznek,
akikkel nem lehet elmenni egy vendéglőbe, egy játszóházba, egy bevásárlóközpontba,
anélkül, hogy szégyenkezni kelljen a viselkedésük miatt. Állandó konfliktusokkal fog telni az
életük, mert ha közösségbe kerülnek, akkor ott majd meg kell tanulják, hogy igenis vannak
korlátok, szabályok, amiket be kell tartani, és vannak felnőttek, akiknek szót kell fogadni. Ezt
sokkal könnyebb lenne a családon belül, még 3 éves kor alatt megtanulni, de ezt a libsik által
megfertőzött anyuka nem engedi. Kínlódjanak inkább majd a pedagógusok az óvodában és
iskolában a gyerekkel, és kínlódjon a gyerek az egész világgal, mert ő ugye azt tanulta meg,
hogy mindent szabad.

Számomra abszurd és érthetetlen a liberálisok elképzelése: hol van olyan társadalom, ahol
nincsenek szabályok, korlátok, nincsenek alul- és felülrendeltségi viszonyok? Ti hol éltek,
kedves liberálisok? Nincs főnök a munkahelyen, aki utasításokat adhat nektek? Nincsenek
jogszabályok, amiket be kell tartsatok? Nincsenek barátaitok és szomszédaitok, akikkel
szemben a civilizált emberi együttélés szabályait be kellene tartsátok? Hol létezik az az
abszolút szabadság, amit prédikáltok, amivel megfertőzitek az anyákat hogy egy nem létező
életmódra neveljék a gyerekeiket? Egy lakatlan szigeten vagy az őserdőben létezik abszolút
szabadság (egy pár napig, amíg éhen nem halsz) de emberi közösségekben vannak korlátok,
határok, erkölcsi és illemszabályok. Miért nem lehet ezt a gyerekeknek is megtanítani? Miért
kell az anyáknak bemagyarázni, hogy bármilyen szülői autoritás és bármilyen korlát ártalmas
a gyereknek? Nem értitek, hogy ezzel tönkreteszitek a családokat? A gyerekek
kezelhetetlenek lesznek, a szülők kimerültek lesznek, és egymást hibáztatják, egymással
veszekednek, folyamatosak lesznek a konfliktusok. Mindezt csak azért, hogy a liberalizmussal
megfertőzött idióták elmondhassák magukról: én jobban tudom, hogyan kell gyereket nevelni.
Lépjünk már túl az elavult nevelési szokásokon, és találjuk ki jobbakat. Haladni kell a korral.
A sok száz éve bevált módszereket ki kell dobni a kukába. Hát nem vagyunk már a
középkorban. Milyen dolog az, ha egy apa rászól a gyerekére? Az, kérem szépen,
bántalmazás. Hívni kell azonnal a gyerekjogi segélyszolgálatot, a gyámhivatalt és a
rendőrséget. Egészen elképesztő túlkapások jellemzőek már a mai gyerek- és nővédelmi
intézményrendszerre: az Echo TV készített egy interjut egy bécsben élő magyar apával,
akinek a gyerekeit ok nélkül elvette a gyámhivatal és transzvesztitákkal egy szobában nevelik
őket. https://www.youtube.com/watch?v=_15gZAcobLA&fbclid=
Azért kétségbeejtően buta ez a magatartás, mert semmit nem old meg. Nem oldja meg azt a
problémát sem, hogy tényleg vannak bántalmazó szülők is, nagyon kis arányban. Azok
mindig is voltak, és mindig is lesznek, ezt nem lehet megakadályozni (kivéve ha minden
lakásban kamerákat szerelnének fel, és napi 24 órában valaki figyelné a családokat, de ez
kivitelezhetetlen). Tehát mit tesznek a libsik? A pár ezrelék arányban előforduló
bántalmazások miatt, amiket amúgy sem lehet megakadályozni, tönkreteszik a normális
többség életét is. Minimálisan előforduló, és amúgy is megoldhatatlan problémák miatt
szétrombolják és ellehetetlenítik sokmillió ember életét. Szétrombolják a családokat, 65-70%
a válások aránya jelenleg. Kínlódnak a kezelhetetlen, viselkedészavaros, közösségbe
beilleszkedni képtelen gyerekekkel az óvodákban, iskolákban. Munkaerőhiány van, mert a
szétesett családok miatt nem születik elég gyerek, és akik meg születnek, azok a libsi nevelés
miatt teljesen alkalmatlanok bármilyen munkavégzésre. Hiszen a személyes szabadságának
korlátozását jelentené, ha reggel 8-kor fel kellene kelni, és be kellene menni munkába...

A gyereknevelés az egyik fő konfliktus a családok életében, köszönhetően annak, hogy

boldog-boldogtalan osztogatja a nevelési tanácsokat az online médiában, a közösségi
oldalakon. Hirtelen mindenki gyereknevelési szakértő lett. A balliberális feminista
szervezeteket hatalmas összegekkel támogatják, hogy terjesszék a családromboló
baromságaikat. A libsik meg amúgy is olyan világmegváltó küldetéstudattal rendelkező
őrültek, hogy időt és energiát nem kímélve, rátukmálják mindenkire a világnézetüket, hogy
megjobbítsák a világot. A gyerekneveléssel kapcsolatban említettem pár példát erre a család-
és társadalomromboló magatartásra. De vannak itt más bajok is...

Ugyanígy említhetném azt a feminista narratívát is, hogy minden nő "házimunkával

kizsákmányolt és elnyomott" áldozat. Ezzel a legendával is hozzájárulnak a nemek közötti
egyre erősödő konfliktusokhoz. Ehelyett rá lehetne pl. arra is világítani, hogy biológiai
adottságokra visszavezethető nemi szerepek mindig is léteztek, mert túlélési előnyt
jelentettek. Aki jobban értett a vadászathoz, az vadászott. Aki jobban értett gyümölcsök
begyűjtéséhez és elkészítéséhez, az meg ezzel foglalkozott. Aki tud gyereket szülni és
táplálni, az azzal foglalkozott. Így volt ez évezredekig. Aztán kb. 100 éve jött az iparosodás,
és arra volt szükség, hogy a gyárakban napi 10-12 órát dolgozzanak a munkások, főleg
férfiak. Cserébe olyan fizetést kaptak, amiből a családot egyedül is el tudták tartani, tehát
ezáltal még jobban szétváltak a férfi-női szerepek. Ezért volt jellemző az 50-es, 60-as években
a "dolgozó apa", "háziasszony anya" család. De ma már ismét változott ez a felállás, és sokkal
egyenlőbbek, kiegyensúlyozottabbak a férfi-női szerepek. Véget ért az iparosodás által
okozott egyenlőtlen munkafelosztás. Miért nem lehet megérteni, hogy biológiai és
társadalompolitikai okai vannak a férfi-női szerepeknek, és nem a gonosz férfiak elnyomása
miatt léteznek ezek? Mi a francnak kell állandóan paranoid módon azt feltételezni, hogy a
férfiak ki akarják zsákmányolni a nőket és hátrányos helyzetben akarják tartani, elnyomás
alatt? A gyereknevelés és háztartási munka ugyanolyan fontos, mint más pénzkeresési
tevékenység. Én magam is a háztartásban dolgozom, rengeteg más férfival együtt. Soha nem
jutna eszembe azt méricskélni és számolgatni, hogy vajon én végzek-e több munkát, vagy a
társam. Ezt amúgy is teljesen lehetetlen kiszámolni.. Vajon mi ér többet, egy mosogatás, vagy
egy leves elkészítése? A kuka kivitele, vagy a ruha felteregetése? Egy pelenkázás, vagy egy
meseolvasás? Abszurd baromság ilyenekkel foglalkozni. Nem 20 deka párizsit méricskélünk a
közértben, hanem közösen hozzájárulunk a család fenntartásához, legjobb tudásunk és
jószándékunk szerint, hiszen közös cél a háztartás fenntartása és a gyerekek felnevelése. Ha
netán egyik fél néha mégis többet végezne, akkor az sem baj, hiszen lehet, hogy több ereje
van, több energiája van, egészségesebb, kipihentebb, stb. Nem kell mindig minden egyenlő
legyen, nem is lehet. Viszont lehet ezzel az egyenlőségi igénnyel konfliktusokat generálni,
bizalmatlanságot és elégedetlenséget szítani, egymásnak ugrasztani a házaspárokat,
tönkretenni a családokat. Vannak párok, akik egy bizonyos munkamegosztással évekig
békésen élnek, aztán jön egy „jószándékú” feminista barátnő, és bemagyarázza az anyának,
hogy ő tulajdonképpen egy elnyomott, kizsákmányolt áldozat, ne hagyja már magát, álljon a
sarkára és követelje ki a férjétől a jogait! Ne áldozza fel magát a gyerekeiért, ne áldozza fel
magát a férjéért, hanem gondoljon magára, valósítsa meg önmagát! Hagyja már a fenébe az
unalmas házimunkát, kezdjen el festeni, kerámiázni, jogázni, blogot írni, stb. A gyerek majd
felnő magától, és a háztartás...hát legyen bejárónő, ez a legkevesebb, amit egy mai modern nő
elvárhat. A férj majd fizeti...

A családrombolás területén is igaz, amit általában a libsi-feminista őrültekről el lehet

mondani: olyan megoldhatatlan álproblémákkal foglalkoznak, melyek a társadalom minimális
részét érintik, és azzal a felkiáltással, hogy „mi megoldjuk ezeket”, tönkreteszik a többség
életét is. A lényeg a haladás, a bevett, hagyományos megoldások elvetése. Valamilyen
irreális, megvalósíthatatlan és kivitelezhetetlen álmodozás egyenlőségről, igazságosságról, az
„elnyomottak” felemeléséről. A társadalmi rend felborítása, és annak okolása azért, hogy
vannak sikeresebb emberek és hátrányos helyzetben élő emberek. Holott könnyen belátható
lenne, hogy bármilyen társadalmi rendszert alakítanak ki: lesznek emberek, akik
tehetségesebbek, intelligensebbek, ügyesebbek, kreatívabbak, dominánsabbak, mint mások.
Nincs egyenlőség, nincs igazságosság, nincsenek egyforma esélyek, amit a libsi-feminista
álmodozók erőltetnek. Vannak viszont családok és közösségek, akik békében akarnak élni,
dolgozni, nevelni gyerekeiket, mindenféle izmusokat és agyrémeket terjesztő propaganda
nélkül. Hányszor kell még végignézzük, hogy izgága világmegváltó bolondok - csakis jobbító
szándékkal - kitalálják, hogy milyen izmus old meg majd minden problémát? A
kommunizmus nem volt elég elrettentő példának?

A legszomorúbb fejlemény meg az, hogy ez a rendfelforgató és társadalomromboló szekta

hatalmas támogatásokat kap a Soros-féle civilszervezeteken keresztül. Az „egyenlőség és
nyilt társadalom nevében” bárki garázdálkodhat szabadon, bőven ellátva pénzzel és
médiafelülettel. Csak azon csodálkozom, hogy ezek a világjobbítók még csak nem is látják,
milyen károkat okoznak. El kell nekik magyarázni, szájbarágósan, úgy, hogy még ők is
megértsék. Ez volt a szándékom ezzel az írással.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Hirdetés

You Are NOT Oppressed!

2019. január 14. 11:09 - tarsadalom • Szerkesztés...

Youtube-on bukkantam egy rövid videóra, amely jól jellemzi és leleplezi a mai
áldozatszerepre épülő libsi ideológiát: egy Dave Rubin nevezetű politikai elemző a
szólásszabadságról tart előadást egy amerikai egyetemen, és a résztvevő "elnyomott
kisebbségek" hangosan tiltakoznak és vitatkoznak vele. A videó címe: "You Are NOT
Oppressed!”
https://www.youtube.com/watch?v=cXTjL-f-msU
A dolog pikantériája az, hogy Dave Rubin egy balliberális, homoszexuális zsidó, ezt ő el is
mondja a videóban. Tehát elvileg ő egyszemélyben több áldozatszerepet is meg kellene
valósítson, de mégsem ezt teszi. A döbbent vitapartnere visszakérdez, hogy "Ön tényleg zsidó
és homoszexuális, és mégis azt gondolja hogy nem létezik gyűlöletbeszéd? Az Ön felmenői
forognak a sírjukban".

Dave szerint a "hate speech" nem létezik, és ezzel az amerikai alkotmányt, illetve a legfelsőbb
bíróság döntéseit követi. A legfelsőbb bíróság gyakorlata ezt úgy értelmezi, hogy hacsak nem
áll fenn a közvetlen veszély, hogy a szót erőszakos tett követi, akkor a szó szabad. Tehát csak
az tilos, hogy valakit közvetlenül és személy szerint megnevezve, erőszakra buzdítunk vele
szemben. Illetve az is tilos, hogy a szabad vélemény-nyilvánítással visszaélve közveszélyt
okozunk, pl. egy zsúfolt színházteremben kiabálni kezdünk, hogy "tűz van". Csak ez a két
kivétel létezik, minden más a véleményszabadság miatt megengedett. Előfordulhat, hogy
előítéletes emberek megsértenek másokat a véleményük kinyilvánításával, de ezt nem lehet
megakadályozni, hiszen véleményszabadság van. Az az elképzelés, hogy állami intézmények
(bíróság, rendőrség, cenzúra) kellene ilyen esetekben beavatkozzanak, és megakadályozzák az
előítéletes megnyilvánulást, teljesen irreális és kivitelezhetetlen.

Természetesen nem szabadna visszaélni a vélemény-nyilvánítás jogával, és arra használni,

hogy mások vélemény-nyilvánítási jogát megakadályozzuk. Tehát pl. hangosan kiabálunk,
hogy más ne tudjon szóhoz jutni, mint ahogyan ezen az előadáson is két fekete egyetemista
tette. Ez rendszeresen megtörténik amerikai egyetemeken, ha nem balliberális előadót hívnak
meg. Ez a módszer libsikre és feministákra jellemző, ők gondolják úgy, hogy bátran
visszaélhetnek a vélemény-nyilvánítás jogával. Miért? Mert ők a "jó oldalon" állnak, ezért az
ő harcuk "jogos" és mindenki más "jogtalanul" akarja elmondani a véleményét. Ez kb. ovodás
színvonal. Magyarországon csak Juhász Péter és hívei akartak ezzel az eszközzel élni, és
sípolással megakadályozni, hogy Orbán elmondja a beszédét március 15.-én.

Nagyon elterjedt az az ideológiai lózung, hogy a gyűlöletbeszéd minden előítéletnek és

rossznak az oka: minden idők legolvasottabb Twitter-üzenete lett Obama erről szóló
bejegyzése:

"Senki nem úgy születik, hogy utál egy másik embert a bőrszíne vagy a háttere vagy a vallása
miatt..."

Obama összesen három üzenetben írta ki a teljes idézetet, amely így folytatódik: „Az
embereknek meg kell tanulniuk gyűlölni, és ha meg tudnak tanulni gyűlölni, meg lehet őket
tanítani arra is, hogy szeressenek, mert a szeretet természetesebben jön az emberi szívnek,
mint az ellentéte."

Ez mind nagyon szépen és jól hangzik, csak semmi köze a valósághoz. Az emberek többsége
nem azért lesz előítéletes, mert valahol olvassa és hallja az előítéleteket, hanem azért lesz
előítéletes, mert MEGTAPASZTALJA a más kultúrájú és identitású népcsoportok
viselkedését: a bűnözési hajlamot, az agresszív viselkedést, az eltérő értékrendet, a
munkaalapú kultúrába beilleszkedés hiányát, stb. Ezen kellene változtatni, tehát a "hátrányos
helyzetű" népcsoportok kellene alkalmazkodjanak és beilleszkedjenek a többségi kultúrába,
ők azonban ehelyett inkább áldozat-szerepbe bújnak és eljátsszák, hogy ők a többség
előítéletei miatt nem tudnak békében élni. Ők elvárnák, hogy a többség alkalmazkodjon
hozzájuk és a többség véleménye legyen betiltva, cenzúrázva, agymosással kiirtva. Ezért
harcolnak, ez a libsi ideológia egyik fő célja.

A politikai korrektség és liberalizmus követői olyan a példákat hoznak fel, hogy a holocaustot
is gyűlöletbeszéd okozta. De van erre bármilyen bizonyíték is? Zsidóüldözések többször
voltak a történelem során, és sokféle okból történtek. Üldözték őket a másságuk miatt,
üldözték őket a pénzük miatt, üldözték őket, mert kellett egy ellenségkép vagy bűnbak. De
mikor volt tényleges szerepe a gyűlöletbeszédnek a zsidóüldözésekben? Hitler tartott ugyan
gyűlölködő beszédeket a zsidókról, de nem emiatt történt a holokauszt. A német
lakosság többsége nem is tudott a deportálásokról és koncentrációs táborokról. Nem lehet azt
állítani, hogy Hitler gyűlöletbeszéde miatt történt a holokauszt. Az attól függetlenül történt, a
náci vezetők jól megszervezett, háttérben zajló akciójában.

Jól hangzik ugyan a libsi feltételezés, hogy a gyűlöletbeszéd mindig népírtáshoz vezet, de
valós történelmi példa nincs erre. Mégsem kérdőjelezi meg senki az ilyen állításokat, mert jól
hangzó, plauzibilis állítások. Csak éppen az a baj, hogy nem igazak. A holokausztra ráépült
egy egész zsaroló ideológia: a buta, agresszív, áldozatszerepbe bújt kisebbségek erre
hivatkoznak és ezzel zsarolják a fehérbőrű keresztény többséget: bármilyen bajuk van, azért a
fehér ember rasszizmusa és gyűlöletbeszéde a hibás. De van erre bármilyen bizonyíték?
Martin Luther Kinget vajon azért lőtték le, mert valaki a feketék ellen gyűlöletbeszédet
tartott? Vagy azért, mert mindig is voltak és vannak zavart elméjű tettesek, akik a
gyűlöletbeszédtől függetlenül is gyilkolnak? És mi van azokkal a tömeges
zavargásokkal, amelyek Amerikában rendszeresen kitörnek a fekete lakosság körében?
Vannak fekete rasszista egyesületek is, akik a fehérek elpusztítására buzdítanak. Vannak
radikális feminista szervezetek, akik férfiellenes propagandával uszítanak. Ez nem
gyűlöletbeszéd? Már rég ott tartunk, hogy a legüldözöttebb vallási közösség a kereszténység,
és hogy a fehérbőrű embereket éri világszerte a legtöbb atrocitás a faji hovátartozásuk miatt.

Valójában mindenkinek joga lenne szeretni vagy nem szeretni más népcsoporthoz tartozó
embereket, más kultúrájú, identitású embereket, és ezt a véleményét el is mondani
nyilvánosan. Ez a véleményszabadság része. Nem szabad senkivel szemben erőszakra
felhívni, de ettől még el lehet mondani, hogy ha valakinek nem tetszik egy
népcsoport mentalitása, viselkedése, identitása. Ezt viszont már nem bírják az áldozatszerepbe
bújt libsik elviselni, és a rájuk jellemző "toleranciával" megpróbálják elítéltetni,
elhallgattatni, tönkretenni a másképpen gondolkodókat. Ebben a videóban is ez történik:
perceken keresztül hangos kiabálással akadályozzák meg a párbeszédet, a mikrofon
"kisajátításával" akadályozzák meg, hogy más is szóhoz jusson, stb. Ők nem áldozatok,
hanem tettesek! Dave ezt egyértelműen kihozza a beszélgetésből, és felteszi a kérdést az
áldozatszerepbe bújt női hallgatónak: "Tehát neked jogod van, hogy másokat elítéljél és
megsértsél? De nekik nincs joguk ahhoz, hogy másokról negatív véleményt
alkossanak?" Annyira buták ezek az emberek, hogy még csak nem is érzékelik, hogy ők
ugyanolyan intoleráns, gyűlölködő, másokat elítélő és elhallgattatni akaró zsarnokok, és nem
áldozatok!

Az lenne a lényeg, hogy bármilyen politikai vagy ideológiai csoporthoz tartozó ember végre
megértse: mások véleménye ugyanannyira jogos vagy jogtalan, mint a saját véleményük. Nem
lehet mások véleményét betiltani, csak azért mert az nem tetszik valamelyik
áldozatcsoportnak. Nem lehet mások véleményét betiltani azzal az indokkal, hogy az
"gyűlöletbeszéd" és "rasszizmus". Senki nem sajátíthatja ki a médiát, a közvéleményt, a
véleményszabadságot. Teljesen elfogadhatatlan, ha bármely áldozatszerepbe bújt kisebbség
azt követeli, hogy tiltsák be, hallgattassák el a többség véleményét, mert másképpen sérülnek
az ők jogaik, és áldozatnak érzik magukat, mert mások sértő véleményt nyilváníthatnak ki
róluk. Nem lehet a többséget megbélyegezni és elhallgattatni, csak azért, mert másoknak nem
tetszik a véleményük.

Az áldozatszerepbe bújás semmit nem old meg, senkinek nem segít. Én szívesen
elbeszélgetek ilyen "hátrányos helyzetű" kisebbségekkel, és mindig elmondom: Nem vagy te
a rasszista, előítéletes többség áldozata, kiscsillagom. Nem a körülmények áldozata vagy,
hanem a saját butaságodé. Talán tanulni kellett volna az iskolában, bulizás helyett. Talán nem
kellene drogozni, piálni, bűnözni. Talán munkába kellene járni és rendes életet élni. Ja, hogy
ez nehezebb, mint áldozatszerepbe bújva hibáztatni a gonosz társadalmat, aki "kirekesztett"?
Hát, ilyen az élet. Nem igazságos, nem könnyű. Eleve nem egyenlő esélyekkel indulunk az
életbe, mert vannak sokan, akik alacsonyabb IQ-val születtek. Vagy csúnyák, ügyetlenek,
tehetségtelenek. Na, pontosan ők azok, akik a leghangosabban követelik az előítéletek
betiltását, a sértő vélemények betiltását, a cenzúrát, az őket "bántó" többség megbüntetését és
elítélését. De nem így működik a világ, kedves hyper-áldozatok..

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Rasszista a vérnyomáscsökkentőm
2019. január 14. 09:55 - tarsadalom • Szerkesztés...

Döbbenten olvastam a Tensiomin vérnyomáscsökkentő betegtájékoztatójában, hogy "Fekete

bőrű betegeknél az ún. angiotenzin konvertáló enzim (ACE)-gátlók, így a Tensiomin is,
kevésbé hatékonyak lehetnek és ACE-gátlókkal kezelt fekete bőrű betegeknél a nem fekete
bőrűekhez viszonyítva nagyobb gyakorisággal számoltak be angioödémáról." Aztán a Milurit
nevezetű gyógyszernél is hasonlóra bukkantam: "A súlyos bőrreakciók gyakrabban
fordulhatnak elő a han kínai, thai és koreai származású embereknél. A krónikus vesebetegség
tovább növeli az ilyen betegeknél a kockázatot.".
Mi ez, ha nem vegytiszta rasszizmus! Hiszen a libsi ideológia szerint nem lehetnek faji
különbségek népcsoportok között! Egyszerűen nem lehetnek, és kész! Az orvostudomány
által leírt tényeket ignorálni kell, másképpen jönnek a fasiszták, és kezdődik a faji alapú
hátrányos megkülönböztetés.

Nem vagyok orvos, de gondolom, hogy ha két véletlenszerűen kiválasztott gyógyszernél ilyen
"rasszista" leírásokat találtam, akkor elég elterjedt lehet a jelenség. És vannak további példák
is: az északra vándorolt népeknél pl. azért alakult ki a világos bőr- és hajszín, mert a D-
vitamin képződés a csökkent napsugárzás miatt másképpen nem működött volna. A barna
bőrűek pigmentációja megakadályozza az UV-sugárzás bejutását a bőrbe, ezáltal kevés D-
vitamin képződik az észak-európai területeken. Másik példa a laktóz-intolerancia: a
különböző népeknél a csökkent működésnek nem azonos a gyakorisága. Az Amerikai
Egyesült Államokban a fehérbőrű lakosságban 15 százalék, az ázsiai eredetű népeknél 40
százalékban, az afrikai eredetűek között 85 százalékban fordul elő a laktáz hiány. A
laktózintolerancia genetikusan meghatározott kórkép. Úgy tűnik, hogy a laktózbontó képesség
főként azoknál a felnőtteknél marad meg, ahol ezeréves hagyománya van a tejfogyasztásnak.

Ezek tények, amiket elvileg nem lehetne vitatni. Na de most jön a libsi-logika: az igaz, hogy a
testünk genetikailag különbözhet, minden szervünknél lehetnek különbségek a különböző
népcsoportoknál, de az agyunk, az más. Az kivétel! Ott nem lehetnek különbségek! Ha bárki
mást mond, az rasszista. Ha bárki azt állítja, hogy különbségek vannak a népcsoportok
intelligenciájában és mentalitásában, az rasszista, és azonnal mondjon le, legyen kiközösítve,
elitélve, bebörtönözve, felnégyelve. Ez történt az alábbi példa szerint: "Rasszista
megjegyzései miatt kutatóintézete megfosztotta minden címétől az amerikai James Watson
professzort, aki két tudóstársával együtt a DNS szerkezetének megfejtője, és amelyért Nobel-
díjat kapott – közölte az amerikai közszolgálati rádió (NPR) a tudós laboratóriumának
közleményére hivatkozva. A 90 esztendős tudós az amerikai közszolgálati televízióban (PBS) a
hónap elején egy róla szóló dokumentumműsorban azt mondta: nem változtak eddigi nézetei,
és továbbra is azt vallja, hogy a gének miatt lényeges különbségek vannak a fehér és a fekete
bőrű emberek intelligenciaszintje között, a fehérek javára."
De nem csak James Watson volt olyan vakmerő, hogy leírta ezeket a tényeket. Voltak itt más
Nobel díjas "rasszisták" is: A faji eredet és az intelligencia kapcsolatát például Charles
Murray és Richard Herrstein 1994-es könyve, a Haranggörbe (The Bell Curve) hirdette: a
szerzők szerint a fajok között igenis konkrét hierarchia állítható fel a kognitív képességek
alapján, ezek mérésére pedig a legalkalmasabb az IQ-teszt. Számos összehasonlító vizsgálat
alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a feketék intelligenciahányadosa átlagban 16
ponttal alacsonyabb a fehérekénél, és utóbbiakat megelőzik a kelet-ázsiaiak (kínaiak, japánok,
koreaiak). A legnagyobb átlagpontszámmal pedig az európai származású askenázi zsidók
állnak, míg a latin-amerikaiak alig valamivel előzik meg az afrikai származásúakat. A szerzők
leszögezték azt is, hogy a különbségek nagyrészt genetikai (nem környezeti) eredetűek, és
ebből le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat - mind a bevándorlási, mind a szociálpolitika
területén.

A libsi-logika szerint tehát mindenki rasszista, aki elfogadja a genetikai orvostudomány

eredményeit? A rasszizmus egyik elfogadott definíciója az, hogy: külső jellemzők alapján
osztályozni embereket, és ezek alapján felső/alsórendűnek ítélni meg őket. De erről szó
sincsen, egyik említett kutató munkájában sem. Sőt folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy
vannak ugyan különbségek a fajok szellemi teljesítőképességeikben, de az nem jelenti azt,
hogy bárkit alsórendűnek kellene ítélni, hiszen ha valaki bizonyos szellemi képességekben
esetleg rosszabbul is teljesít, attól még lehet más szellemi területen kiváló.
Azt mindenki tudja és elfogadja, hogy az állatvilágban minden faj alkalmazkodott a
környezetéhez, a helyi adottságok alapján (klíma, rendelkezésre álló táplálék, stb.)
Gondoljunk pl. különböző kutyákra, mekkora külső és viselkedésbeli különbségek vannak
egy bernáthegyi és egy csivava között, vagy egy huszki és egy puli között. Pedig ugyanaz a
faj, lehetnek közös utódaik. Kutatások igazolták, hogy pl. a Border-Collie, a skót juhászkutya
kimagasló intelligenciával rendelkezik a kutyafajok között. Írtak erről rengeteg cikket is
(Border collie, a világ legokosabb kutyája). Mégis, ha emberi fajokról írnánk ilyesmit, akkor
azonnal lerasszistáznának, cenzuráznának, feljelentenének, megbüntetnének, stb. Pedig az
intelligencia biológiai alapjai ugyanazok minden állatfajnál. És még egy fontos tényező van
ebben a hasonlatban: kutyáknál nem lehet azzal érvelni, hogy "az IQ tesztek kulturálisan
befolyásolt intelligenciát mérnek", ami a libsik kedvenc kifogása az ilyen mérésekkel
szemben.
Embereknél ugyanaz a helyzet: az intelligencia nagy mértékben öröklött tulajdonság, de a
libsiknek ez a tény már elfogadhatatlan. Globálisan nézve az emberek genetikai állományának
99.3%-a közös, de a maradék 0.7% bőven elég arra, hogy különböző népcsoportoknál, a helyi
környezeti adottságok, szokások és hagyományok által kialakuljanak jellemző tulajdonságok.
Az evolúció sok ezer éve működik, és rengeteg külső tényező van, ami miatt a kiválasztódás
másképpen ment végbe különböző népcsoportoknál. Ez nem csak testi, hanem szellemi
különbségeket eredményezett, hiszen az agyunk is ugyanolyan biológiai-genetikai alapokon
működő szerv, mint bármilyen más szervünk. Óriási különbségek voltak a különböző
kontinenseken élő népcsoportok kiválasztódásában. Gondoljunk pl. arra, hogy a kiválasztódás
más szempontok alapján történt betegségekben (malária, pestis, AIDS, spanyolnátha, TBC,
stb), vagy földrajzi / klimatikus tényezők által (észak-európai hideg tél túléléséhez kellett
mezőgazdaság, előre tervezés, élelmiszer raktározás, stb.), vagy akár háborúk is másképpen
hatottak a szelekcióra különböző kontinenseken.

Nagy hatással van a kiválasztódásra a társadalmi berendezkedés is: pl. patriarchátus /

matriarchátus, indiai kasztrendszer, iszlám sharia törvények, vagy törzsi / nomád életmód, stb.
Ezáltal a népcsoportok mentalitása / jellemvonása is különbözhet: vannak kultúrák, ahol az
egoizmus és agresszivitás nagyobb előnyt jelent, mint a közösségi alárendeltség és
együttműködési képesség, az altruizmus. Evolúcióelméleti nézőpontból az altruizmusnak
genetikai alapjai vannak, és az önzetlen egyének túlélési esélyeinek növekedését jelenti.
A természetes kiválasztódás bizonyos feltételek mellett azért kedvez az altruisztikus
viselkedésformáknak, mert azok hosszú távon az altruisztikus viselkedést jutalmazó
társadalom előnyét szolgálják. Mi van akkor, ha pl. Európában ez a közösségi, altruisztikus
viselkedésforma alakult ki évezredek alatt, de mondjuk Afrikában vagy Indiában inkább az
agresszív egoizmus jelentett szelekciós előnyt? Mi van akkor, ha Afrikában évszázadokon
keresztül az az egyén adta tovább a génjeit, aki legjobban körültáncolta a tábortüzet, umbala-
umba-umbala-umba ütemre? Vagy az, aki legsikeresebben gyilkolta hidegvérűen
embertársait? Ezek nem olyan tulajdonságok és viselkedésminták, amiket egyik napról a
másikra meg tudják változtatni, ha Európába jönnek, hiszen ezek évszázadokon át szelekció
által beépültek a génállományba is. Ezt is ignorálni kellene, mert másképpen rasszisták
vagyunk?

Rengeteg más tényezőt sorolhatnánk fel. Nem is értem, hogyan lehet feltételezni, hogy
teljesen más feltételek mellett élő, különböző fajok és népcsoportok egyformák kellene
legyenek. Ezt figyelembe kellene venni a tömeges migráció támogatásánál vagy
elutasításánál! Csányi Vilmos írja a bevándorlással és különböző népcsoportok együttélésével
kapcsolatban a következőt: „Egyszerűen csak az a helyzet, hogy ha megengedem, hogy a
nagyon eltérő kultúrák egy államban egymás mellett legyenek, akkor megágyazok bizonyos
 konfliktusoknak, amit jobb lenne elkerülni. Úgy gondolom, hogy minden kultúra egyedi és
érdekes érték. Ahogyan vannak különböző növények és állatok, és azokat nem akarjuk
összeolvasztani, mert beilleszkednek valamilyen ökológiai rendszerbe, úgy a kultúrákkal is
hasonló a helyzet. Az ember emellett territoriális lény. Nincs olyan kultúra, ami nem tartozik
valamilyen területhez.”
Azt tudjuk a genetikai kutatásokból, hogy a homo sapiens Afrikából származik. A genetikai
eredmények egybevágnak a régészeti leletekből leszűrhető következtetésekkel, és ezekből
levezethető a népvándorlások folyamata is. Az ember 60–70 ezer évvel ezelőtt hagyta el a
fekete kontinenst, és benépesítette valamennyi földrészt. Ez azt jelentette, hogy
alkalmazkodnia kellett új környezethez, pl. hideg klíma, hosszú tél, amit át kellett vészelni. Ez
az alkalmazkodási kényszer oda vezetett, hogy csak a legintelligensebb egyének éltek túl,
tehát szelekción keresztül változott a genetikai állomány is. Afrikában viszont változatlan
körülmények között éltek tovább a feketék, semmilyen új környezeti tényező által okozott
alkalmazkodási kényszer nem volt. A genetikai vizsgálatok is ezt erősítik meg: a namíbiai
busmanoknál találták a legkevesebb genetikai mutációval rendelkező egyéneket. Megvan
tehát a fajok különböző biológiai-genetikai hátterének a tudományos magyarázata is.
Ha valaki a politikai korrektség miatt ignorálni akarja ezt a tényt, az ignoráns és téved, de a
nagyobb baj az, ha ilyen balliberális ideológiai alapon boszorkányüldözésbe kezdenek és
Nobel-díjas kutatókat próbálnak ellehetetleníteni. Soha nem szabadna megengedni, hogy a
tudományt valamilyen izmus felülírja vagy cenzúrázza. A liberalizmus viszont pontosan ezt
teszi. Ami nem illik bele a libsik világképébe, azt megpróbálják letagadni, eltüntetni,
elhallgattatni. Ez diktatúrák jellemzője. Ezért foglalkozom ezzel a kérdéssel. Nem vagyok
rasszista, nem gondolom, hogy vannak felsőbbrendű fajok. Számomra mindenki egyenjogú,
egyenrangú, de nem egyforma.

Ezenkívül azt is eredményezi a libsi világnézet, hogy erősödnek a konfliktusok a

népcsoportok között, erősödik a rasszizmus. Hiszen minél jobban erőltetik a tömeges
migrációt és a multikulti együttélést, annál több konfliktus keletkezik. Minél inkább
hangsúlyozzák, hogy "mindenki a világon egyforma", annál inkább fognak gondolkodó
emberek ellenállni, és a faji különbségeket felmutatni. Ha nem akarnák az ilyen egyértelmű
hazugságokat lenyomni a torkunkon (mint hogy a világon mindenki egyforma, és a különböző
kultúrák együttélése problémamentes) akkor sokan nem is foglalkoznának olyan kérdésekkel,
hogy milyen különbségek vannak fajok és kultúrák között. Teljesen abszurd elképzelés, hogy
egy afrikai törzsi életmódból vagy egy iszlám világból származó migráns azonnal és
problémamentesen be tud illeszkedni Európában, Az Indiából bevándorolt cigányság sem
illeszkedett be nálunk, és ez már 500 éve problémát jelent. Nem lehet negatív
következmények nélkül multikulti keveredést elérni, csak naív és izmusokban hívő emberek
gondolják ennek ellenkezőjét.

Amúgy nem csak a vérnyomáscsökkentőm rasszista, hanem gyakorlatilag mindenki és

minden. A Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson, a száz alábbi bejegyzésben azokat a
dolgokat sorolja fel, amiket idén rasszistának neveztek a baloldali sajtóban vagy
az egyetemeken. Ezen az oldalon elérhető az összes bejegyzés és a cikkek, melyek ezen
jelenségek rasszizmusát „bizonyítják”:
 Fák. (Palm Springsben a minap döntöttek arról, hogy eltávolítják a tamariszkuszokat a helyi
golfpálya mellől, mivel akadályozták a túlnyomóan fekete szomszédság belátását a területre.)
 A fagyiskocsi szignálja.
 Pontozásos hitelminősítés.
 Gépjármű-biztosítás.
 Bűnügyi statisztikák.
 A halloweeni jelmezek.
 Pocahontasnak hívni Elizabeth Warrent. (Donald Trump elnök becézi így a demokrata szenátort, aki
büszke indián őseire, ugyanakkor legjobb esetben is csak egyharmincketted részben csörgedezik az
ereiben őslakos vér. Warrent azzal vádolják, hogy csak egyetemi előmenetele miatt keresett
magának indián felmenőt.)
 A legtöbb Disney-film.
 Dr. Seuss, az amerikaiak kedvenc gyerekkönyv-írója.
 A white flight, vagyis a fehérek távozása a fajilag kevert népességű városi negyedekből a
külvárosokba vagy vidékre.
 A white flight visszafordítása.
 Fehér szakácsok, akik burritót készítenek.
 A tej.
 A barnulás.
 Az amerikaifutball-szövetség, az NFL tulajdonosai.
 Dühösnek lenni az amerikai focisták himnusz alatti térdeplős tiltakozása miatt.
 Matematika.
 Tudomány.
 A tény, hogy a Yale Egyetem megköveteli az angol szakos hallgatóktól, hogy Chaucert és
Shakespeare-t olvassanak.
 Az összes fehér ember.
 Az angol helyesírás.
 Patriotizmus.
 Az iPhone X arcfelismerő technológája.
 Smink.
 Az emotikonok.
 Amy Schumer humorista.
 A Ne bántsátok a feketerigót! című diszkriminációellenes klasszikus.
 Az egyetemi felvételi vizsga.
 Katonai álcaruha.
 Elektronikus zene.
 Az augusztusi teljes napfogyatkozás (az Egyesült Államok területén volt látható).
 Bitcoin.
 Az „oké”-kézjel.
 Ha egy fehér ember egy feketével küzd meg egy bokszmeccsen.
 A pornóipar.
 Apu, az indiai boltos a Simpson családból.
 A fehér, hagyományos család.
 Algoritmusok.
 Mesterséges intelligencia.
 A Jingle Bells.
 A Lucky Charms nevű gabonapehely, amelynek a csomagolásán egy ír kobold látható, így pedig
sértő az ír-amerikaiakra nézve.
 Az illegális bevándorlók deportálása.
 Bernie Sanders támogatói.
 A sütőtökös latte.
 A fehér emberek, akik a Cinco de Mayo nevű mexikói ünnepet ünneplik.
 Lacrosse.
 A Betsy Ross-zászló, a jelenlegi amerikai zászló korai változata.
 A feltekeredett csörgőkígyót ábrázoló amerikai történelmi zászló, a Gadsden-zászló.
 Elvárni az emberektől, hogy pontosan érkezzenek.
 A békás rajzok.
 Nosztalgia.
 Kólaadó.
 A Coca-Cola (de nem a Pepsi).
 A Wendy's nevű gyorsétteremlánc.
 Az esztétikum.
 A Star Wars.
 Hollywood.
 Az Oscar-díj.
 A demokraták.
 A republikánusok.
 A Karácsonyi lidércnyomás rendezője, Tim Burton.
 A Walmart nevű áruházlánc.
 A thug (bűnöző) hindu jövevényszó.
 A csecsemők.
 Golyóálló üveg.
 Kenukról és evezőkről beszélni a bennszülöttekkel kapcsolatban, ahogy azt Justin Trudeau kanadai
miniszterelnök tette.
 Főiskolai futball.
 Az NBA Draft nevű esemény, ahol újoncokat válogatnak az amerikai kosárlabdacsapatokba.
 „Nemzetiségi ételként” hivatkozni a nemzetiségi ételre.
 A Fehér Privilégium Konferencia (túl sok fehér felszólaló).
 A guac szót, a guacamole rövidített alakját használni.
 Ingatlanadó.
 Az adócsökkentések.
 New Jersey, az egész állam.
 Iskolai osztályzatok.
 Kanada.
 Az American Airlines.
 Nem kiadni az otthonodat egy bűnözőnek.
 A bűnügyi nyilvántartáson alapuló előélet-vizsgálat.
 Művészettörténet.
 Ateizmus.
 Az iskolai fegyelem.
 Azt mondani, hogy angol vagy.
 A kizárólag angol nyelvű oktatás.
 Az Othello.
 Kapitalizmus.
 Szocializmus.
 Karl Marx.
 Autópályák.
 Cukorbetegség.
 Klímaváltozás.
 Pontos leírást adni a gyanúsítottakról.
 Környezetszennyezés.
 Elutasítani azt, hogy a fehéreket az egyetemi kampuszról való távozásra kényszerítsék.
 A Biblia.
 A McDonald's.
 Kézműves sör.
 Az angol monarchia (de nem a királyi család).
 A Washington Redskins (Rézbőrűek) nevű amerikaifutball-csapat.
 Minden.
https://mandiner.hu/cikk/20171225_ez_a_szaz_dolog_volt_rasszista_2017_ben

https://www.researchgate.net/publication/303736982_A_szocialis_viselkedes_evolucioja
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-833/kotojelek2007/TPUBL-A-833.pdf
https://www.academia.edu/10049665/Bereczkei_Tam%C3%A1s_EVOL%C3%9ACI%C3%9
3S_PSZICHOL%C3%93GIA
https://pestisracok.hu/minden-cimetol-megfosztotta-kutatointezete-a-nobel-dijas-genetikust-
az-amerikai-james-watsont-aki-kimutatta-a-dns-szerkezetet/
https://lesacreduprintemps19.files.wordpress.com/2012/11/the-bell-curve.pdf
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Nyelik a Soros-propagandát, mint kacsa a nokedlit

2018. szeptember 20. 13:04 - tarsadalom • Szerkesztés...

A Szargetini jelentés megszavazásával egyidőben elöntötte a közösségi médiát a Magyar

Kormányt támadó Soros-propaganda is. Még olyan ismerőseim is elkezdték osztogatni ezeket
a hazugságokat, akik azelőtt soha nem politizáltak. Alattomos és manipulatív az ilyen
kampány, egyetlen célja az, hogy meggyengítse a kétharmados többséggel megválasztott
kormányt. Két irányvonala van a propagandának: egyik azt célozza meg, hogy éket verjen a
kormány és az emberek közé: azt mondják, hogy az EU nem a magyar embereket ítélte el és
bünteti, hanem a magyar kormányt. Ez ugye eleve ellentmondás, hiszen a magyar emberek
választották meg a magyar kormányt, és nem csak 4 évvel ezelőtt, hanem 2018-ban is. Nem is
akármilyen többséggel. Hogy ez az ellentmondás miért nem tűnik fel a propagandát
benyelőknek? Nem tudom. Az emberi butaság végtelen.

A propaganda másik irányvonala a szociális érzékenységű embereket célozza meg. Szegény

menekültek, szegény kilakoltatott devizahitelesek, szegény éhező és szegregációba taszított
cigányok, szegény sérült és nyomorék gyerekek, akiktől megvonta a kormány a
támogatásokat, stb. Ez is mind hazugság, és azért is undorító manipuláció, mert pont a 2%-os
libsi kisebbség a leggazdagabb ebben az országban, és soha semmilyen szolidaritást vagy
együttérzést nem mutatott a szegényekkel szemben. Gyurcsánynak csak megbecsülni lehet a
sokmilliárdos vagyonát, mert külföldi számlákra menekítette egy
részét.(http://www.origo.hu/itthon/20180201-gyurcsany-ferenc-
vagyonnyilatkozat.html, http://www.origo.hu/itthon/20180205-gyurcsany-ferenc-apro-
piroska-stroman-kisz-mszp.html). Vagy lehetne említeni Ungár Pétert is, aki ugyancsak
mindig a szegények és "hátrányos helyzetűek" mellett áll ki látszólag, közben 15 milliárdos
vagyonából csak balliberális propagandára hajlandó áldozni.
(https://index.hu/belfold/2018/06/07/az_lmp-
s_ungar_peternek_15_milliard_forint_a_vagyona/) Botka "Rolex" László is egy igazán
szociális érzékenységű ember lehet: https://ripost.hu/cikk-sokmillios-luxusorak-szerelmese-
botka-rolex-laszlo-miert-tuntette-el-oket-a-vagyonnyilatkozatabol. A nagy filantróp
példaképük, Soros is csakis segíteni akar az embereken. Aki több ország valutáját
spekulációval bedöntötte, ebből meggazdagodott, és sokmillió embert taszított szegénységbe,
munkanélküliségbe, öngyilkosságba. Malájziából pl. ezért van kitiltva Soros.
(http://www.demokrata.hu/hir/malajziaban-drukkolnak-soros-terroristava-nyilvanitasaert)
Ezeket az embereket soha nem érdekelte a szegények és elesettek sorsa. Ők csak rájöttek,
hogy a 2%-os libsi pénzmágnás réteg soha nem tud demokratikus választásokon nyerni, ezért
meg kell nyerjék maguknak a szocialistákat, akikkel együtt kormányozni tudnak. Mint egy
okos egér, amely felült a buta elefánt hátára és a fülébe súgva irányítja azt. Évtizedekig
hatalmon tudtak maradni ezzel a módszerrel Magyarországon is, ez volt az MSZP-SZDSZ
koalíció. Aztán jött Orbán Viktor, és vége lett ennek a libsi uralomnak. Ezért támadják Orbánt
ádázul és vég nélkül. Bármilyen eszközzel, bármilyen manipulatív propagandával. Tudják jól,
hogy pont a szociálisan érzékeny emberek nagyon naivak és bármit elhisznek. Ezért céloznak
erre a propagandájukban is.

Orbán a libsik gazdasági érdekeit sértette meg, ezért akarják kinyírni őt minden áron:

- Orbán bevezette a bankadót, megszüntetve a bankok extraprofitját. Bevezette az ingyenes

kézpénzfelvételt, ezzel is sértve a libsi bankárok érdekeit.

- Orbán rengeteg intézkedést hozott a devizahitelesek megmentésére. Ezzel is sértette a libsik

érdekeit, hiszen ezáltal a bankok nem tudták a devizahitelekből származó hatalmas
nyereségeiket megtartani.

- Orbán visszavásárolta a közműcégeket, melyeket a balliberális kormányok azelőtt eladtak

külföldi cégeknek. Azelőtt folyamatos gázár és villanyár-emelések voltak jellemzőek, most
meg rezsicsökkentés.

- Orbán megakadályozta a fizetős egészségügy bevezetését, amit Gyurcsányék azelőtt

elkezdtek. A libsik ezen a területen is hatalmas profitot akartak bezsebelni, ez elúszott.

- Orbán megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztár tagságot. Ezek a pénztárak "működési

költségként" bármilyen összegeket elszámolhattak, bezsebelhettek. Megszűnt ez az extraprofit
is.

- Orbán bevezette az ingyenes étkeztetést az óvodákban, iskolákban. Bevezette az ingyenes

tankönyvet. Ez is egy jó üzlet volt azelőtt a libsi tankönyvkiadóknak. Monopolhelyzet,
extraprofit. Nem csoda, hogy azóta rendszeresen támadják a tankönyveket, mindenféle
mondvacsinált indokokkal.

- Orbán plázastopot vezetett be, és megadóztatta a multinacionális áruház-láncokat, akik nem

voltak hajlandóak adót fizetni Magyarországon, hanem adóelkerülési trükkökkel külföldre
vitték a nyereségüket. A plázapiac izraeli befektetők kezében van, akik gazdasági érdekei
ezzel sérültek. Csodálkozik bárki is, hogy ezután a libsik támadják Orbánt?

- Orbán nem engedte be a migránsokat, és ezzel is sértette a libsik érdekeit, hiszen ők olcsó
munkaerőben reménykedtek, akiket rabszolgaként lehet dolgoztatni. Évek óta panaszkodnak,
hogy munkaerő-hiány van, de azért magasabb béreket fizetni, azt nem akarnak, és a
munkakörülményeken sem javítani. Inkább behoznának külföldi olcsó munkaerőt. A magyar
embereknek jó, ha munkaerő-hiány van, a libsi kizsákmányoló cégvezetőknek nem jó.
Sorolhatnám még hosszasan azokat az Orbán által bevezetett intézkedéseket, melyek a
magyar lakosság érdekeit és jólétét szolgálták, viszont veszteséget okoztak a libsiknek. A
libsik a gazdaság minden területén érdekeltek voltak, ahol nem volt konkurencia, és az
embereket gátlástalanul ki lehetett zsákmányolni, extraprofitot bezsebelni. Közműcégek,
egészségügy, oktatás, bankok, nyugdíj, stb. Ezért döbbenetes, hogy sokan elhiszik a
balliberális pártok "szociális érzékenységről" szóló meséjét. Pont az ellenkezője igaz.
Orbánék tettek meg mindent, hogy az embereknek segítsenek, hogy széles körben tudjanak
minél többen felemelkedni, költségeiket csökkenteni és bevételeiket növelni. Sikeres
munkahelyteremtés, bérek emelkedése, rezsiköltségek csökkenése, családtámogatások és
adókedvezmények, otthonteremtési kedvezmények, ez mind-mind arról szól, hogy ne a 2%-os
libsik legyenek még gazdagabbak az emberek kárára, hanem fordítva.

Kedves szociálisan érzékeny barátaim! Mielőtt benyelnétek a libsi-propagandát és

szorgalmasan terjesztenétek ezeket a hazugságokat: gondoljátok át, és nézzetek utána a
tényeknek. Legyetek óvatosak és nem hiszékenyek, mikor egy látszólag jogos Orbán-ellenes
támadást láttok. Már az időzítésből is gyanús lehet a dolog, ha ilyen Szargentini-támadásokkal
egyidőben jelennek meg ezek. A libsik intelligens emberek, és pontosan tudják, hogy mit
fogtok elhinni, milyen manipuláció lesz sikeres nálatok. Ne legyetek nokedlit nyelő kacsák.
Át kell mindig gondolni, hogy kinek-milyen érdeke fűződhet az ilyen támadásokhoz, és kinek
van pénze gyakorlatilag korlátlanul terjeszteni a libsi propagandát. Utána kell nézni, hogy
honnan ered valamilyen információ. A Soros-hálózat elég átláthatatlan, de vannak egészen
nyilvánvalóan Soros érdekkörébe tartozó álcivil- szervezetek, akik hihetetlen mennyiségű
hamis információt képesek terjeszteni, és naiv emberekkel elhitetni. Számomra elég ijesztő és
szomorú, mikor azt látom, hogy értelmes, gondolkodó emberek milyen könnyen bedőlnek az
egyértelműen hazug, rosszindulatú, megtévesztő, manipulatív propagandának.

És még szomorúbb számomra az, hogy keresztény emberek is képesek Soros oldalára állni.
Pedig az egyik fő különbség a keresztény és a zsidó kultúra között pont az etikus viselkedés
és értékrend. Ha egy zsidó kihasználja egy tudatlan, buta ember hiszékenységét, és kicsalja a
pénzét vagy becsapja, akkor megveregetik a vállát, és azt mondják neki "Jó üzletet csináltál".
Ha egy zsidó kihasználja egy pénzügyi gondokban küszködő ember kiszolgáltatottságát, és
uzsora-kamatú kölcsönt ad neki, akkor is megveregetik a vállát, és azt mondják neki "Jó
üzletet csináltál". Ha egy zsidó hazugsággal és mások megtévesztésével jut anyagi előnyhöz,
akkor is megveregetik a vállát, és azt mondják neki "Jó üzletet csináltál". Soros vagyona is
így keletkezett. De ez keresztény emberek számára elfogadhatatlan. Mi nem mások
kihasználásával és tönkretételével akarunk meggazdagodni. Ezért érthetetlen és
elfogadhatatlan számomra, hogy keresztény emberek is bedőlnek a Soros-propagandának. És
hiába próbáltam felhívni rá a figyelmet: azzal védekeznek, hogy ők nem libsik, hanem csak a
szegény menekülteken akarnak segíteni. És nem akarják, hogy őket megbélyegezzék "libsi"-
nek. Szóval teljesen jól működik a Soros-propaganda: pont a szociális érzékenységre épülő
hamis érvekkel veszik be még a keresztény embereket is, akik eleve el kellene utasítsanak
minden Soros-propagandát, mert a zsidó mentalitás (és az iszlám is) teljesen ellentétes a
keresztény elvekkel. Ebben a vitában nem lehet semleges maradni és ezt mondani, hogy "én
nem vagyok libsi", miközben Soros-propagandát olvasol és terjesztesz. Állást kell foglalni és
védekezni, egyértelműen kiállni a keresztény Európa mellett. Ahogyan István király és
Koppány között is választani kellett, úgy kell most is választanunk, hogy keresztények
maradunk-e, vagy muszlimokká válunk, és el kell azt is döntsük, hogy eltűrjük-e a libsi
uralmat, a liberalizmus terjedését Európában, vagy nem.
Nagy Ervin filozófus következőképpen fogalmazta meg ezt a két ellentétes világnézet
jellemzőit:

"Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén.
A felvilágosodás individualizmusa – amely a mindenek felett álló, abszolút szabad
„istenember” bölcsője – és a kereszténység közösségbe vetett hite, illetve értékelvűsége
között. Mindkettőnek lenne létjogosultsága ugyan, de míg az utóbbi mértékletességet
gyakorol, addig az előbbi egyre inkább szélsőségesebbé válik – ezáltal esélyt sem adva a
közös nevezőre jutásnak.
Magatartásában a szélsőséges gőg (hübrisz) és az alázat; illetve a mérhetetlen önzőség és a
mértékletes szeretet között látunk egyre nagyobb szakadékot, amely a túlzások miatt egyre
kevésbé képes a párbeszédre. Mondhatni, hogy a felvilágosodás kori értékek politikai
artikulációja, a liberalizmus modern kori formája aránytévesztés hibájába esett, ami
lehetetlenné teszi az értékek valamiféle szintézisét.

Európa szellemi hagyománya kettősséget mutat ma. Az első (és korábbi) forrás a
kereszténység mint értékteremtő hagyomány, függetlenül az azt közvetítő, sokszor csetlő-
botló, de mindenképpen jó szándékú egyházi intézményektől és az egyházszakadásoktól. A
Teremtőben, illetve a létezéséből fakadó transzcendens normákban való hit, a tízparancsolat
iránymutatása, a jézusi szeretet „személyen-túlisága”, a családi közösség szentsége, az
embertársaink iránti alázatosság és a közösségekbe vetett hit – mind-mind a keresztény
szellemiség alappillérei. Ezáltal az ebben a szellemi kategóriában élő európai embernek ezek
mind iránymutatásként szolgálnak döntéseihez, cselekedeteihez.

A másik európai hagyomány jóval fiatalabb, talán kevésbé tűnik kopottnak. Leginkább, mert a
modernség hamis látszatát is önmagára öltötte. A felvilágosodás korában kialakuló „naiv hit”,
mely szerint a természet teljes mértékben megismerhető, legyőzhető és átalakítható egyfajta
„polgári”, Isten és transzcendens normák nélküli mesterséges élettérré, egy modern
társadalommá, amely a szabad individuumok cselekvési területe lesz, a másik európai
hagyomány alapja.

Az első, a keresztényi hagyomány leginkább a kereszténydemokráciában, illetve a

konzervativizmusban, és néhol a nemzeti radikalizmusban jelenik meg, mint politikai
tartalom. Az utóbbi pedig a liberalizmusban, illetve a marxizmust levetkőző
szociáldemokráciában."

http://polgarportal.hu/nagy-ervin-parhuzamos-politikai-valosagok/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

A konzumidiotizmus kultúrtörténete
2018. augusztus 25. 13:16 - tarsadalom • Szerkesztés...
A Svájci tévé készített egy dokumentációt „A shopping születése” címmel, amit lent
becsatolok, de mivel csak német nyelven érhető el, ezért itt összefoglaltam a lényegét.

Párizs, 1852: Aristide Boucicaut megnyitja a világ első nagyáruházát, Le Bon Marché néven.
Akkora esemény volt ez akkor, hogy Emile Zola könyvet írt róla (Hölgyek öröme). Nem csak
a vásárlás élményét változtatta meg ez az esemény, hanem a nők emancipációját is elindította.

Az iparosodás által a 19. század végén létrejött egy jómódú társadalmi réteg, amely meg tudta
engedni magának, hogy bármilyen árucikket megvásároljon, ugyanakkor az ipar egyre több
ilyen terméket gyártott a tömeggyártás bevezetése által. A kis szatócsboltok helyett egyre
nagyobb üzletek nyíltak, gyakran egymás mellett, „passzázs” jelleggel. A passzázs előnye
volt, hogy időjárástól függetlenül sétálgatni és nézelődni lehetett bennük, elszigetelve a város
zajától és koszos utcáitól. Ezek voltak a mai plázák elődjei.

Erre az időszakra esik Párizs teljes átalakítása is. Lebontották a kis szűk utcákat és széles
boulevárd-okat hoztak létre. A polgárság egyre gazdagabb lett, egyre több üzleti vállalkozó
volt, akik az arisztokráciával egyenrangúnak érezték magukat, és a vagyonukat látványosan
prezentálni akarták.

Boucicaut is ehhez az újgazdag réteghez tartozott, akik felismerték ezeknek a változásoknak

az előnyeit, és profitáltak belőle. Eleinte alkalmazott volt a Bon Marche-ben, aztán
résztulajdonos lett, és pár év után tulajdonos. Ő volt az első, aki a „vásárlás élményét” akarta
eladni az embereknek, és nem csak árucikkeket. Ehhez egy díszes, látványos áruházat képzelt
el, a vásárlás „katedrálisát”, hatalmas áruválasztékkal. A megcélzott vásárlóközönség is új: a
gazdag polgári rétegből származó nők. Azelőtt nem volt szokás, hogy ezek a nők egyedül
elmenjenek vásárolni, hiszen a cselédeket küldték a piacra, és ruhákat a varrónőknél
rendeltek. Nők egyáltalán nem mehettek egyedül nyilvános helyre. Boucicaut felismeri, hogy
ezek a nők egy tőkeerős vásárlói réteget jelentenek, akik bármit megvesznek, amivel be tudják
mutatni, hogy ők is az előkelő, arisztokrata réteghez tartoznak. Ez a „rongyrázás” kezdete. A
nők egymás között versengeni kezdtek, hogy kinek van drágább és újabb ruhája, ékszere,
lakberendezése. Boucicaut szerint „aki megnyeri a női vásárlókat, az megnyeri a világot”.
Meg akarta változtatni a nők unalmas, elszigetelt életét és elvarázsolni őket.

A párizsi világkiállításon felfedezi Boucicaut, hogy acélból hatalmas épületeket lehet építeni,
nagy és nyílt belső terekkel. Megbízást ad 1869-ben Gustav Eiffel-nek egy 50.000
négyzetméteres áruház tervezésére és építésére. Az áruház egy amerikai befektető
segítségével elkészül, és a nők elragadtatva, tömegesen rohamozzák meg, a „földi
paradicsom”-ban érzik magukat.

A vásárlás teljes élménye megváltozik. A Bon Marché-ben a vásárló a király. Jól kell érezze
magát, mindenben ki kell szolgálni. Rengeteg más újdonságot is bevezetett Boucicaut. Az
áruk látványos prezentálása, a dekoráció, a felpróbálási lehetőség mind új volt, és hozzájárult
a vásárlók csábításához. Egy helyen meg lehetett venni mindent, nem kellett több üzletet
felkeresni. A vásárlók egy álomvilágba léptek be, amit azelőtt elképzelni sem tudtak. A
látvány és élmény ellenállhatatlan volt. A nők felfedezik és kiélik addig titokban tartott
vágyaikat, itt érezhetik magukat királynőnek, egész nap szórakozhatnak és „bulizhatnak”. A
profit érdekében a nőket elcsábították, a szó többszörös értelmében. Hatalmas siker és
nyereség az új áruház eredménye, és ez természetesen utánzókat is magával hozott. Egymás
után épültek és nyíltak meg Párizsban a Bon Marché-hez hasonló nagyáruházak, pl. a Galeries
Lafayette. Egyre több árut kellett eladni a profit fenntartásának érdekében, ezért divatcégek
alakulnak, és elérik, hogy minden évben új ruhát vegyenek a nők, ne csak akkor ha szükségük
van új ruhára. Senki nem akar tavalyi divat szerint öltözni, ezért bármilyen áron megveszik
évente az „új divatot”. Aztán ezt még fokozzák azzal, hogy szezonális divatot vezetnek be, és
évente négyszer kell lecserélni a teljes gardróbot. A nők vagyonokat költöttek el ruhákra.

Nem csak a nőket fedezték fel a kereskedők könnyen manipulálható áldozatként, hanem a
gyerekeket is. Színes léggömbökkel és kártyákkal csalogatták a gyerekeket (és velük együtt az
anyákat is) az áruházakba. Ott aztán az anyai ösztönökre hatva, eladtak nekik mindenféle
felesleges „fejlesztő” játékot, amit természetesen csakis a „gyerekek érdekében” meg kellett
venni. Folyamatosan fenn kellett tartani a forgalmat, újabb és újabb áruk bevezetésével,
amelyekre valójában senkinek nem volt szüksége, de a könnyen befolyásolható gyerekeknek
és nőknek be lehetett magyarázni az ellenkezőjét. Piacot kreáltak, nem létező igényeket
kreáltak és elégítettek ki. Felfedezték, hogy karácsonykor hatalmas vásárlási rohamot lehet
gerjeszteni, és a keresztény ünnepet vásárlási eseménnyé lehet alakítani. Miután ez még mind
nem volt elég, bevezették a „kiárusítási” akciókat, hogy kiürítsék a raktárból az eladhatatlan
szemetet. Reklám-prospektusokat osztogattak, hogy a vásárlók tudják, mikor lesz a következő
kiárusítás. Bevezették a házhozszállítást, a katalógust, amiből rendelni lehetett, és amit 6
millió példányban küldtek szét a nagyvilágba. Így alakult ki fokozatosan a fogyasztás
kultúrája, ami meghatározta az emberek életét, hétköznapjait.

Voltak tehát negatív következményei is az új vásárlási élménynek. A nők erénye, az erkölcsös

viselkedés akkoriban megkérdőjelezhetetlen volt. Nem mehettek kíséret nélkül az utcára sem.
Az áruházban viszont idegen férfiakkal kerültek kapcsolatba, az eladók is férfiak voltak,
akikkel ismerkedtek és flörtöltek. Naponta rengeteg időt töltöttek a nők az áruházban, nem
ritkán 10 órát, és ezáltal elhanyagolták családjukat. Botrányos hangulat kezdett kialakulni
emiatt, és Boucicaut-nak reagálnia kellett: férfi eladók helyett nőket alkalmaz az áruházban.
4000 alkalmazott dolgozott ekkor a Bon Marché-ben. Nők alkalmazásának az is előnye volt,
hogy minimális fizetésért napi 12-13 órát dolgoztatni lehetett őket, hiszen nem volt más
lehetőségük munkahelyre, anyagi függetlenségre. Akkoriban vagy a férje tartott el a nőt, vagy
prostitúcióból élt, más lehetősége nem volt. Ezt a kiszolgáltatott állapotot használta ki
Boucicaut, és alkalmazta a nőket olcsó munkaerőként. A nők anyagi függetlenségével
elkezdődött az emancipáció is. Az áruházaknak érdeke volt, hogy minél több nőnek legyen
saját bevétele, amit el tud költeni az áruházakban.

A fogyasztási és birtoklási vágy féktelen gerjesztése és kiélése azt is magával hozta, hogy a
vásárlók egy része nem tudott a kísértésnek semmiképpen ellenállni, és ellopta az árut, vagy
hitelből vette meg, miközben nem lett volna rá pénze. Megjelent a kleptománia, az élvezetből
lopók betegsége. Megjelent az a „megoldás” is, hogy az eladósodott nők eladták magukat egy
idegen férfinak, aki fizette az adósságaikat. Házasságtörést követtek el, és gyakran botrányba
fulladt a történet, tönkretéve a házasságukat és jó hírnevüket.

Így kezdődött a konzumidiotizmus tehát: egy zsidó kereskedő rájött, hogy ki lehet használni a
nők hiúságát, befolyásolhatóságát, élményhajszolását, és végtelen profitot lehet ebből
csinálni. Ma is változatlanul érvényes mindez, amit a dokumentációban leírtak.
Magyarországon a plázapiac izraeli befektetők kezében van, ezt a bombabiztos piacot azóta
sem adták ki kezükből.
 A tömegtermelés csak fokozódott azóta a robotok és automatizálás fejlődésével, és a globális
kereskedelem is megsokszorozódott. Bóvli, pocsék árúkkal szennyezzük a környezetünket,
amit egyszeri használatra és eldobásra találtak ki. Pár évtizeddel ezelőtt még 10-15 év volt
egy átlagos háztartási gép élettartalma, most ez 5 év alá csökkent. Újrahasznosítással
próbálkoznak, de csak kis arányban működik. A lényeg, hogy lehetőleg minél többet vásárolj,
fogyassz, másképpen nincs profit. Élelmiszerből is annyit vásárolnak a jóléti államokban,
hogy nagy része a kukába kerül. A kidobott élelmiszerből az egész bolygót el lehetne látni
elég táplálékkal. Harmadával nőhet a kidobott élelmiszer mennyisége 2030-ig, amikor minden
másodpercben nagyjából 66 tonna étel fog veszendőbe menni. (lásd alábbi Pestisrácok cikk)
A fejlett országokban főként a kiskereskedelemben és a fogyasztóknál jelentkezik a probléma,
akik gyakran túl sokat szereznek be, ezért ki kell dobniuk az ételt, vagy meg sem vásárolják,
mert “nem felel meg az esztétikai követelményeknek”, ezért kerül a kukába.

De hát kit érdekel a környezetvédelem, vagy az éhező szegény országok? A harácsolás, a

vásárlás élménye és élvezete a lényeg, illetve természetesen a profit. A világ összes
környezetvédelmi problémája egy csapásra megoldódna, ha mindenki csak annyit vásárolna
és fogyasztana, amennyire tényleg szüksége van. Ha a vásárlás egy racionális döntéseken
alapuló tevékenység lenne, és nem élmény vagy élvezet. De erre nincs esély. A mai
tömegfogyasztónak nincs más szórakozási és kikapcsolódási lehetősége, mert nem tudja, mi
az a kultúra, tehát a vásárlás maradt csak, amivel a szabadidejét el tudja tölteni. A plázák a
konzumidióták templomai, színházai, kultúrházai.

https://pestisracok.hu/minden-masodpercben-hatvanhat-tonna-etel-megy-veszendobe/
http://www.origo.hu/gazdasag/20180321-2025-re-haromszor-annyi-lehet-a-muanyag-a-
vizekben-mint-napjainkban.html
https://www.youtube.com/watch?v=3cXU059yDRk

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Márai és Latinovits
2018. augusztus 23. 08:14 - tarsadalom • Szerkesztés...

Két nagy személyiség gondolatait olvasgatom: Márai Sándor és Latinovits Zoltán könyveit.
Látszólag nincs bennük sok közös, egymástól teljesen eltérő jellemű emberek voltak. Márai a
letűnő polgári kor szomorú krónikása, és Latinovits egy forrongó, dühöngő,
kompromisszumokat nem tűrő zseni. Van bennük mégis valami közös: egyrészt az, hogy
foglalkoztak a közélettel, azzal, hogy a társadalom milyen állapotban van és milyen irányba
halad. Másrészt mindketten ösztönösen undorodtak attól a tehetségtelen, buta, műveletlen
tömegtől, amely egyre több előjogot követel, egyre öntudatosabb, egyre inkább meghatározza
a közéletet, forradalmat csinál és szétrombol mindent, ami ezer éves hagyomány, rend,
közösség, együttélési és erkölcsi norma. A francia forradalomtól kezdődően gyakorlatilag
erről szolt a történelmünk: valamilyen izmus alapján felforgatni a társadalmat, "igazságossá"
tenni azt, és "egyenlővé" tenni mindenkit. Ehhez az elmebeteg egalitárius törekvéshez
ugyanúgy alkalmas volt a kommunizmus, mint ahogy a liberalizmus is, és a kapitalizmus
konzumidiotizmusa is. Márai több könyvében is ír erről:

"A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ
egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent,
silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros
minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a
szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom
terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a
barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és
árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem
szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem
mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember
vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
És egy másik írásában így fogalmaz:

"Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme
van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők
jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják
szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van."
Latinovits ugyanígy küszködött és kínlódott abban a kommunista világban, ahol tehetségtelen,
buta, de pozícióba került emberek (színházigazgatók, rendezők) megkeserítették az életét,
ellehetetlenítették a munkáját, naponta elgáncsolták a tehetsége szárnyalását. A
"Ködszurkáló" című könyvében sokat ír erről. Dokumentálja a kilátástalan szélmalomharcát,
amit az igényes és szakmai munka iránt folytatott, amivel folyamatos konfliktusba került a
kicsinyes, tehetségtelen, bürokrata elvtársakkal, akik fegyelmezni és lealacsonyítani próbálták
őt, hiszen a kommunizmusban mindenki egyenlő és nem emelkedhet ki senki a tömegből.

"A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban,
nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton
égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé
fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható."
"Ezeken a helyeken elég sok ember gyűlt össze, akik nem szakemberek. És hogy a szakember
ruhatáros-e vagy pedig utcaseprő, asztalos vagy színész, író vagy éppen miniszter, az
tulajdonképpen teljesen mindegy: ember ember, ért-e a szakmájához vagy nem. Én a
szakmámat szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember is vagyok, különben nem
szerethetném szenvedélyesen. Az agyam pedig egy intellektuális góc. Nem alkalmas arra,
hogy a szenvedélyeimet időben leállítsa. Nem is akarom leállítani, mert ez a bölcsek dolga.
Tehát szenvedélyesen szeretni az életet, szenvedélyesen gyűlölni embereket, akik hereként
élnek mások terhére, akik viszont dolgoznak: ezt akarom. És nem vagyok letorkolható ilyen
esetekben, amikor kétségtelenül igazam van.
...arra hivatkoznak, én összeférhetetlen vagyok. Valóban, velük összeférhetetlen vagyok.
Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt vezető helyen
gyakorolják - azokkal én nem tudok egyetérteni. Nem is fogok. Erre engem nem lehet rávenni.
Viszont mindenkivel egyetértek, aki érti az embert, tehát érti a szakmáját, mert mégiscsak az
ember a szakmám, mindenféle ember.
Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy
tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok."
A Debreceni színház volt számára az egyetlen és utolsó igazi színész-közösség, ahol még
érvényesültek az általa elképzelt szabályok, ahol még boldog lehetett. Erről írja a
következőket:

"Ismertük, becsültük, és szerettük egymást. Aki elesett, felemeltük. Ha elestem, felemeltek. Aki
elbízta magát, helyretoltuk. Ha elbíztam magam, helyrehúztak. Itt mindent tudás, szeretet és
humor irányított, önbizalmunkat az együvé tartozás emelte. Pontosan tudtuk még akkor a
személyes névmásokat: én, te, ő, Mi, ti, ők, a jelentésüket is, azt is, kire melyik vonatkozik.
Tudtuk a névmások vonzatait is, helyüket is a mondatokban. Viszonyaikat és viszonylataikat
is."
Latinovits és Márai is egy olyan világot hiányolt, ahol a tehetség, szakmaiság, becsületesség,
tisztesség, műveltség jelenti az értéket és adja a rangot. Ahol közösségekben élünk, és
mindenki tudja, hol a helye a társadalomban. Voltak társadalmi szerepek, férfi-női szerepek,
mindenki beilleszkedett a képességeinek és adottságainak megfelelő helyre a társadalomban.
Volt egy polgári középosztály, akinek a műveltség jelentette az értéket, és ők voltak azok,
akiket a társadalom megbecsült, tisztelt. Ezt a hagyományos rendet felforgatta a
kommunizmus és a liberalizmus. Ma már tűzzel-vassal irtják a férfi-női szerepeket, és nem
érték a műveltség. A konzum-idióták a pénzt és a shoppingot tartják értéknek. Senki nem akar
semmilyen közösségbe beilleszkedni, hanem megvalósítani önmagát. Tombol az egoizmus,
individualizmus. Dolgozni és szakmát tanulni senki nem akar, csak "pénzt csinálni" és
vásárolni. Sajnos tehát nem abba az irányba fejlődött az életünk, amit a polgári értékrend
meghatározott, nem ezt hozta a történelem. A kommunizmus ugyan megbukott, de a mai
liberalizmus is ugyanígy egalitárius, tehát a tehetségtelen, buta tömegek előjogait és
érvényesülését vagy felemelkedését erőlteti. A kiemelkedő tehetséget, intelligenciát,
műveltséget, a zseniket elnyomja, hiszen mindenki egyforma kell legyen. Másképpen
"igazságtalan" lenne a világ. Ezek az idióták nem értik meg, hogy nem egyenlő képességekkel
és tehetségekkel születünk. Mindenféle egalitarizmus és pozitív diszkrimináció káros és
romboló a társadalomra nézve. Csakis a tehetség szabhat valamilyen rangsort a
társadalomban, és ezt semmilyen egalitárius ideológia nem törölheti el! Latinovitsot többször
megrótta a "jó kommunista" színházigazgató, mert lekezelően bánt a színházi személyzettel
(pénztárosnővel, világítóval, takarítóval, stb.). De hiszen egy európai rangú zseni volt, egy
színészkirály! Mit számított akkor egy vita a pénztárosnővel? Kicsinyes, buta, tehetségtelen
emberek érvényesültek a kommunizmusban és az "egyenlőség" megkövetelésével tették
tönkre a kiemelkedően tehetséges emberek életét. Nincs egyenlőség emberek között, ez
illúzió. A tehetség és a tudás szab rangsort, ahogyan Latinovits írja:

"A műhelyben, ahol elválaszthatatlan a mesterség a művészettől. Ahonnan az esetlegességet

vasprések szorítják ki. Ahol minden és mindenki ugyanazt a célt szolgálja. Ahol a munka
szervez célt, a cél szervez embert és munkát. Hányszor vágytam vissza a handabandázó
szervetlenségből, a művészi ködökből a krisztusi műhelybe, az ősi céhbe, ahol a tudás szab
rangsort, ahol tiszta és emberséges minden."
A kommunista egalitarizmusról meg a következőt:

"A pénztárosnővel való ügyemről véleményemet fenntartom, egyben leszögezni kívánom: a

színház 210 munkatársa és 55 színésze nem egyenrangúak, színházi felfogás szerint. Erről
nem vitatkozom."
Hiába küzdött Latinovits a középszerűség ellen, esélytelen volt. Megrótták, kirúgták,
ellehetetlenítették. Végül, 45 éves korában öngyilkos lett.
Ma is aktuális ez a probléma. Ma is folynak liberális, egalitárius, feminista törekvések azért,
hogy tehetségtelen, buta emberek kerüljenek vezető pozícióba, csak ezért, mert kikiáltják őket
valamilyen hátrányos helyzetű csoport tagjának. A kvóta nők, a kvóta cigányok, akik pozitív
diszkriminációt érdemelnek. Úgy látszik, soha nem fogják megérteni ezek az emberek, hogy
nem vagyunk egyformák, és minden egalitárius törekvés a társadalmat rombolja. Minden
"forradalom", amely az "elnyomott" tömegeket akarta hatalomra juttatni, megbukott, és több
száz milliós áldozatot követelt. A tömeg uralma egy olyan rémálom, amitől minden tehetséges
és gondolkodó ember iszonyodik. Ez a közös Máraiban és Latinovitsban. Ideje lenne végre
megérteni, hogy csak a konzervatív értékek, a hagyományos, polgári értékrend eredményezhet
egy olyan társadalmi rendet, ahol mindenki saját képességei és tehetségei szerint
érvényesülhet.

Szerencsére a jelenlegi Magyar Kormány megértette ezt, ami a következő idézetből is

látszik: Olyan országot szeretnénk, "ahol a munkának értéke van, ahol a ház otthon is, ahol a
családok támogatást kapnak, ahol a hit összeköt, a biztonság pedig állandó". Olyan országot
szeretnénk, "amelyet mindenki büszkén hívhat hazájának" - fogalmazott a Miniszterelnöki
Kabinetiroda parlamenti államtitkára vasárnap Zalaegerszegen.
Márai írásait sokan ismerik, viszont Latinovits "Ködszurkáló" című könyve ritkaság, ezért
feltöltöttem ide, és ajánlom elolvasásra:

https://drive.google.com/open?id=1fJq94x4sxQsTFR6ktoNiz5X6dQsTJJCt
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Budaörsi csendélet
2018. augusztus 14. 10:27 - tarsadalom • Szerkesztés...

A "csendes" élet a kertvárosban. Ahol babakocsival nem lehet nyugodtan sétálni és gyereket
altatni, mert minden második háznál őrjöngő kutyák ugranak a kerítésnek. Ahol a város fele
az autópálya örökös morajában él, a másik fele meg az 1-es út soha meg nem szűnő
forgalmában fulladozik. Évről-évre nő a forgalom, zaj, por, szmog, mert egyre többen
költöznek ki Budapestről az agglomerációba. Minden talpalatnyi telket beépítenek, minden
telket megosztanak és még egy házat ráépítenek a nyerészkedő "ingatlanfejlesztők". Az
utóbbi évtizedben teljesen elvesztette ez a város a vidéki kisváros jellegét, és kezd Budapest
külvárosává válni. A csendes, madárcsicsergős kertváros amúgy is illúzió volt: itt folyamatos
a fűnyírás, sövény-nyírás. Egyik szomszédom egy hatalmas fát vágott ki a kertjében, aztán
egy évig minden hétvégén azzal szórakozott, hogy láncfűrésszel feldarabolja. Másik
szomszédom olyan riasztót szereltetett fel, hogy az rendszeresen bekapcsol, mi meg hallgatjuk
a hamis riasztásokat. Vannak itt még sufni-szerelőműhelyek is a környéken, ahol kamaszok
tuningolják a robogókat, és úgy teszik gyorsabbá őket, hogy kiszerelik a kipufogóból a
hangtompítót. Aztán persze ki is próbálják a motorokat itt a környéken keringve, fülsüketítő
zajt okozva. De egy olyan egyszerű dolgot sem tud itt senki csendben elvégezni, mint a
lehullott falevelek összeseprése. Nem, ahhoz lombfújó gép kell, amit aztán a harmadik
utcában is lehet hallani. Minden szomszédomnak van ilyen szuper eszköze.

Budaörs, ahol minden második kertkapun ott a felirat, hogy xy.kft vagy bt, főleg tanácsadó
cégek, könyvelő cégek, az adócsalás és adóelkerülés szakértői. Hát, valamiből meg kell venni
a több százmilliós házakat és minden családban kell legyen legalább két BMW vagy Volvo
terepjáró. Ez az ügyeskedő, sikeres vállalkozói réteg dominálja itt az utcaképet. Nagyon ügyes
emberek ők, hosszú évek során megtanulták, hogy hogyan lehet a cégük alkalmazottjait még
jobban kihasználni, rabszolgaként még kevesebb fizetéssel és több munkával robotoltatni,
hogy lehet bóvli termékeket olcsón beszerezni és 500%-os haszonnal a vásárlókra rásózni.
Adót nem fizetni, mert ugye céges autóként megvehető az ötödik terepjáró is, ami leírható az
adóból. Már a Mucika ötödik unokatestvére is a cég nevén futó terepjáróval jár, de a lényeg,
hogy a cég látszólag nyereséget nem termel, mert akkor adóznia is kellene. Az meg kizárt
dolog, azt el kell kerülni. Mert hát milyen haszontalan dolgokat fizetnének abból, ugye?
Óvodák, iskolák fenntartására menne például, vagy utakat építenének belőle, esetleg rendőrök
vagy tűzoltók bérét fizetnék belőle. Erre mind nincs szükség ugyebár.. Terepjárókra viszont
szükség van, mert Mucika csak akkor érzi magát biztonságban, ha 3 tonna acél veszi őt körül..
a 20 literes fogyasztás nem számít, meg a széndioxid kibocsájtás sem, hiszen a klímaváltozás
majd csak a gyerekeinket sújtja majd. Mindenhová terepjáróval kell menni, napszemüveget
feltenni, kemény arcot vágni (vagy ez már megy megszokásból is?) és nyomni a gázt. Hiszen
ő az új elit! Ő tudja, hogy hol lehet olcsón szappant venni és drágán eladni... Ezzel a
képességgel a társadalom felső tízezerében látja magát. Valójában suttyó, primitív pénzproli
emberek ezek, akik a gátlástalanságuk, erkölcstelenségük és könyörtelenségük által
felküzdötték magukat egy multinál vagy saját céget vezetnek, és azt hiszik, övék a világ.

Értelmiségi réteg nincs már itt. Rengeteg kulturális rendezvényt hirdetnek meg, van itt
művelődési ház és PostArt is, filmklub meg koncertek, de alig néhányan jönnek el ezekre a
rendezvényekre. Pedig 30 ezres lakósság él itt. Csak hát a kultúra nem hoz hasznot, nem lehet
pénzt csinálni belőle, nem lehet kereskedni vele, akkor meg minek? Fontosabb a cég, a profit,
a terepjáró. Családi életre sem marad idő, ezért max. 1-2 gyereket vállalnak, és azt is a
bébiszitter neveli fel. A nagy házak gyakran üresen állnak és az életük is üres ezeknek az
embereknek. Előbb-utóbb rájönnek, hogy unalmas és értelmetlen az összeharácsolt vagyont
tovább bővíteni. Megöregszenek, és még az sincs, aki továbbvigye a vállalkozásukat.

Vannak azért olyan helyzetek is, mikor az élet "visszavág", és ezek az újgazdag kufárok és
kupecek is kapnak egy pofont a sorstól. Szomszédomban a nagybetűs Volvóterepjárós
Vállalkozó, aki a saját fontosságának tudatával az arcán jár-kel a nagyvilágban, építkezésbe
kezdett. Lehet, hogy nem kellett volna, legalábbis nem pont most. Ugyanis már a házalap
betonozásánál elakadtak. Csak hozzá nem értő kivitelezőt találtak, akik elszúrták az egészet,
aztán elkezdték bontani légkalapáccsal. Az nem gond, hogy a szomszédok hallgatják egész
nap. Kit érdekel? Azóta már a harmadik építő brigád bukkant fel a szomszéd telken... Hja,
elfogytak a rabszolgák, mindenki menedzser lett meg vállalkozó. Nincs ki dolgozzon. A sors
fintora, ahogyan mondani szokás. Másik szomszédomat meg ma reggel láttam, mikor vittem
ki a kukát. Szőke, középkorú nő, persze neki is cége van, és üzlete. Izzadva cipeli ő is a kukát,
végig a szűk zsákutcán, ahová a kukásautó nem tud bemenni. Hát, a feministák csak ilyen
feladatokat hagytak nekünk férfiaknak, mint a kuka cipelése. Vagy a bútorok tologatása a
lakásban nagytakarításkor. Vagy, ahogyan egy feministától olvastam, aki ezen gúnyolódott:
"nekem nincs szükségem férfira, csak azért, hogy a házi sertést leölje". Hát, akkor cipeljétek a
kukát, kedves szomszédnők. Neki ugyanis már nincs férj-rabszolgája, aki ezt megtehetné
helyette, mert elvált. Ő is ugyanúgy, mint a házaspárok kétharmada. Biztos fontosabb volt
neki is minden más, a család nem számított. A vállalkozás, az önmegvalósítás, a függetlenség,
az egoizmus. A lánya meg évekig nem beszélt senkivel kamaszkorában, annyira megrázta
lelkileg a szülei válása.
Igazi idill ez a kertvárosi élet. Csak azon csodálkozom, hogy egyre több embertől hallom azt,
hogy Biatorbágyra, Etyekre, Sóskútra költöznének. Bárhová, csak el innen. Egy fotós
ismerősöm, akit a gyerekek ovijában ismertem meg, a nyolcadik kerületbe költözött.
Kérdeztem tőle, hogy miért, hiszen a gyerekeinek sokkal jobb lehetett a budaörsi kertes
házban. Azt válaszolta, hogy Budapesten a körfolyosós társasházban két hét alatt jobban
megismerte a szomszédjait és jobb kapcsolata alakult ki velük, mint azelőtt Budaörsön 30 év
alatt. Itt csak zárkózott, önző, vagyonukat féltő emberek élnek. Itt nem tudsz senkivel szóba
állni, hiszen nem is találkozol senkivel az utcán. Két méter magas betonfal veszi körül a
házakat, és autóval járnak mindenhová. Mikor 10 évvel ezelőtt megvettem a házat Budaörsön,
akkor csodálkoztam, hogy az előző tulaj a Biatorbágyi pecatóhoz költözött. Ma már megértem
őt. Én is elkezdtem eladó ingatlanokat keresni azon a környéken.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Szeressük egymást, gyerekek?

2018. június 18. 16:36 - tarsadalom • Szerkesztés...

Gyerekkorom olvasmányából származik ez a mondat, a „Csipike” mesékből. Manapság ez lett

az elhülyült liberális gondolkodás egyik jellemzője. A mesékben még lehet helye, de
valóságban hogyan tudnak felnőtt emberek így gondolkodni? Szeressük egymást akkor is, ha
a másik ember bűnöző, az életemre tör, vagy rajtam élősködik? Szeressük egymást akkor is,
ha bizonyos emberek aszociális módon viselkednek, a társadalom kárára élnek, drogoznak,
mindenben az abnormalitást keresik? Azért aktuális ez a kérdés, mert rengeteg eset volt
utóbbi időben, amelyben kiderült, hogy pont azok az emberek követtek el terrortámadásokat,
akik nem tudnak (nem akarnak) beilleszkedni az európai társadalomba, ezért a többségnek
előítéletei vannak velük szemben (teljesen jogosan!) és a liberális agymosottak mégis azt
hangoztatják, hogy „szeressük egymást”. Szeressünk mindenkit a világon. Azt is, aki
lemészárolja gyerekeinket, azt is, aki azért jön Európába, hogy itt a dolgozó többség pénzéből
éljen, azt is, aki azért tüntet az utcákon, mert szexuális mássága miatt nem érzi magát eléggé
elfogadottnak.

A liberális propaganda annyira átmosta az agyakat, hogy az emberek már fel sem merik tenni
azt a kérdést, hogy: „miért is kellene mindenkit szeressünk?” Miért ne lenne jogunk azt
mondani, hogy: „nem szeretem a bűnözőket, nem szeretem a terroristákat, nem szeretem a
pedofilokat, stb.”? Nem merünk már elgondolkodni sem ezen a kérdésen, mert azonnal ott
terem egy balliberális gondolat-rendőr és megvádol, hogy „te rasszista vagy, előítéletes vagy,
gyűlölködő vagy!”. Pedig fontos lenne sok esetben kimondani ilyen gondolatokat, megélni az
ilyen érzéseinket cenzúra nélkül. A Manchesteri merénylet után, amelyben egy muszlim fiatal
bombát robbantott egy koncert után és 22 gyereket ölt meg, a liberálisok újabb koncerteket
szerveztek és azt énekelték, hogy „dont look back in anger”. Tehát ne haragudjunk arra sem,
aki felrobbantotta gyerekünket? Micsoda nyakatekert, kifacsart, felfordított, elmebeteg világ
ez? Szeressük saját gyilkosainkat, ne haragudjunk rájuk? Nem tudom, honnan eredhet az ilyen
világnézet. Valamilyen mazochizmus lehet mögötte, vagy az életösztön teljes hiánya, vagy a
világbékéről álmodozók filozófiája. De sajnos a humanizmus és kereszténység nevében is
képesek sokan ezt a „szeressük egymást” gondolatot abszolút és abszurd módon megkövetelni
és terjeszteni. Eljött a jóságemberek uralma, egy új totalitarizmus, amely csak az
emocionalitást, az együttérzést, az áldozat-szerepeket veszi figyelembe, és a józanul
gondolkodókat, a többséget, a normalitást elítéli. Egy újfajta kommunizmus.

Főleg nők érintettek ebben a balliberális, eltorzult világnézetben, akik anyai ösztöneiket úgy
látszik nem tudják másképpen kiélni, ezért az egész világon segíteni akarnak: meg akarják
szüntetni az összes igazságtalanságot, szegénységet, nyomort, békétlenséget, elnyomást,
háborút, előítéletet, stb. Persze ezt most azonnal, egyik napról a másikra, és világszerte. Ez
látszik meg Merkel politikájából, ez látszik a német menekültügyi hatóság női vezetőjének
viselkedéséből is, akit a napokban leváltottak, mert kiderült: több tízezer migránsnak adtak
menekültjogot teljesen indokolatlanul, csak ezért mert „sajnálták őket”. Ez a pervertált anyai
ösztön látszik meg abból a tényből is, hogy feminista szervezetek támogatják a migránsokat,
még akkor is, ha ezek többségében nőgyűlölő, erőszakoskodó muszlim férfiak. Nem tudnak
elszakadni attól a balliberális gondolatvilágtól, amiben csak a kijelölt áldozat-csoportokat
szabad támogatni: ezek a csoportok azok, akikkel szemben az európaiak többségének állítólag
előítéletei vannak, akik állítólag elnyomva vannak, akik állítólag hátrányos helyzetűek: tehát
mindenki a világon, aki nem fehér keresztény férfi.

Saját magam is megtapasztaltam, hogy hová vezet ez a balliberális, női jóságember-

mentalitás: saját családomat is egy olyan szervezet tette tönkre, amelynek célja az „elnyomott
nők” megsegítése. Családvédelmi intézetnek álcázzák magukat, de valójában több ezer
családot tehettek tönkre, legalábbis ezt látom abból, ahogyan a saját családomhoz
viszonyultak. Még a megnevezésükben is benne van, hogy „esély” (Esély Szociális és
Családvédelmi Egyesület). Nos, ők aztán egy pillanatig sem adnak esélyt a családoknak.
Náluk az az alap-felállás, hogy minden nő elnyomott áldozat a családban, és minden férfi
elnyomó, bántalmazó tettes. A család egy patriárchális egység, tehát meg kell szüntetni, fel
kell számolni. Minden férfi bűnös, és ha ezt nem ismeri be, akkor „át kell nevelni”. Aki nem
papucsférj, azt büntetni kell. Bármilyen eszközzel (válás, tartásdíj, gyerekek elvétele, stb.).
Meg kell törni a férfiak uralmát. Nem ismerős ez valahonnan a múltból? A kommunisták és a
nácik is kineveztek tettes-csoportokat és áldozat-csoportokat, aztán megpróbálták a
társadalmat erőszakkal úgy átalakítani, hogy megfeleljen az elmebeteg elképzeléseiknek! Én
már rettegek minden olyan szervezettől, aminek a megnevezésében benne van az „esély”,
vagy „hátrányos helyzetű”, vagy „egyenlőség”, vagy bármi hasonló. Több száz ilyen
szervezet van Magyarországon, és több ezer világszerte, Soros meg naponta hoz újabbakat
létre. Ezek őrült, világmegváltó „forradalmárok”, akik minden közösséget, társadalmi
egységet le akarnak rombolni, mert akkor mindenki egyenlő lesz és egyforma. Ebben az
utópiában majd nem lehet senkit megkülönböztetni másoktól, ezért nem lehet senkit
kiközösíteni, utálni, elüldözni, stb. Mindenki szeret mindenkit, mert egyformák vagyunk.
Mekkora baromság ez, Istenem! Szeressem a feminácikat, szeressem a családom hóhérjait?
Dehogy szeretem!

Mindenkit arra bíztatok, hogy merjen kiállni és ellenállni ennek az agymosásnak. Merjük
kimondani: nem szeretem a muszlim vallású embereket. Lehet, hogy többségében békések és
(az ő szemszögükből nézve) jó szándékúak, de az európai kultúra szemszögéből nézve egy
olyan tömeg, mely teljesen idegen, képtelen beilleszkedni Európában, és szaporodással
fenyegeti a létünket. Miattuk nőtt a bűnözés Európában, miattuk nőtt a terrorveszély, miattuk
kell hatalmas költségeket kifizetni az Európai adófizetők pénzéből. Ugyanígy kimondhatjuk
azt is, hogy: nem szeretem a cigányokat. Ők is képtelenek voltak több száz éve beilleszkedni
Európában, közöttük is magas a bűnözés, őket is mi kell eltartsunk. Miért kellene szeretni
ilyen népcsoportokat? Le a kalappal Miskolc polgármestere előtt, aki ki merte mondani, hogy
Miskolcon a bűncselekményeket közel 100%-ban cigányok követik el. Ritkaság az ilyen
nyilatkozat, mert a balliberális gondolat-rendőrség azonnal lecsap mindenkire, aki ki meri
mondani az igazat. Nyugat-európában megsokszorozódott a bűncselekmények száma, és az
elkövetők javarészt migránsok. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy ez ne jelenjen meg a
statisztikákban, de hiába, mert az emberek naponta megtapasztalják saját bőrükön, és látják,
hogy kik az elkövetők.

Szóval, kedves libsi migránssimogatók, feministák, globálnyikok és sorosnyikok: elegünk van

belőletek. Hiába uraljátok a sivalkodásotokkal és nyavalygásotokkal a médiát, hiába
próbáljátok ránk erőltetni az elmebeteg utópiátokat, szerencsére egyre többen vagyunk, akik
nem dőlnek be ennek az agymosásnak. A jólétben elhülyült Nyugateurópa talán elveszett, de a
Visegrádi négyek országaiban nincs esélyetek, és fordulhat még a kocka máshol is, pl.
Ausztria és Olaszország is kezd ébredezni. Mint egy vírus, úgy terjedt az öngyilkos, romboló
liberalizmus: az emberek humanitárius, együttérző, szolidáris, emocionális, toleráns
ösztöneire rátelepedve próbálta az utópiáját megvalósítani. Védetlenné tett minket olyan
bevándorlókkal szemben, akiket kinevezett „áldozatnak”, holott ők gátlástalanul elfoglalják
országainkat és abszolút intoleráns módon bánnak el majd velünk, ha többségbe kerülnek. Ez
a tömeges migráció támogatása volt a liberalizmus utolsó húzása: ez egy akkora gazemberség
volt, hogy minden épeszű ember rájött: a liberalizmus egy rákfene. Már rég el kellett volna
küldeni ezt a pár százalékos liberális őrültet a francba, mert iszonyatos károkat okoztak, de
most már végük van, hála istennek. Hosszú időre el fognak tűnni a politikából. Visszatérünk a
konzervatív értékekhez. A társadalom azokat kell támogassa, akik nem deviáns módon
viselkednek. Ez a társadalom érdeke. Minél több ember illeszkedjen be közösségekbe, nőjön
fel családban, tanuljon, dolgozzon, tartsa be a törvényeket. Elég volt abból, hogy a
drogosokat, bűnözőket, abnormális és perverz embereket, a kinevezett „áldozatcsoportokat”
támogassuk, miközben nincs elég pénz arra, hogy aki családot alapítana, annak legyen
otthona. A libsik által kinevezett tettes-csoport, a fehér keresztény férfiak meg gürcöljenek és
húzzák az igát, fizessék az adót, hogy a sok semmirekellő élősködőt eltartsuk. Elég volt. Nem
érdekel, hogy ha bárki ezért rasszistának vagy szívtelennek gondol engem. Nem érdekel, ha
előítéletesnek tartanak. Van életösztönöm, nem vagyok mazochista, és meg akarom védeni a
gyerekeimet. Nem szeretek mindenkit a világon. Senkit nem szeretek, aki veszélyezteti
Európa jövőjét vagy kárt okoz az itt élő embereknek.

Aki a világon mindenkit szeret, az valójában senkit nem szeret, és nincs értékrendje sem.
Fogalma sincs arról, hogy van jó és rossz, van hasznos és káros viselkedés. Az értékek
elmosása, összemosása, elködösítése a modern ember és a liberalizmus egyik nagy vétke.
Nem kell mindenkit szeretni. Minden közösség érdeke, hogy csak a számára hasznos - vagy
legalábbis nem káros - embereket és viselkedést támogassa. A társadalom ki kell szűrje
magából a káros, haszontalan, élősködő, rosszindulatú, bűnöző, abnormális, perverz
viselkedést. Ezért nem lehet, és nem is kell mindenkit szeretni. Nem szabad engedni, hogy a
liberalizmus miatt támogassuk mindezeknek az ellenkezőjét, csak azért, mert a humanitás
nevében ezt próbálják ránk erőltetni. Sok fejlett kultúra elbukott az ilyen liberalizmuson és
eltűnt a világtörténelemből. Ne akarjuk a példájukat követni.

https://888.hu/article-felmentettek-a-menekultkerelmet-osztogato-nemet-hatosag-vezetojet
https://www.hirado.hu/2017/05/23/tobben-meghaltak-egy-manchesteri-robbantasban/
https://pestisracok.hu/kertesz-imre-europa-gyerekes-es-ongyilkos-liberalizmusa-miatt-
hamarosan-alahanyatlik/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

1 komment

Iszlám dzsihad: miért nem védekezünk?

2018. június 10. 04:44 - tarsadalom • Szerkesztés...

Theo van Gogh holland filmrendező és újságíró egyik filmje kapcsán utánanéztem
életrajzának, és megdöbbenve láttam, hogy őt is iszlám terroristák ölték meg 2004-ben:
"Amszterdamban kedd reggel egy kormányzati hivatal előtt lelőtték Theo van Gogh holland
rendezőt, aki filmjében és újságcikkeiben kritizálta az iszlám nőkkel szembeni bánásmódját -
jelentette be az amszterdami rendőrség szóvivője"
(http://www.origo.hu/filmklub/20041102lelottek.html).

Erről jutott eszembe, hogy volt még pár évvel azelőtt, 2002-ben is egy holland politikus, akit
iszlámkritikus nézetei miatt öltek meg:

"2002. május 6-án Pim Fortuyn egy rádiós interjún vett részt Hilversum-ban, ami után a rádió
parkolójában egy Volkert van der Graaf nevű balliberális aktivista közelről többször rálőtt és
meggyilkolta. A gyilkost még aznap elfogta a rendőrség. Graaf a bíróságon azt mondta, hogy
azért ölte meg Fortuyn-t, mert "bűnbakot csinált a kizsákmányolt muszlimokból"
(http://www.origo.hu/nagyvilag/20020506lelottek.html)

Tényleg már 15 évvel ezelőtt ott tartott Európa, hogy politikusokat és újságírókat öltek meg
dzsihadisták, és erre már nem emlékezünk? Aztán tovább keresgélve a témában, rájöttem,
hogy nem, már régebben is tiszta kellett volna legyen számunkra, hogy itt háború folyik
Európa ellen. Már 1974-ben Houari Boumedienne algériai elnök az ENSZ-ben a következőket
mondta: “Egy nap, több millió ember fogja elhagyni a déli féltekét azért, hogy az északi
féltekére menjen. Akkor majd nem barátként fognak odamenni, hanem azért, hogy
meghódítsák azt. És a fiaikkal együtt meg fogják hódítani. Az asszonyaink méhe fog
győzelemre segíteni bennünket” (http://www.dzsihadfigyelo.com/2011/04/06/geert-wildersa-
multikulturalizmus-bukasa-es-mit-tehetunk-1-resz2/)

Szóval már 44 éve minden európai politikus számára egyértelmű kellene legyen, hogy mi az
iszlám bevándorlás célja és mik a következményei. Miért nem tettek semmit ellene, sőt még
elősegítették is a bevándorlást? Ennyire vakok lennének, vagy tudatosan vezetik Európát a
vesztébe?

Aztán ott volt a 2001.9.11-es New York-i terrortámadás is figyelmeztető jelként. Ez sem volt
elég? Voltak, akiket felébresztett ez az esemény, és próbálták felrázni a közvéleményt is.
Oriana Fallaci pl. ennek hatására írta meg a "Harag és a büszkeség" című könyvét. (letölthető
innen: https://drive.google.com/open?id=1tCXTLR6ZZ12p-qcWcmtOvy4o_jhI-oY_. Az
írónőt azonnal lerasszistázták, megpróbálták lejáratni és kiközösíteni.
Ugyanígy járt Houllebecq is, aki 2015-ben írta meg a "Behódolás" című könyvében az iszlám
uralom alá kerülő Európa vízióját. (Letölthető
innen: https://drive.google.com/open?id=0BwZCDMlsdCY2ZkMwTXdwYXRWUFE)
És ott voltak persze a 2015-ös bevándorlási hullám után megsokasodott terrortámadások is:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sablon:Iszlamista_terrorizmus_Eur%C3%B3p%C3%A1ban
Több, mint 30 merényletben közel 300-an haltak meg pár év alatt
(https://www.hirado.hu/kulfold/cikk/2018/03/22/tobb-terrortamadas-is-sokkolta-europat-az-
elmult-ket-es-fel-evben/#)
Mi kell még történjen, hogy Európa felébredjen és védekezni kezdjen? Mi kell még történjen,
hogy a választópolgárok leszavazzák a balliberális, bevándorláspárti, korrupt, gazember
politikusokat, akiket Soros pénzel? Mi kell még történjen, hogy a balliberális média
migránssimogató kampánya megszűnjön és a közösségi médiában ne cenzúrázzák a
bevándorlásellenes írásokat? Elképesztő, hogy évtizedek óta egyre csak erősödik az iszlám
Európában, és még mindig vannak kretén, elmebeteg, agymosott emberek, akik hisznek az
iszlám "ártatlanságában", a multikulturalizmusban, a bevándorlók veszélytelenségében. Sőt,
bizonyítani is akarják ezt, ahogyan a két alábbi példa mutatja:

- "Vádat emeltek egy szíriai migráns ellen, aki megvert egy kipát viselő férfit. A megvert
férfiról közben kiderült, hogy egy izraeli arab, aki azt akarta bebizonyítani, hogy kipát
hordani a német fővárosban nem is veszélyes, azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetett
volna. Az áldozat kifejtette, hogy mindössze öt perce volt a fején a zsidó fejfedő, mikor
megtámadták. Egy barátjának akarta bebizonyítani, hogy nincs mitől félni zsidóként
Németországban." (https://pestisracok.hu/vadat-emeltek-egy-sziriai-migrans-ellen-aki-
megvert-egy-kipat-viselo-ferfit-video/)

- "A középkorú svéd nő azt akarta bizonyítani, hogy az afgánok nem is annyira veszélyesek,
mint azt az „idegengyűlölők” állítják. Nem sikerült. A svéd nő december 26-án ismerkedni
indult a városában. Ám nem járt sikerrel, ezért inkább két afgán férfival kezdett barátkozni. A
férfiakkal egy kocsma mellett találkozott, beszédbe elegyedett velük, majd elkísérte őket a
menekültszállásukra. Ekkor vett szörnyű fordulatot az este. Az egyik afgán ugyanis brutálisan
megerőszakolta a nőt." (https://888.hu/article-bizonyitani-akarta-a-no-hogy-a-
migransellenesek-csak-gyulolkodnek-erre-megeroszakoltak-a-migransok)

Számomra az is érthetetlen, hogyan képesek a balliberális migránsbarátok pl. a keresztény

morált felhozni a befogadás melletti érveléshez. Ők, akik ugyanennek az etikának az
ellenségei, hiszen javarészt ateisták. Hogyan lehet olyan vastag bőr a képükön, hogy az
abortusztól az egyneműek házasságáig, a gender-őrületig bezárólag szarnak arra a kultúrára,
ami mindezeket utálatosnak tartja, viszont ájtatos képpel kérik tőlünk számon ennek
betartását, ezen az egy részterületen, azaz a migránsok befogadását. Saját ismerettségi
körömben is elhangzott többször is - magukat kereszténynek tartó emberektől - szó szerint,
hogy "Jézus befogadná a menekülteket".

Ezek a hobbikereszténynek sem nevezhető urak és hölgyek a legjobb esetben is úgy vannak a
tanítással, mint a piacon az egyszeri nénike. Válogatnak az elvek között, mintha a jobb
paprikát és paradicsomot keresnék. Ez jöhet a kosárba, amaz nem. Amikor a balos agenda
követése a lényeg, akkor valláskárosultakról beszélnek. Ha a menekültekről, akkor viszont
mellkasunkhoz szegezik azt az általuk ritkán forgatott Bibliát.
Nem csak ezzel a keresztény-humanitárius etikával érvelnek a migránsbarátok a bevándorlás
mellett, hanem ugyanezzel akarják a kommunista egyenlőségelvet is alátámasztani: "Szent Pál
tanítása szerint nincs férfi és nincs nő, nincs szabad és nincs rabszolga, nincs zsidó és nem
zsidó az Isten előtt: mindenki egyenlő előtte.
Ez egészen egyszerűen nem igaz, és humanista csorbítása a tanításnak. Először is, Szent Pál
nem csak úgy a levegőbe mondta ezeket, hanem pont a lényeg marad ki: Krisztusban igaz ez a
megállapítás. A keresztséget magukra vettek között áll fent ilyen kapcsolat, de nem minden
emberi lény között. Amikor teljesen hazug módon a humanizmus és a kereszténység
eszmeiségét próbálják egybemosni, akkor ez az egyik leggyakoribb ferdítési kísérlet.
Másfelől nem az emberi méltóság okán egyenlő mindenki Isten előtt, hanem abban - és csakis
abban -, hogy az ősbűnben fogantak és majd Isten ítélőszéke előtt fognak cselekedeteik
alapján felelni. Ez az egyenlőség eredője, nem az, hogy mi milyen páratlan és nagyszerű
lények vagyunk.
Jézus nem azt mondja, hogy a tanítványok szeressenek mindenkit, azt pedig pláne nem, hogy
ő mindenkit szeretne. Azt mondja, hogy egymást szeressék azok a kiválasztottak, akik ismerik
az igazság bizonyos szeleteit." (Trombitás Kristóf)

A balliberális politikusok és szervezetek képesek tehát arra, hogy a keresztény Európát

felszámolják, és cinikus módon még keresztény érveket is próbálnak erre felhasználni.
Képesek az általuk uralt média propagandájával manipulálni az embereket, ellenkező
véleményeket betiltani, elhallgattatni, cenzúrázni. Ez egy olyan háború, amiben teljes létünk
forog kockán. Az iszlám nem csak egy vallás, amelyet a vallás-szabadság elvén el kell
fogadni. Hanem politika is, és államforma, a teljes életet átfogó és meghatározó diktatúra. Az
iszlámban nincsen szétválasztás az egyházi és állami irányítás között. Nincs demokrácia,
nincsenek független bíróságok. Sária-törvénykezés van, fatwa rendelkezések. Teljesen
összeegyezhetetlen az iszlám az Európai kultúrával, hagyományokkal, identitással. Aki még
most sem látja ezt a fenyegetettséget és nem harcol ellene, az felelőssé válik a dzsihad
győzelméért. Ez egy kollektív öngyilkosság, amit ép eszű ember nem nézhet tétlenül.

A témában legújabb megjelent könyv, a "Douglas Murray: Európa furcsa halála" letölthető
innen: https://drive.google.com/open?id=1lCh_BS_mW7UTdX4cA-QD6pIAsgqUK-CP
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Sikeres érzékenyítés
2018. június 05. 09:55 - tarsadalom • Szerkesztés...

Az „érzékenyítés” lett utóbbi idők divatszava. A liberális propaganda-gépezet által a

többségre ráerőltetett „nevelés”-ről van szó. Arról, hogy mindenki megfelelően és kellően
érzékenyen viszonyuljon olyan kérdésekhez, mint a melegek elfogadása, migránsok
befogadása, az abortusz legalizálása, vagy a női emancipáció megvalósítása. Ennek érdekében
üzemeltet Soros egy civil szervezetekből álló magánhadsereget, akik aztán lenyomják a
torkunkon a szép új megálmodott világuk szabályait. Hogy tudjuk, mit szabad gondolni,
hogyan kell viselkedni, milyen véleményt szabad képviselni.

Ezért volt a legutóbbi Cannes-i filmfesztiválon már 15 film, melynek témája a

homoszexualitás
(http://hvg.hu/kultura/20180511_meleg_filmek_cannesban_mar_nem_az_elfogadas_a_tema_
hanem_a_hetkoznapok), ezért büszkélkedtek ugyanott a színésznők azzal, hogy ők is
kurválkodtak filmszerepek megszerzéséért (meetoo), ezért tartanak Soros emberei
továbbképzéseket a bíróságokon (http://www.origo.hu/itthon/20180525-helsinki-bizottsag-
erzekenyites-soros.html), ezért foglalták el Soros emberei az egyetemeket is, ahol kizárólag
balliberális, feminista nézetekkel rendelkező oktatókat tűrnek meg
(http://eduline.hu/felsooktatas/2017/8/30/nyilt_level_kozvelemeny_zsarnoksaga_R8GYLK ),
ezért cenzúráz a facebook minden olyan megosztást, ami nem felel meg a balliberális
utópiának (https://magyaridok.hu/belfold/a-facebook-cenzurazta-a-cenzurat-2953618/).
Miért kellene ezt a propagandát/cenzúrát elfogadnunk? Ugyanilyen módszerekkel
terjesztették a kommunizmust és fasizmust is. Kritikusan gondolkodó emberek nem hagyják
magukat ilyen módon befolyásolni, nem fogadnak el semmilyen nyomásgyakorlást. Sőt, nem
csak hogy nem fogadjuk el, hanem még ellenkező hatást is vált ki bennünk, mint amire
nevelni akartak. Ezt látom saját magamon is, és másokon is: pl. számomra teljesen elfogadott
volt a homoszexualitás, semmilyen előítéletem nem volt velük szemben. Nem tehetnek róla,
hogy így születtek, nyugodtan éljenek úgy, ahogyan természetüknek megfelel. De mióta ilyen
agresszív módon akarják elfogadtatni a másságukat, mióta utcai felvonulásokat tartanak,
mióta minden filmben szerepelnie kell legalább egy meleg párnak, azóta ellenszenvet érzek
irántuk, és semmilyen módon nem támogatom azt, hogy házasodhassanak és családot
alapíthassanak. A balliberális propaganda ellenkező hatást váltott ki bennem. Ugyanez a
helyzet a feminizmussal is: számomra a nők egyenjogúsága magától érthető, kérdésen kívüli
téma. De ha látom ezeket a hormonzavaros, lelkibeteg, férfigyűlölő nőjogi aktivistákat, akkor
elutasítom a feminizmust is. És ugyanez a helyzet minden más „hátrányos helyzetű” áldozat-
csoportoknál is: ellenkezést vált ki belőlem az, ha erőszakkal vagy propagandával akarnak
elfogadtatni áldozat-szerepeket, pozitív diszkriminációt és hasonló balliberális őrültségeket.
Ellenkezést vált ki belőlem, ha a balliberális hazugság-gyár azt akarja bemagyarázni nekünk,
hogy a migránsokra szükségünk van, hogy nem jelentenek biztonsági kockázatot, hogy
gazdaságilag is előnyünkre vállnak és nem terhelik meg az európai országok szociális hálóját.
Mindannyian láttuk az utóbbi évek iszlám hátterű terrortámadásait. Mindannyian tudjuk, hogy
nem szakképzett munkaerő, hanem részben analfabéta tömegek jönnek Európába.
Mindannyian tudjuk, hogy mennyire eltérő kultúrájú és identitású a migránsok többsége, aki
beilleszkedni képtelen és ellenségként tekint a keresztényekre.

Ezek után érthető, hogy ellenkező hatást vált ki a balliberális propaganda: hiszen látjuk, hogy:
vagy a valóságtól elszakadt, naiv, álmodozó emberek próbálják népszerűsíteni a migrációt,
vagy pedig ők is tudják, hogy mi a valóság, de ennek ellenére tudatosan terjesztik a
megtévesztő balliberális propagandát, valamilyen érdektől vezérelve. Mert pl. Sorostól kapják
a fizetési csekket, vagy mert baloldali pártok képviselői és abból indulnak ki, hogy a
migránsok majd rájuk szavaznak. Mindkét esetben teljesen elfogadhatatlan a magatartásuk, és
minden gondolkodó emberben ellenérzést kell keltsen. Az érzékenyítés sikeres, csak nem úgy,
ahogyan a libsik elképzelték, hanem pontosan ellenkező hatással. Egyre több országban
felismerik a Soros-propaganda veszélyeit, és jobboldali, migránsellenes kormányokat
választanak: Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Csehország, és most már Olaszország is
jó példa arra, hogy a Soros által gerjesztett migrációs hullámok felrázták az európai
szavazókat, felhívták a figyelmüket, hogy ébresztő: itt egy demokratikus felhatalmazás nélkül
hatalomra törekvő világmegváltó őrült akar dönteni a jövőnkről.

Sokáig azt hittük, hogy a háttérhatalomról szóló történetek csak összeesküvés-elméletek.

Hogy nincs semmi alapja annak a híresztelésnek, hogy a pénzvilág hatalmasai irányítják
háttérből a politikát. Aztán kiderült, hogy mégis így van: Soros rendszeresen tárgyal
Brüsszelben, a spekuláns lobbistái tavaly 44-szer találkoztak
Junckerékkel: https://pestisracok.hu/igy-iranyitja-soros-brusszelt-spekulans-lobbistai-tavaly-
44-szer-talalkoztak-junckerekkel/ . Ennyi előnye van tehát a migránsválságnak: felszínre
hozta az évtizedek óta háttérben folyó balliberális propagandát. Tudatosította bennünk, hogy
ne hagyjuk magunkat, védekezzünk és figyeljünk oda az ilyen alattomos manipulálási
kísérletekre. Fene se gondolta volna, hogy a James Bond filmekből ismert világuralomra törő
gonosz öregemberek tényleg léteznek. Tényleg beférkőzte magát ennek az őrülnek a
hadserege minden fontos intézménybe, és észrevétlenül irányítják a mindennapi életünket,
döntenek a jövőnkről. Most legalább láthatóvá váltak ezek a folyamatok, és tudunk védekezni
ellenük.
Engem már kellően megérzékenyítettek-kiérzékenyítettek-felérzékenyítettek Sorosék. Utálok
mindent, ami liberális, és minden további érzékenyítéssel csak arra hívják fel a figyelmemet,
hogy mi az, ami ellen harcolni kell. Vagy ahogyan Claudio Borghi Aquilini olasz képviselő
mondta a napokban: "Soros aggódik az új olasz kormány miatt? Akkor jó úton járunk”.

Azért is szomorú ez az ellenhatás, amit a libsi propaganda okoz, mert eredetileg én is egy
toleráns, liberális, a gyengébbekkel szolidaritást vállaló ember voltam, Tamási Áron szavaival
élve "megfogadtam, hogy a szegények és az elnyomottak zászlaját fogom hordozni, bármerre
vezéreljen is az utam." (Ábel a rengetegben). Ezt a jelmondatot ma már nem tudom követni,
mert a libsik kisajátították az áldozatszerepeket és az "elnyomottak" ma már nem azok, akikre
valóban illene ez a kifejezés, hanem áldozatszerepbe bújt követelőző, erőszakos,
okostelefonos migránsok / áldozatszerepbe bújt követelőző, erőszakos, konfliktuskereső,
feminista nők / áldozatszerepbe bújt követelőző, erőszakos cigányok / áldozatszerepbe bújt
követelőző, erőszakos homoszexuálisok, stb. Ezek az "elnyomottak" semmilyen felelősséget
nem vállalnak a saját helyzetük miatt, semmilyen saját kezdeményezésük nincsen, hogy
kikerüljenek a hátrányos helyzetükből, hanem ehelyett hangosan és agresszíven hibáztatják a
többséget, amely szerintük okozza a hátrányos helyzetüket. A többség előítéletei, kirekesztő
magatartása, rasszizmusa okozza szerintük a hátrányos helyzetüket. Nos, ez már egy fordított
helyzet, itt már a "hátrányos" kisebbségek próbálják a többségre ráerőltetni a véleményüket és
nézeteiket, zsarolni a többséget, leigázni a többséget. Ezzel már nem tudok azonosulni. Ez a
hangos, hisztériás és erőszakos libsi csűrhe felelős azért, hogy a társadalmi csoportok között
egyre nőnek az ellentétek, sokasodnak a konfliktusok, és a valódi áldozatok háttérbe kerülnek,
mert ők nem tudják hallatni a hangjukat az erőszakos libsi propaganda mellett.
https://pestisracok.hu/erzekenyito-konferenciara-keszul-a-ceu/
https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2018/04/18/bezar-a-starbucks-egy-delutanra-
a-dolgozok-erzekenyito-oktatasa-miatt/
https://pestisracok.hu/szegeden-mar-erzekenyitik-az-ovonoket-a-migransgyerekekre/
Szólj hozzá!
A politikai és vallási fanatizmusról
2018. május 20. 22:38 - tarsadalom • Szerkesztés...

Sokan keressük a békés együttélés receptjeit, módjait. Keressük az emberek közötti

konfliktusok megoldásait. Ezek egyik fő oka a fanatizmus: politikai, vallási, világnézeti
fanatizmus. Előző bejegyzéseimben is írtam az elvakult emberekről, akik csak egy (saját)
szemszögből képesek látni a világot, és fanatikusan küzdenek ezért a leszűkült, egyoldalú
világnézetükért. Sajnos nem csökkent ez a fajta fanatizmus utóbbi időben sem, holott azt
hihetnénk, hogy a több évtizede tartó béke, demokrácia és jólét hatására, az iskolázottság és
általános műveltség elterjedésével Európában csökkennie kellett volna. Sajnos időközben
importáltunk is bőven fanatizmust, főleg az iszlám vallású bevándorlók által, akik magukkal
hozták a saját vallásukat és természetesen megtartani és terjeszteni akarják azt. XVI. Benedek
pápa 2006-ban beszélt Regensburgban erről: „Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed,
és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa
hirdetett hitet karddal kell terjeszteni”. Az iszlám fanatizmus elmúlt években való
előretörését, az ISIS brutális tetteit és kihívását látva, úgy tűnik igaza volt. Az Iszlám
fundamentalizmus, teokratizmus, lekaszabolt, lefejezett gyerekek, keresztre feszített
keresztények, valamint az Iszlám Állam nézeteit nem valló muzulmánok elüldözése,
kivégzése mind-mind világunk része lett. A liberális Európában könnyű dolga van az iszlám
fundamentalistáknak, mert a naiv liberálisok olyan téveszmékből indulnak ki, mint:
„mindenki ugyanúgy gondolkodik a világon, mint mi”, „egyenértékű minden kultúra”, és
„mindenkinek igaza van abban, amit hisz”. Az iszlám szerint viszont nem egyenlő mindenki.
A mi értékeink nem az iszlám értékei, hanem ellentétesek azzal. Ha ezt nem értik meg Európa
liberális vezetői minél előbb, akkor áldozataivá válunk azoknak a „menekülteknek” akiket
országainkba befogadtunk.
De nem csak a vallási fanatizmus veszélyezteti a békés együttélést. A politikai elvakultság és
erőszakosság is mindennapjaink részévé vált. Az elmúlt hetekben is láthattuk a választások
utáni tüntetéseket, a tüntetők indulatos, agresszív megnyilvánulásait. A kormány beavatása
után leköpdösték a parlamentből távozó vendégeket, holott azt sem tudták, kik azok.
Láthatunk rendszeresen olyan európai uniós liberális politikusokat is, akik magukból kikelve,
gyűlölettől fröcsögve támadják hazánkat és más konzervatív országok vezetőit. Judith
Sargentini, Frans Timmermanns, Cecilia Wikström, Guy Verhofstadt rendszeresen látható a
médiában olyan nyilatkozatokkal, melyekre a politikai fanatizmus jellemző. Egy liberális
kisebbség, aki rá akarja erőszakolni a többségre a liberalizmust. Manipulációval,
agymosással, zsarolással, cenzúrával, fenyegetéssel, bármilyen eszközzel. Rá akarják
erőszakolni Európára a migránsokat, a multikulti életmódot. Ez a politikai „hittérítés” teljesen
megengedhetetlen, hiszen a demokrácia alapelve, hogy a többség politikai nézete kell
érvényesüljön, és nem egy felülről diktáló, kisebbségben lévő liberális fanatikus csoport
nézetei.

Minden fanatikusra jellemző, hogy ő „csak jót akar” neked, de ehhez meg kell változzál.
Valamilyen izmus alapján át kell alakítani a világot, meg kell változtatni a társadalmat.
Régebben forradalmakkal, kommunista „átképző” munkatáborokkal, titkosszolgálatokkal
fenntartott diktatúrákban próbálták „megnevelni a népet”, és megvalósítani a politikai utópiát.
Ma finomabb, de annál veszélyesebb eszközökkel próbálkoznak: a liberalizmus terjesztésére
Sorosék az egész világot behálózó civilszervezeteket hoztak létre, és hatalmas összegeket
költenek erre a politikai hittérítésre. Eszközeik a médiakampány, az „érzékenyítés”, állami
intézmények befolyásolása és gyengítése, áldozatszerepek kijelölése, a pozitív diszkrimináció
erőltetése valamilyen vélt „hátrányos helyzetű” csoportok számára. Eszközeik közé tartozik a
másképp gondolkodók kiközösítése, lejáratása is. Bármilyen eszközt hajlandóak felhasználni
azért, hogy politikai nézeteiket ráerőltessék másokra. Ezzel a politikai fanatizmussal szemben
csak egyfajta védekezés lehetséges: ragaszkodni a konzervatív értékekhez, ragaszkodni a
demokratikus többség jogaihoz, kritikusan gondolkodni és elutasítani minden olyan politikai
újítást és izmust, amit erőszakkal akarnak a többségre ráerőltetni. Anti-progresszív, izmusok
és ideológiák nélküli politizálásra van szükség ma is, a racionális, józan gondolkodás
szellemében. Csak így lehetett volna elkerülni a kommunizmus vagy fasizmus őrült
fanatizmusát, és így lehet elkerülni a liberálisok által megálmodott utópiákat is. Ne akarjon
senki ráerőltetni politikai nézeteket másokra. Menjen el szavazni, és fogadja el a többség
szavazatát, így működik a demokrácia. Nincs szükségünk semmilyen izmusra, semmilyen
forradalomra, semmilyen társadalmi mérnökösködésre.
Valószínűleg sokan pszichés betegségben szenvednek, akik valamilyen fanatikus,
világmegváltó kényszer miatt politikai vagy vallási „hittérítést” végeznek:
kényszerneurózisnak nevezik az ilyen viselkedést. Az ilyen emberek egyszerűen képtelenek
elfogadni a másképpen gondolkodókat. Rá kell erőltessék másokra is a saját világnézetüket, a
saját életmódjukat, a saját véleményüket. Ilyen fanatikus, lelkibeteg őrültek hozták ránk a
kommunista gulág-táborok és a fasiszta koncentrációs táborok szenvedéseit és sokmillió
halottját. Ők akarnak most is egy „szép, új világot” létrehozni, ahol nincsenek határok,
nincsenek nemzetek, nincsenek előítéletek, nincsenek hátrányos helyzetű csoportok,
nincsenek közösségek (tehát családok sem), nincsenek nemi szerepek, stb. Csak önálló,
szabad, független egyének vannak, akik leráztak magukról minden társadalmi kötöttséget és
normát. Lehet ennek a politikai világnézetnek a hívője lenni, de nem szabadna másokra is
ráerőltetni azt. Szóval kedves liberálisok, és hasonló hittérítők: ha tényleg olyan csodálatos az
általatok elképzelt világ, akkor várjátok meg, amíg mások is meggyőződnek erről, és
demokratikus választásokon rátok szavaznak. Ne akarjátok semmilyen módon lenyomni a
torkunkon a világnézeteteket. Ha meg nem kerültök többségbe, mert mégsem olyan
meggyőző az utópiátok, akkor is élhettek a saját elképzelésetek szerint. Mindenkinek lehet
saját ideológiája és vallása. De ne akarja azt ráerőltetni senki másra!

Mindenféle fanatizmussal szemben hasznos lehet a humor: a világmegváltó őrültek általában

iszonyatosan komolyan vesznek mindent (magukat is), és arról lehet felismerni őket, hogy
nincs humorérzékük. Aki nevetni tud (magán is), az valószínűleg nem fog valamilyen
izmusnak bedőlni és csapdájába esni, illetve erőszakosan terjeszteni azt. A másik hasznos
mód, ahogyan el lehet kerülni a fanatizmust: perspektivikus világnézet, irodalmi műveltség.
Aki sokat olvas, azt nem könnyű manipulálni, és csatasorba állítani valamilyen izmus
terjesztése érdekében. Olvasáskor mások perspektívájából látjuk a világot. Megtanuljuk
átérezni, megérteni és elfogadni mások gondolatait. Megtanuljuk, hogy sokféle módon lehet
élni, és nincs egy kizárólagos világnézet, amit mindenkinek el kellene fogadni.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!
Hirdetés

Autoritás- és hierarchiafóbia
2018. április 16. 14:59 - tarsadalom • Szerkesztés...

A hétvégi kormányellenes tüntetés résztvevőit elnézve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a

közös pontja ezeknek az embereknek? Hiszen politikailag nem lehet semmi közös a Jobbikos
és LMPs vagy Gyurcsányista tüntetők között.. Az Orbángyűlölet lehet a közös pont? Talán
nem is Orbán személye, hanem az, amit ő képvisel: a társadalmi rendet, a konzervatív
értékeket, a többség érdekét. Ezek a tüntetők bármelyik erős kormányt gyűlölnék, mert
semmilyen autoritást nem képesek elfogadni. Ezek bármely erős kormányt gyűlölnék, mert
semmilyen hierarchiát nem képesek elviselni. Olyan kormánnyal lennének boldogok, amely
gyenge, bábfigurákból áll, semmit nem tesz, és hagyja eluralkodni az anarchiát. Ezek a
tüntetők azt hiszik, hogy ők akkor tudnának érvényesülni a társadalomban, ha nincs
semmilyen hierarchia, nincsenek közösségek és kötöttségek. Nincs senkinek hatalma.
Autoritás- és hierarchiafóbiája van ezeknek az embereknek.
Már többször írtam a kommunizmus-liberalizmus-feminizmus összefüggéseiről, és elemeztem
a közös pontokat. Egyre tisztábban látom ezt az embertípust, aki mindhárom izmusra
hajlamos, és a fő indokot, ami e három izmus mögött rejlik: félelem és gyűlölet minden
autoritással és hierarchiával szemben. Ez ellen harcolnak, ezért lett Orbán a fő ellenségük.
Lehet ennek egyik oka egy apakomplexus is: vagy egy elnyomó, erőszakos apjuk volt
ezeknek az embereknek, és ezért gyűlölik Orbánt, mint az állami hatalom képviselőjét, vagy
az is lehet, hogy semmilyen apjuk nem volt, ezért nem tanulták meg a rendet, a beilleszkedést,
és korlátok nélkül nőttek fel. Ezért nem tudnak semmilyen állami hatalmat elviselni. Nem
akarom azt állítani, hogy minden tüntetőnek zavart, beteges viszonya volt az apjával és ezáltal
az autoritással is, de a balliberális és konzervatív oldal megkülönböztető jelei között élesen
kitűnik ez a hatalomhoz, társadalmi rendhez való viszonyulás.

Rengeteg írás született már arról, hogy a válóperek magas száma és az apa-szerep gyengülése
miatt a gyerekek többsége apa nélkül, vagy apai minta nélkül nő fel. Rengeteg a
viselkedészavaros gyerek ebből adódóan. Ezekre a szerencsétlen Momentum-os fiókákra
jellemző, hogy csak valami ELLEN tudnak szervezkedni. Az olimpia ellen például. Vagy a
Liget-projekt ellen. Vagy Orbán ellen. Nincs semmilyen konkrét elképzelésük arról, hogy
milyen társadalomban tudnának ők érvényesülni, mi lenne az a konkrét program, amivel el
akarják élni a céljaikat. Csak valamilyen utópisztikus álmodozás világbékéről és határok
nélküli világról, hatalom nélküli államról, egyenlőségről. Ezek ugye olyan célok, amit soha
elérni és megvalósítani nem lehet, de legalább van, amiért küzdjenek, tüntessenek és
aláírásokat gyűjtsenek. Addig sem kell dolgozni, gyereket nevelni, vagy bármilyen hasznos
tevékenységet folytatni. Lehet lázadni, tüntetni, hisztériázni, sivalkodni. Ettől aztán fontosnak
érzik magukat, akkor is, ha csak 1%-ot érnek el a választáson.

Apropó tüntetés: mikor 2006-ban Gyurcsány öszödi beszéde miatt tüntetni kezdtek az
emberek és lemondását követelték, akkor Tóta W. Árpád, a baloldal megmondóembere írta
erről a következőket:
"Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a
módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost,
lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán,
söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. ...
Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit - Isten ajándékát -,
beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad
boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy
bukta." Saját magukra nézve ez már persze mind nem érvényes. Vicces emberek ezek a
balliberálisok...

De visszatérve a feminista, kommunista párhuzamokra: ez az autoritás- és hierarchiafóbia

lehet alapja ezeknek az izmusoknak is. Az elképzelt egyenlőség, amit minden áron meg kell
valósítani. Az elképzelt társadalom, amiben nincsenek alul-fölülrendelt viszonyok. Mekkora
baromság ilyesmiről még csak álmodozni is! Hiszen már születésünk pillanatában sokminden
eldőlt a későbbi életünkkel és társadalmi szerepünkkel kapcsolatban. Az intelligencia kb.
80%-ban öröklött, és az emberek közötti eloszlása egy fordított U-alakú görbének felel meg.
Tehát van sok átlagos intelligenciájú ember, és kevés az átlag fölötti. Ezt figyelembe vége:
hogyan lehet egy pillanatig is arról álmodozni, hogy egyenlőség legyen az emberek között, és
ne legyen alul-felülrendeltség? Ép eszű ember nem tenne ilyent. A kommunisták igen. A
feministák is, és a liberálisok is.
A mai harmadik hullámos feminizmus is egy ilyen inkoherens baloldali totalitárius ideológia.
A marxista osztályellentétét vetíti a nemekre, valamint vélt vagy valós marginalizált
csoportokra (bőrszín, vallás, stb. alapján). Érvelésének alapja mindig a hatalom és annak
birtoklása. Leghatékonyabb fegyvere az áldozati magatartás, valamint a szembenálló fél
démonizálása. Célja az elnyomó csoportok vélt hatalmának megdöntése, a nemek közti
különbségek megszüntetése, a társadalom erőszakos átalakítása, annak alapegységének
felszámolása. Az egyenlőség nevében utópista híveik szerint ideológiájuk univerzális, így aki
nem velük van, az az elnyomó rendszert támogatja. A feminizmussal megfertőzött nők már
csak a társukkal szembeni hatalmi viszonnyal foglalkoznak, és ezzel tönkreteszik a
kapcsolatukat. Egy párkapcsolat csak egymás segítésén és kiegészítésén alapulhat, de amelyik
pillanatban a feministák egy hatalmi viszonyt látnak benne és ezt beszélik be a nőknek, abban
a pillanatban vége is van.

A feminizmus szerint nem lehet egy családon belül alul-felülrendelt viszony, nem lehet
családfő. Egyenlőség kell legyen. Ez természetesen megvalósíthatatlan, ezért inkább
feloszlatják a családot. Minden társadalmi egységet, közösséget meg kell szüntetni, mert az
elnyomásra ad lehetőséget. Egy családon belül pl. ha a férfi intelligensebb, műveltebb,
talpraesettebb, aktívabb, dominánsabb, mint a felesége, és ezért a családfő szerepét tölti be,
akkor ez a feminizmus szerint "elnyomás". Egy értelmes, normális nő örül annak, ha ilyen
férjet talált magának, akinek ilyen tulajdonságai vannak, hiszen ezek által sikeres szerepet tölt
be a társadalomban és jól tud gondoskodni a családjáról. Egy lelkibeteg feminista viszont csak
a gonosz elnyomót látja benne. Lehet ez fordítva is, természetesen, hogy a nő kerül családfői
szerepbe a vele született tulajdonságai által. Érdekes, ez ellen már nem tiltakoznak a
feministák... pedig nincs két egyforma ember, nincs egyenlőség, és a család nem tud meglenni
családfő nélkül, ahogyan Popper Péter írja:

„Elnézést kérek, de egy család sem tud meglenni családfő nélkül. És ha egy férfi nem vállalja
a családfőszerepet, az úgy átcsúszik a nő kezébe, mint a sicc. Vagy átcsúszik a hároméves
gyerek hisztériájának a kezébe, aki elkezd szabályozni. Én azt látom például, mint
pszichológus, hogy rengeteg gyereknek nincs semmi más baja, mint hogy nincs olyan erő az
életében, aki azt mondaná, hogy NEM. Eddig, öregem. Nincs tovább! Miért? Mert én így
akarom.”

Ez a gondolat horrorisztikus a mai világ balliberális agymosott emberének. Elképzelhetetlen,

hogy bárki, bármilyen közösségben egy alárendelt szerepet töltsön be a vele született
adottságai miatt. Akkor inkább fel kell számolni a közösségeket. Éljen inkább mindenki
magányosan, de függetlenül és önállóan. Az nem számít, hogy az ember ösztönösen igényli a
közösségi élményt, a közösségbe tartozást, mert ez biztonságot és lelki megnyugvást ad neki.
Akkor is fel kell számolni a közösségeket. Ezt mondja Soros is: ő nem akar törzsi
viszonyokban élni. Éljünk inkább boldogtalanul, de függetlenül.

Ezt akarták a kommunisták is megvalósítani. Nehogy már a jobb adottságokkal született

emberek "uralkodjanak" az alacsonyabb szociális rétegekben élő embereken! Ha valaki olyan
tulajdonságokkal született, hogy csak egyszerű, alacsony értéket képviselő munkára volt
képes, akkor is legyen egyenlő azzal az emberrel, aki tulajdonságai által magasabb színvonalú
munkára képes. A takarítónő is főnök akar lenni. Miért? Csak! A kevésbé intelligens nő is
családfő akar lenni. Miért? Csak! Forgassuk fel a társadalmat, és alakítsuk át úgy, hogy
mindenki egyforma legyen. Nehogy legyenek jobban megbecsült, magasabb pozíciójú, jobban
megfizetett, több hatalommal rendelkező emberek, mert ez igazságtalan! De kedves
feministák-kommunisták-liberálisok: értsétek már meg, hogy nem egyformának születtünk!
Nem a gonosz, elnyomó társadalmi berendezkedés miatt vannak hierarchiák, hanem azért,
mert vannak jobb adottsággal rendelkező emberek, és vannak kevésbé jó adottságokkal
rendelkező emberek. Akárhogyan alakítjátok át a társadalmat, akkor is megmaradnak ezek a
különbségek, mert biológiai, genetikai okai vannak. Egyenjogúság van, természetesen, de
egyenlőség nincs, és nem is lesz soha.

Lázadozzatok, hisztizzetek és tüntessetek csak tovább a megvalósíthatatlan álmaitokért. Amíg

nem kerültök többségbe, addig nincs baj. A társadalmi rend csak állami hatalommal,
törvényekkel és hierarchiával tartható fenn. Ezt minden konzervatív ember tudja és elfogadja.
Közösségek is csak úgy tarthatók fenn, ha a közösség tagjai elfogadnak közös
játékszabályokat, és alárendelik magukat ezeknek. Nem létezik az egyén abszolút szabadsága,
függetlensége és közösség-mentes, alárendeltség-nélküli életformája, amiről álmodoztok. Ami
számotokra "elavult, törzsi életmód", az számunkra társadalmi rend, családi élet, amiben
rendezett körülmények között tudunk biztonságban élni, tanulni, dolgozni, gyerekeinket
felnevelni.

Tüntetgetés helyett azonban azt ajánlom, hogy menjetek el egy pszichológushoz, és derítsétek
ki, hogy mi az oka az autoritás- és hierarchiafóbiátoknak. Beszéljetek a pszichológussal az
apátokkal való viszonyotokról. Ott lesz a kutya elásva valószínűleg...

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Ideológiavakság
2018. április 13. 17:08 - tarsadalom • Szerkesztés...

A választások utószelében tűnt fel nekem, hogy mennyire elvakultan tudnak emberek a saját
ideológiájuk szerint érvelni, vitatkozni, harcolni, és mennyire nem veszik észre, hogy azok a
vádak, melyekkel a másik oldalt megilletik, saját magukra is érvényesek lehetnek. Ez az
elvakult vagdalkozás sajnos már kezd megszokottá válni, és tulajdonképpen mindkét oldalon
látok olyan embereket, akikre ez a jellemző magatartás. Sokan siránkoznak is emiatt, és
írogatnak „szakadékról” meg „szekértáborokról”. Ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy csakis
a másik tábor hibás a kialakult helyzetért :). Nos, nem akarok ezen panaszkodók hosszú
sorába beállni ezzel az írással, de remélem, hogy néhány kevésbé elvakult embert meg tudok
győzni arról, hogy sokkal több tolerancia kellene a másik tábor véleményének elfogadásában,
tisztelésében.

Olyan sok példa volt erre az utóbbi időben, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Vicces volt pl.
az az Indexes újságíró, aki a migránsok elleni kormányzati propagandáról írt, amit ő az
Origón vélt fölfedezni, és szó szerint úgy fejezte ki magát, hogy az „Origo, aki a kormány
seggében van”. Miközben köztudott, hogy az Index meg Soros és Simicska seggében van.
Nincs ma már független újságírás, mindenki beállt valamelyik táborba. De ha valaki nem
független újságíró, hanem valamelyik oldal propaganda-bérence, akkor miért pont ezzel
vádolja meg a másik oldal újságíróját? Ideológiavakság?

Másik példa: a választások után rengeteg írás jelent meg arról is, hogy a kormány migránsok
elleni gyűlöletkeltő kampánya felerősítette az irreális félelmeket az emberekben, és ez oda
vezethet, hogy az országunkban élő idegenek több előítélettel kell szembenézzenek. De vajon
ez tényleg így van? Vagy ez is egy irreális félelem? Valóban volt propaganda mindkét
oldalon, és olyan propaganda is, ami károkat okozhat. De ha valaki attól fél, hogy ezentúl
Magyarország egy idegengyűlölő, rasszista ország lesz, akkor szerintem téved. Tehát lehet ez
is egy irreális félelem. A jobboldal attól fél, hogy a migránsok miatt elveszítjük a kultúránkat,
identitásunkat. Lehet ez reális vagy irreális félelem. Majd kiderül 20 év múlva. A baloldal
meg attól fél, hogy a kormánypropaganda miatt idegengyűlölő lesz az emberek többsége.
Lehet ez reális vagy irreális félelem... A jobboldal attól fél, hogy a Soros-féle civilszervezetek
„munkája” miatt demokratikus felhatalmazás nélkül erős politikai befolyáshoz juthatnak
külföldről irányított emberek és pártok. Lehet ez reális vagy irreális félelem.. A baloldal meg
attól fél, hogy a Soros-szervezetek ellen hozott törvények ellehetetlenítik a civilszervezetek
működését. Lehet ez reális vagy irreális félelem... A baloldal attól fél, hogy már a civil-
szervezetek listázása is veszélyezteti ezek munkáját... A baloldal attól fél, hogy a kormány
ellehetetleníti a baloldali emberek életét ebben az országban, tehát kirúgják a munkahelyéről,
nem nyer állami megbízásokat, stb... A jobboldali emberek meg attól félnek, hogy a
migránsellenes véleményük miatt vesztik el a munkahelyüket és közösítik ki őket. A baloldal
attól fél, hogy Magyarországról tömegesen külföldre fognak költözni az emberek a Fidesz
győzelme miatt. A jobboldal meg attól fél, hogy tömegesen Magyarországra fognak költözni
bevándorlók. Lehet ez reális vagy irreális félelem. Majd kiderül 20 év múlva. Sorolhatnám
tovább…

Nem dereng tényleg senkinek, hogy mindkét álláspont lehet jogos/jogtalan, reális/irreális?
Mindkét álláspont megindokolható érvekkel és alátámasztható példákkal a múltból, illetve
saját tapasztalatból. Nem szabadna tehát senkinek a véleményét kétségbe vonni/cenzúrázni!
Lehet egymással vitázni, érvelni, és megpróbálni meggyőzni a saját álláspont helyességéről
illetve a másik álláspont helytelenségéről. De nem szabadna senkit kiközösíteni és cenzúrázni
a véleménye miatt. Most ugye nem akarok a saját érvelésem csapdájába esni, és azt állítani,
hogy „a baloldal teszi pontosan ezt”. De sajnos az a helyzet alakult ki, hogy a globális internet
alapú média (Facebook, Google) balliberális kézben van. Brutális erőt képviselve,
gátlástalanul avatkoznak be a politikai harcba, ahogyan ezt naponta megtapasztaljuk
Facebookon a saját véleményünk és megosztásaink cenzúrázása miatt, és ahogyan ez kiderült
a Cambridge-Analytica botrányból is. Google is gyakorlatilag használhatatlanná vált politikai
cikkek keresésére, mert csak balliberális médiák találatait jeleníti meg.

Ezenkívül a balliberális oldal bevett eszköze és módszere lett az a kirekesztésen alapuló

taktika, hogy elterjesztették: minden művelt, értelmiségi ember csak balliberális lehet. Aki
nem liberális, az műveletlen, buta, sablonos gondolkodású, gyűlölködő, rasszista, és nincs
helye a civilizált emberek közösségében. Én pont ezért próbálom minden fórumon és
közösségben bátran vállalni a migránsellenes véleményemet, akkor is ha egyetemet végzett
ember vagyok: hogy mások is merjék felvállalni a jobboldali, nemzeti, konzervatív
véleményüket. Amúgy meg rengeteg szidalmazást és fenyegetést kapok ezért, de megéri.
Alattomos, elfogadhatatlan, gyalázatos, manipulatív módszernek tartom azt, mikor azzal
győzködnek, hogy „csak a balliberális ember lehet értelmiségi, művelt ember”. Kertész Imre
Nobel díjas író akkor vajon műveletlen, buta ember volt? Ő ugyanis azt írta, hogy "Arról
volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán
elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról (...)
Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak
hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen
módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért
nem? (...) Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen
ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem
létezik." Ugyanezt a véleményt képviselem én is, és emiatt próbálnak liberális embertársaim
kiközösíteni, megfélemlíteni, fenyegetni engem.
Ez a balliberális vélemény-terror, vélemény-diktatúra egyoldalú, mert a jobboldalra
semmilyen hasonló módszer nem jellemző. Amúgy meg ez is előítéletes, sablonos
gondolkodás, csak hát ezt nem veszik észre a balos barátaink. Ha azt mondja a baloldal, hogy
„minden ember buta, aki migránsellenes” (és erről rengetegen osztottak meg utóbbi napokban
egy videót is, amin az utcán megállítottak embereket, és megkérdezték, hogy az Arab számok
bevezetésétől félnek-e. Persze, hülye kérdésekre hülye válaszok érkeztek), nos akkor ez
ugyanolyan előítéletes, sablonos gondolkodás, mintha azt mondanám, hogy „minden migráns
terrorista”.
Szóval sajnos kialakultak véleménybuborékok mindkét oldalon, Facebookon is az a jellemző,
hogy mindenki csak a saját véleményét megerősítő médiát és ismerősöket követ. Így persze
nincs ellentmondás, nincs kritikus gondolkodás, és ezért történhetett meg, hogy a baloldal
valóban elhitte, hogy megnyerheti a 2018-as választást a Fidesszel szemben. Fogalmuk sem
volt, hogy milyen a valós közhangulat, egyszerűen ignorálták a másképpen gondolkodókat és
véleménykutatásokat is. Ez az elvakult átideologizált gondolkodásmód inkább a baloldalra
jellemző, hiszen a „safe space” egy amerikai balliberális találmány. Maradjunk csak egymás
között, zavaró ellenvélemények nélkül, és álmodozzunk a szebb jövőről, valamilyen
forradalomról, valamilyen társadalmi átalakításról. A világbékéről, az egyenlőségről, a
multikulti együttélésről. Aztán egyszer csak jön x millió választópolgár, és azt mondja, hogy
„köszönjük szépen, nem kérünk migrációt”. Nagy pofon ez az ideológia-vakoknak, de
hasznos tapasztalat lehet.

Én azt szeretném, hogy ha mindenki elmondhatná a véleményét. Azt szeretném, ha mindenki

legalább meghallgatná az ellentábor véleményét, és elgondolkodna rajta. Azt szeretném, ha
leírhatnám és elmondhatnám bárhol azt, hogy „Aggódok a tömeges migráció miatt. Aggódok
a gyerekeim jövőjéért, az Iszlám vallás és életmód terjedése miatt”. Nem szeretném, hogy ha
emiatt azonnal azzal szidalmaznának, hogy ez „félelemkeltés, rasszizmus, gyűlölködés”.
Lehet, hogy én is álmodozó idealista vagyok? :)

Két idevágó idézettel zárom ezt a bejegyzést:

“Amiben a baloldali liberálisok hisznek – a baloldali liberális eszmékben –, azokról ők nem

azt gondolják, hogy baloldali liberális eszmék, hanem azt, hogy egyetemes igazságok, és
egyáltalán nem politizálás. Aki egy kicsit is másképp gondolkodik, mint ők, az már fasiszta,
kirekesztő, de minimum a progresszió és a haladás gáncsolója. Nem partnerként tekintenek
rám, amikor a közéleti viták felmerülnek, hanem úgy, mint valami furcsa emberre, aki nem
érti az igazságot.” (Apáti Bence)

“Jobb, ha mindenkiben tudatosul két igen fontos dolog. Az egyik az, hogy dacára a minimum
is évtizedek óta tartó agymosásnak, amiben a leghíresebb és legvagyonosabb emberek vették
ki leginkább a részüket, gyűlölet leginkább a baloldalon van. A jobboldaliak ugyanis nem
akarnak gyűlölni, csak nyugalomban élni, saját maguk eldönteni, mit gondolnak a világról,
reggel elvinni a gyerekeiket az iskolába, dolgozni, este pedig pihenni. Normális világot
óhajtanak, ennyiben összefoglalható vágyuk. Az összetűzés abból ered, hogy ezt a normális
világot egyre kisebbre szabja a progresszió, és a sok-sok éves önfeladás után nehezen ébredő
konzervatív világ pedig vállalja a konfrontációt értékei visszaszerzéséért.” (Trombitás
Kristóf)
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+
0

Szólj hozzá!

Migráció és emberi jogok

2018. április 07. 12:09 - tarsadalom • Szerkesztés...

Gondolom sokan unják már az egyik oldal „migránsozását” és a másik oldal

„migránssimogatását”. Én is többször írtam itt már erről a kérdésről, de megpróbálom most
nagyon leegyszerűsítve, az emberi jogok oldaláról megközelítve leírni az álláspontomat.

Tehát: gondolom nem vitatja senki, hogy vannak a földön olyan területek, ahol a külső
adottságok miatt magasabb életszínvonal érhető el, mint más területeken. Van víz, lehet
gazdálkodni, állatot tartani, ipari létesítményeket és infrastruktúrát létrehozni. Ilyen pl.
Európa, Amerika, és sok más kontinens vagy ország. Vannak viszont olyan területek is a
földön, ahol őserdő van, vagy sivatag van, vagy túlságosan hideg / meleg van, tehát nem lehet
magas szintű életszínvonalat / civilizációt fenntartani. Ez mindig is így volt, és nem igazán
lehet megváltoztatni. Az alkalmasabb területeken fejlett kultúrák jöttek létre, de a kevésbé
alkalmas területek sem maradtak lakatlanok, hanem részben benépesültek. Jó példa erre az ősi
egyiptomi kultúra, amely a Nílus által biztosított feltételek miatt alakulhatott ki, miközben pár
kilométerrel odébb a sivatagban csak nomád népek laktak, és az ottani adottságok miatt nem
tudtak fejlett kultúrát kialakítani.

Ennek egyenes következménye, hogy a fejletlen országok lakói igyekeznek bevándorolni a

fejlett országokba. És itt felmerül a kérdés, hogy joguk van-e ehhez? Emberi jog a migráció?
Bárki bárhol a világon egyszer csak úgy dönthet, hogy kivándorol és máshol telepedik le? Ezt
erőltetik Sororsék, és ezt mondja az ENSZ is. Nem lehet senkit sehonnan kizárni, mert az
rasszizmus, és gyűlöletkeltés.

De mi van azoknak a jogaival, akik évszázadokon keresztül dolgoztak azért, hogy

felépítsenek egy fejlett civilizációt, infrastruktúrát, és ezt megőrizni akarják olyan
bevándorlókkal szemben, akik semmit nem tettek az életszínvonaluk és kultúrájuk fejlesztése
érdekében, nem tisztelik a tulajdonjogot, akik nem hajlandók dolgozni? Nekünk miért nincs
jogunk velük szemben megvédeni magunkat, azt az életmódot, kultúrát, amit felépítettünk?

Erre csak olyan válaszokat adnak a migránssimogatók, hogy „mindenki egyenlő a földön”,
„minden közös kell legyen”, és „nem lehetnek határok”. De ez nem igaz! Attól, hogy egy
emberi fajhoz tartozunk, még nem vagyunk egyformák. Az európai ember pl. a hosszú, hideg
tél miatt megtanulta, hogy takarmányt kell beraktározni. Erős, fűthető házat kell építeni
magának és haszonállatainak. A földeket úgy kell megművelni, hogy télen ne haljon éhen,
hanem legyen tartaléka élelmiszerekből. Ez magától érthetőnek tűnik a mai ember számára,
de ha megnézzük, hogy pl. Afrikában vagy Indiában hogyan élnek, akkor láthatjuk, hogy nem
az. Ott viskókban laknak, és egyik napról a másikra élnek. Vadásznak, vagy abból élnek, ami
magától megterem. Ennek a különbségnek messzemenő következményei vannak, pl. helyhez
kötődés, a megművelt föld birtoklása, a tulajdonjog tiszteletben tartása. Ha én egész nyáron a
földemen dolgoztam, hogy megtermeljem télre az élelmiszert és takarmányt, akkor tisztelni
fogom a szomszédom tulajdonjogát, aki ugyanezt tette. Nem fogom ellopni a padlásáról a
kolbászt, és az istállójából a szénát vagy tyúkját, mert tudom, hogy mennyi munkával járt a
tartalékokat télre beraktározni, hiszen én magam is ezt tettem, és nem akarom, hogy engem is
meglopjanak. A munka és a tulajdonjog becsülete és tiszteletben tartása tehát nálunk kialakult
évszázadok alatt. Kialakult az a képesség is, hogy előre tervezzünk, beosszuk és raktározzuk
az élethez szükséges dolgokat. Ez sem magától érhető, mert pl. a cigányságra még ma is az
jellemző, hogy minden hónap elsején megkapják a segélyt, és azonnal elköltik, vesznek rá
cigit, piát, csokit. Másnapra már semmi pénz nem marad, és a következő segélyig kölcsönből
húzzák ki. Náluk nem alakultak ki azok a szokások, képességek, melyek Európában
kialakultak.

Ezt kellene megérteni a balosoknak, kommunistáknak, és mindenféle migránsbarát

utópistáknak: hiába tartozunk egy fajhoz, másképpen élünk a föld különböző területein, és
ezek a különböző életmódok nem férnek meg egymás mellett, ha összekeveredünk. Aki azt
szokta meg, hogy Afrikában nomád életmódot folytat, leakasztja a banánt a fáról, és gazellára
vadászni jár, az nem fogja megérteni, hogy Európában miért nem veheti el másnak a
tulajdonát. Az Indiából hozzánk bevándorolt cigányoknak is más viszonyuk van a munkához,
tulajdonjoghoz, mint nekünk. És sok más viselkedésbeli különbség is van. Oriana Fallaci
könyvéből idézek erre egy példát, amit világ körüli utazásán látott kiírva Indiában a
vonatfülkében: "Kérjük, ne köpje le a szomszédját! " „Kérjük, ne vegye le a cipőjét, ha több
mint egy napja nem mosott lábat!" „Kérjük, ne egyen csukott ablaknál fokhagymát! "
„Kérjük, ne vizeljen a földre!". Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért jelent ez gondot
egy európai ember számára.

Nem lenne ezekkel a kulturális különbségekkel semmi baj, mindaddig, amíg nincs migráció.
Mindenki éljen úgy, ahogy megszokta, ahogy a saját országa adottságai lehetővé teszik. De
amelyik pillanatban tömeges migráció és multikulti keveredés van, ezek a különböző
szokások és mentalitások konfliktusokhoz vezetnek. Nem működik a hétköznapi együttélés,
ha ilyen különböző mentalitású emberek kell egy országban, egy társadalomban
együttműködjenek. Ezt rengetegszer megtapasztalhattuk már a múltban, és most is látjuk a
nagyvárosok gettóiban vagy no-go zónáiban például. Láthatjuk az emelkedő bűnözési
statisztikákban, láthatjuk a terrorizmus megjelenésében. Mégis azt kérdezik tőlem a
migránsbarátok, hogy miért érzem fenyegetve magam a migráció által? És bármit válaszolok,
azonnal rávágják, hogy ezek "irreális félelmek". Nos, lehet hogy számotokra irreális félelmek,
de számomra nem azok. Majd 20 év múlva kiderül, hogy kinek volt igaza. Jogom van a
véleményemhez, álláspontomhoz. Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy az álláspontom
miatt cenzúrázzanak, kirekesszenek, lerasszistázzanak a liberálisok. Micsoda arrogáns,
fölényeskedő, lekezelő magatartás ez, kedves migránssimogatók? Felálltok a pulpitusra, és
onnan fentről akarjátok eldönteni, hogy másoknak irreális félelmei vannak-e? Mitől lenne
nektek ehhez jogotok? Én teljesen jogosan érzem magam fenyegetve a migránsok által.
Miért? Mert 45 év élettapasztalatból következtetéseket vonok le a jövőre nézve. Mert több
ezer könyv elolvasásából, több ezer saját tapasztalatból, életeseményből, történelmi
tanulságból azt a következtetést vonom le, hogy a tömeges migrációval veszélyeztetjük az
életünket, kultúránkat, jövőnket. Tudom, ti meg más következtetéseket vontok le a saját
tapasztalataitokból. Jogotok van hozzá. De nekem miért nincs jogom a saját véleményemhez
és következtetéseimhez? Mitől gondoljátok ti azt, hogy mások fölött álltok, és eldönthetitek,
hogy a félelmeik reálisak vagy irreálisak? Hiszen ugyanolyan módon, saját
élettapasztalatainkból vonunk le következtetéseket, teljesen jogosan! Csak hát szerintetek a mi
következtetésünk mégis jogtalan (irreális félelemkeltés és gyűlöletkeltő propaganda
eredménye), a ti következtetésetek meg nem. Mert ugye nem létezik migránsbarát propaganda
és világmegváltó álmodozók erőszakos balliberális agymosása... Sorosról még nem
hallottatok? Észre kellene végre venni, és megérteni, hogy mindkét álláspont ugyanannyira
jogos, ugyanannyira lehet reális/irreális, ugyanannyira lehet propaganda által befolyásolt.
Senki ne ítélkezzen fölöttem az ilyen véleményem miatt! Amúgy meg nem csak a tömeges
bevándorlás miatt érzem magam fenyegetve, hanem az ilyen önjelölt világmegváltó
balliberális harcosok miatt is. Ők aggódnak a migránsok kirekesztése miatt, miközben engem
próbálnak kirekeszteni, cenzúrázni, ellehetetleníteni, diszkreditálni. És persze fenyegetni,
megfélemlíteni is: rendszeresen kapok szidalmazó, fenyegető üzeneteket Facebookon (még
azzal is megfenyegettek, hogy a munkahelyemen "feljelentenek"!). Csak a migránsoknak
vannak jogaik, nekem nem? Vegyétek már végre észre, hogy mennyire elfogadhatatlan ez az
érvelés és viselkedés!

Lehet tehát mindent vitatni, és szemet hunyni a multikulti keveredés problémái fölött, ha
valaki elvakult liberális utópista. De akkor is marad a kérdés, hogy nekem miért nincs jogom
ahhoz, hogy a saját országomban, a saját magam és elődeim által felépített infrastruktúrában
és kultúrában éljek békében, anélkül, hogy bevándorlók erőszakosan megváltoztatnák azt? Ez
alatt nem csak azt értem, hogy pl. idejönnek Iszlám országokból, és ránk akarják erőltetni a
Sharia törvényeit. Ha nem akarnának semmit ránk erőltetni, de szaporodással elérik azt, hogy
többségbe kerüljenek, akkor is azt mondom erre, hogy ez az európai kultúra erőszakos
lecserélése. Nem csak háborúval lehet országokat meghódítani, hanem szaporodással is. Pár
évtized alatt a saját hazámban idegenné válok. Rengeteg példa volt már erre a múltban, miért
nem lehet ezekből tanulni? Voltak persze hasznos bevándorlók is, akik alkalmazkodtak és
integrálódtak Európában (pl. mi Magyarok is), de sok példa van arra is, hogy a bevándorlók
nem integrálódtak, hanem egyszerűen elfoglalták a területet és kitörölték az addig ott élő
lakosságot. A jelenleg Európába igyekvő migránsokra is ez a magatartás jellemző.

Miért lenne nekik emberi joguk a migráció, de nekem nem emberi jogom, hogy megvédjem a
kultúrámat? Miért lenne erősebb az egyik jog, mint a másik? Nem tudnak erre választ adni a
migránsbarátok. Marad az a válasz, hogy "ezek csak irreális félelmek", vagy „meg kell
valósítani a globális egyenlőséget”, ami egy utópia. Azonkívül azt jelenti, hogy „osszuk el a
nyomort egyenlően”. Nem lehet 7 milliárd ember számára azt a magas életszínvonalat
biztosítani, amit mindenki szeretne, mert a föld erőforrásai végesek.

Még egyszer: a földön, a különböző kontinenseken egyenlőtlen feltételek vannak a

civilizációk és kultúrák kialakulására. Nem lehet egyenlővé tenni ezeket! Ezért értelmetlen a
határok nélküli, egységes világról álmodozni. Ezért értelmetlen a migrációt támogatni. Mert a
magas életszínvonalra kevésbé alkalmas területeken újratermelődik a nyomor, a szegénység,
és végtelen utánpótlása lesz a migránsoknak. Soha nem lehet egységes életszínvonalat elérni a
földön. Nem egységesek az adottságok. Ezért a liberális álmodozóknak is el kellene fogadni,
hogy Európában magasabb életszínvonalat értünk el, és ezt csak úgy tudjuk megőrizni, ha
védjük a határainkat. Ehhez jogunk van. Jogunk van a munkánk eredményét megvédeni, és
nem hagyni, hogy mások elvegyék azt. Jogunk van békében élni, jogunk van megőrizni a
kultúránkat és vallásunkat. Én ezeket a jogokat nem hagyom elvenni és elvitatni. Ettől még
nem leszek sem rasszista, sem gyűlölködő.

Aki meg a gyűlöletkeltés és békétlenség miatt siránkozik, az gondolja végig, hogy mennyivel
békésebb lenne az élet a földön, ha nem lenne tömeges migráció és multikulti keveredés. Pont
azok okozzák a békétlenséget, akik erőltetik a különböző fejlettségű kultúrákból származó
emberek keveredését és együttélését. Soros Gyuri bácsi például.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!

A világ érzelmi értékelése, globális pánmoralizmus

2018. március 27. 13:46 - tarsadalom • Szerkesztés...

Van egy sajátos jellemzője a mai világnak, amelybe mindegyre belebotlunk, amelyről már
többször írtam itt a blogban is: az a modern kifacsartság, hogy mindent kizárólag érzelmi
szinten értékelünk a világban, és csak érzelmi tanulságokat vonunk le. Ez a tulajdonság utóbbi
időben egyre jobban terjed, köszönhetően a balliberális propagandának, az elnőiesedésnek, és
az internet / közösségi média jellemzően emocionalitásra és hisztériára épülő tartalmainak.
Nincs már megfontolt, józan hírszerkesztője a publikált tartalmaknak, hanem önjelölt
megmondóemberek uralják a közéletet. Olyan világ ez, ahol az érzelmet az értékek és
igazságok szintjére emelik. Országok és kontinensek sorsa dől el emocionális befolyásoltság
alatt, ahogyan Merkel asszonyságnál is láthattuk, aki migránsok millióit szabadította
Európára, és nem lehet tudni, miért nem a választói akaratát követi, hanem pl. olyan
eseményekre reagál, hogy egy interjú alatt egy arab migráns kislány elsírta magát...

Mindig is a zsigeri, ösztönös, emocionális tartalmak voltak előtérben a bulvár-médiában, de

hogy a politika és a közélet nagy része is ilyen elvek alapján működjön, az újdonság
szerintem. Már a művelt, értelmiségi réteget is elérte ez az emocionalitás, gyakorlatilag
minden világeseményt ennek alapján értékelünk és ítélünk meg. Ez látszik a migránsokkal
kapcsolatos balos propagandából, és Merkel "Willkommenskulturájából" is. Ez látszik a svéd
fiatal nő esetéből, aki meg akarta akadályozni, hogy egy repülőgép felszálljon, mert egy afgán
menekültet toloncoltak vissza a hazájába. A nő élőben közvetített a fedélzetről, hisztériázva,
hogy "az afgánt a biztos halálba küldik". Én nem értem ezt a gondolatmenetet (mivel hogy
nem is gondolat, hanem irracionális, meggondolatlan emóció): hogyan tudna a 10 milliós
Svédország minden afgán menekültet befogadni? És ha minden afgánt befogadtak, akkor
jöhet az 1.2 milliárd afrikai? Annyira abszurd elképzelések ezek, hogy a józan ész teljes
hiányát feltételezik. Ráadásul még az is kiderült, hogy elítélt bűnöző volt az afgán férfi, akit
"meg akart menteni" ez a svéd nő. Érthetetlen...

Már a közösségi médiában is folyamatosan tolják az arcunkba a világ összes háborújának

nyomorát és szenvedését, és hisztérikusan őrjöngenek, hogy "valamit tenni kell ez ellen".
Folyamatosan tolják az arcunkba a menekültek sorsát, a tengerbe fulladt kisgyerekek képeit.
Folyamatosan tolják az arcunkba a természeti katasztrófák által elpusztított városok romjait,
legyen az földrengés, hurrikán vagy tűzvész.

Valamilyen szinten érthető ez, hiszen az ember természeténél fogva egy nagyon szociális,
szolidáris lény, amely közösségekben él, és ösztönösen segíteni próbálja a sorstársait (Csányi
Vilmos írt erről részletesen). Nincs ezzel semmi baj. Mindenkit érdekel az embertársaink
sorsa, főleg ha bajba kerültek. De ennek a szolidaritásnak csak a szűkebb közösségekben van
értelme. Teljesen irreálissá válik a dolog, ha globálisan, 7 milliárd ember sorsáért akarunk
felelősséget vállalni. Attól, hogy mi békében és jólétben élünk, nem tudunk még az egész
világon segíteni. A globalizált média viszont ezt próbálja folyamatosan ránk erőltetni: hogy
mi vagyunk felelősek a világ minden bajáért, és mi kell mindenkin segítsünk. Ez egy
lehetetlen, irreális elvárás, amit csak azok a hisztérikus, emocionális emberek fogalmazhatnak
meg, akik nem gondolják végig, hogy mit is jelentene, ha a világ összes problémáját nekünk
kellene megoldani.
Minap láttam egy videót, amiben egy izraeli riporter-nő hisztérikusan őrjöngött a stúdióban,
hogy Szíriában mindenki menekül, népirtás folyik, holokauszt, holokauszt! Európa, Amerika
meg csak nézi és semmit nem tesz! Ez amúgy nem igaz, hiszen ott vagyunk repülőgépekkel,
segítjük az ISIS-ellenes erőket. Ott vagyunk humanitárius segítséggel is, pl. a törökországi
menekülttáborokat 3 milliárd euróval támogatta Németország. De a háborút megszüntetni
nem tudjuk. Ahhoz több százezres katonai csapatok kellenének. Lehet riporterként őrjöngeni
és hisztériázni, de tovább kellene gondolni ennek az emocionalitásnak a következményeit:
melyik európai országból fogják az emberek háborúba küldeni a férfiakat, gyerekeiket? Én
nem azért nevelem fel gyerekeimet, hogy őrült dzsihadisták lelőjék vagy lefejezzék! Szíriából
fiatal, hadképes férfiak jönnek Európába, és közben azt várják el, hogy mi küldjünk katonákat
oda, hogy helyettük harcoljanak az ISIS ellen? Mi áldozzuk fel magunkat helyettük?

A humanitárius segítőkészség és szolidaritás első sorban saját országunkra és szomszédainkra

lehet csak érvényes. Ausztria sok menekültet befogadott 1956-ban Magyarországról. A
jugoszláv háború alatt is sok horvát, bosnyák menekültet fogadtak be. De ők szomszédaink!
Ukrajnában is háború van jelenleg, és onnan kellene menekülteket befogadjunk, ha szükség
lesz rá. Ez az, ami még működhet, és működött is a múltban. Viszont képtelenség az az
elképzelés, hogy a világ összes háborús menekültjét nekünk kellene befogadni, illetve a
háborúkat katonai beavatkozással megszüntetni. Hosszú a jelenlegi háborúk listája, melyek
világszerte
tombolnak https://hu.wikipedia.org/wiki/Aktu%C3%A1lis_konfliktusok_list%C3%A1ja Az
emberiség történelmében soha nem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna háborúk. Ha
valaki az iskolában történelemórán odafigyelt, akkor megérthette volna, hogy az emberiség
történelme a háborúk történelme. Persze, hogy szörnyű az áldozatokat látni, szörnyű a
pusztítást látni. De lehetetlen globális szinten minden konfliktust egyik napról a másikra
megszüntetni. Amerika sokáig eljátszotta ezt a globális rendőrség szerepét, de rengetegszer
megégette a kezét, rengeteg áldozattal jártak a beavatkozások, és már nekik sincs elég szabad
erőforrásuk erre.
Természetesen én is sajnálom a háborúk áldozatait és a menekülteket. Segíteni szeretnék
bárkinek, aki bajban van. Ugyanakkor nem tartom jónak azt az állandó hisztériát, amit a
globalizált média közvetít felénk. Ezzel csak azt érik el, hogy eltompulunk, közömbössé
válunk. Az emberi, ösztönös segítőkészség és humánus együttérzés kihal belőlünk, ha éjjel-
nappal ilyen hírekkel bombáznak, és azt követelik, hogy segítsünk. Első sorban minden
ország saját magán kell segítsen és kiharcolja a szabadságát, jólétét. Meg kell szabaduljon a
diktátoroktól, és az ilyen Iszlám Állam, vagy ahhoz hasonló elnyomó rendszerektől. Mi is
több száz év véres harcok árán jutottunk el Európában jóléthez, szabadsághoz, és békéhez.
Voltak itt is vallásháborúk, népirtások, és újraépítések két világháború után. Mások is meg
kell küzdjék a saját csatáikat. Áldozatok árán, de türelemmel és kitartással. Az iszlám
világban is van előrelépés, hiszen eltűntek olyan diktátorok, mint Gaddafi vagy Saddam
Husszein. Azt kívánom, hogy ők is élhessenek békében, szabadságban, jólétben. De a
gyerekemet nem fogom értük háborúba küldeni, és több százmillió menekültet sem akarok
Európába befogadni.

Ezzel a globalizált, emocionalizált, hisztérikus moralizmussal kapcsolatban is igaz az, amit

már többször hangsúlyoztam írásaimban: józan, konzervatív, racionális közéletre és
politizálásra lenne szükség. A konzervatívokra hárul az a politikai felelősség, hogy
képviseljék az erkölcsi realizmus, a politikai józanság és a mérsékelt kormányzás eszméit és
gyakorlatát, mert a liberálisok csak hisztérikus, utópisztikus, irreális viselkedésre képesek.
Illúzió a világbéke, illúzió a globális egyenlőség és határok nélküli világ. Ezt egyre
gyakrabban kell hangoztatni, hogy ellensúlyozzunk az önjelölt világmegváltók harsány,
hatásvadász, moralizáló propagandáját.

"A mai konzervatívoknak mint elvszerű mérsékelteknek szembe kell szegülniük mind az
egalitárius, utópikus, abszolutista gondolkodással és a belőle fakadó közpolitikai
javaslatokkal, ideértve a Willkommenskulturt, a társadalmi igazságosságot, a bürokratikus
kormányzást; mind pedig az autoritárius, hatalommániás, misztikusan vagy egoisztikusan
nacionalista, etatista pártokkal, programokkal, értelmiségi udvartartásokkal"(Balázs Zoltán
politológus, Kommentár folyóirat, 2018.1)
Az emberi fajta, mióta történelemnek nevezett életidejét valamennyire ismerni lehet, mindig,
minden vallási és szekuláris civilizációban bestiális és aljas volt. De a korszerű közlési
eszközök, a média jóvoltából most azonmód tudunk erről az aljasságról és bestialitásról, ami
minden pillanatban történik valahol a világban. (Márai)
http://valasz.hu/itthon/az-utopia-es-a-hiszteria-ellen-itt-az-uj-konzervativ-program-127818
http://mandiner.hu/cikk/20180801_eroszak_miatt_toloncoltak_ki_a_sved_lany_altal_vedett_a
fgant

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Választások időszaka
2018. március 21. 11:12 - tarsadalom • Szerkesztés...

Elkezdődött az áprilisi választás végső hajrája, a megszokott hisztérikus kampány hajrája.

Magyarországon különös agresszivitással és gyűlölködéssel folytatják az emberek ezt a
politikai harcot, és próbálják meggyőzni vagy lejáratni egymást, saját igazuktól elvakultan,
fröcsögő indulatban fürödve. Saját ismeretségi körömben is folyik az ilyen politizálás, és ez
késztetett arra, hogy leírjak néhány gondolatot a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatban.

Először is ugye itt van a migránskérdés. Erről már volt népszavazás, és a választók 98%-a
kinyilvánította, hogy nem akar bevándorlókat befogadni. Számomra érthetetlen, hogy ezután
is vannak még pártok, akik erőltetik a bevándorlást, hiszen ezzel szembe mennek a választók
akaratával. De nem csak politikusok erőltetik továbbra is a bevándorlást, hanem balliberális
megmondó-emberek is a közösségi médiában. Teljesen megdöbbentett minap egy
migránsbarát nő bejegyzése, amiben leírja, hogy neki csak jó tapasztalatai vannak
migránsokkal, és aki migránsellenes írásokat mer megosztani, azt azonnal törli az ismerősei
közül. Mert ez szerinte gyűlöletkeltés. Micsoda eltévelyedett, zavaros, beteges gondolatok
ezek! Hiszen pontosan ő az, aki kirekesztéssel, kiközösítéssel fenyegeti azokat, akik nem
értenek vele egyet! Pontosan ő az, aki agresszív, gyűlöletkeltő módon viselkedik, és saját
ismerőseit fenyegeti kizárással, csak mert nem értenek vele egyet. És ez az ember azt hiszi
magáról, hogy ő milyen toleráns és humánus, mert migránsbarát… Ezek az emberek nem
néznek a tükörbe? Nem gondolják végig, hogy mit írnak? Nem veszik észre, hogy teljesen
jogtalanul követelik a migránsok befogadását? Fogalmuk sincsen a demokrácia szabályairól:
ha egy 2%-os migránsbarát kisebbség be akar fogadni menekülteket, akkor megteheti ezt,
SAJÁT házába, SAJÁT költségére, SAJÁT kockázatára. De ne várja el ugyanezt a többségi
közösségtől, aki 98%-ban kinyilvánította, hogy nem akar bevándorlást! És ne merjen senkit
fenyegetni, vagy nyomás alá helyezni, aki nem akar migránsokat! Micsoda elvakult,
gazember, agresszív, manipulatív magatartás ez? Sajnos van egy széles választói réteg, akinél
működik ez a megfélemlítés, akik nem merik vállalni a migránsellenes véleményüket, mert a
ballibsi megmondó-emberek kiközösítéssel fenyegetik meg őket. Holott teljesen jogosak az
aggodalmaink és fenntartásaik a migrációval kapcsolatban: meg akarjuk őrizni az európai
kultúrát, identitást, életmódot. Nincs ebben semmilyen szégyellnivaló, nincs ebben semmi
gyűlöletkeltés, nincs ebben semmi rasszizmus. Szerencsére a Fidesz egyre egyértelműbben
kommunikálja ezt a tényt, és ez lesz a választásokat eldöntő egyik legfontosabb kérdés. A
saját mellüket veregető, öntelt migránssimogatóknak meg azt kellene végig gondolni, hogy: te
azzal büszkélkedsz, hogy toleráns vagy, humánus vagy, mindenkit elfogadsz és beengedsz.
De a migránsok, akik jönnek, egyáltalán nem toleránsok, nem humánusok és nem elfogadóak.
Ők majd simán kiközösítenek téged, és elűznek saját hazádból, amint többségbe kerülnek. A
migránsbarátok ezt nem értik meg, annyira hülyék, és ezzel sajnos veszélyeztetik a normális
többséget is, aki nem akar bevándorlókat befogadni Európában. Ez a választások tétje, nem
csak Magyarországon.

Második téma: a Fideszt le kell váltani minden áron, mert a haverok zsebét tömi ki pénzzel és
állami megbízásokkal. Ezt is szajkózzák sokan az ismerettségi körömben is. Főleg olyan
emberek, akik képtelenek saját véleményt formálni bármiről is, hanem mindig az éppen
divatos (megmondó-emberek által terjesztett) gondolatokat teszik magukévá. Ettől érzik
magukat okosnak és a tömegből kiemelkedőnek. Ha képesek lennének saját gondolatokat
megfogalmazni, és átgondolni az ilyen sablonos butaságok hátterét, akkor pár dolog
feltűnhetne nekik is:

- több millió Fidesz-támogató van Magyarországon, és közel egymillió állami szférához

tartozó közalkalmazott. Nem lehet őket kizárni állami megbízásokból, vagy pályázatokból,
csak azért, mert kormány-közeliek, vagy Fidesz-támogatók. Bármely pályázat vagy állami
támogatás nyerteséről ki lehet mutatni, hogy ő vagy valamelyik családtagja kormánypárti. Ez
nem jelenti azt, hogy jogtalanul, korrupció árán, haveri alapon kapta volna meg a megbízást
vagy támogatást. Ez rosszindulatú, hazug vádaskodás.

- Természetesen előfordulhat, hogy több tízezer pályázatból valahányat tényleg jogtalanul,

haveri alapon ítéltek oda. Előfordul korrupció is, minden kormányban. De nem mindegy,
hogy milyen mértékben. És az sem mindegy, hogy közben a kormány eladósítja és csőd
szélére juttatja-e az országot, ahogyan Gyurcsányék tették, vagy gazdasági növekedést
produkál, mint a Fidesz! Az utóbbi 8 évben csökkent a munkanélküliség és az államadósság,
nőttek a bérek, fejlődött a gazdaság. Ezeket a Fidesz-gyűlölő libsiket nem érdekli mindez,
mert nekik csak az számít, hogy a Fideszes haverok is kapnak állami pénzeket. Ez is egy
elvakult, irracionális, buta gondolkodásmód. Korrupció mindig is volt, mindig is lesz. Ez nem
ok arra, hogy leváltani akarjunk egy kormányt. Sokkal fontosabbak az ország jólétét mutató,
gazdasági eredmények.

- Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy le kell váltani a Fideszt, akkor azt is meg kellene
mondja, hogy az ellenzéki oldalon hol van az elfogadható, választható alternatíva. Képesek
lennétek arra az MSZP-re szavazni, akinek két politikusa is most jött ki a börtönből, mert
képviselőjelöltek lettek? Vagy Gyurcsányékra kellene szavazni, akik bevallották, hogy
„hazudtunk reggel, délben, este” és „közben semmit nem csináltunk”. Akik az IMF-nél
eladósították az országot, akik devizahitelekbe kényszerítették az embereket? Vagy netán a
Soros-bérenc Szélvész-kisasszonyra kellene szavazni, aki pl. az Isztambuli Egyezmény
aláírását sürgeti? Vagy talán Karácsony Gergelyre, aki úgy nyilatkozott, hogy „..a faszom
hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha
elsem kezdem”. Nincs senki az ellenzéki oldalon, aki választható lenne! Ha lenne bármilyen
komolyan vehető, kormányképes alternatíva, akkor még elfogadnám, hogy valaki azt mondja:
elegem van a Fideszből, mást akarok. De a jelenlegi ellenzékkel teljesen értelmetlen lenne
leváltani a Fideszt.
- Számomra az is elfogadhatatlan, amit még hallottam Fidesz-gyűlölő ismerőseimtől: azért
nem szavazok rájuk, mert az én cégem nem nyert, vagy hátrányba került valamilyen Fidesz-
által meghozott törvény miatt. Szerintem lehetetlen úgy kormányozni, hogy senkit ne érjen
hátrány. Minden törvénynek és intézkedésnek lesznek áldozatai is. Ha behívsz az utcáról 10
embert és megkérdezed, hogy szerintük hogyan kellene az országot kormányozni, akkor 10
különböző véleményt fogsz hallani, amiből legalább 2 egymással ellentétes lesz. Nincs olyan
politizálás, ami által mindenki jól jár, ez egy illúzió. De a saját önző szempontok mellett arra
is kellene figyelni, hogy a többség javát mi szolgálja? Az ország jól jár-e a Fidesszel? Mert
szerintem elég primitív és rövidlátó magatartás az, ha mindenki csak a saját hasznát nézi, és
ennek alapján szavaz a választásokon. Pont ez a magatartás vezet oda, hogy egy kormány
osztogatásba kezd, és megpróbál mindenkinek juttatni (pl. nyugdíjemelésekkel, családi
pótlékkal és szociális juttatásokkal), ami aztán oda vezethet, hogy nő az államadósság és
visszaesik a gazdasági növekvés. Nem lehet ennyire szemellenzővel nézni a saját érdeket,
hanem részben a közösség érdekét is figyelembe kell venni, és hosszú távon gondolkodni. Ha
négyévente leváltjuk a kormányt, csak azért mert nekem vagy a cégemnek nem juttatott
eleget, akkor azzal semmit nem érünk el hosszú távon. Én pl. egyetemista koromban pár évig
ösztöndíjat kaptam, aztán változtak a törvények, és tandíjat kellett fizessek. De eszembe sem
jutott volna egy pillanatig sem, hogy emiatt valamilyen pártot támogassak vagy leszavazni
akarjak. Sokkal fontosabbak az ország hosszú távú érdekei, ezt már akkor megértettem.

Összességében úgy látom, hogy hiába vannak a nagy hisztérikus ellenzéki támadások, és
összefogás-kísérletek, a Fidesz kormány maradni fog. Szánalmas, ahogyan egymást gyűlölő
balos és jobbos pártok össze akarnak fogni, és együtt akarnak működni a Fidesz leváltásában.
Ebből is látszik, hogy milyen elvtelen, jellemtelen, hataloméhes banda az ellenzék. Bízom
benne, hogy a választók is látják ezt, és jól fognak dönteni.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Feminácik égen-földön
2018. március 14. 08:37 - tarsadalom • Szerkesztés...

Nőnap alkalmából a Lufthansa egyik járatát aznap kizárólag nőkből álló legénység repítette: a
pilóta, a másodpilóta, az összes légikísérő, sőt a csomagkezelők többsége is nő volt – tudatta
büszkén a cég. Nem első alkalom, hogy nagy multinacionális cégek beállnak ilyen
gyűlöletkeltő, kirekesztő femináci propaganda-akciók mögé: A német Telekom is
rendszeresen balliberális-feminista marketinggel próbálja felhívni a figyelmet a nők
állítólagos hátrányos megkülönböztetésére és a Google meg Facebook mindig is támogatta a
férfiellenes feminista propagandát. Soros is hatalmas pénzösszegekkel támogatja a nők
háborúját: Magyarországon a NANE legnagyobb támogatója az Open Society Foundation.
Emellett a Norvég Civil Alap is támogat olyan programokat, melyeknek célja a női
esélyegyenlőség, és a Magyar Kormány is milliárdokkal támogatja költségvetési pénzből a
nőjogi szervezeteket. Ez összességében egy olyan hatalmas propaganda-gépezet, ami elől
nincs menekvés: minden nőt elérnek, és meggyőznek arról, hogy ő igenis hátrányos
helyzetben van (akkor is ha nem így érzi ezt) és harcolnia kell a gonosz elnyomó férfiak ellen.

Nem tudom, férfiként hogyan lehet élni ebben a femináci propaganda-cunámi által uralt
világban, ahol égen-földön úton-útfélen ezzel találkozunk. Az állítólagos bérszakadék, a nők
hátrányos megkülönböztetése, az egyenjogúság meg nem valósulása, a kizárólag férfiak által
elkövetett bántalmazások mind-mind olyan hazugság, amitől nem lehet már szabadulni.
Sokáig úgy gondoltam, hogy elég ezeket a hazugságokat cáfolni, de ma már látom, hogy
esélytelenek vagyunk, ez egy kilátástalan szélmalom-harc. Olyan széleskörű támogatást
kapnak a femináci szervezetek (miközben pl. elvált apák egyesületei semmilyen támogatásban
nem részesülnek), hogy nincs menekvés, nem lehet semmit tenni ellenük. Én bevallom, hogy
fehér keresztény férfiként egyre inkább fenyegetve érzem magam, egyre frusztráltabb leszek,
és egyre jobban visszavonulok az életből. Nem vagyok hajlandó a munkámmal támogatni egy
olyan társadalmat, amelyben a férfiellenes propaganda uralja a közéletet, és még csak észre
sem veszik ezek az amazonok, hogy mennyire kirekesztő, gyűlöletkeltő a propagandájuk:
pont azt az esélyegyenlőséget tiporják lábbal, ami ellen állítólag harcolnak. Voltak a múltban
mindig is ilyen harcias forradalmárok, akik nem vették észre, hogy a jogosan indult
forradalmuk már régen okavesztett lett, ugyanis elérte a célját, de ennek ellenére értelmetlenül
tovább folytatják, és ezzel ugyanolyan igazságtalanságot és elnyomást okoznak, mint ami
ellen küzdöttek, csak most a másik oldalon. Ilyen volt a kommunista munkásmozgalom is,
ami a szovjet diktatúrába torkollott, és ilyen a feminista mozgalom is, amely a jelenlegi
femináci-uralomhoz vezetett, amivel családok millióit teszik tönkre, és a férfiak nagy részét
taszítják depresszióba, frusztrációba.

Jellemző a feministákra, hogy mikor felhívjuk erre a figyelmüket, akkor azonnal gúnyolódni
kezdenek, és nevetségessé teszik azokat a férfiakat, akik bevallják, hogy szenvednek a
nőuralom miatti elnyomás alatt. A férfiakra ugye nem érvényes az "áldozathibáztatás" tilalma
sem? Nemrég láttam egy interjút az Arte német-francia tévében, ahol pontosan erről kérdeztek
egy svéd feministát, aki így reagált: "jajj, hát szegény férfiak... tényleg, úgy sajnálom őket.."
és közben öntelten, arrogánsan vigyorgott. Ezek férfigyűlölő, hormonzavaros, lelkibeteg
emberek, akik társadalom-romboló tevékenysége csak a kommunizmus és fasizmus őrült
ámokfutásához hasonlítható, ezért is nevezem őket femináciknak. Íme, néhány idézet az ilyen
feminista őrültektől:

„Míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása

fennmarad.”
„Az úgynevezett ,anyai ösztön’ nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti.”
„Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni. Azért
nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja
választani.”
“A magzat véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt.”
(Simone de Beauvoir)
“A klasszikus családmodellt el kell pusztítani. A család szétszakítása egy forradalmi folyamat
napjainkban.”
(Gordon)
“Amikor egy nő férfival éli meg az orgazmust, akkor valójában együttműködik az őt elnyomó
patriarchális rendszerrel.”
(Sheila Jeffrys)
“A szex minden formája, még a házastársak közötti, két fél beleegyezésével történő is,
valójában nők elleni erőszak.”
(McKinnon)
“A heteroszexuális közösülés a tiszta, formalizált kifejezése a női test iránti lenézésnek.”
(Andrea Dworkin)
“Patriarchális társadalomban minden egyes heteroszexuális aktus nemi erőszak, mert a nők
mint csoport nem elég erősek hogy jelentőséggel bíró beleegyezést adjanak.”
(Catharine MacKinnon)

Ezeket az őrülteket támogatja a magyar kormány, Soros szervezetei, és a legtöbb nagy

multinacionális cég. Nem tudom, hogy a Lufthansa-nál, Telekom-nál, Facebook-nál és
Google-nél a vezetőség tényleg szívén viseli-e a nők jogait, vagy csak egyszerűen felugrani
próbálnak erre a balliberális-feminista propaganda-vonatra, mert azt hiszik, hogy az ilyen
akcióknak pozitív reklám-értéke van a cégük számára. Arra nem gondolnak, hogy amennyi
nőt megnyernek az ilyen reklámmal, ugyanannyi férfit elveszítenek? És ezzel mélyítik a
szakadékot a nemek között? Ellentéteket és gyűlöletet szítanak? (Jól emlékszem pl. a
Telekom Ákossal szembeni gyalázatos viselkedésére, azóta is bojkottálom őket). Miért kell
hangsúlyozni, hogy nők vezetnek egy repülőgépet és szolgálják fel a gépen az ételt?
Miközben a berakodó munkások többsége férfi, és a repteret illetve kifutópályát is férfiak
építették? Miért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy emberek építették ezt az
infrastruktúrát, amire büszkék lehetünk? Amelyik pillanatban kihangsúlyozzuk, hogy nők
vagy férfiak tették ezt vagy azt, abban a pillanatban máris kirekesztők vagyunk, soviniszták
vagyunk, előítéletesek vagyunk! Ennyit miért nem lehet megérteni, kedves feministák?
Miközben ott ültök abban a kávézóban, amit férfiak építettek, azon gondolkodtok, hogy
hogyan lehetne még jobban kiherélni minket? Azon a metrón utaztok, amit javarészt férfiak
építettek? A mai modern világ, a civilizáció kényelmes életet biztosító infrastruktúrája
javarészt férfiak munkájából épült! De mi ezt nem hangsúlyozzuk, hanem teljesen
természetesnek vesszük, hogy a munkánkkal hozzájárulunk a teljes társadalom jólétéhez.
Nekünk eszünkbe sem jutna azt reklámozni, hogy egy repülőgépet csak férfiak vezetnek.
Miért kell a nőknek folyamatosan ilyen dolgokon lovagolniuk? Már rég ott tartunk, hogy a
férfiak többsége frusztrált, depressziós, és úgy érzi, hogy megkérdőjelezik a létének értelmét,
vagy ő maga is beáll a feministák sorába és kiherélt lényként ismételgeti a feminista
propaganda őrültségeit. Vagy önként magára veszi a nők által diktált magatartásformákat, pl.
tartásdíj-rabszolgaként húzza az igát a rajta uralkodó exfeleség érdekében.

Nem hiszem, hogy csak én érzem úgy, hogy mindenhol hányingert-keltő feminista
propagandával találkozunk. Biztos vagyok benne, hogy a férfiak többségét zavarja ez a tény,
de nem mernek felszólalni ellene, mert meg vannak félelmítve. A feminácik azonnal
megvádolnak bárkit, hogy ő nőgyűlölő, ha ellen mer szegülni a propagandájuknak. A
gyűlöletkeltés az ők oldalukról indul, de ha azt bárki meg meri kérdőjelezni vagy annak ellent
akar mondani, akkor azonnal megvádolják, hogy ő a gonosz nőgyűlölő. Ez egy jól ismert,
klasszikus módszer, amit minden diktatúrában előszeretettel alkalmaztak az őrült
forradalmárok. Én nem vagyok nőgyűlölő, de feminista-gyűlölő, mert pont az a nőiesség
vonzó számomra, amit a feministák tűzzel-vassal kiirtani próbálnak. A "feminista"
megnevezés megtévesztő, mert azt sugallja, hogy a nőiesség érdekében harcolnak, holott pont
az ellenkezője igaz: mindent elkövetnek, hogy a nőiesség kihaljon, és a nők egyre
férfiasabbak legyenek.

Nem csak nőstény-soviniszta harcosok terjesztik a feminizmust, "férfiak" is képesek rá. Az

alábbi idézet nem tréfa, nem irónia, nem gúny, és nem groteszk. Schilling Árpád budapesti
rendező így mutat példát: ő már genderkompatibilis férfi. A feministák nagyjából ezt az
alapállást várják el a férfiaktól – és ez a szemlélet fogalmazódik meg az Isztambuli
Egyezményben is:
„Amikor nőket látok szenvedni, férfiak sziluettjeit látom a háttérben. Amikor gyerekeket látok
szenvedni, akkor is férfiakat látok a távolban, és általában mindig és mindenhol férfiakat
látok, ha a téma az emberi szenvedés. Férfiakat, akik imádkoznak, politizálnak, üzletelnek és
háborúznak. Férfiak alkotnak szigorú törvényeket, és építenek égig érő falakat. Férfiak
okoskodnak és erőszakoskodnak. Férfiak! Mint én. Szégyellem magam. Tudom, hogy mivel
férfi vagyok, ezzel a szégyennel kell együtt élnem egész életemben. Tudom, hogy egész
életemben vezekelnem kell az összes férfi nevében, mert amit férfiak elkövettek ebben a
világban, arra nincs mentség, és nincs bocsánat. Hiába kérek bocsánatot, az nem
elég”. http://magyarnarancs.hu/publicisztika/schilling-arpad-szegyellem-magam-
101538/?orderdir=novekvo&pagenr=2.
Elképesztő férfiellenes előítéletesség, beteges nemi öntudat-zavar látszódik meg ebből az
idézetből. Mellesleg téved is Schilling Árpád: sok háború kiváltó oka a múltban is nők által
okozott konfliktus volt, és a következő európai (polgár)háború a Merkelizmus és Soros elvtárs
migránspolitikája miatt valószínűsíthető. Háborút nők is okozhatnak: sem Merkelt, sem
Sorost nem nevezném férfinak.

Mindenki, aki támogatja ezt a nőuralmat, vagy hallgatólagosan beáll a sorba és nem tiltakozik
ellene, felelős az egyre jobban kiéleződő genderháborúért. Ha nő lennék, akkor is tiltakoznék,
és kikérném magamnak, hogy a nevemben folytassanak háborút a férfiak ellen. Olyan
elképesztő erőfölényben vannak a feminista erők, hogy férfiként nem marad más eszközünk a
védekezésre, mint a bojkott: ne házasodjunk meg, ne vállaljunk gyereket, ne dolgozzunk az
építkezéseken, ne tartsunk fenn semmilyen infrastruktúrát, amit nők is használnak. Ezzel
lehetne talán ráébreszteni ezeket az őrülteket, hogy férfiak nélkül a világon semmi nem
működne, és teljesen értelmetlen azzal büszkélkedni, hogy nők is tudnak repülőgépet vezetni.
Szerencsére utóbbi időben pl. a robbanó ingatlanárak rámutattak arra, hogy kinek a munkája
jelent valódi értéket: nem lehet már éhbérért 40 fokos hőségben építkezéseken gürcölő
munkásokat találni. Egyre jobban meg kell fizetni ezt a férfiak által végzett munkát. Pedig
ugye milyen jó volt a kényelmes klimatizált kávézóban üldögélve, genderológia vagy
andragógia szakon végezett feministaként azon filozofálni, hogy mekkora a bérszakadék a
nők hátrányára nézve? Na ennek vége lesz, feminácikáim. Nem fogjuk mi férfiak halálra
dolgozni magunkat azért, hogy nektek kényelmes életetek legyen, és eközben még minket
szidjatok és vádoljatok a gyűlölködő hazugságaitokkal.

https://tutiblog.com/nonap-amikor-egyutt-buknak-le-feministak-es-kiherelt-ferfijanicsarjaik/
http://noihang.hu/2018/02/24/a-hazassag-csalad-es-az-anyasag-feminista-szemmel/
http://www.hetek.hu/hatter/201710/ferfibajok_a_feminizmus_elhallgatott_mellekhatasai
http://polgarportal.hu/pok-katalin-valami-baljoslatu-dolog-tortenik-ferfiakkal-2/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!
Családromboló központok
2018. március 08. 08:55 - tarsadalom • Szerkesztés...

Aktuális indíttatásból kell leírnom, hogy Magyarországon mi folyik "Család- és gyerekjólét"

címszó alatt: „a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központ 6 alkalmas, migráns-specifikus
szakmai műhelysorozatot indít segítő szakemberek és a téma iránt érdeklődő önkéntesek
számára” (2018.2.21-i hirdetmény). Nem csak ilyen migránsbarát tanfolyamokat szerveznek
a Család- és Gyermekjóléti Központok, hanem feminista, családromboló önsegély-
csoportokat is. És nem csak a Zuglói központ érintett, hanem a legtöbb, főleg a baloldali
polgármesterek által irányított kerületekben működő Család- és Gyermekjóléti Központ.
Leírom a saját tapasztalataimat, de nem csak ezekből akarok kiindulni és általánosítani,
hanem sok más elvált apa élményeit is olvastam fórumokon, melyekből egybehangzóan
kiderül: ezek a családvédelmi intézményeknek nevezett egyesületek valójában balliberális,
családromboló, feminista központok.
Mi lenne a feladatuk? Tanácsadás, segítségnyújtás bajba jutott családok számára, és a
gyermekek veszélyeztetésének, bántalmazásának megakadályozása. Ez eddig szép és jó, de
mi történik valójában, ha mondjuk egy 3 gyerekes anyuka 10 év házasság után segítséget kér
tőlük? Meghallgatják vajon a férjét is, vagy csak egyoldalúan csak a feleség által
elmondottakból indulnak ki, mikor a problémák okait és megoldásait keresik? Vagy nem is
keresnek megoldást, hanem kapásból azt javasolják, hogy a válás a legjobb megoldás?
Felajánlanak családterápiát esetleg? Ezekre a kérdésekre adok választ az alábbiakban.

Tehát a konkrét eset: 10 év házasság után felgyűltek a problémák a házastársak között. Nincs
idejük egymással foglalkozni, keveset beszélnek egymással, ritkák a közös programok, sok a
munka, mindkét szülő le van terhelve. Kicsi a korkülönbség a gyerekek között (8,6,2 évesek),
nincs külső segítség. Ehhez hozzá jön a házra felvett devizahitel miatti idegeskedés, a
házfelújítással járó problémák, és az apa egészségének megromlása a sok stressz miatt.
Ráadásul jön egy az anyós által kirobbantott családi vita. De mindketten belátjuk, hogy
segítségre van szükségünk, és változtatni akarunk. Igaz, hogy kissé késve jutunk el eddig a
belátásig, mert a feleségnél „betelt a pohár” és váláson gondolkodik, de egy jó
családterapeutával még minden menthető lenne. Nagy nehezen kapunk is egy időpontot a
helyi Család- és Gyermekjóléti Központ „szakemberénél” egy beszélgetésre, akiről később
kiderül, hogy nem pszichológus, hanem mediátor. De ezt akkor még nem tudtuk, és azt hittük,
hogy valós segítséget kapunk. Hogyan zajlott ez a beszélgetés? Még ma is emlékszem rá
pontosan, pedig 4 éve történt, mert egy kulcsfontosságú pillanat volt az életünkben, amikor
még menthető lett volna a házasságunk.

Azzal a kérdéssel kezdte a mediátor, hogy „le tudunk-e ülni egymás mellé”? Egy héttel
azelőtt még közös ágyban aludtunk a feleségemmel, de most ugye biztos hogy már nem
tudunk egymás mellett sem ülni. Legalábbis fel kell vetni ennek a lehetőségét, és ezzel
hangsúlyozni, hogy mekkora szakadék van közöttünk. Vagy ha nincs szakadék, akkor
létrehozni azt. De csalódnia kellett a mediátornak, mert le tudtunk ülni egymás mellé. Azzal
folytatja a „szakember”, hogy a falon lógó régi fényképre mutat, és azt mondja: azok ott a
szülei, akik egész gyerekkorában verték őt, tehát ő tudja mi a gyerekbántalmazás.
Megdöbbentem. Hiszen itt egy párkapcsolati problémáról van szó, nem
gyerekbántalmazásról! Ez a „pszichológus” mindenkit gyerekbántalmazóként kezel, aki
beteszi az irodájába a lábát? A saját traumáját vetíti rá a páciensekre? Lehet ennél nagyobb
szakmai baklövést elkövetni? Valahogy próbálom tisztázni a helyzetet, és elmondom, hogy
milyen konfliktusok voltak a feleségemmel, és hogy mit gondolok esetleges megoldásnak:
miután most már befejeződött a házfelújítás, és előtörlesztettük a devizahitelt, ezután több
időnk, energiánk és pénzünk lesz közös programokra, tehát pl. elmehetnénk egy wellness-
hétvégére pihenni, lazítani. Erre a mediátor gondterhelt arccal válaszolja, hogy „Kedves
János, az ön felesége nem fog elmenni önnel wellness hétvégére”. Erre mit mondjak???? Ő
válaszol és dönt a feleségem helyett? Ezzel akarja mutatni, hogy ő jobban látja a helyzetet,
mint én? Hiszen most találkoztunk vele először, és még meg sem hallgatott minket! Nem
segítséget kérni jöttünk ide? Mi ez, egy válásra rábeszélő tanfolyam? Elképesztő. Esélyt sem
kaptunk a kibékülésre. Azzal folytattuk, hogy az utóbbi években előforduló nehézségekről
beszéltünk. Egyre inkább azt a szerepet próbálták rám erőltetni, hogy én vagyok kizárólag és
egyedül hibás minden bajért, ami ért minket. Ezt nem értettem, és védekezni próbáltam. Eleve
ilyen előítéletes felállásban indulunk, hogy még csak most kezdtünk beszélgetni, de máris én
vagyok a bűnös mindenért? Vajon a saját vérképzési betegségem miatt is én vagyok a hibás,
ami miatt iszonyatosan legyengültem, és néha ingerlékeny lettem? Vajon a Svájci frank
erősödéséért is én vagyok a hibás, ami miatt spórolni kellett, hogy visszafizessük a hitelünket?
Vajon azért is én vagyok a hibás, hogy anyósom gyakran hetekig hozzánk utazott és mindig
feszültséget okozott, vitákat robbantott ki? Nem értettem ezt a szereposztást, hogy a férfi
mindig mindenért felelős, ha megromlik egy párkapcsolat, és a nő mindig áldozat. Ez egy
balliberális, feminista világnézet, amit akkor még nem ismertünk, mert keresztény-
konzervatív emberek voltunk. Engem teljesen váratlanul és felkészületlenül ért a mediátor
magatartása, és kétségbeesetten védekezni próbáltam: hiszen a családomért dolgoztam magam
félholtra, hogy legyen kertes házunk Budapest mellett, jó környéken, ahol a gyerekeknek
ideális körülményeket tudunk biztosítani! Ez mind nem számít? A mediátor válasza: „Nem
ezért ülünk itt, János. Azért ülünk itt, mert ön nem bánt jól a feleségével, aki ezért sokáig
szenvedett. Most ön kell ugyanolyan sokáig szenvedjen és bűnhödjön”. Micsoda?????!!!! Ez
milyen mediáció? Szemet szemért, fogat fogért? A vérbosszú filozófiája? Ez tényleg egy
Családsegítő Központban hangzik el, egy mediátor szájából? Döbbenetes. Én beismertem,
hogy hibákat követtem el, mert minden párkapcsolatot gondozni kell, és ezt elhanyagoltam.
Bocsánatot is kértem sok mindenért. De hogy engem neveztek ki bűnbaknak a világ minden
bajáért, ezt nem akartam elhinni. Az ilyen helyzetekben a megbocsájtás az egyetlen megoldás,
és nem a bosszú, a „most mindent visszafizetek” alapon. Ezt egy mediátor nem tudja? Hiszen
ha a visszafizetés lenne a megoldás, akkor ugyan olyan sérelmek keletkeznének, csak most a
másik oldalon. És milyen „hosszú időről” beszéltek? Hiszen láttam és éreztem, hogy minden
egyes nappal, ami különéléssel telik, egyre jobban elhidegülünk egymástól a feleségemmel, és
egyre mélyebb lesz a szakadék. Gyors segítségre és békülésre lett volna szükségünk, ezek
meg hosszú különélésről beszélnek?

A feleségem gyönyörűen eljátszotta az áldozat-szerepet, és ebben a mediátor tökéletesen

megerősítette, támogatta… holott én ugyanúgy a körülmények által okozott nehézségek miatt
voltam „áldozat”, ha áldozatnak nevezhetünk egy szülőt, aki a gyerekei jólétéért gürcöl
önfeláldozóan. Addig a feleségemmel együtt közösen húztuk az igát, de ő most hirtelen kibújt
ebből az igából, és elkezdett rám mutogatni: te vagy a tettes, te vagy hibás mindenért. Nem
volt mit tegyek: ha védekeztem, akkor az volt a baj, hogy miért nem ismerem be a
bűnösségemet. Ha meg beismertem, és bocsánatot kértem, akkor meg az volt a válasz, hogy
akkor most ugye megértem, hogy én fogok sokáig szenvedni? Ha volt a nyúlon sapka, akkor
azért verték meg, ha meg nem volt, akkor azért... megkaptam a Fekete Péter kártyalapot, nem
volt kiút. Eleve halálra volt ítélve a házasságunk egy ilyen mediátorral. A beszélgetés végén
még meg akartak győzni engem, hogy írjak alá egy megállapodást arról, hogy kéthetente egy
órára láthatom a gyerekeimet a Családsegítő központban. Ezt természetesen nem írtam alá.
Nagyon sok esetről hallottam, amiben a Gyerekjóléti szolgálatok erőltetik ez a „felügyelt
kapcsolattartást”, teljesen indokolatlanul. Lehet, hogy ezzel akarják saját munkájuk
fontosságát mutatni? Hogy milyen sok a bántalmazott gyerek, de ők a Családsegítő
központban megoldják a kapcsolattartást? A törvény zavartalan kapcsolattartást ír elő, és a
bíróságok is csak legritkább esetekben alkalmaznak felügyelt kapcsolattartást, de a
Gyerekjóléti szolgálatok kapásból ezt javasolják nagyon sok esetben…

Az első döbbenet után, amit ez a beszélgetés okozott, mégis folytatni akartam a családterápiát.
Másnap telefonáltam a családsegítőnek, és kértem volna második időpontot a folytatáshoz, de
nem adtak. Azt javasolták, hogy külön-külön menjünk el terápiára, mert a közös terápia nem
célravezető. Mikor ezt elmeséltem egy valódi pszichológusnak, akkor csak a fejét fogta: egy
ilyen helyzetben csak a közös párterápiának van értelme, hiszen ha külön-külön járunk két
pszichológushoz, akkor azok nem fognak értesülni a másik fél által elmondottakról, és csak az
egyoldalú, saját nézőpontból elmesélt valós vagy vélt sérelmeket fogják meghallgatni és
megerősíteni. Biztos sikertelenség és egyenes út a válásba. Dilettantizmus a köbön.

A feleségem ezután beadta a válópert, és következett egy közel 4 évig tartó bírósági háború,
amelyben minden érintett élete teljesen tönkrement. A háborúban végig részt vett a
Gyerekjóléti szolgálat (természetesen mindenben csak az anyát támogatva), ezért az ott
dolgozók közül megismertem mindenkit: egy bolsevik, feminista, férfigyűlölő, dilettáns
családgondozót, aki érdemben meg sem hallgatott engem, csak azon mesterkedett, hogy a
gyerekeket hogyan tudja elvenni az apjuktól, és az anyjukat hogyan tudja rábeszélni a válásra.
Folyamatosan kioktatni próbált, hogy ő szakember, és jobban tudja. Mindent jobban tud. Az
nem zavarta, hogy tanár végzettségem van, egyetemi oklevelem. De hát ő ugye szociális
munkás, tehát "szakember". Megismertem továbbá az intézet „szakmai vezetőjét”, aki egy
nagydarab, agresszív, hormonzavaros, meghatározhatatlan nemű lény, és ugyancsak a
családok felszámolásáért fáradozik. Ha egy sötét utcán szembejönne velem, biztos átmennék a
túloldalra. A központ vezetője is ott volt egy beszélgetésen, és először azt hittem, hogy férfi,
olyan mély hangja volt, de aztán bemutatkozott, hogy Katalin.. Megismertem ezt az egész
horror-társulatot, a családom hóhérjait. Végig arról győzködtek, hogy ők aztán nem
befolyásolták a feleségemet, de amúgy is a válás a legjobb megoldás, mert majd mindketten
találunk új társat, akivel jobban kijövünk. És a gyerekek? Számukra milyen traumát okozott a
válás?

Egészen elképesztő volt a "családsegítő" hozzáállása. Egyszer azt találtam mondani, hogy
"nem jó, ha a gyerekek csonka családban nőnek fel", erre kioktattak, hogy ezt nem szabad
mondani, hanem úgy kell mondani: "egyszülős család". Máskor segítséget kértem tőlük, hogy
láthassam a gyerekeimet, akiket az anyjuk jogtalanul távol tartott tőlem, erre csak az volt a
válaszuk, hogy "ne próbáljak meg találkozni a gyerekekkel, mert az zaklatásnak minősül". És
ezt a válóper legelején mondták, mikor még nem volt semmilyen bírósági döntés a
gyerekelhelyezésről, tehát teljeskörű szülői jogaim voltak! Később meg arról oktattak ki, hogy
hibáztam, mikor a nagyobb gyerekeimet megkértem, hogy néha segítsenek apróságokban, pl.
asztalt megteríteni, vagy a kistesónak a cipőjét felhúzni. Ezt a családsegítő úgy értékelte, hogy
"dolgoztatom a gyereket" és "nem a korosztályának megfelelő módon" nevelem. Mert egy 12
éves gyereket nem lehet ilyen apróságokra megkérni, szerintük! A jogszabályok ignorálása,
szakmai dilettantizmus, a legalapvetőbb szakmai tények figyelmen kívül hagyása,
férfigyűlölet, előítéletesség az objektivitás és pártatlanság teljes mellőzése volt jellemző a
családsegítőre.

Ez a segítőkész társaság többször is megbeszéléseket szervezett, miután elérték, hogy a

válóper elinduljon, és még békésen elválni sem tudjunk. Az ilyen „esetkonferenciákon”
előregyártott forgatókönyv szerint körbeült kb. 10 nő (családsegítő, ovónéni, tanárnő,
gyámhivatalos, védőnő, stb.) és szapulták az egyetlen férfit a körben - a szerencsétlen apát,
akinek az a legnagyobb bűne, hogy létezik, nem nőnemű, és szereti a gyerekeit. Ezt
megtapasztaltam többször, mégis mindig megdöbbentett, hogy: ezeknek a nőknek még csak
fel sem tűnik ez az aránytalanság, egyenlőtlenség, női erőfölény, amivel visszaélnek? Hiszen
pont ők prédikálnak mindig a férfi-női esélyegyenlőségről, egyenjogúságról, hátrányos
helyzetek elkerüléséről! Mit gondolnának (ha gondolkodnának), vajon hogyan érzi magát egy
apa egy ilyen körben? Én csak gyerekkoromban láttam ilyent nagymamámnál a
tyúkketrecben, hogy egy tucat tyúk ráront egy kiválasztott áldozatra, és csipkedi, csépeli,
püföli.

Egy idő után feladtam a reményt, hogy bármilyen segítséget kapjak tőlük. Családsegítő
központnak nevezik magukat, de családromboló központ lenne a helyes elnevezés. Szerintük
a család egy elavult, patriarchális intézmény, amit fel kell számolni, mert a nők elnyomására
ad lehetőséget. Az összes ilyen „családsegítő szakembert” megkérném, hogy reggel, mikor
bemennek munkába, nézzék meg, hogy mi van kiírva az épületre: „Család- és gyerekjóléti
központ” és nem „Femináci egyesület”. Bepanaszoltam őket a polgármesternél, az összes
önkormányzati képviselőnél, a felügyeleti szervnél (másodfokú Gyámhivatal). Kivizsgálták
az ügyet, ami azt jelentette, hogy megkérdezték az érintett Családsegítő központot: követtek-e
el hibát az esetünkben? Ők meg azt válaszolták, hogy nem. Betartottuk az összes szakmai
protokollt, ami alapján dolgozunk. És ezzel végződik a történet. Nyugodtan
garázdálkodhatnak tovább is ezek a családfelszámoló egyesületek, senkit nem érdekel. Úgy
látszik, nem elég a 67%-os válási arány Magyarországon, ezt tovább akarják növelni a felelős
politikusok.

https://www.youtube.com/watch?v=_15gZAcobLA&fbclid=

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

A szülői felelősségről és jogfosztásról(kiegészítés)

2018. február 23. 16:46 - tarsadalom • Szerkesztés...

Előző írásommal kapcsolatban érkezett egy sor értetlenkedő visszajelzés, főleg a harmadik
leírt esettel kapcsolatban. Ezért részletesebben leírom, hogy mit értek ezalatt:

"3.kizárólag az anya felelős:

Ha egy párkapcsolatban az apa egyértelműen kijelentette, hogy nem akar gyereket, de mégis
megfogan a gyerek, mert pl. az anya titokban abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését,
akkor kizárólag az anya felelős. Ilyen esetben nem jogos a tartásdíj, hiszen az apát becsapták.
Sok nő ezzel a módszerrel próbálja „megfogni” a férfit és házasságra kényszeríteni. Ez
ugyanannyira elfogadhatatlan, mint a felelőtlenül ígérgető és lelépő apák, amit az első
pontban leírtunk."
A visszajelzések azt sérelmezték, hogy „a gyerek nem tehet róla”, „vállalni kell, mert saját
véred”, stb. Természetesen ezek is fontos szempontok, de az utóbbi években elterjedt
„gyerekközpontú” családjoggal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy megtévesztés, ami azt
 a célt szolgálja, hogy a nők előjogait biztosítsa, és közben a gyerek mögé bújva védje ezeket.
Bármire rá lehet mondani, hogy „a gyerekek érdekében”, és a nők előszeretettel használják ezt
az érvelést arra, hogy az apákat megfosszák a jogaiktól. Ez egy nagy átverés, ami széles
körben elterjedt, és sajnos a férfiak nagy része is elhitte.

Miért beszélek a férfiak jogfosztásáról? Mert jelenleg a férfiak nem dönthetik el azt, hogy
akarnak-e apává válni, és nem dönthetik el azt sem, hogy válás esetén megmaradjon-e a szülői
joguk. Kizárólag a nők döntenek ezekről, és a férfiak még csak nem is veszik észre ezt a
jogfosztást. Megpróbálom részletesen leírni, hogy miért csak a nők döntenek:

1. Tegyük fel, hogy egy férfi nem akar gyereket. Megbeszéli ezt a feleségével/társával, és ezzel
mindketten tisztában vannak, tehát fogamzásgátlást alkalmaznak. Az részletkérdés, hogy melyik fél
milyen módon, vagy akár mindketten is védekeznek, ez nem érdekes.
2. Ennek ellenére megtörténhet, hogy teherbe esik a nő, mert pl. nem veszi be a fogamzásgátlót. Ezek
után jön a döntés, amit kizárólag csak a nő hoz meg:
3. Elmegy abortuszra, vagy nem megy el. Az apa itt kizáródik a döntésből. Sok olyan eset van, hogy a
férfi akarja az abortuszt, a nő meg nem akarja. De van olyan is, hogy a férfi könyörög a nőnek, hogy
NE vetesse el a gyereket, és a nő mégis megteszi.
4. Természetesen nem az a megoldás ilyenkor, hogy a nőt kényszeríteni kellene egyik vagy másik
döntésre. Hanem az, hogy ilyen esetben, ha a férfi akarata ellenére megszüli a gyereket, akkor ne
lehessen a férfit tartásdíjra és apasági kötelezettségre kényszeríteni. Jelenleg ugyanis ez a helyzet: a
bíróság nem vizsgálja, hogy kinek az akaratából jött létre a terhesség, hanem elrendel egy DNS
vizsgálatot, és ha megállapítható az apaság, akkor az apa fizet.
5. Fontos hangsúlyozni, hogy nem „bemondás” alapján kellene a bíróság döntsön arról, hogy valaki
akart-e gyereket vagy nem, hanem az apáknak bizonyítani kellene: írásos nyilatkozattal,
hangfelvétellel, vagy tanúkkal. Tanúk lehetnek pl. közeli barátok, akiknek az apa elmondta, hogy
nem akar gyereket. Hangfelvételen is lehet rögzíteni, hogy megbeszéltem a társammal előre: nem
akarok gyereket. És írásos nyilatkozatot is lehet a társunkkal aláíratni, úgy ahogy vagyonmegosztási
házassági szerződéseket is szokás aláírni.
6. Jelenleg azért nem szokás ilyen nyilatkozatot írni, mert a bíróságot nem érdekli, hogy kinek mi volt
a szándéka. Tehát a férfiak nem dönthetnek az apává válásról (kivéve ha egyáltalán nem létesítenek
kapcsolatot nőkkel, de ez nem életszerű megoldás). Ha bevezetnének egy olyan törvényt, ami
tiszteletben tartja a férfiak döntési jogát is, akkor elterjednének az ilyen szerződések, és nem lehetne
senkit akarata ellenére apává tenni, súlyos milliókkal megterhelni.
7. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a nők számára rendelkezésére áll az a megoldás is, hogy
egyedül vállalnak gyereket: elmennek egy spermabankba, és így esnek teherbe. Ezekben az
esetekben is lehetne ellenvetni, hogy „szegény gyerek, csak egy szülő neveli, miért nincs tartásdíj”,
stb. Érdekes, hogy ilyen esetekben senki nem firtatja a „gyerekek érdekét”. De ha ismert az a férfi,
aki saját akarata ellenére, csak a nő döntése alapján teherbe ejtette őt (tehát gyakorlatilag a
spermadonor szerepét töltötte be), akkor hirtelen fontossá válik, hogy „a gyerek érdekében”
fizessen. Kötelezik őt, hogy akarata ellenére apává váljon.
8. Az apák gyerekvállalási döntésjogának visszaállítására van egy olyan megoldás is, ami "jogi
abortusz" néven vált ismertté. Ez azt jelenti, hogy nem kívánt terhesség esetén az apa is
nyilatkozhat, hogy abortusz mellett dönt. Erről értesíti az érintett nőt, és ha a nő ennek ellenére nem
megy el abortuszra, akkor semmilyen követelése nem lehet az apával szemben. A nő az apa akarata
ellenére vállalta a gyereket, tehát egyedül kell felnevelje, ugyanúgy, mint az előző pontban leírt
spermadonoros esetben.
Remélem, így érthető, hogy miért beszélek az apák jogfosztásáról, és arról, hogy csak a nők
hozzák meg a gyerekekkel kapcsolatos döntéseket, a férfiak feje fölött. Nem azokról az
esetekről van itt szó, ahol közös döntés alapján történik a gyerekvállalás, hanem azokról az
esetekről, ahol nincs egyetértés, tehát nem közös a döntés.
 Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy nem az abortusz mellett érvelek, és azt sem tartom jó
megoldásnak, ha a férfiak nem vállalnak gyereket. Viszont tiszteletben kellene tartani olyan
férfiak döntését is, akik nem akarnak gyereket. Nekem van ilyen barátom, aki sokszor
elmesélte nekem, hogy ő gyerekként milyen traumát élt át a szülei válása miatt: az anyja
kisemmizte az apját a válóperben és teljesen tönkretette. Ezért nem akar ő gyereket. És sokan
vannak így férfiak: egyszerűen félnek a gyerekvállalástól, mert a családjogi törvények a nőket
védik és a férfiakat kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. A hajléktalanok többsége elvált apa, akit
kiraktak saját lakásából, amiben most az exfeleség lakik. Itt látszik meg, hogy az utóbbi
évtizedekben alkalmazott "gyerekközpontú" családjog valójában a nőknek biztosít előjogokat,
és az lesz egyre inkább a következménye, hogy a férfiak nem vállalnak gyereket.

Ezért lenne szerintem az előzőkben leírt apai gyerekvállalási döntésjognál még sokkal
fontosabb az a jog, hogy az apák válás esetén MEGTARTHASSÁK a szülői jogaikat. Ezt
csak váltott elhelyezéssel lehet elérni, amiről részletesen írtam az előző bejegyzésemben. Ez a
rész úgy tűnik, hogy közérthetőbb volt, ezért nem részletezem itt még egyszer.

https://444.hu/2018/02/16/egy-zalai-no-behazudott-egy-gyereket-a-partnerenek-majd-86-
millio-forintot-sajtolt-ki-tole-tartasdijkent
https://www.nlcafe.hu/csalad/20160310/jogi-abortusz-svedorszag/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

A szülői felelősségről és jogfosztásról

2018. február 22. 12:28 - tarsadalom • Szerkesztés...

Gyakran olvashatunk elvált anyák panaszairól, akiket elhagyott a férjük, nem fizet tartásdíjat,
nem törődik a gyerekkel, stb. Ugyanakkor sok olyan eset is van, ahol az apa került ilyen
kiszolgáltatott helyzetbe, mert ő nem akart gyereket, de a nő átverte és most fizethet a gyerek
után. Mindenki a saját helyzetéből indul ki, és hajlamos általánosítani, panaszkodni, hogy „a
szegény nők”, vagy „a szegény apák”. Ezért az alábbiakban összefoglalom a lehetséges
eseteket, annak alapján, hogy ki-miért felelős, és ebből következően milyen kötelezettsége
lenne. Gyerek-elhelyezési és tartásdíj-megállapítási bírósági eljárásokban is ezeket a tényeket
kellene vizsgálni, és ennek alapján dönteni:

1. kizárólag az apa felelős:

Ha egy párkapcsolatban megbeszélték, hogy gyereket akarnak, és az apa megígérte, hogy
vállalja az apaságot, de a gyerek születése után ezt letagadja és eltűnik, akkor kizárólag ő
felelős. Csak ebben az esetben jogos a tartásdíj, hiszen az apa felelőtlen magatartása miatt
került sor a terhességre és ezért került az anya illetve a gyerek nehéz helyzetbe.

2. mindkét szülő felelős:

Ha egy párkapcsolatban egyik fél sem akar gyereket, és fogamzásgátlást használnak, de mégis
teherbe esik a nő, akkor mindketten felelősek a gyerek felneveléséért. Ugyanez érvényes arra
az esetekre is, amikor nem beszélik meg a gyerekvállalást, és nem használnak
fogamzásgátlást, vagy mindketten akarnak gyereket, de később mégis elválnak. Ilyen
 esetekben vagy közösen felnevelik a gyereket, vagy ha külön élnek, akkor váltott
elhelyezésben. Ha egyik szülő nem akarja vállalni a váltott elhelyezésben történő nevelést,
akkor lemondhat a saját szülői jogáról, de ez esetben fizessen tartásdíjat, és a másik szülőnek
kell ítélni a gyereket. Ha mindkét fél ragaszkodik a szülői jogához és nem mond le erről
önként, akkor marad a váltott elhelyezés, közös szülői felügyelettel.

3. kizárólag az anya felelős:

Ha egy párkapcsolatban az apa egyértelműen kijelentette, hogy nem akar gyereket, de mégis
megfogan a gyerek, mert pl. az anya titokban abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését,
akkor kizárólag az anya felelős. Ilyen esetben nem jogos a tartásdíj, hiszen az apát becsapták.
Sok nő ezzel a módszerrel próbálja „megfogni” a férfit és házasságra kényszeríteni. Ez
ugyanannyira elfogadhatatlan, mint a felelőtlenül ígérgető és lelépő apák, amit az első
pontban leírtunk.

Minden esetre érvényes az, hogy tiszteletben kell tartani azt a jogot, hogy mindkét szülő
eldönthesse: akar-e szülővé válni vagy nem. Nem szabad ráerőszakolni ezt a döntést senkire
és természetesen nem szabad hazugsággal, átveréssel ilyen döntéseket meghozni. Hiszen egy
gyerek felnevelése több évtizedekig tartó kötelezettséget, és jelentős anyagi terheket jelent.
Az 1-es és 3-as pont tehát arról szól, hogy ne lehessen senkit akarata ellenére szülővé tenni
(ezt akár írásbeli szándéknyilatkozattal is lehetne rögzíteni még a fogamzás előtt, hogy később
ne legyenek viták), és a 2-es pont pedig arról, hogy ne lehessen senkitől elvenni a szülői
jogait.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a jelenlegi bírósági gyakorlatnak megfelelő, leggyakoribb

eset ezzel a kategorizálással megszűnne! Arról az esetekről beszélek, amelyekben mindkét
szülő részéről tervezett gyerekvállalás volt, és egy későbbi válóperben mindkét szülő kéri a
szülői felügyeleti jogot, de a gyerekeket az anyának ítélik, mert az anya nem egyezik bele a
váltott elhelyezésbe. Ez jelenleg a leggyakoribb eset, és súlyosan sérti az apák jogait. Teljesen
elfogadhatatlan, hogy jelenleg az esetek többségében az anya dönthet arról, hogy legyen-e
váltott elhelyezés vagy nem, tehát hogy az apa nevelheti-e legalább felesben a gyerekeket.
Mindkét fél csak arról szabadna döntsön, hogy ő maga vállalja-e a váltott elhelyezést. Ha nem
vállalja, akkor lemondhat a SAJÁT szülői jogáról, vagy MEGGYŐZHETI a másik szülőt,
hogy mondjon le a szülői jogáról, de nem VEHETI EL a másik fél szülői jogát.

Sajnos a jelenlegi törvények alapján kialakult bírói gyakorlatban egyáltalán nem vizsgálják,
hogy melyik fél felelős a terhességért, melyik fél felelős a válásért, hanem a „gyerekek
érdekében” az anyáknak ítélik a gyerekeket és az apákat tartásdíjra kötelezik. Ezzel súlyosan
sértik az apák jogait: az apák nem dönthetik el, hogy akarnak-e szülővé válni. Az apák nem
dönthetik el azt sem, hogy ha szülővé váltak, akkor nevelhetik-e közösen, vagy váltott
elhelyezésben a gyereket. Bármilyen módon fogant a gyerek és bármilyen módon történt a
kapcsolat felbomlása, a bíróság kinevezi az egyik szülőt (általában az anyát) alkalmas
szülőnek, és a másik féltől nem csak elveszik a gyerekeit, hanem még ráadásul tartásdíjjal is
büntetik. Az ilyen családjogi törvényeknek és bírói gyakorlatnak semmi köze az
igazságszolgáltatáshoz. Ez egy feministák által kiharcolt női előjog, ami sérti a férfiak
alapjogait. Számomra érthetetlen, hogy a férfiak miért nem tiltakoznak széles körben az ilyen
jogtiprás ellen, hiszen Magyarországon évente 25.000 válás van, tehát több százezres
tömegről beszélünk, akiket az utóbbi évtizedekben megfosztottak a szülői jogaitól. Nem lehet
a „gyerekek érdekeire” hivatkozva több százezer ember alapjogait súlyosan megsérteni.
A legfontosabb változás, amit a törvényhozó azonnal meg kellene lépjen (és könnyen
megtehetné) az az, hogy minkét fél csak a saját szülői jogáról dönthessen, és ne a másik fél
jogáról. Jelenleg ugyanis jellemzően az történik, ami a saját válóperemben is történt: én kérem
a szülői felügyeleti jogot, illetve a váltott elhelyezést, és a bíró megkérdezi az anyukát, hogy
„beleegyezik-e?” Ő természetesen nem egyezett be, és ezzel engem fosztott meg a szülői
jogaimtól. Hol van itt a bíróság előtti egyenjogúság, az igazságosság, ha ő dönthet az én
szülői jogaimról? Sehol. Az anya természetesen csak arról szabadna döntsön, hogy ő maga
vállalja-e a gyerek nevelését (váltott elhelyezésben, illetve ha az apa nem kéri a gyereket
akkor kizárólagosan). Ha egyik fél nem vállalja a gyerek nevelését, akkor a másik félnek kell
ítélni a gyereket. Tehát: váltott elhelyezés az alapeset, és ettől eltérni csak akkor lehet, ha
valamelyik fél nem akarja a gyereket nevelni (vagy nem alkalmas rá).

A váltott elhelyezéssel kapcsolatos ellenvetéseket újabb felmérések és kutatások cáfolták, és

kiderült, hogy a gyerekek számára is ez a legjobb
megoldás: https://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-
feleben_van_a_gyerek/
Arra is van megoldás, ha nagy a távolság az elvált felek között, és sokat kell utaztatni a
gyerekeket: egyrészt meg lehet akadályozni, hogy egyik fél azzal a szándékkal költözzön el
távolra, hogy megakadályozza a váltott elhelyezést: a bíróság dönthet úgy, hogy az a fél, aki
az utolsó közös lakhelyről távoli településre költözik, az legyen felelős a gyerek utaztatásáért
és ezzel kapcsolatos költségekért. Másrészt ha nagy a távolság, akkor is lehet váltott
elhelyezést alkalmazni: Csehországban pl. azt vezették be, hogy országszerte minden
iskolában ugyanaz a tanrend és időrendben is pontosan meg van határozva, hogy ugyanakkor
tanítják ugyanazt a tananyagot. Ezzel lehetővé vált az is, hogy a váltott elhelyezésben ingázó
gyerekek hetente-kéthetente-havonta vagy akár félévente felváltva két különböző iskolába
járjanak, egyikbe az apa lakhelyén, másikba az anya lakhelyén. Ez persze nem ideális
megoldás, de ezért a helyzetért az a szülő felelős, aki a válás után távolra költözött, és ezt a
szülőt kell felelőssé tenni, illetve neki kell a gyerekek utazását megoldani / útiköltségét
kifizetni. Ez több év alatt jelentős költséget illetve időveszteséget jelent a szülőnek, ezért nem
lesz abban érdekelt, hogy távolra költözzön.

Fontos lenne az is, hogy a váltott elhelyezést a bíróság azonnal léptesse érvénybe, amint
valaki bead egy válópert. Ugyanis a jelenlegi gyakorlatban évekig tartó pereskedés a jellemző,
mialatt az egyik szülő kisajátíthatja a gyerekeket, és ellenneveléssel elérheti, hogy a gyerekek
ne kötődjenek a másik szülőhöz.

Mindenre lenne tehát megoldás, csak a politikai akarat hiányzik a váltott elhelyezés
bevezetésére. A 2014-es családjogi törvény módosításakor benne volt a törvénytervezetben,
de utolsó pillanatban kivették belőle, azzal az indokkal, hogy „Magyarországon a váló felek
nem tudnak együttműködni a váltott elhelyezés érdekében”. Ez egy érdekes indok, hiszen
egész Európában együtt tudnak működni a szülők, csak nálunk nem? Illetve azt is figyelembe
kellene venni, hogy a jelenlegi gyakorlatban is együtt kell működjenek a szülők, hiszen ha
összeadjuk azt az időt, amit a gyerekek hétvégén és a vakációk felében töltenek az apjukkal,
akkor évente kb.3 hónap jön ki. Ha az apák meg tudják oldani, hogy évi 3 hónapban nevelik a
gyereküket, akkor miért ne tudnák azt is megoldani, hogy váltott elhelyezés esetében évi 6
hónapot töltenek náluk a gyerekek? Lényeges különbség nincs a két megoldás között, olyan
szempontból, hogy a gyerekeket utaztatni kell, és kell számukra lakhelyről és ellátásról
gondoskodni. Olyan szempontból viszont van különbség, hogy váltott elhelyezés esetén nem
fosztják meg az apákat a szülői jogaiktól és nem kell tartásdíjat fizetniük.
Az Európa Tanács kötelezte a tagállamokat egy 2015-ös határozatában, hogy vezessék be a
váltott elhelyezést. Magyarország azóta sem hajlandó erre, és fenntartja a folyamatos
jogsértést, amivel a jelenlegi családjogi törvények alapján évente több ezer apát fosztanak
meg szülői joguktól. A választópolgárok fele nő, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a szülői
előjogaikhoz, ezért nincs olyan politikai párt, aki meg merné szavazni a váltott elhelyezést. Ez
mindaddig nem fog változni, amíg a férfiak nem jutnak el oda, hogy tömeges tüntetésekkel
tiltakozzanak.

http://hvg.hu/itthon/201549_valtozike_a_valas_utani_gyerekelhelyezes_me

Tartásdíj, a modern kori rabszolgatártás

2018. február 19. 19:10 - tarsadalom • Szerkesztés...

1900 körül indultak a nőjogi, feminista mozgalmak. Teljesen jogos volt a harcuk, hiszen nem
volt a nőknek szavazójoguk, nem járhattak egyetemre, nem volt nyitott minden szakma és
karrierlehetőség előttük, válás esetén elvesztették gyerekeiket, stb. Ha megnézzük pl. a
Szüfrazsett című filmet, akkor jó képet kapunk arról, hogy honnan indultak a nők. És ha ma
férfiként válóperbe keveredünk, akkor megláthatjuk azt is, hogy hová jutottak el. Leírok egy
ilyen esetet (nem a saját válásom, de ahhoz is nagyon hasonló), amely jól illusztrálja, hogy
mennyire átestünk a ló túloldalára a női jogok védelmében.

Tegyük fel, hogy egy férfi 20 éves korában dolgozni kezd, akár az egyetemi tanulmányai
mellett is. Nem bulizza el a megkeresett pénzét, hanem félreteszi, mert arra gondol, hogy ha
lesz családja, akkor kell lakás, arra kell a pénz. Tehát 10 évig gürcöl, spórol ennek a célnak
érdekében, és összehoz annyi pénzt, amiből lakást tud venni, vagy házat építeni. Rendben,
tehát 30 évesen elérte ezt a célt, és ezután megházasodik. Mondjuk 7 év házasság után van két
gyereke, és azt hiszi, hogy révbe ért. Igen ám, de a kedves felesége megunja a banánt, és
szerelmes lesz egy kollegájába. Mi történik ezután? Több forgatókönyv lehetséges, de a
legvalószínűbb az, hogy beadják a válópert. A bírósági gyakorlat alapján a gyerekeket az
anyjuknak ítélik. Ez azzal is jár, hogy „a gyerekek érdekében” az anyának ítélik az utolsó
közös lakás használati jogát is. Most nem a vagyonmegosztásról beszélek, hanem a használati
jogról. Tehát az apa, aki 10 évet gürcölt, hogy legyen a családnak hol laknia, az utcára kerül.
Hiába van kizárólagosan az ő tulajdonában az ingatlan, azt használni nem tudja, hiszen az
exfelesége lakik benne. Akinek az új pasija természetesen beköltözik oda. Szerencsétlen apa
mit érezhet, ha kéthetente hétvégén megy a gyerekeiért, és mikor becsenget a saját
ingatlanába, akkor egy idegen férfi nyit ajtót? Mit érezhet, amikor azt látja, hogy ez az idegen
férfi napi 24 órában lehet az ő gyerekeivel, miközben ő csak kéthetente egy hétvégére láthatja
őket? Vajon mit érezhet, mikor azt látja, hogy ő az utcára került, de gyerekenként a havi 40-
50 ezer forint tartásdíjat bevasalják tőle? Azt a tartásdíjat, amivel az anya semmilyen
formában nem kell elszámoljon, tehát akár az új szeretőjére is költheti?

Emberek, hogy a fenébe jutottunk ide? Normális világ ez? Én itt nem egy kirívó, ritka esetet
írtam le, hanem egy mindennapos, bírói gyakorlatnak megfelelő, gyakori esetet. Aki elvált
férfiak fórumait olvasgatja, az naponta találkozik ilyen esetekkel. Ez nem a kivétel, hanem a
bevett gyakorlat. Én tényleg nem értem, hogy kinek van még ezek után bátorsága
megházasodni és családot alapítani.

Folyamatosan jelennek meg olyan cikkek is, amiben nők azt számolgatják, hogy mennyibe
kerül a gyerek nevelése, eltartása. És siránkoznak, hogy nem elég a havi 50 ezer
gyerekenként. Arról persze hallgatnak, hogy ők teszik zsebre a gyerek után járó állami
támogatásokat és adókedvezményt. Arról is hallgatnak, hogy ha a kéthetente egy hétvégét és a
vakációk felét összeadjuk, akkor évente 3 hónapot az apánál vannak a gyerekek, tehát ő tartja
el őket, és ennek ellenére fizetnie kell a tartásdíjat erre az időre is. Ha egy elvált anya 2
gyerek után 100 ezer Ft tartásdíjat kap, akkor miért panaszkodik, hogy ez nem elég? Hiszen
vidéken sok családnak nincs munkája, és ha csak közmunkából élnek, akkor ennyi a teljes
bevétele a családnak! Panaszkodnak az anyák, hogy nem elég a tartásdíj, de váltott
elhelyezésbe persze nem egyeznek bele, hiszen akkor nincs tartásdíj, és a gyerekek után járó
támogatások is megoszlanak. Ebből látszik meg, hogy miről is szól a nők által beadott
válóperek nagy része: rabszolgatartásról. Én is nyugodtan csicskáztatnám a férjemet, ha nő
lennék, mert tudnám, hogy ha egy rossz szava van, akkor adom be a válópert és onnantól
kezdve van ingyen pénz: van egy rabszolgám, aki fizetni fog, mint a katonatiszt, mert ha nem,
akkor küldik a nyakára a végrehajtót. A női hatalomról szól a tartásdíj és a válóperek nagy
része. Mindenhol, ahol bevezették a váltott elhelyezést, felére csökkent a válóperek száma.
Ebből látszik, hogy ha nincs tartásdíj, hanem váltott elhelyezés van, akkor nem éri meg válni
a nőknek, mert nincs ingyenpénz, nincs rabszolga.

Én én megtapasztaltam azt is, hogyan állapítják meg a tartásdíj mértékét, ami elvileg a gyerek
VALÓS szükségleteit kellene tükrözze: anyuka fél évig gyűjti a számlákat, olyan dolgokról,
amiket se előtte se utána nem költ a gyerekekre. A lényeg, hogy minél több számla
összegyűljön. Rokonok és barátnők is besegíthetnek a kamu számlák gyűjtésében. Aztán
anyuka bead egy több száz oldalas beadványt a bíróságra, amivel megindokolja a
többszázezres tartásdíjat. A bírónő meg természetesen nem ellenőrzi egyenként a számlákat,
hanem rápillant a végeredményre és rábólint, megítéli a tartásdíjat. Ennyit a VALÓS
igényekről. A tartásdíj nagyon gyakran megélhetési bűnözők eszközévé vált, semmi köze
valós igényekhez.
Ha régebbi időkre gondolok, akkor megértem a tartásdíj jogosultságát: gyakran előfordult
nem kívánt terhesség, és felelőtlenül lelépő férfiak. Ez volt gyakori, ez volt jellemző. Tehát
védeni kellett az anyákat. De már rég nem ilyen időket élünk: van fogamzásgátlás, és minden
nő eldöntheti, hogy kivel-mikor akar gyereket. A gyerekvállalás két ember közös döntése, és
közös felelőssége. Egyértelmű, hogy ez válás után is így kellene maradjon, tehát a váltott
elhelyezés a megoldás. Én nem is értem, hogy milyen abszurd elképzelésen alapszik a
tartásdíj: a házasság egy érzelmi-testi-gazdasági közösség. Ha egy nő beadja a válópert és
megszünteti az érzelmi-testi közösséget, akkor miért követeli, hogy a gazdasági közösség
megmaradjon? Miért akar osztozkodni a vagyonon és pénzen, de nem akar osztozkodni a
gyerekeken? A férfiak meg miért lettek annyira bambák, hogy ezt elfogadják? Ilyen
hazugságokkal átverik őket, hogy „ez a gyerekek érdeke”. Nem, ez csakis a nők érdeke. A
gyerekek érdeke az lenne, hogy egyben maradjon a család, vagy ha ez nem lehetséges, akkor
váltott elhelyezés legyen. Ébresztő, férfiak, ne higgyetek el minden hazugságot, mert a
„gyerekek érdekében” minden gazemberséget képesek a nők letolni a torkunkon! Ezt
harcolták ki a feministák, és ezt a kényelmes pozíciót védik foggal-körömmel.

Nem csak a válóperekben kialakult tarthatatlan állapotokból látszik, hogy a száz évvel ezelőtt
indult feminista mozgalom már rég nem az egyenjogúságról szól, hanem a nők előjogairól és
a férfiak leigázásáról. Az élet egyre több területén veszik át a nők az irányítást, és kerülnek
erőfölénybe. Teljesen elnőiesedett a gyerekeink nevelése: az óvodákban és iskolákban már
csaknem kizárólag nők tanítanak. Ha egy kisfiú férfiasan viselkedik, akkor rendre utasítják,
megbüntetik. Nem látnak férfi-mintát a gyerekek, mert a sok válóper miatt otthon sincs apa
(vagy egész nap dolgozik), és az óvodában-iskolában sem találkoznak férfival. A tananyag és
a vizsgakövetelmények is egyre inkább lányokra vannak szabva, az ő képességeiket
érvényesítik jobban (pl. szorgalom, fegyelmezettség, kitartás, stb.). Ennek eredményeként a
fiúk rosszabb jegyeket kapnak, és kevesebb esélyük van felsőoktatásba bejutni.

Az élet minden területén látszódik az elnőiesedés, amit a feminizmus okozott, és ezek után
még a nők teszik fel gyakran azt a kérdést, hogy „hová lettek az igazi férfiak”? Hát, kedves
feministák, nincsenek, mert kinyírtátok őket. Kinyírtátok őket a válóperekben, kinyírtátok
őket a feminista propagandával, a sok hazugsággal, a női előjogok erőltetésével. Most egyétek
meg, amit főztetek.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!
Hirdetés

Művészet vagy bóhóckodás?

2018. január 26. 16:38 - tarsadalom • Szerkesztés...

Keith Jarrett dzsessz-zongorista 1984-es Tokyo-i koncertje kapcsán merült fel bennem ez a
kérdés. Vagy teljesen átéli a játékát, és önkívületben, transzban játszik, vagy pedig csak a
show része, hogy grimaszkodik, dúdolgat, egész testével mászkál a zongora előtt, kézzel
benyúl a zongorahúrokhoz, stb. Beszéltem erről barátokkal még jó pár évvel ezelőtt, mikor
először láttam ezt a koncertfelvételt. A legtöbben zavarónak, irritálónak tartották ezeket a
szokatlan "adalékokat", amit nézőként kaptunk a csodálatos zene mellé.

A zene maga improvizatív, modern, nehezen kategorizálható kompozíció, klasszikus és

dzsessz zenéből is ismerős elemekkel. Ahogyan Bach használta a rekurzív, egymásba szőtt,
vissza-vissza térő elemeket és motívumokat, úgy játszik Jarrett a billentyűkkel. Első látásra is
döbbenetes, látványos, megragadó koncert. Illetve nem mindenki számára, mert megosztja a
közönséget: akit megérint és vele együtt átéli a zenét, az imádni fogja. Aki meg nem találja
meg a "hozzáférést" ehhez a zenéhez, az nem fogja végig nézni. Nem az átlag fogyasztónak
való koncert.

Az évek során többször visszatértem ehhez a felvételhez, és újra megnéztem, elgondolkodtam

rajta. Nem csak az a kérdés merült fel bennem, hogy mi a művészet, hanem azt próbáltam
tisztázni magamban, hogy mi az, ami megfogott ebben az egészben? Amúgy biztos vagyok
benne, hogy nem szándékos "színészkedés", amit Jarrett itt előad, hanem egy olyan
szenvedélyes, önkívületi állapot, amiben ő maga nem is tudja, mit tesz. Egy interjúban
elmondta, hogy ilyenkor "a testem, a kezeim önállóan tudják, mit kell tenni. Ha kontrollálni
akarnám őket, akkor leállnának". A különös mimikájával, gesztusaival és testmozgásával
kapcsolatban azt mondja: "..túlcsordulnak bennem a belső impulzusok". A sámánok táncához
hasonló transzbeli állapot ez, amit a színpadon látunk. Tehát hogy válaszoljak a címben feltett
kérdésre: nem bohóckodás, hanem művészet. És azért megragadó, mert itt látszik legjobban a
művészet lényege: belső érzéseket, hangulatokat, gondolatokat úgy megjeleníteni, hogy az a
nézőben/hallgatóban/olvasóban hasonló (vagy akár más) érzéseket, hangulatokat,
gondolatokat ébresszen. A műalkotás pillanata meg gyakran egy önkívületi állapot
eredménye, és ennél a koncertnél az a különös élmény, hogy tulajdonképpen a műalkotóval
együtt, közösen átélhetjük ezt az állapotot. A mai túlszabályozott civilizált világban ritka az
ilyen pillanat, mikor teljesen átengedhetjük magunkat az érzéseinknek, és átélhetünk egy
önkontroll nélküli, szakrális élményt. Sokan keresik ezt, és megtalálják a művészetben,
vallásban... vagy ahogyan Szilágyi István írta a "Hollóidő"-ben: "Amíg asszonyöl ring,
hánykolódik velünk, aléltan húzódik félre az elméből minden nyomorú világtudás. Ilyenkor
nem kísérti a való. Aztán úgyis szétőrli, elnyeli."
Sokféle módon lehet az extázist keresni. A Japánok számára még inkább ritka és látványos
élmény lehet egy ilyen koncert, hiszen az ők kultúrájukban a fegyelem és önkontroll fontos,
mindig jelen lévő szabály és viselkedésnorma. Jarrett többször játszott Tokyoban, mindig
nagy sikerrel.
Bátran ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg ezt a koncertet, és engedje szabadon a
gondolatait. Engem egy életútra emlékeztet a játéka. Az ember, aki harmóniára törekszik az
életben, de néha diszharmónia is keveredik a sorsába. Az ember, aki megfeszül az élet
ellentmondásai között, és próbálja megtalálni az egyensúlyt, de néha a hullámok átcsapnak a
feje fölött. Ennek az életútnak vannak csendesebb, akár szomorúbb részei is, és vannak
gyorsabb, drámai időszakok. Benne van az élet öröme, szépsége, fájdalma, őrülete,
felfoghatatlansága. A lét elviselhetetlen könnyűsége. A lét elviselhetetlen nehézsége. Vannak
olyan jelenetek, mikor az előadó megfeszül és felnéz (Istenre?) mintha azt kérdezné, hogy:
miért éljük át ezeket a viharokat az életünkben? Hiszen mindannyian jót akarunk, de mégis
tele van az életünk békétlenséggel, konfliktusokkal, nehézségekkel és hullámvölgyekkel.
Vannak persze harmonikus, örömteli pillanatok is az életben, és ezt is leköveti ez a zene,
időnkét az örömódára emlékeztető dallamokkal. Szabados György jut erről eszembe, aki
szerintem hasonló módon élte meg a zenét, és azt nyilatkozta egy interjúban, hogy "a zenének
mindenkor magában kell hordoznia a világ adott pillanatbeli összes nagy létkérdését és
létélményét".
Vagy akár Márai, aki következőképpen fogalmazta meg: "Valahogy semmit nem lehet
szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos,
mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani.
Talán a zene elmondja, nem tudom..."
Ez persze csak a saját értelmezésem, mindenki mást fog benne látni. Szóval, ha van másfél
óra nyugis, zavartalan időd, akkor kattints az alábbi videóra, és hagyd magadra hatni a zenét
és látványt!

Ha nincs másfél órád, akkor itt egy ötperces részlet a

koncertből: https://www.youtube.com/watch?v=HPqK1JJOFxw

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Új dimenzió a társadalomrombolásban
2018. január 23. 09:59 - tarsadalom • Szerkesztés...

Sokáig azt hittem, hogy a baloldali pártok csak tehetségtelen, buta, korrupt politikusokból
állnak, de nem rombolják szándékosan a társadalmat. Összeesküvés-elméletnek gondoltam,
mikor másoktól azt hallottam és olvastam, hogy szándékos, tudatos társadalomrombolást
végeznek. Annak tudatában voltam, hogy mindig is voltak olyan csoportok, akiknek
érdekében áll a társadalmi rend megszüntetése, mert az anarchiában jobban tudnak
érvényesülni, a zavarosban halászni, lopni, csalni, a tömegeket manipulálni és kihasználni. De
mégsem hittem el, hogy vannak baloldali csoportok, akik tudatos rombolást akarnak végezni.
Azt gondoltam, hogy vannak a Gurcsány-féle szocik, akik hazudnak, lopnak, csalnak,
ahogyan a vezetőjük ezt el is ismerte az öszödi beszédben, és vannak az SZDSZ-es libsik,
akik ugyancsak lopnak és csalnak (lásd 4-es metró), de emellett még egy neoliberális
ideológiával megfertőzve társadalmi károkat is okoznak. Kiszolgáltatták az embereket például
a devizahitellel adósságcsapdába juttató bankoknak. Kiszolgáltatták az embereket a
multinacionális cégek rabszolgatartó gyakorlatának, alacsony bérek és magas árak mellett, és
kiszolgáltatták az embereket nagy közműszolgáltató cégek magas árainak és extraprofitjának.
Kiszolgáltatták az embereket a bankoknak, multiknak, mindenkiből jelzálog-rabszolgát
csináltak. Tehát a vadkapitalizmus/neoliberalizmus ideológiájával okoztak hatalmas károkat.
Egy katasztrofális koalíció volt ez a szoci-libsi összefogás, aminek eredménye az lett, hogy az
emberek eladósodtak, az ország eladósodott, és 2008-ra a csőd szélén állt. De ez mind csak az
inkompetencia és lopás következménye volt, és nem volt látható egy egyértelmű, tudatos
szándék, ami arra irányult volna, hogy tönkretegyék a társadalmat. Tehát a károkozás csak
„mellékterméke” volt a politikájuknak.

Most feltűnt viszont egy új mozgalom is a baloldalon, amely új dimenziókat nyitott a

társadalomrombolásban: Soros civiljei. Ők már nem csak a szoci korrupcióval és a libsi
ideológiával okoznak társadalmi károkat, hanem tudatosan meg akarnak szüntetni minden
nemzetet, állami szervet, és társadalmi közösséget. Ezt nyíltan vállalják, és leírják a
programjukban. A nyílt társadalom, amit el akarnak érni, azt jelenti, hogy nincsenek
országhatárok, nincsenek nemzetállamok, nincsenek állami szervek, nincsenek
egyházközösségek, nincsenek népcsoportok, nincsenek családok. Csak „szabad”,
individualista egyének vannak, akiknek nincsen semmilyen kötelezettségük semmilyen
közösséggel szemben, hanem csakis saját maguk felelősek saját sorsuk és életük iránt, tehát
korlátlan szabadságot élveznek. Ez a szabadság szektája, amely minden társadalmi rendet és
közösséget korlátnak tekint, és le akar rombolni.

Egy hatvanoldalas tanulmányban bírálja a Helsinki Bizottság és több, Soros György

támogatását is élvező szervezet az „illiberális államokat” – írja a Magyar Idők. „Soros
kitartottjai a liberálisok uralmát különféle, a kommunizmusból már jól ismert módszer
alapján valósítanák meg, mint például a hálózatosodással, a politikusok megkörnyékezésével,
belső bomlasztással. Úgy látják, a nemzet és a nép nem létező fogalmak, és a nőkre, a
homoszexuálisokra, valamint a külföldiekre pedig a hagyományok és a keresztény erkölcsiség
jelentik az egyik legnagyobb veszélyt.
A „beteg demokráciákról” szóló dokumentumban javaslatokat is tesznek: egyebek között a
hálózatosodást, a zavarkeltést és a megfigyelést, valamint a második világháború végén
hatalomra törő kommunisták által is kedvelt szalámitaktikát ajánlják az illiberális államok
ellen küzdő csoportok figyelmébe.
A tanulmányban ostobának nézik a választókat, hiszen – mint azt többször is hangsúlyozzák –
a liberális demokrácia és az emberi jogok ellenségei törvényes választásokon, a választók
többségének támogatását elnyerve jutottak kormányra. Ez azonban szerintük nem legitimálja
például a magyar kormány intézkedéseit.
A dolgozatból kiderül, hogy a szerzők tagadják a nagyobb közösségek létét, számukra csak
egyének léteznek – esetleg olyan, szükség esetén áldozati szerepben feltüntethető csoportok,
mint a romák vagy a nők. A nőkre, a homoszexuálisokra, de még a külföldiekre is a
hagyományok és a keresztény erkölcsiség jelentik az egyik legnagyobb veszélyt – áll az
irományban, amely azt is leszögezi, hogy a nemzet, a nép egy képzeletbeli közösség.”
Nos, ez egy új dimenzió. Ez már nem holmi összeesküvés-elmélet, ez programatikusan
megfogalmazott, tudatos társadalmi rombolás, ami ellen minden értelmes embernek fel kell
lépnie. Mert ugyan kicsi ez a szabadság-szekta, de Soros pénzével megtámogatva hatalmas
károkat tudnak okozni. A szabadság-szekta nem csak izmus-rajongókból és ideológiai
őrültekből áll, hanem hozzájuk csatlakoznak a jellemtelen, elvtelen, tévelygő emberek is, akik
jó pénzért minden politikai mozgalom élére állnak. Csatlakoznak hozzájuk a tehetségtelen,
viselkedés-zavaros, félkegyelmű, lelkibeteg szociopaták is, akik azért reménykednek a
társadalmi felfordulásban, mert másképpen nem tudnak érvényesülni. Tanulással, becsületes
munkával, renddel és fegyelemmel ezek az emberek nem tudnak érvényesülni, ezért inkább
csatlakoznak a szektához, ahol hirtelen fontos szerepet kapnak, hiszen ők az áldozatszerepbe
bujtatott emberek, a szekta által kedvezményezett kisebbségi „elnyomott, hátrányos helyzetű”
csoportok.

Nem hittem volna, hogy a Gyurcsány-SZDSZ összefogásnál lehet még lennebb süllyedni. De
lehet. Sorosék megtették.

http://magyaridok.hu/belfold/zavart-keltenenek-soros-fele-civilek-2713219/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Női bevándorlókat Európának!

2018. január 11. 10:29 - tarsadalom • Szerkesztés...

Apáti Bence mai írása kapcsán tűnt fel nekem, hogy a libsik mindig csak fiatal férfi
bevándorlók befogadását propagálják. Vajon miért nem inkább nőket akarnak befogadni?

„Nem ártana szembenézni azzal, hogy ha 2-300 ezer életerős fiatalember, szakképzett
munkaerő nem kerül be az egészségügybe, az informatika területére stb, migránsként a
környékről vagy távolabbról, akkor komoly problémák lesznek Magyarországon” – ezt
mondta Horn Gábor kedd este Kálmán Olgának. Apáti Bence részletesen cáfolja, hogy
bármely európai országnak haszna lenne az analfabéta iszlám bevándorló tömegekből, sőt
hatalmas pénzeket igényel a szociális segéllyel való eltartásuk, a nyelvi és szakmai
kiképzésük, és a biztonsági kockázat miatt szükséges rendőri intézkedések költségei. Ezt
ugyanannyiszor el kell ismételni, ahányszor a libsik ismételgetik a migránssimogató
propaganda-hazugságaikat. De kiegészíteném néhány ponttal ezt az érvelést, mert számomra
feltűnő, hogy feminista szervezetek is támogatják ezt a fajta "életerős fiatalemberek"
bevándorlását, amiről itt Horn Gábor is álmodozik. Szerintem itt a libsi-feminista
migránssimogatás mögött nem elsősorban a munkaerőhiány megoldása áll, hanem a valós ok,
amiért támogatják a bevándorlást, az az általuk elképzelt fehér európai férfiak uralmának a
letörése. Ahogyan Antoni Rita lelkibeteg feminista mondta: "Meg kell törni a hófehér
nagymagyar férfiak uralmát". Ez a valódi cél, és nem a munkaerőhiány megoldása.
- Ha tényleg a munkaerőhiányt akarnánk megoldani, akkor nem szakképzés és nyelvtudás
nélküli, beilleszkedésre képtelen idegen vallású és kultúrájú embereket kellene beengedni
Európába, hanem ahogyan Amerika és Kanada is teszi: azoknak ad munkavállalási vízumot,
akik szakképzéssel rendelkeznek, és hiányszakmákban azonnal munkába tudnak állni. Az
egészségügy területén, amit Horn Gábor is említett elsősorban ápolónők, nővérek hiányoznak,
ami hagyományosan női szakma, tehát teljesen felesleges "életerős fiatalembereket"
beengedni, mert nem fognak ebben a szakmákban dolgozni. Az arab világban a férfiak
számára alantas munkának számít az ilyen szociális, beteggondozó tevékenység. Bárki
komolyan el tudja képzelni, hogy a kórházakban a nővérek szerepét be tudná tölteni egy átlag
iszlám vallású férfi? Nem hiszem. Annál inkább hagyománya van az ilyen szakmáknak pl. a
Fülöp-szigetekről érkező női bevándorlóknál. Miért nem onnan akarnak a libsik munkaerőt
befogadni, és miért nem inkább nőket? A százmilliós Fülöp-szigeteken a lakosság 80
százaléka katolikus, további 12 százaléka pedig a kereszténység valamely más ágának
követője, tehát ilyen szempontból sem jelentenének problémát az onnan érkező női
bevándorlók. Vagy lehetne Fehéroroszországból illetve Ukrajnából is bevándorlókat
befogadni. Sokkal könnyebben beilleszkednek Európába, mint az arab világból érkező
bevándorlók.
- Ha a libsik a demográfiai problémát akarnák megoldani a bevándorlással, akkor is inkább
nőket kellene beengedni, és nem "életerős férfiakról" álmodozni, Horn elvtárs! Ugyanis ezek
a bevándorló férfiak nem fognak gyerekeket szülni, tehát csak kb. 20-40 évre gyarapítják a
munkaképes népességet. Kivéve persze, ha családegyesítés kapcsán behozhatják a gyerekeiket
is. Ezzel viszont megsokszorozódik az idegen, beilleszkedni képtelen, gettósodó tömegek
száma. Ha ezzel szemben csak női bevándorlókat engednénk be, akkor azok az európai
férfiakkal házasságot kötnének, és sokkal könnyebben integrálódnának, illetve olyan
gyerekeket szülnének, akik az európai kultúrában nőnének fel. De a libsiknek ugye nem ez a
célja, hanem az, hogy minél nagyobb idegen tömegekkel megszüntetni az európai kultúrát, a
rettegett európai fehér férfiak "uralmát". Elmebeteg, lelkibeteg, őrültek ezek, és olyan
feministákkal karöltve dolgoznak a fehér uralom felszámolásán, akiknek frusztráltságuk és
hormonzavaros viselkedésük miatt nem jutott férfi. Ezért álmodoznak ezek a feministák és
libsik a bevándorló "életerős férfiakról". Persze oltári baromság az egész elképzelés, mert az
arab és afrikai férfiak szóba sem állnak feministákkal, hiszen nekik más az elképzelésük a
férfi-női szerepekről. Legfeljebb egy-két szilveszteri ficki-ficki és megerőszakolás erejéig
ereszkednek le ilyen nőkhöz.

- Arra is fel kellene hívni Horn elvtárs figyelmét, hogy a jaj de humánus libsi felfogással nem
igazán egyeztethető össze ez a "hasznos munkaerő" felfogás. El kellene dönteni, hogy most
szegény háborús menekültekről van szó, akiket humánus okokból fogadunk be, vagy a
modern kori rabszolgatartásról, akiket olyan alantas munkákra akarunk befogni, amire nincs
már európai munkavállaló? Ugyanis folyamatosan keverik a libsik és migránsbarátok ezeket a
fogalmakat. Mindig azzal érvelnek, ami éppen beleillik az aktuális hisztériájukba.

Horn Gábor további baromságainak a megcáfolására ajánlom az alábbi cikket, de ennyivel

szerintem érdemes volt kiegészíteni, mert feltűnő, hogy miért nem a kézenfekvő megoldást
propagálják a libsik: a problémamentes és demográfiai szempontból is hasznos női
bevándorlókat.

http://polgarportal.hu/apati-bence-hirtv-kalman-olga-horn-gabor-es-tobbi/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Hősanyák, ne védjétek meg gyerekeiteket apjuktól!

2018. január 04. 12:08 - tarsadalom • Szerkesztés...
Az anyai ösztön túlpörgéséről írtam a „Hősanyák” című bejegyzésemben, ami legolvasottabb
írásom lett (az Index.hu-ra is kikerült, és 7250-en olvastak el eddig). Sajnos néhányan nem
értették meg, nem tudják értelmezni magukra nézve. Szeretném itt most még néhány
gondolattal kiegészíteni ezt a témát, hátha lesz valaki, aki magára ismer, és elkezdi jobban
csinálni.

Először is szeretném leszögezni: minden tisztelet az anyáknak! Nehéz, fárasztó, de sok

örömteli pillanatot is élnek át gyerekeik felnevelése során. Sok olyan helyzet van, amikor
szülőként nem tudjuk a jó megoldást, és keresgélünk, próbálkozunk. Próbáljuk megtalálni a
középutakat, a kompromisszumokat a különböző nevelési stílusok között. Nem akarjuk
elkényeztetni a gyerekeket, de nem akarjuk azt sem, hogy túlságosan lekorlátozzuk őket.
Talán ez az egyik legnehezebb kérdés a nevelésben: ebben megtalálni a középutat. Mindenki
tudja, hogy egyik szélsőség sem jó: ha teljesen szabadon engedünk mindent a gyereknek,
korlátok és határok nélkül, akkor a gyerekből egy hisztis zsarnok lesz, aki csicskájának tekinti
a szüleit (és mindenki mást is). Gyakran látni ilyen gyereket és szülőt, akik kínlódnak
egymással és egész életükkel. Például a bevásárlóközpontban a gyerek mindent leszed a
polcról és üvöltve földhöz veri magát, ha ebben bárki megakadályozza. Ezek a liberális
szellemben nevelt gyerekek. Nem tanulnak meg senki iránti tiszteletet, semmilyen rendet,
semmilyen szabályt. Óriásit koppannak, mikor elkezdenek óvodába járni, és kiderül
számukra, hogy bizony vannak együttélési szabályok, és nem mindenki az ő csicskájuk. Nem
tudnak semmilyen közösségbe beilleszkedni, és aszociális módon viselkednek mindennapi
helyzetekben. Jó esetben az óvodában/iskolában helyrehozzák a szülők által rosszul
értelmezett „szabados” nevelést, viszont rossz esetben felnőtt korban is kínlódik az ilyen
ember a társadalmi beilleszkedéssel. Hiszen a személyiségfejlődés legfontosabb szakasza az
első 3 év, tehát még az óvoda előtt el lehet rontani a gyerek nevelését.

A másik szélsőség sem jobb: ha folyamatosan korlátozzuk, rendre utasítjuk, fegyelmezzük,

netán büntetjük a gyerekünket, akkor valószínűleg önbizalomhiányos, félénk, visszahúzódó,
frusztrált emberré válik. Az ilyen gyerekek naponta többször azt hallják, hogy „nem jól
csináltad”, „nem így kellett volna”, „ülj nyugton”, „nem szabad”, stb. Dicséretet és biztatást
ritkán kapnak, és a családban uralkodó hangulat általában rideg: katonás fegyelem, rend és
szabályok betartása a jellemző. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért nem jó ez a
véglet sem.

Nem csak ez a két véglet van, rengeteg szakirodalom született már nevelési hibákról: például
L. Stipkovits Erika, Szeretettel sebezve című könyve, amelyben a szerző részletesen ismerteti
azt a kilenc szülőtípust, amelyeket több évtizedes praxisa során szerzett tapasztalatai alapján
különített el. A könyv fejezetről fejezetre mutatja be a Borostyán, a Szülősítő, az Idomár, a Jó
fej, a Szuperszülő, a Mártír, az Üveghegy, az Agresszor, vagy a Bátorító szülőtípust. Úgy
gondolom, hogy minden szülő „csak a legjobbat” akarja a gyerekének, és meg van róla
győződve, hogy azzal nem árthat. Pedig nagyon nehéz a nevelésben megtalálni a jó
megoldásokat, és elkerülni az egyoldalú, szélsőséges nevelési elveket. Nehéz észrevenni
magunkon, hogy valamelyik irányba túlzásba estünk. Nehéz megtalálni azokat a
megoldásokat, amelyek a mi saját gyerekünkre nézve alkalmasak és használhatóak.
És ehhez kapcsolódik a mondandóm lényege: ha bármelyik szülő azt gondolja, hogy ő
egyedül tudhatja csak, hogyan kell nevelni a gyerekét, akkor biztosan téved. Inkább anyák
hajlamosak ebbe a hibába esni, mert a túlpörgött anyai ösztön ezt gondoltatja velük, és
különben is ők hordták ki és szülték meg a gyereket, ezért az csakis az övéké, senki más ne
szóljon bele a nevelésbe. Ezáltal kizárják az apákat, és elveszik a családjuktól azt az esélyt,
hogy egy közel álló, de a nevelést más szemszögből látó személy befolyásolhassa az anya
egyoldalú, esetleg szélsőséges nevelési elveit. Pedig az apák sokszor észreveszik ezeket, és
megpróbálják ellensúlyozni. Ha hagynák őket. De az ilyen anyák mindig mindent jobban
tudnak, és nem engedik őket beleszólni a gyereknevelésbe. Sokan megtapasztaltuk már, hogy
bizonyos dolgokban nem látjuk tisztán a saját viselkedésünk hibáit, de egy kívülálló jó barát,
társ, vagy rokon észreveszi és felhívja rá a figyelmünket. Ilyenkor hálásak kellene legyünk,
mert segítséget kaptunk az életünk javulásához. Ezt kellene érezzék a hősanyák is, akik férje
segítő szándékkal esetleg megpróbál beleszólni a gyerekek nevelésébe, és ellensúlyozni a
túlságosan szabados vagy túlságosan szigorú nevelést. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ez a
segítő szándék a férjek részéről nem talál nyitott fülekre a hősanyáknál, hanem leggyakrabban
egy ellenreakciót vált ki: a hősanyák úgy érzik, hogy ez kritizálás, kötekedés, nem segítség.
Ne szóljon bele senki abba, hogy ők hogyan nevelik a gyerekeiket, hiszen az övéké. Ők csak
tudják, hogy mit csinálnak, a férjek nem értenek ehhez. Pedig a segítő szándék a férjek
részéről onnan is ered, hogy meg akarják védeni a szeretett társukat a gyerek
zsarnokoskodásától. A szabadosan nevelt gyerekek hajlamosak egyre többet követelni
anyjuktól, egyre durvább és brutálisabb hisztivel, erőszakkal, zsarolással. Sok anya még csak
észre sem veszi, hogy a gyereke csicskájává vált, és teljesen kimerül testileg/lelkileg ebben a
mindennapos harcban. Az apák ezt hiába veszik észre, és próbálnak azzal segíteni, hogy
szabályokat és határokat, korlátokat állítanak fel a gyerek számára. A hősanya nem engedi ezt
meg, hiszen „szegény gyerek” ne legyen lekorlátozva.

Az ilyen kapcsolatok, ahol egyik fél kisajátítja a gyereknevelést, gyakran tönkre is mennek.
Egyedül egy szülő sokkal nehezebben bírja a gyerekneveléssel járó mindennapi feladatokat.
Viszont nem engedi a férjének, hogy beleszóljon és segítsen. Inkább tönkremegy és rámegy
az egészsége, de akkor se szóljon bele az apa. Inkább elválik, és egyedül neveli a gyereket. A
hősanya „megvédi” a gyereket a saját apjától. Egy kis józan megfontoltság a túlpörgött anyai
ösztönök helyett csodákat tenne: legtöbb esetben megoldódna az egyoldalú nevelés miatt
kialakult probléma, nem alakulna ki konfliktus a szülők között, és részben tehermentesülne az
anya, ha átengedne bizonyos feladatokat a férjének. De ez általában nem történik meg, hanem
végsőkig harcolnak a hősanyák a saját férjük ellen, a saját gyerekeik apja ellen.

Milyen következményei vannak ennek a hősanyai magatartásnak? A 67%-os válási aránynak

jó része ennek a számlájára írható. A hősanyák inkább megszabadulnak a férjüktől, mintsem
hagyják, hogy beleszóljon a nevelésbe. Utána persze minden csak még nehezebb lesz: a
gyerekek a válások miatt lelki problémákkal küzdenek. Anyagilag is nehezebb lesz az anyák
helyzete, és gyakorlatilag egy szabad percük nem lesz a válás után, hiszen egy kisgyerek napi
24 órás gondoskodást igényel. Ráadásul a gyereket sem „védték meg” az apától, mert előbb-
utóbb újra férjhez mennek, és a gyerek kap egy mostoha-apát. A mostoha-apák meg sokkal
gyakrabban konfliktusba kerülnek a gyerekkel, esetleg bántalmazzák őket. Rengeteg
statisztika és tanulmány készült arról, hogy a csonka családban vagy mozaik családban
nevelkedő gyerekek milyen lelki problémákkal küzdenek. Ennek gyakori eredménye a
drogozás, bűnözés, alkoholizmus, tanulási nehézségek, stb. Ezt kellene a hősanyák végig
gondolják, mikor elzárkóznak az apai beavatkozástól a nevelésben, és a válás mellett
döntenek: hogy ez egy életre szóló döntés, ami a gyerek életét megpecsételi, meghatározza!
Rengeteg gyerek kallódik el és elhanyagolva hányódik elvált szülők között ingázva, vagy
rokonok által felnevelve. Egy közismert példa az Ausztriában egy pedofil által elrabolt, és 10
évig fogva tartott Natascha Kampusch esete, akinek a szülei elváltak, és ő egyedül csatangolt
az utcán 8 évesen, mikor elrabolták. Öngyilkosság és prostitúció is sokkal gyakoribb az elvált
szülők gyerekeinél. Semmivel nem lehet pótolni egy ép családot!
Az apai hatás családon belül közvetlenül is, és az anya érzelmein keresztül is érvényesül,
valamint a család fenntartásáért és ellátásáért tett erőfeszítésekben. Közvetlenül a gyerekkel
és anyjával való érzelmi kontaktusban és kötöttségben. Az esetleg egyoldalú anyai nevelés
mellett egy egészséges mentalitású apa képes ellensúlyozni a hibás anyai bánásmódot, ha
hagyják. A hősanyák mindezt sutba dobják, és vállalják a csonka család minden
következményeit, csak azért, hogy elmondhassák magukról: ők csak jót akartak, ők csak meg
voltak arról győződve, hogy az ő nevelésük az egyetlen elfogadható, és az apa rosszat akart a
gyereknek. Pár év elteltével aztán rájönnek, hogy mekkora hibát követtek el, de akkor már túl
késő.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Egy skype-beszélgetés, az Isztambuli Egyezmény

margójára
2017. december 28. 17:25 - tarsadalom • Szerkesztés...

A következő beszélgetés jó példa arra, hogy egy olyan családapát is meg lehet vádolni hamis
vádakkal, és meg lehet próbálni börtönbe juttatni, akit a gyerekei szeretnek, akit a felesége is szeret,
hiszen itt azt írják: "várom a nagy találkozást","szeretünk", "jó apuka", stb. Már most is elképesztő
méreteket öltött a hamis vádaskodás válóperekben, előszeretettel a feleségek részéről rutinszerűen
alkalmazva, hiszen nekik inkább elhiszik a hatóságok, hogy a férje erőszakos volt, mint fordítva. Mi
lesz itt még, ha az Isztambuli Egyezmény életbe lép? Nem lesz olyan épeszű férfi, aki hajlandó lenne
ezentúl házasságot kötni, és családot vállalni. Hiszen már most is ki vagyunk szolgáltatva minden
ilyen vádaskodásnak a nők részéről, legyen az bosszúból, anyagi zsarolási szándékkal, vagy csak egy
paranoid lelkibetegség miatt, mint az én exfeleségemnél. Minden férfinek azt ajánlom, hogy
szereltessen fel kamerákat a lakásában, és minden hétköznapi eseményt dokumentáljon a
legpontosabban, mert bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felesége megvádolja bántalmazással.
Ugyanis a jelenlegi bírósági/ügyészségi gyakorlat az, hogy semmilyen következménye nincs annak, ha
kiderül: a feleség hazudott. Nem emelnek vádat ellene, nem büntetik meg.

Saját magam is egy több éves válóperben átéltem, hogy az exfeleség a feminista, férfigyűlölő,
előítéletes családjogi intézményrendszer segítségével meghurcoltatott, és ha nem lett volna meg ez az
alábbi skype-beszélgetés, akkor most börtönben ülnék. Ugyanis az exfeleség egy paranoid
dührohamban azzal vádolt meg a rendőrségen, hogy én őt 10 éve terrorizálom, meg akarom ölni, és el
akarom rabolni a közös gyerekeinket. Ez 2013 októberében történt, tehát pár héttel az alábbi
beszélgetés után!

Tehát: az exfeleségem, Barbara, és a gyerekeink skype-n keresztül Erdélyből beszélgetnek velem. Én

Budapesten vagyok,és ő illetve a lányom írták a következőket:

[2013.06.20. 10:43:09] Barbara: megvan a vonatjegy július elsejére.

[2013.06.20. 10:45:40] Barbara: júli 2.-án kedden várhatsz a Keletiben. 9-kor érkezünk. Várom a
NAGY TALÁLKOZÁST.
...
[2013.06.20. 14:58:12] Barbara: akkor jelentkezz Te
[2013.06.20. 14:58:43] Barbara: csengess a mobilomra, ha nem vesszük észre, hogy kerestél
[2013.06.20. 14:58:48] János: majd várlak az állomáson
[2013.06.20. 14:58:52] Barbara: utána visszacsengetünk
[2013.06.20. 14:59:02] Barbara: jó
[2013.06.20. 14:59:53] Barbara: puszi, szia <--- ezt a gyermekek diktálták
…
[2013.06.24. 11:15:20] Barbara: kész az ebéd?
[2013.06.24. 11:15:34] János: már megettem
[2013.06.24. 11:16:12] Barbara: szeretüüüünk
[2013.06.24. 11:16:24] Barbara: jó, hogy hívhattunk
[2013.06.24. 11:16:34] János: én is. puszi
[2013.06.24. 11:16:37] Barbara: pusziii, szia
…
[2013.06.27. 16:12:39] János: küldtem képeket mailben
[2013.06.27. 16:36:44] Barbara: :*(wave)Puszi sziaPuszi sziaPuszi sziaPuszi sziaPuszi sziaPuszi
[2013.06.27. 16:37:14] János: köszönöm a sok puszit, nagyon finom volt
...
[2013.06.28. 16:42:25] Barbara: :*(wave)Puszi szia:*(wave)Puszi szia:*(wave)Puszi
szia:*(wave)Puszi
[2013.06.28. 16:43:43] Barbara: Jó vacsorátJó vacsorátJó vacsorátJó
[2013.06.28. 16:45:23] Barbara: Kész a vacsora?
[2013.06.28. 16:45:27] János: jo vacsorát nektek is. Egyétek meg a szegény pisztrángot
[2013.06.28. 16:45:59] János: és is hamarosan eszek. töltött káposztát
[2013.06.28. 16:47:15] Barbara: Jó. én nem szeretem.
[2013.06.28. 16:48:09] János: mit? a pisztrángot?
[2013.06.28. 16:48:55] Barbara: igen.
[2013.06.28. 16:50:17] János: hát pedig a pisztrángot mindenki szereti, azon nics mit nem szeretni
[2013.06.28. 16:50:27] János: kostold csak meg
[2013.06.28. 16:50:57] Barbara: még írj apuka
[2013.06.28. 16:52:25] Barbara: jó apuka
[2013.06.28. 16:52:36] János: jo kislány
[2013.06.28. 16:54:53] Barbara: Miért vagyok kislány?
[2013.06.28. 16:55:29] János: hát nem Anna vagy?
[2013.06.28. 16:55:38] János: kivel beszélek?
[2013.06.28. 16:56:41] Barbara: De Anna vagyok
[2013.06.28. 16:57:01] János: akkor kislány vagy
[2013.06.28. 16:57:28] János: vagy már ugy megnőttél?
[2013.06.28. 16:57:34] János: nagy lány?
[2013.06.28. 17:00:26] Barbara: nem vagyok kislány hanem nagylány vagyok
[2013.06.28. 17:10:06] Barbara: :*(wave)Puszi szia:*(wave)Puszi szia:*(wave)Puszi
szia:*(wave)Puszi
[2013.06.28. 17:11:32] János: puszi
[2013.06.28. 17:11:53] Barbara: Jó vacsorátJó vacsorátJó vacsorátJó vacsorát

[2013.06.30. 12:51:45] János: szeretlek

[2013.07.01. 10:54:40] Barbara: (heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív,
szív(heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív, szív(heart) Szív,
szív(heart) Szív, szív(heart) Szív,
[2013.07.01. 11:15:10] Barbara: én is
[2013.07.01. 11:15:21] Barbara: ne félj
[2013.07.01. 11:22:54] Barbara: :*(wave) Puszi szia:*(wave) Puszi szia:*(wave) Puszi szia:*(wave)
Puszi
[2013.07.01. 11:24:04] Barbara: Mi lesz az ebéd?
[2013.07.01. 11:26:04] Barbara: Válaszolj apuka!
[2013.07.01. 11:27:59] János: még nem tudom, Petráéknál lesz
[2013.07.01. 11:28:06] János: nálatok mi az ebéd?
[2013.07.01. 11:29:07] Barbara: Nem tudom.
[2013.07.01. 11:29:26] János: na jo étvágyat akkor is
[2013.07.01. 11:29:49] János: puszi
[2013.07.01. 11:29:56] János: jó vonatozást
[2013.07.01. 11:29:59] János: aludjatok
[2013.07.01. 11:31:49] Barbara: küszönjük szépenküszönjük szépenküszönjük szépenküszönjük

http://pestisracok.hu/barmelyik-ferfibol-egy-pillanat-alatt-bunozot-krealhat-az-isztambuli-egyezmeny/

https://www.hirado.hu/belfold/belpolitika/cikk/2017/11/25/lmp-a-kormany-tegyen-meg-mindent-az-
isztambuli-egyezmeny-ratifikalasaert/

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/971

http://pestisracok.hu/befolyasuk-noveleseert-tuntettek-feministak-hofeher-nagymagyar-ferfiak-ellen/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

1 komment

A libsi-profil
2017. december 27. 06:03 - tarsadalom • Szerkesztés...

Egy szociológus barátommal beszélgettem arról, hogy a Facebook az ő szakmai

szemszögéből mennyire használható, mit árul el a mai társadalomról. Szerinte egy
kincsesbánya. Szociológusok, politikusok és pszichológusok rengeteg információt nyerhetnek
ki abból, hogy ki-mit-hogyan oszt meg magáról a közösségi oldalakon. Még ha csak valaki
egy pizzaszeletet fényképez le, és ezt osztja meg, akkor is ki lehet elemezni, hogy miért tette.
Számomra már régóta egyértelművé vált a Facebook profilokból, hogy létezik egy jól
körülírható, jellemezhető embertípus, amely politikai és társadalmi kérdésekben egy teljesen
elfogult, kiszámítható, ideológiai vonalat követ: a libsi-profil. Néha látok ilyen libsi
megmondó-embereket hőbörögni a hozzászólásokban, és ha megnézem az idővonalukat,
akkor már előre tudom, milyen megosztásokat fogok ott találni. Talán az Orbán-gyűlölet a
legjellemzőbb közös témájuk, de megdöbbentő az egybeesés olyan témákban is, mint pl.
magánnyugdíjpénztár, vagy fizetős egészségügyi rendszer. Szerintem érdemes elgondolkodni
azon, hogy honnan erednek ezek a közös pontok, és mi lehet az ideológiai háttere az ilyen
egybeeséseknek. Azon is el lehet gondolkodni, hogy csak környezeti hatás (libsi propaganda)
miatt alakulhat-e ki ez a fanatikus ideológiafüggőség, vagy van egy embertipus, amely
hajlamosabb erre. Gondolok itt pl. a hormonzavaros, férfias nőkre és a nőies férfiakra, akik
majdnem mindig a balliberális oldalhoz vonzódnak (a baritonhangú leszbikus Ungár Klára / a
csipogó egérhangú Ungár Péter). És ott van egy másik embertípus, aki ugyancsak
javíthatatlan, ösztönös módon lesz örökös libsi: a magas, szikár, szilaj Demszky Gábor és
Fodor Gábor. Ezek az emberek soha nem fogják belátni, hogy az ideológiájuk ugyanolyan
téveszme, mint a kommunizmus. Bármilyen esemény történik, amiből normális emberek
érzékelik, hogy látványosan megbukott a liberalizmus (Brexit, migránsprobléma, Merkel
bukása, stb), ők akkor is kitartanak a "hitükben", ugyanúgy, mint a szektatagok.

Az Orbán-gyűlölet talán még a legegyszerűbben magyarázható és érthető téma: Orbán ma

Európa egyik legtehetségesebb politikusa, országunk méretéhez képest nagy befolyásra és
ismeretségre tett szert. Amúgy elég egyszerű a sikerességének titka: következetesen és
keményen kiáll az ország érdekeiért, és meghallja a választópolgárok szavát. Ez lenne
tulajdonképpen minden demokratikusan megválasztott politikai vezető kötelessége, csak hát
sajnos ritka ma már az ilyen politikus. A legtöbb európai uniós vezető valamilyen ideológia
által vezérelve, agymosott zombiként viselkedik, és magasról tojja le az őt megválasztó
polgárok véleményét. Leginkább talán a migránskérdésben volt ez látható. Orbán viszont azt
teszi, amiért megválasztották: képviseli az emberek (a többség) véleményét. Ennyi. Ezért
gyűlölik őt a libsik, hiszen ők azt szokták meg, hogy pár százalékos támogatottságuk ellenére
is irányíthatják az országot, és nem kell figyelembe vegyék a szavazópolgárok véleményét.
Ők voltak azok, akik felülről kormányoztak, kioktató és arrogáns módon: nem azt képviselték,
amit az emberek akartak, hanem azt, amit ők ideológiai alapon ráerőltettek a többségre. Úgy
gondolták, hogy ők jobban tudják, mit akarjon a választópolgár. Úgy lehet (és kell) a világot
megváltoztatni és "jobbá" tenni, hogy rátukmáljuk az emberekre az átideologizált
baromságokat. Kisebbségben voltak ezek a libsi politikusok, de mivel összefogtak a
szocialistákkal, ezért kormányra tudtak kerülni. Befészkelték magukat minden
kulcspozícióba: a médiában, az államigazgatásban, az egyetemeken, a bíróságokon.

Nos, ennek vége, legalábbis Magyarországon. Orbán véget vetett az ilyen politizálásnak.
Uniós szinten viszont még mindig ez a libsi szellem uralkodik, és Soros lobbi-tevékenysége
által nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a politikusok nem demokraták: nem az őket megválasztó
polgárokat képviselik, hanem libsi bábfigurák. Mindig is voltak olyan politikusok, akik
valamilyen kisebbségi csoport érdekét képviselték, de az mégis döbbenetes, hogy az európai
parlamentben ilyen nagy befolyásra tettek szert. Szerencsére több országban elkezdték Orbán
példáját követni: a lengyelek, csehek is olyan politikusokat választottak meg, akik szembe
mennek az uniós vezetéssel. Az Orbanizmus terjed, Orbán minden libsi rémálmává vált.
Látszik ez a Facebook profilokból is: a feltétel nélküli, elvakult Orbán-gyűlölet minden libsi
idővonalán megtalálható a megosztásaiban.

De vannak más, kevésbé nyilvánvaló libsi témák is: ha legördítünk pár évet az ilyen
idővonalakon, akkor 2010-ben megtaláljuk a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos
hőbörgéseket. "Ellopták" az emberek megtakarított pénzét, a magán megtakarítás biztonságos
lett volna, de az állami nyugdíj nem az, stb. Itt is tetten érhető a libsi gondolkodásmód: az
individualizmus és egoizmus eluralkodása. A jól kereső libsi nem akar szolidaritást vállalni
senkivel, csak a saját pénze érdekli. Annak harácsolása és megőrzése, befektetése. Számukra
nem létezik olyasmi, hogy egy nemzet közössége, vagy az, hogy a fiatalabb generáció
felelősséget vállal az idősebb generációért. Nem, a libsik szerint csakis az egyéni számlán
nyilvántartott pénz az, aminek értéke van. Pedig hát a történelem során már sokszor kiderült,
hogy illúzió az ilyen biztonság. Bankok csődbe mentek, vagy az infláció vitte el a pénzt. Az
ilyen példákból nem tanulnak az individualizmust prédikáló libsik. A nyugdíjrendszer akkor a
legbiztonságosabb és hatékonyabb, ha a fiatalabb generáció fizeti az idősebb generáció
nyugdíját. Azért alakult ki szinte minden országban ez a rendszer, mert sokkal
biztonságosabb, mint az egyéni megtakarítás. Ha az ember saját gyerekei fizetik a nyugdíját,
akkor az nem veszhet el. Ehhez persze az kell, hogy mindenki gyereket vállaljon és neveljen
fel. A nyugdíjak egy részét mindenki a gyerekei adóbefizetése alapján kellene kapja. Ezzel
érdekeltté válna mindenki, hogy gyerekeket vállaljon és neveljen fel, hiszen csak akkor lenne
megfelelő nyugdíja. Ilyen lenne a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer, és nem a libsik
által favorizált egyéni számla. A magán-nyugdíjpénztárak működésével kapcsolatban amúgy
is rengeteg anomália derült ki: pl. feleslegesen költöttek olyan „működési költségre”, ami
elkerülhető lett volna, azaz a megtakarítások egy részét lenyúlták. Egy másik részét meg
befektettek olyan spekulatív értékpapírokba, melyekkel a 2008-as gazdasági válság után
hatalmas veszteséget okoztak a nyugdíjfizetőknek. A nyugdíjpénztárak elméletileg csak
biztonságos, AAA besorolású értékpapírokba fektethetik be a vagyonukat, de már többször
előfordult, hogy a bankok bóvli papírokat egy közös csomagba rejtenek megbízható
papírokkal, és AAA besorolást adnak rá, holott a csomag nagy része spekulatív, kockázatos
befektetéseket tartalmaz. Ha valaki nyomon követi a tőzsdei befektetések és a bankok, a
„pénzipar” fejleményeit, akkor láthatja, hogy az utóbbi évtizedekben folyamatos volt az ilyen
csalások és átverések előfordulása. Újabb és újabb spekulatív befektetési termékeket találnak
ki és megkeresik a kiskapukat, hiába van pénzpiaci felügyelet és szabályozás. A tőzsde a
megbízható cégek részvényeinek forgalmazója helyett egy csalók és szerencsejátékosok által
uralt kaszinóvá vált. És itt fektetnek be a magán nyugdíjpénztárak is! A magyar állam tehát
helyesen cselekedett, mikor megszüntette a magán nyugdíjpénztár kötelezettséget, és
visszaterelte az embereket az állami nyugdíjrendszerbe. A szociális piacgazdaságban vannak
olyan területek, amelyeken az állam nem engedheti meg a neoliberálisok által prédikált
vadkapitalista állapotokat: ilyen a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatás, az
ingatlanpiac, a rezsiköltségek, az alapvető élelmiszerek ára, stb. Ezeken a területeken állami
beavatkozás szükséges, mert ha csak a profittermelés szabályai érvényesülnének, akkor az
emberek többsége ki lenne szolgáltatva néhány multinak és nagybefektetőnek.

Hasonló okok lehetnek egy másik libsi-profil jellemzője mögött is: a fizetős egészségügy
rajongói is megtalálhatóak Facebookon. Szidják az állami egészségügyet, és gondolom
titokban arról álmodoznak, hogy számukra privilegizált prémium szolgáltatások járjanak a
kórházakban, miközben az egyszerű szegény pórnép számára meg maradjon a lepusztult
kórházi szoba. Ez a többkategóriás, felsőrendű-alsórendű gondolkodásmód szinte minden
területen látható a libsik megálmodott világában: egy jól kereső, privilegizált réteg számára
legyen elérhető a prémium egészségügy, oktatás, nyugdíj, stb. és a többség meg elégedjen
meg az alacsonyabb színvonallal. Ezek az emberek istenítik az individualizmust, istenítik a
profitot. Adót csak fogcsikorgatva hajlandók fizetni, hiszen az ugye a közösségnek menne.
Inkább alkalmaznak okos adótanácsadó és könyvelő cégeket jó pénzért, hogy minden
fellelhető kiskaput megtaláljanak az adóelkerüléshez. Az individualizmus imádata mellett
persze lehet persze még egy olyan oka is ennek a magánnyugdíj / magánegészségügy libsi-
profilnak, hogy jó üzletnek ígérkezik mindkettő. A társadalom elöregedése miatt egyre
nagyobb üzlet az egészségmegőrző szolgáltatások nyújtása, a betegápolás és a nyugdíjas
otthonok üzemeltetése. A libsik ott vannak minden ilyen cégben, amelyek ezzel foglalkoznak.
A profit az profit, és teljesen mindegy, hogy beteg, öreg, vagy magatehetetlen emberektől
szipolyozzák ki. A pénz nem bűzlik, ugyebár.

Vannak a libsi-profilnak további jellemzői, amikről már írtam, ezért nem részletezem itt:
migránssimogatás, embercsempészet támogatása, terrorizmus és migránsbűnözés támogatása,
homoszexualitás és transzszexualitás terjesztése, abortuszpártiság, kereszténységgel szembeni
gyűlölet, nemzetállamok felszámolása, állami intézmények aláásása (libsi propaganda az
óvodában, iskolában, egyetemen, bíróságon, stb.), a teljes média uralása (a filmipartól kezdve
az újságírókig és a közösségi médiáig), férfiellenesség, feminizmus támogatása (ezáltal az
elnyomott nők és a családon belüli erőszak mítoszának fenntartása), családok szétverése,
hagyományos társadalmi és nemi szerepek eltörlése, áldozatszerepek kiosztása a "hátrányos
helyzetűek" számára, intolerancia és cenzúra a másképpen gondolkodókkal szemben, stb.
Mindezek a témák szinte biztosan fellehetőek a libsik Facebook-profilján. Annyira
kiszámíthatóak, átláthatóak és egy húron pendülnek ezek az emberek, hogy a szektákban
alkalmazott agymosás eredményére emlékeztet az ideológiájuk. Soha nem látok eltérést ettől
az ideológiai libsi-profiltól. Ha valakinél meglátom az Orbán-gyűlöletet, vagy a migránsbarát
hozzáállást, akkor tudom, hogy elég az idővonalát lejjebb görgetni, és ott lesz egy
szivárványos felvonulást dicsőítő cikk, vagy egy feminista propaganda-írás is.

Jellemző rájuk az a beképzelt, önelégült magatartás is, ami egy állítólagos erkölcsi fölényből
származik. A libsik azt hiszik, hogy ők az egyetlen erkölcsös, humánus, toleráns emberek,
ezért mások fölött állnak, és joguk van másokat is "megnevelni", hogy a világ jobbá váljon.
Ebből a beképzelt, nem létező erkölcsi fölényből vezetik le azt is, hogy mindenbe
beleszóljanak, mindenkit kioktassanak, erőszakosan terjesszék az ideológiájukat. Mint egy
szekta tagjai, akik meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, és próbálnak másokat
is átnevelni, beszervezni. A libsik előszeretettel osztanak meg Facebookon olyan (általában
kamu) segélykéréseket is, amiben pl. beteg gyerekeken kell segíteni, vért kell adni, drága
műtétekre kell pénzt adományozni, állatokat kell megmenteni, leégett cigány-óvodát
újraépíteni, stb. A világmegváltó, moralizáló emberek naiv, infantilis magatartása ez, akik
nem képesek felismerni a hamis híreket, és elképzelni sem tudják, hogy ezek az álhírek csak
azt a célt szolgálják, hogy minél többen megosszák őket Facebookon.

Azért érdemes foglalkozni ezzel a témával, mert ez a véleménydiktatúra, ez az agymosottak

egybecsengő gondolatvilága minden totalitárius diktatúra jellemzője volt. Nincs eltérő
vélemény, a libsik mindenben követik az ideológiájuk által előírt vonalat. Gondolkodó
emberek számára ijesztő és fenyegető kell legyen ez a fejlemény. A Facebook-profilokban
sajnos egyértelműen látszik ennek a szép, új világnak a terjedése. A libsi-profil bejutott a
fejekbe, és kezd valósággá válni.

„Nincs olyan, hogy liberális. A liberális egy diplomás kommunista”. Hunter S. Thomson
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

2 komment

A Sapir–Whorf-hipotézis
2017. december 11. 17:31 - tarsadalom • Szerkesztés...

Óvodás koromban kezdtem el angolul tanulni, aztán 11 éves koromtól kezdődően Bécsben
nőttem fel kétnyelvűen, németül is megtanultam anyanyelvi szinten, és a felsős
gimnáziumban franciául is tanultam 4 évig. Ez lehetett az oka, hogy mindig is érdekeltek a
nyelvek, és a nyelvek hatása az ember személyiségére, identitására. Számomra elég
egyértelmű volt, hogy pl. a francia nyelv a latinos lazaságával mennyire más gondolatvilágot,
világlátást tesz lehetővé, mint a precíz német nyelv, vagy az angol, amely ilyen szempontból
valahol a kettő között van. Azonban sokáig nem hallottam olyan elméletről, amely
alátámasztaná, hogy a nyelveknek hatása lehet a népi karakterre. Nemrég véletlenül
bukkantam egy cikkben a Sapir–Whorf-hipotézisre, ami pontosan ezzel foglalkozik. A
személyes érdeklődésemtől függetlenül is aktuális ez a gondolat, mert utóbbi években egyre
inkább próbálják liberális politikusok elvitatni és eltörölni a népi karaktereket, és valamilyen
globális multikulti egyveleget létrehozni. Érdemes tehát ma is ezzel a Sapir–Whorf-
hipotézissel foglalkozni, újból elővenni.
 "Az elmélet kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére
szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a
gondolkodásunk. Eszerint a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást vesznek
észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra
épül a tudatuk." (Wikipedia).
A nyelv tehát befolyásolja, meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először
Wilhelm von Humboldt német nyelvész, polihisztor vetette fel a 19.század elején. Ahogy ő
maga írta: „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik”. A minket körülvevő környezetet
úgy érzékeljük, úgy szervezzük fogalmakba, úgy tulajdonítunk jelentéseket neki, ahogy azt az
anyanyelvünk eszköztára meghatározza. A nyelvek összehasonlító vizsgálata a kulturális
antropológián belül indult meg. Az összehasonlító kulturális vizsgálatok során felvetődött
olyan hipotézis is, hogy a nyelv struktúrája és szemléleti módja meghatározza a valóságlátást,
a külvilág összefüggéseinek percepcióját. Ez a hipotézis Edward Sapir nyelvész és
antropológus és diákja Benjamin Whorf nevéhez fűződött.
A nyelvi-kulturális különbségek legnyilvánvalóbban a szókincsben mutatkoznak meg.
Az eszkimóknak gazdag szókincse van a különböző hófajták vagy a bálnák típusainak
leírására, az afrikai maszáj nyelvben a tehén tizenhét szóval jelölhető, Burmában a rizs húsz
fajtájára húsz külön szó létezik, az arab nyelvben a tevével több száz szó áll kapcsolatban stb.
Könnyen belátható, hogy az elnevezéseknek ez a gazdagsága az adott tárgyaknak a
környezetben betöltött fontos szerepével függ össze. A társadalmi kapcsolatok kultúrára
jellemző szerveződése is megragadható a szókincsben. A japán személyes névmások a
személyes kapcsolatok sokkal finomabb megkülönböztetését teszik lehetővé, mint az európai
nyelvek névmásai, az angol jóval több kifejezést használ a humorra, mint a német.

De nem csak a szókincsben vannak lényeges különbségek. A nyelv szerkezeti különbségei

világszemléleti különbségeknek felelnek meg. A hopi indián nyelvben például az időt nem
tekintik mérhetőnek vagy olyasvalaminek, aminek határpontjai lehetnek. Eltérően a nyugati
kultúrától, náluk az időnek nincs értéke: hopi nyelven nem lehet időt vesztegetni vagy
spórolni, adni vagy venni. A hopi kultúrában az a fontos, ahogyan az események követik
egymást. Ha például egy növényt elültetnek, az a lényeges, hogy kinőjön, nem pedig az idő,
ami alatt kinő.

A szókincsen és nyelvi szerkezeten kívül a nyelvek hangzásának, dallamosságának is lehet

kihatása az azt beszélők személyiségére. Gondoljunk arra, hogy a szláv nyelvekben rengeteg
magánhangzók nélküli, nyelvtörő szó van, sőt egész mondat is: "Strč prst skrz krk" (azt
jelenti, hogy: nyakadra teszed az ujjadat). Mennyivel másabb ehhez képest a dallamos
portugál, olasz, vagy spanyol nyelv! Ha meghallgatunk egy Joao Gilberto dalt, akkor az ég és
föld ehhez képest. Nem lehet véletlen, hogy a legtöbb könnyűzenei együttes angol nyelven,
vagy hasonlóan dallamos nyelveken szerzett és előadott dalokkal lett világszerte közismert.

Elképzelhető lenne, hogy ezek a nyelvi sajátosságok semmilyen hatással ne legyenek a

személyiségünkre, miközben újszülött korunktól kezdve folyamatosan ezeket halljuk, ezeket
beszéljük, ezekkel fogalmazunk meg gondolatokat? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem.
Vannak, akik a magyar származású tudósok kiemelkedő teljesítményének titkát is azzal
magyarázzák, hogy egyedülálló, különleges anyanyelvük van. Egy kínai, koreai vagy japán
gyerek is több száz bonyolult írásjelet kell már korán megtanuljon, ami pozitívan
befolyásolhatja a tanulási képességeit. Illetve ezek az ázsiai képi írásjelek más agyi területeket
fejlesztenek, mint az európai betű alapú írás. Rengeteg hatása lehet a nyelvek sajátosságainak
a személyiségfejlődésünkre.
Az eltérő anyanyelvű emberek más-más kulturális környezetben nőnek föl, ezért nem
állapítható meg teljes biztonsággal, hogy a gondolkodásbeli különbségekért pusztán a nyelvek
eltérő sajátosságai, vagy inkább összetett kulturális hatások a felelősek. Valószínűbb, hogy a
nyelven kívül még sok más tényező befolyásolja a különböző népek, népcsoportok sajátos
kultúráját. Ilyen tényezők lehetnek földrajzi/klímaövezeti sajátosságok is. Más kultúra alakul
ki egy tengerparti, kikötőkkel a világra nyitott országban (pl. Hollandia), mint egy elszigetelt,
hegyek között élő népnél (pl. Ausztria). Más egy skandináv/német/angol gyerek
személyiségfejlődése, aki a hosszú telek vagy esős időszakok miatt inkább benti
tevékenységekkel kell elfoglalja magát, mint egy görög, olasz, vagy spanyol gyerek
személyisége, aki ideje nagy részét az utcán tölti kinti játékokkal. Állítólag még azt is
befolyásolta a főként halászatból élő északi országokban, hogy ott a feminizmus sokkal
erősebb, mint máshol: a férfiak hónapokon keresztül a tengeren voltak, és az otthon maradt
nők kellett mindenről gondoskodjanak. Más egy európai ember személyisége, aki a hosszú tél
miatt kénytelen élelmiszert és takarmányt előre tervezetten megtermelni és raktározni, ahhoz
képest, hogy Afrikában a törzsi népek egész évben vadásznak, vagy bármikor megtermő és
fogyasztható gyümölcsökből/gyökerekből élnek. Rengeteg más példa is van az eltérő kultúrák
lehetséges okaira. Még olyant is hallottam, hogy a bor/sör/pálinka/vodka preferálása
különböző népeknél (ami ugyancsak klimatikus okokra vezethető vissza) befolyásolhatja a
népi karaktert. A francia gasztronómiában pl. egy kis vörösbor fogyasztása camembert sajttal
a mindennapi étkezéshez tartozik. Ehhez képest a csehek és bajorok világbajnokok a
sörivásban, és az oroszok a vodkafogyasztásban. Ezek a különbségek is befolyásolhatják a
népi szokásokat, hagyományokat, jellegzetességeket.

Hamvas Béla írt az "Öt géniuszban" a különböző tájak-népek jellegzetességeiről, ami szerint
nem hogy globális mércével mérve, de még a Kárpát-medencén belül is nagy különbségek
vannak, ha szétnézünk a különböző égtájak irányába. Ezek a jellegzetességek összességében
adják a hely "géniuszát": a nyelvek és nyelvjárások, a helyi szokások és hagyományok, a
különböző tájak mikroklímája, gasztronómiája, vegetációja, építészete. A költők, írók,
mesemondók "termése", a különböző vallások évszázadok alatt kifejtett hatásai. A géniusz
tehát: egy adott, földrajzilag is jól körülírható terület jellemzőinek, az ott élő emberek
kultúrájának, jellemének, életrendjének szerves egysége. A hely szelleme pedig a maga
képére formálja az ott élő embert, annak mindent jellemzőjét, képességét, szellemi, lelki
tulajdonságait. Tehát Hamvas megpróbálja az emberi kultúra összetett képződményét -
aminek az anyanyelv az egyik legjelentősebb tényezője - tájegységenként jellemezni. Felsorol
több művet is, mely az európai népek kultúrájával és karakterével foglalkozik. Sajnos Hitler
óta ez a fogalom negatív jelentést kapott, és a mai liberális véleménydiktatúrában sem illik
ezzel a témával foglalkozni, mert azonnal megvádolnak, hogy ez rasszizmus. Ez az az eset,
mikor egy izmus által megfertőzött emberek nem a valóságot akarják látni, hanem ignorálják
a kézenfekvő, nyilvánvaló tényeket, és az ideológiájuk alapján megszűrik azt, ami nem illik
bele.
Nehéz pontosan megállapítani, hogy mi az eredete ezeknek a helyi sajátosságoknak. Lehetnek
nyelvi okok, lehetnek földrajzi adottságok, és sok minden más. A lényeg az lenne, hogy
elismerjük ezeket a másságokat, és úgy fogjuk fel ezeket, mint valamit, ami gazdagabbá,
szebbé teszi a világunkat. A különböző vidékek kialakult nyelvei, népszokásai, gasztronómiai
sokfélesége olyan értéket jelent, amit érdemes megőrizni. Ne engedjük, hogy a globális
multikulti keveredést erőltető liberálisok valamilyen egységes, semleges, arctalan, jellemtelen
világot hozzanak létre. Ők annyira rettegnek a nacionalizmustól, hogy minden népi
sajátosságot el akarnak vitatni és törölni. Egyenlőségjelt akarnak tenni minden ember közé,
hogy eljöjjön a világbéke, és senki ne tudjon kiemelkedni a többiek közül. Elképesztően
szürke, unalmas, sivár, élhetetlen világ lenne a végeredmény, ha meg tudnák valósítani ezt az
utópiát. Mindenhol ugyanaz a nyelv, ugyanaz a gyorsétterem-lánc, ugyanaz a divatüzlet,
ugyanaz a kóla, ugyanaz a bútorüzlet, és ugyanazok a monopolista internet-cégek.. Ez csak a
multi-cégeknek jó, senki másnak. Szerencsére elindult egy ellen-mozgalom a globalizációs,
multikulti-keveredős-egyveleg ellen, és jó eséllyel még meg is erősödnek ezek az egyéni népi
kultúrákért küzdő mozgalmak. Ezeket erősítheti a Sapir–Whorf-hipotézis is. Ragaszkodjunk
anyanyelvünkhöz, népi hagyományainkhoz, szokásainkhoz, közösségeinkhez. Őrizzük meg
népi sajátosságainkat, identitásunkat, kultúránkat.

https://hvg.hu/kultura/20181107_Tudta_hogy_a_nyelv_amit_beszel_befolyasolhatja_ahogy_
a_vilagrol_gondolkodik
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

Szólj hozzá!

Liberális forradalmi vivmányok listája

2017. december 04. 14:34 - tarsadalom • Szerkesztés...

Úgy döntöttem, hogy összeállítok egy listát azokról a liberális "vívmányokról", melyek egy
konzervatív ember számára elfogadhatatlanok. Szájbarágós, egyszerű módon leírom, hogy mi
az, amit a liberálisok már megint beújítottak és mi az, amit mi konzervatívak nem akarunk.
Ugyanis liberális barátaim nem értik, hogy miért tiltakozunk ezek ellen, miért éljük meg a
liberális "forradalmat" fenyegetésként és diktatúraként. Ők annyira hülyék, hogy azt hiszik:
ami nekik és 1%-os kisebbségi védenceiknek jó, az mindenkinek jó kell legyen. Ezért kell
egyértelműen kimondani: nem, nem akarom a liberális forradalmat. Olyan hihetetlen
propaganda és világmegváltó gépezetet működtetnek a liberálisok, hogy pár nap alatt több
száz atrocitás gyűlne össze, itt csak néhányat választottam ki. A témakörök ismertek, minden
agymosott libsi ezeket fújja: migránssimogatás, embercsempészet támogatása, terrorizmus és
migránsbűnözés támogatása, homoszexualitás és transzszexualitás terjesztése,
abortuszpártiság, kereszténységgel szembeni gyűlölet, nemzetállamok felszámolása, állami
intézmények aláásása (libsi propaganda az óvodában, iskolában, egyetemen, bíróságon, stb.),
a teljes média uralása (a filmipartól kezdve az újságírókig és a közösségi médiáig),
férfiellenesség, feminizmus támogatása (ezáltal az elnyomott nők és a családon belüli erőszak
mítoszának fenntartása), családok szétverése, hagyományos társadalmi és nemi szerepek
eltörlése, áldozatszerepek kiosztása a "hátrányos helyzetűek" számára, intolerancia és cenzúra
a másképpen gondolkodókkal szemben, stb. Ezek között több jelenség már jól ismert múltbeli
diktatúrákból (cenzúra, állami intézmények támadása, zsoldoshadsereg, ideológiai agymosás,
stb.)

http://polgarportal.hu/nem-oltjak-tuzet-sved-tuzoltok-no-go-zonakban/

Nem mernek belépni a svéd tűzoltók rendőri védelem nélkül a no-go zónákba, amelyek létét számos
európai parlamenti képviselő tagadja. A tűzoltók mindenesetre nem tagadják ezt, sőt be is vallják,
hogy szándékosan késnek addig, amíg meg nem érkezik a rendőri védelem.

- Nem akarom, hogy migránsok miatt állami intézmények elveszítsék fennhatóságukat európai
városokban.

https://jungefreiheit.de/politik/ausland/2017/schweden-bewaffnete-polizisten-begleiten-joggerinnen/
Fegyveres rendőrök kísérik a futó nőket Svédországban. Mivel Európa szerte rengeteg nőt támadtak
meg migránsok futás közben (nemi erőszak, súlyos testi sértés, rablás,..), most Oskarshamn városában
fegyveres rendőrök joggingolnak nőkkel.

-Nem akarom, hogy a migránsok miatt romoljon a közbiztonság Európában

http://mandiner.hu/cikk/20171204_parlamenti_legenykeres

Egy ausztrál képviselő az azonos neműek házasságának törvényesítéséről szóló parlamenti vitán kérte
meg párja kezét.

- Nem akarom, hogy homoszexuálisok házasodjanak és gyereket fogadhassanak örökbe.

- Nem akarom, hogy a liberálisok bolhacirkuszt csináljanak a parlamentből

http://pestisracok.hu/soros-valasztasok-befolyasolasara-keszul/

Soros György alapítványa 130 millió forintos támogatást nyújtott a pécsi Emberség Erejével
Alapítványnak.

-Nem akarom, hogy egy amerikai milliárdos befolyásolja a magyarországi választásokat, mert erre
nincs demokratikus felhatalmazása

- Nem akarom, hogy egy amerikai milliárdos feminista szervezeteket támogasson Magyarországon,
akik a családok felszámolásáért harcolnak

http://www.origo.hu/itthon/20171009-soros-a-magyar-birosagot-vette-celkeresztjebe.html

Soros György által támogatott hazai álcivil szervezetek próbálják a magyar igazságszolgáltatást
bevenni, hogyan tesznek kísérletet a bírákra történő nyomásgyakorlásra.

- Nem akarom, hogy egy amerikai milliárdos befolyásolja a magyarországi bíróságokat és feminista
propagandát terjesszen ott.

http://pestisracok.hu/kanada-megsem-torli-el-burka-viseleset/

Québec tartomány kormánya harmadjára is megpróbálta átverni a törvényhozáson a burkát betiltó

törvényt. A javaslatot a Legfelsőbb Bíróság egy tagja, bizonyos Babak Barin függesztette fel.

- Nem akarom, hogy Európában vagy Amerikában burkát viselő nők jellemezzék az utcaképet

http://pestisracok.hu/4-es-metro-az-adofizetok-allhatjak-az-mszp-es-az-szdsz-amokfutasanak-
szamlajat/

Fel kell készülni arra, hogy a költségvetésnek kell majd helytállnia a Gyurcsány-Bajnai-kormányok,
illetve az MSZP-SZDSZ-vezetés alatt elkövetett, a 4-es metróberuházást és az Alstom-
járműbeszerzést érintő szabálytalanságokért

-Nem akarom, hogy az adófizetők pénzéből fizessék vissza azt a pénzt, amit SZDSZ-es politikusok
loptak el.

http://pestisracok.hu/soros-civiljei-behaloztak-az-europai-donteshozatalt-helyretette-az-amnesty-
igazgatojat-az-alapjogokert-kozpont-vezetoje/
A tömeges bevándorlás folyamatos társadalmi zavarokat, konfliktusokat gerjeszt, a korábban
ideáramlottak második-harmadik generációja talajvesztettnek érzi magát és fogékony az iszlám
radikalizmusra, az újonnan érkezettek pedig megterhelik a szociális ellátórendszert – így
reagált Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója arra, hogy Iván Júlia, az Amnesty
International Magyarország vezetője szerint „évi ötszázezer menekült Európába történő behozatala
abszolút megoldható volna, s még konjunkturális haszna is lenne”

- Nem akarok tömeges bevándorlást Európába, főleg nem iszlám országokból.

- Nem akarom, hogy bármely civil szervezet fölülbírálja azt a népszavazást, amin a magyar
választópolgárok 98%-ban a bevándorlás ellen szavaztak.

http://pestisracok.hu/mar-gyilkos-bevandorlokat-simogatjak-az-amerikai-menedekvarosokban/

Egyre nagyobb veszélyt jelentenek az emberi civilizációra a menedékvárosok (SanctuaryCity),

amelyek nem hajlandóak betartani a szövetségi bevándorlási törvényeket Amerikában, és rejtélyes
okoknál fogva mindenféle törvénysértőt oltalmaznak. A vita már hosszú ideje zajlik, most azonban
újra fellángoltak az indulatok, miután San Francisco-bangyilkosság vádja alól felmentettek egy ötször
kitiltott bevándorlót, aki egy mólón lelőtt egy, az édesapjával sétáló nőt.

- Nem akarom, hogy elterjedjen a bevándorlók által okozott terrorizmus és bűnözés az Európai és
Amerikai nagyvárosokban

http://magyaridok.hu/kulfold/macron-franciaorszaga-leparancsolt-kereszt-ii-janos-pal-papa-
emlekmuverol-2384164/

A francia államtanács utasította a városvezetést, hogy távolítsa el a II János Pál pápa emlékműről a
keresztet.

- Nem akarom, hogy keresztény szimbólumokat tiltsanak be Európában, ahol ezer éves hagyománya
van a kereszténységnek

https://www.magyarkurir.hu/hirek/eltuntette-kereszteket-termekei-csomagolasarol-lidl

Santorini látképével reklámozza görög termékeket árusító kampányát a Lidl áruházlánc – egy hibával:
a tájképen látható ortodox templomok keresztjeit eltüntették.

- Nem akarom, hogy keresztény szimbólumokat tiltsanak be Európában, ahol ezer éves hagyománya
van a kereszténységnek

http://pestisracok.hu/mohamed-ahmed-ali-legnepszerubb-fiunevek-nagy-britanniaban/

Évről évre több a muzulmán keresztnév a legnépszerűbb keresztnevek listáján Nagy-Britanniában –

derül ki a brit BabyCentre portál összesítéséből. A száz legnépszerűbb fiú név közé az Abdul,
a Syed és Ahmed is bekerült. Az Mohamed pedig letaszította trónjáról az Olivert.

- Nem akarom, hogy Európát benépesítsék az iszlám bevándorlók.

http://pestisracok.hu/zajlik-az-integracio-muszlim-vallasra-oktatnak-angol-gyerekeket-londonban/

London egyik előkelőnek számító negyedének óvodájában angol gyerekeknek azt tanítják, hogyan kell
muszlim módjára imádkozni napi ötször. Gyakoroltak hogyan kell imádkozni, bemosakodni, és még
egy makett-mecsetet is építettek a gyerekekkel.
- Nem akarom, hogy Európában a gyerekeket iszlám vallásra neveljék át

http://breitportal.hu/2017/06/18/brit-gender-iskola/

Skócia legnagyobb oktatási szövetsége megszavazta, hogy az egész országban a gyerekeket

kötelezően oktassák a homoszexualitásra. Oktatnák az LMBT történelmet, az azonos neműek
házasságát és a transzneműséget is.

- Nem akarom, hogy az iskolában szexuális abnormalitásokat és genderelméletettanítsanak.

http://breitportal.hu/2017/12/02/genderlobbi-corvinus/

Úgynevezett Élő Könyvtárat tervez néhány Corvinusos hallgató tavasszal. Ezen LMBTQ személyek
avatnák be az érdeklődőket, hogy milyen LMBTQ-nak lenni. A tervek szerint minden csoportnál egy
LMBTQ tag osztaná meg a történetét és a “kirekesztéssel kapcsolatos tapasztalatait”.

- Nem akarok úton-útfélen homoszexuális rendezvényekbe botlani

http://breitportal.hu/2017/11/29/szamuznek-a-karacsonyt/

Egyre több hír érkezik Németországból is, hogy sorra nevezik át a különböző karácsonyi kellékeket is,
hogy azok minél inkább befogadóak legyenek. Így lett a Mikulásvirágból “Szeretet csillag”,
a csokimikulásokra pedig csak annyit írtak, hogy “sapkás emberke”. De volt olyan Lindt termék is,
aminek az “év végi figura” elnevezést adták.

- Nem akarom, hogy hagyományainkat, ünnepeinket a migránsok miatt eltöröljék

http://breitportal.hu/2017/11/13/mecset-budapest/

A török vallásügyi hatóság nem állt el a tervétől. 2015 után most 2017-ben is készült terv egy
budapesti óriásmecsetről.

- Nem akarok mecseteket látni Budapesten. Az iszlám vallás egy agresszíven terjeszkedő, más
vallásokat eltipró és az európai kultúrával nem összeegyeztethető vallás.

http://breitportal.hu/2017/11/08/tesco-karacsony/

A Tesco is beállt azon nagyvállalatok sorába, akik “nem akarják megsérteni a kisebbségeket”. A nagy
igyekezetben aztán a karácsonyból sikerült kihagyni a kereszténységet. A szupermarket óriás a
karácsonyi hirdetőkampányában szerepeltet szikheket, muszlimokat, még egy homoszexuális szülői
párt is. Csak a tradicionális keresztény karakterek maradtak ki valahogy.

- Nem akarok minden (reklám)filmben migránsokat, buzikat, vagy hátrányos

helyzetű bébifókákat látni. A liberálisok olyan erőszakosan akarják a toleranciát letuszkolni a
torkunkon, hogy azzal csak ellenállást váltanak ki.

http://breitportal.hu/2017/10/26/ostrom-alatt-az-elte/

Az ELTE HÖK szervezésében megtartott LMBT előadáson lefektették azokat a célkitűzéseket,

amellyel meghódítanák a magyar egyetemeket. Mint korábban megírtuk, gőzerővel nyomul
a genderlobbi az ELTE-n. Október 18-án az “Esélytelen?” címmelindították el azt az előadássorozatot,
amellyel LMBT-baráttá tennék a népszerű magyar egyetemet.
- Nem akarom, hogy a genderlobbi óvodákban, iskolákban és egyetemeken terjeszkedjen

http://breitportal.hu/2017/09/29/genderlobbi-debrecenben/

Úgy tűnik, a genderlobbi nem adja könnyen magát. Pár napja már leszedették a besúgó-hálózat
építésére törekvő plakátot és a transznemű WC-feliratokat a Debreceni Egyetem épületében. Egy
másik karon azonban újabb plakátok jelentek meg.

- Nem akarom, hogy egy 1%-os abnormális kisebbség erőszakos propagandával terrorizálhassa a
normális többséget.

http://breitportal.hu/2017/09/18/nobel-bekedijat-adnanak-az-embercsempesz-ngo-knak/

A 2018-as Nobel békedíjat a nyitott határok NGO-inak adnák, akik migránsokat szállítottak Európába
az elmúlt időszakban. Eközben számtalan NGO-t, köztük a díjra jelöltek többségét is az elmúlt évben
többször is vádolták az embercsempészekkel való együttműködéssel.

- Nem akarom, hogy civil szervezetek és embercsempészek együttműködésével migránsok milliói

érjenek el Európába.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20170911-beismerte-egy-diak-megoleset-es-megeroszakolasat-egy-
afgan-migrans-nemetorszagban.html

Egy afgán migráns beismerte a Freiburgban tartott tárgyaláson, hogy megerőszakolt és meggyilkolt
egy 19 éves orvostanhallgató lányt.

- Nem akarok naponta arról olvasni, hogy migránsok ölnek meg és erőszakolnak meg európai nőket.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20170101-migransok-molesztaltak-noket-kolnben-szilveszterkor.html

Hasonlóan az egy évvel ezelőtti, tömeges erőszakos bűncselekményekhez, idén szilveszterkor ismét
migránsok molesztáltak nőket Kölnben. Pedig rengeteg rendőr volt az utcákon. Több száz embert
őrizetbe vettek a hatóságok.

- Nem akarom, hogy minden megszokott ünnepet beszüntessünk, mert nem lehet megfékezni a
migránsokat

http://www.echotv.hu/video/125473/Muszlim_bunozok_a_nemet_rendorok_kozott

Egyértelmű nyomai vannak, hogy a Berlin-Spandau-i rendőr-akadémiára, arab bűnözői csoportok

férkőznek be. Több biztonságpolitikai szakértő, sőt a Német Rendőr-szakszervezet elnöke is azt
nyilatkozta, hogy a migráns háttérrel rendelkező hallgatóknak érdekük fűződik ahhoz, hogy pontosan
tudják, hol, hogyan működik a német állam.

- Nem akarom, hogy európai országok rendőrségébe migránsok épüljenek be

http://index.hu/kulfold/2016/12/19/teherautoval_a_tomegbe_hajtottak_a_berlini_karacsonyi_vasaron/

Kamion hajtott egy berlini karácsonyi vásárba, 12 ember meghalt, 48 ember megsebesült, közülük 18
súlyosan. A lengyel kamionsofőrt az elkövető Anis Amri pisztolylövéssel és több kézszúrással
megölte, majd a kamionnal nagy sebességgel behajtott a karácsonyi vásár járókelői és árusai közé.

- Nem akarom, hogy minden ünnepünket migráns terroristák tegyék tönkre.

Iszlám terrortámadások Európában:

 05.24. Brüsszel
 12.20. Tours
2014
 12.21. Dijon
 12.22. Nantes
 01.07. Párizs (Charlie Hebdo)
 01.09. Porte de Vincennes
 02.03. Nizza
2015
 11.13. Párizs (Bataclan)
 11.18. Szarajevó
 03.22. Brüsszel
 05.10. München
 06.13. Párizs
 07.14. Nizza
 07.18. Würzburg
 07.24. Ansbach
 07.26. Rouen
 08.06. Charleroi
2016
 10.16. Hamburg
 12.19. Berlin
 01.01. Isztambul
 02.03. Párizs (Louvre)
 03.18. Párizs (Orly repülőtér)
 03.22. London (Westminster)
 03.23. Antwerpen
 04.03. Szentpétervár
 04.07. Stockholm
 04.20. Párizs (Champs-
Élysées)
 05.20. Milánó
 05.22. Manchester
 06.03. London (Southwark)
 06.18. Laroque-Timbaut
 06.20. Brüsszel
 07.28. Hamburg
 08.09. Levallois-Perret
 08.17. Barcelona
 08.18. Cambrils
 08.18. Turku
 08.25. Brüsszel
2017
 08.25. London
 10.01. Marseille

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+
0

Szólj hozzá!

Politika és Sorosék a bíróságokon

2017. november 28. 14:01 - tarsadalom • Szerkesztés...

A bíróság az államhatalom politikától mentes eszköze, tehát függetlenül, igazságosan,

pártatlanul kellene működjön. Ezt várja el a társadalom, ez a demokratikus
intézményrendszerünk működésének egyik alapfeltétele. Sajnos gyakran látnak olyan hírek
napvilágot, amelyek visszásságokat fednek fel a bíróság működésében. A Biszku-per, a 2006-
os rendőri túlkapások után indult perek, és sok más példa azt igazolja, hogy a bíróság nem
mentes politikai befolyásolástól. Legfrissebb eset Baka András kúriai tanácselnök, aki hozzá
közel álló szervezetek számára hozott kedvező ítéletet. Gyakorlatilag minden politikai
elszámoltatás, vagy korrupciós ügyben felmerül annak a gyanúja, hogy a kormány a
bíróságokon keresztül véd meg politikai bajtársakat és támad meg politikai ellenfeleket.

Az eddigi gyakorlat a régebbi bírói garnitúrának kedvezett, amelynek eddig joga volt
megakadályozni, hogy a nekik nem tetsző, nem szimpatikus, más értékeket valló
„kormányközelinek” titulált jelentkezőkből is bíró lehessen. Ezért kialakult egy beltenyészet,
és a '89 előtt pozícióba jutott bírák miatt egy túlsúly a balliberális szellemiségű bírók oldalán.
Nem véletlen, hogy a Fidesz-kormány 2012-ben az egyik első intézkedéseivel megpróbálta
nyugdíjba küldeni ezeket a kommunista időkben szocializálódott bírókat. Az sem véletlen,
hogy a balliberális EU-vezetés emiatt azonnal eljárást indított Magyarország ellen, és
visszahelyeztette a bírókat. Azt hiszem, hogy ez a rendszerváltás utáni megtisztulás része lett
volna, de az elhülyült uniós vezetők látszólag nem tudják, hogy mit jelentett számunkra a
kommunizmus, és hogyan lehet záróvonalat húzni 40 év bolsevik diktatúra után.

De van ennél nagyobb baj is ezzel kapcsolatban. A Tűzfalcsoport blog sokadjára számol be
arról, hogy a Soros György által támogatott hazai álcivil szervezetek, hogyan próbálják a
magyar igazságszolgáltatást bevenni, és hogyan tesznek kísérletet a bírákra történő
nyomásgyakorlásra. A próbálkozás érthető, hiszen Sorosnak, hazánkban még nem sikerült
átvennie az irányítást a törvényhozó és a végrehajtó hatalom felett, így „kénytelenek voltak"
az igazságszolgáltatást célkeresztjükbe venni. A magyar bíráknak „érzékenyítő kurzusokat"
tartanak, az egyenlő bánásmódra való fogékonyságuk fejlesztése érdekében, amit ugye
Sorosék folyton veszélyben éreznek. A kurzusok összeállításában természetesen kiveszik a
részüket Soros magyarországi leányvállalatai is: a Helsinki Bizottság, a Háttér Társaság a
Melegekért és a feminista Patent Jogvédő Egyesület. A Patent ezt a programot első körben a
családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekre alkalmazta, és elsősorban fiatal joghallgatókat
vettek fel, akik számára már jó időben elkezdték az ingyenes agymosást. A program
befejezését egy konferenciával ünnepelték a NANE feminista egyesület társszervezésében. (A
NANE támogatói sorában első helyen a Nyílt Társadalom Intézetet találjuk).

Értjük ugye: nem volt elég, hogy a kommunista időkben kinevezett bírók miatt amúgy is
balliberális beltenyészet volt a bíróságokon, ezt még meg kellett fejelni balliberális és
feminista agymosással. Pont a családjog területén elképesztő állapotok uralkodnak a
bíróságokon: egy 1952-es, Rákosi elvtárs által aláírt családjogi törvény alapján futószalagon
számolják fel a családokat, 67%-os a válási arány, és a válóperek több mint 90%-t nők
nyújtják be. Rutinná vált a nők által hamis vádakkal feljelentett apák meghurcoltatása,
hajléktalanná és tartásdíj-rabszolgává tétele. Ez mind nem elég a feminista szervezeteknek, ők
többet akarnak. Még csak észre sem veszik, hogy a nemek arányában mennyire átestek a ló
másik oldalára: az alábbi interjúban Szűcs Andrea, az Ügyvédi Kamara alelnöke azt
nyilatkozza, hogy a 70-es években alig voltak női ügyvédek, de "Ma már elfogadott, hogy a
tárgyalóteremben mindkét oldalon nő ül, és a bíró is gyakran nő. Családjogi berkeken belül
már a hölgyek vannak többen. A kilenc százalékos arányból mára a korfa szerint a 30-40 éves
korosztályban egyértelműen több a nő". (http://www.jogiforum.hu/interju/129). És erre még
büszke is? Katasztrofális feminista nőuralom van ma már a bíróságokon, saját válóperemben
is megtapasztaltam. Ezért próbáltam kikérni az adatokat az Országos Bírósági Hivataltól,
melyekből kiderülne, hogy hány százalékban ítélik a gyerekeket anyjuknak. Nem adták ki,
annak ellenére, hogy a NAIH szerint közérdekű, nyilvános adatokat kértem! Semmit nem
adnak ki, mert akkor kiderülne, hogy a nők javára van 90% fölött minden ilyen adat. Azonban
meg lehet kérdezni ügyvédeket, akiknek megvan a saját statisztikájuk, saját tapasztalatuk
alapján: a válaszuk az lesz, hogy apaként esélytelenek vagyunk a válóperekben, hacsak nem
drogos, alkoholista, vagy elmebeteg a gyerekek anyja.
Nincsenek tehát hivatalos számok a válóperekről, de az ügyvédekről és bírókról vannak: egy
tanulmány konkrét számokkal támasztja alá az általam leírtakat: "A bírói kar összetétele, a
jogászság egészéhez hasonlóan, elnőiesedett, míg 1974-ben még csak a bírók 34%-a volt nő,
2014-re arányuk már 68%." http://jog.tk.mta.hu/uploads/files/36_Fonai_Mihaly.pdf. Tehát ha
68% a női bírók aránya összességében, akkor mennyi lehet a családjogi bírók aránya, ahol
még inkább női túlsúly van? A legtöbb bíróságon 90% fölött. Meg lehet nézni az Országos
Bírósági Hivatal oldalán: http://birosag.hu/birak-nevszerinti-keresoje És nem csak a bíróságon
látható az elnőiesedés, hanem a teljes családi intézményrendszerben. A négy évig tartó
válóperemben egyetlen egy férfival nem találkoztam sem a bíróságon, sem a gyámhivatalban.
Családfelszámoló intézmények működnek "gyerekjólét" címszó alatt is. Több gyerekjóléti
esetkonferencián ott ültem egyedüli férfiként, a gyerekeimért küzdve, és ott ült tíz nő, aki
mindent elkövetett, hogy valamivel megvádoljon, ellehetetlenítsen. Gyerekkoromban láttam
ilyent nagymamámnál, mikor egy tucat tyúk kiválasztott egy áldozatot, és üldözni, csipkedni
kezdte. Hol vannak a férfi családgondozók, gyámhivatalnokok, tanárok, óvónők? Miért nem
veszik észre, hogy a gyerekeink úgy nőnek fel, hogy férfi mintát, férfi nevelést egyáltalán
nem kapnak? Ezerszámra írtak már szakirodalmat arról, hogy ez milyen társadalmi
problémákhoz vezet. Mégis ott ülnek a nők minden "családvédelmi" intézményben, és
mindent elkövetnek, hogy apátlanítsák a gyerekeket. Falhoz állítják az apákat és sortüzet
zúdítanak rájuk.
Hová fog vezetni ez a bírósági nőuralom, amivel férfiak százezreit teszik földönfutóvá a
válóperekben? Egyértelműen oda, hogy a férfiak szervezkedni és védekezni kezdenek.
Ugyanúgy, ahogyan a szüfrazsettek száz évvel ezelőtt: akkoriban még válás esetén az apák
kapták meg a gyerekeket automatikusan. A nőknek nem voltak jogaik. Most átestünk a ló
túloldalára, és vissza kell kapaszkodnunk a nyeregbe. Egész Európában bevezették már a
váltott elhelyezést, csak nálunk van még mindig anyapárti családjogi törvény és feminista
családjogi intézményrendszer. Harcolnunk kell ez ellen, sokkal keményebb eszközökkel, mint
eddig. A balliberális-feminista összefonódás a bíróságokon is működik, sőt egyre erősebb
lesz. Több százezren vagyunk már jogfosztott, kisemmizett apák, a bírósági feminista
nőuralom áldozatai. Hiába lobbizunk és kérjük politikusoktól, hogy adják vissza elvett
jogainkat, ha a másik oldalon Sorosék civilszervezetei az ellenkezőjéért dolgoznak. Nem
fogják megérteni, hogy ez így nem mehet tovább, mindaddig, amíg polgári engedetlenség
keretében több százezer férfi le nem teszi a munkát, és be nem szünteti az együttműködést a
jelenlegi feminista családjogi intézményrendszerrel. Ez lesz az egyetlen megoldás: sztrájkolni
és tüntetni kell.
http://www.origo.hu/itthon/20121106-europai-birosag-unios-jogot-sert-a-birak-
nyugdijazasa.html
http://magyaridok.hu/belfold/baka-andras-rendszeresen-tamogatoi-javara-dontott-2491600/
http://pestisracok.hu/lecserelodhet-biroi-beltenyeszet/
http://www.origo.hu/itthon/20171009-soros-a-magyar-birosagot-vette-celkeresztjebe.html
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!

Jeddi lovagok, avagy az erdélyi újságírás

mélypontja
2017. november 25. 13:57 - tarsadalom • Szerkesztés...

Nem elírás a két "d", valóban van egy "Jedd" nevezetű település Erdélyben, Maros megyében.
A Wikipédia szerint "1992-ben 1090 lakosából 802 magyar, 233 cigány és 54 román volt."
Van azonban még két lakója a falunak, akiket nehéz nemzetisége szerint besorolni: Párászka
Boróka és Székely Csaba. Mindketten magyarul írnak, de olyan magyarság iránti gyűlölet
látszik minden megnyilvánulásukból, hogy nehéz lenne magyarnak látni őket. Párászkáról
régóta és rendszeresen lehet hallani, ő minden balliberálisok által meglovagolt esemény
hisztériás főkolomposa, legutóbb pl. a tusványosi rendezvényen történt atrocitás kapcsán
jelent meg írása: (http://erport.ro/riport/tusvanyos-a-kaosz). A férje, Székely Csaba is
közismert, ő társadalmi drámákat ír, legutóbbi darabja az "Öröm és boldogság, egy előadás
erdélyi magyar melegekről". (http://eletmod.transindex.ro/?cikk=26884). A Wikipédia szerint
nemzetközi díjakkal elhalmozott és külföldön is ünnepelt drámaíróról van szó. A Facebook
oldaláról meggyőződhetünk arról a színvonalról, amit Székely Csaba képvisel:
"Épp nekilátok az ebédemnek egy teraszon. Tőlem tíz méterre két vásárhelyi melós andalog
egy parkoló mellett, festékes-meszes munkaruhában. A parkoló túloldalán megjelenik egy
pali, és átkiált az egyik melósnak.
PALI: Szerussz, Gyuri!!! (szünet) Szerussz, Gyuri!!!
MELÓS 1: Szerusz!
PALI: Micsinász, mész haza?!!!
MELÓS 1: Eszek valamit, s aztán mejek!!!
PALI: Szabaccságra nem méssz?!!!
MELÓS 1: Ejsze nem mostanába!!!
PALI: Fiad jól van?!!!
MELÓS 1: Jól!!!
PALI: Na akkor szerussz!!!
MELÓS 1: Szerussz!!!
Pár másodperc szünet, a pali továbbáll, Melós 1 odafordul a társához:
MELÓS 1: Te, ez ki vót?
MELÓS 2: Nem tudom.
MELÓS 1: Laji vót?
MELÓS 2: Nem.
MELÓS 1: Pont olyan kopac, mind Laji.
MELÓS 2: Laji kopacabb.
MELÓS 1: Nem Laji vót?
MELÓS 2: Nem.
MELÓS 1: Akkó ki vót? Pista?
MELÓS 2: Nem tudom.
Befordulnak a sarkon, eltűnnek. Eltelik fél óra, épp befejezem az ebédemet, a két melós újra
megjelenik, jönnek visszafelé.
MELÓS 1: Biztos, hogy nem Laji vót?
MELÓS 2: Biztos.
MELÓS 1: Akkor ki vót? Sanyi?
És így mennek tovább."
Ez lenne tényleg a jelenlegi erdélyi publicisztika színvonala? Ha igen, akkor nagyon nagy
bajok vannak ott is. Talán érthető valamennyire, hiszen az utóbbi 30 évben is sokan
emigráltak Erdélyből, ezért értelmes (újság)írókból hiány lehet. De ennyire? A díjakkal
elhalmozott, ünnepelt drámaíró azon gúnyolódik, hogy melós emberek miről és hogyan
beszélnek? Azok a melósok, akik kemény fizikai munkával utakat és házakat építenek, a
mezőgazdaságban dolgoznak, vagy gyárakban állnak a futószalag mellett, hogy ilyen Székely
Csaba színvonalú firkászoknak kényelmes élete legyen, és a kényelmes fotelben ülve
kigúnyolhassa és nevetségessé tehesse őket? Döbbenetes.

Nem tudom, hogyan juthatott ide az erdélyi újságírás. Az erdélyi magyar irodalom
világszínvonalú volt, néhány korszakban fölülmúlta a magyarországi irodalmat is. Áprily
Lajos, Dsida Jenő, Karácsony Benő, Tamási Áron, Kányádi Sándor, Sütő András, vagy akár a
kortárs Szilágyi István is olyan írók, akikre büszkék lehetünk. Hogyan illik bele ebbe a
névsorba Székely Csaba drámaíró? Sehogyan.

Székely Csabát úgy ismertem meg, hogy feltűnt egy "Stop victim blaming" feliratú
bejegyzése Facebookon. Ezzel kapcsolatban próbáltam Csabát meggyőzni, hogy az
"áldozathibáztatás" egy balliberális, feminista lózung. A jogrendszerünk egyik alapja az
ártatlanság vélelme. Tehát nincs mindaddig áldozat és tettes, amíg ezt a bíróság nem mondja
ki jogerősen. Ez ugye nem izgatja az ilyen Székely Csaba, Párászka Boróka és hasonló
színvonalú libsiket, ők bírósági ítélet nélkül is azonnal tudják, hogy ki az áldozat, kit nem
szabad hibáztatni: a nők, a melegek, a zsidók, a cigányok, a migránsok, a hátrányos
helyzetűek. Hiába magyaráztam Csabának, hogy ezek olyan áldozatszerepek, melyet bárki
magára tud venni, ezt ő nem értette meg. Ezenkívül rengeteg olyan konfliktus van emberek
között, amelyben nem egyértelmű, hogy ki az áldozat és ki a tettes. Még többéves nyomozás
és bírósági eljárás után sem. Erről részletesebben írtam
itt: http://geiger.blog.hu/2017/05/30/aldozat_es_tettes_szerepek_aldozathibaztatas
Ezzel szemben a libsiknek megvan az előregyártott áldozatszerep leosztása, nem kell ehhez
nekik jogrendszer, ezt ők ideológiai alapon tudják és érzik: a fehér heteroszexuális férfiak a
tettesek, ők felelősek a világon minden bajért, és mindenki más áldozat. Teljesen felesleges
volt erről Székely Csabával értekezni, csak annyit értem el, hogy a "rajongói" elkezdtek
trollkodni a Facebookon, és ellehetetlenítették az értelmes párbeszédet. Számomra így is
hasznos tapasztalat volt ez: Egyik troll oldalán például rábukkantam egy Foucault nevű
"filozófusra", aki példaképe ezeknek a homofil libsi értelmiségieknek
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Michel_Foucault). Foucault nevét természetesen ismertem, ő
egy fizikus volt, aki az inga-kísérletével bebizonyította a föld tengelye körüli forgását. De itt
egy másik Foucault-ról írtak, aki az 1968-as diáklázadások szellemi vezére volt, és ezt a
Foucault-t istenítették Székely Csaba trolljai: Foucault Les mots et les choses című könyvét, a
’ 68-asok bibliáját, azt a szöveget, "amely látszólag a szabályok áthágásának minden
formáját jogosulttá tette, mivel megmutatta: az engedelmesség – vereség. Művészien megírt
könyv, sátáni kétszínűség lakozik benne, szelektíven értelmezi a tényeket, hogy bebizonyítsa: a
kultúra és a tudás csak a hatalom „ diskurzusa” . Nem filozófiai munka, hanem retorikai etűd.
Szándéka nem az igazság keresése, hanem a meggyőzés. Érvelése szerint az „ igazság” csak
idézőjelben lehet használatos, korról korra változik, és a tudathoz kötött, és hogy az az osztály
határozza meg, amely ennek hirdetéséből hasznot húz. A forradalmi eszme, amely a világban
az gyűlölnivalót kutatja, új receptre bukkant Foucault-ban. Nézzetek szét, hol van hatalom,
mondja Foucault olvasóinak, nem kell hozzá sokat keresgélni. Hol hatalom van, ott elnyomás
van. Ahol elnyomás van, ott jogos a pusztítás. (...) Ami pedig Foucault-t illeti? Meghalt AIDS-
ben, a San Franciscó-i fürdőkbe tett gyakori kiruccanásai következtében, melyekre, mint
ünnepelt értelmiségi, költséges utazásai alatt kerített sort. Könyvei azonban máig kötelező
egyetemi olvasmányok Európában és Amerikában. Vízióját az európai kultúráról mint
intézményesült elnyomásról szentírásként tanítják mindenütt, olyan diákoknak, akik sem elég
műveltek nincsenek, sem vallásilag nem elég érettek rá, hogy elvessék. Foucault-t csak
Franciaországban kezelik széles körben szélhámosként." (Roger Scruton: Miért lettem
konzervatív?) Foucault "nagy témái", a nemi identitás, a büntetés és az uralom, valamint az
őrültség onnan jöttek, hogy ő maga, értelmiségi botrányhős módjára, félbolond mazochista
homoszexuális volt. Megborzadtam, mikor ezt megtudtam, és megértettem, hogy egy
balliberális viperafészekbe léptem, mikor Székely Csabával és trolljaival párbeszédet
próbáltam folytatni.
Engem tényleg érdekelne, hogy miért bukkan az ember ugyanazokra a témákra, ha balliberális
zsidó "értelmiségiekkel" beszélget? Feminizmus, homoszexualitás, migránssimogatás,
anarchia, fóbia minden társadalmi renddel és politikai autoritással szemben. Honnan ered ez a
magatartás? Értem én, hogy a Soros-féle civilszervezetek évek óta hatalmas pénzösszegeket
költenek arra, hogy agymosással terjesszék a médiában ezeket a témákat, de mégis furcsának
tartom, hogy bizonyos emberek látszólag ösztönösen hajlamosak és fogékonyak ezekre a
balliberális témákra. Erdélyben ugyanúgy, mint Budapesten. Ha megnézem a Facebook
oldalukat, akkor előre tudom, milyen témák lesznek olvashatók: férfigyűlölet,
nemzetellenesség, migránstámogatás, homoszexualitás támogatása, családellenesség,
egyházellenesség, minden hagyományos közösség elleni uszítás, zsidók és cigányok védelme,
áldozatszerepek kreálása, stb. Honnan ered ez a libsi összhang, és miért pont ezek a témák
foglalkoztatják őket? Van egy stabil, 2-3-4%-os közösség, aki a médiában és politikában
aktív, a volt SZDSZ-ben és a mostani LMP-ben tömörül, és ugyanúgy próbálja a
társadalomromboló, világmegváltó propagandáját terjeszteni. Bármilyen eseményre képesek
összehangoltan reagálni, legyen az egy tüntetés Amerikában, háború Szíriában, vagy lázadás
Afrikában. Nem hiszem, hogy ez csak a liberalizmus agymosásának eredménye, hanem kell
legyen valamilyen pszichés/öröklött személyiségvonásban rejlő oka is, hogy ezek az emberek
ennyire egyformán gondolkodnak. Én mindenesetre megdöbbentem, hogy még Erdélyben is
ilyen csoportok uralják a médiát.

Visszatérve a Jeddi lovagokhoz: Párászka Boróka az ismertségét, celebségét állandó

botránykeltéssel és magyarellenes gyűlölködéssel érte el. Vele kapcsolatban csak egy német
kifejezés jut eszembe: "Nestbeschmutzer", azaz saját fészkébe piszkító. Legnagyobb büntetést
az jelentené számára, ha nem vennénk tudomást róla. Ha nem kapna nyilvánosságot. Nem
tudom elképzelni, hogy bármely komoly újságszerkesztőség megjelentetné írásait, hacsak
nem Soros-féle pénzekből fenntartott médiáról van szó. Székely Csaba meg egy olyan
alacsony szellemi színvonalú író, akit gondolom ugyanezekből a pénzekből támogatnak. Ha
ez az erdélyi magyar irodalom és újságírás jövője, akkor jóéjszakát, székely testvéreink.

"Most nem az a nemzeti teendő többé: a zászlót kicsavarni a török kezéből, hanem az írótollat
kicsavarni a zsidógyerekek kezéből." (Mikszáth Kálmán: Gavallérok)
http://www.origo.hu/itthon/20171128-puzser-robert-leleplezte-gulyas-martont.html
http://magyaridok.hu/belfold/soros-szol-fel-vilagsajtobol-2480983/

A politikai uszítás és békétlenség eredete

2017. november 24. 12:31 - tarsadalom • Szerkesztés...
Ma egy balliberális ismerősöm a következőt posztolta: "Ma szeretnék egy hazugság- és
uszításmentes, normális napot! Lehetséges? Legalább itt helyben, a saját szűkebb
környezetemben."
Érthető ez a kívánsága, sokan vagyunk így ezzel. Szeretnénk békében és nyugalomban élni,
dolgozni, vagy barátokkal kikapcsolódni, lazítani, és feszültségmentes környezetben családi
életet élni, gyerekeinket nevelni. Mégis elcsodálkoztam az ismerősöm bejegyzésén, mert
egyrészt a médiában dolgozik, ezért szakmailag sem teheti meg, hogy elzárkózik a
mindennapi eseményektől, másrészt aki balliberális, világmegváltó nézetekkel rendelkezik, az
ne csodálkozzon, hogy mások (pl. konzervatív emberek) védekeznek a liberális oldal
folyamatos, részben háttérben működő, világmegváltó erőfeszítései ellen. Ezt a védekezést,
ezt az önvédelmet érzékelik a libsik úgy, hogy az uszítás, rasszizmus, intolerancia,
nacionalizmus, stb. Pedig itt fontos lenne az ok-okozat kauzalitásának a tisztán látása: a
konzervatív emberek nem okoznak semmilyen politikai uszítást és békétlenséget,
konfliktusokat. Ők megóvni és megőrizni akarják azt az életmódot, hagyományt, identitást és
környezetet, amit több száz év munkával és erőfeszítésekkel felépítettünk Európában. Ezzel
szemben a balliberális oldal az, aki folyamatosan meg akarja változtatni a társadalmi rendet, a
megszokott életünk minden aspektusát. Ez volt a célja a kommunizmusnak is, ez a célja a
feministáknak és a Soros-féle "nyílt társadalomért" küzdő civil szervezeteknek is.

Ez a forrása a békétlenségnek, a konfliktusoknak. Ez a forrása a politikai csoportok közötti

egyre durvább vitáknak. Ez a forrása a nők és férfiak között is egyre jobban kiéleződő
harcnak.Tehát minden balliberális ember, aki békét akar, első sorban a saját háza táján kellene
keresse az okokat. Ne akarjatok erőszakkal migránsokat betelepíteni Európába. Ne akarjatok
transzklotyókat építeni minden iskolába és tankönyvekkel terjeszteni a szexuális
abnormalitást. Ne akarjátok legalizálni a drogfogyasztást. Ne tegyétek tönkre a családokat
azzal, hogy minden nővel elhitetitek: ő egy elnyomott áldozat, aki le kell rázza magáról az
elnyomó férjét. Ne akarjatok még több terhet róni az adófizető középosztályra, azzal az
indokkal, hogy több támogatás kell a "hátrányos helyzetűeknek". Ne akarjátok felszámolni
azokat a közösségeket, amelyek több száz éve léteznek és alapjai az európai kultúránknak. És
sorolhatnám...

Higgyétek el, kedves liberálisok, feministák és minden más baloldali világmegváltó,

progresszív izmus-rajongók: akkor lesz béke, ha abbahagyjátok ezeket a társadalom-
felforgató tevékenységeket. Próbáljátok ki, legalább ideiglenesen. Foglalkozzatok hasznos,
produktív munkával, vagy gyerekek nevelésével. Építsetek házat, ültessetek fákat, játszatok
unokáitokkal. Nem kell folyamatosan világmegváltó forradalmárként azzal foglalkozni, hogy
felforgassatok minden társadalmi rendet, szokást, hagyományt. Értem én, hogy ti csak jót
akartok, de köszönjük szépen, mi konzervatívak nem kérünk belőle. Értem én, hogy ti azt
akarjátok, hogy soha senkit ne érjen hátrány vagy jogsérelem, senki ne bántsa a bébifókákat,
ne legyen bűnözés vagy prostitúció, ne legyenek elnyomott, kihasznált emberek, de ez mind
illúzió, utópia. Teljesen értelmetlen ilyen célokért harcolni, és ezzel a felesleges harccal
felforgatni a társadalmi békét.

Bátran ajánlom Roger Scruton: "Miért lettem konzervatív?" című írását minden balliberális
olvasónak, aki több társadalmi békét szeretne, és közben nem veszi észre, hogy ő maga a
békétlenség okozója:
"Oly korban nőttem fel e földön, amikor az angolok fele a konzervatívokra szavazott, és a
„konzervatív” szó szinte az összes angol értelmiségi szemében káromkodásszámba ment. Úgy
mondták nekem, hogy konzervatívnak lenni egyet jelent azzal, hogy az ember a fiatalság
helyett az öregeket, a jövő helyett a múltat, a megújulás helyett a tekintélyt, a spontaneitás és
az élet helyett pedig a „ megalvadt struktúrákat” támogatja. Amint ezt valaki megértette,
egyértelművé vált, hogy szabadgondolkozó értelmiségiként nincs más választása, mint
elutasítani a konzervativizmust. Ezek után már csak a reformok illetve a forradalom között
lehetett választani. Lépésenként változtatunk a társadalmon, vagy eltöröljük, és kezdjük
elölről? Kortársaimat leginkább a második lehetőség vonzotta, én viszont 1968-ban
Párizsban megtapasztaltam, mit is jelent ez, és rájöttem, hol is állok. (...) Este átjött egy
barátnőm: egész nap a barikádokon járt egy színésztársulattal. Jelentős győzelmek születtek:
sebesült rendőrök, felgyújtott autók, skandált jelszavak, falfeliratok. A burzsoázia futott; a
Vén Fasiszta és egész rendszere maholnap kegyelemért fog könyörögni. Persze naiv voltam –
akárcsak barátnőm. De a döntő érvhez azóta is vissza-visszatértem gondolataimban. Ha
szabad kérdeznem, mit akartok e helyett a „ burzsoázia” helyett, akiket annyira megvettek, és
akiknek szabadságotokat és jóléteteket köszönhetitek, s akik lehetővé teszik, hogy a
játékbarikádjaitokon szórakozzatok? Milyennek is szeretnétek látni Franciaországot? Készek
vagytok-e meghalni hitetekért, vagy csak másokat veszélyeztettek miatta? Túlzottan is
emelkedett szavakat használtam, de életemben először éreztem úgy, hogy politikai okokból
vagyok dühös; a barikád túlsó oldalán találtam magam, ismerőseimtől távol.(...) Barátnőm
ma már tisztességes burzsoá, akárcsak társai. A francia értelmiségiek hátat fordítottak 1968-
nak, és a néhai Louis Pauwels, a legnagyobb háború utáni regényírójuk Árvák című
könyvében írta meg kamaszos dühük megsemmisítő nekrológját. (...) Burke azt hangsúlyozta,
hogy az új politika, amely a társadalmat a szabadság, egyenlőség, testvériség akarása (vagy
modern megfelelőik akarása) köré próbálja szervezni, valójában a militáns irracionalitás
politikája. Lehetetlen a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kollektíven akarni, nemcsak
azért mert ezek a fogalmak sajnálatosan aluldefiniáltak és megfogalmazásuk túlontúl elvont,
hanem mert a kollektív ésszerűség nem ebbe az irányba mutat. Az emberek csak
vészhelyzetben képesek kollektíven együttműködni egy bizonyos cél érdekében – amikor
fenyegetést kell elhárítani, vagy hódítást véghezvinni. És még ekkor is szükség van
szervezettségre, hierarchiára és döntéshozó rendszerre."
Lehet a liberalizmusnak egy ilyen gyökere is: a legtöbb embernek van egy lázadó korszaka
kamaszkorban vagy huszonévesen, mikor meg akarja váltani a világot és meg akar szüntetni
minden "igazságtalanságot". Aztán később érettebb lesz, és (jó esetben) rájön: nem lehet
megváltani a világot és megszüntetni minden egyenlőtlenséget, igazságtalanságot, elnyomást,
stb. Ez naiv emberek álmodozása, és káros, társadalomromboló hatása van, ha ilyen célokért
harcolnak a liberálisok. Churchilltől származik az az idézet, hogy ”ha húszévesen nem vagy
liberális, nincs szíved, ha negyvenévesen nem vagy konzervatív, nincs eszed”. Sajnos sokan
megrekednek ebben a lázadó korszakban, és nem bírják elviselni, hogy a világ igazságtalan,
hogy mindig is lesznek hátrányos helyzetű, elnyomott vagy elesett emberek, lesznek
kiszolgáltatott, kizsákmányolt emberek. De fontos lenne észrevenni és megfontolni: csak
minimális százalékban vannak ilyen jelenségek, amit már nem lehet tovább visszaszorítani.
Európában legalábbis elért a társadalom egy olyan fejlettségi szintre, ahol csak legritkább
esetekben fordul elő társadalmi igazságtalanság vagy emberi alapjogok megsértése. Egy
igenis nagyon szolidáris, szociális érzékenységű, toleráns társadalomban élünk, ahol 1% alá
szorultak azok az esetek és jelenségek, melyek ellen a liberálisok harcolnak. Száz évvel
ezelőtt még jogos volt az elnyomott, kizsákmányolt munkások és nők jogaiért harcolni, mert a
többséget érintette. De mára már értelmetlen lett ez a harc, csak elvétve fordulnak elő egyedi
esetek, melyekben emberi jogok sérülnek, a többséget védik a törvények és társadalmi
intézmények. Okafogyott lett a kommunizmus és feminizmus is, értelmetlen a liberalizmus,
de maradtak rajongóik, akik l'art pour l'art módon folytatják az öncélú káros harcot, mert
ebből élnek (lásd baloldali törpepártok, feminista szervezetek), vagy felnagyítva látják ezt az
1% alatti eseteket. Sok lelki beteg ember is van, aki nem bírja elviselni, ha a híradóban
bármilyen áldozatot lát, legyen az bűncselekmény áldozata, vagy háború áldozata vagy
természeti katasztrófa áldozata. Azonnal reagál rá, felháborodik és követeli, hogy szüntessék
meg az áldozatok szenvedését. Pedig áldozatok mindig is voltak és lesznek, ezt teljesen
megszüntetni nem lehet.

A balliberálisoknak kell eldönteniük: ha tovább küzdenek - teljesen felesleges módon - olyan

marginális jelenségek ellen, amelyeket amúgy sem lehet teljesen megszüntetni, akkor
továbbra is társadalmi békétlenség lesz és a politikai táborok között is állandó harc. Ilyen
egyszerű a válaszom arra a kérésre, hogy "Ma szeretnék egy uszításmentes napot": akkor ne
akarj világmegváltót játszani. Menj haza, szeresd a családodat, dolgozz, tanulj, segíts
másokon. Ne akard megváltoztatni a világot semmilyen izmus szerint. A hamis illúziók jóval
kártékonyabbak, mint a józan visszafogottság. A történelmi példák, mint a francia forradalom
vérengzése, vagy Hitler, Sztálin, Mao ámokfutása a szebb, igazságosabb jövőért elegendők
lehetnének ennek belátására. Az utópiaépítésnek kell véget vetni. Addig lesz békétlenség,
amíg egyes emberek társadalmi és politikai változásoktól, nagyívű átalakításoktól remélnek
megoldást olyan problémákra, amelyekre nincs megoldás.

"..a baloldali embereknek illúziói vannak az emberi természetről, és úgy gondolják, hogy
erényeiket igazolja ha terjesztik ezeket az illúziókat. Ezért bárki, aki megfúrja az illúziókat,
nem csupán ünneprontó, hanem veszélyforrás”... „Hagyjatok békén minket, az Isten
szerelmére!” (Roger Scruton)
http://ketezer.hu/2003/05/miert-lettem-konzervativ/
http://mandiner.hu/cikk/20180803_scruton_konzervativizmus
http://heti-valasz.hu/kultura/egy-bolcs-konzervativ-intelmei-37764
Itt egy szép lista a (főleg libsi) hisztériás közszereplőkről, akik miatt nem lehet békében élni:

http://arokaso.blog.hu/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá! Hirdetés

Kapitalizmus, nem szeretlek

2017. november 02. 13:54 - tarsadalom • Szerkesztés...

Azt hiszem, minden normális ember iszonyodik az izmusoktól, legyen az kommunizmus,

fasizmus, liberalizmus vagy feminizmus. De mi van a kapitalizmussal? Winston Churchilltől
származik az a gondolat, hogy "A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem
számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik". Ugyanez
érvényes a kapitalizmusra is: egy katasztrofálisan rossz gazdasági rendszer, de még nem
találtak ki jobbat. A többi izmushoz képest legalább szolid jólétet tesz lehetővé az emberek
többségének, és nem valami eszement utópisztikus álmodozás egyenlőségről és világbékéről,
mint a kommunizmus és liberalizmus. De valójában csak látszólag igazságos rendszer a
kapitalizmus és a demokrácia is. Abban a hitben tartja az embereket, hogy saját sorsuk felett
dönthetnek és munkájukkal elérhetik saját felemelkedésüket, érvényesülésüket. Illúzió, amivel
a politikai és gazdasági vezetők elérik, hogy a tömegek dolgozzanak és ne lázadozzanak.
Eközben persze nem reklámozzák a cégvezetők, hogy hatalmasra nőtt a keresetbeli különbség
az alkalmazottaik fizetéséhez képest: az amerikai cégvezetők átlagban 204-szer keresnek
többet, mint egy átlag alkalmazott, és sok cégnél 1000-szeres ez a különbség. Szóval
teljesítményarányos, igazságos gazdasági rendszerről szó sem lehet.
Milyen más bajok vannak a kapitalizmussal? Hosszú listát lehet erről írni. Először is: az
állandó növekedés az egyik alapfeltétele a kapitalizmusnak. Ebből viszont pár évente
növekedési lufik keletkeznek, mint például a 90-es évek végén kialakult dotkomlufi
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Dotkomlufi) vagy a 2008-ban kialakult jelzálog alapú
ingatlanlufi Amerikában. Pár évtizedenként aztán nem csak lufik pukkannak ki, hanem
rendszeresen visszatérő globális gazdasági válságok is keletkeznek. A gazdasági folyamatokat
irányító politikusok és pénzpiaci felügyeleti szervek mindent elkövetnek, hogy
megakadályozzák ezeket a túlnövekedéseket és összeomlásokat, de úgy tűnik, hogy ez nem
sikerült a múltban, és nem fog a jövőben sem sikerülni. Tehát továbbra is számolnunk kell
azzal, hogy minden generáció életében előfordulhat olyan összeomlás, ami azzal jár, hogy
mindenki elveszíti a megtakarított, befektetett pénzét. Hosszú évekre vagy évtizedekre
munkanélküliség és szegénység sújthatja az emberek többségét ilyen globális válságok ideje
alatt. Ezt a tényt figyelembe vége már nem is olyan jó dolog a kapitalizmus..

De van még több is: ugyanis csak látszólag tűnik a kapitalizmus igazságos gazdasági
rendszernek. Elméletileg ugye aki többet dolgozik, vagy jobban ráérez, hogy milyen üzleti
ötlettel lehet pénzt keresni, azt megjutalmazza a rendszer. De rengeteg csalási lehetőség is
van, olyan kiskapuk, amelyek kihasználásával egyesek előnyhöz jutnak, vagy illegális módon
előnyt szereznek maguknak. Ilyen például a kartellezés, mikor konkurens cégek egymás
között egyeztetik az árakat és ezzel kikapcsolják a versenyt, tehát mesterségesen magasan
tudják tartani az árakat. Nem csak a fogyasztóknak okoznak ezzel hatalmas károkat, hanem
olyan cégek is hátrányt szenvednek, akik becsületesen próbálnak a piacon maradni, de csődbe
mennek, ha nem vesznek részt a kartellben. 2009-ben például a kávéforgalmazó cégek vettek
részt kartellben és 4.8 milliárd euró kárt okoztak a fogyasztóknak. De a gazdaság minden
területén előfordul hasonló, legyen az építőipar, autógyártás vagy élelmiszeripar. Az
Európában ezáltal okozott kárt évente 16,8 Milliárd euró és 261,22 Milliárd euró között
becslik tanulmányok. Ha kartellezés van és nincs konkurencia, akkor nem működik a
rendszer.

Ha viszont van konkurencia, akkor is történhetnek olyan torzulások és anomáliák, amelyek

nagy károkat okoznak. A neoliberalizmus szerint a piac mindig szabályozza önmagát, és az
állam nem kell beavatkozzon, hanem szabadon kell engedje ezeket a folyamatokat. Az
említett kartellezés is jó példa arra, hogy ez nem így működik, hanem kőkemény felügyelet,
kontroll és beavatkozás szükséges az állam részéről. A kontrollálatlan vadkapitalista
időszakokban láthattuk, hogy a munkavállalókat kihasználták, visszaéltek a
kiszolgáltatottságukkal, rabszolgaként bántak velük. Ez is a kapitalizmus logikájából
következik: minél olcsóbban próbálj meg árut vagy szolgáltatást előállítani, és minél
drágábban eladni. Ebben a konkurencia-harcban áldozatul esnek a termelésben részt vevő
munkavállalók és áldozatul esik a környezetvédelem is, ha az állam kívülről nem avatkozik be
ezekbe a folyamatokba. A konkurencia-harc ahhoz is vezethet, hogy nem tisztességes
eszközökkel próbálnak a cégek versenyezni, hanem adócsalással, vagy más törvénytelen
kiskapuk keresésével. Törvényes módon csak a termelési folyamatok racionalizálásával és
innovációval lehetne előnyt szerezni a konkurens cégekkel szemben.

Ez a racionalizálás viszont ugyancsak oda vezethet, hogy teljesen eltúlzott módon mindenen
spórolni próbálnak a cégek és nem veszik figyelembe ennek a lehetséges következményeit. Jó
példa erre a repülőgép-gyártás, ahol több esetben minimális összegek elspórlása miatt
légikatasztrófák és hatalmas károk keletkeztek. Öt dollárt spórolnak egy alkatrészen, ami
miatt lezuhan egy 500 millió dolláros gép. Aztán még kifizetnek sok millió dollárt
kártérítésekre, és persze a lezuhant gépet is hatalmas erőfeszítésekkel és költségekkel össze
kell rakni, hogy megkeressék a baleset okát. Spórolnak persze a személyzeten is, ami miatt
túlterhelt, kialvatlan emberek vezetik a repülőket vagy teherautókat és okoznak baleseteket.
Mindez a kapitalizmus alapszabályai által generált konkurencia-harc és racionalizálási
kényszer miatt van. Ha a cégek csak a gazdaságosság elvét veszik figyelembe, akkor ez káros
hatással lehet a környezetre is, vagy a fogyasztóvédelemre is. Ilyen volt például a dízel autók
füstkibocsájtásával kapcsolatos manipuláció. A környezetszennyező, rákkeltő füst meghaladta
a határértékeket, de az autógyártók a motorok újratervezése helyett inkább csalószoftvert
építettek be a motorokba. De lehetne említeni azt az ausztrál céget is, amely Romániában
végzett aranybányászatot, és a biztonsági előírások be nem tartása illetve elspórolása miatt
környezeti katasztrófát okozott a Tiszán. Végtelen a példák listája, amiben a racionalizálás
miatt felelőtlen módon okoztak a cégek hatalmas károkat, amit végül az adófizetők kellett
kifizessenek.

Vannak a kapitalizmusnak kevésbé látható, de ugyanannyira veszélyes következményei is.

Sokan azt hiszik, hogy a kapitalizmus lényege a korlátlan fogyasztás, a magas életszínvonal.
A plázák és reklámok világa. A kapitalizmus agymosással azt verte a fejekbe, hogy: vásárolj
és költekezz, vegyél fel hitelt és legyél a multicégek rabszolgája. Ebben a vadkapitalista
rendszerben csak a fogyasztók számítanak. Viszont pont a fogyasztók és a munkaerő fog
hiányozni, ha nem lesz utánpótlás, mert a manipulált fogyasztó inkább a plazmatévét veszi
meg, mint gyereket vállalna. Európában már régen megfigyelték, hogy a gazdagodás
csökkenti a gyermekvállalási kedvet. "A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátlás" mondja a
szociológus Wattenberg némi szarkazmussal.
A kapitalizmus működéséhez elengedhetetlen a fogyasztás és a gazdasági növekedés. A
marketingesek és reklámszakemberek pszichológusok segítségével tanulmányozzák és
manipulálják a fogyasztókat, akár kísérleti patkányokat. Ezzel az évtizedek óta tartó
agymosással elérték, hogy a tömegek a vásárlásban látják az élet értelmét és fő élvezetét.
Ezek a konzum-idióták vásárlás-függőségben élnek, aminek hasonló tünetei vannak, mint az
alkohol-, drog-, vagy szerencsejáték-függőségnek. A plázák a modern ember templomai. A
vásárlás-függőségnek olyan káros hatásai is vannak, hogy a fogyasztók rengeteg felesleges
árút megvásárolnak, ami előbb-utóbb a szemétben végzi, és környezetszennyezést okoz. Ez is
a kapitalizmus egyik tévútja, hiszen nem manipulált, agymosott konzum-idiótákkal működne
jól a rendszer, hanem kritikus fogyasztókkal és erős fogyasztóvédelmi felügyelettel. A
fogyasztók felelőssége lenne az is, hogy figyeljenek az árakra, és indokolatlan áremelés
esetén inkább a konkurenciánál vásároljanak. Ha ezt nem teszik meg, akkor nem működik a
piaci árképzés, ami az ajánlat-kereslet egyensúlyán alapszik. A termelők és kereskedők addig
emelik az árakat, amíg a vásárlók megveszik a terméket. Emlékszem egy interjúra, amit a 90-
es években láttam a tévében: a Pick húsgyár igazgatójától kérdezték, hogy csökkenni fog-e a
téliszalámi ára, mivel csökkent a disznóhús ára is. Az igazgató egy szánakozó tekintettel
válaszolta, hogy a téliszalámi ára nem a disznóhús árától függ, hanem attól, hogy a fogyasztók
mennyit hajlandók fizetni érte. Hasznos lecke ez kapitalizmusból, csak a legtöbben ezt sajnos
nem értik meg, vagy nincsenek ennek tudatában.

A kapitalizmus eltorzulásai közé sorolnám azt a könyvelő-könyvvizsgáló-adótanácsadó

iparágat is, ami utóbbi évtizedekben nőtte ki magát, és tett hatalmas befolyásra szert. Ezek a
nemzetközi cégek is a vadkapitalizmus szabályai alapján működnek és gátlástalanul,
folyamatosan azon dolgoznak, hogy megtaláljanak adó-elkerülést lehetővé tevő kiskapukat.
Közgazdászok tízezrei foglalkoznak ezzel, és próbálják kijátszani az államok által meghozott
törvényeket. Nincsenek tekintettel azokra a következményekre, amelyek az adóelkerülés miatt
keletkeznek: ha nem ott folynak be adók, ahol a cégek a jövedelmet megkeresték, hanem
máshol (pl. adóparadicsomokban) akkor a helyi önkormányzatoknak nem lesz bevételük
olyan célokra, mint például utak karbantartása, iskolák vagy kórházak fenntartása, vagy más
közintézmények finanszírozása. Ez mind nem érdekes az adótanácsadó cégeknek, őket csak a
profit érdekli. Egy döbbenetes példa a tanácsadó cégek hatalmára 2002-ben történt, mikor a
Görög Euró bevezetése előtt egy ilyen tanácsadó cég önként jelentkezett a Görög államnál,
hogy a statisztikák kozmetikázásával és meghamisításával elérjék: Görögország megfeleljen
azoknak a kritériumoknak, melyek ez Euró bevezetéséhez elő voltak írva. Börtönben lenne a
helye az ilyen "szakembereknek", mint ahogyan a gazdasági válságokat előidéző
tőzsdespekulánsoknak is.

Több film készült a kapitalizmus eltorzulásairól, például M. Moore: "Kapitalizmus,

szeretlek", vagy a "Big short" című film, amiben részletesen bemutatják a 2008-as amerikai
válság előidézőit és következményeit. Kedvenc jelentem a filmből az, mikor a New Yorki
tőzsde-elemzők leutaznak vidékre, és egy sztriptíz-bárban megtudják, hogy a táncosnőnek 5
darab jelzálog-hitellel finanszírozott háza van. Emellett persze komolyan tőzsdézik is, mikor
nem a rúdon tekereg és vetkőzik. Az a döbbenet, ami ezután kiül az elemzők arcára.. és persze
sietve telefonálnak New Yorkba, hogy "ingatlanlufi van kialakulóban, azonnal shortoljatok
minden ingatlanrészvényt!". Ugyanis a tőzsdei zuhanásokból is meg lehet gazdagodni, csak
fogadni kell rá, hogy bekövetkeznek. Vannak, akik rendszeresen részt vettek valuták és
részvények bedöntésében, miután fogadtak arra, hogy ezek árfolyama zuhanni fog. Soros
barátunk ezzel szerezte vagyonát például. Amit aztán arra használt, hogy demokratikus
felhatalmazás nélkül beavatkozzon Amerika és Európa politikájába, és terjessze a "nyitott
társadalom" utópiáját. A Soros által fizetett NGO-k mindenhol ott vannak már, ahol az
agymosásuk sikeres lehet: a médiában, az iskolákban (balliberális tankönyvekkel) és
egyetemeken, migráns segítő szervezetekben, de még a magyar bíróságokon is tartanak
balliberális "érzékenyítő" továbbképzéseket. Hitler és Sztálin propaganda-gépezete kutyafüle
volt ehhez képest.

Hát, ilyen rendszer ez a kapitalizmus. Folyamatosan fejlődnie és nőnie kell, de ugyanakkor

folyamatosan tévutakról kell visszakanyarítani. Folyamatosan ellenőrizni és kordában kell
tartani, mert magától a piac nem szabályozza a folyamatokat. Ezt csak fanatikus neoliberális
álmodozók hiszik, akik nem tanulnak semmit az említett példákból. Minden izmusnak vannak
ilyen elvakult rajongói, akik nincsenek tekintettel az imádott rendszerük hibáira és
eltorzulásaira, és nem számolnak a káros következményekkel. Ezeket a fanatikus izmus-
rajongókat és gátlástalan profit-nyerészkedőket kellene valahová melegebb vidékekre
elküldeni, akkor a kapitalizmus is elég elfogadható és élhető gazdasági rendszer lenne. Be
kellene tiltani a shortolást, a kamatos kamatot, az adóelkerülési kiskapukat, és kőkemény
fogyasztóvédelemmel védeni a fogyasztókat, illetve szakszervezetekkel a munkavállalókat.
Akkor lenne fenntartható a kapitalizmus hosszú távon is. Így viszont csak egy katasztrofális,
károkat okozó bolhacirkusz, amiben offshore-lovagok, gátlástalanul nyerészkedő
spekulánsok, agymosott konzum-idióták, rabszolgasorsú munkások, és látástól vakulásig
gürcölő alkalmazottak próbálnak felülkerekedni egymáson. A végtelen, folyamatos gazdasági
növekedés helyett meg végtelen környezetszennyezést okoz ez a rendszer, és végtelen
adósságcsapdát. Az államok adósságai már régen meghaladták azt az összeget, amit valaha is
vissza lehetne fizetni: 223 ezer milliárd USD volt a világ adóssága 2012-ben, ez a világ GDP-
jének 313 százalékát tette ki.

https://www.huffingtonpost.com/entry/ceo-worker-pay-gap_us_55ddc3c7e4b0a40aa3acd1c9
http://hvg.hu/tudomany/20100901_valsag_1857_1873_gazdasagi
http://hvg.hu/tudomany/20100902_valsag_1929_1933_gazdasagi_2007
http://valasz.hu/uzlet/nemet-szamitas-hatalmasat-bukik-magyarorszag-az-offshore-ozas-miatt-
126182
http://magyaridok.hu/velemeny/az-adoelkerules-vilagmeretu-rendszere-2454136/
http://makronom.mandiner.hu/cikk/20171116_a_leggazdagabb_egy_szazaleke_a_vilag_vagy
onanak_fele
http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_szocialis_piacgazdasag
http://www.origo.hu/gazdasag/20171203-megjelent-gyorgy-laszlo-kozgazdasagi-konyve.html
http://www.origo.hu/gazdasag/20171218-adocsalas-vademeles-ikea.html
https://kepmas.hu/ablak/az-amazon-belulrol-a-kapitalizmus-jovoje
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A cigányságról, sokadjára
2017. október 31. 21:41 - tarsadalom • Szerkesztés...

Többször írtam már a cigánykérdésről, mert ez egyik legfontosabb, az ország jövőjét érintő
probléma. Itt élnek 500 éve közöttünk, de teljesen más kultúrával, mentalitással, identitással.
Nem alkalmazkodtak az európai környezethez, megmaradtak a számunkra idegen indiai
életmódnál. Hogyan lehet, hogy semmilyen alkalmazkodás, beolvadás nem történt? Hogyan
lehet, hogy különböző országokban, különböző környezetben és feltételek mellett is
megmaradt ugyanaz a cigány életmód? Ez a tény csak azzal magyarázható, hogy vannak
genetikai különbségek is a cigányság és az európai népek között. De ezen ugye nem szabad
még elgondolkodni sem, mert akkor felhördülnek a libsik, hogy "rasszizmus!!". Pedig
elképzelhető és lehetséges, hogy egy távoli, Indiában élő népcsoportnak genetikailag is más
tulajdonságai alakultak ki évszázadok alatt. Kellene beszélni ezekről a kérdésekről, mert
párhuzamot lehet vonni a jelenlegi bevándorlókkal is, akikre ugyanez érvényes, akik a
cigánysághoz hasonlóan egy nehezen megoldható problémát jelentenek minden európai
országnak. Ahogyan megjelentek például az indiai stílusú, pagoda tetős épületek Romániában,
ugyanúgy megjelentek a mecsetek szerte Európában. Idegen kultúrák terjedésének
szimbólumai.

Ma megjelent egy cikk az Indexen az említett bánffyhunyadi

cigánypalotákról: http://index.hu/nagykep/2017/10/30/ciganypalotak_banffyhunyad/.Düledez
ő házak közül nő ki a hunyadi cigánypalota-negyed. Monumentális, giccses házakat építenek
a bánffyhunyadi cigányok. A paloták szinte mindegyike befejezetlen, de így is
státuszszimbólumok. A tető a lényeg, és a rajta lévő Merci-jel. Ugyanilyen házakat nem
építettek Magyarországon, mert itt vannak építkezési előírások, de ez a fajta megalománia,
rongyrázás az itteni cigányságnál is megfigyelhető. Van erre bármilyen tudományos
magyarázat, amit szociológusok adni tudnának? Nem csak a rongyrázás jellemző rájuk,
hanem az "egyszer hopp, máskor kopp" viselkedés is. Ha kapnak segélyt, kapnak egy kis
pénzt valahonnan, akkor azonnal elköltik, és előszeretettel csakis élvezeti cikkekre, vagy
drága mobiltelefonokra. Bejárta az a hír is az országot pár éve, hogy egy polgármester a
cigánysoron megnézte a kukák tartalmát: cigisdobozok, sör, bor, drága csoki és hasonlókat
talált. A cigányok sorban álltak segélyért, lázadoztak, hogy ők éheznek, de élvezeti cikkekre
költötték minden pénzüket. Ők a kliensei minden uzsorásnak és hitelező cégnek is: nem
számít, hogy milyen kamatot kell fizetni, nem érdekli, hogy mi lesz holnap. Most kell a pénz
és azonnal a nyakára kell hágni. Lehetnek ennek a felelőtlen magatartásnak genetikai okai is?
Vagy csak arról van szó, hogy ha nincs hazád, nincs földhöz kötött múltad és jövőd, akkor
nem tervezel hosszú távra? Az európai munkakultúrában hagyománya van annak, hogy
legalább egy évre előre tervezünk, és előtakarékoskodással, tartalékolással gondoskodunk
magunkról illetve eltartandó hozzátartozóinkról. Egy gazdálkodó, állattartó ember nem is
élhetett volna másképpen, mert egy hosszú telet kell átvészelni, amikor nincs gabona, nincs
takarmány az állatoknak, nem terem meg semmilyen élelmiszer. Az európai ember
évszázadok alatt kénytelen volt a tervezett, beosztó gazdálkodást megtanulni, és nem egyik
napról a másikra élni, mint ahogyan Afrikában vagy Indiában élő népek megtehetik.
Beépülhetett ez az életmód a genetikai állományunkba is, egyrészt az epigenetikai hatások
által, másrészt szelekció által is, hiszen nálunk Európában azok maradtak életben, akik
megtanultak okosan, előre tervezve gazdálkodni. Indiában erre nem volt szükség, nem volt az
evolúció által gyakorolt nyomás, hogy ebbe az irányba fejlődjenek az emberek. Sok más példa
is van arra, hogy az ember genetikailag is alkalmazkodik a környezetéhez, így a mi
bőrszínünk is azért változott meg fehérre, mert Európa északi részén kevesebb a napsugárzás,
és a sötét bőr miatt túl kevés D-vitamin termelődne. Ezek az orvostudomány által elismert
tények, és ugyanígy elképzelhető, hogy a genetikai különbségek miatt egyes népcsoportok
tagjainak jellemző személyiségvonásai is eltérnek más népcsoportokra jellemző
személyiségvonásaitól. De erről már nem szabad beszélni, mert rasszizmus, ugyebár..
Nehéz egyértelműen szétválasztani a genetikai és környezeti okokat. De nem is ez a lényeg.
Az lenne a lényeg, hogy felismerjük és elismerjük ezt a másságot. Mert akkor lehetne esetleg
segíteni. Vannak kísérletek arra is, hogy a magyar cigányságot bevonjuk a gazdálkodásba.
Földet kapnak és vetőmagot, illetve csirkét, tyúkot. Megtanítják őket az ehhez szükséges
képességekre. Elmagyarázzák nekik, hogy tilos azonnal eladni minden eszközt, amit kaptak.
Több évre kell tervezzenek és dolgozzanak. Felelősséget vállaljanak az állataikért. Több
polgármester, segélyszervezetek, és a "Minden gyerek lakjon jól" alapítvány is ezen
fáradozik, részben sikerrel. A cigányok egy része hajlandó ezt a segítséget elfogadni és
együttműködni az életmódjuk megváltoztatásán. Nem tudom, hogy milyen arányban. Vannak
egyházi cigánymissziók is, akik hasonló módon a cigányok felemelkedésén és beilleszkedésén
dolgoznak. Az az érzésem, hogy ez csak csepp a tengerben. Több évszázad vagy évezred
genetikai örökségét és a környezeti hatások illetve hagyományok által meghatározott
életmódot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.Lehet ezzel próbálkozni, és kell
is, hiszen a cigányság sorsa meg fogja határozni Magyarország jövőjét. A cigányság olyan
mértékben szaporodik, hogy nem lehet nem foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

A legnagyobb bajt az jelentené, ha a balliberális politika kerülne újból hatalomra, akik

egyszerűen letagadják és ignorálják a cigány identitás másságát. Szerintük a világon minden
ember egyforma, és ha nem mások a cigányok, akkor nem is kell őket semmire megtanítani,
nem is kell ők megváltozzanak. Ez lenne a cigányoknak is a legrosszabb forgatókönyv.
Magától ugyanis nem fog semmi változni. Marad a nyomor és a segélyből illetve bűnözésből
fenntartott élet, a jövőkép és munka nélküli tengődés. A cigányokat "képviselő" szervezetek
meg korrupcióban vannak elsüllyedve évtizedek óta, velük nem lehet számolni. Ismerős az a
baloldali érvelés is, hogy "ne legyünk előítéletesek, közöttük is vannak jó emberek". Vannak,
persze, csak nem mindegy, hogy egy népcsoport többségében olyan egyedekből áll, akik nem
képesek beilleszkedni az európai életmódba, vagy csak néhány százalék a megélhetési
bűnöző. Nagyon nem mindegy.

Bevallom, nem szeretem ezt a leírt cigány identitást. Éltem sokáig a "nyóckerben",
megvannak a rossz tapasztalataim. Nem rég olvastam egy (félcigány?) úszónő által írt életrajz
jellegű könyvet, amiben leírja, hogy élsportolóként havi 500 ezer Ft-ot keresett éveken
keresztül, de mind elköltötte. Bulizott, drogozott, ivott, nagy lábon élt. Aztán mikor véget ért
a karrierje, akkor ment a Józsefvárosi önkormányzathoz lakást kérni, mert nem volt hol
lakjon. Ezenkívül rengeteg házas sportolótársát elcsábította, és azt is bevállalta, hogy esetleg
megrontja ezek házasságát. Miért jellemző a cigányságra ez a felelőtlen, aszociális,
gátlástalan életmód? A magyar emberek között is sokan vannak szegények, de akár milyen
nyomorban élnek, mégis rendben tartják a házukat, az udvarukat, és megpróbálják beosztani
azt a kevés pénzt, amiből élnek. Nem költik el cigire, piára és aztán kuncsorognak másoktól
segítségért. Nem rontják meg mások házasságát sportszerűen, ahogyan ezt ez említett úszónő
tette. Lehet szegényen is becsületesen, tisztességesen élni. Nem szabadna a szegénységgel
indokolni minden negatív jelenséget, ami a cigányságra jellemző, mint pl. a bűnözés. A
liberálisok próbálják mindig ebbe az áldozatszerepbe bújtatni a cigányságot: ők ugye nem
tehetnek semmiről, mert nyomorban élnek. Akkor sem, ha az olaszliszkai cigányok
agyonvernek egy szerencsétlen magyar tanárembert - gyerekei szeme láttára, ahogyan ez
2006-ban megtörtént.

Az egyén felelősségét a saját sorsáért soha nem szabadna elvitatni. Bármilyen szegénységben
élnek emberek: saját maguk is felelősek a sorsukért és viselkedésükért. Ennek ellenére persze
segítségre is szorulnak, de csak úgy lehetne segíteni, ha ők is hajlandóak lennének
megváltozni, és elfogadni az európai munka alapú kultúrát. Sokszor nehéz számukra munkát
találni, és a többségi társadalom előítéletei miatt is nehéz számukra kitörni a szegénységből és
beilleszkedni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ma Magyarországon minden cigány ember
esélyt kaphat a beilleszkedésre és felemelkedésre, ha becsülettel és tisztességgel, sok
munkával és állami segítséggel jó útra tér. Sajnos kevesen teszik ezt meg.Fontos tudatosítani,
hogy a kisebbség is kell tegyen valamit a saját felemelkedésért, és az előítéletek
megszüntetéséért. Nem lehet mindig csak a többséget hibáztatni mindenért. Ameddig a
kisebbség nem változik, addig nem fog a többség másképpen viszonyulni hozzájuk, tehát
maradnak az előítéletek. Nem attól fognak megszűnni az előítéletek, hogy a libsik
lerasszistázzák a többséget, hanem attól, hogy a kisebbség elkezd alkalmazkodni a
többséghez, és elfogadja a többség munka-alapú kultúráját.
A többségi társadalom részére meg nagyon nagy figyelmeztető jel kellene legyen a cigányság
története, ugyanis az iszlám bevándorlók ugyanilyen jövő elé nézhetnek, ugyanilyen
problémát fognak jelenteni számunkra. Ugyanilyen idegen kultúra, mentalitás, életmód,
ugyanaz a beilleszkedésre képtelen magatartás jellemző rájuk is. Beolvadás helyett
szaporodással érik el azt, hogy többségbe kerüljenek, és felszámolják azt az őshonos népet,
aki beengedte őket az országába.

http://mandiner.hu/cikk/20181119_forgacs_istvan_vallalniuk_kell_a_ciganyoknak_is_a_felel
osseget?
https://mno.hu/hetvegimagazin/a-gaborok-tovabb-maradnak-gaborok-mint-a-magyarok-
magyarok-2425341
http://mandiner.hu/cikk/20171117_bencsik_gabor_ciganyollo
http://polgarportal.hu/cigany-minimum-kene-meg-sok-cigany-vajk-interju-forgacs-istvannal/
http://mandiner.hu/cikk/20180316_forgacs_istvan_ciganyugyben_is_az_orszag_sorsa_a_tet
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Hogyan ismerd fel a feminista seggfejet az életedben?
2017. október 08. 14:20 - tarsadalom • Szerkesztés...

Ezt a kedves, szép címet nem én találtam ki, hanem Barok Eszter alábbi írása ihlette, amiben
leírja, hogy Mészöly Miklós, József Attila és Radnóti Miklós is társukat bántalmazó
szörnyetegek voltak, és azzal zárja az írását, hogy: "és hamarabb felismernék a nők a
bántalmazót – a seggfejet – életükben". A három említett író-költő mellett még egy példát
hoz Eszter valamilyen valóságshow-ból, ahol valaki erőszakoskodott valakivel, persze férfi
volt itt is a tettes. Így kerek egy feminista világa, ha egyoldalúan megvádolhatja a férfiakat a
bántalmazó, tettes szereppel, és elégedetten hátradőlhet, ha egy ilyen írással hozzájárult a „női
áldozatok - férfi tettesek” mítoszához.
Nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen írások mellett. Már csak azért sem, mert saját magam
is megtapasztaltam: egy nő is lehet ugyanúgy tettes, testi-lelki bántalmazó. Sajnos hiába van
már 100 éve Európában egyenjogúság, még mindig az a legenda van sok ember fejében, hogy
az erős, lovagias férfiak meg kell védjék a gyenge nőket. Ez volt az én fejemben is.
Mindaddig, amíg a válóperemben egy nő a feminista intézményrendszer segítségével meg
nem próbált eltiporni, emberi mivoltomban teljesen ellehetetleníteni, megsemmisíteni,
tönkretenni. Pestiesen úgy mondanák, hogy "kicsinálni". Azóta meghalt bennem a
lovagiasság. Megölte a feminizmus. Ezt életem végéig ismételgetni és hangoztatni fogom
mindenhol, ahol a nőket áldozatszerepben próbálják feltüntetni.
Aki azt hiszi, hogy a női nem a gyengébbik fél, annak ajánlom, hogy olvasson Tamási
Erzsébet írásaiból. Például itt: http://www.ferfihang.hu/2012/03/15/tamasi-erzsebet-a-
csaladon-beluli-eroszakrol/ vagy itt: http://www.atv.hu/belfold/20140928-a-nore-loj-eloszor-
tamasi-erzsebet-a-gyengebbik-nem-es-a-terrorizmus-viszonyarol/hirkereso
Tamási minden írásában cáfolja ezt a legendát, hogy a férfiak erőszakosabbak és a nők ennek
az erőszaknak az áldozatai. A feministák rengeteg tanulmányban, újságcikkben és
statisztikában próbálják ezt a hazugságot terjeszteni. Sajnos a többség ezt el is hiszi, mert
valószínűnek tűnik, hogy azok, akik testileg erősebbek, izmosabbak, azok erőszakosabbak is.
Holott ha tényleg megnézzük a kriminalisztika adatait, akkor látható, hogy - néhány kivétellel
- nincsen olyan bűncselekmény-kategória, ami alátámasztaná a feministák által generált férfi-
erőszak mítoszt. A női börtönök is tele vannak, a női harcosok és terroristák is kegyetlenek,
erőszakosak, agresszívek.
De nem is ez a lényeg, nem ez a fő tévedés a feministák hitvallásában. Hanem az, hogy nem is
szabadna férfi erőszakról beszélni. Emberek ellen elkövetett erőszak létezik, és teljesen
mindegy, hogy azt férfi követi el férfi ellen, vagy nő férfi ellen, vagy férfi nő ellen, vagy nő
nő ellen. Egyformán elítélendő és tilos. A feministák egyik fő tévedése és bűne, hogy
kitüntetett, kiemelt módon akarják kezelni a nők elleni erőszakot. Ennek semmi értelme, és
nincs jogosultsága egy ilyen kiemelt megkülönböztetésnek. A törvény előtt mindenki
egyformán jogosult védelemre, mindenkit egyformán kell büntetni, nemi megkülönböztetés
nélkül. Az emancipáció egyenjogúságot hozott létre a nemek között, tehát egyik félnek sem
lehetnek ilyen előjogai. Az egy téveszme, hogy egy nő ellen elkövetett erőszak sokkal inkább
elítélendő, mint ha férfi lenne az áldozat. Abszurd elképzelés ez, nagyon furcsa lenne, ha a
törvényben is ezt írnák: férfi ellen elkövetett testi sértés: 2 év büntetés, nő ellen elkövetett
testi sértés: 5 év büntetés. Tudtommal nincs olyan ország, ahol létezne ilyen törvény. Tehát
nincs olyan kategória, hogy "férfierőszak", csak a feminista szekta világában. Ugyanígy nem
szabad arról beszélni, hogy létezik „cigánybűnözés” vagy „migránsbűnözés”. A politikai
korrektség pont a liberálisok és feministák vesszőparipája. Érdekes, hogy szerintük nem
szabad megnevezni bizonyos csoportokat, ha tettesekről, elkövetőkről beszélünk, mert az már
előítéletesség lenne. Ez mindenkire érvényes, csak a férfiakra nem. A férfiakat meg lehet
pecsételni tettesként, erőszakos elkövetőként, vagy „seggfejként” ahogyan Barok Eszter tette
az említett írásban. Ez az ellentmondás nem tűnik fel nektek, kedves feministák?
Persze nem csak a politikai korrektség miatt értelmetlen és káros a feministák mítoszkeltése.
Hanem ellentmond a saját hitvallásuknak is: ugyanis a feminizmus szerint nincsenek
különbségek a férfiak és nők között, tehát egyformák vagyunk (a nemi szervektől eltekintve,
amit még ők sem próbálnak elvitatni). Felhördül a feminista szekta, ha valaki bármi mást mer
állítani, ahogyan ezt nem rég a Google egyik programozó alkalmazottja is tette, aki egy nyílt
levélben leírta: szerinte a nők másképp gondolkodnak és viselkednek, ezért bizonyos
szakmákban alulreprezentáltak. Gyorsan ki is rugták ezt az embert, mert a véleményszabadság
országában ugye csak az mondhatja el a véleményét, aki követi a balliberális, feminista
propagandát. De akkor hogy is van ez, kedves feministák? Egyformák vagyunk, mikor
szakmai adottságokról van szó, egyformák vagyunk, mikor társadalmi szerepekről van szó, de
nem vagyunk egyformák, mikor bántalmazó tettesekről van szó? Ha szerintetek nincsen
különbség férfi-női viselkedésben, akkor miért próbáljátok kiemelten kezelni a férfierőszakot?
Ellentmondásos zagyvaság a feminista hitvallás.

Nem is kellene az egésszel foglalkozni, mert ez a fölösleges genderharc csak erősíti a

társadalmi konfliktusokat, erősíti az ellentéteket és vitákat a férfiak és nők között.
Kapcsolatromboló, családromboló, társadalomromboló a feminista szekta propagandája.
Egyre több nőt elérnek az online médiában is terjesztett agymosással. Kb. 50 ezer írást talál a
Google arra a címre, hogy "Hogyan ismerd fel a bántalmazó kapcsolatot". Már rég ott tartunk,
hogy a nők akkor is "felismerik" a bántalmazó kapcsolatot, ha valójában nem is az. Elég, ha
nem papucsférj valaki, máris bántalmazóvá válik a feminácik szerint. Ezek az írások olyanok,
mint a használati utasítás a válóperhez. Elhitetik a nőkkel, hogy ők áldozatok, mert nehéz egy
családban a felnőtt, gyerekét nevelő szülő és a társáért is áldozatokat hozó szerep. Holott a
férfiaknak is ugyanúgy le kell mondani sok mindenről és áldozatokat vállalni, ha családban
élnek. Le kell mondani a teljes személyes szabadságról és függetlenségről. Le kell mondani
arról, hogy bármikor bármit tehessünk, nyugalmunk legyen, senki ne szóljon bele az
életünkbe és mindenkitől függetlenül olyan programokat szervezzünk, amit akarunk.
Kompromisszumokat kell kötni, áldozatokat kell hozni a gyerekeinkért, a társunkért. Fel kell
adni a szabadságunk egy részét. Ez sok embernek kellemetlen lehet, de ez az élet rendje, így
lehet családban vagy bármilyen más közösségben élni. Cserébe kapjuk az otthon melegét,
biztonságát, és azt az örömöt, amit érzünk, ha látjuk gyerekeinket felnőni. Valamit valamiért.
Ezt minden értelmes ember belátja. Nem így a feministák: ők erre azt mondják, hogy te nő
vagy, tehát áldozat vagy. Ne hagyd magad kihasználni, ne áldozd fel magad senkiért. Legyél
önálló, független, mert másképp eltipornak a gonosz férfiak. Ez a feminizmus fő bűne. Ezt
terjesztik az ilyen cikkekben is, ahogyan Eszter is írta: elvtársnők, ismerjétek fel seggfejeket,
a gonosz elnyomó, bántalmazó férfiakat, és szabaduljatok meg tőlük! Akkor is, ha szeretitek,
mert egy zseni, mint József Attila, vagy szeretitek, mert a társatok, vagy szeretitek, mert a
gyerekeitek apja: szabaduljatok meg tőlük, hiszen a férfiak seggfejek!

Valóban vannak seggfejek a férfiak között is. Van pár százalék bántalmazó, elnyomó, bunkó,
tahó férfi. Nem ezeket akarom védeni. A széles többséget szeretném megóvni a feminista
propagandától. Mert 67%-os jelenleg a válási arány. És a válóperek kb.90%-át nők
kezdeményezik. Valóban ennyi lenne a bunkó, bántalmazó férfi? Nem hiszem. Inkább arról
lehet szó, hogy a feminizmus egy kényelmes áldozat-szerepet nyújt a nőknek. Egy kibúvót,
amivel elkerülhetik azt a részben önfeláldozó életet, amit sok családanya megélni kényszerül.
Azt nem veszik észre, hogy az a családapák ugyanolyan önfeláldozó életet élnek, csak éppen
nincs ilyen kibúvó lehetőségük. Hiszen ha elválnak, akkor megfosztják őket a gyerekeiktől és
tartásdíj-rabszolgát csinálnak belőlük. Nekik nem adatott meg az a lehetőség, hogy
könnyelműen megszabaduljanak minden kötelességtől és kötöttségtől, amit a családi élet
magával hoz. Ők kénytelenek húzni az igát és még eltűrni azt is, hogy tettes-szerepbe
kényszerítik bele őket a feministák. Kénytelenek eltűrni azt is, hogy a feminista agymosással
megfertőzött feleségük bebeszéli magának, hogy ő tulajdonképpen egy „bántalmazó
kapcsolatban” él, mert a férje nem úgy táncol, ahogyan ő szeretné. SZABÓ BORBÁLA írt
egy „Válás” című abszurd történetet arról, hogy milyen könnyelműen kimondják manapság a
nők ezt a „bántalmazó kapcsolatot” és szaladnak a bíróságra elválni. Ez a nagyobb baj
manapság, én nem az, hogy van pár százalék valóban bántalmazó kapcsolat, amiben a nők
benne élnek.
Mondjuk már ki végre, hogy ezek beteges dolgok, te jó ég!
https://barokeszter.hu/2017/09/28/mondjuk-mar-ki-vegre-hogy-ezek-beteges-dolgok-te-jo-eg/
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szabo-borbala-valas/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Magyarország, szeretlek?
2017. szeptember 29. 17:11 - tarsadalom • Szerkesztés...

Ma egy kormányellenes Facebook csoportban valaki feltette a kérdést, hogy miért is kellene ő
jobban szeresse a magyarokat, mint bárki mást a világon. Hiszen a magyarok elvesztettek
több háborút, és egy kis ország, ami a múltbeli nagyságáról álmodozik. A magyarok
semmivel sem szeretetreméltóbbak, mint bármilyen más nép, tehát nem is kellene az országot
megvédeni a migránsokkal szemben. Miért kellene ő állva énekelje a himnuszunkban, hogy
"Bal sors akit régen tép", és szolidáris legyen a magyarokkal, ha ilyen szerencsétlen nép
vagyunk? Nem ismerem a kérdezőt, de szép cifra zsidó neve volt. Elgondolkodtam, hogy mit
válaszolnék neki.
Először is: nem kell a magyarokat jobban szeretni, mint más embereket. Lehet szimpatizálni
más népekkel, vagy népcsoportokkal is. El lehet költözni innen. De tudatában kell lenni
annak, hogy egy olyan országban élünk, amely egy magas életszínvonalat tesz lehetővé. Ez
jelenti az infrastruktúrát, állami és társadalmi szervezeteket, kultúrát, hagyományokat, tudást,
amit generációról-generációra tovább adtunk és felépítettünk az utóbbi ezer évben. Ez egy
olyan környezeti tényező, amit nem vihet senki magával, ha máshová költözik. Sok
honfitársunk kényszerült kivándorolni a múltban, és jelenleg is sokan élnek és dolgoznak
külföldön. Sokuknak honvágyuk van. Az ember egy territoriális lény (kivéve a nomád,
vándorló népeket), tehát ösztönösen ragaszkodik az otthonához, a szülőföldjéhez, és ahhoz a
társadalomhoz, amiben felnőtt.

Úgy gondolom, hogy nem érdemes azt a fajta nacionalizmust erősíteni, amely mindenképpen
mások fölé próbálja helyezni a saját nemzetet. Nincs Magyarországon olyan különleges
kultúra, ami miatt csak itt lenne érdemes élni. Európában bárhol hasonló infrastruktúra és
társadalmi életet találhatunk meg. Mégis a legtöbben szívesen élünk itt, és szívesen jövünk
vissza hazánkba, ha külföldön tartózkodunk. Nem csak az anyanyelvünk miatt, hanem minden
más emocionális kötődés miatt is: gyerekkorunk emlékei, rokonok, barátok, tájak, ételek, stb.
Ez mind a kultúránk része. Olyan közösségben érezzük magunkat jól, ahol hozzánk hasonló
kultúrájú, identitású, értékrendű emberek élnek. Ezt jelenti Európa, illetve jelentette, mert
utóbbi időben a bevándorlók miatt Európa kettészakadt, és ma már keleteurópa
biztonságosabb és élhetőbb hely, mint a nyugateurópai nagyvárosok. Egyre többen költöznek
nyugatról hozzánk, és ez a jelenség egyre erősödni fog, ahogyan a nyugateurópai
életszínvonal majd hanyatlik a bevándorlók miatt. Nem a nacionalizmust kell erősíteni (abból
épp eleget kapunk a szomszédainktól), hanem az európai kultúrát megvédeni. Ebben a
törekvésben pont Magyarország (és a Visegrádi négyek) jár az élen, tehát igenis van miért
szeretni, becsülni, tisztelni ezt az országot. Nacionalizmus nélkül is.

Másodszor azt kellene a kérdést feltevőnek végig gondolni, hogy: rendben, Európán belül
viszonylag egységesek és hasonlóak az életkörülmények, tehát mondjuk Magyarország nem
egy különös hely, amit különösen kellene szeretni. De ő globális szinten gondolkodik, és azért
próbál egyenlőség jelet tenni minden ember közé, hogy érvelni tudjon a migránsok
beengedése mellett, a határok nélküli világ mellett. Globális szinten viszont óriási
különbségek vannak az életkörülményekben. Pont azért akar a fél világ hozzánk jönni, mert
nálunk Európában jobbak az életkörülmények. Aki nem értékeli az országunkat, az el kellene
menjen mondjuk Pakisztánba, Afganisztánba, Bangladesbe, vagy bármely afrikai országba, és
ott éljen csak egy hónapig. Gyorsan rájönne, hogy igenis van, amit szeretni lehet
Magyarországban és a magyarokban. Nem muszáj a magyarokat jobban szeretni, mint
másokat. De értékelni és becsülni kellene a magyar orvosokat, tanárokat, rendőröket,
mérnököket, építészeket, gyógyszerészeket, művészeket, stb. Ők mind hozzájárulnak ahhoz,
hogy fenntartsuk azt az infrastruktúrát, ami a magas életszínvonalunkat lehetővé teszi. És ezt
nem találjuk meg sem Afrikában, sem az említett fejletlen országokban. Nem is értem, hogy
ezt miért kell valakinek magyarázni, annyira nyilvánvaló. Ha valaki nem szereti a
magyarokat, mert pl. zsidó és fél a nacionalizmustól, akkor is végig kellene gondolnia, hogy
érdemes egy olyan közösséghez tartozni, ahol ezer éves hagyománya van annak a kultúrának,
ami feltétele az életmódunknak. Több száz év munkának eredménye, hogy megműveltük a
földeket, szabályoztuk a folyókat, utakat építettünk, a településeken középületeket,
közműveket kiépítettünk. Több száz év munkának eredménye, hogy vannak iskoláink és
egyetemeink, kórházaink és templomaink. Ezt kellene egy országban szeretni és megbecsülni.
Ezt kellene megvédeni a több tízmillió migráns elől, aki Európába készül. Ha szereti valaki a
magyarokat, ha nem.

Mostanában egyre gyakrabban feszegetik azt a kérdést, hogy van-e egyáltalán az európai
országoknak saját kultúrájuk, népi identitásuk, vagy csak közös európai kultúra van? A
németországi integrációs miniszter, aki török családban, de már Hamburgban született (a párt
első török származású női vezetője) egy interjúban nyilatkozott a németekről és a
beilleszkedésről: megállapította, hogy olyan, mint "német kultúra" a nyelven túl egyszerűen
nincs is. És mivel szerinte az egész német történelem legfőbb alakítója a bevándorlás meg a
sokféleség, ezért nem kell félni a még több jövőbeni sokféleségtől. Ezután élcelődik még egy
kicsit a német irányadó kultúrán, mint elképzelésen, s bírálja azokat, akik erőszakkal akarnak
németeket csinálni a bevándorlókból.

Ezzel szemben gondoljunk például Makovecz Imrére, aki saját szláv eredetű családneve
ellenére is többször úgy nyilatkozott, hogy igenis van a magyarságnak identitása, egyedi
kultúrája. Az a bizonyíték rá, hogy fenn tudtunk maradni több mint ezer évig, egy olyan
területen, ahol keletről és nyugatról is folyamatos támadások értek. Fenn tudtunk maradni a
pusztító tatárjárások és több száz éves török uralom ellenére is. Ez mutatja, hogy vannak a
magyarokban különös adottságok, melyek generációról generációra tovább adódnak, és amiért
érdemes magyarnak lenni. Makovecz úgy fogalmaz az alábbi interjúban, hogy "a
magyarságban egy különös erő van, nem tudták eltaposni az évszázadok alatt". Vagy
gondoljunk egy Petrovics nevű fiatalemberre, aki Petőfiként a legnagyobb magyar költővé
vált. Magyarország a legjobb példa arra, hogy egy kis nép is fenn tud maradni és jólétben élni,
mert tehetséges, szorgalmas, intelligens. Mi cáfoljuk azt a balliberális hazugságot is, hogy a
gazdag európai népek mások kifosztásából gazdagodtak volna meg. Nekünk nem voltak
gyarmataink, nincsen kőolajunk vagy aranyunk. A magyar emberek tehetsége az ország
erőforrása.

Magyarnak lenni nem csak egy nyelvet jelent, vagy közös himnuszt és állampolgárságot.
Hanem egy kultúrát, identitást, érzelmi kötődést és egy ezer éve épülő országot, a hozzá
tartozó infrastruktúrával és civilizációval. Ezért érdemes magyarnak lenni, megbecsülni és
szeretni ezt az országot, nacionalizmus nélkül is.

http://valasz.hu/vilag/nemet-integracios-miniszter-nemet-kultura-nem-letezik-125285
https://www.youtube.com/watch?v=mOZyIIOl2Bg
http://pestisracok.hu/ezert-akarnak-magyarorszagra-koltozni-holland-lanyok/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A globális egyenlőség és igazságosság tévhite
2017. szeptember 28. 14:42 - tarsadalom • Szerkesztés...

A liberalizmus terjedésével újból divatba jött a „szociális igazságosság” iránti harc, azaz a
social justice warrior magatartás (részletesebben: http://sjwriporter.blog.hu ). Főleg anyai
ösztönben és emocionalitásban túltengő, világmegváltó nők, és olyan emberek hajlamosak
erre, akik valamilyen szociális munkát végeznek, és szakmai ártalomként az egész világra
kiterjesztik munkájukat, nem értvén, hogy a társadalom problémáinak csak egy kis része a
hátrányos helyzetűek megsegítése. Éjjel-nappal csakis ezekkel a pár százalékos csoportok
bajaival foglalkoznak, és mindenkitől elvárják, hogy ugyanígy tegyen. Aki erre nem hajlandó,
az csakis egy szívtelen, gonosz, embertelen, civilizálatlan egyén lehet szerintük. Miért is
káros és jogtalan ez a szociális igazságosság iránti harc?
Először is: hamis módon áldozatszerepben tünteti fel a „hátrányos helyzetűeket”, holott nem
mindig azok. Mindig is voltak sérült emberek, akik valamilyen genetikai betegség, baleset
vagy önhibájuk miatt kerültek hátrányos helyzetbe. Ezekkel az emberekkel nem szabadna
elhitetni, hogy ők áldozatok, és csak a szívtelen embertársai miatt kerültek ilyen helyzetbe.
Gondoljunk például szülési rendellenesség miatt agykárosult emberekre, vagy extrém
koraszülöttekre, vagy down kóros gyerekekre, vagy autistákra, stb. Gondoljunk autóbaleset
miatt tolószékbe került emberekre. Senki nem tehet róla, hogy ők nem tudnak olyan életet
élni, mint egy átlagember. Lehet őket „áldozatként” kezelni, de értelmetlen, és még nekik is
kellemetlen lehet, mert azt a benyomást keltik ezzel a szociális igazságosság harcosai, hogy
valamilyen külső okból kerültek ebbe a helyzetbe, tehát valaki hibás ezért, és csak meg kell
változtatni a társadalom hozzáállását, hogy javuljon ezeknek az „áldozatoknak” a helyzete. Ez
egy tévhit, és hamis remények keltése. Ezek az emberek soha nem fognak tudni normális
életet élni, bármilyen legyen is a társadalom hozzáállása. Nem szabad azt a benyomást
kelteni, hogy csak meg kell nevelni a társadalmat, és ezzel megoldódnak a hátrányos
helyzetűek problémái. Popper Péter írta az alábbiakat egy hasonló tévhittel kapcsolatban:

"Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:

- Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
- Miért utálsz János?
- Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi
problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak
ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a
házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A
valóságban, - mondta Pilinszky - az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-
rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben
problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben
tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”
Másodszor: ha a hátrányos helyzetűeket áldozatnak nevezik ki, akkor kell legyen egy másik
csoport, akiknek ők az áldozatai, tehát a tettesek. Akik mindenért hibásak, minden bajnak az
okozói. Az ilyen tettes-csoportokat gyorsan megtalálják a szociális igazságosság harcosai.
Ahogyan a kommunisták is megtalálták minden baj okozóit a burzsuj földbirtokosokban,
gyártulajdonosokban, bérháztulajdonosokban. Pikk-pakk végeztek is velük. Az ellenségkép
felállítása és leküzdése mindig is minden őrült izmus része volt. Ugyanígy megtalálták a
feministák minden hátrányos megkülönböztetés okozóit: a gonosz fehér férfiakat. Ők ugye
minden igazságtalanság és egyenlőtlenség okozói a világban. Szerintük az szóba sem
kerülhet, hogy eleve minden ember más genetikai, biológiai adottságokkal születik, és nem
egyenlő. Pedig vannak okosabbak, tehetségesebbek, kreatívabbak, szebbek, és vannak, akik
kevésbé jó adottságokkal születtek. Természetesen egyenjogú mindenki és egyformán értékes,
de nem egyforma esélyekkel születünk világra. Lehet a környezetet, a külső feltételeket, az
igazságtalan társadalmat hibáztatni mindenért, de valójában bármennyire igazságossá és
egyenlő esélyeket garantálóvá tesszük a társadalmat: akkor is maradnak a velünk született
adottságaink és tulajdonságaink. Senki nem tud kibújni a bőréből. Soha nem volt és nem is
lesz teljes egyenlőség. Teljesen fölösleges emiatt harcolni, felforgatni a kialakult társadalmi
egyensúlyokat, és békétlenséget szítani.
Harmadszor: a békés, normális többség nem akar éjjel nappal a pár százalékos hátrányos
helyzetű csoportok bajaival foglalkozni és ennek még több költségét kifizetni. A szociális
jóléti államforma jelenleg is hatalmas terheket ró az átlag adófizető polgárra. Az állam három
területen adóztat: a jövedelem megszerzésekor, a megszerzett jövedelem elköltésekor
(forgalmi típusú adók) és a megszerzett vagyont vagy tőkét is adóztathatja. Magyarországon
is túl van adóztatva a munkabér (hol a másodikak, hol a harmadikak vagyunk a munkabért
terhelő adók és járulékok rangsorában az uniós országok között) és mi büszkélkedhetünk a
világon legmagasabb forgalmi adóval is. Nem csak a régióhoz képest fizetünk túl sok adót
(Magyarország: 39,2%, Szlovákia 28,3%, Románia 28,3%, Csehország 35%, Lengyelország
32,5%, Görögország 33,7%, stb.), de megelőzzük a nálunk sokkal fejlettebb és gazdagabb
Németországot és Angliát is. És ha a múltba tekintünk, akkor is kisebb terheket látunk: még a
jobbágyság idejében is csak tizedet kellett fizetni, ami töredéke a mai 30-40%-os adótehernek.
Mindezt azért fizeti a többség, hogy a hátrányos helyzetűeknek fönntartson egy szociális
hálót, és segítse őket. Mégis folyamatosan követelőznek a szociális-igazságosság-harcosok,
mert ez szerintük nem elég. Még több támogatást követelnek a sérült, beteg emberek
ápolására, hajléktalanok és munkanélküliek ellátására, stb. A szociális ellátó és betegbiztosító
rendszerek a társadalom elöregedése miatt jelenleg is reménytelenül túlterheltek. Ez persze
nem zavarja az SJW-ket, akik nem látják a követelőzésük irrealitását. Jó példa erre az
eszement követelőzésre az amerikában Obama által meghozott törvény, amiben kötelezte az
államok összes iskoláját, hogy építsenek külön WCt a transzneműeknek. Legtöbb iskola
persze fellázadt ez ellen, és nem tartották be az előírást, hiszen rengeteg pénzbe került volna,
ami más célokra is hiányzik, és nem ilyen pár ezrelékes kisebbségek igényeire fordítandó.

Minden közösségben, államban, társadalomban el kell dönteni, hogy az erőforrásokat hogyan

osszuk el. A jelenlegi katasztrofális demográfiai helyzetben csakis a családok támogatása, a
gyerekvállalás ösztönzése élvezhet prioritást. Emellett persze fontos a gazdaságilag gyenge,
vagy más módon hátrányos helyzetű társadalmi rétegek támogatása és felzárkóztatása is, de
meg kellene érteni, hogy ha csak a pár százalékos kisebbségek problémáival foglalkozunk, és
az adófizető széles társadalmi csoportokat elhanyagoljuk, akkor nem lesz, aki fizesse a
szociális támogatásokat. Európában mindenhol a nyugdíjrendszerek összeomlása előtt állunk,
de az SJW-k nem látnak pár évet előre, hanem követelik a védenc-csoportjaik támogatását.
Ráadásul pont azt a többséget nevezték ki mindenért hibás tettesnek, aki eltartja őket és
védenceiket.
A szociális-igazságosság-harcosok legújabb válfaja, a migráns-simogatók, pedig már globális
szinten követeli az egyenlőséget. Adjunk mind a 7 milliárd embernek autót, hűtőgépet,
klímaberendezést, stb. Ehhez persze nem elégségesek az erőforrások, és ha még elégségesek
lennének is: pár éven belül olyan mértékű környezetszennyeződést eredményezne, hogy a
jelenlegi globális felmelegedés kutya füle ehhez képest. De ez mind nem számít, az SJW-knek
a globális igazságosság a lényeg. Ha meg nem lehet megvalósítani a globális magas
életszínvonalat, akkor is romboljuk le a határokat, és tegyük egyenlővé az emberiséget: tehát
osszuk el a nyomort egyenlően. Éljen mindenki kőkorszakbeli körülmények között, hiszen
akkor egyenlőség van. És ez a lényeg. Kedves SJW-k: kezdjétek ezt a globális egyenlősdit
magatokkal, és irány Afrika! Ott nagyjából egymilliárd ember él egyenlően, nyomorban. Ki
lehet próbálni, hogy milyen jövőt akartok Európának is.

http://index.hu/kulfold/2016/05/26/perre_mennek_az_allamok_obama_wc-rendelete_miatt/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Sorosék utópiája és a humánetológia tényei
2017. szeptember 20. 11:22 - tarsadalom • Szerkesztés...

Minél többet olvasok Csányi Vilmos etológus írásaiból, annál tisztábbá válik számomra, hogy
ő látja igazán a mai társadalom problémáit. Könnyen megérthető az írásaiból, hogy mi az, ami
emberi létünket meghatározza, melyek az emberi társadalom fontos összetevői és jellemzői.
Mi az, ami ezekből csak az embernél található meg, ami tehát életünk, létünk alapvető
tulajdonsága, fennmaradásunkhoz szükséges tényező. Látnunk kellene, hogy több ezer év
evolúció alatt hogyan fejlődött ki a jelenlegi kultúránk, és miért fontosak a közösségek,
hagyományok megőrzése. Ha ezeket a tényezőket tisztán látnák a mai döntéshozók, akkor
hosszú távú döntéseket tudnának hozni, és ellen hatni a modern kor torz tévútjainak,
téveszméinek. Rengetegen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel: szociológusok, politikusok,
filozófusok, pszichológusok, de legtisztábban mégis az etológiában látható az, hogy honnan
jöttünk, melyek a jelenlegi életmódunk meghatározó tényezői, és hová tartunk, mi a jövőnk.
Ha pontosan megértjük, hogy mi az, ami megkülönböztet minket az állatoktól, akkor azzal azt
is láthatjuk, hogy mi az, amit meg kell védjünk és őrizzünk, hogy emberi fajunk
fennmaradhasson.

Az emberi kultúra egyik legfontosabb eleme, amiről Csányi sokat ír, az a valódi közösségek
megléte. Nem csak olyan ad-hoc csoportok, melyek állatoknál is megtalálhatóak, hanem
olyan közösségek, melyekben van önzetlenség, hagyomány, erőforrások megosztása,
összehangolt tevékenységek, stb. Ezzel szemben a mai neoliberalizmus és individualizmus
azt sulykolja az emberekbe, hogy valósítsd meg önmagad, légy önző, nézd a saját érdeked, ne
rendeld alá magad senkinek és semminek. Ennek az eredménye az Amerikából hozzánk is
átszivárgó szingli-életmód, a konzum-idiotizmus, a családok felszámolása, a
környezetszennyező aszociális életmód, a tévében és interneten megjelenő ál-közösségek
(facebook) és valóságshow-k, amivel ezek a szerencsétlen elidegenített szinglik pótolni
próbálják a valódi közösségeket. Csányi „egyszemélyes csoportnak” hívja ezeket:

„Az ember kultúrateremtő biológiai képessége hosszú evolúciós folyamat eredménye, és

nagyon leegyszerűsítve kifejezhető úgy, hogy a társas kapcsolatokban élő ember fajspecifikus
adottsága a szociális rendszerek szervezésének képessége. Ez megnyilvánul abban, hogy
szeretünk társainkkal közös akciókban részt venni, közös konstrukciókat létrehozni, és mindezt
közös elvek, közös moralitás alapján tesszük a leghatékonyabban. Ha a közös aktivitás
eredményeképpen létrejött rendszer - az adott kultúra - kialakult, ahhoz lojálisak, hűségesek
leszünk, ha beleszületünk. A megfelelő korai szocializáció ennek elengedhetetlen feltétele. Ez
a biológiai képességünk a régi csoportkultúrákban működött optimálisan. Ötven-száz ember
által kialakított nyelv és kultúra minden eleme ismert és közös volt, a kulturális invenciók csak
a generációk időtartományában jelentkeztek, és ott is csak ritkán. A tradíció fontos tároló,
megőrző struktúrája volt a tudásnak (…) A csoporttársadalmak sikeres képződmények voltak,
és az egész bolygó benépesült emberekkel. Az evolúciós folyamatban kialakult biológia alapok
megváltozása nélkül jöttek létre a mai megatársadalmak, amelyekben az ember csoporthoz
tartozása alapvetően megváltozott. Megszűnt az az egyszerű helyzet, hogy beleszületünk egy
adott kultúrába, amelyet belülről senki sem vitat, amelynek elvei, belső igazságai, mítoszai
minden létező kérdésre megnyugtató válaszokat szolgáltatnak. A mai ember egyidejűleg
számos csoport lazán kötődő vagy csak odasorolt tagja. Tagja lehet egy családnak, amely
esetleg csak belőle és egy szülőből áll, tagja lehet egy iskolának, egy munkahelynek, egy
vállalatnak, egy pártnak, egy egyháznak, egy sportegyesületnek, egy városnak, egy országnak,
egy nemzetnek, egy kultúrának és csak néhányat soroltam fel az egymásba fonódó csoportok
közül. Melyekkel fog közös aktivitásba, melyekkel lesznek közös konstrukciói, és mely
csoportok elvei, moralitása lesz kötelező számára? Melyikhez lesz hűséges? Milyen tudást
hordoz számára a tradíció? (…)A kulturális evolúció emberméretű, biológiai
mechanizmusokkal szabályozott csoportjai helyett és felett a megapopulációban
villámgyorsan jelentek meg a különböző magasabb szerveződések, törzsek, nemzetek, államok,
államszövetségek és végül, mivel a bolygó mérete adott, megjelentek a globális társadalmat
szervező eszmék. (…)A megapopulációban élők természetes csoportjai a történelem folyamán
nagyon gyorsan redukálódtak. A nemzetségből nagycsalád, a nagycsaládból nukleáris család
lett, és ma a magukat legfejlettebbnek tekintő államok polgáraik személyes autonómiájára
büszkék. A csoportkultúrában a személyes autonómiának nem sok tere lett volna: a csoport
tagjai egész napjukat közösen töltötték, együtt vettek részt a rítusokban, együtt szerezték és
fogyasztották el táplálékukat, és emellett folyamatosan beszélgettek, állandóan megosztva
életük eseményeit egymással (…)Az ember csoportszerveződési kényszere erre az új helyzetre,
az idegenek állandó, elkerülhetetlen jelenlétére és a velük való kommunikációs és
együttműködési kényszerekre úgy reagált, hogy feltűntek az egyszemélyes, egytagú csoportok,
például a „szinglik”. Ezek mindazokat a csoportszervező eszközöket, amelyeket korábban a
családi és csoport-interakciókban alkalmaztak, saját magukra visszacsatolva használják. Az
egyszemélyes csoport így egy parányi kis kultúra, egyetlen résztvevővel, aki saját magával
mint aktív tervezővel és végrehajtóval végzi közös akcióit; hiedelmei egyéniek, az óriási
kínálatból válogatja őket a személyiségfejlődés évei során, és a közös konstrukció ő maga, az
egyszemélyes csoport. Minden érzelmi kapcsolat, érdek, hűség saját maga felé irányul. A
külső csoportokkal, legyenek azok egy vagy többszemélyesek, csupán egyezkedni hajlandó. Ez
természetesen távol van a biológiailag optimális állapottól, hiányzik belőle a hűség, a
szolidaritás, a tradíció és még számos fontos elem, ami a természetes kultúrákat jellemzi. Az
egyszemélyes csoportoknak, a modern személyiségnek, hihetetlen variabilitása van, ami
egyben azt is jelenti, hogy sok olyan konstruálódik, amelyik sikeres, hatékony, sőt esetleg még
érzelmileg is kiegyensúlyozott. A többség azonban a véletlenszerű szerveződés miatt számos
pszichés problémával küzd, elégedetlen önmagával, sodródik. Ez az alapja a depressziós
neurózisok, a drogfogyasztás folyamatos növekedésének, a média mérhetetlenül nagy és
elfogadott bárgyúságának és meghatározó politikai folyamatoknak is. A modern szervező
eszmék természetesen a saját érdemüket hangsúlyozzák. Autonóm, szabad személyiség vagy,
aki meg akarja valósítani önmagát - mondjuk az életét szervezni kezdő fiatalembernek -, ha
párodat megtalálod, ő is ilyen lesz. Köss ügyes kompromisszumokat, egyezkedj, hogy jól járj
és a másik se veszítsen. Szó sincsen lojalitásról, örök hűségről, erkölcsi kötelességről,
önfeláldozásról. Ezek a jól ismert tanácsok a csoportok közötti egyezkedési mechanizmusokat
mintázzák. Az autonóm személyiség a végső csoportredukció, az egytagú csoport, amely csak
önmagához hűséges, de kész egyezkedni másokkal. A modern társadalomban tehát a biológiai
kötődés szerepe folyamatosan csökken (nő az elidegenedés, ahogyan ezt a társadalomtudósok
másképpen megfogalmazták), és a társadalom szerkezete egyre inkább az egytagú csoportok,
az autonóm egyének egyezkedési struktúráival írható le. Pszichológiában, biológiában
járatlan ember szemében ez nem tűnik olyan borzalmasnak, mint amilyen valójában, pedig
arról van szó, hogy a modern társadalom megfosztja az embert embersége alapvető jegyének
megnyilvánulásától, a csoportkötődés normális kialakulásától, s ennek aztán a
legkülönbözőbb mentális zavarok, neurózisok lesznek a következményei. A megapopulációban
az individualizmus látszatmegoldása mellett a technika számtalan egyéb álmegoldást is kínál.
A média egyik funkciója, hogy folyamatosan kínálja a pszeudo-csoportokat, amelyek kielégítik
azt a biológiai igényünket, hogy egy jól ismert csoport tagjai legyünk. A szappanoperák,
valóság show-k szereplői ilyen pszeudo-csoportok, de a híradókban látható nemzetközi
személyiségek jól ismert csapata is az. Az embert mindig fölöttébb érdekelte csoportjának
döntési folyamata, amelynek egykoron ő is aktív részese volt. A különböző politikai vezetők
pszeudo-csoportja azt sugallja, hogy ott vagyunk a döntéshozók között. Ez egyben azt a
látszatot is kelti, hogy a problémák jó kézben vannak, van megoldásuk, a kirakati döntéshozók
valamiféle tudományos, prediktív modell alapján döntenek. A mindennapi eseményekből
viszont állandóan kiderül, hogy a döntéshozók a társadalmi eseményeket napokra sem látják
előre, nincsenek prediktív modelljeik, a jövő teljesen kiszámíthatatlan, pedig a
környezetvédelmi, energiagazdálkodási és egyéb problémák elemzése azt mutatja, hogy sok
évtizedre előre tekintő politikai döntésekre lenne szükség. A pszeudo-csoportok iránti
igényünk médiaszolgálata tetézi, mert elfedi a bajt.”
Nemrég olvastam egy elrettentő példát erre az egyszemélyes csoportra: egy olasz nő saját
magához ment feleségül. Negyven éves koráig nem találta meg a társát, ezért rendezett egy
szokásos esküvőt vendégekkel, csak a vőlegény hiányzott. Látszik a korunk emberének
igyekezete, hogy pótolja a hagyományos közösségeket, de javarészt csak ilyen abszurd,
értelmetlen dolgokkal tudja helyettesíteni.

Hosszasan idéztem Csányit, mert ezeket a gondolatokat tartom legfontosabbnak a jelenkor

problémáinak megoldására. Mivel hétmilliárdan élünk a földön, nem tudunk már visszatérni
az archaikus törzsi életmódunkhoz, ami elvileg leginkább megfelelne biológiai igényeinknek.
De legalább annyit őrizzünk meg ezekből a közösségekből, amennyit lehet: védjük a
családokat, az egyházi és hagyományőrző közösségeket, a nemzetállamokat. A Soros-féle
határok és közösségek nélküli individuális szabadságjogokra alapozott világ egy olyan
agyrém, ami teljesen ellentmond az emberi faj természetes szükségleteinek. Már most
láthatóak a következményei, mert részben már megvalósult Amerikában és az Európai
Unióban: elidegenített, boldogtalan emberek, szétesett családok, drogozással és vásárlással
szabadidejüket töltő szinglik, demográfiai katasztrófa, környezetszennyezés, terrorizmus, stb.
Ezek a liberalizmus által megfertőzött embereknek fogalmuk sincs, hogy miért boldogtalanok,
miért tévelyegnek és keresik az élet értelmét. Nem ismerik a múltunkat és az evolúciót, nem
ismerik azokat a közösségeket és tényezőket, amelyek által a saját igényeiknek megfelelő
módon élhetnének. Inkább pótcselekvéssel töltik az életüket, pszichológushoz járnak, és
Sorosék nagy utópiájáról álmodoznak. Azt hiszik, hogy ha majd megvalósul a világbéke,
mindenki szereti egymást, nem lesznek határok és nemzetek, mindenki szabad lesz és
egyenlő, akkor majd boldogok lehetnek. Nem veszik észre, hogy ez a globális utópia teljesen
ellentmond az ember természetes igényeinek és amúgy is megvalósíthatatlan. Minden ilyen
liberális álmodozó számára kötelezővé tenném, hogy olvassa Csányi Vilmos írásait.
http://www.matud.iif.hu/02jun/csanyi.html
http://mandiner.hu/cikk/20170928_onmagat_vette_felesegul_egy_olasz_no

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Hátrányos megkülönböztetés-fóbia: feminizmus és
cigánykérdés
2017. szeptember 17. 15:00 - tarsadalom • Szerkesztés...

Soha nem fogom megérteni, hogy a feministák miért próbálják kényszerűen, már-már
betegesen elvitatni a férfi-női különbségeket. Ennek valamilyen hátrányos megkülönböztetés-
fóbia lehet az oka. Pedig a férfi-női különbségek csak gazdagítják az életünket, vonzóbbá és
érdekesebbé teszik egymás számára a nemeket. Minden normális ember tudja és látja, hogy
nők másképpen gondolkodnak és viselkednek, mint férfiak. Csak a lelkibeteg feministák nem
veszik ezt észre és nem akarják elfogadni.

Ugyanígy próbálják a liberálisok elvitatni, hogy léteznek egymástól nagyon eltérő kultúrájú és
mentalitású népcsoportok. Azt hiszik, hogy ha tagadjuk és ignoráljuk azt a tényt, hogy például
a cigányok az európai kultúrától teljesen eltérő módon élnek, akkor már segítettük is a
beilleszkedésüket, és megakadályoztuk a kirekesztésüket. Pedig pont az ellenkező hatása van
ennek a liberális hazugságnak: olyan, mint ha szőnyeg alá sepernénk a problémákat, hogy
elrejtsük, de nem a megoldást keressük. A megoldáshoz először el kellene ismerni a
másságukat, a különbségeket. Csak hát ez ugye ellentmond a liberális és feminista
egyenlőség-elvnek.

Ez a két látszólag különböző téma összefügg, és megjelenik szinte minden feminista-liberális

írásban, így például Antoni Rita alábbi cikkében is: „ …még 1994-ben is jelent meg olyan
könyv Amerikában (The bell curve), amely amellett kardoskodik, hogy a feketék kevésbé
intelligensek, és hátrányos helyzetüknek ez az oka. (…) A nők „másságának” elképzelésétől,
úgy tűnik, nehezebben szabadulunk. Pedig ha kognitív sajátosságokról van szó, ez, nyíltan
vagy közvetve, de a háztartás és a nagyvállalat szintjén is egyet jelent: kiszolgálószerepet. Ha
hagyjuk.”
Itt gyönyörűen látható az igyekezet, hogy elvitassák a különbségeket, elvitassák a másságot,
mert abból szerintük csakis hátrányos megkülönböztetés és kiszolgáltatottság származhat.
Láthatóak a feminizmus mögött meghúzódó paranoid félelmek: a feministák állandó uszítása,
hogy: "ne hagyd magad kihasználni", "ne dolgozz másért", "ne hagyd magad elnyomni", "a
társad biztos rosszat akar neked" stb. Ha egy nő bedől ennek az uszításnak, akkor vége
minden házasságnak. Arra biztatják a nőket, hogy méricskéljék: vajon nem többet dolgoznak-
e, mint a férjük, vajon nem használja-e ki őket a társuk, stb. Teljesen fölösleges ez a
rosszhiszeműség, ez a méricskélés. Egy kapcsolatban az a normális, ha mindenki annyit
teljesít, amennyit bír és jónak lát. Nem kell azzal foglalkozni, hogy ez több-e vagy kevesebb,
mint amennyit a társad tesz hozzá a közös élethez. Ugyanis a legritkább esetben hoz össze a
sors két olyan embert, aki teljesen egyformán teljesítőképes, talpraesett, aktív, stb. Ezért nem
is egyformán oszlanak meg a terhek. De ez nem baj! Normális emberek között simán
jóindulattal kezelhető ez, hiszen a társamért szívesen dolgozom, akár többet is, mint ő. Semmi
baj, megteszem érte, mert jobbak a képességeim, többet bírok például. Nincs egyenlőség, ez a
feministák butasága és kapcsolatromboló őrülete. Egyenjogúság van, de egyenlőség nincs és
nem is kell! Ezt kellene végre minden feministának megértenie.
A férfi-női különbségeket láthatjuk saját gyerekeinken is: a születésük percétől kezdve
másképp viselkednek a lányok és fiuk. Ezt feministák persze nem tapasztalják meg, mert nem
vállalnak gyereket. Az említett cikkben is azt bizonygatják, hogy csak a szülői nevelés miatt
alakulnak ki női és férfi magatartásformák. Pedig már az anyaméhben elkezdődik egy eltérő
fejlődés a hormonális különbségek miatt. És ezek nem csak testi különbségeket
eredményeznek, hanem az agyi fejlődésben is láthatóak. Az agyunk ugyanúgy reagál a
hormonális különbségekre, mint minden más szervünk. És hát persze nem csak hormonális
különbségek vannak, hanem genetikai is: Testi sejtjeinkben 23 pár kromoszóma található,
melyből 22 pár a szexuális nemen kívüli tulajdonságokat határoz meg, a 23. pár pedig a nemi
kromoszóma. Férfiban ezen kromoszómapár két tagja X és Y alakot formáz, nőben két X
kromoszóma található. Ezek a biológiai különbségek egyértelműen meghatározzák a férfi-női
gondolkodást és viselkedést, de feministák mindent elkövetnek, hogy ezt elvitassák. Hamis
statisztikákkal és tanulmányokkal próbálják bizonygatni, hogy csakis a társadalom és a
környezet által ráerőltetett szerepek miatt lesz valaki nővé vagy férfivá.
Ugyanígy próbálják a liberálisok azt bizonygatni, hogy nincsenek különbségek népcsoportok
között. Ezért nem lehet évtizedek óta a cigánykérdést megoldani Magyarországon. Csányi
Vilmos ezzel kapcsolatban egyértelműen és pontosan fogalmaz az alábbi interjúban: a
cigányok egy az európai kultúrától teljesen eltérő kultúrájú nép. Nem tudnak beilleszkedni a
mi munka által meghatározott életstílusunkba, csak akkor, ha segítünk nekik ebben. De csak
akkor lehet segíteni, ha elismerjük a különbségeket, elismerjük, hogy ők mások. A 40 év
kommunizmus alatt ők is dolgoztak, mert mindenkinek volt munkahelye. És ez nagyon
segítette a beilleszkedésüket, akkor is ha ezek a munkahelyek nagy részben nem voltak valós,
produktív munkahelyek. De megtanulhatták az európai munkakultúrát, és ezt kellene most is
az állam felvállalja: hogy munkahelyeket ad nekik, és fenntartja ezeket, még akkor is, ha
pénzbe kerül. A rendszerváltás után ugyanis megszűntek ezek a munkahelyek, és a cigányság
visszazuhant a régi munkanélküli életmódjába. Egy-két generációig még fenn kellett volna
tartani ezeket a munkahelyeket, és a cigányság integrálódhatott volna. Pénzbe kerül, de utána
megtérül, és ha csak segélyből élnek, akkor az ugyanúgy pénzbe kerül, de nem visz közelebb
a megoldáshoz. A másik megoldás, amit Csányi javasol: minden segélyt és támogatást ahhoz
kell kötni, hogy óvodába-iskolába járassák a gyerekeket. Mexikót említi példaként, ahol
ugyanezt a megoldást alkalmazzák, és működik. Csányi szerint tehát nem kell kitalálni
megoldásokat a cigánykérdésre, csak el kell olvasni és követni azt, amit máshol már sikerrel
alkalmaznak. De ehhez az első lépés az lenne, hogy minden felelős politikus elfogadja azt a
tényt, hogy a cigányok egy különböző, más kultúrájú nép. Erre meg nem hajlandók a
liberálisok. Ugye nehogy hátrányos megkülönböztetés érje őket.
Mind a feministák, mind a liberálisok egyenlőségi harca arra irányul, hogy elvitassák a
különbségeket. Mert abból indulnak ki, hogy a másság elismerése hátrányt jelenthet bizonyos
csoportoknak. Pedig nem ezt jelenti. A másság nem jelent automatikusan egy alárendelt,
hátrányos szerepet. Ettől annyira félnek, hogy emiatt elvitatják a másságot, és ezzel
lehetetlenné teszik, hogy megoldjuk például a cigányok beilleszkedését a mi kultúránkba. Ez
az a tipikus eset, mikor a saját védenceiknek ártanak a liberálisok. És még csak észre sem
veszik, meg sem értik, hogy milyen károkat okoznak. Szerencsére amióta nem balliberális
kormánya van Magyarországnak, azóta pontosan ezeket a megoldásokat alkalmazzák:
közmunkaprogram és a gyerekek oktatásbeli részvételéhez kötött segélyek. Ha pár évtizedig
kormányon marad ez a konzervatív politika, akkor megoldódik a cigánykérdés. A
feministáktól meg minden támogatást meg kellene vonni, hogy ne tudják terjeszteni az
említett családromboló elméleteiket.
https://mno.hu/velemeny/egyszeru-velemeny-volna-a-szexizmus-2414810
https://www.youtube.com/watch?v=MUt8KL1Vr0Y
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Asszertív sarlatánok
2017. augusztus 30. 10:25 - tarsadalom • Szerkesztés...

Néha belefutok egy-egy feministák által írt cikkbe, és még el is olvasom, azon elv alapján,
hogy „Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet”. Nos, legutóbb arról írt cikket
a magyar feministák egyik jeles képviselője, hogy aggodalmát fejezi ki: Japánban és
Amerikában kezdenek elterjedni a női robotok, egyre több férfi lecseréli a veszekedős,
állandóan problémázó és követelőző feleségét egy robotra. A cikkben ezt természetesen
helytelenítik, és azt tanácsolják a férfiaknak, hogy ehelyett próbálják meg feleségükkel
szemben az „asszertív kommunikációt”.

Ez a fogalom utóbbi években kezdett divatossá válni, nem csak feminista körökben, hanem
minden online-pszichológus is ezzel foglalkozik már, ez az új csodaszer. Általában egy olyan
kommunikációt értenek alatta, hogy nehéz érzelmi szituációban, konfliktusban is tiszteletben
tartsuk mindkét fél igényeit. Ne legyünk indulatosak, ne mondjunk sértődolgokat, tiszteljük a
vitapartnert, stb. „Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus
megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív),
és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív). Az asszertív egyén tisztában van vele,
hogy ő maga mit szeretne elérni és ezzel párhuzamosan tisztában van a másik igényeivel is.
Saját önismerete, illetve a másikról való tájékozódása (kérdések) folyományaként
önbizalommal rendelkezik és magabiztos a fellépése, viselkedése. Az asszertív egyén őt
érzelmileg alaposan érintő szituációban is képes empátiával, kifejezett indulat nélkül
reagálni, azt mondja, amit gondol, képes nemet mondani, véleménynyilvánításában
konstruktív, figyel mások gondolataira, kérdez. Egy asszertív viselkedésű ember környezetével
összhangban igyekszik elérni céljait, erőt nem alkalmaz, együttműködést tanúsít.”
Hát, nem is tudom: vajon mit fog ebből érteni és alkalmazni Julcsi néni és Józsi bácsi, mikor
20 év házasság után egymásba akarják verni a kést? Hirtelen eszükbe jut, hogy mit tanultak az
asszertív kommunikációs tréningen? Ahogy Móricka elképzeli.. Valójában értelmetlen az
egész dolog, mert aki megérti, és alkalmazni tudná, annak nincs szüksége rá, mert amúgy is
civilizáltan viselkedik. Akinek meg szüksége lenne rá, az nem is fogja megérteni. A
hétköznapokban amúgy sem a megfontolt, meggondolt kommunikáció a jellemző, hanem
inkább a gyors, rövid, ösztönös reakciók és válaszok. Például a villamoson hallottam a
következő párbeszédet, mikor egy férfi leszálláskor meglökött egy nőt, aki az ajtónál állt: "-
Naa! -Kuss! -Anyád! -Tied!". Nesze neked asszertív kommunikáció...

De mivel ez állítólag egy tanulható készség, ezért egy egész iparág kezd ráépülni, és jó
pénzért egynapos tanfolyamon megtanítanak bárkit ilyen módon kommunikálni. Ami eleve
egy vicc, hiszen az ember pont konfliktusos helyzetekben nem megfontolt, átgondolt módon
viselkedik, és nem a megtanult viselkedésformákat alkalmazza, hanem az ösztönös, zsigeri,
tudat alatti, emocionális viselkedést. Teljesen naiv dolog azt hinni, hogy egy ilyen egynapos
tanfolyammal meg lehet változtatni olyan viselkedésformákat, melyek javarészt genetikailag
kódolt, több ezer év alatt kialakult, ösztönös, minden emberbe mélyen beépült
személyiségvonások. Ilyen például az egoizmus, irigység, féltékenység, agresszió, félelmek,
uralkodási vágy, stb. Erre még rájön az a gyerekkori környezet által meghatározott
személyiségfejlődés, ami minden embernél jelentősen meghatározza a viselkedésformáit, és a
végeredmény az, hogy felnőtt embereknél egy viszonylag stabil személyiség alakul ki, amit
nagyon nehéz befolyásolni. Aztán jönnek ezek a sarlatánok, és egy nap alatt meg akarnak
tanítani minket asszertív módon kommunikálni. Teljesen komolytalan ez a gondolat, a
bulvársajtóban még talán elfogadható lenne, de pszichológusok is terjesztik ezt a tévhitet.

Természetesen befolyásolható az ember személyiségfejlődése, de ez elsősorban a

gyerekkorban működik. Később csak évekig tartó pszichoterápiával vagy más, szakemberek
által végzett fejlesztéssel képzelhető el. Nem akarom elvitatni, hogy hasznos lehet, ha
tudatosan és megfontoltan kommunikálunk, figyelünk a saját viselkedésünk hatásaira, és
fejlesztjük a képességeinket. De ez nem úgy működik, hogy a bulvársajtóban olvasunk az
asszertív kommunikációról, és onnantól kezdve más emberekké válunk. Ez is csak egy olyan
tévhit, amivel a félművelt embereket bolondítják, tehát káros és veszélyes. Ugyan olyan
utópia, mint amit a liberálisok és feministák terjesztenek: csak meg kell fogadni az általuk
előírt normákat, és akkor minden megváltozik: minden társadalmi, párkapcsolati és
együttélési problémánk egy csapásra megszűnik. Meg kellene érteni, hogy ilyen változások
több évtized vagy évszázad alatt történnek meg, és nem azáltal, hogy valaki kitalál valamilyen
új elméletet, amivel azonnal meg akarja változtatni a világot. Van egy folyamatos társadalmi
változás, jó esetben fejlődés, ami az oktatási rendszer által továbbadódik generációról
generációra. Vannak könyvek, médiák, művészek, politikusok, egyházak, akik befolyásolják a
közvéleményt, és az emberek viselkedésében is változást érhetnek el. De legyünk
szkeptikusak és kritikusak, ha egy ilyen „asszertív” csodaszert próbálnak beadni nekünk, ami
mindent megold. Mindig is voltak sarlatánok, és világmegváltó, türelmetlen „forradalmárok”,
akik nem akarták elfogadni a társadalmi változások természetes ütemét, hanem újból és újból
kitalálnak izmusokat és csodás elméleteket, amivel azonnal megváltoztatják a világot. Ilyen a
liberalizmus és feminizmus is. Nem tanulnak a történelemből semmit.

Azért is zavar ez az asszertív kommunikációs átverés, mert kísértetiesen emlékeztet a

liberálisok „political correctness” elméletére. Abban is ugye az a lényeg, hogy „szépen”
beszéljünk egymással. Ne mondjuk, hogy buzi, cigány, néger, mert azzal másokat sértünk, és
a saját előítéleteinket megerősítjük. A szavaknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a
viselkedésnek, illetve azt hiszik, hogy ha a negatív konnotációs szavakat betiltjuk, akkor a
szerintük negatív viselkedés is meg fog változni. De ez az elmélet sem veszi figyelembe, hogy
az emberi viselkedésformák évezredek alatt alakultak ki, és nem fognak attól egy csapásra
megváltozni, hogy más szavakat használunk. Az ilyen fajta cenzúra soha nem érte el a célját,
sőt még ellenhatást is váltott ki. Attól, hogy nem mondjuk valakire, hogy cigány vagy buzi,
még lehetünk előítéletesek velük szemben. Ezt gyorsan megértették például a cigányok is, és
közülük sokan nem is akarják, hogy romáknak nevezzék őket. A szavak jelentései, a
fogalmakkal asszociált konnotációk amúgy is változnak az idő múltával, és az emberekre
ráerőltetett politikai korrektség miatt tiltott szavak helyett más szavak válnak majd
előítéletessé. A szavaknak, a formális kommunikációnak tulajdonított túlzott jelentőség más
példákban is látható: a német nyelvben a nyelvtani férfi/női szóvégződések egymás melletti
használatával a feministák évek óta el akarták érni, hogy ne forduljanak elő gyakrabban a férfi
formák, de csak azt érték el, hogy olvashatatlanná, élvezhetetlenné váltak a szövegek. Az
előítéletek maradtak, az állítólagos női hátrányok maradtak. Lényegében semmit nem
változtat meg sem a liberálisok politikai korrektsége, sem a feministák nyelvújítása. Tévhit az,
hogy ha megváltoztatjuk a kommunikációt, akkor megváltozik a személyiségünk és a
viselkedésünk is. Szerencsére a magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek, ezért nálunk a
feministák nem tudták ezt a nyelvi kiherélést véghezvinni, mint a német nyelvben.
Nem csodálom, hogy pont a liberális és feminista sajtócikkekben erőltetik ezt az asszertív
kommunikációt is. Mindig is voltak és lesznek naiv emberek, akik hisznek a csodaszerekben,
az izmusokban, az előírt viselkedési receptekben, és nem értik meg, hogyan működik a
társadalmi és emberi személyiségfejlődés, ami egyfajta evolúción alapszik, és nem
izmusokon.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A büszkeség napja
2017. augusztus 19. 10:02 - tarsadalom • Szerkesztés...

Eljött számomra is a büszkeség napja, amikor is a nagy "coming out"-ra elszántam magam:
elismerem, hogy előítéletes vagyok. Valójában mindenki az, aki él és mozog, csak a ballibsi
elmebetegek annyira elterjesztették az ellenkezőjét, és démonizálták az előítéleteket, hogy
szinte senki nem meri vállalni. Nos, én felvállalom. Nem működhet ugyanis úgy a világ, hogy
egy 2%-os libsi szekta kitalál valamit, ami szerintük jól hangzik, és ráerőlteti a többségre,
azzal a kirekesztő módszerrel, hogy „ha nem követed a mi érvrendszerünket, akkor gonosz
vagy és mindenki utálni fog. Én egy toleráns liberális vagyok. Ha te nem értesz velem egyet,
akkor te egy szexista, rasszista, homofób, idegengyűlölő, bigott náci vagy!”
Hát nem, kedves liberálisok. Egyre többen átlátnak a szitán, és nem hagyják magukat ilyen
módon megfélemlíteni és kirekeszteni. Egyre többen látják, hogy ti félművelt, demokratikus
felhatalmazás nélkül politizáló, manipulatív, szektaszerű küldetéstudattal rendelkező,
utópiákat dédelgető álmodozók vagytok. Egyre többen megkérdőjelezik az általatok terjesztett
lózungokat, melyeknek semmilyen tudományosan alátámasztott magyarázata nincsen, hanem
csak a „szeressük egymást gyerekek” szintű érvelés jellemző rá. Ezeket sajnos egyetemeken is
tanították az utóbbi 20-30 évben, ezért a legtöbb libsi azt hiszi, hogy ő teljes joggal
terjesztheti ezeket a butaságokat, hiszen ő ezt egyetemen tanulta, tehát igaz kell legyen, és a
„műveletlen” többségre ezt rá kell erőltetni, hogy ők is ugyanolyan humánusak és műveltek
legyenek. Csak jót akarnak és jót tesznek a libsik, ha a többséget „megnevelik”. Ezért
veszélyesek a félművelt, buta, de küldetéstudattal rendelkező emberek.

Ha meg mered kérdőjelezni, hogy miért is lenne jó például az előítélet-mentesség, vagy miért
is lenne jó a multikulti keveredés, akkor eleve úgy néznek rád a liberálisok, mint aki
megbolondult. Hiszen ez egyértelmű dolog, hogy is lehet ilyesmit kérdezni! A „művelt”
emberek ezt ugye automatikusan, ösztönösen érzik és tudják: nem lehetünk előítéletesek! Na
de mégis, miért nem? Szerintem a műveltség egyik alapfeltétele, hogy ha valami mellett
érvelünk, akkor tudományosan megalapozott bizonyítékokkal kell alátámasztani az érveinket,
és természetesen diskurzusba kell bocsájtani, tehát engedni kell, hogy mások
megkérdőjelezzék azokat. A libsik nem ezt teszik, hanem megpróbálják lejáratni a
vitapartnert, és sarokba szorítani azzal, hogy ő rasszista, műveletlen, antidemokrata, stb. Pedig
az ilyen vitákban csak az kellene számítson, hogy ki-mit állít és tud alátámasztani
tudományos érvekkel. Én például tudok érvelni az előítéletek mellett is. És tudok érvelni a
multikulti együttélés ellen.

Az előítélet-mentesség egyik alapfeltétele, hogy nincsenek népcsoportok, hanem csakis

egyének, akiket egyénileg kell megismerni és megítélni, mert ha nem, akkor gonosz, csúnya
előítéletekkel élünk. Ez a liberalizmus egyik alappillére. Szép gondolat, csak én jobban
szeretem azokat az elméleteket, aminek köze van a valósághoz is. Népcsoportok igenis
léteznek, mert vannak közös tulajdonságok, értékek, hagyományok, viselkedésformák, stb. A
hétköznapi életben előnyt jelent, ha ezeket ismerjük, és annak alapján ítélünk meg valakit,
hogy melyik csoportba tartozik. Ha meglátunk az utcán egy embert, akkor pár másodperc alatt
a külseje alapján be fogjuk sorolni egy csoportba. Ez akkor is megtörténik, ha nem akarjuk,
vagy nem vesszük észre. Az ember így ismeri fel a veszélyt, így tudja eldönteni, hogy
fenyegetést jelent-e az, akivel találkozott. Ez a mai világban elég elavultnak hangzik, de
évezredeken keresztül ez volt a túlélés alapfeltétele. Aki a múltbéli tapasztalatait
hasznosította, és ezek alapján jobban meg tudott ítélni egy ismeretlen embert, vagy jobban
kezelt egy ismeretlen helyzetet, annak jobb esélyei voltak a túlélésre. Ez az emberi
gondolkodás egyik jellemzője és előnye: múltbéli eseményekből és tapasztalatokból tudunk
következtetni esetlegesen bekövetkező, valószínűsíthető eseményekre. Tanulunk a
megtapasztalt eseményekből. Ha kirabolják a lakásodat, feltörik az autódat, ellopják a
biciklidet, és tízből kilenc alkalommal mondjuk cigány volt az elkövető, akkor egy épeszű
ember levonja a következtetéseket, és óvatos lesz cigányokkal szemben, tehát előítéletes. A
liberálisok persze nem: ők a tizenegyedik és századik alkalommal is nyíltak és bizakodóak
lesznek cigányokkal szemben, hagyják magukat kirabolni. Ők a tizenegyedik és századik
alkalommal is nyíltak és bizakodóak lesznek iszlám vallású bevándorlókkal szemben, és
hagyják magukat felrobbantani, lelőni, teherautóval elütni. Ezt nem tudom, minek lehetne
nevezni: butaság, vagy a létfenntartási / túlélési ösztön teljes hiánya. Öngyilkosság a
„humánus” előítélet-mentesség oltárán. Ezek az emberek tényleg nem veszik észre, hogy ez
őrület, mikor harminc-valahányadik alkalommal írják ki Facebookra, hogy „pray for Paris,
Berlin, Manchester, Brussel, Barcelona, stb.”? Ezek az európai városok évtizedeken keresztül
biztonságos helyek voltak, amíg a liberális őrültek nem töltötték meg migránsokkal.
Persze, az is lehet, hogy liberális felebarátaink csak álszent módon, a rózsadombról
prédikálnak arról, hogy milyen jó dolog cigányokkal vagy migránsokkal együtt élni. Ők
biztonságos helyről nézik, hogy az elmebeteg izmusuk milyen hatással van a társadalomra. A
liberalizmus ugyanolyan felelőtlen, megalapozatlan kísérletezés a társadalommal, mint a
kommunizmus volt. Emberkísérlet, több száz millió áldozattal. A beteges, kényszerű,
világmegváltó küldetéstudattal rendelkező őrültek játéka.
Visszatérve a népcsoport kérdésre: Csányi Vilmos etológus sokat írt arról, hogy évezredekig
törzsi közösségekben éltünk. Attól, hogy most pár évtizede másképp élünk, nem fogunk egy
csapásra megváltozni. Csak vannak liberálisok, akik egy utópia szerint szeretnének élni, de a
valóság ettől még nem változik meg. Rengeteg olyan konkrét példa van a hétköznapi életben,
mikor egy közösség részeként viselkedünk, és másokat annak alapján ítélünk meg, hogy
milyen csoporthoz tartoznak. Tehát előítéletesek vagyunk. Például: nemrég albérletet adtunk
ki, és rengeteg jelentkező volt. Természetesen nem volt lehetőségünk mindegyiket jobban
megismerni, csak felületesen. Vajon annak adtuk ki a lakást, aki szakadtan jelent meg, és
beszédéből az derült ki, hogy alacsony szociális rétegből származik? Vagy annak adtuk ki, aki
külseje és első benyomás alapján megbízható, jómódú, egyetemet végzett embernek tűnt?
Gondolom, sejtjük a választ. A hétköznapokban nincs lehetőség minden embert közelebbről
megismerni, akivel dolgunk van. Tehát annak alapján ítéljük meg, amilyen benyomást kelt,
illetve egy társadalmi csoportba sorolással. Bőrszíne, neme, kora, öltözéke, ápoltsága alapján
például. Előítéletesek vagyunk mindannyian. Valójában fel sem merül a kérdés, hogy jó
dolog-e előítéletesnek lenni, vagy nem. Hiszen mindenképpen azok vagyunk, ha akarjuk, ha
nem. Csak vannak álmodozók, akik ezt nem értik meg, vagy nem veszik észre. Lehet persze
mesterséges „laborkörülmények” között, mondjuk egy szociális intézményben, sok időt és
pénzt felhasználva arra is példát látni, hogy valakivel előítélet-mentesen bánnak, és segítenek
rajta, mert hajléktalan, vagy hátrányos helyzetű. De ezek csak egyedi esetek, és semmit nem
változtatnak azon, hogy a hétmilliárd ember hogyan él, és hogyan bánik egymással a
hétköznapi helyzetekben.
Ugyanúgy, ahogy meg lehet kérdőjelezni az előítélet-mentességet, meg lehet kérdőjelezni a
multikulti együttélést is. Ez is egy liberális lózung, amit sokan nem mernek megkérdőjelezni,
mert olyan jól hangzik: keveredjünk, szeressük egymást, legyünk nyitottak és toleránsak
mindenkivel. Ne legyünk rasszisták, ne gondoljuk, hogy más népcsoportokkal rossz együtt
élni. Ez is egy olyan marhaság, amit csak az tud kitalálni, aki még soha nem próbált meg
együtt élni mondjuk cigányokkal, vagy feketékkel. Én megpróbáltam. Éltem 12 évig
Erdélyben, ahol megtapasztaltam, hogy nem lehet békében együtt élni egy olyan balkáni,
primitív néppel, mint a Románok. Aztán éltem 12 évet Bécsben, és megtapasztaltam, hogy
lehet együtt élni békében Osztrákokkal. És végül éltem 12 évet Budapesten, ebből 5 évet a
„nyóckerben”, ahol megtapasztaltam, hogy nem lehet békében együtt élni cigányokkal. Aztán
elköltöztem Magyarország leggazdagabb és cigánymentes településére..
De nem csak személyes tapasztalatból lehet levonni következtetéseket. Történelmi példák is
azt mutatják, hogy vannak hasonló kultúrák, ahol működik a békés együttélés. És vannak
nagyon eltérő kultúrák, ahol nem. Főleg a kultúrák közötti fejlettségi különbségek miatt
vannak konfliktusok. Például a fejlett kínai kultúra a nagy fallal védte meg magát a mongol
nomád, harcos népek ellen. Falat épített Amerika is a Mexikói határra, ugyanúgy, mint Izrael
a Palesztin határra, vagy Magyarország a déli határra. Fejlettebb kultúrák mindig is fallal vagy
hadsereggel kellett megvédjék magukat a kevésbé fejlett kultúrákkal szemben. Mert a kevésbé
fejlett kultúrák másképpen lerombolták, kirabolták, vagy szaporodással elfoglalták őket.
Értelmes emberek tanulnak ezekből a történelmi példákból. Liberálisok nem. Ők azt
szajkózzák a századik terrortámadás után is, hogy engedjük be a migránsokat, keveredjünk
össze velük minél jobban. Keveredjenek a teljesen összeférhetetlen népek, népcsoportok,
kultúrák. De miért, ha csak békétlenség és öldöklés lesz a következménye?
Ott van Amerika is elrettentő példaként. Hetente vannak erőszakos tüntetések, lázadások,
polgárháborús állapotok a nagyvárosokban, mert a feketék a fehérektől teljesen eltérő
mentalitású és identitású népcsoport. Nem működik a békés együttélés, hiába kényszerítik a
multikulti keveredést. Mindkét oldal erőszakos, és azért van ez az erőszak, mert nagyon eltérő
kultúrájú, mentalitású és identitású emberek együttélése nem működik. Soha nem működött,
nem is fog. Csak a liberálisok terjesztik ezt a téveszmét. Az emberek egyik alapvető
viselkedése, hogy hozzá hasonló emberekkel szeretnek együtt élni. Ezért alakultak ki például
New Yorkban is olyan városrészek, ahol a különböző népcsoportok egymástól elkülönülnek:
van kínai negyed, olasz negyed, zsidó negyed, orosz negyed, stb. Ez magától így alakul ki,
hacsak erőszakkal nem erőltetik az emberekre a multikulti keveredést. Erre is van példa: ilyen
volt a Szovjetunió, Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. Ott erőszakkal zártak össze különböző
népeket egy országba. Csak addig maradtak fenn ezek a konglomerátumok, amíg a
kommunizmus össze nem omlott. Utána azonnal feloszlottak, és a népcsoportoknak megfelelő
államok jöttek létre. Liberális barátaink ezekből a példákból sem tanultak semmit.
A liberálisok előítélet-mentessége és multikulti keveredési vágya is csak addig tart, amíg a
saját bőrükön nem tapasztalják meg a következményeit. Mikor már nem csak az ország
határán jönnek át a migránsok, hanem a saját lakásába törnek be. Mikor az ő feleségét vagy
lányát erőszakolják meg. Akkor ők is hirtelen önzők, előítéletesek és idegengyűlölők lesznek.
Ilyenkor látszik meg a liberális álszentség.. Legújabb példa erre a Kanadai elnök, Trudeau
reakciója arra, hogy egyre több migráns érkezett Amerikából Kanadába: megerősítette a
határvédelmet. Azelőtt meg hónapokig szajkózta, hogy a migránsokat be kell fogadni.
Álszent, hazug gazember minden liberális.

http://mandiner.hu/cikk/20180123_orban_balazs_az_eloiteletek_nelkuli_let_utopiaja
http://mandiner.hu/cikk/20170908_theodore_dalrymple_interju

Amerikai polgárháború
2017. augusztus 13. 11:05 - tarsadalom • Szerkesztés...

Mai hír:"Szükségállapotot rendelt el szombaton az Egyesült Államokban Virginia állam

kormányzója, miután Charlottesville-ben erőszakba torkollt az a demonstráció, melyet Robert
E. Lee konföderációs tábornok szobrának eltávolítása ellen szerveztek szélsőjobboldali
szervezetek".
Már megszokottá váltak az ilyen hírek. Amerikában egyre erőszakosabbak a tüntetők és
ellentüntetők, bármiért - vagy bármi ellen - tüntessenek is. Ez a hír mégis elgondolkodtatott.
150 évvel a polgárháború után emberek azért ölik egymást, mert egy tábornok szobrát
eltávolítani akarják? Értem én, hogy a szobor nem csak egy tárgy, hanem szimbólum is, ami a
rabszolgatartásra emlékeztet. De hol vagyunk ma már a rabszolgatartásbeli időkhöz képest?
Már ott tartunk, hogy minden kisebbségnek és a liberálisok által "hátrányos helyzetűnek"
kikiáltott védenc-csoportnak több joga és támogatottsága van, mint egy átlag polgárnak, aki
nem bújik áldozat szerepbe, csak éli életét, dolgozik, adót fizet, neveli és taníttatja gyerekét.
És ha már itt tartunk, akkor miért kellene egy történelmi alak szobrát eltávolítani?

Bevallom, soha nem értettem az Amerikai polgárháborút. Fehér emberek estek egymásnak és
gyilkolták egymást évekig, azért, hogy a feketéket felszabadítsák? Azt még megérteném,
hogy ha a rabszolgák fellázadtak volna, és harcoltak volna a leigázójuk ellen. Ilyen
felszabadító harc gyakori volt a történelem során. De itt nem ez történt. Nem a rabszolgaság
mellett akarok érvelni, hanem azt tartanám jogosnak, hogy mindenki a saját szabadságáért
küzdhessen. Az amerikai polgárháborúban szerintem érthetetlen dolog történt: egy olyan
népcsoport felszabadításáért küzdöttek, akiket eleve rabszolgának hoztak be az országba. Ha
ezt a rabszolgaságot később valaki meg akarta volna szüntetni, akkor vissza kellett volna
vinni őket Afrikába, ez lett volna a konzekvens megoldás. Erre volt is példa, Libériában: a
rabszolgaság megszüntetését követően az 1816-ban alapított Amerikai Kolonizációs Társaság
a felszabadított néger rabszolgákat letelepítette a területre. A felszabadított rabszolgák
Afrikába történő visszatelepítésére volt más példa is: Anglia1787-ben Sierra Leonében
megalapította Freetownt, ahová visszavittek rabszolgákat.

Vagy lehetett volna kettéosztani is az amerikai államokat, és csak az északi államokban

felszabadítani a rabszolgákat.Ezt a megoldást is próbálták a déli államok megvalósítani,
hiszen ki akartak lépni az Unióból. A szupertoleráns északi liberálisok miért nem fogadták el,
hogy a déli államokban másképp akarnak élni? Mindenkinek joga, hogy eldöntse, kikkel akar
együtt élni. Ezt az alapvető jogot már akkor is, és ma is lábbal tiporják a liberálisok. Volt egy
Lincoln nevű gazember, aki vezette az északi csapatokat, és tudta, hogy a katonái nem
harcolnának a feketék felszabadításáért. Ezért titokban írta meg a rabszolgaellenes törvényt,
és közben azt hazudta a csapatainak, hogy a déli államok kilépése ellen kell harcolni, nem a
rabszolgákért. Az eredmény több mint egymillió halott volt, a legvéresebb háború Amerika
történelmében.

A győztes északi csapatok végül elérték, hogy megszűnjön a feketék rabszolgatartása, és az

afró-amerikaiak egyenlő jogú polgárként élhessenek tovább az országban.Ennek az
egyenjogúságnak az lett az eredménye, hogy az egykori rabszolgák elszaporodtak, sok helyen
ma már többségben vannak és a fehér lakosság elmenekülni kényszerül, ha nem akar a feketék
által elkövetett bűnözés áldozatává válni. Egyik amerikai nagyvárosban sem működik a
liberálisok által megálmodott multikulti keveredés. Sokkal inkább a gettósodás és
konfliktusok jellemzőek, a hétköznapi együttélés nem működik ilyen eltérő kultúrával,
identitással és mentalitással rendelkező népcsoportok között. Rendszeresek a lázadások,
fosztogatások, gyújtogatások a fekete lakosság részéről, mert minden alkalommal, ha a
rendőrség egy fekete bűnözővel konfliktusba kerül, akkor azonnal tüntetések kezdődnek.
Több száz éves konfliktus ez, aminek a gyökere abban alapszik, hogy feketék és fehérek nem
tudnak békében együtt élni. Hiába erőltetik a liberálisok a keveredést, a lakosság nem akarja.
Nem csak Amerikában jelent ez problémát, hiszen láthattuk Európában is pl. a balkáni
államok szétesését, miután ott is háborúba torkollott az emberekre ráerőltetett többnemzeti
keveredés. Mikor fogják végre megérteni a liberálisok, hogy nem működik az utópiájuk? A
feketék sem akarják ezt, az ők oldalukról is ugyanaz a gyűlölet látszik: Tavaly nyáron történt,
hogy egy fekete mesterlövész lelőtt öt fehér rendőrt, akik amúgy egy feketék által szervezett
tüntetést biztosítottak. Az elkövető nem csinált titkot abból, hogy kifejezetten fehéreket akart
megölni, lehetőleg rendőröket. Vagyis egy fekete rasszista gyilkosságsorozat történt. És
hogyan reagált erre a hivatalban lévő elnök, minden idők legfantasztikusabb elnöke? Nos,
Barack Obama általában elítélte az erőszakot, de egyetlen árva szóval sem említette a fekete
rasszizmus elfogadhatatlanságát.

Az előrejelzések szerint 2042 után kisebbségbe szorul az Egyesült Államok fehér bőrű
lakossága. A színes bőrű kisebbségek hamarosan a lakosság 55 százalékát teszik majd ki. A
latinok jelenlegi 15 százalékos lakosságaránya 30 százalék lesz 2050-re, a feketék aránya kis
mértékben 15 százalékra, az ázsiaiaké 4-ről 9 százalékra emelkedik. Ez előrelátható lett volna:
ha alacsonyabb életszínvonalú és ezáltal magasabb szaporulattal rendelkező népcsoportokat
engednek be az országba, és teszik őket teljes jogú állampolgárrá, akkor a magasabb
életszínvonalú többség pár évtizeden belül kisebbségé válik. Nem csak Amerikában látható ez
a folyamat: Erdélyben például a 18./19.században olcsó munkaerőként beengedett román
parasztok és pásztorok gyorsan elszaporodtak és 1900 körül már az országrész lakosságának
többségét alkották. Ugyanez történik jelenleg Európában is: Németországban ma több mint 17
millió bevándorló vagy azok leszármazottja él, arányuk így eléri a 21 százalékot. Ausztriában
az utóbbi 10 évben megduplázódott a muzulmán vallású lakosság aránya. Brüsszelben évek
óta Mohammed az újszülötteknek adott leggyakoribb név.
Pedig lehetne tanulni az említett történelmi példákból. Látni, hogy a rabszolgák és olcsó
munkaerőként beengedett idegenek gyorsan többséggé válnak. Látni, hogy a több ezer év alatt
felépített európai kultúrát és civilizációt egy emberöltő alatt lerombolják. Nem csak látni
kellene, hanem előre látni, és megakadályozni is.Aki meg agymosott liberális és nem akarja
látni ezeket a folyamatokat, nem akar tanulni a történelemből, annak ajánlom, hogy legalább
olvasson: például Houellebecq "Behódolás" című könyvét. Vagy akár Csányi Vilmos cikkeit
is:"...a muszlimok befogadása évtizedek alatt sem sikerült a franciáknak. És nem sikerül
Németországnak sem, ahol a négymillió török a mai napig idegen test. Igazából sehol
Európában nem sikerült a befogadás. Egy francia fickó könyvet írt arról, hogy a hazája
képtelen beolvasztani a még múlt században ipari munkásnak odahívott rengeteg arabot és a
leszármazottaikat. A szerző szerint Európának néhány évtizeden belül menthetetlenül vége,
mert nem fogja föl, hogy az iszlám a szelídebb változatában is rendkívül erőszakos kultúra,
amit, ha beengednek, mindent elnyel".
Az Amerikaiak megvívtak egy polgárháborút a behurcolt feketék miatt. Európában ez még
hátravan, mert az emberiség nem tanul a történelmi hibáiból. Egyszerű lenne megoldani az
egész rasszizmus-kérdést, mert lenne lehetőség arra, hogy külön országokban éljenek a
különböző népcsoportok. Ez a kézenfekvő megoldás ma már senkinek nem jut eszébe, mert a
libsik elterjesztették azt a gondolatot, hogy a multikulti keveredés milyen jó. Ha meg valaki
megkérdőjelezi ezt, akkor lerasszistázzák. Miért lenne jobb ez a multikulti együttélés, ha csak
erőszakot szül?

Sajnos a liberálisokkal való párbeszéd egyre fölöslegesebbnek tűnik, hiszen ők

meggyőzhetetlenek. Véget kell vetni a beszélgetésnek. A liberalizmus elért minden gyilkos,
embertelen, tömegpusztító ideológia végpontjához. Nem pazarolhatunk energiát többé arra,
hogy őrültekkel vitatkozzunk, akik azt kívánják tőlünk, hogy mindent adjunk fel, ami alapján
eddig meghatároztuk magunkat, ami alapján eddig éltük az életünket. A “liberális értékek”
elfogadása egyenlő a terror elfogadásával, az emberi lét feladásával. Ezek az emberek
hülyének néznek minket, és ha engedjük, akkor azok is vagyunk. Charlottesville-ben kemény
válasz született ezekre a kérdésekre: a balliberális tüntetők közé hajtott autójával egy
fanatikus republikánus, akinek elege lett a liberálisokból. Ezzel a tettel sajnos további
radikalizálódást fog kiváltani, de meg kell érteni, hogy minden fajta erőszak (a ballibek
agresszív térfoglalása is) erőszakot szül, és egyre többen vagyunk, akik - ha nem is értünk
egyet az ilyen tettekkel - megértést érzünk irántuk.

https://hirtv.hu/hirtvkulfold/charlottesville-i-pokol-a-tuntetok-koze-hajtott-egy-auto-1401287
https://vs.hu/kozelet/osszes/minden-otodik-nemetorszagi-bevandorlo-0917
http://mandiner.hu/cikk/20170804_megduplazodott_a_muszlimok_szama_ausztriaban_2001_
ota
http://24.hu/kozelet/2017/08/10/csanyi-vilmos-a-magyar-politika-azon-sirankozik-hogy-
egyre-kevesebben-vagyunk-en-inkabb-azon-hogy-egyre-hulyebbek-vagyunk/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá! Hirdetés

Nem leszek a játékszered!

2017. augusztus 09. 11:11 - tarsadalom • Szerkesztés...

Egy konkrét eset, férfi-női párbeszéd kapcsán merült fel, hogy mennyire fontos a stílus,
kontextus, a szavak különböző jelentése és értelmezése. Sokszor ugyanaz az elhangzott szó
jelenthet sértést, vagy akár kedveskedést is. Attól függ, ki, hogyan, milyen összefüggésben
mondja azt, és ki hogyan értelmezi. Fontos lenne, hogy a hétköznapi társas párbeszédekben is
gondoljunk arra, hogy mindig több értelmezési lehetősége van az elhangzottaknak. Sokan
ugyanis hajlamosak nagyon kisarkított módon, akár a saját rossz tapasztalatai, akár
valamilyen külső világkép által befolyásolt módon negatív értelmet adni egy pozitív
kijelentésnek. Nem kell ehhez paranoidnak lenni, elég az is, ha a feminista propagandát
olvassuk és hagyjuk beszivárogni az életünkbe.

Mire gondolok konkrétan? Tegyük fel, hogy egy férfi azt mondja a párjának, hogy „kincsem”,
„kicsim”, „játékszerem”. Ettől a feministák már dührohamot kapnak, mert ez szerintük
tárgyiasítás, lealacsonyítás. Sajnos rengeteg nőt megfertőztek az ilyen paranoid, rosszindulatú,
félremagyarázó, konfliktust okozó értelmezésekkel. Persze az is elképzelhető, hogy egy olyan
soviniszta férfi mondja ezt, aki tényleg tárgyként kezeli a nőket. Akkor ez természetesen
sértő. De ez csak az esetek elenyésző hányadában igaz. A férfiak nagy többsége, ha ilyesmit
mond a párjának, akkor kedveskedni akar, és nem lealacsonyítani őt. A feministák meg a
minimális számú, tényleg rosszindulatú kijelentések ellen védekezve, rávetítik ezt a negatív
értelmezést a többségre. Tehát azért, hogy megvédjék a nőket az esetek pár százalékában
előforduló sértő kijelentésektől, annyira túlvédik őket, hogy már a férfiak pozitív
visszajelzéseit is sértésnek veszik. Ez a paranoid magatartás rengeteg párkapcsolati konfliktus
forrása. Ez az egyik fő baj a feminizmussal. Sokszor olyannak látom a feministákat, mint a
középkori lovagokat, akik páncélban, állig felfegyverkezve, és mint egy sündisznó,
lándzsákkal körbevéve magukat, az egész világ ellen harcolnak, hogy megvédjék a nőket a
férfiak gazembersége ellen. Közben meg teljesen felesleges az egész harciasság, mert a
férfiak nagyon nagy többsége (az említett pár százalék kivételével) szereti, tiszteli, nagyra
becsüli a társát. Sajnos a hétköznapi kommunikációban a feminizmusnak köszönhetően
rengeteg olyan helyzet adódik, amikor egy nő ok nélkül megsértődik, és a férfi folyamatos
magyarázkodásra kényszerül. Ez ellehetetleníti a társas párbeszédet, konfliktusokat okoz.
Természetesen nem akarom csak a feminizmust hibáztatni mindezért. Az is valószínű, hogy
sok nő esetleg önbizalom hiányos, érzékenyebb, és eleve hajlamos úgy értelmezni sok
kijelentést, hogy az sértő legyen számára. Lehetnek személyes rossz tapasztalatok is, amelyek
miatt egy nő így viselkedik. De az biztos, hogy a feminizmus nagymértékben megerősíti ezt a
magatartást. És széles körben terjesztik a női magazinok az ilyen feministák által kitalált
okosságokat: legyél erős, védd meg magad, ne hagyd magad kihasználni, elnyomni, stb.

Kedves feministák! Higgyétek el, hogy az élet sokkal szebb és boldogabb, ha nem keresitek
folyamatosan az állítólagos, beképzelt sérelmekből adódó konfliktusokat. Higgyétek el, hogy
a férfiak nem akarnak semmi rosszat a nőknek. Higgyétek el, hogy ha mégis valami sértőt
mondd egy férfi a párjának, akkor azt legtöbbször nem szándékosan tette, nem úgy gondolta.
Higgyétek el, hogy nem érdemes a békésen élni akaró többség életét mérgezni és folyamatos
konfliktusokat okozni, csak azért, mert van pár százalék bunkó férfi, aki nem tekinti
egyenrangúnak társát. Higgyétek el, hogy az élet társas együttélésben élhetőbb, boldogabb, és
ennek egyik fő feltétele, hogy bízzunk egymásban. Bízzunk abban, hogy nem akar minket a
társunk se bántani, se kihasználni, se elnyomni. Ha a férfiak minden szavát mérlegre teszitek
és úgy átértelmezitek, hogy az sértésnek tűnjön, akkor lehetetlenné válik a békés együttélés.

Meggyőződésem, hogy a hétköznapi páros együttélésben sokat segít a humorérzék,

játékosság, kölcsönös szeretet és jó szándék feltételezése. És sokat árt minden, amit a
feministák terjesztenek. Ajánlom mindenkinek, aki ezt nem így gondolja, Kosztolányi alábbi
versét:

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
(…)

http://www.zeneszoveg.hu/album/4209/palya-bea/en-leszek-a-jatekszered-album.html
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Dumafilm és Fábry Sándor politikai nézetei
2017. augusztus 01. 11:29 - tarsadalom • Szerkesztés...

Véletlenül bukkantam egy Fábry Sándorról készült 2010-es dokumentumfilmre, amiben főleg
politikai nézeteivel foglalkoztak. Számomra úgy tűnt, mint ha az lenne a film célja, hogy
Fábryt meggyőzzék: hagyjon fel a jobboldali politizálással. Legyen ő is ballib, vagy ne
politizáljon egyáltalán. Ez persze nem sikerült. Fábrynak kőkemény, megváltozhatatlan
politikai nézetei vannak. Ő annak alapján ítéli meg a politikai hovátartozást, hogy valaki
hogyan viszonyul az 56-os forradalomhoz. És ez tényleg egy egész jó vízválasztó, mert a
klasszikus, megszokott bal-közép-jobb felállás ma már nem érvényes. A látszólag baloldali
pártoknak már közük sincsen a szociálisan érzékeny, szolidáris politizáláshoz. Bankárok és
multi cégek, a nemzetközi tőke kiszolgáló pártja lett a magyar baloldal. Ezenkívül korrupt és
inkompetens. Fábry a filmben többször is „köztörvényes bűnözőknek” nevezi a baloldalt.
Vagy ahogyan viccelni szokott: "értelmetlen, mint az MSZP etikai tagozata".

A másik baj a baloldallal Fábry szerint: nem történt meg a korábbi rendszer utáni
megtisztulás. Ma is volt MSZMP tagok ülnek a baloldali pártokban. Az MSZMP Fábry
barátai szerint is elfogadhatatlan volt. Most viszont nem zavarja őket. Sőt, a jobboldalt
próbálják hibáztatni azért, hogy eldurvult a politikai hangnem és nincs civilizált vitakultúra.
Pedig pont ők azok, akik a jobboldal lejáratásával (antiszemitizmus, rasszizmus vádak) és a
baloldal bűneinek tagadásával (a Nokiás dobozos esetekről nem akarnak tudni), okozzák a
konfliktusokat. Ezzel az egyoldalú hozzáállással meg lehet ugyan vádolni mindkét oldalt, de
az undorító, elfogadhatatlan, álszent magatartás mégis abban látszik meg, hogy a ballibek
közben politikai korrektségről prédikálnak. Valami elképzelt, nem létező, objektív igazságról,
és értékrendről, amit minden értelmiségi el kell fogadjon és képviseljen. Ezzel próbálják
sarokba szorítani a másik oldalon politizáló vitapartnert: hogy ő nem is értelmiségi, hanem
egy bunkó paraszt rasszista, fasiszta, mert nem fogadja el az „általánosan előírt”, „széles
konszenzuson” alapuló, „örök emberi értékeket”. Amiket persze a ballibek határoznak meg.
Szerintük. Nos, ennyit a politikai korrektségről. Valójában egy egyszerűen átlátható érvelési
trükk. A ballibek kedvenc patkányfogó meséje: ha nem állsz be te is a ballibek által képviselt
véleményközösségbe, és nem fogadod el az érvrendszerűket, akkor nem is lehetsz értelmiségi.
Ezért fontos Fábry és minden más politikai befolyással bíró közismert személy, aki nyíltan
vállalja és kimondja, hogy az egész ballib ideológia és politikai korrektség egy álszent
hazugság. Egy izmus része. Minden izmus egy tökéletesen levédett érvrendszert próbál
képviselni, ami a saját világnézetét alátámasztja, és más világnézeteket megcáfol. Így van ez a
liberálisok által képviselt politikai korrektséggel is. Egyáltalán nem objektív, hanem
egyoldalú, és egyáltalán nem az a humánus értelmiségi világnézet, aminek beállítani
próbálják. Egy egyszerű érvelési trükk, amivel magukat a békés, kompromisszumra kész,
objektív, a közjót akaró, felelős politikusnak akarják beállítani, és ugyanakkor a politikai
vitapartnert, a jobboldalt, vagy bárkit, aki nem ért egyet velük, azt lejáratni, elvitatni még azt
is tőle, hogy ő egy értelmiségi, jó szándékú, humánus ember. Aki nem ért egyet ezekkel a
politikai korrekt, toleráns ballibekkel, az csakis fasiszta, rasszista, antiszemita, homofób,
xenofób rosszindulatú, buta ember lehet. Tehát ki is felelős a politikai vitakultúra
hanyatlásáért? Pont azok, akik a „politikai korrektség” álszent leple alatt megpróbálják a
jobboldalt lejáratni.

A film hosszú jelenetekben a Fábry és barátai között kialakult politikai nézeteltérésekkel

foglalkozik. Ezekből az derül ki, hogy a két ballib barátjának iszonyatosan fáj, hogy Fábry
elpártolt tőlük, és jobboldalhoz került közelebb. Nem is ez lenne a legnagyobb bajuk, hanem
az, hogy Fábry a közélet egyik befolyásos szereplőjévé vált, és ezáltal felelős azért, hogy
egyre többen átlátjuk az álszent, megtévesztő ballib érvrendszert. Nem működik már olyan jól
a patkányfogás, a ballibek kezdtek veszíteni a befolyásukból. Politikailag is, és értelmiségi
körökben is. Nem csoda, hogy Fábryt rasszizmussal próbálták megvádolni, és azzal, hogy a
nézők szórakoztatása érdekében eladta magát. Ezek elég durva vádak, amiket Fábry
visszautasított, és látható módon rosszul esett neki, hogy a barátaitól hallott ilyesmit. Érdekes,
hogy ilyen igaztalan, durva vádak után a ballib barátai arról papoltak, hogy milyen jó lenne,
ha a politikai vitakultúra Magyarországon nem durvult volna el. Ezek az emberek nem néznek
tükörbe? Nem hallják a saját maguk által elmondottakat?

A Film 2010-ben készült, pont a választások időszakában, amikor a Fidesz 2/3-os többséggel
nyert. Látszik a balos szereplőkön a síri pánik és görcsös harciasság, amivel erre a győzelemre
reagáltak. Valahol érzik és tudják, hogy vége a kényelmes élősködésnek és lébecolásnak.
Nem tudták még elfogadni a vereséget, és még mindig a megszokott lózungokkal próbálják
„átmenteni” a hatalmukat, ahogyan 89-ben is tették. De ez 2010-ben már nem ment, és erre ők
is lassan ráébredtek. Valódi rendszerváltás indult el, és nem csak egy szavazást nyert a Fidesz,
hanem hosszú évekre biztosította a szavazóbázisát. Az MSZMPs és ballib uralom egyszer és
mindenkorra véget ért. Jó volt látni a filmben a ballib szereplők kétségbeesett, kilátástalan
kísérleteit, amivel Fábryt győzködték. Megváltozott azóta a világ, és nem csak
Magyarországon söpörték el az események a liberális őrületet. Ezt az egyet köszönhetjük a
migránsoknak: ébredezni kezd Európa és kiveszi a hatalmat a balliberális „elit” kezéből.
Visszatér a józan paraszt ésszel való gondolkodás és politizálás, amit a liberálisok lejáratni
próbáltak. Fábry egy ikonikus alakja ennek az ellenmozgalomnak. A róla készült film
szerencsére nem azt a hatást érte el, amilyen céllal valószínűleg készült.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
1 komment
Globalizációs gondok
2017. július 30. 12:14 - tarsadalom • Szerkesztés...

Németországi barátaim mesélték, hogy a 80-as években volt Németországban utoljára igazi
jólét. Biztos munkahely, jó kereset, amikor még nem voltak a munkavállalók kiszolgáltatott
helyzetben és a multik nem racionalizálták a munkafolyamatok minden másodpercét, azt
eredményezve, hogy robotként kell dolgozzon az alkalmazott. A 90-es évek elején véget ért
ez a békés jólét, a vasfüggöny megszűnésével hirtelen konkurálni kellett az olcsó kelet-
európai munkaerővel. Egyrészt a határok megnyitásával maga a munkaerő szabadon
mozoghatott nyugatra, másrészt a nemzetközi cégek azonnal megkezdték a termelés
átköltöztetését az olcsóbb országokba. Ezáltal zuhanni kezdett a nyugateurópai életszínvonal,
bérszínvonal és emelkedett a munkanélküliség.

De nem csak Európában következtek be ezek a változások. Globális szinten megfigyelhető

volt ugyanez a folyamat. Kína, India és Oroszország piacgazdaságba való belépésével,
megerősödésével olyan országok kerültek az európai gazdasággal versenyhelyzetbe, ahol
jóval alacsonyabb bérek és életszínvonal mellett folyt a termelés, és ez a globális szabad
kereskedelem miatt közvetlen kihatással volt az európai gazdaságra. És természetesen
Amerikára is. Az amerikai cégek is kitelepítették a termelést Mexikóba, Kinába, Indiába.
Iszonyatos hanyatlás indult el ezáltal az amerikai iparban. Gondoljunk olyan
szellemvárosokra, mint Detroit, ami az amerikai autóipar központja volt és teljesen
elnéptelenedett, lepusztult. Nem csak az ipar volt érintett a globalizációban. Mezőgazdasági
termelők is arra ébredtek, hogy konkurálniuk kell olyan olcsó termékekkel, amit pl.
Braziliában vagy Afrikában termeltek, a környezetvédelmi előírások teljes mellőzése mellett,
 rabszolgasorsú munkaerővel, és Amerikába importáltak. Volt egy dokumentumfilm az
amerikai krumpli termelőkről, akik nem értették, hogy mi történik velük: éveken keresztül
újra és újra befektettek dollár-milliókat, hogy meglegyen a termés, és aztán nem tudták eladni.
Minden évben remélték, hogy ez csak egy rossz év, most kivételesen alacsonyak az árak, lesz
majd jobb is. De nem lett. 8-10 évig bírták ezt a harcot, aztán elfogyott a tőkéjük és csődbe
mentek. Milliókat érintett a globalizáció. Sokak szerint Trump az amerikai „hátország”
hanyatlása miatt nyerte meg a választásokat, tehát azokban az államokban volt a legerősebb,
ahol a globalizációban érintett mezőgazdasági termelők és ipari termelésből kiszorult
munkavállalók többsége élt.

Az utóbbi 30 évben egyre több szabad kereskedelmi egyezmény született, mint pl. NAFTA,
CETA, TTIP (utóbbit talán még sikerül megakadályozni) katasztrofális következményekkel:

1. A vállalatok egy szintre kerülnek az államokkal, szakítva azzal az elvvel, miszerint az

államok szabályozzák a gazdaságot – ezzel jelentősen csökkenne demokratikus kontroll a
vállalatok fölött.
2. A kereskedelmi érdekek előtérbe helyezése kockáztatja az élelmiszerbiztonságot.
3. A jogharmonizáció és az ISDS következményeként veszélybe kerülne hazánk
génmódosítás-mentessége. Az elővigyázatosság elvének elvetésével, gyengülésével
számos, eddig nem engedélyezett élelmiszer kerülhet a tányérunkra.
4. Nem tudhatjuk biztonságban az internet szabadságát, mert sem az internet függetlensége,
sem az adatvédelem nem biztosított, továbbá a nagyvállalatoknak lehetőségünk nyílik az
internet egyoldalú korlátozásra.
5. Több független tanulmány szerint is több százezer munkahely megszűnésével kell
számolnunk, az átlagkereset csökkenése mellett. Egy, az Európai Bizottság által közzétett
hatástanulmány is elismeri, hogy jogosak azon aggodalmak, amely szerint a TTIP hatására
munkahelyüket elvesztő emberek nem biztos, hogy fognak más állást találni.
6. A készülő egyezmények módot adnak a szerződés későbbi gyorsított, egyoldalú
módosítására.
7. A multinacionális vállalatok jogkörének kiszélesedése a szakszervezetek jogainak
gyengítését, tehát a dolgozói érdekérvényesítés további csökkenését vonná maga után.
8. A jogharmonizáció következtében további negatív hatások várhatók a környezetvédelem
terén is a veszélyes, környezetkárosító technológiák elterjedése következtében.
9. Növekednének a társadalmi egyenlőtlenségek, mivel a GDP a nagyvállalatokhoz
csoportosul át kiváltságaik következtében, ezzel szükségszerűen akadályozná a
kisvállalatok fejlődését – hovatovább a versenyt is.
(forrás: http://védegylet.hu/szabadkereskedelmi-egyezmenyek/)
Van tehát egyik oldalon több tucat fejlett ország, több száz millió munkavállaló és fogyasztó,
akikre nézve hátrányosak a szabadkereskedelmi egyezmények. A másik oldalon meg
kereskedők, export-import cégek, akik profitálnak a globalizációból. Hiába vannak
kisebbségben, nagyon nagy lobbi-erejük van, és rá tudták venni a politikusokat, hogy
támogassák a szabad kereskedelmet. Ezek a demokráciával teljesen összeegyezhetetlen
folyamatok, melyek miatt hatalmas felháborodás és tüntetések kellene legyenek, de sajnos az
átlag amerikai vagy európai választópolgár nem látja át a globalizáció következményeit, nem
érti meg és nem is veszi észre, hogy hosszú évtizedekre eldöntötték a sorsát.

A politikusok, akik megértik és átlátják ezeket a következményeket, nem tesznek semmit

ellene, sőt kiszolgálják a multik érdekeit. Az EU bizottságának vezetője, Juncker például még
Luxemburgi elnökként elérte, hogy olyan adótörvényeket hozzanak, amivel a multik egész
Európában elkerülhetik az adózást. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi cégek nem ott adóznak,
ahol keletkezik a nyereségük (pl. Németországban), hanem adóparadicsomokba utalhatják át
nyereségeiket. Ennek közvetlen következménye, hogy sok országban hiányoznak az
adóbevételek, amik szükségesek lennének iskolák fenntartásához, infrastruktúra
fejlesztésekhez, kutatáshoz, egészségügyhöz, stb. Nemzetközi cégek tulajdonosaihoz és
részvényeseihez folynak el ezek a pénzek és nem a közjó javát szolgálják. Évtizedek óta jól
működő, demokratikus államok mennek tönkre a szabad kereskedelem és a multik
adóelkerülő trükkjei miatt. Egy egész iparág épült rá az adócsalásra, élén a könyvelő-
adótanácsadó cégekkel. A globalizált pénzvilág következményeit 2008-ban saját bőrünkön is
megtapasztalhattuk: miután Amerikában évekig boldog-boldogtalannak adtak el
jelzáloghiteleket, mert a bankoknak jó üzlet volt, kipukkadt a lufi és milliók váltak
fizetésképtelenné. A válság pillanatok alatt globálisan elterjedt és évekig tartó recessziót,
munkanélküliséget okozott világszerte. Ugye, milyen jó dolog a globalizáció? Ha a Wall
Street-i, kokainon és kurvákon szocializálódott tőzsdecápák gátlástalan pénzéhségükben
bankcsődöket okoznak (és még jól is járnak, mert "megshortolják" a zuhanást), akkor
Budapesten és máshol is Európában évekig tartó gazdasági hanyatlással és
munkanélküliséggel kell megküzdeni. Ajánlom a Michael Moore: "Kapitalizmus: Szeretem!"
című filmét és a "The big short" című filmet ezzel kapcsolatban.

De nem csak hátrányos gazdasági következményei vannak a globalizációnak.

Környezetvédelmi szempontból is katasztrofálisak a hatásai. Minél több árút szállítunk a föld
körül, annál nagyobb a környezetszennyezés. És nem csak a szállítás miatt, hanem olyan áruk
miatt is, amiket olyan országokból importálunk, ahol nem tartják be a környezetvédelmi
előírásokat. Az árukkal együtt importálunk invazív növényeket és állatokat is, pl. olyan
szúnyogfajtákat, amik fertőző betegségeket terjesztenek. Madárinfluenza, ebola, AIDS, mind
olyan betegségek, amelyek az áruk és személyek szabad mozgása miatt pillanatok alatt
globálisan elterjedhetnek, világméretű járványokat okozva.

Itt az ideje, hogy felébredjünk, és visszavegyük demokratikus jogaink által biztosított

irányítást az életünket ilyen mértékben érintő folyamatok fölött. Mi, állampolgárok,
munkavállalók, szavazók döntjük el, hogy milyen szabályok szerint akarunk élni. Utóbbi
években kicsúszott a kezünkből ez az irányítás. A TTIP megakadályozásával és Trump
megválasztásával van remény, hogy visszafordítható ez a folyamat.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Kommunizmus, feminizmus, liberalizmus: közös pontok
2017. július 26. 19:02 - tarsadalom • Szerkesztés...

Vannak e három izmusnak érdekes módon közös pontjai, és a rajongóik között is nagy az
átfedés. Érdemes átgondolni, hogy mik ezek a közös pontok és miért alakulhattak ki. A
legjellegzetesebb közös pontot abban látom, hogy mindhárom izmus egy hátrányos helyzetű,
áldozat-szerepben feltüntetett csoportot nevez ki, akiket megvédeni és előnyösebb helyzetbe
akar hozni. Ezt természetesen mások kárára teszik, és teljesen irracionális módon, amivel még
a segíteni kívánt csoportnak is ártanak, de ez mind nem számít, ugyebár.

A kommunizmus védenc-csoportja a munkásosztály volt. Őket próbálták mindenáron

„uralomra” juttatni, erőszakkal, sok millió emberélet árán. Teljesen eszeveszett, őrült
ámokfutás lett ebből a forradalmi „igazságtételből” és társadalmi rend felbolygatásából. A
társadalmi rétegek erőszakos megváltoztatása soha nem működött és nem is fog működni. A
történelem során változik lassan, egy természetes folyamat során átalakult mind a
munkásosztály szerepe, mind a nők szerepe és társadalmi rendje. Ha viszont forradalmi,
erőszakos módon akarja valamelyik izmus ezt a változást kierőszakolni, akkor csak az lesz az
eredménye, amit a kommunizmusban is láttunk: teljesen alkalmatlan, tehetségtelen emberek
kerülnek vezető pozícióba és hatalomba, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, csak
éppen megbízható kommunisták. A kommunizmust sokan megéltük, megtapasztaltuk
személyesen is, gyerekkorunkban. Leglátványosabban azonban apósom fogalmazta meg
sokszor azt a pusztítást, amit a kommunisták végeztek. Apósom egy alföldi tanyavilág
gazdálkodó, állattenyésztő családjában nőtt fel. Gyerekkorától kezdve állatokat gondozott, a
földeken dolgozott. Megtanulta és megszerette minden csínját-bínját a gazdálkodó
életmódnak. Tudta, hogy milyen növényt mikor kell ültetni, hogyan kell trágyázni, hogyan
kell locsolni és gyomtalanítani. Hogyan kell gyümölcsfákat és a szőlőt gondozni. Rengeteg
tapasztalat és hasznos tudás gyűlt fel a gazdálkodó emberekben. És akkor jött a
kommunizmus, és mindenüket elvették. Kulákosították őket. Átadták a földeket
semmirekellő, semmit tudó, hanyag, buta, korrupt embereknek. Minden tönkrement, amiért
azelőtt apósomék és hozzájuk hasonló sok ezer gazda dolgozott egy életen át. Apósom még
60 valahány évvel később is sokszor felemlegeti ezeket az eseményeket. Elbeszéléséből
látszik, hogy mennyire szerette ő azt a tanyavilági gazdálkodó életmódot, amit elvettek tőle.
Azóta sem tudta magát túltenni ezen a veszteségen. De ez persze csak egyik aspektusa a
kommunizmusnak, rengeteg más károkozó aspektusa is volt, a közös tulajdonú gyáraktól
kezdve, ahol piacképtelen selejtet gyártottak, a szétlopkodott termékekig és a nyugati hitelből
fenntartott gazdaságig.

A feminizmus védenc-csoportja a nők. A feministák családon belül próbálják ugyanazt a

„hátrányos helyzetűek” uralomra juttatását, mint amit a kommunisták tettek a prolikkal. Ez a
párhuzam lehet, hogy nem mindenki számára azonnal látható, de már Engels is
megfogalmazta ezt az elméletet: „A családban a férfi a burzsoá és a nő jelenti a
proletariátust.” (Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete). Itt is ugyanaz a
probléma merül fel a feministák által erőszakosan megváltoztatni próbált természetes
erőviszonyokkal, mint a kommunizmusban: vannak emberek, akik a tehetségük,
intelligenciájuk, tudásuk vagy kreativitásuk által vezető szerepet töltenek be egy családban,
vagy a társadalomban bárhol, akár egy cégnél is. Aztán jönnek a feministák, és azt mondják,
hogy nem-nem, ezt nem lehet. Tessék átadni a vezetést a nőknek. Teljesen mindegy, hogy ők
akarják-e egyáltalán ezt. Teljesen mindegy, hogy alkalmasak-e erre a szerepre. A lényeg az,
hogy a nők a feminizmus szerint elnyomott áldozatok, és ezért pozitív diszkriminációval kell
őket vezető szerephez juttatni a családban, a politikában, a cégek vezetőségében. Nem értem,
hogy a feministák miért nem tanulnak a történelemből, miért nem látják például a
kommunizmus által okozott katasztrofális következményét az ilyen áldozat-csoportok
kinevezésének és erőszakos előnyhöz juttatásának. A cégek nem engedhetik meg maguknak,
hogy alkalmatlan emberek legyenek a vezetőségben. A társadalom sem engedheti meg
magának, hogy alkalmatlan politikusok legyenek vezető szerepben. És a családok sem
engedhetik meg maguknak, hogy az alkalmatlanabb fél töltsön be vezető szerepet. Ezért káros
bármilyen pozitív-diszkrimináció, vagy valamilyen elképzelt áldozat-csoport előnyhöz
juttatása, pozícióba juttatása. És itt a család esetében külön hangsúlyozni szeretném, hogy
nem gondolom azt, hogy mindig a férfiak lennének alkalmasabbak a családfői szerepre. Én
magam is nagyon sok olyan családot ismerek, ahol a nő talpraesettebb, dominánsabb,
alkalmasabb a vezető szerepre. Nincs ezzel semmi baj. Ez ellen nem is tiltakoznak a
feministák ugyebár. A baj ott kezdődik, mikor a feminista agymosás miatt teljesen
alkalmatlan nők kezdik azt gondolni, hogy most aztán ők is meg kell mutassák, hogy nem
csak a másodhegedűs szerepét akarják eljátszani. Vannak persze olyan családok is, ahol
viszonylag kiegyenlített a felek közötti szereposztás és hasonló az alkalmasság a családfői
szerepre. De azt hiszem, hogy a legtöbb családban mégis kialakul egy egyenlőtlenség,
bármely fél részére. Egyszerűen nem megoldható, hogy a sors mindig minden esetben olyan
két embert hozzon össze, aki egyformán domináns, egyformán talpraesett, intelligens és
ügyes. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a feministák nem akarnák mindenképpen erőszakkal
megbolygatni ezt a családokon belül kialakult egyensúlyt. Viszont mivel egyoldalúan
megbolygatják, ezért rengeteg nő egy kilátástalan emancipációs harcba kezd, aminek
leggyakrabban válás lesz a vége. Vagy egy boldogtalan, kényszerű együttélés, állandó
vitákkal és harcokkal.
Remélem látható a párhuzam a kommunista és a feminista áldozat-csoportok kinevezése
között, az alkalmatlan emberek erőszakos hatalomra juttatásával és társadalmi rombolással.
És akkor következzen a harmadik izmus, a liberalizmus, ami a "kedvencem".

A liberalizmusnak nem egy védenc-csoportja van, hanem mindjárt fél tucat. Kisebbségek
(cigányok, zsidók), homoszexuálisok, nők, migránsok, testileg és szellemileg sérült emberek,
stb. A „hátrányos helyzetűek”, az „áldozatok”, akármit is jelentsen ez. Ugyanis bárki felveheti
ezeket az áldozat-szerepeket és onnantól kezdve őt is támogatják a liberálisok. A liberális
szabadság-elmélet szerint bárki megválaszthatja nemét, szerepét, személyiségét, társadalmi
hovátartozását. Ha akarom, akkor cigánynak vallom magam, és onnantól kezdve
megpályázhatok egy Soros-ösztöndíjat, amit a cigány emberek pozitív diszkriminációjához
írtak ki. Abszurd az egész elképzelés, hiszen legtöbb esetben nincsenek kritériumok annak
megállapításához, hogy valójában ki a támogatandó, hátrányos helyzetű ember. A liberálisok
szerint nem is szabad ilyen módon csoportosítani az embereket, mert az már diszkrimináció.
A saját elméletük megcsúfolása az egész, önmagának ellentmondó, kivitelezhetetlen
marhaság. Látható volt egy konkrét példa a közelmúltban, mikor afgán, iraki, pakisztáni
migránsok szíriai állampolgárnak vallották magukat, hogy átengedjék őket a határon és
eljussanak Németországba. Vagy másik példa: afrikai bevándorlók homoszexuálisnak
vallották magukat, és arra hivatkozva kértek Európában menedékjogot, hogy hazájukban a
melegeket üldözik. A naiv liberálisok nem számolnak azzal, hogy a védenc-csoportjaikba
bárki bejuthat, és „jogosulatlanul” igénybe veheti azt a pozitív-diszkriminációt, amit
másoknak szántak. De nem csak ez a baj a liberalizmussal. Ugyanaz a társadalmi romboló
hatása van, mint a másik két izmusnak. Ugyanúgy alkalmatlan embereket akar támogatni és a
társadalmi felemelkedésüket kierőszakolni. Emellett hatalmas terheket ró a többségi
társadalomra a védenc-csoportjaik támogatása. Óriási költségei vannak a migránsok
befogadásának például. Vagy ha a Magyarországi helyzetet nézzük: évtizedek óta próbálják a
cigánykérdést megoldani, rengeteg pénzt felemésztett már ez a probléma, de megoldás nincs.

Mindhárom említett izmusra igaz Márai idézete: "Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús
lesz, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van...A szépség inzultus lesz. A tehetség
provokáció. És a jellem merénylet!...Mert most ők jönnek...A rútak. A tehetségtelenek. A
jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van." (Judit...és az utóhang)

És eljött.. a "hátrányos helyzetűek", a "bántalmazottak", az "áldozatok" uralma. Ahol a

többséget megnyomorítják mindenféle önjelölt jogvédelmi aktivisták. Feministák, liberális
anarchisták, akik minden társadalmi rendet és közösséget szétrombolnak, hogy megvédjék az
áldozat szerepbe bujt, 1%-os kisebbségeket, akik a többségen élősködnek. A transzklotyók,
okostelefonos migránsok és melegházasságok világa. Márai előre látta.
Szerencsére az utóbbi 10 évben nem liberális kormánya van Magyarországnak, és ezért
valamennyire sikerült visszafordítani a liberális őrületet. Ma már a gyereket nevelő, dolgozó
középosztályt, a normális többséget támogatja a kormány, és nem valamilyen kisebbségben
levő, kitalált védenc-csoportot.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
1 komment
A tusványosi mártír
2017. július 24. 10:11 - tarsadalom • Szerkesztés...

A tusványoson történt eset kapcsán, ahol egy Orbán Viktor beszédét kifütyülő nőt földre
rántottak és elvezettek,a liberális sajtó "véleményszabadság eltiprásáról" írt, "nőverésről", és
"áldozathibáztatásról". Pedig teljesen hétköznapi esemény volt, hogy egy rendezvényen a
rendbontót kivezetik, akár erőszakkal is. Gyakran előfordul ilyesmi, például sajtótájékoztatón,
vagy kampányrendezvényen. Sajnos teljesen hétköznapi már az a ballib média mellébeszélése
is, amivel ilyen eseteket eltorzítanak és saját céljaikra felhasználnak. Mártírt próbálnak ebből
a szerencsétlen nőből csinálni.

A reakciókból ismét jól láthatóvá vált a liberálisok által megálmodott általános, alapvető
emberi jogok és szabadságok illúziója. Köztéren elmondott politikai beszédre füttyel reagálni
szabad véleménynyilvánítás, és ugyanakkor a szabad véleménynyilvánítás megakadályozása
is. Gondoljunk arra, mikor Juhász Péter sípokat osztogatott március 15-én, hogy Orbán Viktor
beszédét ne lehessen hallgatni. Pont ezt kellene a libsiknek megérteni: hogy ugyanabban a
helyzetben egyik oldalról nézve valaki alap, emberi, szabadságjogait gyakorolja, és
ugyanakkor valaki más alap, emberi, szabadságjogait sérti vele. Az egész liberális világnézet-
rendszer egy illúzió. Naiv emberek álmodozása.
A valóság pedig úgy néz ki, hogy közösségben élünk. Egy társadalomban, ahol sokkal
nagyobbak a kötöttségek és kényszerek, mint a szabadságok és alapjogok. Rengeteg példát
lehet erre felhozni, ez a véleményszabadság csak egy a sok közül. Az egyének szabadságát és
individualizmust minden fölé helyező liberálisok vajon elgondolkodtak-e azon, hogy mi
következik, milyen következményei vannak a megálmodott függetlenségnek, szabadságnak?
Például: ők úgy gondolják, hogy joguk van drogozni, mert ez a magánügyük, saját
szabadságuk eldönteni, még ha ártanak is maguknak. Oké. De mikor a drogozás miatt
lebetegszenek vagy haldokolnak, akkor természetesen elvárják, hogy kórházba szállítsák őket.
A társadalom költségén. Akkor hirtelen vége a függetlenségnek, és elvárják a szolidaritást. A
társadalom többsége viszont nem akar drogozni, nem akarja hogy megengedett legyen a
drogozás, és nem is akar fizetni a drogosok saját maguk által okozott egészségi problémáikért
sem. A társadalom a drogozás olyan következményeit sem akarja viselni, mint a beszerzési
bűnözés, hiszen a drogosok lopnak, rabolnak azért, hogy a mindennapi adagjukat meg tudják
venni. Ha a liberálisok felelősen gondolkodó emberek lennének, akik végig gondolják a
nézeteik következményeit, akkor könnyen belátnák, hogy nincsenek egyéni, mindentől
független szabadságok. Csak akkor lennének, ha ősemberként az erdőben vagy lakatlan
szigeten élnének. Ha viszont közösségben élnek, akkor minden jognak és szabadságnak
korlátai vannak, hiszen mások jogait és szabadságát sérthetik az erre alapozott tettek. Vajon
hány példát kell felsorolni, hogy ezt megértsék? A szomszédomnak pl. joga van kutyát tartani,
vagy hangosan zenét hallgatni, vagy füvet nyírni vasárnap délután. Nekem meg jogom van
ugyanakkor csendben pihenni, vagy a gyerekemet altatni próbálni. Nem kivitelezhető. A
jogok, szabadságok és érdekek ütköznek. Másik példa: jogom van úgy dönteni, hogy nem
vállalok gyereket, inkább kényelmesen, függetlenül élek, és magamra költöm azt a pénzt, amit
a gyerekekre költenék. Oké. De azért azt ugye elvárod, hogy idős korodban legyen valaki, aki
majd gondoz, és fizeti a nyugdíjadat? Azt elvárod, hogy mások fenntartsák a társadalmat a
gyerekvállalással, hogy legyen munkaerő, legyen aki kiszolgál az üzletben, legyen orvos, aki
meggyógyít, legyen rendőr, aki megvéd? Legyen kényelmes, biztonságos életed egy olyan
társadalomban, aminek a fenntartásához nem járulsz hozzá? Az, hogy dolgozol és magadat
eltartod, az még nem elég. Gyereket is kell vállalni, másképp nem fenntartható a társadalom.
Hiába ragaszkodsz a személyes döntésed szabadságához, ez egy illúzió. Sok kérdésben nincs
személyes szabadságod. Ez csak a libsik mániája.
Sokkal őszintébb és reálisabb lenne beismerni és elfogadni, hogy igen, vannak személyes
szabadságaim és jogaim, mindaddig, amíg mások szabadságát és jogát nem sértem vele.
Mindaddig, amíg a társadalom szabályait és érdekeit nem sértem vele. Igen, vannak a
társadalomnak is érdekei. Vannak fennmaradási, fenntarthatósági szabályok, akár mint
bármilyen más biológiai szervezetnek. Gondolhatunk egy hangyabolyra vagy méhcsaládra.
Ott is megvan az egyéneknek a szerepe, amit a többség fennmaradása érdekében el kell
fogadnia. Ha ezt végiggondoljuk, akkor be fogjuk látni, hogy sokkal több a kötöttség és
kényszer, mint a szabadság. Ha valaki csak az egyén szabadságát látja és helyezi előtérbe,
akkor egy aszociális, gátlástalan, másokat sértő és zavaró, felelőtlen nagyra nőtt gyerek lesz.
Aki nem tud beilleszkedni a társadalomba, és folyamatos konfliktusban él a környezetével.
Sejtem, hogy ha egy libsi elolvassa ezt az írást, akkor felszisszen, hogy micsoda
konformizmus! Pedig hát csak egyszerű létfenntartási ösztön. Ami nektek nincs, kedves
liberálisok. Ti rajtunk élősködtök, a nagy szabadságjogaitokkal és nonkonformizmusotokkal,
és elvárjátok, hogy eltartsunk titeket. A társadalom érdekei fölé helyezitek a saját
szabadságaitokat és jogaitokat, amik valójában nem is léteznek. Minimális belátó-képesség
kellene, hogy ezt megértsétek. De az sincs. Csak ismételgetni tudjátok az izmusotok
lózungjait, dogmáit és terjeszteni ezt a téveszmét.
Visszatérve a tusványosi esethez: hogyan lehetne egy tömegrendezvényen megakadályozni,
hogy valaki a mellette állót lerántsa? Minden ember mellé két rendőrt állítunk? Egy ilyen eset
bárhol, bármikor előfordulhat, ezt senki megakadályozni nem tudja. Iszonyatosan fel lett fújva
ez az eset. Sokkal durvább dolgok történnek naponta százával (migránsok által elkövetett
nőgyalázás, megerőszakolás). Amivel a balliberális sajtó persze nem foglalkozik, de ezen a
tusványosi eseten elcsámcsognak. Vannak, akik azt állítják, hogyez a nő kérdezni akart
valamit, vagy véleményét elmondani (síppal a szájában?) és ebben meg lett akadályozva: meg
sem fordul a fejükben, hogy esetleg zavarni akart, másnak a beszédét akarta megakadályozni?
Mi van akkor, ha ez egy provokátor, egy beteges feltűnési viszketegségben szenvedő nő, vagy
éppen mazochista, aki élvezi, hogy verik? Ezek mind lehetséges opciók, amire nem
gondolnak, mert számukra minden nő áldozat. Nem ismerem ezt a nőt, nem ismerem az eset
körülményeit és hátterét. De fenn akarom tartani magamnak azt a jogot, hogy minden esetben
megkérdőjelezzem/megvizsgáljam valakinek az áldozatszerepét. Pont ez az a jogom, amit el
akarnak venni az "áldozathibáztatást" kiáltó feministák és liberálisok.A való világban nincsen
"automatikus" áldozatszerep-elismerés. A rendőrségen és bíróságon is bizonyítani kell, ha
valaki áldozattá válik. Csak a liberálisok álomvilágában létezik olyasmi, hogy egy nőt
erőszakkal eltávolítanak egy rendezvényről, és ő ezzel automatikusan áldozattá válik. Ha meg
bárki megkérdőjelezi az indokait, motivációit, akkor az szerintük egy gonosz
áldozathibáztató.
A "nőverés", amiről még írtak az eset kapcsán, szerintem nem is létezik, vagyis egy
értelmetlen kategorizálás. Emberek ellen elkövetett erőszak létezik, és teljesen mindegy, hogy
azt férfi követi el férfi ellen, vagy nő férfi ellen, vagy férfi nő ellen, vagy nő nő ellen.
Egyformán elítélendő és tilos. A feministák egyik fő tévedése és bűne, hogy kitüntetett,
kiemelt módon akarják kezelni a nők elleni erőszakot. Ennek semmi értelme, és nincs
jogosultsága egy ilyen kiemelt megkülönböztetésnek. A törvény előtt mindenki egyformán
jogosult védelemre, mindenkit egyformán kell büntetni, nemi megkülönböztetés nélkül. Az
emancipáció egyenjogúságot hozott létre a nemek között, tehát egyik félnek sem lehetnek
ilyen előjogai. Manapság a nők egy része még agresszívebb, mint az átlag férfi. Sajnos ennek
ellenére még mindig ott van a fejekben az a téveszme, hogy egy nő ellen elkövetett erőszak
sokkal inkább elítélendő, mint ha férfi lenne az áldozat. Abszurd elképzelés ez, nagyon furcsa
lenne, ha a törvényben is ezt írnák: férfi ellen elkövetett testi sértés: 2 év büntetés, nő ellen
elkövetett testi sértés: 5 év büntetés. Tudtommal nincs olyan ország, ahol létezne ilyen
törvény. Tehát nincs olyan kategória, hogy "nőverés", csak a feminácik világában.
Azt kívánom minden ilyen feminista liberálisnak, hogy ismerkedjen meg például az
exfeleségemmel, aki egy mintapéldánya az áldozatszerepbe bújt tettesnek. És legyen boldog
vele :)
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A hősanyákról
2017. július 20. 11:04 - tarsadalom • Szerkesztés...

Facebookon gyakran feltűnik, hogy "anya-gyerekkel" fotókat lát az ember, és apa sehol.
Ennek persze egyik oka az is lehet, hogy a 67%-os válási arány miatt rengeteg csonka család
van. De még olyan családoknál is látni ezeket az anya-gyerek fotókat, ahol van apa. Csak nem
számít. A szerepe a pénzszerzésre van korlátozva. A gyerekeket a hősanya neveli. Aki
folyamatosan nyavalyog, hogy milyen stresszes a gyereknevelés, de azért egy fikarcnyit nem
engedne át ebből apának. Apa ugye nem ért hozzá, és biztos nem is akarná csinálni. Maradjon
inkább minden a hősanyánál. Legyen ő az, aki reggel iskolába viszi a gyerekeket. Minden nap
látok ilyen hősanyákat, mert olyan utcában lakom, ahol általános iskola van tőlünk pár száz
méterre. Reggel fél nyolckor a hősanyák a 30-as zónában 60-al száguldozva viszik a
gyerekeiket iskolába. Nem kímélve az autót, ami a fekvőrendőrön majd szétszakad, nem
kímélve a járókelőket, akik életüket mentve kell félreugorjanak a száguldó hősanyák elől. A
hősanyáknak minden alá kell legyen rendelve, semmi más nem számít! Az apák nem
rúghatnak labdába, és ha mégis megpróbálnak a gyerekek nevelésébe beleszólni, vagy ne adj
Isten egy részét átvenni, akkor gyorsan megfosztják őket a gyerekektől egy jó kis válóperben.

Karácsony Benő "A megnyugvás ösvényein" című könyvét olvasgatva az alábbi idevágó
részlet jutott eszembe, ahol az anyai ösztönről ír:
"Volt egy rozsdaveres macskánk, az mindegyre csak a szájába kapta a kölykeit, s futott fel
velük a létrán a padlásra, mert a fejébe vette, hogy a kis bitangokat veszély fenyegeti. Hogy
aztán le is potyogott közülük egyik-másik, az nem izgatta különösebben. Mit számított egy
kevés nyaktörés, amikor kedvére kiélhette anyai ösztöneit. Ami persze nem annyit jelent, hogy
az anyja Kiskázmért is lepotyogtatta féltésében a létráról. Nem állítom. De hogy az anyáknak
abból a válfajából való, akik gondolatban minduntalan a létrán szaladgálnak a
porontyaikkal, azt volt alkalmam tapasztalni. Annál is inkább, mert én voltam az a feltételezett
veszedelem, aki elől a padlásra akarta a gyereket menekíteni."

Hát, így jártak az én gyerekeim is. Néha eszembe jutnak a játékok, amiket együtt kitaláltunk
és gyakran játszottunk. Például, mikor reggel óvodába vittem őket, egy kertvárosi utcán
sétálva számoltuk, hogy az óvodáig hány állatot láttunk: kutya, macska, galamb, gyík, csiga,
stb. Vagy mikor a játszótéren játékból ők voltak a kismalacok, és én a farkas. A csúzdavárból
néha lemerészkedtek, és a farkas el kellett kapja őket. Vagy mikor a hintán ülve próbáltak
elkapni a kezemből egy faágat és hangosan hahótáztak, mikor letépték a faleveleket, és csak
az ág maradt a kezemben. Vagy mikor otthon a nappaliban párnacsatáztunk, vagy krokodilost
játszottunk: a párnák a földön voltak a szigetek, amire lépni lehetett és a kanapén keresztül
körbe-körbe szaladtunk. Ha valaki mellé lépett, azt megették a krokodilok. Vagy mikor
bunkert építettünk párnákból és pokrócokból... Vittem őket kirándulni, megtanítottam őket
úszni, biciklizni, fára mászni, sárkányt repíteni. Etettem, altattam őket, meséltem nekik és
tanítottam őket. A Balatonon a nyaralónkban a gyerekülésből hintát építettem, amiben el is
altattam őket. Egy gumicsónakból vízzel megtöltve pancsolót csináltam nekik, és
sorolhatnám. Gyümölcsöt szedtünk, gombásztunk, íjaztunk, horgásztunk.

Azért írtam le ilyen részletesen a gyerekeimmel való játékokat és foglalkozásokat, mert az én

gyerekeim hősanyja is megfosztotta őket az apjuktól, és a valóper során szó szerint azt
hazudta a bíróságnak, hogy "Az apa soha nem foglalkozott a gyerekekkel". Remélem, a
gyerekeim emlékeznek majd arra az időre, amit együtt töltöttünk, mielőtt még a hősanya
elvette volna az apjukat. Remélem emlékezni fognak, és nem hiszik el a hősanya hazugságait.
Szegények most fele annyi odafigyelést, gondoskodást, törődést kapnak, mint amikor két
szülő nevelte őket. De a hősanyák túlpörgött, beteges anyai ösztöneire nincs ellenszer. Egy
hősanya csak spermadonornak tekinti a gyerekei apját és bankjegykiadó automatának. Az én
gyerekeim hősanyja még csak észre sem vette, hogy mennyi mindenben segítettem, és mennyi
mindent megtettem a gyerekeimért. Mennyi élménytől megfosztotta őket azzal, hogy elvette
apjukat.

Maradtak fotók és emlékek. Amelyek egyértelműen cáfolják a hősanya hazugságait.

Remélem, a gyerekeim majd ha nagyobbak lesznek, olvassák ezt az írást, és emlékeznek majd
az apjukkal átélt sok közös élményre.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
42 komment
Egy SZDSZ-es kertvárosi törpe birodalmáról
2017. július 15. 09:22 - tarsadalom • Szerkesztés...

Egy Budapest határán található kisvárosban élek. Elvileg jó hely lenne, kellemes kertváros, jó
infrastruktúra, jó közlekedés. De ugyanakkor ez az a város, ahol a legutóbbi helyi
választásokon a Fidesz egyetlen képviselőt sem tudott bejuttatni az önkormányzatba. A bukott
SZDSZ-ben politizáló polgármester és „független” csapata tarolta le a képviselő helyeket. Ez
a polgármester, aki mellesleg egy morcos kerti törpére illetve rövidlátó vakondra emlékeztet,
huszonvalahány éve uralja itt a terepet. Ő és a csapata folyamatosan azzal ajnározzák
magukat, hogy milyen sokat fejlesztették a várost, és mennyi minden köszönhető nekik. A
helyi sajtóban rendszeresen jelennek meg cikkek a polgármester érdemeiről, hős tetteiről. Egy
egész csapat talpnyaló veszi körül ezt az embert, akik életük árán is kiállnak mellette. Közben
meg semmi különös nincs a város sikerében: rengeteg helyi adó folyik be a város kasszájába
az itt található bevásárlóközpontok és ipari létesítmények befizetéseiből. Ennyi pénzből
bármelyik polgármester fejleszthette volna bármelyik várost, ez csak a szerencsés
elhelyezkedés következménye.

Na de lássuk, hogy mit is tett a balliberális polgármesterünk a városért? Például át akarta adni
a városi egészségközpont üzemeltetését a fia cégének. Nem is vette a fáradtságot, hogy
létrehozzon egy átláthatatlan céghálózatot, és strohmannokon keresztül játssza át az
egészségközpontot a fiának, hanem közvetlenül őt bízta meg. Nagyon bízik a hatalmában,
mint a helyi kiskirály ugye bármit megtehet. Mit tett még a városért? Minden önkormányzat
által fenntartott intézményt, tehát pl. óvoda, iskola, gyerekjóléti központot és művelődési
házat is csak az ő emberei irányíthatják, az előírt balliberális politika szellemiségében. Ezt
személyesen is megtapasztaltam: reggel viszem a gyereket az óvodába, és hallom, hogy a két
óvónő szidja a fidesz-kormányt, panaszkodik az alacsony fizetésre. Szólok nekik, hogy
közintézményben mégsem kellene politizálni, főleg nem a gyerekek előtt. Úgy néznek rám,
hogy egyértelmű: még nekik áll feljebb. A gyerekekkel persze nem törődnek: nyugodtan
verhetik a nagyobbak a kisebbeket. Ugyanis vegyes csoportok vannak, 3-6 éves gyerekek
vannak valós felügyelet nélkül, a nemtörődöm óvónénikkel, akiknek a kiválasztása során úgy
látszik a politikai megbízhatóság volt fontosabb, mint a szakmai tudás. Sebaj, gondoltam, írok
az önkormányzatnak egy panaszlevelet:

„Ötéves fiam három éve ebbe az óvodába jár, és utóbbi egy-másfél éve rendszeresen azt
meséli, hogy a nagyobb gyerekek az óvodában megverték, fejbe ütötték, megrúgták, stb. Ha
ilyen esetben az ovo néni segítségét kéri, akkor azt a választ kapja, hogy „védd meg magad“
és „ne árulkodj“. Nem értem, hogy egy olyan vegyes csoportban, ahol 3-7 éves korú gyerekek
is járnak, és nagy a különbség a gyerekek „súlycsoportja“ között, miért nem védik meg az ovo
nénik a kisebb, gyengébb gyerekeket? Az egyetlen személy, akihez segítségért fordulhatna a
megvert gyerek, az az ovo néni, és ő meg ahelyett, hogy megvédené, elutasítja. Ez egy új
pedagógiai módszer? „
És az önkormányzati felelős vezető válaszából kiderült, hogy igen! A vegyes csoportok
ideológiai okokból előnyösek szerintük:

„A gyerekek néha nem megfelelően reagálnak egymás cselekedeteire, ilyenkor előfordulhat

bizonyos durvaság, de azt határozottan visszautasítják pedagógus kollégáink, hogy ők
ilyenkor a levelében leírt módon reagálnának. A vegyes csoportban éppen az a nagyszerű,
hogy a gyerekek toleránsabbak, türelmesebbek lesznek társaik iránt, ami erre a csoportra is
jellemző.”
Értjük, ugye: a vegyes csoportokkal elkerülhető mindenféle szegregáció. Kezdjük el a
multikulti keveredést minél korábban, mert a másság toleranciája mindennél fontosabb. Az
nem számít, hogy a kisebb gyerekeket egy életre megnyomorítják lelkileg, a lényeg, hogy
toleránsak legyenek. Az sem számít, hogy én mint szülő mit gondolok erről, hiszen az ő
ideológiájuk fontosabb. Az ügy végül úgy záródott, hogy más szülők is panaszt tettek, és
aláírást gyűjtöttek, ami után az óvoda kénytelen volt megszüntetni a vegyes csoportokat. Az
én gyerekemen ez már nem segít. Köszönjük, polgármester úr!

Az óvoda úgy „hálálta” meg a panaszomat, hogy feljelentett a gyerekjóléti szolgálatnál.

Veszélyeztetjük a gyerekünket, mert nem akarjuk a multikulti, toleráns, vegyes csoportokat.
Szóval volt szerencsém közelebbről megismerni egy másik önkormányzati intézményt is,
amire a balliberális polgármester rányomta a bélyegét: az ott dolgozók közül megismertem
egy bolsevik, feminista, férfigyűlölő, dilettáns családgondozót, aki érdemben meg sem
hallgatott engem, csak azon mesterkedett, hogy a gyerekeket hogyan tudja elvenni az
apjuktól, és az anyjukat hogyan tudja rábeszélni a válásra. Megismertem egy „szakmai
vezetőt”, aki egy nagydarab, agresszív, hormonzavaros, meghatározhatatlan nemű lény, és
ugyancsak a családok felszámolásáért fáradozik. Ha egy sötét utcán szembejönne velem,
biztos átmennék a túloldalra. És megismertem a pszichológus „szakemberüket” is, akiről
kiderült, hogy végzettsége nincs, csak egy gyorstalpaló mediátor tanfolyamot végzett el. Az ő
kvalifikációja az, hogy ő maga is bántalmazott gyerek volt, ezért mindenkire rávetíti a saját
lelki baját, és mindenkit gyerekbántalmazóként kezel, aki oda beteszi a lábát. Ugye, milyen jó
csapat ez? Tönkre is tették a családomat pikk-pakk. Köszönjük, polgármester úr!
Sorolhatnám tovább: a város főépítésze egy félcigány nagydarab nő, a művelődési házban és
könyvtárban is csak olyanok dolgozhatnak, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak és a
balliberális ideológiát követik minden lépésükben. Még az olvasókör vezetője is egy
véresszájú Gyurcsányista. Döbbenetes, ahogy az ember lassan mindenhol ezt fedezi fel,
mindenhol ebbe botlik bele. És még valamin botorkálunk: tele vannak a város utcái vakvezető
kövezettel. Soha senkit nem láttam az utóbbi 10 évben, aki használta volna ezeket. Viszont
súlyos milliókba kerültek, és a nyugdíjasok botorkálnak rajta, valamint a biciklisek, rolleresek
és babakocsisok kerülgetik, mert balesetveszélyes. De hát a polgármesterünk élen akar járni a
hátrányos helyzetűek támogatásában! Vagy másik példa: egy városi közintézményben a
bejáratnál található 2 lépcsőfok miatt lépcsőliftet szereltetett fel. Azt sem használta még senki
az utóbbi években, de a lényeg, hogy kb. 100-szor annyiba került, mint egy sima rámpa. Nem
számít, az adófizetők pénzéből erre is kell jusson! Ez egy balliberális mintaváros. Itt a
normális többség, aki tanul, dolgozik, gyereket nevel, csak adófizetőként érdekes.
Bevételforrás. Aki tényleg fontos ebben a városban, az nyomorék, cigány, zsidó vagy
homoszexuális kell legyen, akkor itt odafigyelnek rá, és mindenben támogatják. A többség
majd fizeti a számlát. Köszönjük, polgármester úr!

A legundorítóbb talán az, hogy ez a semmirekellő, senkiházi banda egy öntelt erkölcsi
fölénnyel kezel mindenkit, aki nem hozzájuk tartozik. Hiszen ők milyen humánusak, milyen
jó lelkűek, hogy támogatják a hátrányos helyzetű embereket! És kizárólag csak őket
támogatják. Ha normális vagy, és a többséghez tartozol, akkor nyomoroghatsz, nem érdekli
őket. Hány nélkülöző, albérletben sínylődő, vagy devizahitellel tönkretett szegény család van,
akinek gyerekei fele annyi támogatást sem kapnak, mint a liberálisok által áldozatszereppel
ellátott kisebbségek és nyomorékok! Hány elvált apa került az utcára és lesz munkanélküli,
akin segíteni lehetne abból a pénzből, amit a szükségesnél többszörösen költenek a "hátrányos
helyzetűekre"! Magyar vagy, férfi vagy? Akkor nem érdekli a liberálisokat a sorsod.
Bármilyen sorscsapás ér, akkor is dolgozz és fizess, mert ők majd eldöntik, hogy kik a
"hátrányos helyzetűek" és "áldozatok", akiket támogatni kell abból a pénzből, amit tőled
elvesznek. Nem véletlen, hogy minden balos önkormányzatnál a gyerekjóléti intézmények
proli, bolsevista, nőpárti, feminista egyesületek: már Marx és Engels korában kitalálták a
balosok, hogy mindig a nő az áldozat, és őt kell védeni:

„A családban a férfi a burzsoá és a nő jelenti a proletariátust.” (Engels: A család, a

magántulajdon és az állam eredete).
Ma is aktuális ez az idézet. Az áldozat szerepbe bújtatott nőket éppúgy támogatják a
bolsevikok, mint az áldozat szerepbe bújtatott migránsokat. Hiába nőgyalázó a migránsok
nagy többsége, ellenük soha nem szólnak fel a feministák, mert ők is "áldozatok", és az
áldozatok összetartanak a gonosz fehér férfiak uralma ellen. Ezért szét kell verni a családokat,
szét kell verni minden hagyományos közösséget, és a feminizmus erre ugyanúgy alkalmas,
mint a több millió migráns, akit Európába telepítenek. Ezért működik a balos liberalizmus kéz
a kézben a feminizmussal. Ebben a városban ez a szimbiózis tökéletesen látható, minden
intézményében tetten érhető. Nem véletlen, hogy a kormány a járási hivatalokba helyezte át a
gyerekjóléti központok irányítását. Nem véletlen, hogy a kormány elvette az iskolákat az
önkormányzatoktól.És nem véletlen, hogy kedves polgármester úr emiatt beperelte az államot.
Tudja ő is, hogy a balliberális agymosásnak csak akkor van foganatja és jövője, ha már a
gyerekekkel elkezdik azt.

Mindenkit óva intek attól, hogy egy ilyen balliberális városban éljen. A családrombolást és
nőuralmat ilyen helyeken tökéletesítették. Itt még Rákosi elvtárs és Kádár elvtárs lélekben
közöttünk jár. Jó elmélet ez a kommunizmus, liberalizmus. Csak akkor van baj, ha valaki ezt
meg is valósítja.Itt ezt megtették. De sokan várjuk már azt a napot, amikor kedves
polgármesterünk megbukik, és eltakarodik grandiózus csapatával együtt.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Mese egy válóperről
2017. június 25. 08:23 - tarsadalom • Szerkesztés...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háromgyerekes anyuka, aki úgy érezte, hogy férje
„mindenbe beleszól”. Beleszól a gyerekek nevelésébe, a közös hétköznapi életükbe, és abba,
hogy mire-mennyi pénzt költsenek. Ebből elege lett. Hiszen azt látta a saját szüleinél, hogy a
nő irányít mindent, a férfi nem szól bele semmibe. De ő sajnos nem olyan férjet választott
magának, aki megfelelne ennek az elképzelésnek. Ezért lelki terrornak érezte a férje
viselkedését, és úgy érezte, hogy ki van szolgáltatva neki. Évente egy-két alkalommal
„fellázadt” és hangos vitákat provokált ki. Aztán közel 10 év elteltével úgy érezte, hogy a
válással megold mindent: hiszen megkapja a gyerekfelügyeletet, és utána a férje nem tud
beleszólni a nevelésbe. Megkapja a tartásdíjat, és utána a férje nem tud beleszólni a pénzek
elköltésébe. Megkapja a közös vagyon felét és már nem lesz kiszolgáltatott. A válás
megoldást jelent minden problémájára!

Voltak barátnői és rokonai, akik mindenben támogatták. Kritikus átgondolás nélkül,

egyoldalúan csak azt az áldozat-szerepet látták és fogadták el, amit az anyuka teljes
meggyőződéssel előadott. Szegény anya és szegény gyerekek, őket segíteni kell! Legyenek
biztonságban a válással, aztán utána még lehet mindent újra kezdeni. Ha majd az apa lesz
teljes kiszolgáltatottságban a válás után, akkor majd újra együtt élhetnek. Ez volt az
elképzelés, ezt magyarázták be kölcsönösen egymásnak. Az apa hiába mondta, hogy a
válóperben minden tönkremegy. Nem hittek neki. Az anyának és támogatóinak eszébe sem
jutott volna, hogy esetleg ő maga is hibás lehet a konfliktusokért. Az vajon hogyan lehet,
hogy a férjének soha senki mással nem volt konfliktusa, csak vele? Ilyesmin nem
gondolkodtak el, csak egyoldalúan a férjet hibáztatták, hiszen a femináci ideológia szerint egy
nő mindig csak áldozat lehet, és soha nem lehet őt hibáztatni, akkor sem, ha konfliktuskereső,
összeférhetetlen, veszekedő, provokáló volt egész életében.

Voltak „családsegítők” a gyerekjóléti szolgálatnál, akihez anyuka fordult. Ezek is sokat

segítettek, teljes gőzerővel dolgoztak a család felszámolásán. Hiszen itt egy elnyomott nőről
volt szó, akinek a jogait meg kell védeni! Egy igazi feminista ilyesmit nem hagyhat
büntetlenül. Fel kell jelenteni az apát rendőrségen, hogy anyuka biztosan megkapja a
gyerekeket. Távoltartási kérelmeket kell beadni az apa ellen, hogy anyuka zavartalanul
kizárhassa az apát a közös otthonukból. Gyámhivatali eljárásokat kell indítani, hogy a
gyerekek „megvédve” legyenek az apjuktól, és csak kéthetente találkozhassanak vele.
Anyukát egy feminista önsegélycsoportba kell járatni, és pszichológushoz, hogy
„megerősödjön” és lerázhassa magáról az elnyomó férjét. Mindezt persze csakis a gyerekek
érdekében! A dilettáns, buta, férfigyűlölő, bolsevik "családsegítő" és a panelproli anyuka
egymásra találtak, legjobb barátnők lettek. Anyuka elhitte, hogy a családsegítő egy
szakember, és úgy szívta fel a butaságait, mint egy szivacs. Az agymosás tökéletesen
működött, anyukából pár hónap alatt harcos feministát neveltek, aki saját gondolatok nélkül
követte a feminista elmélet lózungjait, tehát minden kérdésre megvolt az előregyártott
válasza. Anyuka az áldozatszerepet oszkárdíjra méltó ügyességgel játszotta el, és a
családsegítő nézett, mint a moziban. Az ő férfiellenes előítéletességét csodálatosan beigazolta
anyuka színjátéka: na ugye, hogy ugye: minden férfi gazember, akitől el kell venni a
gyerekeket és tartásdíjrabszolgát kell csinálni belőle. Szóval nagy volt az egyetértés anyuka és
a családsegítő között. Puszipajtások lettek.

Volt egy ügyvédnő, aki ingyen dolgozott anyukának. Ő is teljes naivitással elhitte, hogy
válóperrel kell megoldani a problémát. Ilyeneket írt, hogy „Ügyfelem arról tájékoztatott,
hogy házasságuk súlyosan megromlott, ezért hosszas és alapos megfontolás után a házasság
felbontása és a közös vagyon megszüntetése iránt döntött”. Ez a hosszas és alapos
megfontolás anyuka részéről pont egy hét volt: 2013.9.28-én döntött úgy, hogy mégsem akar
negyedik gyereket a férjétől, és 2013.10.07-én már el is költözött. Az ügyvédnője szerint is
gyorsan lemegy majd a válóper, ezt hitte legalábbis: „az első tárgyalás nem lesz korábban,
mint október-november, a vége pedig valószínűleg a következő évre húzódik”. Csak azt nem
írta meg kedves ügyvédnő, hogy vajon melyik évre gondol? Lett azóta már 3 év pereskedés,
amiben minden érintett élete teljesen tönkrement. Ja, és kedves ügyvédnő segítségével anyuka
kicsalt 20 millió Ft-ot a férjétől, ezt is persze csakis a gyerekek érdekében! Aztán gátlások
nélkül követelték a következő 20 milliót, hiszen az apa munkanélküli lett, és nem tudta az
„elvárt” tartásdíjat fizetni, csak kevesebbet. A zsarolás, csalás, megtévesztés, hamis vád mind-
mind szokásos eszközök egy válóperben, itt is bevetésre kerültek: ahogy anyuka írta
ügyvédnőjének: "Rendőrségi feljelentést tettem a férjem ellen, a visszavonás ígéretével talán
meggyőzhető egy peren kívüli egyezségre." Az ilyen gazember, maffia módszerekkel
kierőszakolt "egyezségeket" persze senki nem tartotta be. Anya soha nem volt hajlandó
egyenlő félként egyezkedni apával. Csak a magas lovon ülve, maga mögött tudva a teljes
feminista családjogi intézményrendszert, diktálta apának a feltételeket, és aztán csodálkozott,
hogy ő nem tartotta be ezeket a "megállapodásokat". Egy kierőszakolt diktátum nem
megállapodás!
Volt egy apa, aki azután, hogy egy évig hiába könyörgött a feleségének, hogy ne számolja fel
a családot, új társat keresett. Új életet kezdett, új családot alapított. Három és fél év
pereskedés után végül feladta a gyerekeiért folytatott harcot. Teljesen tönkrement lelkileg,
egészségileg, anyagilag. A nőpárti bíróság és gyerekvédelem belekényszerítette egy
megállapodásba, amiben hétvégi, látogatós apát csináltak belőle. A gyerekeit már a per alatt
teljesen elidegenítették tőle, tehát nem volt már valós tétje, hogy belemegy-e a
megállapodásba. Az anya elérte a célját: a teljes kontrollt a gyerekek fölött, és az apa
lejáratását, tönkretételét. A hétvégi kapcsolattartások egy idő után kínlódássá váltak. Apa
szenvedett attól, hogy látta a gyerekeken: tele vannak lelki problémákkal. Felbomlott a
számukra biztonságot adó családi fészek, ezért önbizalomhiányos, félénk gyerekek lettek.
Mindkét szülőt szerették, de anyjuktól csak azt hallották, hogy apa semmit nem csinál jól.
Ezért lojalitáskonfliktusban szenvedtek. És hiányzott a második felnőtt, aki mindig ott van
számukra és foglalkozik velük, tehát elhanyagoltak lettek. Megszokták, hogy minden vitát
egymás között kell rendezzenek, mert nincs szülő, aki beavatkozna. Türelmetlenek,
erőszakosak, gonoszkodóak lettek egymással szemben is. Apa tehetetlenül kellett végignézze,
hogy a gyerekei, akik azelőtt okosak, tehetségesek, boldogak voltak, most tele vannak lelki
bajokkal, viselkedészavarral, és el vannak hanyagolva. Szerette volna úgy nevelni a gyerekeit,
hogy értelmiségi emberek legyenek belőlük: sok olvasással, kulturális rendezvényekkel,
múzeumlátogatással, és fejlesztő játékokkal. De a hétvégi kapcsolattartások alatt hiába
próbálkozott ezzel: a gyerekek megszokták, hogy az anyjuknál nincs ilyesmi, és nem akartak
hallani sem róla, hogy apa ilyen tevékenységeket szeretne szervezni számukra. Semmiben
nem hallgattak az apjukra, mert hát azt tanulták anyától, hogy apa úgyis mindent rosszul
csinál. Apa azon gondolkodott, hogy van-e értelme egyáltalán a kapcsolattartással kínlódni,
ha teljesen elidegenített gyerekeket kellene felneveljen. Semmit nem tud átadni nekik a saját
nevelési elveiből, a saját értékrendjéből. A gyerekek semmit nem fognak továbbvinni, ami
tőle származik. Biológiailag az ő gyerekei, de minden más szempontból idegenek. Az anya és
rokonai teljes kontrollt gyakorolnak fölöttük, és sajnos az a család nem éppen értelmiségi
attitűdjéről híres. Hogy miért vett el apa egy ilyen családból származó nőt feleségül? Mert egy
szép és kedves, szerény nő volt akkor. Azt hitte, hogy apaként, családfőként majd amúgy is
erősebben befolyásolhatja a családja értékrendjét és legalább fele arányban a gyerekek
nevelését. Nem számolt azzal, hogy ez a kedves, szerény, de nem túl művelt nő egyszer csak
úgy dönt, hogy fellázad és „majd megmutatja, hogy ő mi mindenre képes”. Hát, sajnos
megmutatta. Képes volt tönkretenni a családot, a saját és gyerekei életét. Képes volt a férjétől
kapott pénzből egy lakást venni és berendezni, amire nagyon büszke volt. Megvalósult az
álma, hogy senki nem szól bele az életébe, hanem mindent ő irányíthat és kontrollálhat.
Független lehet, és büszke feminista. Próbálkozott azért még azzal, hogy a tönkretett férje
pénzéből éljen továbbra is (tartásdíjnak álcázva), de ez azért nem sikerült teljes mértékben.

Nem csak az volt a lényeg, hogy az apát a feminista intézményrendszer segítségével

kifosszák, tönkretegyék, eltiporják, megalázzák, hanem az is, hogy tartásdíj-rabszolgát
csináljanak belőle. Tehát esélye se legyen új családot alapítani, hanem fizessen havi 200.000
Ft-ot a régi családjára, és egyedül éljen, teljesen kiszolgáltatva exfeleségének, aki felszámolta
a családot, és a "gyerekek érdekeire" hivatkozva semmilyen módon nem akarta figyelembe
venni, hogy az apának is vannak szülői jogai, vannak érzelmei, vannak alapvető emberi jogai
és igényei, hogy családban éljen. Hogyan tudna egy elvált apa új családot alapítani, ha minden
pénzét kicsalta az exfelesége és a következő 20 évre a havi jövedelmét is leköti tartásdíj
követelésekkel? Sehogyan. Ezért akart az apa tartásdíj fizetés helyett váltott elhelyezést, de
ezt az exfeleség természetesen megvétózta. Ehelyett inkább számlákat gyűjtött, amivel
igazolni akarta, hogy havi 200.000-et költ a gyerekekre, ezért kér ennyi tartásdíjat. A számlák
természetesen javarészt olyan összegekről szóltak, melyeknek köze sem volt a gyerekek
eltartásához, de az anya egy 100 oldalas bírósági beadványban próbálta megindokolni ezt a
magas összeget, abból kiindulva, hogy a bíróság úgysem fogja tételesen ellenőrizni a
kiadásokat. Arról mélyen hallgatott persze, hogy havi 179.500 Ft juttatásokat kap az államtól
a gyerekek után (52.000 családi pótlék, 99.000 adókedvezmény, 26.500 GYET). Emellett 6
órás munkarendben dolgozhat is, és van havi 300.000 Ft fizetése. Exférjének köszönhetően
volt lakása is, nem kellett albérletet fizessen, és a gyerekek ingyen étkeztek az
ovodában/iskolában. De valahogy mégsem volt elég ez a havi félmilliós jövedelem, követelni
kellett még ráadásul a 200.000 Ft-os tartásdíjat.. Attól a férjtől, aki a válóper és betegség miatt
elvesztette a munkahelyét, és az életbenmaradásért küzdött. Ha valaki ezek után sem érti meg,
hogy miért kell megszűntetni a tartásdíj-rabszolgaságot, és helyette bevezetni a váltott
elhelyezést, az menthetetlen. Döbbenetes volt az a gátlástalanság, kegyetlenség,
embertelenség és könyörtelen hidegvér, amivel a hatalmi pozicióba jutott feleség megpróbálta
a saját társát eltiporni, a saját gyerekei apját öngyilkosságba kergetni.

De nem csak az apák anyagi ellehetetlenítése és szülői jogainak semmibevétele miatt kell
bevezetni a váltott elhelyezést, hanem a gyerekek jóléte miatt is. Több tizezer fős
tanulmányok kimutatták, hogy az elvált családokban a váltott elhelyezés eredményezi a
gyerekek legjobb fejlődését.
(https://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-
feleben_van_a_gyerek/) Nem beszélve arról, hogy a valóperek száma felére csökken ott, ahol
bevezetik a váltott elhelyezést. Vajon miért? És miért adják be a válóperek 90%-át nők? Mert
tudják, hogy megkapják a gyerekeket, a tartásdíjat, a vagyon felét. Ezen kell változtatni.
Tiszteletben tartani az apák szülői jogait is. Mert jelenleg az a nagy átverés, hogy "a gyerekek
érdekében" a nők jogait veszik csak figyelembe. A család szülőkből és gyerekekből áll, és
minden tagjának egyenlően fontos kellene legyenek a jogai. A nők jogainak minden más fölé
emelése (a gyerekek érdekével hamisan megindokolva) egy teljesen torz és igazságtalan
helyzetet eredményezett. Rengeteg nő még mindig azokat a mantrákat hajtogatja, hogy "a
gyereknek az anyánál a helye" és "a gyereknek nem lehet két otthona, állandóságra van
szüksége". Valójában azért küzdenek a nők foggal-körömmel a váltott elhelyezés ellen, mert
akkor megszűnne a tartásdíj-rabszolgaság, megszűnne a gyerekek láthatásával eszközölt
zsarolási lehetőség, megszűnne az elvált apák kiszolgáltatott helyzete. Megszűnnének a nők
előjogai. Meg is fognak szűnni, mert a világ a jogegyenlőség felé halad, és egyre többen
kezdik látni az áldozat-szerepbe bújt nők előjogait, ezt az elfogadhatatlan, tarthatatlan
állapotot.
A mese vége sajnos nem az, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, hanem bizonytalan,
hogy mi lesz a vége. Az anya már régen megbánta, hogy felszámolta a családot. Neki
vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. A gyerekek is gyakran emlegetik, hogy "vissza lehetne
csinálni mindent..". Csak hát a többnejűség nem divat mifelénk. Apa minden nehézség
ellenére kapott az élettől egy második esélyt. Új társával nevelik egyéves kislányukat és
várják a második babát. Apa megpróbálja visszanyerni bizalmát és hitét abban, hogy lehet
családban élni, lehet apaként is gyereket nevelni, lehet a társával békében együtt élni. Nincs
könnyű dolga, mert a médiából folyik ránk a liberális-feminista agymosás nap mint nap, és
egyre férfiellenesebb a társadalom. Teljesen tönkretették a férfiszerepeket, az apaszerepeket,
virágzik a genderizmus. Hagyományos, normális családi életet élni kihívás egy ilyen
világban. Minden család egy szövetség kellene legyen, egy érdekközösség. Közös érdek a
gyerekek felnevelése, és az, hogy a társunkkal közösen azt megadjuk egymásnak, amire
szükségünk van: szeretetet, gondoskodást, segítséget, lelki támaszt. Van persze az éremnek
egy másik oldala is: nem vagyunk függetlenek. Nem csalhatjuk meg a társunkat, nem
vonhatjuk ki magunkat a háztartási munka alól, nem költhetjük el a közös pénzt arra, amire
akarjuk. Valamit valamiért. A feministák sajnos csak ezeket a szerintük negatív
következményeit látják a családi életnek, és arra buzdítják a nőket, hogy: ne függjél senkitől,
ne hozz áldozatokat senkiért, ne hagyd magad kihasználni. Ezért lehetetlen ma hagyományos
családi életet élni, ezért van rengeteg válás, ezért harcolnak a nők válóperekben a saját társuk
ellen, háborúznak a saját gyerekei apja ellen, ezért lesznek szerető és segítő társakból halálos
ellenségek, mint ahogyan ebben a leírt történetben is.

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Az igényesség oltárán
2017. június 24. 21:17 - tarsadalom • Szerkesztés...

Gyakran hallani, hogy milyen sokba kerül egy gyerek felnevelése. Több számítás megjelent
már, miszerint 25-30 millió Ft kiadással kell számolni, amíg egy gyerek felnő és elvégzi az
egyetemet. A szülészorvosnak megy 100-120 ezer, a szülésznőnek nagyjából 50 ezer, a
terhesgondozás havi átlagban körülbelül tízezer, és a nővérkéknek is kell adni valamennyit.
Erre jönnek még a különböző eszközök, például a babakocsi, ami újonnan 80-500 ezer forint
attól függően, hogy milyen hiper-szuper modellt vesz valaki, de használtan lehet 50 ezerért is
találni. Autós ülés, gyerekágy, ruha, gyógyszerkészlet, fürdőkád - együtt az egész kiadás már
szüléskor kb. félmillió forint.

Egy egész iparág épült rá szerencsétlen szülőkre, akik természetesen „csak a legjobbat”
akarják a gyereknek. Tehát bármit el lehet adni nekik akár tízszeres áron is, a gyereken nem
fognak spórolni. Használt cuccokat venni a gyereknek? Akkor nem is vagy jó szülő!
Gátlástalanul folyik a marketing, reklám és nyerészkedés ezen a területen. Vedd meg
mindenből a legjobbat, legdrágábbat, márkásat! A legdrágább a legjobb, természetesen.
Érdekes, hogy pl. Németországban, ahol nagyon erős a fogyasztóvédelem, a fogyasztóknak
segítenek megtalálni a legjobb ár/érték arányú terméket: rendszeresen tesztelnek szinte
minden terméket, és gyakran kiderül: nincs közvetlen összefüggés a termék ára és minősége
között. Nem csoda, hiszen a marketing szakma azt tanítja: keress a piacon egy érték-sávot,
ahová a termékedet elhelyezed, és úgy reklámozd, hogy ennek megfeleljen. Ne érdekeljen a
termék valós előállítási költsége vagy értéke, hanem csak az, hogy milyen imidzset kreáltál
neki. Eladhatsz bóvlit is jó áron, ha jól reklámozod. Az emberek könnyen manipulálhatóak és
főleg az alacsony önértékeléssel és alacsony szociális státussal rendelkezők meg fogják venni
a márkás, drága terméket - akár hitelből is -, mert akkor érzik magukat „igényesnek”,
jómódúnak, a gazdagokhoz és sikeresekhez tartozónak.

Nem csak fölösleges "gyereknevelési" eszközöket és tárgyakat tukmálnak ránk a cégek,

hanem szolgáltatásokat is. Már babakorban elkezdődik a szerencsétlen szülők kihasználása,
megfejése. Mindenféle babatornát, teszti és szellemi "fejlesztést" adnak el a rajtunk élősködők
azzal a szöveggel, hogy a gyerek fejlődése visszamaradt, görbe a háta vagy a lába, nem
mászik még, nem beszél még, stb. Az esetek nagy részében teljesen felesleges az ilyen
speciális kezelés, mert egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekek fejlődésében nagy az egyedi
szórás, de kezelés nélkül is kiegyenlítődnek később ezek a különbségek. De természetesen ki
lehet használni a szülők bizonytalanságát, tudatlanságát, és azt a tényt, hogy egy szülő sem
akar abba a helyzetbe kerülni, hogy esetleg elmulasztott valamit megtenni a gyereke jó
fejlődésének érdekében. Senki nem akarja, hogy a gyereke lemaradjon a többi gyerekhez
képest. Milyen lelkiismeret furdalást éreznénk, ha mulasztanánk ezen a területen! Ezt
használják ki a szülőkön élősködő "gyerekfejlesztők", és jó pénzért kínálnak teljesen
felesleges szolgáltatásokat.

Pedig a jelenlegi demográfiai helyzetben hatalmas bűn visszaélni a szülők manipulálásával és

nyerészkedni az újszülötteken. Ugyanis leginkább anyagi okai vannak az alacsony
szülésszámnak. Gyakran végeznek felméréseket ezzel kapcsolatban, és kiderül: legtöbb szülő
2-3 gyereket szeretne. Valójában csak 1.5 gyerek születik meg átlagban, és az indok gyakran
az, hogy alacsonyak a keresetek, magasak a költségek. Aki albérletben lakik, nem is vállal
egyáltalán gyereket, mert alig tudja kifizetni a bérleti díjat és rezsit a fizetéséből. Ha viszont
nem születnek meg kellő számban gyerekek, akkor munkaerő hiány lesz, és nem lesz ki
fizesse a nyugdíjakat. Ezért kellene államilag beavatkozni ilyen kényes területeken, mint a
lakhatási költségek és gyereknevelési költségek, és megakadályozni a spekulációt,
nyerészkedést, extraprofitot. Vannak jó lépések ebbe az irányba: rezsicsökkentés, családi
otthonteremtési támogatás, családi adókedvezmény, ingyenes óvodai/iskolai étkeztetés,
utazási kedvezmények nagycsaládosoknak, stb. Úgy tűnik, hogy ezek az intézkedések ellenére
is túl kevés gyerek születik meg. Sőt, olyan országokban, ahol magas az átlagkereset és az
átlagembernek nincsenek megélhetési gondjai, ugyanúgy csak 1.5 gyereket vállalnak a szülők,
mint nálunk. Úgy tűnik, hogy minél magasabb az életszínvonal, annál magasabbak lesznek az
igények is. Az igényesség oltárán feláldozzuk meg nem született gyerekeinket.

Kellene tehát az imidzseken is változtatni. Emlékeztetni az embereket, hogy a szüleik és

nagyszüleik hogyan nőttek fel. Nem kaptak akkoriban a gyerekek drága okostelefont és
márkás ruhákat. Mégis felnőttek és boldogan éltek. Nem kell mindent megvenni a gyereknek,
amit a reklámokban ránk akarnak tukmálni. Nem azok a valódi értékek, amiket a
marketingesek és nyerészkedő kereskedők el akarnak adni. Ha megpróbáljuk egyszerűbb
módon, egyszerűbb termékekkel nevelni a gyerekeinket, akkor nem kerül olyan magas
összegbe, ami miatt nem merünk gyereket vállalni. Nem azt mondom, hogy éljünk úgy, mint
száz évvel ezelőtt, vagy úgy mint a cigányok, de lehet szerényebb költekezéssel is biztosítani
a gyerek minden szükségletét. Cserébe nem egy, hanem 2-3 gyereket tudunk felnevelni.
Ehhez persze az is kellene, hogy elfelejtsük azt az évtizedek óta tartó neoliberális értékrendet,
ami azt verte a fejekbe, hogy: valósítsd meg önmagad, ne hozz áldozatot senkiért, vásárolj és
költekezz, vegyél fel hitelt és legyél a multicégek rabszolgája. Ebben a vadkapitalista
rendszerben csak a fogyasztók számítanak. Viszont pont a fogyasztók és a munkaerő fog
hiányozni, ha nem lesz utánpótlás, mert a manipulált fogyasztó inkább a plazmatévét veszi
meg, mint gyereket vállalna. Európában már régen megfigyelték, hogy a gazdagodás
csökkenti a gyermekvállalási kedvet. "A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátlás" mondja a
szociológus Wattenberg.
Ezért be kell avatkoznia az államnak, és vissza kell fordítani ezeket a folyamatokat. A
hagyományos, konzervatív értékrendet újból megbecsültté tenni, visszaszorítani a
liberalizmust és helyrehozni az általa okozott károkat. Értékessé és vonzóvá, megbecsültté
kell tenni a családot és gyereknevelést. Megértetni az emberekkel, hogy hiába akarunk egyre
jobb életszínvonalat és „igényes” módon élni, ha közben mások (pl. cigányok) alacsonyabb
színvonalon élve teleszülik az országot. Ha másképp nem megy, akkor a nyugdíjrendszerrel is
lehet a gyerekvállalást ösztönözni: mindenkinek a saját gyerekei fizetik majd a nyugdíját. Ha
nem vállal gyereket, akkor nem számíthat állami nyugdíjra. Radikális eszközök kellenek, mert
5-10 éven belül nem lesz fenntartható a nyugdíjrendszer.

http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20130626-egy-csaladi-haz-ara-van-a-
gyerekben-15-25-millio-forint-egy-gyerek-felnevelese.html
http://valasz.hu/vilag/a-kapitalizmus-a-legjobb-fogamzasgatlo-116046
https://mno.hu/velemeny/nyugdijrendszer-ketyeg-a-bomba-460794

Liberális utópiák
2017. június 19. 04:09 - tarsadalom • Szerkesztés...

Minap a híradóban hallottam egy olyan nyilatkozatot, hogy Magyarországon évente x halálos
kimenetelű autóbaleset történik, ami az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Azt
hittem, hogy a szokásos évente ismételgetett statisztikai adatismertetést hallom, de ezután jött
a meglepetés: a nyilatkozó hozzátette: és a cél az, hogy egyetlen autóbaleset se történjen
Magyarországon! Ez már egy olyan gondolat, amivel érdemes foglalkozni, megnézni, hogy
mi van mögötte. Mert az még érthető és rendben van, hogy mondjuk egy rendőr egy ilyen
nyilatkozatot tesz. Talán optimista ember, vagy nem gondolta végig, amit mond, vagy ezt
várják el tőle, hogy ezt mondja. De sajnos liberális politikusoktól is gyakran hallani ehhez
hasonló nyilatkozatokat: el fogjuk érni, hogy ne legyen egy bántalmazott gyerek sem, ne
legyen egy megerőszakolt nő sem, ne legyen prostitúció, ne legyenek drogfüggő emberek, ne
legyen alkoholizmus, ne legyen bűnözés, ne legyenek hátrányos helyzetű kisebbségek, ne
legyen homofóbia, stb. Jöjjön el a világbéke, és senki ne bántsa a bébifókákat. Amíg ilyen
utópiákat szépségkirálynőktől hallunk, addig nincs semmi baj. Vannak viszont eszement
liberális politikusok és aktivisták, akik tényleg elhiszik és minden eszközzel meg akarják
valósítani ezt az utópiát. Az, hogy senkinek a joga nem sérül, senki nem kerül hátrányos
helyzetbe, senkit nem diszkriminálnak, senki nem fog bántani másokat és egy gyerek sem
veszi el többé a másik homokozólapátját. Nem vicc, vannak emberek, akik ezt komolyan
gondolják. Ezért küzdenek. Naponta lehet ilyen nyilatkozatokat olvasni főleg női, balliberális
politikusoktól.

Miért is baj ez, miért tartom károsnak? Mert ha valaki egy teljesen irreális célt tűz ki maga elé
és ezért harcol, akkor az azt mutatja, hogy nincs realitásérzéke. Fogalma sincs arról, hogy mit
lehet megvalósítani egy olyan társadalomban, ahol érdekek és jogok ütköznek. Ahol egyik
ember joga és szabadsága néha azzal jár, hogy egy másiké meg sérül. Ahol vannak bűnöző,
beteg hajlamú emberek. Ahol mindig is voltak és lesznek balesetek. Ha valakinek nincs
realitásérzéke, és egymagában küzd "nemes célokért", az még nem baj. De ha az illető
politikus, és széles körű befolyása van, törvényeket tud hozni, akkor kezd veszélyessé válni a
dolog. Mert ez a fajta liberális utópia oda vezethet, hogy teljesen eszement, káros
intézkedésekkel próbálják meg ezek az őrültek megvalósítani a lehetetlen, irreális
célkitűzéseiket, és eközben rengeteg kárt okoznak, rengeteg pénzt költenek el, amit reális
célokra is lehetne fordítani. Ez a baj a liberális utópiákkal. Ahogy talán Hofi mondta: jó dolog
volt ez a kommunizmus, amíg meg nem akarták valósítani. Sajnos meg akarták valósítani, és
a liberalizmust is ugyanúgy meg akarják. Csak utóbbi időből két példa: Kanadában törvénybe
foglalták, hogy a homofób szülőktől elvehetik a gyerekeket. És Norvégiában is volt egy eset,
ahol egy Román származású, bevándorló család gyerekeit elvette a gyámhatóság, mert a
szülők "túl vallásosan akarták nevelni a gyerekeket". A diliház kulcsa néha átkerül az
ápoltakhoz, és ők veszik át az irányítást.

Pedig olyan egyszerű lenne például azt megérteni, hogy: háborúk mindig voltak, és lesznek.
Vannak a földön olyan területek, ahol nagyon szűkösek a megélhetéshez szükséges
erőforrások: víz, termőföld, stb. Ha ehhez hozzájön az, hogy túlszaporodás van, akkor nagy
valószínűséggel az emberek elkezdenek háborúzni egymással. Nehéz ezt európai szemmel
nézve belátni, mert nálunk régóta jólét van, nincs túlszaporodás, nem volt régóta háború.
Amilyen háborúk a múltban voltak, azok inkább nacionalizmus vagy vallási okból
keletkeztek, és ezek az indokok tényleg nem aktuálisak jelenleg Európában. De a világban
máshol jelenleg is több száz helyen folyik háború. Soha nem fordult elő a történelem során,
hogy a földön mindenhol béke lett volna. Folyamatosan változtak a feltételek, kialakultak
jómódban élő kultúrák, akiket mások leromboltak. Nem egységesek a feltételek a bolygón,
valahol mindig lesz harc az erőforrásokért, a magasabb életszínvonalért, a területért. Hogyan
lehet egy pillanatig is azt hinni, hogy létezhet világbéke? Hacsak nem szépségkirálynő valaki..

Ha lenne értelme, akkor szívesen elbeszélgetnék egyszer egy ilyen liberális álmodozóval.
Hogyan képzeli el konkrétan például azt, hogy megszünteti a gyerekbántalmazást vagy
családon belüli erőszakot? Minden család lakásában felszerelnek egy kamerát, és rendőrök
figyelik napi 24 órában, hogy mi történik? Ott tudnak lenni 2 percen belül, ha valaki
bántalmazza a családtagját? Reális elképzelés ez? Van lehetőség ennyi rendőrt fenntartani?
Nem beszélve arról, hogy pont a liberálisok tiltakoznának a leghevesebben az ellen, hogy a
magánéletükbe bármilyen hatóság beletekintsen, hiszen akkor sérülnének a személyiségi
jogai. Nem tudna például az otthonában nyugodtan füves cigit szívni. De nem csak a családon
belüli erőszakra, hanem a bűnözés minden formájára érvényes az, hogy nem lehet olyan teljes
hatósági kontrollt fenntartani, amivel minden embert minden percben ellenőrizni lehetne.
Vegyük például a keletnémet országban felépített Stasi-hálózatot: a kommunista időkben egy
ügynökre 180 megfigyelt ember jutott. Ez volt a legsűrűbb, legjobban működő
ügynökhálózat. Lehallgattak mindent és mindenkit. Mégis volt bűnözés. És a hatósági
kontroll fenntartása olyan hatalmas erőforrásokat emésztett fel, amit nem bírt el az ország,
bele is buktak. Bűnözés mindig volt, van és lesz is. Se totális kontrollal, se "jóra neveléssel"
nem tudjuk elérni, hogy a világon mindenki jó szándékú legyen és ne bántson másokat. Nem
is értem, hogy ép eszű ember hogyan tud ilyesmiben hinni.

Ugyanez az infantilis naivitás látszik azokból a liberális politikusok nyilatkozataiból, akik

utóbbi években az iszlám terrorizmussal kapcsolatban rendszeresen kijelentették: még több
lehallgatással, még több rendőrrel, még több titkosszolgálati eszközzel meg fogják
akadályozni a terrorcselekményeket. Aztán mindig kiderül, hogy nem volt igazuk. Nem lehet
minden radikális migráns mellé két rendőrt állítani. Hiába hallgatják le őket napi 24 órában,
ami hatalmas költségeket is okoz: akkor is bármikor megtörténhet, hogy egy terrorista a
legegyszerűbb eszközökkel merényletet követ el. Ellop egy teherautót, csőbombát barkácsol,
vagy csak egy késsel ront rá emberekre az utcán. Nem lehet ezt teljesen megakadályozni.
Nem is értem, hogy például a francia államelnök, Hollande, hogyan tudott minden
terrorcselekmény után újra és újra a kamerák elé kiállni, és azt nyilatkozni, hogy "most aztán
ezentúl ilyen nem fog történni, mi mindent megteszünk az emberek biztonsága érdekében".
Nem lehet. Akkor lenne nagyobb biztonság, ha elfelejtenénk a liberális multikulti őrületet, és
megszüntetnénk a bevándorlást. Egy fejlett, magas életszínvonalú társadalom nem fogadhat
be olyan bevándorlókat, akik ahhoz szoktak, hogy gépfegyverrel rendezzék a mindennapos
problémáikat.

Kedves liberális utópiákban hívő álmodozók, csalódást kell okozzak nektek:nem lesz
világbéke. Lesz viszont továbbra is bűnözés, prostitúció, embercsempészet, drogfüggőség,
alkoholizmus, lesznek autóbalesetek és hátrányos helyzetű bébifókák. Soha senki nem fogja
tudni teljesen megszüntetni ezeket a jelenségeket. Mindenki jobban járna, ha nem ilyen
irreális célokra pazarolnátok időt és pénzt. Mindenki jobban járna, ha nem akarnátok
valamilyen világmegváltó izmust erőszakkal ráerőltetni az emberekre, amivel pl.
felforgattátok az arab országokat és teljes káoszt okoztatok ott, aminek a kihatása Európába is
eljutott a migrációval és terrorizmussal. Mindenki jobban járna, ha a politikát és társadalmi
célok kitűzését olyan emberekre bíznánk, akik nem álmodozók.
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá! Hirdetés

The red pill

2017. június 15. 20:20 - tarsadalom • Szerkesztés...

A „Red pill” című filmet nézve sok ismerős tényt hallottam a feministák és férfijogi
egyesületek képviselőitől. A legfontosabb érv, ami elhangzott, az volt, hogy: nem a gonosz
férfiak elnyomása miatt vannak a férfi-női szerepek. Nem ezért vannak olyan szakmák és
munkák, amit inkább férfiak végeznek. És nem ezért van az, hogy a nőknek a
gyerekneveléssel kapcsolatos feladatai vannak előtérben. Hanem azért, mert ezek a szerepek
felelnek meg leginkább a férfi-női biológiai adottságoknak. A feminizmus téves, paranoid
feltételezése az, hogy a férfiak szándékosan kizárják a nőket bizonyos munkakörökből. Pedig
hát nem. Nyugodtan mehetnének nők is bányába, útépítésre, kukásnak vagy favágónak. Csak
nem mennek, mert sok ilyen veszélyes, fárasztó, testileg megterhelő munka van, amit nem
bírnának. A férfiak felvállalják, és ezért kellene cserébe a nők a gyerekek megszülését és
felnevelésének egy részét vállalják. De a feminista agymosás óta ezt sem akarják. Inkább
férfiak ellen akarnak harcolni.

Semmivel nem könnyebb vagy nehezebb egyik szerep sem. És nem is fontosabb. A
társadalom fenntartásához ugyanolyan lényeges a férfiak munkája, akik pl. infrastruktúrát
építenek (utakat, házakat, közlekedési eszközöket) vagy termékeket állítanak elő (gépek, ipari
és mezőgazdasági termelés) és ugyanolyan fontos a társadalmi reprodukció is, tehát a
gyerekek szülése és felnevelése, amit csak nők tudnak megtenni. A férfi-női szerepek és
munkamegosztás tehát teljesen ésszerű, biológiai okai vannak és csak a feministák paranójája
miatt gondolhatja valaki azt, hogy a gonosz elnyomó férfiak miatt tartjuk fenn a női
szerepeket. Persze, hogy sok nő számára fárasztó, egyhangú, vagy unalmas a gyereknevelés
és házimunka. De ugyanolyan fárasztó, veszélyes és monoton sok munkahely is, ahol
többségében férfiak dolgoznak. Férfiak érintettek többségében a munkahelyi balesetekben, és
ártalmas munkák miatti megbetegedésekben. A várható átlag életkorbeli különbség is azt
mutatja, hogy férfiak vannak nagyobb megterhelésnek és stressznek kitéve, ami miatt
átlagosan tíz évvel előbb halnak meg, mint nők. Sok férfi szívesen cserélné el a munkahelyét
az otthoni munkával, amit a felesége végez, de nem teheti meg, mert el kell tartania a
családot. És ha nem lenne ez az anyagi kényszer, akkor sem tudna gyereket szülni vagy
szoptatni. Nem lehet a biológiai adottságokat és tulajdonságokat teljesen elszakítani a nemi
szerepektől és „választhatóvá” tenni, mint ahogy a feministák és genderisták ezt
megpróbálják.

Van viszont egy terület - és ez a filmben is elhangzott -, ahol a férfiak vannak hátrányos
helyzetben, kiszolgáltatva, jogfosztott állapotban: a válóperek és ehhez kapcsolódó
gyerekelhelyezés során az apák esélytelenek a szülői jogaik megtartására. Elveszik tőlük a
gyerekeket és súlyos tartásdíj előírásokkal ellehetetlenítik az életüket, elveszik az esélyüket az
újrakezdésre. Ezen a területen annyira aránytalanul alakult a férfi-női jogok egyenlősége,
hogy a feminizmus nem a nők esélyegyenlőségét harcolta ki, hanem átesett a ló másik
oldalára, és a férfiakat hozta hátrányos helyzetbe. Ezért alakulnak meg egyre több országban
férfi jogvédő szervezetek, hiszen a magas válási arányok miatt a férfiak többsége saját maga
átéli és megtapasztalja az igazságtalan családjogi rendszert. Az érintett férfiak kezdenek egyre
többen tiltakozni és szervezkedni, hogy érdekeiket érvényesíteni tudják. A feministák meg
foggal-körömmel harcolnak ez ellen, mert érzik, hogy a kiharcolt jogaik veszélyben vannak.
Az ők szemszögükből visszalépés lenne, ha elveszítenék a válások során kialakult előjogaikat.
Ebből is látszik, hogy a feministák soha nem az egyenlőségért harcoltak, hanem a női
hatalomért, előjogokért. Az esélyegyenlőség csak puszta frázis számukra, jól hangzó lózung.
Pedig saját érdekük lenne a családjog területén elfogadni a férfiak elvárásait (pl. váltott
elhelyezés), mert rengetegen vagyunk, akik megtapasztaltuk és átéltük a válásunk során a
férfiak hátrányos helyzetét, és emiatt az egész feminizmust megkérdőjelezzük és egyre több
nőellenes szerveződés jön létre ebből a válások által kitermelt ellenmozgalomból. A
feminizmus saját magának és a nőknek is árt azzal, hogy joghátrányban tartják az elvált
apákat.

Sajnos egyelőre nagyon alacsony a férfiak jogérvényesítő képessége ezen a területen.

Köztudott, hogy a családgondozók, gyámhivatalok, bírók többsége nőket pártoló nő, és az
elvált férfiak ezért esélytelennek érzik magukat, és nem harcolnak végig több évet, hogy
érvényesítsék szülői jogaikat. Reméljük, ez változni fog. Az ilyen tényfeltáró
dokumentumfilmek, mint a „Red pill” fontos szerepet játszhatnak ebben. A film további
érdekessége, hogy egy ex-feminista nő készítette, és egyik főszereplője, Warren Farrell is a
feminista mozgalomban kezdte pályafutását, azonban később rájött, hogy mennyire káros és
manipulatív, megtévesztő a feminizmus. A férfimozgalmak egyik fontos támogatója lett a
„The Myth of Male Power” című könyvével. Ezzel segített rengeteg tévhitet eloszlatni, mert a
feministák hamis elméleteket, legendákat gyártanak arról, hogy nők vannak még mindig
elnyomva, ők az áldozatok és férfiak a tettesek. Könnyű statisztikákat manipulálni és
adatokból hamis következtetéseket levonni. Ha például valamilyen szakmában kevesebb nő
van, akkor a feministák ebből arra következtetnek, hogy ez csakis a férfiak dominanciája
miatt lehet. Holott az is lehet, hogy azért van kevesebb nő egy szakterületen, mert az nem
vonzó számukra, és nem akarnak ott dolgozni, mert stresszes, veszélyes, testileg megterhelő,
stb. Az ilyen feministák által gyártott hazugságok közül a három leggyakoribban ismételgetett
az, hogy: 1.nők és férfiak nem egyforma fizetést kapnak ugyanazért a munkáért. 2.nők
kevesebben vannak vezető pozícióban nagy cégeknél és a politikában. 3.csak nők lehetnek
családon belüli erőszak áldozatai.Ezekben a kérdésekben a feministák tökélyre fejlesztették a
hamis adatok, illetve az adatokból levont hamis következtetések terjesztését.

A film mindkét oldalt egyenlő arányban mutatja be és hallgatja meg, de összességében a

feminizmus tűnik fel negatívabb szerepben. A filmben megjelenő, tüntető, nyilatkozó
feministák agresszívan és hisztérikusan lépnek fel, míg a férfijogi aktivisták nyugodt, békés
módon nyilatkoznak. Több eset is bemutatásra kerül, ahol az agresszív feministák
megakadályozzák, hogy konferenciákon előadást tartsanak a férfijogi aktivisták, vagy
elmondják a véleményüket. Aki megnézi ezt a filmet, az megérti a femináci kifejezést, és látni
fogja, kik a valódi tettesek és kik az áldozatok ebben a harcban, illetve, hogy egyáltalán ki
provokálja a nemek közötti teljesen fölösleges harcot. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon
miből fakad ez a megátalkodott indulat. Az ilyen lelkibeteg viselkedés mögött általában
valamiféle trauma húzódik, amit az áldozat nem dolgozott fel, nem értette meg, ehelyett
személyes problémáját az őt körülvevő világra vetíti, sérültségéhez ideológiát és küldetést
gyárt. Az ennyire harcos feministáknál kell lennie egy erőszakos apának vagy egy bántalmazó
férfinek valahol a múltban, és minden ideológiai agresszivitás csupán projekció, az
öngyógyítás félrement eszköze.

A film készítője egy személyes videónaplót vezet, amiben dokumentálja a saját érzéseit és
véleményeit a genderháborúval kapcsolatban, és azzal a vallomással zárja ezt a naplót, hogy
mindkét fél érveit megérti, egyik fél oldalára sem akar teljesen állni, de a továbbiakban már
nem fogja magát feministának nevezni.

A film megtekinthető itt, magyar felirattal:

https://drive.google.com/file/d/0B_x5LdByNSpGc1o0RmxFS255WXM/view
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Myth_of_Male_Power
http://szelsokozep.com/cikk/1053-nonapi-tudositas-a-patriarchatusbol
http://www.ferfihang.hu/2016/04/22/a-csaladfosegrol/
http://valasz.hu/itthon/baj-van-popper-peter-meg-akosnal-is-mereszebben-fogalmaz-a-nokrol-
116705
http://www.hetek.hu/hatter/201311/a_hosno_eppugy_csalo_mint_a_hos
https://mno.hu/cinkosakinema/egy-agyban-az-ellenseggel-2404481
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Kutyák a babakocsiban, avagy Európa demográfiai
katasztrófája
2017. június 09. 21:10 - tarsadalom • Szerkesztés...

Egy ismerősöm mesélte, hogy Brüsszelben már a megszokott városképhez tartoznak a fiatal
nők, akik kutyát sétáltatnak babakocsiban, gyerek helyett. Nem vállalnak gyereket, mert az
kötöttséget jelent, felelősséget jelent, gondoskodást, kényelmetlenséget. A feminizmus és
liberalizmus által agymosottak csak a saját kényelmüket, saját önmegvalósításukat, saját
függetlenségüket tartják szem előtt, és nem érdekli őket, hogy a társadalom fenntartásához
minden házaspár legalább 2 gyereket kellene felneveljen. Szimbolikus hely ez a Brüsszel,
nem véletlen, hogy pont ott lehet ilyen emberi torzulást, korcsulást leginkább látni. Európa
liberális fővárosa. És az sem véletlen, hogy pont ott van a muzulmán bevándorlók egyik
legnagyobb gettója, Molenbeek, ahol már a bevándorlók átvették az uralmat és ahová a belga
állami szervek be sem merészkednek. Az sem véletlen, hogy Belgiumban az újszülötteknek
adott leggyakoribb név már évek óta Mohammed. Európa több ezer éves városai, kultúrája a
végéhez értek. A Római birodalom hanyatlásához hasonló szürreális végképek ezek, ahol a
babakocsis kutyák, muszlim gettók és rendszeres terrortámadások jellemzik Európa fővárosát.

Azt hiszem, minden értelmes ember tudatában kell legyen annak, hogy ha nem születik elég
gyerek Európában, akkor előbb-utóbb bevándorlók fogják betölteni azt a hiányt, ami a
csökkenő lakosságban keletkezik. Évtizedek óta fogy a lakosság minden európai államban,
hiszen kb. 1.5 az átlag gyerekszám szinte mindenhol. Politikusok is tisztában vannak azzal,
hogy ennek a következménye munkaerő hiány és a nyugdíjrendszer összeomlása lesz.
Rengeteg megoldási kísérlet született már erre a problémára, adókedvezménnyel és
otthonteremtési támogatással ösztönzik a gyerekvállalást. Érezhető javulást nem hoztak ezek
az intézkedések. Pár százalékkal nőtt a szülések száma Magyarországon az utóbbi években,
de a megcélzott 2.1 átlag gyerekszámtól még nagyon messze vagyunk. Sokkal erősebb
beavatkozásra lenne szükség, mert a liberalizmus és feminizmus évtizedek alatt olyan
mértékben lerombolta a gyerekvállalás és család szerepét a társadalomban, hogy ugyancsak
évtizedek kellenek ahhoz is, hogy ezt helyrehozzuk. És még csak el sem kezdtük lényegében
a felépülést, hiszen utóbbi időben is voltak családellenes, szülésellenes reakciók a balliberális
oldalon, mikor Kövér László és Ákos arról nyilatkozott, hogy a nők egyik legfontosabb
szerepe a gyerekvállalás és nevelés lenne, és ehhez kellene visszatérjünk. Hihetetlen
médiahiszti követte ezeket a kijelentéseket, pedig teljesen igazuk van: ha nem akarunk
kihalni, ha fenn akarjuk tartani a társadalmunkat, akkor el kell érni legalább a kétgyerekes
átlag családmodellt, vissza kell térni a hagyományosabb, konzervatív életformához és
értékekhez, ahol a család és gyereknevelés központi szerepet játszik. Öngyilkosság a
liberálisok és feministák rombolása, akik még most is képesek voltak kiállni amellett, hogy
senki ne szóljon bele a nők gyerekvállalási döntéseibe, mert ez csakis az egyén önálló,
független döntése lehet. Szerintük nincs társadalmi felelősség, az nem számít, hogy lesz-e
elég munkaerő és adófizető pl. a nyugdíjrendszerünk fenntartásához. Ezeket az embereket pár
napra el kellene küldeni az őserdőbe, hogy lássak: mire jutnak a nagy önállóságukkal,
függetlenségükkel. Hány napig tudnak túlélni a társadalom támogatása nélkül. A közösség
nélkül, amire ugye szerintük nincs szükség, amit nem akarnak támogatni gyerekvállalással.

A feministákat és liberálisokat az őserdőbe vagy egy lakatlan szigetre küldeni már fél siker
lenne. De tréfát félretéve: vannak jó javaslatok az asztalon, amivel gyorsan és hatékonyan
kezelhetni lehetne a demográfiai problémákat. Ilyen az a javaslat, hogy a nyugdíjak egy részét
mindenki a gyerekei adóbefizetése alapján kapja. Ezzel érdekeltté válna mindenki, hogy
gyerekeket vállaljon és neveljen fel, hiszen csak akkor lenne megfelelő nyugdíja. A Budapesti
Demográfiai Fórum 2. című konferencián beszélt nemrég Demény Pál demográfus, aki
"előadásában ismertette két harminc évvel ezelőtt megfogalmazott szakpolitikai javaslatát,
amely véleménye szerint segítené a demográfiai válság megoldását. Javaslata szerint a
kormányoknak a nyugdíj mértékének meghatározásánál figyelembe kellene venni azt is, hány
gyermeket nevelt fel valaki, és ezt magasabb összeggel kellene jutalmazni. Emellett a
nyugdíjasok arányának növekedését a szavazójoggal rendelkezők körében ellensúlyozni
kellene azzal, hogy a kiskorú gyerekeket nevelők a gyerekeik nevében szavazhassanak – tette
hozzá.Szólt arról is, hogy nem feltétlenül elegendő az anyagi támogatás a születésszám
növeléséhez, egyfajta “spirituális, kulturális” változásra is szükség van ehhez."
Tehát már 30 éve ismert a probléma és megvannak a javaslatok az orvoslására. Csak éppen
bátor politikusok kellenének, hogy meg is valósítsák, akik nem a következő választásokig
terveznek, hanem hosszú távon. És nem csak anyagi támogatás kellene, hanem egy ugyan
olyan hatékony - csak ellenkező irányú - társadalmi értékrend-változás, mint amit a feministák
és liberálisok elértek a családromboló ideológiájukkal. Kampányolni kell a gyerekvállalásért,
a családért, a hagyományos, konzervatív értékekért. Másképp nem lehet visszafordítani a
demográfiai hanyatlást. Szem előtt kell tartani, hogy a világunk egyre nyitottabb, a
globalizáció miatt olyan népcsoportokkal kerültünk versenybe, ahol az átlag szülésszám 4-5-6
gyerek családonként. Az Iszlám vallás által meghatározott női szerep miatt hatalmas a
népszaporulat az Iszlám országokban és ugyanez a helyzet Afrika legtöbb államában is. Az
fogja európát is benépesíteni a jövőben, aki elég gyereket szül, és a jelenlegi európai
elkényelmesedett, liberalizmussal elhülyített lakosság nem tud a bevándorlókkal lépést tartani,
alul fog maradni, ha hatékony ellenlépéseket nem teszünk.

A gyerekszámhoz kötött nyugdíj a leghatékonyabb eszköz erre. A nyugdíjrendszer amúgy is

akkor a legbiztonságosabb és hatékonyabb, ha a fiatalabb generáció fizeti az idősebb
generáció nyugdíját. Azért alakult ki szinte minden országban ez a rendszer, mert sokkal
biztonságosabb, mint az egyéni megtakarítás. Magánnyugdíjpénztárak becsődölhetnek,
bankok tönkre mehetnek és az egyéni megtakarítás odaveszik. De ha az ember saját gyerekei
fizetik a nyugdíját, akkor az nem veszik el. Ehhez persze az kell, hogy mindenki gyereket
vállaljon és neveljen fel. Ez lenne amúgy is a cél, ezzel egy csapásra meg lehetne oldani a
nyugdíjkérdést és a demográfiai problémát is, illetve nem lenne szükség bevándorlókra.
Európa megmaradhatna olyannak, amilyen ezer év fejlődés után lett. Tűnjenek el a babakocsis
kutyák, tűnjenek el a bevándorló gettók, szűnjön meg a terrorizmus. Minden ép eszű ember
ezért kell küzdjön, ezt kell legfontosabb kérdésként kezelni és megoldani mindannyiunk
segítségével, összefogásával.

http://demokrata.hu/velemeny/kover-laszlo-kimondta
https://mno.hu/belfold/demografiai-zuhanas-8-evunk-van-hogy-kitalaljunk-valamit-1312261
http://ferfiakklubja.hu/fk_magazin/a_ferfi_utja/miert_nem_vallalnak_gyereket
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
2 komment
A női hatalomról, családok szétveréséről illetve tartásdíj-
bizniszről
2017. június 08. 10:11 - tarsadalom • Szerkesztés...

Magyarországon elértük a 67%-os válási arányt, egy 2010-es statisztika szerint

(https://en.wikipedia.org/wiki/Divorce_demography), tehát Európában dobogós helyen állunk.
Az alábbiakban ennek okait próbálom elemezni. Lényegében a teljes családvédelmi és
családjogi intézményrendszer hibás ezért a fejleményért, de a fő okot abban az 1952-ben
Rákosi elvtárs által aláírt családjogi törvényben látom, ami lényegében azóta is érvényes.
Ugyan 2014-ben módosítottak rajta, átírtak néhány fogalmat, de ez csak látszatmódosítás volt.

Összefoglaltam pár pontban, hogy miért nem jó ez a jelenlegi családjogi törvény, különösen
az a része, ahol az alkalmasabb szülőnek akarja ítéltetni a gyereket:
1. Legtöbb esetben mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére. Nem lehet megállapítani,
hogy ki az alkalmasabb. Pszichológus szakértők ugyan megpróbálják, de nincs erre objektív
kritérium. Ha anya mondjuk 89 pontot kap egy személyiségteszten és apa 88-at, akkor ez
alapján tényleg eldönthető, hogy anya alkalmasabb? És ha másnap még egyszer megcsinálják
a tesztet és más pontszám jön ki? Vagy egy másik szakértő/másik teszt más eredményt hoz
ki? Teljesen komolytalan ilyen alapon megállapítani, hogy ki az alkalmasabb szülő.
2. Még ha tegyük fel, tényleg meg lehetne állapítani, hogy ki az alkalmasabb szülő, akkor sem
szabadna ennek alapján a másik szülőt megfosztani a gyerekek neveléséhez való jogától. Meg
lehet fosztani apát a gyerekeitől és kéthetente egy hétvégére korlátozni a szülői jogait csak
azért, mert anya alkalmasabb szülő? Olyan ez, mint ha azt mondanánk: anya jobban vezet
autót, ezért apától elvesszük a jogsiját és csak kéthetente egy hétvégére adjuk vissza. Ez így
teljesen elfogadhatatlan.
3. Évekig tart az a színjáték, hogy a bíróság "objektív módon" megállapítja, kinél vannak jobb
helyen a gyerekek. Eközben a gyerekeket kisajátíthatja az egyik szülő, és a másik szülő ellen
nevelheti. Aztán 2-3 év múlva, amikor a bíróság eredményre jut, addigra ténylegesen már
csak egyik szülőhöz kötődnek a gyerekek. Ha egy törvény ezt lehetővé teszi, akkor az nem
lehet jó törvény. Csak váltott elhelyezéssel lehet elkerülni ezt a helyzetet. A jelenlegi törvény
viszont csak mindkét fél beleegyezésével teszi lehetővé ezt. Ebben a pontban sem jó a
törvény, mert legritkább esetben mond le az anya a kizárólagos felügyeleti jogáról, tehát
esélytelen, hogy megvalósuljon a váltott elhelyezés.
4. Az alkalmasabb szülő keresése ahhoz vezet, hogy a váló felek egymást próbálják besározni,
és meggyőzni a bíróságot arról, hogy a másik fél alkalmatlan a gyerek nevelésére. Ehhez
bármilyen eszközt igénybe vesznek, akár hamis vádas feljelentéseket is. Gyakran évekig
vizsgálódnak és nyomoznak a hatóságok, szakértőket vonnak be és feleslegesen pazarolják az
adófizetők pénzét, ezen kívül elvonódnak az erőforrások a valódi bántalmazási esetek
felderítésére. Csak az ügyvédek és pszichológus szakértők profitálnak ebből a helyzetből,
akiknek ez bevételt garantál. Egész iparág épült rá a váló felek háborújának a támogatására. A
gyerekek viszont megszenvedik a háborút, és a váló felek is, akik meggyűlölik egymást az
évekig tartó csatákban.
5. Egész Európában bevezették már a váltott elhelyezést alapesetben, és sok országban akkor
is megítélheti a bíróság, ha egyik fél nem akarja. Csak így lehet elkerülni egyik szülő
megfosztását a gyerekétől. Több tanulmány készült arról, hogy a gyerekeknek is jobb a váltott
elhelyezés. Ha egyre több ország vezeti be ezt a gyakorlatot, akkor miért gondoljuk, hogy jó a
magyar törvény, ami a váltott elhelyezés helyett az egyik szülőt kinevezi alkalmasnak és a
másikat megfosztja a gyerekeitől? Ez egy pocsék, igazságtalan, káros törvény, aminek
egyetlen célja, hogy fenntartsa az anyák privilégiumát és az apák jogfosztását, és megtévessze
azokat, akik elhiszik, hogy tényleg meg lehet állapítani, ki az alkalmasabb szülő. Aki ezt
elhiszi, az nem fog tiltakozni a jogfosztása ellen, mert azt gondolja, hogy: hát ha ezt
állapította meg a szakértő, akkor tényleg az anya a jobb szülő és az apa nyugodjon bele.

Valójában a feministák által kiharcolt női hatalomról szól ez a családjogi törvény és a

válásokban látható peres eljárás. Az automatikusan anyáknak ítélt gyerekek és automatikusan
megítélt tartásdíjnak az a hatása, hogy a nők könnyelműen lépnek ki a házasságból. Ha
házasságon belül nem tudják megvalósítani az uralmukat, akkor a válással elérhetik azt. Jó
példa erre a beteges női hatalomigényre az alábbi levél, amit egy elvált nő írt a volt férjének:

"Felhívom figyelmedet, hogy a 2016. szeptember 15-én kihirdetett másodfokú ítélet a

kihirdetés napjától jogerős! Ennek alapján, az idevonatkozó jogszabály szerint a gyermek
felügyeletébe, nevelésébe, napi történéseibe semmiféle beleszólásod, döntésed nem lehet.
Szakkörök, táborok, egyéb elfoglaltságok vonatkozásában kizárólag én döntök, abba
beleszólásod nem lehet! A gyermek iskolai rendezvényeire, szülői értekezletre nem mehetsz el,
ott semmiféle véleményezési, döntési, kötelezettségvállalási jogod nincs! A velem való
indokolatlan kapcsolatfelvételt zaklatásnak tekintem, melynek büntetőjogi következménye lesz!
Ugyanez vonatkozik a különböző hatóságok igénybevételével (családsegítő, gyámhivatal, stb.)
történő, lejáratásomra irányuló próbálkozások esetére, mert ez most már indokolatlan
rágalmazás, becsületsértés, magánéleti és személyiségi jogok megsértése, mely a Ptk.2:45.§
(1), és (2) pontjába ütközik, és büntetőjogi következményekkel jár! A Ptk.4:168.§ (1)bek.
alapján a különélő szülő a gyermekkel kapcsolatos felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő
lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja! Ezeknek a lényeges kérdéseknek a tételes
felsorolása a Ptk.4:175.§ (2) bek. alatt található, minden ezen kívüli kérdésbe való
beavatkozásod törvényellenes, és büntetendő! A továbbiakban kizárólag az I. fokú ítélet
szerinti kapcsolattartás a mérvadó. Minden egyéb, a gyermekkel kapcsolatos esemény
kizárólag az én döntésem és akaratom szerint történhet! Ha szükségem lesz javaslataidra,
vagy közreműködésedre, azt kérni fogom. Javaslom, hogy az illetéktelen intézkedéseidre
fordított energiáidat a törvényszéki ítéletben kihirdetett, téged terhelő költségek
előteremtésére irányítsd át, mely összegeket kérek 30 napon belül számlámra átutalni!"
Ez egy lelkibeteg, hataloméhes, szociopata, együttműködésre képtelen nő levele. Rengeteg
ilyen nő megy bele a válásba, hogy hatalmi pozícióját hatóságilag, végrehajtható módon
biztosítsa. És az a baj, hogy a hatóságok és törvények ezt lehetővé is teszik, sőt támogatják.
Csak váltott elhelyezéssel lehetne megakadályozni, hogy ilyen beteg nők ilyen aljas
indokokkal tönkretegyék a családokat és leigázzák a volt férjüket. Minden nő, aki a váltott
elhelyezés ellen érvel, az valójában hatalomvesztéstől fél. Jelenleg hatalmat kapnak a
gyerekek fölött és a volt férjük jövedelme fölött a tartásdíjjal. Ezt a kényelmes hatalmi
pozíciót védik valójában, és közben mellébeszélnek a "gyerekek érdekéről". Ráadásul még
panaszkodnak, hogy nehéz megélni tartásdíjból.

Ennek a női magatartásnak, hogy "a gyerekek fölötti hatalommal" és "a férj tartásdíj-
rabszolgává tétellel" uralják a volt férjüket, rengeteg negatív társadalmi hatása is van. Azért
születik kevés gyerek, mert sok férfi nem meri vállalni a családalapítást, az apákra hátrányos
családjogi környezet miatt, a teljes kiszolgáltatottság miatt. A ma 25-30 éves férfiak nagy
része gyerekkorában végignézte, hogy az anyjuk kisemmizte apjukat a vagyonából, tartásdíj
behajtása érdekében zsarolta vagy végrehajtót küldött a nyakára. Ezenkívül jellemző a lelki
tönkretétel, a gyermek ellennevelése, apjától való eltiltása-elszakítása, az apa börtönbe
juttatása kitalált vádakkal, teljes életének tönkretétele. Ezek a férfiak nem akarnak hasonló
sorsra jutni, mint az apjuk, és nem fognak családot alapítani. Ma Magyarországon pont a
családjog és családvédelem területén fordított a helyzet, mint a feministák által mindig
hangoztatott nők hátrányos helyzete: a férfiak, az apák vannak hátrányos helyzetben, őket
illetné meg védelem. Ez egy olyan társadalmi szféra, ahol a nők erőfölénye vitathatatlan: a
család, valamint a körötte kialakult intézményrendszer: óvoda, iskola, gyámügy,
gyermekjóléti ellátó rendszer, családjogi bíróságok, szakértők. Ezeken a területeken a férfiak
többsége szembesül hátrányos megkülönböztetésben a gyámhivatalok, gyerekjóléti
szolgálatok, bíróságok anyapárti, elfogult bánásmódja miatt. Ráadásul nagyon sok apa
szenved a család felbomlása miatt depresszióban, és rosszabb esetben alkoholizmus,
munkanélküliség, hajléktalanság a következménye ennek a kiszolgáltatott helyzetnek.

Az öt évvel ezelőtt például Szlovákiában bevezetett váltott elhelyezési gyakorlat egyértelmű

pozitív következménye lett, hogy a beadott válókeresetek száma radikálisan csökkent, a
válások száma 40%-al visszaesett. Régebben a férjek élhettek vissza a családon belüli hatalmi
pozíciójukkal, de mostanra megfordult a helyzet. Hihetetlen, hogy mi mindent kitalálnak nők
a szülőtársuk ellehetetlenítése érdekében, a gyerek felhasználásával. Amint elterjed a váltott
elhelyezés, ismét fordul majd a kocka, mert az anyukák ha el is válnak, nem lesz az övék sem
a gyermek felügyelete, sem a gyermektartás díj, így nem lesz nekik érdemes válni, mert nem
kapnak hatalmat.
Magyarország, Románia és Lengyelország az utolsó államok Európában, ahol még nem
vezették be a váltott elhelyezést. Félnek a politikusok ettől a lépéstől, hiszen a
választópolgárok fele nő, aki többségében ellenzi a váltott elhelyezést. De még így is lehetne
egy olyan tartásdíj szabályozást hozni, amivel megelőzhető lenne az anyagi okokból való
válóper indítás, illetve azokra az esetekre is használható lenne, ahol a váltott elhelyezés nem
kivitelezhető (pl.nagy távolság miatt):

1.Ha mindkét váló fél úgy nyilatkozik, hogy el tudja tartani magát és a gyerekeket, akkor az a
fél, akinek odaítélik a gyerekeket, ne kérhessen tartásdíjat a másik féltől, hiszen indokolatlan,
és csak a további viszony elmérgesedéséhez vezet. Az a fél, aki elveszti a gyerekeit, még
fizessen is annak az embernek, aki nincs rászorulva, gyakran ellene neveli a gyereket,
akadályozza a kapcsolattartást és sokszor nem is a gyerekekre költi ezt a pénzt?
2.Ha egyik fél el tudja tartani a gyerekeket, és a másik fél nem, akkor az a fél legyen előnyben
részesítve a gyerekek odaítélésekor, aki el is tudja tartani őket. Ez elméletileg már most is így
van, de a bírói gyakorlat szerint mégis az anyáknak ítélik leggyakrabban a 10 év alatti
gyerekeket.
3.Ha egyik fél sem tudja egyedül eltartani a gyerekeket, de együtt el tudnák tartani, akkor a
bíróság kötelezze a feleket, hogy családterápián próbálják megmenteni a házasságot. És ha ez
nem sikerül, akkor a bíróság kötelezze a feleket, hogy a tartásdíjban egyezzenek meg. Ha ez
sem sikerül fél év alatt, akkor helyezzék kilátásba azt a tényt, hogy a gyerekek állami
gondozásba kerülhetnek.
4.Az a fél, aki könnyelműen kilép egy házasságból, és nem tudja igazolni, hogy pl.
családterápiával megpróbálta a házasságot rendbe hozni, ne legyen előnyben részesítve a
gyerekek odaítélésekor és ne kérhessen tartásdíjat.
5.A bírói gyakorlat leragadt az 50-es években, mikor nem volt még családi pótlék, nem volt
gyerek után járó adókedvezmény, nem volt ingyenes tankönyv és ingyenes iskolai étkeztetés.
Akkoriban az volt jellemző, hogy ha egy nő nem tervezett módon terhes lett, akkor az apa
gyakran elhagyta, és ő segítség nélkül maradt. Tehát jogos volt a tartásdíj. Viszont azóta
változott a nők társadalmi helyzete: nem a férfiak kezdeményezik a válóperek többségét,
hanem a nők (kb. 90%-ban). Nincs semmilyen kockázatuk, hiszen nekik ítélik a gyerekeket, a
tartásdíjat, fele vagyont. Egy háromgyerekes család esetében az anya az államtól havi 179.500
Ft juttatást kap a gyerekek után (52.000 Ft családi pótlék, 99.000 Ft adókedvezmény, 28.500
Ft GYET). Sok nő kényelmes megélhetési lehetőséget lát a tartásdíjban és az említett
segélyekben, ezért könnyelműen számolják fel a családokat.
6. A magas tartásdíj követelések miatt az apáknak esélyük sincsen új családot alapítani, hiszen
a fizetésük nagy részét tartásdíjra foglalják le és ezért nem tudják eltartani az új családot. Sok
férfi arra kényszerül, hogy minimálbérre bejelentve feketén dolgozzon, illetve nem mer
családot alapítani, mert előre látja ezt a kiszolgáltatott helyzetet. A jelenlegi demográfiai
helyzetben ez komoly gondot okozhat. Sok férfi hajléktalanná, munkanélkülivé válik a válás
során, illetve börtönbüntetésre ítélik, mert nem tudja fizetni a tartásdíjat. Ilyenkor mindig a
„gyerek érdekére” hivatkoznak, de nem lehet a gyerek érdeke az apa kriminalizálása, a
tartásdíj miatt évekre állandósuló konfliktusok, illetve az, hogy a nők könnyelműen
felszámolják a családokat.
7. A tartásdíj behajtást olyan agresszív módon végzik a hatóságok, hogy fizetés lefoglalást
indokolatlan esetben is alkalmaznak, illetve a tartásdíjat nem csak az apától, hanem az apa új
élettársától is behajtják. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a férfiak nem tudnak új társat találni, új
családot alapítani.
8. Figyelembe kellene venni azt is, hogy ha a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a gyerekek
minden második hétvégén, illetve a szünetek felében és ünnepnapokon az apánál vannak,
akkor ezekre a napokra nem járna tartásdíj az anyának, sőt, az állami segélyeket időarányos
részben az apának kellene adni. (52 nap hétvégék+40 nap szünetek+4 nap ünnepek, tehát
kb.96 nap!)
9. A tartásdíjjal kapcsolatos összes visszásságot megszünteti a váltott elhelyezés, amit a
legtöbb európai országban bevezettek már, hiszen ha fele-fele arányban nevelik a szülők a
gyerekeket, akkor egyik fél sem kérhet tartásdíjat.

A feministák által propagált hazugságokkal szemben - miszerint a nők részesülnék még

mindig hátrányos megkülönböztetésben - a családjog területén egyértelműen a férfiak vannak
kiszolgáltatott helyzetben. Az esélyegyenlőség itt azt jelentené, hogy a nők kellene
lemondjanak az előjogaikról és elfogadják a váltott elhelyezést. Azt kívánom minden
feminista nőnek, hogy élje át azt a rémálmot, azt a kiszolgáltatottságot amit mi elvált férfiak a
válóperünk során éveken keresztül átéltünk. Szerencsére egyre gyakrabban foglalkoznak a
médiában is ezekkel a kérdésekkel, és van remény változásra.

http://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt
http://hvg.hu/itthon/20131112_kozos_felugyeleti_jog
http://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-
feleben_van_a_gyerek/
http://www.nlcafe.hu/csalad/20150630/valas-ferfiak-nok-bosszu/
http://index.hu/bulvar/elvalt5661/
http://www.nlcafe.hu/csalad/20131115/valas-koltsegei-allam/

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Rasszizmus és Európa jövője
2017. június 07. 18:56 - tarsadalom • Szerkesztés...

Felmerülhet a kérdés, hogy az, aki a jelenlegi migrációs helyzetben megpróbálja az európai
életformát, kultúrát megőrizni, az rasszista-e? Hiszen a bevándorlók megoldhatják Európa
rossz demográfiai helyzetét, és ha minden ember genetikailag egyforma, akkor
tulajdonképpen nem számít, hogy az arab világból vagy Afrikából érkezik a szaporulat. De
érdemes e kérdés tisztázásához végiggondolni azt, hogy egy fejlettebb kultúra alapjait milyen
tényezőkkel lehet leírni? Vannak az intelligenciának/tehetségnek/kreativitásnak genetikai
összetevői, és ha igen, akkor vannak-e népcsoportok között különbségek? Vagy inkább
szociális/környezeti/hagyományok által meghatározott tényezők fontosabbak a népcsoportok
közötti különbségekért? Lehet-e egyáltalán népcsoportokat karakterizálni, a különböző
életmódokat és kultúrákat jellemezni, vagy követni kell a "politikai korrektség" irányadását,
ami szerint minden ilyen törekvés rasszizmus és csak egyéneket szabad/lehet megítélni?

Régi vita, hogy egy egyén intelligenciáját inkább örökletes, genetikai tényezők határozzák
meg, vagy a nevelés, oktatás, környezeti tényezők. Vagy mindkettő. De milyen arányban?
Nem tudták ezt a kérdést egyértelműen megválaszolni mindmáig. Egypetéjű ikrekkel
folytatott kutatások azt mutatták, hogy erős összefüggés van az öröklött gének és az
intelligencia között. Gyerekkorban egymástól elválasztott ikrek, akik teljesen különböző
környezetben nőttek fel, mégis nagyon hasonló életformát, életszínvonalat alakítottak ki. Ez
arra utal, hogy az ember személyiségét nagyobb mértékben befolyásolják a gének, mint a
környezet. Az epigenetikai kutatások óta még összetettebbé vált ez a kérdés: úgy tűnik, hogy
a környezeti hatásokra megváltoznak gének, és ezek úgy beépülnek a génállományba, hogy
tovább is adjuk őket az utódainknak.

A múltban genetikai indokokra alapozták a rasszisták azt az ideológiát, ami alapján

alacsonyabb és magasabb rendű fajokra osztották fel az emberiséget, és üldözték a szerintük
alacsonyabb rendű fajokat. Azt hiszem, hogy a rasszizmus ilyen formáját ma már nagyon
kevesen támogatják. Sokkal inkább elfogadott az az elmélet, hogy az emberiség
összességében egyetlen egy faj, és azok a genetikai különbségek, amiket látunk pl. a feketék,
fehérek, ázsiaiak között, nem jelentősek, illetve nincs befolyásuk az egyén személyiségére
vagy a különböző népcsoportok kultúrájára, életformájára. Én is így gondolom, és nem
támogatom a genetikai alapú rasszizmus elméletét.

Viszont ennek ellenére szem előtt kell tartani, hogy óriási különbségek vannak különböző
népcsoportok között. Ha összehasonlítunk egy nepáli sherpát, vagy mongol nomádot egy zulu
vagy bantu négerrel illetve egy grönlandi eszkimót és egy európai fehér embert, akkor minden
szempontból eltérőek. Ugyanaz a faj, de teljesen más életforma, mentalitás, értékrend, stb.
Biológiailag is vannak eltérések, ami a különböző klíma/területi adottságokhoz való
alkalmazkodás eredményei. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az egységes, egyforma,
multikulti emberiségről álmodozók ignorálják ezeket a különbségeket és teljes keveredést
akarnak. Pedig még Európán belül is nagy különbségek vannak. Egy sziciliai gyerek pl. egész
gyerekkorát az utcán töltötte, miközben egy német, angol, vagy svéd gyerek sokkal
elszigeteltebben nőtt fel. Más mentalitás, más szokások, más életforma. Vagy gondoljunk
arra, hogy a férfiak és nők gondolkodásában, viselkedésében milyen nagy különbségek
vannak. Hiába vagyunk genetikailag ugyanaz a faj: hatalmas eltérések vannak.

Érdemesnek és elfogadhatónak tartom tehát feltenni azt a kérdést, hogy ha nem genetikai, de
minden más, környezeti tényező alapján vannak különbségek a különböző népcsoportok
között, akkor a jelenlegi Európába irányuló migrációnak milyen hatásai lesznek? Ha egy más
kultúrájú, más életformát élő népcsoportból milliók áradnak Európába, akkor melyik kultúra
fog fennmaradni? Beolvadnak a bevándorlók, vagy megőrzik a hagyományos vallásukat,
kultúrájukat? Ezek lényeges kérdések, mert a balliberális oldal a határok nélküli, multikulti
elképzelésével aktívan támogatja a bevándorlást, és nem törődik a következményekkel. A
népcsoportok vegyülésénél nem az a probléma, hogy más nyelvet beszélnek, vagy más a
vallásuk. Hanem a hétköznapi életben összeférhetetlen szokások. Az számít, hogy a
szomszédod a szemetet a te házad előtt az utcára önti-e vagy nem. A nők megkövezése és
megerőszakolása elfogadott-e vagy nem. Nem az állampolgárság számít, hanem a
civilizáltság. Svájcban például együtt tudnak élni Olaszok, Németek Franciák gond nélkül.
Erdélyben viszont megtapasztaltunk, hogy milyen katasztrofális következményei vannak, ha
egy balkáni, cigány néppel kell együtt élni a hétköznapokban.

Vannak bőven példák a történelemben, amiből le lehet vonni következtetéseket. Ilyen pl. a
cigányok bevándorlása Indiából Európába. Több száz éven keresztül megőrizték
hagyományaikat, életmódjukat. Minimális volt az alkalmazkodási, beilleszkedési
hajlandóságuk. Inkább azt az öntudatlan "stratégiát" követték, hogy magas szaporulattal
magukévá tesznek egyre nagyobb területeket, ahonnan aztán a fehér lakosság elmenekül, és
így nem is kell a cigányok változzanak, hiszen ők vannak többségben ezeken a területeken.
Ugyanez a helyzet a jelenlegi muszlim bevándorlókkal is. Főleg Franciaországban és
Angliában már több bevándorló generáció felnőtt, és nem az látszik, hogy beilleszkedni
akarnának ezekbe az országokba. Hanem inkább meg akarják őrizni a hagyományaikat,
vallásukat, életmódjukat. Sokan közülük ki is mondják nyíltan, hogy: inkább változzon meg
az európai keresztény lakosság és legyenek ők is muszlimok. Mivel ezek a bevándorlók is
magas szaporulattal rendelkeznek, ezért pár évtized alatt ők is "meghódítottak" és elfoglaltak
területeket, pl.a külvárosok gettói, ahol ők vannak többségben, és ez a folyamat felgyorsult az
utóbbi évek nagy számú új bevándorlóival.

Vannak tehát népcsoportok, akik fogynak, és vannak, akik egyre többen lesznek. A szegény,
alacsonyabb életszínvonalú népcsoportokban mindig is nagyobb volt a szaporulat. Az Iszlám
vallású népcsoportokban még hozzá jön az is, hogy a nők szerepe miatt még nagyobb a
szaporulat, hiszen nem dolgozhatnak, csak a gyereknevelésre van korlátozva a szerepük.
Vitathatatlanul vannak tehát lényeges különbségek a különböző vallású, különböző területen
élő népcsoportoknak. A határok nélküli világgal meg felgyorsul a migráció és bizonyos
népcsoportok eltűnnek, míg mások elszaporodnak. A balliberálisok szerint ez nem baj, hiszen
genetikailag egyformák vagyunk, tehát teljesen mindegy, hogy fehérek, feketék, arabok vagy
cigányok élnek Európában. Mind egyforma emberek vagyunk.

Én ezt öngyilkosságnak tartom. Valamilyen beteges életösztön-hiánynak. Nem is értem, hogy

milyen ember lehet az, aki tudatosan arra törekszik, hogy az a kultúra, életforma, életmód
kihaljon, amit ő és több száz évre visszamenőleg a felmenői is megőriztek és felépítettek
Európában? A fejlett civilizáció, magas életszínvonal nem magától jött létre. Hanem
munkával, építkezéssel. Ha ezt nem folytatjuk, nem védjük meg, akkor itt Európában is olyan
életszínvonal lesz, mint Afrikában. Kinek lenne ez jó? Miért nem lehet elfogadni, hogy
vannak, voltak és mindig is lesznek életszínvonalbeli/kulturális különbségek különböző
népcsoportok között. Akkor is, ha genetikailag mind egyformák vagyunk. És ezeket e
különböző kultúrákat érdemes megőrizni. Ez csak úgy működik, ha vannak országok, határok,
és a fejlettebb kultúrák megvédik magukat a fejletlenebb, de magasabb szaporulattal
rendelkező népcsoportokkal szemben. Ezt egy 10 éves gyerek értelmével is be lehet látni.

A liberálisok nem jutnak el eddig a következtetésig. Szerintük nem is léteznek népcsoportok.

Csak egyének, mert minden közös tulajdonság/csoportosítás csak arra szolgál, hogy
előítéleteket tarthassunk fenn másokkal szemben. Nem létezhetnek tehát közösségek sem.
Ami teljesen ellentmond az ember ösztönös igényének, hiszen az ember soha nem volt
magányos farkas, hanem egy szociális, társasági, közösségi lény. Ha viszont vannak
különböző népcsoportok, akkor tényleg előfordulhat, hogy valakit igazságtalanul ítélünk meg
hovatartozása alapján, előítéletek miatt. De igazán ez lenne fontosabb? Egy minimális
kisebbség az, aki hátrányt szenved, mert valaki más az ő népcsoportjával szemben előítéletes.
A többség viszont jól jár, mert megvédi magát az alacsonyabb fejlődésfokú népcsoporttal
szemben. Lehet ezt előítéletnek hívni. De valójában egyszerűen önvédelem. Trump pl. azért
vezette be az iszlám országokból érkezők beutazási tilalmát, mert biztonsági kockázatot
jelentenek az iszlám állam terroristái. Ezzel persze előítélettel kezeli azokat a békés arabokat
is, akik ezekből az országokból érkeznének. És? Önvédelem és a többség érdeke fontosabb!
Vagy más példa: a cigányokkal szembeni előítéletek miatt is megtörténhet, hogy egy
becsületes, tisztességes cigány is igazságtalanul hátrányt szenved. Ezért harcolnak a
liberálisok, hogy ez ne történhessen meg. Én viszont azt mondom, hogy ezt az
igazságtalanságot inkább elfogadom, mint azt, hogy a többség szenvedjen kárt. Az előítéletek
a többséget védik. Ha azt tapasztaltam, hogy többször megloptak, becsaptak és az elkövető
mindig cigány volt, akkor jogos önvédelemnek tekintem, hogy a jövőben óvatos, előítéletes
legyek cigányokkal szemben. És öngyilkosságnak tartom a liberálisok magatartását, akik
ilyenkor is azt mondják, hogy nem szabad előítéletes lenni, mert akkor a becsületes
cigányokat is bántjuk. De ők kevesen vannak. Mi fontosabb? Az a kevés becsületes cigány
érdeke, aki hátrányt szenved, vagy a fehér többség érdeke, aki viszont az előítéletei miatt
hatékonyabban tudja védeni magát? Ugyanezt a kérdést kell megválaszolnia annak is, aki az
iszlám bevándorlást támogatja, és ignorálja az ebből eredő terrorveszélyt.

Elvárom a cigányoktól is és a muzulmánoktól is, hogy a saját soraikat tisztítsák meg a rossz
szándékú emberektől, mielőtt előítélet-mentességet várnak el tőlem. Ha az ők
népcsoportjában is a többség békés, becsületes, hozzánk hasonló mentalitású lesz, akkor majd
befogadjuk őket. Akkor nem lesz szükség előítéletekre. De addig inkább védjük meg
magunkat, mert vagy a mi érdekünk sérül, vagy az övéké. Még mi vagyunk többségben
Európában, és ha azt akarjuk, hogy ez így is maradjon, akkor felejtsük el a liberális "politikai
korrektség" és előítéletmentesség lózungjait. Védjük meg kultúránkat, életszínvonalunkat,
hagyományainkat, közösségeinket.

http://www.romnet.hu/hirek/2011/10/10/ha_ti_vagytok_a_ciganyok_nem_tartozom_kozetek

http://mandiner.hu/cikk/20150831_lanyi_andras_a_zurzavar_fele_migracio_es_mi_vii

http://mandiner.hu/cikk/20150907_kertesz_imre_europa_ongyilkos_liberalizmusarol

http://valasz.hu/itthon/kemeny-vad-a-liberalisok-taszitottak-ongyilkossagba-europat-112541
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Liberalizmus a múltban és jelenben
2017. június 03. 21:05 - tarsadalom • Szerkesztés...

Semmi bajom Petőfi 1848-as klasszikus liberalizmusával vagy a francia forradalomban

hangoztatott „egalité, liberté, fraternité” liberalizmusával. De a mai liberálisoknak közük sincs
ehhez, nem is tudják, honnan ered a liberalizmus és mit jelentett eredetileg. Az ők
embertípusa egy hisztérikusan agresszív, minden józan és megfontolt gondolkodástól távol
álló, radikális, beteges világmegváltó kényszerrel rendelkező, agymosott, szekta-szerű
csoportosulás. A feministákkal karöltve rombolják a családokat, az embercsempészekkel
karöltve támogatják a migránsokat és terroristákat, az emberjogi aktivistákkal karöltve
támogatják a bűnözőket, és a genderistákkal/melegekkel karöltve támogatnak és terjeszteni
próbálnak mindent, ami nem normális. És miközben tűzzel-vassal próbálnak mindent kiirtani,
ami a többségi társadalom hagyományos értékrendjét és közösségeit jellemzi, még ráadásul
rajtunk is élősködnek, tőlünk várják el, hogy őket és védenceiket eltartsuk.

Utóbbi évek fejleményei miatt egyre jobban letisztul a kép, ami azt mutatja, hogy két világ
ütközik a liberalizmusért és ellene folytatott harcban: az egyik oldalon a több ezer éves,
számos véres háború, számos kiegyezés által elért status quo-ra alapuló társadalmi
berendezkedés hívei, a másik oldalon pedig az 1789 óta a rendet, rendszert mindenáron
lebontani igyekvő szabadkőművesség, liberalizmus. A konzervatív oldal hívei egy olyan
politikai szerveződést támogatnak, amelyik révén biztosítottnak látják kultúránk, társadalmi
berendezkedésünk, világunk fennmaradását. A másik oldalon pedig állnak azok, akik ezeket a
szabadság, egyenlőség és testvériség megtévesztő szlogenével lebontani igyekeznek.
Tulajdonképpen rasszisták, hisz ki is mondják mind többen közülük, hogy az európai ember
eltunyult, nem érdemli már azt a jólétet, amibe beleszületett. Támadják a hitet, a rendszert,
elfordulnak értékeinktől, mindenáron új, jelenléktelen dolgokat akarnak értékessé tenni. Alig
két évszázad alatt eljutottunk odáig az egyenlőségben, hogy a Facebookon 50 különböző
“genderből” választhatunk. Eljutottunk odáig, hogy a keresztény kultúrát üldözik a legjobban
a világban. Mindeközben gendersemleges vécében intézhetik a dolgukat az efféle őrültséget
kiagyalók.

A normális emberek mindig is mély és átható undort éreztek a nácik, nyilasok és

kommunisták iránt, akik ideológiájukba beleőrült vezetőik árnyékában általában sima rablási
céllal vettek részt a “forradalomban”. Ezt a mély undort most a liberálisok iránt érezzük, akik
mindent hajlandók feláldozni a társadalmunk hagyományaiból, értékeiből, hogy néhány
hónappal tovább élhessék ki beteges hajlamaikat és remélhessék, hogy az iszlám segítségével
el tudják majd pusztítani az európai nemzeteket, az európai embereket, a teljes európai
civilizációt. Ez látszik a mai liberálisok minden lépéséből. A lényeg már rég nem az, hogy
szabadságot és egyenjogúságot érjenek el, hanem anarchiát, káoszt okozni, egy új „izmust”
terjeszteni és mindenkire ráerőltetni. A világmegváltó őrültek mindig is rajongtak az
izmusokért és élére akartak állni minden ilyen mozgalomnak, hiszen egy szektához
hasonlóan, aki a „forradalom” élére áll, az vezető pozícióba kerül és uralkodhat másokon.

Az 1789-es francia forradalom mai, konzervatív szemmel nézve akár elfogadható, érthető is
lehet. Hiszen tömegek éltek nyomorban, jobbágysorban, éhezve, felemelkedési esély nélkül.
Miközben az uralkodó réteg pazarló, valóságtól elszakadt életvitelével csődbe vitte az
országot, és gazdasági, társadalmi válságot okozott. A forradalom elméleti alapjának a
felvilágosodás eszméit tekintette. Hármas jelszava: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség azóta
is több társadalmi átalakulás példaképe volt. Ezen elvek a gyakorlatban azonban már a francia
forradalom ideje alatt sem valósultak meg – a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának
igénye egy terroruralomhoz vezetett.

Az 1848-as európai forradalmi hullám ugyancsak megindokolható, jogosnak mondható. A

magyar reformszellemű liberális nemesség kidolgozta a saját programját: sajtószabadságot,
független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást,
közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt.
Még ha végül le is verték a forradalmat: pozitív változásokat hozott, még ma is egységesen
ünnepeljük március 15-ét, akár liberális, akár konzervatívak vagyunk.

Az 1918-as őszirózsás forradalom az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő

katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt
Budapesten és a nagyvárosokban. A monarchia felbomlása és a világháború utáni káoszban a
tüntető munkás- és katonatömegek elérték, hogy kikiáltották a Magyar Népköztársaságot, ami
ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták
nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Ezt
a forradalmat is a liberalizmus által kiváltott társadalmi átalakulásokhoz számolhatjuk, de
megítélése már kevésbé pozitív, hiszen a forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség
történt, fosztogatások, megtorlások, kivégzések. A forradalmi zűrzavar során az állam
szervezetei, de főleg a hadsereg annyira meggyengültek és szétzilálódtak, hogy képtelenek
voltak megvédeni az ország területi integritását.

Azért soroltam fel a múltbeli liberálisok által kivívott változásokat, hogy lássuk tisztán:
akkoriban a többségnek volt jogos igénye a szabadságért és jogaiért való küzdelem. Ehhez
képest a mai liberálisoknak nincsenek ilyen konkrét céljaik, vagy olyan jogos társadalmi
igazságtalanság ellen fellépő igényeik, mint a múltban. Csak olyan marginális, pár százalékos
kisebbségek jogaiért küzdenek, mint a melegek, transzszexuálisok, stb. Nem maradt más
„hátrányos helyzetű” társadalmi csoport, hiszen a nagy többség demokratikus államokban él,
minden a múltban kiharcolt emberi joggal rendelkezik, és elégedett a társadalmi rendszerrel,
amiben él. Nem maradt indok, amiért forradalmat kellene csinálni. Az izmusok rajongói
azonban nem tudnak világmegváltó őrület nélkül élni és nem hagyhatják most sem a nagy
többség megszokott életformáját változatlanul. Olyan embertípus ez, aki azt hiszi, hogy ő kell
mindenképpen megmondja, hogy hogyan éljünk, mert ő jobban tudja, hogy mi jó nekünk.
Demokratikus választásokon nem tud labdába rúgni, mert az 5%-on túl nem jut. Ezért más
módon próbálja terjeszteni az ideológiáját. Főleg az egyetemi oktatók és a balliberális média
jutott nagy szerephez ebben. Kevesen vannak, de hangosak, agresszívek, sok pénz áll
rendelkezésükre, ezért befolyásosak, veszélyesek.

Több formája van a mai liberálisnak, ahogyan ez pl. a magyar ellenzéki pártok sokaságában is
megjelenik. Vannak „jóságemberek”, akik mások fölé helyezik magukat, mert úgy gondolják,
hogy saját nézeteik és életmódjuk alapján magasabb erkölcsi normáknak felelnek meg. Saját
magukat tartják kizárólagosan tisztességes embernek, és nagyon könnyen szidalmaznak
másokat "embertelennek", akik nem az ők elképzelésük szerint élnek vagy más véleményük
van. Moralizáló emberek, kicsinyesen és kényszerűen figyelnek arra, hogy mindenki más is az
általuk elképzelt erkölcsi szabályok alapján éljenek és gondolkodjanak. A "political
correctness" követői, és agresszív, intoleráns módon követelik meg ugyanezt másoktól is.
Mindig a "jó oldalon" akarnak állni és attól rettegnek, hogy véletlenül olyant mondanak, ami
nem korrekt. Másképp gondolkodók érveit nem hallgatják meg, hanem támadó, szemrehányó
módon megpróbálják a másképp gondolkodót lejáratni, lefasisztázni vagy lesovinisztázni. A
világot csak fekete-fehéren látják, csak a jó és a rossz létezik számukra. Mindenhol vagy
áldozatokat látnak, akik segítségükre szorulnak, vagy gonosz embereket, akik ellen harcolni
kell. Angol kifejezéssel „social justice warriorok”. Részletesebben: http://sjwriporter.blog.hu.

Vannak globalista liberálisok, akik azt hiszik, hogy a határok nélküli világban a multikulti
keveredéssel megszűnik a nacionalizmus, idegengyűlölet, és mindenki boldogan és békében
fog élni egymással. Ez egy olyan álom, amiről már rég kiderült, hogy nem működik. És
vannak más globalista liberálisok, akik azért akarják ugyanezt a határok nélküli világot, mert
akkor tudnak kereskedni, gyarmatosítani, kizsákmányolni. Multinacionális cégek akkor
tudnak profitot maximalizálni, adót elkerülni, ha erős nemzetállamok nem akadályozzák meg
ezt.

Vannak az öncélú, „l’ art pour l’ art” liberális forradalmárok, akik narcisztikus, idióta,
önelégült, öntelt és beképzelt fiatalok, akiket nem érdekel a társadalom, a közélet, csak
önmaguk. Ezek nem tudják elfogadni saját életük jelentéktelenségét, és ezért küzdenek
valamilyen (bármilyen) értelmetlen társadalmi változásért. Mindegy, hogy mi, csak legyen
valami más, nehogy már békén hagyjuk a többséget, aki nyugodtan akar élni, rendezett
körülmények között, ahol munkába tud járni, gyerekét iskolába tudja vinni, és tisztességes
életmóddal érvényesülni tud. Ez nem jó a zavarosban halászni akaróknak, mert egy ilyen
rendezett társadalomban tanulni és dolgozni kell, hogy érvényesüljön az ember. Aki lusta,
tehetségtelen, beilleszkedni képtelen szociopata, az nem tud érvényesülni egy ilyen
konzervatív társadalomban, ezért inkább támadja azt, és anarchiát akar.

Vannak az értelmiségi, rózsadombról prédikáló liberálisok, akiknek fogalmuk sincsen a

valóságról, de ilyen nemes célokat fogalmaznak meg:
- Szabadság. Mindenkinek joga van megválasztani, hogy mit cselekszik, leszámítva az olyan
cselekvéseket, amelyekkel másoknak ezt a jogát korlátozná. Na és hogyan működik ez a
hétköznapokban? Leginkább sehogy.
-A jog uralma. A megengedett és megkívánt viselkedést csak általános, mindenkire egyaránt
vonatkozó jogszabályok határozhatják meg. Csak mindig is voltak ügyeskedők, akik
megkeresik a kiskapukat és onnantól kezdve simán visszaélhetnek helyzetükkel, hiszen
előnyben vannak azokkal szemben, akik tényleg betartják a törvényeket.
- A szabad verseny mindenhatósága. A liberálisok szerint „a szabad verseny mindent
megold”. Lásd rablókapitalizmus, szolidaritás és szociális érzékenység teljes hiánya.
- A hagyományok elutasítása. A társadalomnak folyamatosan változnia kell, másképp mindig
maradnak elnyomottak.

A mai liberális érdekcsoportok néha egymásnak ellentmondó célokért is küzdenek. Volt, aki
pár éve még a zsidókért, a melegekért és a nőkért küzdött, most meg azt magyarázza, hogy
eresszünk rá az európai zsidókra, melegekre meg a végre biztonságban és jogegyenlőségben
élő nőkre egy kőkeményen intoleráns iszlám kultúrát. Az európai zsidóság migránsbarát,
hiszen azt akarják elérni, hogy ne legyenek nemzetállamok. Ugyanakkor félnek a
bevándorlóktól, akik javarészt antiszemita iszlám országokból érkeznek.
Nincs egységes képe a mai liberálisnak. Egyre többen elemezgetjük ezt az őrületet, amit
majdnem észrevétlenül terjesztettek el és csempésztek az életünkbe a liberálisok.
Elemezgetjük, hogy védekezni tudjunk ellene. Ismerd meg az ellenségeidet, hogy
hatékonyabban tudjál küzdeni ellenük. Nem könnyű, mert nem forradalommal kezdődött,
mint a múltban, hanem aljas, rejtett módon szivárog be az emberek tudatába. Terjed, mint egy
vírus.

http://kiettemeg.pestisracok.hu/2016/11/a-poszt-liberalis-vilagrol/
http://kiettemeg.pestisracok.hu/2016/08/a-nyilt-tarsadalom-vege/
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A zsidó identitásról
2017. június 02. 14:15 - tarsadalom • Szerkesztés...

– Jut eszembe – mondta. – Azt beszélik Írország az egyetlen a világon, mely büszkén
állíthatja, hogy sosem üldözte a zsidókat. Hallott erről? Nem. És tudja, miért? Szigorúan
vonta össze szemöldökét a napsütötte égre. – Miért, uram? – kérdezte Stephen, száját
mosolyra húzva. – Mert be sem eresztette őket! – jelentette ki Mr. Deasy ünnepélyesen.
(James Joyce, Ulysses)
Nem ismertem a zsidóságot, amíg Budapestre nem költöztem. Gyerekkoromban Erdélyben és
később Bécsben sem ismertem meg közelebbről a zsidó vallást, identitást. Egyszerűen nem
találkoztam személyesen vele, mert kevesen élnek már zsidó emberek ezeken a helyeken.
Legfeljebb az irodalom és zene kapcsán olvastam és hallgattam zsidó művészeket. Kafka,
Canetti, Kertész Imre, Zweig, Mendelssohn, Mahler közismerten zsidó származású művészek
voltak, akiket tiszteltem, kedveltem. Ezek a tehetséges művészek azonban csak egy részét
fedik le a zsidó identitásnak. Budapesten megismertem a többi aspektusát is.

Budapest még ma is egyik fontos központja az Európai zsidóságnak. Itt található az egyik
legnagyobb zsinagóga és egyik legnagyobb, aktív zsidó közösség is. Mikor ide költöztem,
meglepett, hogy mennyire fontos kérdés az itteni embereknek, hogy ki zsidó és ki nem.
Például olvastam újságokban apróhirdetéseket, ahol „keresztény szellemiségű” társat
kerestek. Eleinte nem értettem, hogy miért hangsúlyozzák ki ezt, hiszen addig számomra
természetes volt, hogy mindenki keresztény Európában. Aztán rájöttem, hogy ezekben a
hirdetésekben tulajdonképpen azt jelenti a „keresztény”, hogy „nem zsidó”. Egyfajta
előszűrést jelentett, amire azért volt szükség, mert a budapesti zsidóság és az itteni
keresztények nem keveredtek szívesen, inkább az elzárkózás, különélés volt jellemző a két
csoportra.

Aztán egyre jobban megismertem azt az identitást, mentalitást, ami jellegzetesnek mondható a
budapesti és európai zsidóságra. Jobban megismertem Budapest közelmúltját,
a kommunizmus 40 évének eseményeit. Kezdtem megérteni, hogy ebben is rejlik az ellentétek
egyik oka: ugyanis a kommunizmus alatt zsidó volt a vörös vezetők jelentős része. Szamuely
Tibor, Kun Béla, Lukács György és a Lenin-fiúk többsége zsidók voltak. Már akkor is ők
hittek ebben a világmegváltó őrületben, amit a mai balliberálisok is hangoztatnak: hogy
mindenki egyenlő, és egy nagy kommunista testvériségben kell éljen az egész világ. De az is
lehet, hogy csak gátlástalanul minden "forradalom" élére állnak, hogy mások fölött
uralkodhassanak. Már 1918–1919 eseményeit is, de különösen a Tanácsköztársaságot, a
közvélemény mint a zsidók hatalomra kerülését fogta fel (vörös terror: „zsidó terror”). A
proletár-diktaturát Magyarországon általánosan zsidóuralomnak nevezték, mert valóban
feltűnően sok zsidó volt a kommunista vezetők között. Az 1956-os forradalom leverésében és
az azt követő kivégzésekben is fontos szerepet játszottak a kommunista-zsidó vezetők. Ezek
az események mindmáig élénken jelen vannak a legtöbb budapesti emlékezetében, hiszen
sokak személyesen érintettek voltak, vagy szülei által érintettek, akik az események áldozatai
voltak.
De ez is csak egyik aspektusa a zsidó identitásnak. Emellett a balliberális, politizáló zsidó
identitás mellett vannak még mások is: a Soros-féle zsidó identitás, ami megint más, mint az
Izraeli zsidó identitás. De lehet a kettőnek közös gyökere, lehetnek átfedések. Sorossal
szemben az Izraeli zsidók már belátták, hogy akkor tudnak biztonságban élni, ha megvédik a
határaikat, megvédik az országukat. Hiszen mindig is voltak és lesznek a népek között
fejlődésbeli, életszínvonalbeli, mentalitásbeli különbségek, ami miatt veszélyben lenne egy
fejlett ország, ha nem védené meg határait. Ezzel teljesen ellentétes az, amit Sorosék
akarnak:a határok nélküli, globális, nyílt, liberális világot. Teljesen irreális utópia, aminek
érdekében felforgatták a fél világot és káoszt okoztak, de megvalósulni úgysem fog. Az
igyekezetüknek az abszurditását és irracionalitását az is jellemzi, hogy pont azoknak az arab,
iszlám népeknek a migrációját támogatják, akik mindig is gyűlölték a zsidóságot.

Nem egységes tehát a zsidó identitás. Több különböző jellegzetességet lehet látni, ami alapján
a következő zsidó identitásformákat határoznám meg: 1.ortodox, vallásos zsidó identitás
(pl.Izraeli telepesek). 2.szekuláris, kapitalista üzletember zsidó identitás. 3. politizáló,
kisebbségeket védő balliberális zsidó identitás. 4. értelmiségi, művész zsidó identitás. Ez
persze egy nagyon leegyszerűsített összefoglalás, és keveredések is vannak természetesen,
meg hát változott is az identitásuk a történelem során.

Soros például a 2. és 3. identitás keveréke lehet. 1998-ban interjút adott a CBS-

nek (https://www.youtube.com/watch?v=QSyczwuTQfo), ami most újra aktualitást nyert,
hiszen azóta Soros kiépített egy világméretű hálózatot, mellyel bárhol befolyásolni tud
országokat és nyomást gyakorolni a kormányzatokra. Soros ebben az interjúban arról beszél,
hogy az ő felfogása szerint elfogadható a pénzpiacokon az erkölcstelen viselkedés, hiszen ez
egy ilyen „játék” és ha ő nem tenné meg az erkölcstelen lépéseket, akkor megtenné valaki
más. Erkölcsi kérdések nem is merülnek fel, még akkor sem, ha a spekulációval bedönti egy
ország valutáját és millióknak okoz hatalmas anyagi veszteséget, munkanélküliséget,
szegénységet. A szabályozás és korlátok nélküli tőzsdespekuláció, ahol farkastörvények
uralkodnak, illetve a szabályok kijátszása a lényeg, ma is a zsidó mentalitás fontos része.
Soros ugyan nem vallásos zsidó, de a gyerekkorában átélt események, a holokauszt elöli
menekvés lényegesen meghatározta személyiségét, ahogyan ezt az interjúban is elmondja. Ez
is része a mai zsidó identitásnak. A holokauszt és régebbi zsidóüldözések miatt az a célja a
zsidóságnak, hogy ne legyenek határok, ne legyenek nemzetállamok, mert akkor nem lehet
őket kirekeszteni, elnyomni, elüldözni. Az EU jelenlegi vezetőségével ebben egyetértenek és
együttműködnek. Sajnos nem veszik észre, hogy már rég nem az a veszély fenyegeti Európát,
hogy az erősödő nacionalizmus miatt esetleg újból előfordulhatna zsidó- vagy más
idegenek/kisebbségek üldözése. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a határok nélküli,
kontrollálatlan bevándorlás, és a multikulti őrület, amiről már sok európai nagyváros
gettósodott külvárosában bebizonyosodott, hogy nem működik. De ennek ellenére erőltetik a
balliberális zsidók, mert nekik ugye az a lényeg, hogy ne legyenek nemzetállamok. Ebben is
egy olyan egoista gátlástalanság látszik, ami jellemző rájuk. Egy minimális kisebbség érdekét
kétségek nélkül ráerőltetik a többségre, akkor is, ha a többség ezt nem akarja. De pénz,
hatalom és az EU vezetőség befolyásolása által megpróbálják véghezvinni.

Soros a holokauszt miatt azt tanulta meg, hogy "Vagy megeszel másokat, vagy téged esznek
meg. Ezért mindig egy lépéssel járj mások előtt. Uralkodj mások fölött". Egy zsidó büszke
magára, ha "jó üzletet csinált", valaki más számára előnytelen módon, valakit becsapva.
Megveregetik a vállát, és azt mondják neki: "Ügyes voltál, fiam". Ebben a magatartásban
amúgy hasonlítanak az arab világ szokásaihoz is, ezért soha nem is foglalnék állást az Izraeli-
Palesztin vitában: megérdemlik egymást. Ez az egyik fő különbség a kereszténységhez
képest: bennünk van kegyelem, békesség, irgalom, együttérzés. Nem célunk mások
kihasználása, mások kárán való meggazdagodás, mások fölötti uralkodás. Voltak persze a
kereszténység történelmében is kegyetlenkedések, inkvizíció, korrupció, stb. Mégis biztos
vagyok benne, hogy egy mai átlag (akár nem vallásos) keresztény nem tudja elfogadni azt,
amit Soros itt elmondott: hogy neki nincsenek gátlásai, nincsenek erkölcsi kétségei: ha a
szabályok megengedik, akkor ő megteszi azt is, ami erkölcstelen. Mások kárára, életére nincs
tekintettel. Hiszen ő betartja a szabályokat. Ő ezért nem lehet hibás. Az hibás, aki a
szabályokat meghozta. Ez viszont nagyon távol áll a keresztény identitástól. Soros amúgy már
meg is cáfolta saját magát: ugyanis nem igaz, hogy ő betartja a törvényeket. A magyar
parlament most hozott szabályozást a külföldi egyetemekkel és a külföldről pénzelt civil
szervezetekkel kapcsolatban, és Soros nem akarja ezeket betartani, minden fórumon támadja
ezeket.

Zsidónak lenni manapság nem csak egy vallási, faji, vagy állampolgársági hovatartozást
jelenthet. Vannak, akik sokkal inkább egy jellemvonást, egy embertípust, egy karaktert, vagy
mentalitást értenek azalatt, hogy "zsidó tempó". A gátlástalan, hőbörgő, felfuvalkodott,
erkölcstelen, hisztérikus, mások emberi méltóságát semmibe vevő, másokat kihasználó,
másokon élősködő, békétlen, öntelt, beképzelt emberek gyűjtőfogalmát. Erre sokan
mondhatják, hogy antiszemitizmus, de valójában a zsidóságot ugyanúgy lehet szeretni vagy
nem szeretni, mint más népeket. Csak hát a zsidók magukat áldozat-szerepben szokták
feltüntetni a holokauszt miatt, és ezért nem szabad nem szeretni őket. Holott más népek
történelmében is volt népirtás, és mégsem csináltak ilyen tabutémát az áldozatszerep állandó
életbentartásával és eltúlzásával. Egyedül a zsidó holokauszt esetében bűncselekmény a
népirtás tagadása, és csak az antiszemitizmus esetében hördül fel a nemzetközi sajtó. Más
népeket lehet nem szeretni. Felmerülhet tehát az a kérdés is, hogy miért kell a zsidókat
kitüntetett módon védeni? Miért pont őket gyűlölték és üldözték el sok országból, már jóval a
holokauszt előtt is? Az még érthető lenne, hogy mint idegen nép, idegen vallás, tehát a
másságuk miatt üldözték őket. Külsőleg is felismerhetőek voltak, ki lehetett őket rekeszteni.
De manapság nincsenek ilyen okok, a modern zsidókat nem lehet ilyen módon felismerni és
üldözni. Nem lehet csak simán xenofóbiával magyarázni azt, hogy ma is sok helyen erősödik
az antiszemitizmus. Inkább ez a "zsidó tempó" alatt leírt mentalitás lehet az oka a
gyűlöletnek. Sokan nem akarják eltűrni, hogy egy minimális létszámú, de pénzük és hatalmi
pozíciójuk (újságírók, politikusok, pénzmágnások) révén befolyásos népcsoport gátlástalanul
uralkodni akar a többségen, irányítani és leigázni akarja a többséget. Vagyis igaz lenne az a
gondolat, ami sokszor felmerült már: hogy a zsidók saját maguk viselkedésével okozzák az
antiszemitizmust (erre Soros a legjobb példa). Áldozatszerepbe bújt tettesek. Ők maguk
zárnak ki és néznek le minden nem-zsidót, ők maguk próbálják a hatalmat és pozíciókat
kirekesztő módon csak zsidók kezében tartani.

Én nem érzem magam antiszemitának. Nem volt szándékomban az sem, hogy előítéleteket
terjesszek a zsidóságról. Csak próbálom megérteni a zsidó embereket, és kielemezni azt a
magatartást, amely a múltban is sok békétlenséget okozott, és jelenleg is nagy (negatív)
befolyással van a világra. Úgy gondolom, hogy lehet tanulni is a zsidóktól: pl. a saját
népcsoportbeli összetartást, a gyerekek értelmiséggé nevelését, és azt ahogy a pénzzel bánni
tudnak. Tisztelem pl. Kertész Imrét az írói teljesítménye miatt, és azért is, mert írt "Európa
liberális öngyilkosságáról", az Iszlamizáció veszélyéről. De ugyanakkor jogom van kritizálni
is bizonyos magatartásformákat, amelyek a zsidóság körében gyakoriak. Nem leszek ettől
még antiszemita. Elsősorban azért foglalkozom a zsidó identitással, mert a leírtak miatt azt
látom, hogy újból terjed egy olyan veszélyes ideológia, mint a kommunizmus, és ennek az új
ideológiának ismét élére álltak a zsidók, ugyanúgy mint a múltban. A liberalizmus még
veszélyesebb, mint a kommunizmus.Soros György pedig élen jár a liberalizmus
terjesztésében. Foglalkoznunk kell tehát vele.

UPDATE: Youtube-n bukkantam két brilliáns elme beszélgetésére, akik mindketten zsidók és
homoszexuálisak: Douglas Murray angol író, és Dave Rubin amerikai újságíró beszélget a
nyugati civilizáció helyzetéről, és a "The Strange Death of Europe" című könyvben leírtakról.
Minden szavukkal egyetértek, zseniális emberek. Ezért érdemes különválasztani a zsidó
identitás aspektusait, és nem általánosan egybekeverve értékelni azt. Az általam leírt kritikus
gondolatok is javarészt csak a balliberális zsidókra érvényesek. Nincs szándékomban az
antiszemitizmust terjeszteni, ezzel kezdtem az írásomat is: hogy tisztelek és becsülök minden
tehetséges zsidó művészt, írót, tudóst, a nagy elméket. Átlagon felüli intelligenciával és
műveltséggel rendelkezik sok zsidó, ezt el kell ismerni. Ezért kár, hogy a kommunista zsidók,
a balliberális zsidók és a spekuláns-nagykapitalista zsidók ugyanakkor rontják ezt a képet,
rombolják a zsidók megítélését, és gerjesztik az antiszemitizmust. Itt nézhető meg az említett
beszélgetés: https://www.youtube.com/watch?v=LAgLxI5izQU&t=727s

Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A fehér ember kollektív bűnössége
2017. június 01. 14:09 - tarsadalom • Szerkesztés...

A balliberális „szociális igazságosság” elmélete szerint a fehér férfiak felelősek minden

igazságtalanságért és elnyomásért a világon. Azonosították a fehér férfiak kategóriáját, mint a
világban minden elnyomásért, kizsákmányolásért és igazságtalanságért felelős bűnösök
csoportját. Ha fehér férfi vagy, bárhogy is viselkedsz, akkor is a kategória többi bűnös
tagjával együtt egy egységként lesztek megítélve. Az elv, hogy te a csoport tagjaként felelős
vagy a csoportod múltbeli bűneiért, minden diktatórikus, autoriter rendszerben előfordult.
Kulákok a kommunizmusban, zsidók a német náci diktatúra alatt. Mondhatnánk, hogy nincs
ebben semmi különös, ezt csinálják a mai balliberálisok is. A baj az, hogy ezt természetesen
nem ismerik el, és ők maguk sincsenek tudatában, hogy a „szép új szabad és igazságos világ”,
amit meg akarnak valósítani, ugyanolyan diktatórikus, igazságtalan, káros ideológia, mint a
fasizmus és kommunizmus. Ezért is teljesen jogos a "liberálfasiszta" és "femináci" elnevezés.

Soros világméretű „nyílt társadalom” és „határok nélkül” mozgalmával, és a migráció

felerősödésével újra felmerülhetnek azok a kérdések, hogy mi a gazdag Európában felelősek
vagyunk-e azért, hogy elődeink a gyarmatosítás korában kizsákmányolták Afrikát? Azért
vagyunk-e mi ma gazdagok és ők szegények, mert kizsákmányoltuk őket és még ma is
kizsákmányoljuk? A liberálisok szerint igen. És többek között ezzel is indokolják meg azt,
hogy támogatják a migrációt. Valamilyen elképzelt jóvátételt látnak benne, és a
kizsákmányoló, bűnös fehér ember hatalmának megtörését. Emellett persze a multikulti
keveredés is céljuk, de egyik indíték az „igazságtalanság” megszüntetése.

Ezen elmélet szerint tehát ha egy csoport tagja vagy, amely a múltban gonosz dolgokat
követett el, akkor te a jelenben vagy felelős érte. Jó példa erre az a holland turista esete, aki
Afrikában csónakot bérelt, de mikor a fekete csónaktulajdonos megtudta, hogy ő holland,
akkor azonnal kirakta a csónakból, mondván: az ő nagyapját holland telepesek adták el
rabszolgának. Hasonló módon érvelhetnek a holokauszt áldozatainak leszármazottjai is. De
meddig van értelme múltban elkövetett bűnöket számon tartani és a jelenbe, vagy a jövőbe is
magunkkal hurcolni, a haragot és bosszút ezzel örök időre köbe vésni? Tényleg értelmes
dolog lenne több száz vagy ezer év történelmét azért átkutatni, hogy valamelyik ősünk esetleg
valamilyen bántódást szenvedett-e el, mondjuk a kelták vagy avarok által? Nem csak
értelmetlen, hanem kivitelezhetetlen is. Európában minden népcsoport szenvedett el
sérelmeket és üldöztetést, kizsákmányolást. Mi is követtünk el hasonlót világszerte más népek
ellen. Az amerikai indiánok vagy az ausztrál őslakosság majdnem teljes eltűnése az európai
hódítások számlájára írható. De lehet emiatt egy mai európai ember hibáztatni, illetve azt
állítani, hogy ezért vagyunk mi ma gazdagok és élünk jólétben?

Az európai jólét és magas életszínvonal valójában az iparosodással kezdődött. Az 1800-as

években a gőzgép feltalálásával, a természettudomány és mérnöki tudományok fejlődésével.
A gépiesített ipar és mezőgazdaság volt az alapja a mai megszokott életmódunknak. Később
az elektronika, informatika és automatizálás elterjedésével egyre felgyorsult a fejlődés. Egy
mai modern, automatizált iparosodott ország jóléte nem azon alapszik, hogy a szegényebb
országokat kizsákmányolja. Hiszen mindene megvan a jólét fenntartásához. Néhány kivétellel
- mint például az akkumulátorokhoz szükséges lítium importálása Boliviából - nem szorul
mások erőforrásaira. Gyakran elhangzik a vád, hogy még ma is olcsó munkaerőt, olcsó olajat,
olcsó alapanyagokat importálunk szegényebb országokból, és ezen a kizsákmányoláson
alapszik a jólétünk. De ezt csak a balliberális igazságosság elméletében hívők állítják. Nem
találtam olyan tudományos tényeken alapuló tanulmányt, ami ezt alátámasztaná.A kőolaj az
egyetlen erőforrás, amire a fejlett országoknak szüksége van, de azt az arab országokból
importáljuk, akik ettől nem lettek szegényebbek, sőt a világ leggazdagabb országai lettek.
Sokkal inkább piacként van szüksége Európának a szegényebb országokra. A globális
kereskedelemben nem lehet arról beszélni, hogy valaki kizsákmányol egy más országot.
Hiszen a befektetésekkel munkahelyeket teremtünk ott, ahol ezek másképp nem jönnének
létre. Még a gyarmatosítás korában is rengeteg olyan beruházás, infrastrukturális fejlesztés
történt pl. Afrikában, amit még ma is használnak az ott élők (pl. vasúthálózat). Ha nyereség-
veszteség számításban több tényezőt figyelembe veszünk, akkor nem egyértelmű, hogy a
gyarmatosított államok vesztesei lennének ennek a folyamatnak. Sőt, Afrika legfejlettebb
országai ma pont azok, ahol az európai gyarmatosítok a legaktívabbak voltak. Ha fehér ember
soha nem tette volna a lábát Afrikába, akkor sem lenne Afrika gazdagabb, inkább az
valószínű, hogy sokkal szegényebb lenne.

Ha nem a gyarmatosítás és kizsákmányolás, akkor mi lehet az oka a fejlődésbeli és

életszínvonalbeli különbségeknek Európa és a harmadik világ között? Erre a kérdésre nehéz
egyértelmű választ adni. De egyik legfontosabb tényező az lehet, hogy a bolygó bizonyos
területein a természetes adottságok miatt nem lehet magas szintű, iparosodott államokat
kialakítani. Ahol sivatag, őserdő, hőség van például, ott csak egy szerényebb életszínvonalat
nyújtó civilizáció lehetséges. Nomádok, beduinok ilyen területeken is megélnek, de
természetesen nem a mi életformánkhoz hasonló módon. A liberálisok naiv, infantilis
elképzelése viszont az, hogy az amerikai/európai életmódot és életszínvonalat kell mindenhol
a bolygón megvalósítani, hiszen másképp igazságtalanság uralkodik, mert sok országban
szegényebben élnek. Bárki józanul gondolkodó ember azonnal beláthatja, hogy
megvalósíthatatlan ez az utópia. Ha hét milliárd ember elkezdene autóval közlekedni, hűtőt,
mosógépet, klímaberendezést üzemeltetni és olyan mennyiségű élelmiszert fogyasztani illetve
szemetet produkálni, mint azt a fejlett világban teszik, akkor összeomlana az energiaellátás és
olyan környezeti katasztrófa következne be, aminek előjeleit a gyorsan fejlődő Kínai
városokban láthatjuk. Teljesen irreális ez a balliberális álom. Soha nem lesz globális, teljes
egyenlőség és egyforma életszínvonal. Nem azonosak az adottságok, feltételek minden
országban/ kontinensen és a népességszaporulat már régen meghaladta azt a létszámot, amivel
még megvalósítható lett volna a globális jólét. Nem beszélve arról, hogy sokan nem is
akarnának úgy élni, mint egy átlag amerikai vagy európai. Látszik ez például az arab
világban, ahol erős ellenállás látható azzal az amerikai életmód-exporttal szemben, amit rájuk
akarnak erőltetni a liberálisok, akik azt hiszik, hogy jót tennének ezzel, és mindenkinek az
lenne a legjobb, ha úgy élnének, mint ők maguk.

Bizonyos szintig lehet segíteni a szegényebb országokon: iskolákat, kórházakat építeni,

modern technikával (pl. napelemek, víztisztitók) lehetővé tenni, hogy jobb életük legyen az
ott lakóknak. Ilyen projektek vannak szép számmal, és sok helyen sikeresek is. A jövőben
csökkenhet az életszínvonalbeli különbség a fejlett és szegény országok között. De egyenlő
soha nem lehet, az nem kivitelezhető.

Még egy fontos téveszme van ebben a kérdéskörben: a liberálisok a migrációban egy olyan
eszközt is látnak, ami által megvalósulhat az általuk megálmodott egységes, igazságos világ.
Ezzel kapcsolatban is könnyű lenne belátni, hogy Európa nem tud befogadni több százmillió
migránst, ez fizikálisan és gazdaságilag is lehetetlen. De ha mégis megtennénk, és ezzel
sikerülne a szegénységet részben, ideiglenesen felszámolni: akkor is pár évtized alatt
újratermelődne. Pont a legszegényebb országokban a legerősebb a népesség szaporulata.
Végtelen utánpótlása lenne azoknak, akiket átköltöztetünk a szegényebb országokból a
gazdagabb országokba.
Ezekből a kérdésekből is az látszik, hogy a liberalizmus egy ugyanolyan káros, irreális
ideológia, mint a kommunizmus: egy egységes, igazságos világról álmodozva, a tények és
lehetőségek teljes ignorálása mellett iszonyatos károkat okoznának, ha csak részben is meg
tudnák valósítani az elméletüket. Mindkét ideológia egy elképzelt egyenlőség érdekében
rombol. A kiemelkedő, tehetséges, értelmes embereket megpróbálják "visszavágni" azoknak a
szintjére, akik átlagosak, laposak, buták. Akik többet értek el az életben, saját érdemükből
kiemelkedtek a tömegből, és vagyont vagy pozíciót, elismerést szereztek, azokat kell
kisemmizni és földönfutóvá tenni, hogy egyenlőek legyenek a tömeggel. Ha Afrikában
szárított teveszarral főzik meg az ebédjüket, akkor tegyünk meg mindent azért, hogy
Európában is így legyen! Ez az emberek, népek, nemek közötti globális egyenlőség abszurd,
erőszakkal megvalósított ideológiája, ami a történelem során hatalmas károkat okozott: a
kommunizmus milliók életét tette tönkre és a liberalizmus/feminizmus ma is családok millióit
teszi tönkre. Bármilyen társadalmi rendet és közösséget képesek támadni, mert az szerintük
arra alkalmas, hogy egyenlőtlenséget okozzon. Miközben soha nem volt és nem is lesz teljes
egyenlőség, mert voltak, vannak és lesznek is tehetségesebb, intelligensebb, talpraesettebb
emberek, akik többet érnek el az életben, mint mások. Ezt képtelenek elfogadni az agymosott,
ideologizált, egyenlőséget követelő feministák és liberálisok.

És abban is hasonlítanak a többi diktatórikus, fasisztoid rendszerre, hogy kineveztek egy

csoportot, a fehér férfiak csoportját, akit kollektív bűnösséggel vádolnak a világ minden
igazságtalanságáért és egyenlőtlenségéért. Az abszurditást még csak az fokozza, hogy pont ez
az a csoport, aki létrehozta és fenntartja azt a magas életszínvonalat és jólétet, ami szükséges a
liberálisok által megálmodott egyenlőséghez és hátrányos helyzetű csoportok felkarolásához.

http://valasz.hu/vilag/igy-meg-senki-sem-magyarazta-el-miert-onaltatas-hogy-a-
migransbefogadassal-segitunk-a-vilag-szegenyein-120340
http://mandiner.hu/cikk/20171206_gyuloletkampany_indult_a_gyarmatositas_parti_professzo
r_ellen
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
Áldozat és tettes szerepek, áldozathibáztatás
2017. május 30. 09:31 - tarsadalom • Szerkesztés...

Az ELTE német szakon tanultuk irodalomtörténetből, hogy a 17-18.századig az irodalomban

szinte csak fekete-fehér karakterek szerepeltek, tehát valaki vagy csak teljesen pozitív figura
volt, vagy teljesen negatív. Később aztán rájöttek az írók, hogy sokkal élethűbb, reálisabb és
kevésbé statikus egy szereplő, ha vannak vegyesen jó és rossz tulajdonságai is, és bizonyos
helyzetekben másképp viselkedik, mint azt az alapkaraktere szerint elvárnánk. Talán
Shakespeare volt az első, akinek műveiben megjelent ez az új világnézet. Nála nincsenek már
angyalok és ördögök, hanem összetett karakterek, akik a helyzettől függően, a környezetükre
reagálva, különböző módon viselkednek és cselekednek. Ez az irodalmi ábrázolásmód aztán
idővel elterjedt, és 1900 körül már odáig jutottak az írók, hogy egy pszichológus éleslátásához
hasonló módon írtak le egyre összetettebb, bonyolultabb karaktereket, azok belső
gondolatvilágát, és az ebből eredő, ambivalens viselkedésformákat.

Ma mégis vannak újra emberek, akik a leegyszerüsített, statikus szerepekben hisznek. A

balliberális feminista ideológia például áldozat- és tettesprofilokat hozott létre, amiket bárki
tetszőlegesen magára vehet. Onnantól kezdve teljes meggyőződéssel játssza el bármelyik nő
az áldozat szerepet, és próbálja a férfira erőltetni a tettes szerepet. A feministák csak ebben a
tettes-áldozat viszonylatban képesek látni a férfi-női viszonyt. Minden férfi elnyomó,
bántalmazó gonosztevő és minden nő kiszolgáltatott, bántalmazott áldozat. A valóság ezzel
szemben sokkal árnyaltabb, bonyolultabb, de ha bárki felhívja erre a figyelmet, és
megkérdőjelezi ezt a fekete-fehér, áldozat-tettes téveszmét, akkor a feministák azonnal
"áldozathibáztatást" kiáltanak. Ez a „támadás a legjobb védekezés” stratégia általában a
balliberális, femináci viselkedésre jellemző: hogy ha bárki megkérdőjelezi vagy kritizálja
valamelyik elméletüket, akkor ők azonnal támadnak, és a kritizáló személyre ráerőltetnek egy
tettes-szerepet, aki a „szegény áldozatokat” még hibáztatja is.

Pedig hát az élet ennél az áldozat-tettes viszonylatnál bonyolultabb. Az emberi

kapcsolatokban rengeteg álszentség, megtévesztés, játszma is érvényesül. Tudat alatti
tényezők, gyerekkori traumák is befolyásolhatják azt, hogy valaki egy férfi-női kapcsolatban
mikor milyen szerepet tölt be. Ha egy nő például kierőszakolja a társától, hogy az megalázza,
rosszul bánjon vele, akkor annak az is lehet az oka, hogy gyerekkorában csak úgy törődtek
vele a szülei, hogy megalázták, szidták. A gyerekkorban megszokott mintát tudat alatt követni
próbálja. Közismert sablon, hogy sok nő a „rossz fiukat” szereti. Az a férfi tetszik neki, aki
rosszul bánik vele. Rengeteg nárcisztikus személyiség is van, aki kierőszakolja, hogy
bármilyen módon, de foglalkozzanak vele. Tehát sokszor nem egyértelmű, hogy egy férfi-női
kapcsolatban melyik féltől indul ki olyan cselekedet vagy viselkedésforma, ami a másik
félben kiválthat egy negatív viselkedésformát. Nagyon gyakori az a jelenség is, hogy egyik fél
mindennapos verbális erőszakkal terrorizálja a társát, mert egy kompromisszumképtelen,
összeférhetetlen, asszociális személyiség, aki alkalmatlan az együttélésre. Ha a társa időnként
fellázad ez ellen, és ő is agresszióval válaszol, akkor ki is itt a tettes és ki az áldozat?

Rengeteg hétköznapi példát lehet felhozni arra, hogy nem mindig megválaszolható
egyértelműen ez a kérdés. A médiában is néha megjelennek olyan esetek, ahol a
közvéleményt is felkavaró bírósági ítéletek születnek, és a bíróság sem tudja sokszor
megállapítani, hogy ki az áldozat, ki a tettes. Ilyen volt például az az eset, amikor egy motoros
tolvaj betörte egy piros lámpánál álló autó ablakát, és elrabolta az autót vezető nő táskáját. A
nő elkezdte üldözni a motorost, majd elütötte őt. Elítélték, majd felmentették, végül
felfüggesztett büntetést kapott. Vagy közismert az a nyugdíjas bácsi esete is, aki áramot
vezetett a kerítésbe, hogy megvédje a veteményes kertjét az uborkatolvajok ellen. Őt is
elítélték, majd felmentették. A legutóbbi eset meg egy fiatal férfiak között kitört kocsmai
verekedés volt, amiben leszurták a verekedést kezdő, agresszív férfit. Az önvédelemre
hivatkozó tettest először felmentették, aztán 12 évre ítélték, aztán a kúria újból felmentette.
Nincs mindig egyértelmű áldozat és tettes. Ez egy primitív elképzelés, amit pl. a feminista
NANE minden kiadványában hangoztat: hogy csak nők lehetnek férfiak által elkövetett
erőszak áldozatai. Ennek a téveszmének alátámasztására statisztikákat is hamisítanak, és
ezzel a hazugsággal próbálják megindokolni az Isztambuli egyezmény ratifikálását is, ami a
parlament előtt van jelenleg.

Válóperek esetén rutinná vált már az a taktika, hogy az anyák hamis vádas feljelentésekben
megvádolják az apákat bántalmazással, és erre hivatkozva kérik a gyerekek fölötti szülői
felügyeleti jogot. Ügyvédek, bírók és a rendőrség is kezdi egyre jobban átlátni az ilyen hamis
vádakat. Olyan esetek is előfordulnak, hogy egyik fél, aki bármilyen okból (pl.anyagiak) el
akar válni, titokban bizonyítékokat gyűjt a társa ellen: kiprovokál vitákat és rejtett kamerával
rögzíti azt, hogy a szerencsétlen társa kiabál, mert nem érti, hogy valójában mi is történik
vele. Ki itt az áldozat, és ki a tettes? Az a fél, aki önző, aljas okokból el akar válni, fel akar
számolni egy családot, és ennek érdekében szándékosan addig provokálja társát, amig az
kiborul? Hogy aztán be tudja mutatni a bíróságon a rejtett kamerával készült
videofelvételeket az indulatos társáról? A felvételeken persze nem látszanak az „áldozat”
által elkövetett mindennapos, szándékos provokációk, hanem csak a szerencsétlen „tettes”
indulatos viselkedése. Ismerek konkrét eseteket, ahol ez megtörtént. Ráadásul olyan is van,
ahol egy férfi követte el ezt a felesége ellen, és neki ítélték a gyerekeket. A szerencsétlen anya
elvesztette a gyerekeit és még tartásdíjat is kell fizessen utánuk. Szép, új igazságos világ.
Természetesen az a gyakoribb, hogy az anya vádolja meg a férjét bántalmazással és
megpróbálja kisajátítani a gyerekeket.Utóbbi időben voltak olyan esetek, ahol egy évekig
tartó huzavona és pereskedés után elvették az ilyen anyától a gyerekeket. Akit részletesebben
érdekel, olvassa el a bírósági ítéleteket, amik pl. itt
találhatók: http://www.lb.hu/hu/elvhat/17762008-szamu-polgari-elvi-hatarozat vagy
itt: http://www.apakazigazsagert.org/cikk/birosagi-hatarozat-a-gyermek-athelyezese-indokolt-
a-kulonelo-szulohoz-ha-a-gondozo-szulo. Rengeteg ilyen történetet hallottam már. Mindig
szkeptikus leszek, ha az egyik fél csak a másik felet hibáztatja, és nem teszi fel a következő
kérdéseket: 1.Miért ment hozzá feleségül, miért szült neki gyereket, ha a válás után rossz
társnak tartja és alkalmatlan apának? Az ember személyisége legkésőbb a kamaszkor végére
kialakul és később keveset változik. Tehát a férj ugyanaz az ember, akit szeretett. 2.Ha mégis
megváltozott (mert megtörténhet pl. alkoholizmus, drogozás miatt), akkor miben járult esetleg
hozzá, hogy így alakultak a dolgok? Odafigyelt rá, kimutatta a szeretetét, megadta neki azt,
amire szüksége van? 3.Ha az a szörnyű alkoholista, agressziv férj tegyük fel előtte is békében
élt együtt mással, és utána is van társa, akivel békében együtt él, akkor vajon tényleg ő a hibás
mindenért? Nem lehet, hogy pont az a nő váltott ki belőle olyan dolgokat, amiről ő nem tehet?
Fel kellene tenni ezeket a kérdéseket minden nőnek, aki válni akar, és azt állítja, hogy a társa
hirtelen megváltozott és mindenért hibás.
Aki nem élte ezt át személyesen, vagy nem találkozik szakmai okokból gyakran ilyen
viselkedéssel, az nem is gondol arra, hogy létezik ilyesmi. Sokkal egyszerűbb csak a sablonos
áldozat-tettes viszonylatot látni, és ha ezt bárki meg meri kérdőjelezni, akkor ráfogni, hogy az
„áldozathibáztatás”. Nő vagy és válni akarsz? Hajrá! Beleillesz a libbantak áldozati profiljába.
Bármit elkövethetsz, áldozatnak fognak tartani. Cigány vagy? Ölhetsz, lophatsz nyugodtan,
hiszen a ballib ideológia szerint áldozat vagy. Per definitionem. Fehér férfi vagy? Akkor fogd
be azt az elnyomó homofób pofádat és húzd meg magad, mert te vagy hibás mindenért, a
dinoszauruszok kihalásától az afrikai éhező gyerekekig. Migráns vagy? Nyugodtan
megerőszakolhatsz nőket az utcán, és robbangathatsz vagy teherautóval kinyírhatsz ártatlan
járókelőket. Te akkor is áldozat vagy a ballibek szerint. Emlékezzünk az Olaszliszkai
tragédiára, ahol cigányok vertek agyon bestiális módon, a gyerekei szeme láttára egy magyar
tanárembert. A ballibek akkor is kiálltak amellett, hogy a cigányok tulajdonképpen áldozatok
voltak, mert olyan nehéz az életük, hogy emiatt követnek el ilyesmit. Nem tudnak elszakadni
az ideológiájuk által előírt áldozatszerepektől. Minden egyes terrocselekmény után is azt
nyilatkozzák a balliberális oldalon, hogy nem a menekültek, nem az iszlám hibás ezért. Aki
migráns, az nem lehet tettes, csak áldozat. El lehetne gondolkodni azon, hogy akkor ez
tulajdonképpen mi: áldozathibáztatás, vagy tettesmentegetés?

https://mno.hu/belfold/a-kuria-felmentette-a-tolvajt-halalba-uldozo-not-2426019
http://www.origo.hu/itthon/20080701-kesznyeten-megolt-egy-tolvajt-a-keritesbe-vezetett-
aram.html
http://www.origo.hu/itthon/20160901-fagyallo-mergezes-lopas-borlopas.html
Pinterest Tetszik
FacebookT umblrTweet Google+

0
Szólj hozzá!
A liberalizmus, az egyén szabadsága és a közösségek
szerepe
2017. május 29. 14:08 - tarsadalom • Szerkesztés...

Európában egyre jobban láthatóvá válik és kiélesedik az ellentét a liberálisok és a konzervatív

oldal között. A tömeges migráció miatt olyan kérdések és problémák merültek fel az utóbbi
években, amelyek által új ellentétek kerülnek felszínre, és amelyek miatt átalakulóban van a
politikai élet. Az Európában hagyományos bal-közép-jobb-oldali pártokra felosztott politikai
világ helyett egyre inkább az Amerikában megszokott konzervativ-liberális felosztás kezd itt
is jellemzővé válni. A választópolgárok többsége ösztönösen egyik vagy másik oldalhoz
tartozónak érzi magát, és szenvedélyesen harcol a másik tábor ellen. De melyek a lényeges
különbségek a két nézetrendszer között? Lehet-e egyáltalán észérvekkel vitázni és a saját
világnézethez való tartozást racionálisan megindokolni?

Ha a felszínt nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy egyik tábor a hagyományos életformáját,
kultúráját, társadalmi berendezkedését akarja megőrizni, míg a másik oldal egy olyan világról
álmodik, ahol nincsenek határok, népek, közösségek, hanem egy globális multikulti
társadalom, ahol minden egyén kiélheti saját szabadságát és függetlenségét. Ebben az
ellentétben látszik a fő világnézeti különbség: a „közösséghez tartozás” illetve az „egyéni
szabadság” előtérbe helyezésében. Valószínű, hogy e két táborhoz való vonzódás nem
racionális döntés eredménye, hanem javarészt ösztönös, valamilyen személyiségvonás
eredménye. Ez látszik a két tábor vitájából is: nem tudják egymást meggyőzni, csak
elbeszélnek egymás mellett, és még csak nem is értik a másik fél érveit. Ha egyáltalán
valamilyen párbeszéd létrejön a két fél között, akkor gyorsan meddő vitává alakul, amiben
mindenki csak a saját nézeteit hangoztatja, és úgy éli meg a másik fél elképzeléseit, hogy azok
az ő életét, létét veszélyeztetik. Lehet, hogy valóban így is van: olyan fordulóponthoz értünk
Európában, amikor rövid időn belül eldőlhet a nyugati világ hosszú távú sorsa. Az EU
integrációs folyamatok miatt, a migráció miatt, a negatív demográfiai folyamatok miatt nem
maradhat fenn a lassú társadalmi változások üteme, hanem felgyorsulhatnak ezek a
folyamatok. A most meghozott politikai döntések életbevágóan fontosak, és nem csak egy
választási ciklusra lesznek kihatással.

Szeretnék az említett „ösztönös hovátartozás” ellenére néhány érvet kiemelni a konzervatív

oldal mellett. Csányi Vilmos etológus írt az emberi természet és közösségek összefüggéséről:
„Az ember veleszületett képessége az, hogy rendszerszervező képessége van, azaz képes arra
például, hogy közösségeket hozzon létre. A közösségeket három dolog tartja össze: tagjaik
közös akciókat szerveznek, vannak közös hiedelmeik, és közös szociális konstrukciókat
alkotnak. Amennyiben ez a három dolog megvan, létrejön egy negyedik – a közösséghez való
hűség. Ez így együtt már kultúrát hoz létre. Természetesen az, hogy milyen közösségek, milyen
kultúrák jönnek létre, abban óriási variabilitás van, de az a tulajdonság, hogy ezek
létrejöjjenek, hogy ebben a folyamatban részt vegyünk, mindannyiunkban megvan. A
közösségek méretének van biológiai optimuma, egy emberpár, vagy leginkább a család. De
úgy tűnik, jól működő közösségeket hozhatnak létre 30-40 főből is. Az emberben olyan erős a
közösség utáni vágy, hogy valamiféle kötődés kialakulhat milliós létszámnál is, mint a nemzet
vagy akár Európa. A közösséghez tartozás érzése pedig változó erősségű, a hűségfaktor, az
önérdek feláldozásának értéke szintén. A közösségképzés adottság – az ember olyan, ha ezt
megpiszkálják, akkor reagál rá. Azonban az igazi közösségek kialakulásához több generáció
kell. És jóval erősebbek is a kötelékeik. A nemzetállam eszméje már rég bomladozik, mint
ahogy más közösségek is. De ezt a folyamatot látjuk az Európai Unió kontra tagországok
vitában is. Ha emlékszünk a tanulmányainkra, az archaikus közösségben 3-4 család állt össze
egy bandává, ezek aztán egy törzset alkottak. Rájöttek, hogy felesleges ötszázan jelen lenni
egy gyűlésen, ahol döntenek valamiről, elég, ha küldötteket delegálnak, akik képviselik az
érdekeiket. De ők a saját, a család és a törzs érdekeit is képviselik egyszerre, így az egyeztetés
bonyolódik, alkalmi vagy erősebb szövetségek köttetnek, majd felbomlanak.” Csányi szerint
egyszemélyes közösségek felé tartunk, ami egy negatív folyamat.
Az emberiség fejlődéstörténetében a közösségek létfontosságúak voltak. Az evolucióban az a
pár száz vagy ezer év, ami eltelt a törzsi életformák óta, kevésnek számít. A mai modern
ember ugyanúgy igényli a közösségek által nyújtott gondoskodást, biztonságot, a családi
otthon melegét. Amerikában, ahol megszűntek vagy meggyengültek a közösségek, jóval több
az elidegenedett, boldogtalan, lét értelmét kereső ember. Európában is egyre gyengülnek az
egyházi és a családi közösségek. Holott több kutatás azt mutatja, hogy az ép családban felnőtt
gyerekek a legegészségesebbek, lelkileg és szellemileg a legjobban fejlődnek.

Mégis arra törekednek a liberálisok, hogy ezek a közösségek megszűnjenek. Ugyanis

szerintük a közösségek az egyén elnyomására adhatnak alkalmat. A családban lehet egy
elnyomott fél, aki nem tudja megvalósítani önmagát, nem tudja kiélni teljes személyi
szabadságát. A független, szabad ember nem kötheti le magát és nem rendelheti alá magát a
család közösségének, a házastársának, a gyerekei igényeinek. Ezért inkább nem házasodik,
nem vállal gyereket, vagy elválik. A jelenleg 65%-os válási arányban jelentős szerepet játszik
ez a - főleg feministák által terjesztett - liberális ideológia.

Egyházi közösségek felszámolásában és nemzetállami közösségek felszámolásában is élen

járnak a liberálisok. Az EU jelenlegi vezetése gőzerővel azon dolgozik, hogy - akár
migránsok betelepítésével -felszámolja a nemzetállamokat, vagy gyengítse őket. Hiszen a
nacionalizmus háborúkhoz vezetett a múltban, és minden közösségben megtörténhet, hogy
kirekesztenek idegeneket, erősödhet a rasszizmus. Ezenkívül minden közösség egyfajta
függőséget és hierarchiát is jelent, ami ugyancsak ellentmond a liberális individualizmusnak.
A közösségben az egyén le kell mondjon a személyes szabadságának egy részéről. Alá kell
rendelje magát közösen meghozott szabályoknak, közösen megválasztott vezetőknek. Ez
persze az emberek többségének nem jelent problémát, hiszen cserébe jóval többet kapnak a
közösségtől, mint amiről le kell mondjanak. Megértik, hogy valamit valamiért.

A liberálisok viszont annyira félnek mindenféle függőségtől, hogy mindezek a racionális

érvek ellenére képtelenek elfogadni ezt a társadalmi életformát. Csak a multikulti, határok és
közösségek nélküli világot tartják elfogadhatónak, ahol senki sincs másnak alárendelve, vagy
kirekesztve, vagy elnyomva. Ez persze teljesen utópikus elképzelés, egy ugyanolyan
megvalósíthatatlan, működőképtelen ideológia, mint a kommunizmus. Ha megnézzük a
mintapéldaként felhozott multikulti New Yorkot, akkor ott is azt látjuk, hogy az emberek
ösztönösen közösségekbe verődnek össze. Van Chinatown, van Little Italy és Orosz negyed.
Az európai nagyvárosokban élő migránsok is inkább gettósodtak, és nem olvadtak be az illető
nemzet lakosságába. Az emberek a hozzájuk hasonló kultúrájú, azonos nyelvű, hasonló
mentalitású emberek közösségében élnek szívesebben, és a multikulti keveredés csak addig
működőképes, ameddig hasonló embercsoportokról van szó, akik a mindennapi együttélés
szabályaiban nem térnek el jelentősen egymástól.

Csányi Vilmos a bevándorlással és különböző népcsoportok együttélésével kapcsolatban is a

multikulti/liberális elmélet ellen szól: „Egyszerűen csak az a helyzet, hogy ha megengedem,
hogy a nagyon eltérő kultúrák egy államban egymás mellett legyenek, akkor megágyazok
bizonyos konfliktusoknak, amit jobb lenne elkerülni. Úgy gondolom, hogy minden kultúra
egyedi és érdekes érték. Ahogyan vannak különböző növények és állatok, és azokat nem
akarjuk összeolvasztani, mert beilleszkednek valamilyen ökológiai rendszerbe, úgy a
kultúrákkal is hasonló a helyzet. Az ember emellett territoriális lény. Nincs olyan kultúra, ami
nem tartozik valamilyen területhez.”
Ha szavazunk, akkor ezekről a kérdésekről kell tehát döntsük, és nem a jobb- vagy baloldalra
szavazásról. Hiszen nincsenek már valódi baloldali pártok, nincs már hagyományos
munkásosztály. Csak nosztalgiázó nyugdíjasok szavaznak már a valamikori baloldali
pártokra. A valódi kérdések a jövőnkről való döntéskor azok, hogy: Akarunk-e
közösségekben élni, vagy fontosabb a személyes szabadságunk, az önmegvalósításunk és
függetlenül, de magányosan élnénk inkább? Akarunk-e hagyományos családban felnőni?
Elfogadjuk-e a személyes szabadságunk valamelyes korlátozását és egy kismértékű
alárendeltséget/függőséget, annak érdekében, hogy közösségekben élhessünk? Vagy hagyjuk,
hogy betelepítéssel megszüntessék Európa nemzeti államait, felszámolják hagyományos
kultúránkat, életformánkat, társadalmi berendezkedésünket és egy utópisztikus, irreális „új
világ” létrehozása érdekében a pár százalékos liberális kisebbség a többségre erőltesse
akaratát? Nincs erre az új multikulti liberális világra olyan példa vagy bizonyíték, hogy
bárhol, valaha is működött volna, vagy működhetne. Tehát ugyanolyan veszélyes társadalmi
kísérletezés, mint a kommunizmus. A határok nélküli világ veszélyei azonban már látszanak,
és előre láthatóak voltak. A terrorizmus és bűnözés terjedése vitathatatlan összefüggésben áll
a határok, államok nélküli nyitott, liberális világgal. A családok és kis közösségek
felszámolása pedig számtalan társadalmi problémát okoz, és az egyének pszichés állapotára,
jólétére is negatív hatással van. Látszanak már a liberalizmus negatív következményei. Nem
kell tehát megvárni, amíg ezt az új álomvilágot is megvalósítják az izmusok világmegváltó
rajongói.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csanyi-vilmos-az-egyszemelyes-kozossegek-fele-
tartunk/
http://szegedma.hu/hir/szeged/2017/04/csanyi-vilmos-egy-igazi-kozosseg-tagjai-kepesek-a-
sajat-erdekeiket-a-kozosseg-erdekei-moge-helyezni.html

Véleményszabadság liberális módra

2017. május 29. 14:06 - tarsadalom • Szerkesztés...

Szoktam a német tévéadókon politikai vitaműsorokat nézni. Utóbbi években teljesen átálltak a
liberálisok által diktált, politikai-korrekt, manipulatív, pofátlanul hazug közvetítésekre.
Elhallgatták napokig a szilveszteri migránstámadásokat, és miután kénytelenek voltak utólag
mégis beszámolni ezekről, és a rendszeres terrortámadásokról is, folyamatosan azt sulykolják,
hogy nem a migránsok hibája, nem az Iszlám hibája, ne legyünk előítéletesek és
idegengyűlölők.

Ma is egy ilyen megszokott, liberális megmondónő jelent meg a vitaműsorban, és a szokásos

hisztérikus, emocionális, zsigeri stílusban előadta, hogy nincs is balliberális véleményterror.
Nem igaz ez a vád, hiszen mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, és mondjanak már
konkrét példákat, ha ez mégsem így lenne. A vitapartnerként meghívott férfi erre nem tudott
lényegében válaszolni, csak hárított, hogy ő még nem tapasztalta meg személyesen ezt a
liberális véleményterrort, de szerinte mégis létezik. Hát, azt hiszem sokan tudunk konkrét
példákat mondani arra, hogy mik azok a témák és kérdések, amik nem szalonképesek,
amelyek miatt a médiákat uraló balliberálisok megköveznek minket, és minden eszköz
bevetésével megpróbálják megakadályozni, hogy elmondhassuk a véleményünket. Kedvenc
megtorló eszközük az, hogy kirekesztik azokat, akik nem az előírt politikai-korrekt
irányvonalat követik. Kisajátították maguknak az "értelmiségi" státuszt, és azt próbálják
terjeszteni, hogy aki nem ballib, az nem is lehet értelmiségi. Ezzel a módszerrel terjedt a
liberalizmus sikeresen, hiszen sokan úgy érezték, hogy akkor tartozhatnak a magasabb
társadalmi státuszt jelentő, értelmiségi körökhöz, ha beállnak a sorba, és követik az előírt
ballib világnézeteket. Aki nyíltan merte vállalni az ettől eltérő véleményét, azt
lebunkóparasztozták, kiközösítették, kirekesztették, elhallgattatták. A közmédiában legalábbis
onnantól kezdve nem jelenthetett meg. Szerencsére az internetes közösségi médiákban még
van lehetőség arra, hogy liberális cenzúra és véleményterror nélkül is elmondhassuk a
véleményünket. És Trump megválasztása óta gyengült a politikai-korrektség elfogadtatása,
hatása. Sokan rájöttek, hogy nyugodtan vállalhatják a véleményüket, hiszen többségben
vannak, a ballib véleménydiktátorok meg elenyésző kisebbségben. A legutóbbi,
bevándorlásról szóló népszavazáson is kiderült, hogy egy 2%-os kisebbség próbálta a 98%-os
többséget manipulálni, ráerőszakolni a ballib ideológiát. Röhejes. Csak hát ugye hatalmas
támogatást kaptak Soroséktól, akik évek óta dolgoztak azon, hogy az egyetemeken is csak az
általuk diktált ideológia legyen szalonképes. A médiában is sokáig többségben voltak a ballib
újságírók, szerkesztők, illetve a nyugateurópai országokban még mindig ők uralják a médiát,
ahogy az említett, német tévéből vett aktuális példa mutatja.

Mit lehetne az említett német ballib nőnek válaszolni, hogy mit nem mondhatunk el
szabadon? Hát például, nem mondhatjuk hogy létezik cigánybűnözés. Ez rasszizmus. Nem
mondhatjuk, hogy nőtt a terrorveszély és bűnözés azokban az országokban, ahol sok
bevándorló él. Ez idegengyűlölet. Nem mondhatjuk azt, hogy Sorosék demokratikus
felhatalmazás nélkül beavatkoztak civilszervezeteken keresztül országok politikai
döntéshozatalába és lobbizással manipulálják az EU intézményeit. Ez antiszemitizmus lenne.
Nem mondhatjuk, hogy zavar minket a melegek felvonulása, agresszív tüntetése és
követelőzése. Akkor homofóbok lennénk. Nem mondhatjuk, hogy károsnak tartjuk a
feministák gyűlöletkeltő, jogtalan és káros követeléseit. Hiszen akkor nőgyűlölők lennénk.
Nem mondhatjuk, hogy ellenezzük az abortuszt, mert akkor meg megvádolnak minket, hogy
elvesszük a nők önrendelkezési jogát. Nem mondhatjuk a munkahelyen egy kolleganőnek,
hogy szép az új frizurája, mert esetleg feljelent szexuális zaklatásért. Gondoljunk a
közelmúltban megtörtént példákra is, mikor Ákos női szerepekkel kapcsolatos nyilatkozata
miatt egy hisztérikus boszorkányüldözés indult ellene és a Telekom felbontotta a
szponzorációs szerződését. Az amerikai egyetemeken ballibbant, "Social Justice Warrior"
elnevezésű őrültek garázdálkodnak és feljelentik a professzoraikat, ha azok szerintük nem
megfelelő módon viselkednek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a másik oldalon is
hasonló őrültek mászkálnak már Párizs és Brüsszel utcáin: a "Sharia police" csapatai nőket
zaklatnak, ha nincs rajtuk burka, vagy egyedül sétálnak az utcán. Ezt az Iszlám által
meghatározott nagy "szabadságot" is azoknak a liberálisoknak köszönhetjük, akik azt állítják,
hogy véleményszabadság van, nincs ballib véleménydikatatura. De beszélni erről persze nem
szabad, mert akkor iszlamofóbok lennénk.További példákat naponta lehet látni a Google és
Facebook által törölt bejegyzésekben. Ezek a cégek teljesen egyoldalúan, szubjektív és
antidemokratikus módon döntenek arról, hogy ki-mit nyilatkozhat, és hozhat nyilvánosságra.
A politikai korrektséget ők határozzák meg, természetesen liberális irányelvek szerint.

Ezeket a példákat kellett volna az említett tévéműsorban elmondani. Értsék meg minél
többen, hogy igenis van ballib véleményterror, ami ellen fel kell lépnünk. A Momentumos
fiókák támadása egy újságszerkesztőség ellen is azt mutatta, hogy ezek még csak fel sem
fogják, hogy Európában nem lehet ilyen ballib véleménydiktatúrára törekedni.
Megfélelmítéstől sem riadnak vissza, a cél szentesíti az eszközt. És az ők céljaik csakis
nemesek lehetnek, hiszen egy új, szebb világért küzdenek. Amiből a többség viszont köszöni
szépen, nem kér.

http://m.mandiner.hu/cikk/20151216_stumpf_andras_ez_a_liberalfasiszta_tempo
http://pestisracok.hu/ket-honapja-hallgatja-el-mainstream-francia-media-az-antiszemita-
gyilkossagot/
http://magyaridok.hu/velemeny/a-diktatorikus-facebook-2660107/