Közgazdaságtan 1 – 1.

Alapfogalmak

A közgazdaságtanban két féle állítást különböztetünk meg egymástól:

- Normatív, másik nevén előíró-preskriptív állítást,
- Pozitív, más néven leíró állítást, amely azt a kérdést veti fel, hogy ha a körülményeket
megváltoztatjuk, miképpen hat a racionális ember döntéseire.
1. Pozitív, leíró elemzés:
A társadalmi és gazdasági folyamatokat racionális egyének döntésére bontja le, azt keresi,
hogy ezekre a döntésekre mik hatnak, és az egyén döntése miképpen befolyásolja a
társadalmi döntéseket és helyzetet. A pozitív közgazdaságtanban három elem, feltétel van,
amit számba kell vennünk: a módszertani individualizmust, a racionális ember feltevését, és
hogy a pozitív
Módszertani individualizmus:
- A módszertani individualizmus arra alapoz, hogy az egyes emberek döntéseiből
indulunk ki, akkor is, ha az egy cég, politikai közösség vagy társadalom döntéseként
kerül a köztudatba. Ez ugyanis végső soron hiába több döntés összessége, a döntések
egyénektől származnak, és ezeknek a döntéseknek a halmaza képezi a csoportdöntést.
- Fontos megjegyezni, hogy bár egyének döntéséről van szó, nem semleges az a tény a
döntés hozatalban, hogy a következmények egyedül minket érintenek, vagy egy
bizonyos csoportot, aminek mi is tagjai vagyunk.
Példa: egy csoportos program szervezésekor az egyéneknek igazodniuk kell
egymáshoz, de ettől függetlenül közbe jöhetnek saját, személyes problémák, amik
végső soron a csoport helyzetét befolyásolják.
- A módszertani individualizmus ellentéte a módszertani holizmus, ami során az
elemzés megfordul, ugyanis ezen szemlélet szerint a nagyobb társadalmi
összefüggéseket kell felfedezni és megfigyelni, az pedig, hogy az egyének miképpen
döntenek ezekkel folyamatokkal magyarázható meg. Itt tehát nem az egyéni
döntésekből eredeztetik a társadalom döntését, hanem fordítva.
- Ha egy intézményi, közös döntés egyéni döntésekre bomlik, számításba kell vennünk,
hogy a végkimenetel ún. nem szándékolt végeredmény lesz, tehát végül nem az az
eredmény alakul ki. Ez úgy alakulhat ki, hogy az egyéni döntések megváltoztathatják
a többiek mozgásterét, ami változtathat az ő döntéseiken, ez megint csak kihatva
mások döntéseire.
 Példa: egy csapat együtt utazik valahova, de pl.: az egyik csoporttagnak közbe jön
valami és nem tud elmenni, így a szétoszló benzin költség jóval megemelkedik és egy
másik résztvevő nem kar ennyit fizetni, ezért ő is kiszáll, stb...
Az ilyen egyéni döntések nem szándékolt végeredményét egyesek a láthatatlan kéz
működéseként, vagy éppen „organikus/spontán rendnek” is nevezik.
Racionalitás:
- Azt teszi fel, hogy a döntéseket racionálisan hozzuk meg.
- Homo oeconomicus = racionális döntéseket hozó ember. Itt nem az egyén szándékát,
preferenciáját vizsgáljuk, hanem hogy a cselekedetei célra vezetők-e.
Példa: az egyik leghíresebb és leginkább klasszikusnak mondható racionális karakter
Oidipusz király volt, Szophoklész drámájában. Oidipusz kitűz maga elé egy célt, és
mindent félretéve – beleértve a saját, személyes jólétét – halad a cél elérése felé, mert
meghozott egy döntést, még akkor is, ha végül ő lesz a döntés áldozata. Döntése és
cselekedetei összhangban voltak a céljával.
- A preferenciák nem vezethetők le racionálisan valami másból, nem ezek alapján
ítélendő meg az egyén racionalitása.
Ösztönzés:
- Logikája abból ered, hogy ha változtatunk a körülményeken, akkor a racionális
emberek magatartásán, várható döntéseiken is változtatunk.
Példa: Nyerd meg az életed c. sorozatban erősen érzékelhető, hogy miképpen változik
az emberek magatartása, ahogy a tét változik. Amikor rájönnek, hogy a veszítéssel
nem csak a bónusz pénzdíjat, hanem az életüket is elveszíthetik, megváltozik a
viselkedésük.
- Ceteris paribus: azt figyelik, hogy mi történik, ha egy bizonyos tényt
megváltoztatunk, de minden más adott marad. Ez ugyan nem egy valóság szerű
szituáció, mégis fontos abban, hogy megfigyeljük, hogy az egyes változások mennyi
féle következménnyel járhatnak.

2. Normatív, perspektív elemzés:

Feladata, hogy a várt hatások hatékonyságát, ezáltal helyességét értékelje. Fontos szerepe
van, mert visszajelző feladatot lát el. A cél, hogy egy adott döntés jó legyen, azt viszont, hogy
mitől válik azzá, rengeteg különböző morális szempont és kérdés alapján határozhatjuk meg.
Ami ezen elvárások közül kiemelt szerepet kap, az a hatékonyság.
 Hatékonyság: mivel a közgazdaságtanban nincs egységes, egyértelmű jelentése. Két
szempontból kell vizsgálnunk:
a. χ -hatékonyság: eldönti, hogy pazarolunk-e. Adott erőfeszítéssel a lehető legtöbbet
érjük el, vagy ellenkező esetben ugyanezt az eredményt a legkisebb erőfeszítéssel.
Ha nem sikerül elérnünk a várt eredményt, akkor pazarolunk.
b. Társadalmi vagy allokációs hatékonyság: azt a problémát tárgyalja, hogy kell-e az
adott eredmény eléréséhez ugyanannyi, vagy több energia mennyiségre van-e
szükség.
Példa: tipikus példák közé tartozik két autó összehasonlítása. Az egyik olcsóbb,
de működő képes, a másik drágább, több extra elem teszi komfortosabbá, de
ugyanannyira működő képes. Sok eltérő véleményt hallhatunk arról, hogy melyik
„hatékonyabb”, és miért.
A Pareto-hatékonyság és a Kaldor-Hicks tétel segít mérlegelnünk azt, hogy javul-
e az allokációs hatékonyság az input-mennyiség változtatásával.
- A Pareto-javulás jelentése az, hogy egy döntés akkor javít a hatékonyságon, ha
legalább egy ember nyer és senki sem veszít.
Példa: valaki nyugdíjba megy, és így valaki mást előléptetnek
- Pareto-hatékony állapotnak nevezzük azt, amikor már nem lehet tovább javítani a
helyzetet, senkinek sem lehet a helyzetét más helyzetének a rontásával javítani.
- Kaldor-Hicks tétel: kritériuma az, hogy bár a változásnak lehetnek a nyertesek
mellett vesztesei is, a veszteseknek kevesebbet kell veszíteniük, mint amennyit a
nyertesek nyernek. Ha ez a kompenzáció teljesül, akkor jelent a változás javulást.
(„a többség mennyit nyer, a kisebbség mennyit veszít”)
Példa: ha börtönbüntetésre ítélünk egy sorozatgyilkost, az ő vesztesége (=pl.:
életfogytiglan tartó szabadságvesztés) kisebbnek számít, mert életeket mentünk
mg ezzel.

Egyéb célok:
- Definíciós viták: az igazságosság egy nehezen megfogalmazható norma, minden
egyén számára más keretek között helyezkedik el, hogy mit tart etikusnak és mit nem.
Az igazságosságról nyilatkozni viszont csak akkor tudunk, ha előtte definiáljuk, hogy
mi az, ami valóban igazságos.
 Példa: George Floyd meggyilkolásának ügyében egy egyértelműen rasszista
beállítottságú rendőrtiszt volt a tettes. Chauvin beszűkült látóköre szerint talán
elfogadható, sőt igazságos volt egy fekete férfi nyakára térdelni, hiszen különben
miért tette volna, miközben éppen az igazságszolgáltatás lett volna a munkája.
Szerencsére a köztudat, valamint a bíróság legkevésbé sem osztotta Chauvin
álláspontját az igazságosságról, amikor elítélték.
- Módszertani probléma: a döntésünkkor még nem lehetünk benne biztosak, hogy ami
mellett elköteleztük magunkat valóban hatékonynak bizonyul-e a cél eléréséhez.
Ezeket a hatásokat csak később tudjuk pontosan értékelni, ezúttal pedig a normatív
elemzést is csak ekkor végezhetjük el.
Példa: országgyűlési választások során megválasztott párt nem biztos, hogy az
elvártak szerint fog cselekedni/teljesíteni, kampánytól függetlenül.

Szomorú tudomány:
Az elnevezés onnan ered, hogy a közgazdaságtan rávilágít arra, hogy bizonyos
szituációk nem kontrollálhatók, bizonyos kérdések nem meg válaszolhatók, és vannak
olyan problémák is, amiket nem tudunk irányítani, még akkor se, ha egyesek ezt is
hiszik.
- Mindennek van következménye, „ára”, nincsen olyan döntés, aminek ne lenne negatív
következménye, minden egyes van döntésnek árnyoldala is.
- Ha erről megfeledkezünk, könnyen beleeshetünk Nirvana-tévedés csapdájába. Ez azt
jelenti, hogy benne vagyunk egy szituációban, amiben egy problémát észlelünk, és
arra jutunk, hogy ezen változtatni szeretnénk. Nem elég megfontoltan változtatunk
valamin, amivel a helyzetet próbálnánk javítani, de az, hogy változtatni akarunk a
problémán önmagában nem elég. Fent áll a lehetősége annak, hogy a változtatás nem
fog jobb eredményt hozni. A „Nirvana” felé próbálunk menni, de be kell látnunk,
hogy a világunk a változtatástól még nem lesz tökéletes.
Példa: rengeteg filmben, és minden bizonnyal a legtöbb rab fejében megjelenik, hogy
milyen csodálatos lenne a büntetésük leülése helyett megszökni a börtönből, és ha ez
sikerül is - feltételezve, hogy nem kapják el őket, és ítélik el őket újabb
bűncselekmény megkísérléséért – mégis mi vár rájuk a börtön után, szökevényként?

Összefoglalás:
A fejezet a pozitív és normatív kérdések közötti különbség megtárgyalása mellett
ugyanolyan fontos szerepet kap a módszertani individualizmus, hiszen felhívja a
figyelmünket az egyéni felelősség vállalásra. Ennek a fogalomnak óriási szerepe van a
jog rendszerében is, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a döntéseink
következményével.