I/5.

A mikroökonómia alapkérdései

A tananyag feldolgozása során az alábbi kérdésekre keressük a válaszokat.

Az első kérdés, hogy mit és mennyit termeljen a vállalat. A vállalatnak
olyan terméket kell termelnie, amely nyereséget hoz neki. Nagyon gyakori,
hogy valaki úgy indít vállalkozást, hogy olyan terméket kezd el termelni,
amely más vállalkozónak már látható üzleti sikert hozott, vagyis másol,
utánoz. Olyan is előfordulhat, hogy valaki valamilyen szükségletére nem
talál termelőt, szolgáltatót és ez ad ötletet vállalkozás indítására, vagyis
piaci hiányt tölt be. Nagy vállalatok a fogyasztók viselkedésnek
vizsgálatából is kiindulhatnak, és arra reagálva fejleszthetik a
vállalkozásukat. De a legbátrabbak kitalálhatnak előbb egy új terméket,
azután a marketinggépezetükkel elmagyarázzák a lehetséges vevőiknek,
hogy miért van nekik arra szükségük.

A mennyiségre vonatkozó kérdésre a válasz, hogy annyit termeljen a

vállalat, hogy a nyeresége maximális legyen. Ez nem azt jelenti, hogy a
bevételét maximalizálja, vagy a költségeit minimalizálja, hanem a kettő
különbségét kell maximalizálni. Vannak persze egyszerűbb termelési
szituációk, ahol a fentiek is beválhatnak, de mi a tananyagban később
elemezni fogjuk a bevétel és a költség alakulását a termelés függvényében
és pontos választ fogalmazunk meg erre a kérdésre.

A második alapkérdés, a hogyan termeljünk? Ez a kérdés arra vonatkozik,

hogyan kombináljuk a termelési tényezőket a termelés során.
Paprikatermelésünket növelhetjük a felhasznált termőföld növelésével
vagy több műtrágyával vagy több öntözéssel vagy több emberi munkaerő
felhasználásával. A kérdés későbbi megválaszolásakor a termelés és a
költségek alakulását vesszük majd figyelembe.

A harmadik kérdés az, hogy a bevételből kinek mennyit adjunk, mi

alapján határozzuk meg azt, hogy az egyes termelési tényezőkért mennyit
fizetünk. A gyakorlatban ez a kérdés sokszor nem kap megfelelő
hangsúlyt, pedig ha egy adott alkalmazottnak az általa létrehozott termelési
értékhez képest kevesebbet fizetünk, akkor előbb-utóbb kilép tőlünk és
vagy a versenytársainkat erősíti, vagy új versenytársként belép a
piacunkra, veszélyezteti a profitunkat. De ha értékéhez képest túlfizetjük,
az is a profitunk rovására megy.
I./6. Koordinációs mechanizmusok

A fenti alapkérdésekre a társadalom többféle módon is választ adhat. A

piaci koordinációban a felek (az eladók és a vevők) önkéntes részvétele,
egyenrangú, mellérendelt kapcsolata jellemző, amelyben pénzben történik
a tranzakciók elszámolása. Az eladó és a vevő is saját érdekeinek
megfelelően vehet részt az alkuban, melynek tárgya az ár. Egyik fél sem
kötelezett a szerződésre, de ha az létrejött teljesíteni kell.

Egyes termékek piacán az állam beavatkozik és befolyásolja, vagy

kényszeríti a szereplőket valamilyen viselkedésre. Ekkor bürokratikus
koordinációról beszélünk. A felek között alá-fölé rendeltségi viszonyban
az alárendelt kénytelen azt tenni, amire felülről utasítják. Természetesen
mindez jogilag szabályozott környezetben zajlik.

Az indiai kender termesztését Magyarországon tiltja az állam, noha piaci

körülmények között lenne hozzá kapcsolódó vetőmagtermesztés, táptalaj
előállítás, a termelést biztosabbá tevő gépek gyártása, növényvédőszerek
és műtrágyák előállítása, növénynemesítés, maga a termesztés, a
csomagolás, logisztika és marketing. Akárcsak sok más legálisan
termelhető termék több ezer embernek és sok vállalkozásnak adna munkát
és termelne jövedelmet. Azonban az állam azt gondolja, hogy az ágazatban
keletkező hasznok kisebbek, mint azok a költségek, károk, veszteségek,
amelyeket a marihuána fogyasztása okoz. Ezért beavatkozik és tiltja a
termelést, a forgalmazást és a fogyasztást.
A dohány piacán a termelést támogatja az állam, hiszen a
dohánytermelésnek nagy az emberi munkaerőigénye, és alacsony képzett
emberek sokaságát képes az ágazat foglalkoztatni. A fogyasztást viszont
különböző eszközökkel korlátozza. Például 18 év alattiaknak tilos eladni,
tilos reklámozni, csak engedéllyel lehet árusítani, jónéhány helyen tilos
dohányozni, a csomagolásra, feliratokra kötelező előírás van, ezenkívül az
árat növelő adóval is terheli a terméket.

A bürokratikus koordinációhoz hasonló az agresszív koordináció, de itt

nincs jogi felhatalmazása a felül levő félnek, hanem szimplán az erejére,
vagy még inkább az erő alkalmazásától való félelemre alapozva
kényszeríti bizonyos viselkedésre az alárendeltet. Ilyen például a védelmi
pénzek szedése vagy az uzsorakölcsönök behajtása. De ha kisebb
összeggel tartozik neked valaki, akkor biztosan olcsóbb és gyorsabb, ha
egy ijesztően erős embert bérelsz fel arra, hogy visszaszerezze a pénzed,
mint ha ügyvédhez, bírósághoz és végrehajtóhoz fordulnál. Ne tedd, mert
törvénytelen! 

Az etikai koordináció az önkéntes együttműködésre épül, nincs

szabályozva, nincs pénzbeli elszámolás, alapja a közösség által tisztelt
értékrend, szokás, hagyomány. Amikor házibulit rendezünk, és a fiúk
hozzák az italt és a lányok az ételt, akkor nincs belépődíj és büfé költség,
mégis működik a dolog. Néhány évtizeddel ezelőtt vidéki településeken
előfordult, hogy kalákában építkeztek az emberek. Egyszer az egyikőjük
házát építették, más alkalommal a társaság más tagjának a házát,
kölcsönösen segítve egymást.

Napjainkban a gyerekek, betegek, idősek felügyelete, gondozása is zajlik

családon, baráti társaságon belül. Lehetne ugyanezt piaci alapon is
megszervezni, hiszen vannak magán óvodák, idős otthonok, kórházak, de a
magas árak és az alacsony jövedelmek miatt ez sokak számára ez
elérhetetlen.

Látható, hogy több lehetséges módja és kombinációja is van a három

alapkérdés megválaszolásának, vagyis a gazdaság megszervezésének.
Nincs olyan koordinációs mechanizmus, amely univerzális, minden időben
és minden probléma megoldására alkalmas. Az alapján érdemes értékelni
az egyes típusokat, hogy mennyire alkalmasak az adott ügyek kezelésére.
I./7. Kulcskategóriák

A gazdasági gondolkodásmód három fogalmával ismerkedünk meg. Aki ezeket megérti, és később
tudja a gyakorlati életben alkalmazni, az már szinte közgazdász

I./7./1. Racionalitás

Elsőként az a kérdés merül fel, hogy mi alapján hoznak döntéseket a gazdasági élet szereplői. A
közgazdaságtan felfogása szerint a gazdasági életben meghozott döntéseink ésszerűek. Az a
kiinduló feltevésünk, hogy az emberek felismerik a saját érdekeiket, és képesek annak megfelelően
döntéseket hozni és cselekedni. A racionalitás magában foglalja az önérdek érvényesítést. A
vállalkozók szeme előtt is mindig a profit alakulása lebeg.
Sok oldalról kap ez az elgondolás kritikát, illetve sokan félreértik. Az érzelmek is befolyásolják a
döntéseinket, de ha ismerjük magunkat és a gyengéinket, akkor ezek ellen képesek vagyunk tenni.
Ha mégsem teszünk ellene, akkor vagy nem igazán fontos döntésről van szó (nem határozza meg az
életem minőségét, hogy A vagy B sampont veszek, valamelyiket úgyis venni kell), vagy a lelki-
tudati kényelmünket többre értékeljük, mint hogy erőt vegyünk magunkon és kiálljunk az
érdekeinkért. Lehet, hogy autó vagy telefonvásárlánál elcsábulunk és egy kicsit drágábbat veszünk
magunknak, mint ami a jelenlegi anyagi helyzetünknek megfelel (például felvágni akarunk vele
mások előtt, vagy egy kicsit megjutalmazzuk magunkat), de nem tévesztünk nagyságrendeket.
Olyan nincs, hogy valaki elmegy Suzukit venni és egy Ferrarival ér haza Fontosabb kérdéseknél
sokat gondolkodnak az emberek: például iskolaválasztás a gyereknek, vagy munkahely választás,
vagy hová tegyék a megtakarításukat. Ha túl sok az információ az zavarhatja a döntést, hiszen az
információk megszerzése és átgondolása is áldozatokkal jár. Ilyenkor is korlátozódhat a
racionalitás. Nem véletlen, hogy a bonyolultabb megtakarítási termékek (például: megtakarítási célú
biztosítások) értékesítése során az értékesítők kifogástalan megjelenéssel próbálnak imponálni. Te
inkább nézd az MNB honlapján a termékeket összehasonlító táblázatokat! 

Az önérdek érvényesítés miatt, néhányan az önzőség tanításával vádolják a közgazdaságtant. A

közgazdász azt mondja, hogy az üzleti életben jó módszer az önérdekérvényesítés és nem mondja
azt, hogy ezt a hozzáállást kell alkalmazni az élet többi területén. Előfordul, hogy rendkívül sikeres
valaki az üzleti életben a kíméletlen önérdek érvényesítéssel, és az ostobán azt gondolja, hogy akkor
ugyanez a viselkedés megfelelő az élet más területein is. Ne legyél önző a szüleiddel, rokonaiddal,
barátaiddal, osztálytársaiddal, szerelmeddel, a rászorulókkal szemben, mert megutálnak, mint
Jockey- t a Dallasban vagy Berényi Mikit a Barátok köztben.

Az egyének és a közösség érdeke eltérhet egymástól. Amikor az egyéni érdekérvényesítés

összeütközik a társadalmi érdekekkel, akkor piaci kudarcokról beszélünk és az állam beavatkozása
(a fent említett bürokratikus koordináció) segíthet a konfliktus feloldásában, A későbbi tananyagban
tárgyaljuk ezt.

I./7./2. Feláldozott haszon

Egy példával szemléltetve könnyebben megértehteő ez a fogalom. Zoli hétfőn az iskolában üzenetet
kap a kedvesétől, hogy délutáni-esti programként szeretne vele moziba menni. Zoli egy gavallér
(nem önző), azt tervezi, hogy most ő fizeti a mozizás költségét. De Zoli már félig közgazdász,
ezért költség-haszon elemzést is végez. Mozijegy, kukorica, kóla 5 000 forint, ez a költség. A
kedvessel együtt töltött idő összes élménye pénzben nem kifejezhető, de ha Zoli igent mond a
mozizásra, akkor biztosan többet ér, mint 5 000 forint.
Nem sokkal azután, hogy Zoli igent mondott a kérésre, üzenetet kap a diákszövetkezettől, hogy ma
délután és este szórólapozni kellene, amiért 10 000 forintot kapna. Zoli újra számol, ha elmennek
moziba, akkor a nap végén 15 000 forinttal kevesebbel zárna, hiszen 5 000 a mozizás pénzbeli
költsége és elesik 10 000 forintnyi bértől. Már megy is az üzenet, hogy mégsem lesz mozizás. És
jön a kedvestől a durci, mert ő is félig közgazdász, és azt gondolja, hogy Zolinak van hasznosabb
dolga, mint hogy vele legyen. (Most már mi is tudjuk, hogy a kedvessel töltött idő élménye többet
ér Zolinak, mint 5 000 forint, de kevesebbet, mint 15 000 ) Egy megnyugtató lezárás: Zoli rutinos
gavallérként legközelebb virággal engeszteli ki kedvesét, így is beljebb van 14 000-rel, a kedvese
pedig megbocsát, mert titkon tudja, hogy az jó társ, aki okos közgazdász is egyben

A közgazdász a költségek közé a pénzben felmerült kiadásokon kívül a tevékenység legjobb

alternatívájának a feláldozott hasznát is beszámítja.

Ha Zoli ugyanerre az időtartamra kapna egy haverjától felkérést, hogy segítsen be neki egy
weboldal-fejlesztési projektbe, és ezért a segítségért Zolinak fizetne 25 000 forintot, akkor a
kedvessel történő mozizás költsége 30 000forint lenne. A mozizás pénzbeli költsége 5 000 plusz a
feláldozott legjobb lehetőség (a weboldal-fejlesztés) 25 000 forintos haszna. A szórólapozást a
fejlesztéssel együtt nem lehet csinálni, ezért annak a feláldozott haszna már nem adódik hozzá a
mozizás költségéhez. Tehát, ha több alternatíva is van, akkor a legnagyobb hasznot hozó alternatíva
értéke kerül be az összes költségbe.

Ha a tanulást illetően motiválatlan vagy, és sorozatokat néznél vagy csak úgy cél nélkül karistolnál
a neten, vagy csak unalomból játszanál valami ócska kis appal, akkor gondolj arra, hogy a
tanulással mennyi pénzt tudnál keresni. Nekem segít: én is arra a pénzre gondolok most, amit ezért
az anyagért kapok, amikor írok . Segítek: ha szorgalmas tanulással, egy évvel korábban szerzel
diplomát, és jó munkát, mint a lustasággal, akkor 12x600 000 (legyen ennyi a havi
béred)=7 200 000 forinttal keresel többet, mint szorgalmas tanulás nélkül. Na, kecsegtető?

Ha egy ember eladja a 10 millió forint értékű, eddig évente 5%-os kamatot hozó államkötvényét és
a kapott 10 millió forintból a vállalkozásának furgont vesz, akkor a vállalkozás pénzbeli költségét
még növeli 10millióx0,05= 500 000 forint feláldozott haszon. Ezt nem kell kifizetni senki felé, de ő
ezt korábban minden évben megkapta a kötvénye után, míg most, hogy furgont vett, már nem. A
saját pénzből történő befektetés költsége (feládozott haszna), ugyanennek a pénznek a szokásos
kamata.
I./7./3. Határelemzés

A közgazdász azt vizsgálja, hogy ha meghoz egy döntést, akkor az a döntés mennyivel növeli a
bevételét és a költségét. Ha a döntés következtében a bevétele nagyobb mértékben nőne, mint a
költsége, akkor a döntést végrehajtva nőne a profitja.
Ha a költsége nagyobb mértékben nőne, mint a bevétele, akkor nem teszi meg, amit tervezett.
Az is lehet, hogy a tervezett döntés nagyobb mértékben csökkenti a költségét, mint a bevételét,
akkor ezt a döntést végre kell hajtani. Ellenkező estben nem.

Magyarázó videó a határelemzéshez része a Témának.

I./8. Termelési lehetőségek határa

Az országok adott pillanatban korlátozott mennyiségű és minőségű termelési tényezővel

rendelkeznek. A tényezők hatékony felhasználásával lehet elérni azt, hogy az ország gazdasága a
lehetőségeinek megfelelő maximális termékmennyiséget előállítsa. Ez nem végtelen nagy, hanem
az elérhető maximális termelés.
Tételezzük fel, hogy van egy kicsi gazdasági egység, amelyben évente 300 szál fűzfavessző nő a
tóparton. Az ott élő emberek ebből kétféle terméket tudnak készíteni. Az egyik termék a karra
akasztható kiskosár, a másik termék a tárolásra alkalmas nagykosár. A kiskosár készítéséhez 10 szál
fűzfavesszőre van szükség, a nagykosár elkészítéséhez 30 szál fűzfavessző szükséges.

Ha mind a 300 rendelkezésre álló vesszőből kiskosarat készítenek, akkor 300/10= 30 darab
kiskosarat tudnak készíteni, és a nagykosarak száma ekkor 0.
Ha mind a 300 rendelkezésre álló vesszőből nagykosarat készítenek, akkor 300/30= 10 darab
nagykosarat tudnak készíteni, a kiskosarak száma ekkor 0.

Természetesen további termékkombinációk mellett is dönthetnek, ha eggyel kevesebb nagykosarat

készítenek, akkor 3-mal több kiskosár készülhet. Lehetséges termékkombináció a 9 nagykosár és 3
kiskosár. Ha még eggyel kevesebb nagykosarat készítenek, akkor még 3-mal több kiskosár
készülhet. Lehetséges termékkombináció a 8 nagykosár és 6 kiskosár. És így tovább.
Ez egyben azt is jelenti, hogy 1 nagykosár elkészítésének költsége 3 kiskosárról való lemondás, és
fordítva 1 kiskosár elkészítésének költsége 1/3 nagykosárról való lemondás.
Emiatt a maximálisan megtermelhető termékkombinációk egy egyenesre illeszkednek. Ennek a
képlete: 300= 30*n+10*k, ahol a nagykosár jele n és a kiskosár jele k. Ezt a függvényt nevezzük
termelési lehetőségek határának.

A termelési lehetőségek határa megmutatja azokat a termékkombinációkat, amelyek az adott

mennyiségű termelési tényezők hatékony felhasználásával megtermelhetők.

A termelési lehetőségek határa alatt elhelyezkedő termékkombinációk megtermelhetők az adott

gazdaságban, de nem hatékony a termelési tényezők felhasználása.

A termelési lehetőségek határa fölött elhelyezkedő termékkombinációk nem elérhetőek a gazdaság

számára, mert azok termeléséhez nem áll rendelkezésre elegendő termelési tényező. Ez szemlélteti a
szűkösség jelenségét: szűkösen rendelkezésre álló termelési tényezőkből nem lehet végtelen
mennyiségeket megtermelni.

Az alábbi ábra vízszintes tengelyén a kiskosár mennyisége, függőleges tengelyén a nagykosár

mennyisége szerepel. A függvény minden pontjának két koordinátája van: ahol a függvény a
vízszintes tengelyt metszi, ott a gazdaság 30 kiskosarat termel és 0 nagykosarat, ahol a függvény a
függőleges tengelyt metszi ott a gazdaság 0 kiskosarat és nagykosarat termel.

1. Ábra
Termelési lehetőségek határa

A valóságban nem csak egyféle termelési tényező áll korlátozottan rendelkezésre, hanem több, és
nem kétféle terméket termel egy gazdaság, hanem több százezret.
De a gazdaság szervezésének a kérdéseire jól rávilágít a termelési lehetőségek határa, mint elemzési
eszköz. Fontos kérdés, hogy a gazdaság mely területein, milyen koordinációval, hogyan lehet azt
elérni, hogy a gazdaság tényleges termelése a legközelebb kerüljön a termelési lehetőségek
határához. A közgazdászok egyik tábora szerint a piaci koordináció automatikusan közelebb viszi a
gazdaságot a termelési lehetőségek határához, ezért általában ellenzik az állami beavatkozást. Más
közgazdászok nem hisznek ebben és okos állami szabályozással terelgetnék a gazdaságot a
termelési lehetőségek határa felé. A jó gazdaságpolitika nem dogmatikus, bátran alkalmazkodik a
társadalom, technológiák, a természet és a gazdaság változásaihoz és próbálkozik a mindenkori
helyzethez adekvát módon cselekedni.
Hosszú távon a termelési lehetőségek jobbra, felfelé elmozdításán kell dolgozni a társadalomnak.
Bővíteni kell a lehetőségeket. Gyarapítani kell a termelési tényezők mennyiségét és javítani kell a
minőségét!